Váray Károly
99. kötet
Tízparancsolat
VÁRAY KÁROLY YARAW YORAK
/Olvasd: Jarav Jorak /
A NEUTRONTÖRPE KÖLT Ő
TÍZPARANCSOLAT
ÖRÖKKÉ HASÍT AZ IDEG SOROZATBAN
I. rész Alcím:
LÉLEKTÖRÖTT LÉTEM - LÉLEKTÖRÖTT EMBERISÉG
/XCIX. kötet/
99. KÖTET
Indulás: 2016.01.19.11:58:29
Festmény: Váray Ilona - Jézus
LÉLEKTÖRÖTT LÉTEM
1. Ó Teremtő, mutasd meg teremet az idő tükrében
2. Azt sem bánom, ha megláthatom az időmet a tér tükrében 3. Látnám a szétfolyó olvadó hamus sziporka lángomat 4. Ó elveszett, elhagyott hamvas sorsgyertya álmomat 5. Talán ha láthatnám még egyszer a Hold tükrében 6. A szerelem édes lángjának magnézium villanását 7. A szívem közepén a lüktető acélötvözet csillogását 8. Mintha Napfényből kovácsolt örök fényesség lenne 9. Engedd lefolyni rólam a sűrű édent, aranyló mézet 10. Nem kell nekem, ez a könny itatta mézédes cudar élet 11. Elég az arany köntösbe bújt köpönyegforgatók ítélete 12. Az ezerfejű - törvénysárkányok kifosztó jogtudása
13. Nem tudom már nézni a letört fejű mohás embertorzókat 14. A gépiesített törvénybe szabott médiadiktálta mozdulatot 15. Nem tudom már nézni a meggyötört, megtört embereket 16. A hatalmas hatalom - oroszlánszáj gigászi fogai között 17. A nyáladzó mindig éhes, hegyes gyilkos kéjes fogakat 18. Olyan, mintha az emberiségből lennének a játék fogatok 19. Az úri kegy, a telhetetlenség fájdalom könnyekben fürdik 20. A könnyező a színes multimédia - nyaktiló alatt szenved 21. Lehullott fejének ott a fogyasztói kosár, reklámlapokkal 22. Papagáj - folyton kérdezi: jól laktál, jól laktál, jól laktál 23. Az oligarchia lovasai végleg sátrat vertek a sorsodon
24. Sakkban vagy adó - fegyverekkel, huncut - kedvezményekkel 25. Válogathatsz a leárazás, raktártakarítás szelvényeiben
26. Láthatatlan orrkarikával a fogyasztói polchoz kötve 27. Azt hiszed, magadat vezeted, pedig már régen vezetnek 28. A szabadságod a fogyasztás, becsomagolt nyálkás hulladék 29. Fűszerezett adalékanyagos táplálékkal mindenevővé tett 30. A nyájas behízelgő marketing, függő lettél szabad ember 31. Műanyagfonálból - selyemhernyó - váladékból van az ígéret 32. S Te Részletre Megvéve, Halálod Után Lengetheted a Selymedet 33. Kényszervásárolt mosószerrel tisztított becsapott léted
34. Sugárzik az álörömtől, pedig csak fejbe - verés kábulat ért 35. A használhatatlan - holmi - halom - bánat rád fájdul
36. Aztán elnyel a se pénz, se gép szerencsétlen állapot 37. Rád ráncosodik a másoknál landoló munkád nyeresége 38. S téged etetnek, nem ráncok, aranyrojtok azok
39. S Te elhiszed, napi tizenkét óra után trónra szállsz
40. A valóság, a fejedre, hajnali - ébredés - korona nehezedik 41. A megállás nélküli nyolc - óra - munka trónja húz
42. Miközben nyúz a sors, azt hiszed, cobolybundát varr a lét 43. De boldog vagy, mert a jövedelmed a nyomorhoz elég 44. Észre sem veszed, a megalázó alamizsna már nyugtat 45. S ez lesz lepergő felháborodásodnak finom torlasza 46. Mert színtelen habos buborék - haragod erőtlen száll 47. S mielőtt a gondolat felébredne, szétpukkad már
48. A buborék falak erőtlen kapaszkodnak a lég várfalaiba 49. S fájdalmas küszködés közben harctalan elillannak 50. A csekkek és számlák alkotta, mély katlanba zuhanás 51. Megállíthatatlan lelki fájdalom s nincs megállás 52. Túl síkosra olajozottak a számlák, gyorsul a zuhanás 53. Ezért, ezért küszködik a pénzláncra fűzött emberiség 54. S ha télre nem jut napsugár - fahasáb, csak hideg ránc 55. A gyönyörű kristálytiszta lélek, jéghártyává válik 56. S ki tudja, meddig tudja tartani a hidegtől remegő kéz 57. Mint a síró bőgőhúr rezeg a lélekre fagyott félelem 58. Darabokra törve melyik perc lesz a végzetem
59. És remény, hogy bársonyos tisztesség és becsület várja 60. Mintha alatta lenne a megváltó Mennyek Országa 61. Ám ha már a szívnek vörös szeretete szétporlad az égen 62. A hajnali és alkonyi tükör sem mentheti meg a lelket 63. Mert, ha az emberi gondolkodás egy mátrix lenne 64. Nem lehetne kérdés a másik padlóra ültetése 65. A tobzódó gazdagok habzásában két virág nyílik 66. A sorvadók és az általuk öntözött viruló csokrokra 67. A fáradt pupilla a munka - alkoholától részegülten 68. Homályosan látja a neki is teremtett Isteni Világot 69. Azt hiszi a hatalom - bitorló csak őt illeti a tisztaság 70. A zsebre nyomorított tömör szegénység igen nehéz 71. Cipelni a megélhetési munka mellet nem álomkép 72. Mégis élni kell a kétágú nyomor omladozó falán
73. Bár az éhség hiába falánk, ha kapuja omladozó tákolmány 74. Bezzeg a másik oldal gyémántveretes pofája
75. Élvezheti, mint verődik rajta vissza a vörösbor csillogása 76. A menny is, a pokol is éhes, ember nélkül egyik sem él 77. Csak az ember nem falhatja fel az angyalokat és ördögöket 78. A tiszta Isten teremtette emberi létért: Emberi Paradicsomért 79. A születéskor kapott lét - vitorla, csak gyenge lélek
80. Erős vászonná kell gyolcsosítani, kiváló halotti lepellé 81. Ha magas, hatalmas, belekap a viharos szél, szétszaggatja
82. Ha tömzsi, alacsony, elvész a megismerés igazi útja
83. Melyik jobb, Isten - Nap - Szemében múmiává bronzosodni 84. A lét viharos tengere nem rózsaszirom hullámokat vet 85. Azok kiéhezett tündérruhában átkozott csillogó fogsorok 86. S jól lakottan olthatatlan szomjuk veszélyesebb éhüknél 87. Ember - Virágkehely körötte repkedő Parazita - Szárnyak 88. Ó így élni, a fenyegető árnyak tengerében, maga a csoda 89. Mintha Isten köldöke földre hajló szúnyog szívókája lenne 90. S táplálék helyett ördögi játszmával etetne, tán tanítani 91. Ám a megalázott emberburok csak hatalmat véd
92. S a hatalmasokat nem éri az a rettenetes, pokoli ördögi ér 93. Ez a dimenzió Magány - Gömbbé roppantja a Föld tömegét 94. Mint rettegő Neutron Csillag éli kitaszított megalázott létét 95. Emberlép, a Hatalmasok Méze meddig, meddig még
96. Az nem lehet, hogy ezen az alapon vagyunk a Világegyetemben 97. Kimagasló, humán, egyetlen, kultúrát építő szövődmény
98. Hol a politikai elvek felülírják, az Emberméhkas Törvényét 99. Mert csak a rablódarazsaknak fáj a foga a mézzel teli lépre 100. A méh tudja: Nem lehet méh méhnek farkasa, hiszen elvész 101. A Hatszög Éltető Geometria, - ez embernek háborús bunkere 102. Minden fegyver egy Lopó Kar, mely zsebet keres a világban 103. Axiómák tömege, álbizonyítékok igazolják a rablás helyességét 104. A léhaság ok nem lehet a rablás törvényesített okozata
105. Hacsak testünk mélyén nem rejtőzködik a megalázottság 106. Kiváltó ok, melyben az ember az okozat vesztese lesz 107. Mennyi, mennyi papír halom, számítógépen adatbázis 108. Mely igazolja a lét forintjainak természetazonos elköltését 109. Csak a titkos zugáramlatok maradnak az elit okozatok 110. S a kilopott csillogás lesz az elitnél úri ragyogás
111. A szenvedések kazlai, áznak - fáznak, naptűztől könnyezve égnek 112. Hiába része a fájdalom az egésznek, a gazdagság hártyáján
113. Nem diffundál tovább, mintha igazság kristály lenne 114. Eldönteni kinek - kinek létét a hatalmi viták szörnyű útján 115. A lángoló gyepek örökké izzanak, az érzelem tüzes sziporkái 116. Vadul nyaldossák a bezárt világot, s ha rést találnak
117. Robbanásszerűen nyílnak, emberségesebb vágyott világot 118. Mózestáblává lesznek az elégő Bokor - Angyalok
119. Aztán jönnek a hatalmasok, s összetörik a tízparancsolatot 120. Az Emberiség - Gályák újra rabszolga máglyára kerülnek 121. S újra elkezdhetik kiásni a vágyott remény sorsukat 122. Szétszakított szeretet sikolyok égig érő áradó habzása 123. Már nem a vágyott szabadság emberséges ragyogása 124. A rózsaszirom szappanbuborékok csak sárfalatok
125. Közepükben szorongva ülnek a rémült sikolyok
126. Szorgosan dolgozik, s néz az álcázott millió Csalás - Szem 127. Dolgoznak megmenteni minimumon tartva a statisztikák 128. S a magukról mutatott kép bamba könnyező gidapofa
129. Így megsajnálva önzetlenül, átadva ebédedet zsebedbe nyúlsz 130. A téged megmentő álalapítványért, a Csillagszemű Apostolért 131. Kielégült hitedben fürödhet a nyugodt lelkiismereted
132. Észre sem vetted, a lelkiismeretlen tűz mocskát erősítetted 133. Mely nyájasan visszaszáll, köszönő levéllel új hitre vált 134. Az Emberiség Arénájában az Embertelenség Bikaviadala 135. Prüszkölve, hörögve, vérfröcsögve üvölti a dicsőség hősi dalát 136. S boldog az, ki az ellenszegülőből kihúzhatja léte kardját 137. Győz az Emberbika nagy diadallal legyőzve az Emberbikát 138. Büszkén lökte vértócsába kifosztott saját embertársát
139. Ez a kard, ez a kard, mint gazdája épp oly becstelen 140. Bináris kódokkal a hatalom megmentéséért elvtelen 141. A hatalom, a kegyetlenség fájdalomra szomjazik
142. S nincs az a nagy kupa, mely ily végtelen szájat betapasztana 143. A jólétté vált vércseppek csüngnek az elöljárói paláston 144. Briliáns Szenvedésgyémánt között Fájdalomrubinok 145. Szájatok mosolyában halált hörgő sípoló sikolyok
146. A torkokban ficánkoló úrhatnám halálgyíktól kába a tömeg 147. Tüneti kezeléssel marad az alantasság, a legfájóbb alázat 148. S üdvözül a lélek egy LED - TV képernyőjén futó szennytől 149. Kimosva agya nem lázong, legalább a holnapi képig
150. És marad a halálgyík, míg álmosan eljutsz a vetetlen ágyig 151. A vágyott irgalom helyett, Te leszel a nagylelkű megbocsátó 152. És tántorgó testedet nem zavarja a feletted kéjesen vigyorgó 153. Médiaittas polgár lettél a multik nagy feneketlen kelyhében 154. Mehetsz multiszponzorált táblával létedért áltüntetni
155. Az zárat börtönbe, aki leköpette magát erősíteni hatalmát 156. A nyerészkedőnek játéktér a harmatos fű, az ökörnyálas legelő 157. Csak a zöldellő rét nem lehet, homogén a minden emberért 158. Csak azé ki szétrúgja a harmatot és ökörnyálat, a becsület nyájat 159. Ki kíncsomót köt a szenvedés fonalára, léte dicső oltalmára 160. Nagy az Isten adta Felhőköpeny, alatta az Istenverte embertömeg 161. Boldogabb lehetne, ha a humánum köpenyét nem szabdalná szét 162. Vérfényes sártenger sorsunkban elveszik a lélekkristály
163. Szenvedés - füstkarikák enyhítik mélyfekete fájdalmát 164. A történelem katlanában vérrögkristályok tornyosulnak 165. Fürtökben lógnak az életért könyörgő hörgések
166. S a hatalom terében repülőszőnyegen kártyáznak a gyilkosok 167. Fürtösbombacukrot, napalmcsokoládét osztogatnak jótékonyan
168. Feltérképezett humángenomra génmódosított élelmiszerrel 169. Már atombomba nélkül szelektíven lehet folytatni a gyilkolást 170. A Szekvenciabomba maga a Bűn, nyakat fojtó Hélix
171. Csavarmenet mely kiemeli a testből a lelket, mégis dicsőség 172. Kódolt - Hullám - Orrkarikák vezetnek a gagyiság pultjához 173. Egy áltisztes jelképért és a munkaerődért magadhoz veheted 174. Léted másnapig fennmaradását: Egy halom nyesedék keverék 175. Műbélbe töltött formatervezett jól menedzselt világát
176. Ide szállt az égről a vérvörös vérliszt, miközben Liszt szerzeményt 177. Játszik a kiválasztott, egy jótékonysági gyermek alapítványon
178. Közben világok omlanak össze a Felfúvódó Bélbuborék Elméletben 179. S felmerül a kérdés: Hol a helye az embernek az Egyetemben
180. Maga a Föld, amin járunk Isten Védő Tenyere, Két Féltekén Kettő 181. Ezért tenyerek között nem oltalmazhat, neked kell védeni az eget 182. Az ég nem szennyeseid szárító kötele, lógatni rajta a bűnöket 183. Te teszed az eget vörös csipkebugyik felöltöztetett nyomorává 184. Míg a másik oldal mezítláb teszteli a fagyviselés tűréshatárát 185. S, hogy csak egy félredugással születik a csecsemő jajjsírása 186. Mert mindenki hullni hagyja a tiszta érzelmek ártatlan esőjét 187. A becsületesség és erény korcsosodott olvadó hókristályait 188. Amikor feleses-, cigaretta-, kábítószer- és füstkoszorúban 189. Fogan, ha megfogan a csecsemő, s nyomban megkoszorúzza 190. A szülők az alkoholmámoros - nyelves, szeszfüstös múltja 191. A bokorba vonszolt félmámoros csillagos éj kéjes hunyorgása 192. A mocskos főre szétnyitott combok sikolya a tiszta fogantatásért 193. A szennyként égre dobott zöldellő tiszta védőpajzsként
194. Hol az ifjak, mint részeg legyek próbálják sikertelenül állítgatni 195. A már koffeintúltengéssel csillapodott szerencsétlen farkukat 196. Bennük már csak az akarat pezsgi a vágy buborékát
197. Míg a szerencsésebbek elmerülhetnek a semmitérzés mámorában 198. Aztán, mint öreg obsitosok, kérkednek, mint törött le a Kéreglándzsa 199. De meséjükben parazsat evő csodaparipák lesznek
200. A munkára lét fokozatai: alkohol - cigaretta - inas, mely szélesedik 201. Kábítószer - segéddé, végül a cím hajléktalan - mester
202. Amikor a munka remeg a tapasztalatlan kéztől, az eszköz 203. Az alkohol - nikotin - kábítószer telített vértől, az éberség fél 204. A bármikor bekövetkező összeeséstől, jobb esetben elalvástól 205. Amikor a csábító fogyasztói kosár lesz a kötél a nyakadon 206. Furcsa mód zizeg a fagy egy kihűlt szoba ablakon
207. A pénzérdek, ha kell jégre, ha kell tűzre dob, a statisztika
208. Mediterrán éghajlat, csak éppen elég vagy megfagy a szaporodás 209. Mert az utódban zúg az általad megivott jégvihar - pálinka
210. Ott roncsol, tép, szaggat, a vörös- és fehérviharbor tombolás
211. S elveszik az utód a hatalmas általad teremtett sárgasör - tengerben 212. Szaggatott fájdalmas lesz a kábítószertől ködlő légzés
213. És halk lesz a gyermeki sikoly, talán a szülőhöz el sem ér 214. Mert, a gyermekben elhelyezed a múltad - szenny - tőrkését 215. Mely bármikor vért fakaszthat, ha feltárul a nem kívánt múlt 216. S gyermekként csak sír, felnőttként már üvölt, és félelme 217. A szülők múlt - útjára tereli, az éretlen bokorban fogant ifjút 218. És az alkohol kiabál: Még, még, még! Majd, ha a lelkedet 219. Áztatod alkoholban, akkor leszek boldog én! Nérói fenség!
220. Az alkoholon áthúzott szállá kicsapott füstfonalból szőtt pólya 221. Mint a korai kólaitatás, gyermekedet feldobva emlékeztet 222. A kólásboros feldobódott bugyi nélküli táncos múltadra 223. Így inkább kín, mintsem szeretetszövet lesz a gyermek ágya 224. S ez inkább anyja méhének utálatát, mint szeretetét vizionálja 225. A bársonyos érintés fájdalmas szikrakisülés lesz miközben 226. Te azt hiszed igazi anya - apa lettél, a múltad zegzugos tengerén 227. De te egyszer sem érzed spermáid égető lángját, síró távozását 228. A nem is tudom, mit dugtak a Misztikum - Szenthelyre
229. Az üres eldobott üvegek sokaságának félelmetes árnyai között 230. Később már hiába kérdezed: Miért nem vezérel igazi szeretet 231. S gyermekeden a Kóla - Chips - Bevonat, bármennyit raksz rá 232. Már nem lesz anyai ág, kötelék, összekötő lélekzsinór
233. Piramisok helyett űrrakéták, nagyszerű zseniális találmány 234. De kiváltotta-e a Piramisszeretetet az Űrrakétaszeretet
235. A még meg sem érintett másik nem, Hipnotikus - Isteni - Ereje 236. S mint székrekedés áradna belőled a gondolat, gyomorgörcs 237. Rettegés közepette érne a szó, de félelemkapu tornyosul
238. Földi életed értelmes síkjából már rég kiléptél, csak megváltás 239. Lehet egy másik földi dimenzió, de nincs itt egyszerre két lét 240. Ezért csak egyszer van múlt, s minden régiért szenvedés 241. Kicsi szíved hiába akar monstrum szeretetet, a gigászi múlt 242. Ráterül, s akaratod folyton belefúl, sírón lesz görcsönnyúlt 243. Ki a lét szarvcsúcsain jár, nem tapasztalja meg milyen közte 244. Megérdemli, hogy a magasság hitványságát nyögje
245. S ha kihájasodik a Létértküzdés, a Szeretetátadás elmaradása 246. Az emberiség, mint homogén egység elveszti értelmét
247. Az Emberi Nem szép kép, csak álom lehet a viharos ég szegletén 248. Ha a szerencsétlenség rád ül hatalmas kövér szobornehezékként 249. Szenvedés - Pókháló - Rabságban élhetsz tovább, nincs menekvés 250. Ha a gyermeki szív dobbanását nem érzed foganás előtt
251. Dobd ki a kéjt álmaid otthonából, s még jobban gondold át
252. Ágyat teremts ráborulni, mint a természet, labdarózsa sokaságból 253. Öröm legyen a vágyad, mint zümmögő méhek boldogságcsilingelése
254. A szerelem - érzelmek - tervek - vágyak - rózsájában elveszve 255. A jövőért legyen belőled az új világ teremtve, átadva szívedet 256. A dobhártyát nem tépheted le a hangról, a pupilládat a fényről 257. Múltadat a jövőről, mert nincs múlt - jelen - jövő csak foganás 258. Szeretetben, boldogságban, az örök fényről, melyben
259. Egyszerre villan fel az idő minden pillanata, gyermekeddel kódolva 260. Mert nagyobb átok gyermekeden a megvetés, mint nálad az elnézés 261. Az Emberfolyam földi útján bármelyik pillanatban kiszáradás 262. És utódáradás helyett, a könnypatak már hamarabb elillan 263. Mert, ha Anyaiöl a Féltő - Gond - Meder, az a folyó siralom 264. A folyómedret Boldogtalanság - Gaz lepi, legyűrve a régit 265. S ha már megváltást álmodó sem lesz, örök a végtelen zuhanás 266. Pedig csak igaz csókból kellett volna döngölni a születő csillagot 267. Az érintések - selymének - lágy - kezében altatni a jövőt
268. Nem megelégedni egy gondatlan éjből letört darabkával
269. Mely szívedben és elmédben örök szilánk lesz, emlékeztető fájdalom 270. És erre a bűnre soha, de soha nem lesz irgalom, csak kábító vigalom 271. A mámorlevek tavaszt zöldellő érzés nélkül őszként lehullnak
272. Ha nem ápolod a termés igazi virágát, jövődnek magját 273. A pirosra őszült vérlevél, a szenvedés útján lángoló vitorlás
274. A magány börtönébe zárt csend sem segít, - a megbánás Kősikoly 275. És a könny áztatta léleklevelek, elnehezülve leperdülnek
276. És mint a farkasok a birkanyájból, lesznek fegyverrel is kiűzetett 277. Lelked, tested, arénájában menekülő vad lesz, sebzett levél 278. Vörösre száradt zizegő sikoly, a bűnös nedvek idézetében 279. Egy mámoros pillant által átdobott másik dimenzió
280. Az ösztönök földjére terelt erotikus cikkanások bűnhurkában 281. Megélni az utálatot, mint kéjt, s elveszteni a jövő reménységét 282. Megvetett testben romhalmaz lélekkel élni állandó feszültség 283. Robbanásig kitágított élet egy talán egy Furfang Vezér Entitás 284. Mely mesterséges nyomorba döntheti a nemzet igazi ősi álmát 285. S ha sárga lelkeddel nézed a fekete Holdat, akkor holtak
286. A lelked mélyén szunnyadó megbocsátó éltető Álomremények 287. Felejtenél, de feletted az emlékek Fekete - Bogárkoszorúvá válnak 288. S szüntelenül fullánktövissel megkoszorúznak, - ömlik a vér
289. És fekete rózsává válik minden csillag, mely csillag is maradhatna 290. A feketerózsás éji köntöst letépni, - tüskebokorba lépni
291. Az égre dobott üres üvegek most sötétséggel tele visszahullnak 292. De visszatölteni a múltat már nem lehet, rád folyik a fekete szenny 293. És a Négykézláb - Avar - Paplan rád száradva fojtogat
294. Miért rakott rád a lét Vérmázas - Oroszlán - Fogakat
295. A Lét - Szenny - Mátrix - Pontjain megbuktál, elestél, s ott maradtál 296. Mint korábban a belőled kiszáll vágy a Remények - Paplanján
297. Kinek hajóját a sors nem az Érzelem - Regések - Tengerébe vezeti 298. Annak sorsát a disszonancia kábulat vezeti, mint éhség
299. A sebzett vadat, mely kivérezve éhen maradhat, egy gnú mellett 300. S most már ő lesz a kiterített szennyes, a remény tisztaságán 301. Jégviharban összeállt Jég - Mézga - Szörnyeteg veri az éjedet 302. S álmatlan roskadsz, mert nem volt egyetlen Bölcs - Kéz sem 303. A társadalomból, a nemzetből, vagy csak a jó emberekből
304. Mely elhessintette volna a szeszes ködöt, az ördög áruló köpenyét 305. Az emberre van bízva a lét kettősségében a választható út
306. Bizonytalan léptei alatt váltakozva az ördögi és angyali rejtett csapda 307. A Víg - Jókedélyű - Nemzet a Mámoros - Nemzet útjára lépve
308. Elveszti a Becsület - Erény - Nézését, arcára az irányíthatóság ül 309. Kezéből az Önsorsíró - Toll kiütve, trágyaként ráül a hatalom 310. És ezt követően már csak a Szex - Szesz - Mámor lesz a hatalom 311. Pornókövön kábán ülve, a szédítőmédia előtt nő fel az ifjúság 312. És körülötte millió szám a nagy ígéretű színes lúdtojás
313. A torkon leeresztett Majdnem - Vizelet - Aranysárga - Sörlötty 314. Szemgödrödbe helyezett Virtuális - Szentjánosbogár - Szett
315. Mely átalakított, s a tested és a lelked a kifosztó virtuális tér része lett 316. A bináris kódolású 3D-s fehér galamb hangszóróból szól
317. Álszárnysuhogása egy lélekfosztó világ Embertkiűző - Pallosa 318. A Fehérszárny - Béke - Oltárán penészszövevényes emlék 319. Kinek már fiatal korában a félrevezetés, a hamis ideológia miatt 320. Hamuvá égnek vágyai, annak már a rongyai sem kellenek a jövőben 321. A szeretetet hiába keresi a Sötét - Mézben, a Méhtelen - Éjben 322. A Csendre Bilincselt - Sikolyban, a Fekete - Gyászravert - Fényben 323. Mert gyászmise lesz a lét, tömjénfüstben e kegyes halálig út
324. S lehullsz, mint gyilkos permetszer után a megszűnő szárnycsapás 325. És elterülsz a Barna - Rovar - Ravatalasztalon, mint koszorú 326. A létkeresztre szárad a múltból összeállt anyát vágyó emlékraj
327. Az Úrihuncut - Csipkeveret csak silány másodlagos préselt műanyag 328. Ezt foghatod, miközben kábít a beprogramozott virtuális álomvilág 329. Észre sem veszed a Kezedben - Tartott - Léted - Rothadását
330. A jól megágyazott széked illúziókkal töltött hamis bársonyán
331. És a kólareklám csermely csobogása agyadba hatolva ivásra késztet 332. Íme itt röghöz kötött leszel, mint ősöd a múltban, - dupla végzet 333. A Tiszta - Gondolatszálak - Folyamának - Csillogása, néma, néma 334. Nincs hordaléka, nincs áradása, nem villan benne tiszta vágyó ölelés 335. Léted partján foszlik minden, s ezt nézi lelked sáros pikkelye
336. Online folyik beléd az Érzelemfacsaró - Maszlag, - s Te könnyezel 337. Közben lelkeden minden érzelem, Kivágott - Rönk - Csönd
338. S mikor nem keresed már életed létkoronáját, akkor lettél igazi 339. Elkábító szálakkal betekert Médiamúmia, beágyazva Chipkriptába
340. Elnyerted a VIP - Jófogyasztó címet, Számlaglóriával a fejeden /Very Important Person - különleges elbánásban részesítendő vendég/
341. Az elismeréstől szíved dobbanása, ezer Gilgames remegő Föld 342. És agyadban a program már újabb ezreket költ, - de az már kölcsön 343. És a fogyasztóra telepszik a Gilgamesnél ezerszer hatalmasabb bank 344. Két szárnya, két Föld - félteke, egy lenge libbenéssel ezreket elemel 345. A mindig éhező, vagyonért nyáladzó, karmaival folyton rúgkapáló 346. Pénzért - Reszkető - Gigászi - Csőre, - Te benne morzsányi tőke 347. A Világegyetem - Legveszélyesebb - Fegyvere, - s véred a töltete 348. Te a nyereség zenéjén járod a táncot, s eszed az Adósság - Bográcsot 349. Számlagulyás az asztalon, Adóvörös és Adófehér a rongyos pamlagon 350. És a Nemzeti - Dohánybolt - Cigarettájából - Füstizgalom
351. Kenyér - Tej nélküli Rongyosodó - Szúosodó - Vakolatpikkelyes - Otthon 352. És az Adósság - Keretre kifeszített Szegénységbőrön dobol a morzsa 353. Egyre jobban gyászmisévé mélyül a soványodó ujjak koppanása
354. A Búsmagyar - Koponyája lesz a Kitépett - Vigaszság - Kitömött - Párnája 355. És a koravén árva ifjúság koslat az utcán keresve az elveszett múltját 356. Szidják a zsebtelen szüleiket, kik gyermekük javát szolgálva átadják 357. Mert a gyermek kiköveteli, a munkanélküli segély cincogó javát 358. Észre sem veszik, a szülő agg, a gyermek még éretlen csipogás
359. A koravén gyermek drogozva, ittasan, a szülő a szegénység mámorában 360. Fényes megváltó csillagoknak látják egymás tehetetlen nyomorát
361. És e fényesség alatt a szétvert jelenüket, a jövőre újra megszavazzák 362. A növények még nem világítanak a szekvenált új géntestükkel
363. Ugyanígy vannak az emberek beléjük ültetett Remény - Reményükkel 364. A sors uszálya teli arannyal, emberek ezrei húzzák ígért vagyonnal 365. Nehéz az aranygálya, mások Megélhetési - Demokrácia - Rabsága
366. Közben a sors partján ezrek hullnak el, s mások húzzák a reményt tovább 367. Már ezerszer cserélődtek a vontatók, mire a rakomány célba ér
368. És csak az utolsó ezre kapja, munkája után a kisemmiző éhbért
369. A többi ezerszer ezer még sírkeresztet sem kap, mintha nem is lettek volna 370. Emberségük, munkájuk, becsületük, szorgalmuk, belevész a homályba 371. A munkáért elhagyott utód, egyike lehet az újabb halálraítélt ezernek 372. Elindulhat apja nyomdokán, s talán a lelkük találkozhat a Halál - Partján 373. Így válnak családok Hullapernyévé, hallgatva a gazdagok aranyhúrjainak 374. Vidám pengését, mely a szegényekben ez Éhsikoly - Hangrobbanás 375. Kiderül, hogy a halál a gazdagok designja, van miből márványba önteni 376. A Csak - Létével - Földelt pórt füvek s fák szórják szét nyomtalan 377. És az összeszedett aranypor piramisokká tornyosul, vérmalterral 378. Tengernyi szenvedéssel, óceánnyi kínnal, bedöngölt szorgalommal 379. Az aranybeolvasztó tüzében elégő csonttal - hússal és vérrel
380. A felhőkbe száll égettszag viharos tisztulásával, a belőle kicsapó
381. Az utódoknak Szabadságvágy - Villámokkal a Kártalanítás - Dörgéssel
382. És a sikolyok milliárdjaival: Soha többé ekkora ember veszteséget 383. És a kifosztók üvegszál erősítésű Beton - Dobhártyája meg sem rezzen 384. Pedig már földrengéssel reng a csend, az Embernyomor - Üres gyomor 385. És a Szűzhártya - Szerelem helyett, Üvegcsővel - Petesejt - Szakadás 386. Tombol azoknál, kik Kába - Pornónézés közben várják a Lombik - Babát 387. Szerelemgyerek helyett, Csecsbimbó - Gyermek lesz az utód
388. Mintha mézesmadzag lenne, eltartani a nemzőt és szaporodik a sáska 389. Miközben Gyémántfüst lengi be az Aranyporos lakása terét
390. És nemzi, ontja a sperma a Szeretetnélküli - Emberfolyamot
391. Millió ágról duzzad a folyam a Reménytelenség - Nyomor - Tengerébe 392. A humánus, szerető társadalom széttárt karral mutatja az irányt
393. S újraelosztással fenntartja a lelketlen omladozó putrivilág nyomorát 394. És a csillogó millió Hópehely - Ígéret tavasszal már nem virágzik 395. Gyönyörű kristályai reccsenve - roppanva olvadásba omlanak 396. Tarkítva, szépítve, csillogva az Álommal - Telített - Könnyekkel 397. És a lélekre száradt sápadt ősz tovább könnyezi kőkemény reményét 398. Van lehetőség halálmezőre menni, hol Tankkombájnok aratnak
399. És egy lankás ózondús hegytetőn a menedzsment friss kenyeret ropogtat 400. A világ szikrázó búzamező lehet, bármikor lángra lobbanthatja az éhség 401. S maga a tar füstös pusztaság, a Gyilkolás - Véres - Porondja lehet 402. Gigantikus Vércirkusszá válhat a Föld, és a nézőtéren a Sunyiság ül 403. A Gyilokmesterek értik a Sorsvonalak - Vaddá - Összekuszálását
404. Kik szenvedés halálban élnek nem tudják mit jelent vidám életben halni 405. A Természetes - Létzöldmámor a Téged - Körülölelő - Napfénypólya 406. A Rád - Boruló - Holdas - Csillagos - Anyaöl, létezésed fenntartója 407. Mert a Mások által diktált, Rabló - Fény - Hang - Tapintás pusztasága 408. Rég megfosztotta volna ujjadat a Tündöklő - Remény - Ég - Érintésétől 409. A Bizonytalanság - Rettenet - Habzásában élve úszni nem lehet
410. A fájdalom katalizálta vergődő csobogás testedre cementálódik
411. És nehéz sorspáncél lesüllyed, elmerül, a Kínlódó - Holtak - Tengerében 412. Fehér habléted vörössé lesz, a sírban naplemente leszel, gyönyörű
413. És nem burjánzanak szörnyű fekete buborékok, Tabula - Rasa - Lelked - Egén 414. Hiába volt egy szép pillanat a Fehér - Mézga - Rabló - Világban
415. Csak borostyánban megrekedt lehettél, úszva a halál Sárga - Tengerén 416. A kifosztás öröme hamarabb falkásít, mint a Szeretet - Nyáj
417. Ezért telepszik a Fennmaradás - Szorgalomra a Hájas - Nyájas - Kifosztás 418. A Hatalom Diktálta Színszűrős Nyomor, megszűri a fényt, Szitavilágot láttat 419. Mámoros virtuális világra cseréli a valóságot, azt láttatva, amit akar
420. És végül ott áll a Céltalan - Új - Ember, mint robot, aki parancsra vár 421. Csak a teremtés szépsége és annak érintése korcsosul a Vágyakozó - Létre 422. Nem számít a marék föld teremtő ereje, csak vigye hatalomért a Szenny - Tüze 423. Nem számít a fényből font gyönyörű színes állat- és növényvilág
424. Az embertükör felületén csillogó lélekkristály, a Valamiért - Égő - Honvágy
425. A két ember közötti Igazi - Ragyogás, az Érintés - Teremtésének - Szépsége 426. A Gondolat - Ecsetével - Megfestett - Vágy, a Lélekszépséggé - Válás 427. Világító pontokkal rajzolni a sötét térben: Fantáziát, erősítő elérhetetlent 428. De megerősítve a hitet, megfogni a kék és zöld között a keskeny létet 429. Behálózni, mint betont vassal, tartós, nemes, örök emberi gondolatokkal 430. A Létkristályt kapta az ember, s ezt az embernek kell töretlen áldani 431. Az csak Tisztaság - Becsület - Szeretet - Tavában növekszik tovább 432. Vigyázni kell, mert csak EGY AZ ELEMI LÉTKRISTÁLY, szeret híján 433. Mint széthordott Márványhegy - Kristály kriptaként terül a földön tovább 434. Hullámokból, rezgésekből rezgésként válik ki és múlik el ember
435. A rezgések érzése a lét, a hang, a fény, a tapintás Lélekkel - Kapcsolata 436. A hullámokból szőtt világ, lehet, csak egy Elemi - Létkristály otthona 437. A Kölcsönös - Megbecsülés a Létkristálynövekedés Entitás - Alapja 438. Teremtsük meg az igazi világot, melyben, Fényben fürödhet a Fényember 439. Hol Hangban lubickolhat a Hangember, Hőpólya - Anyaölben a Hőember 440. És Tapintatrezgésekben Rezeg a Tapintatember, rezgések harmóniája a lét 441. Nem fáj az Emlékek - Utcájának - Szürkesége - Vibráló fénye - Sötétsége 442. Az Égiszirom - Csillagrezgések fényében a Csókrezgések - Tiszta - Árama 443. A Kék - és Lilatekintetek találkozásának ezüstösen csilingelő mámora 444. A Vérvörös - Szirmok, Óvó - Gyermekóhaj - Kulcsrezgésekkel nyitása 445. A Csokorbakötött - Emlékfény, mely évtizedek múlva is rezeg a szívedben 446. Az első kézfogás, belenyúlni, érezni Plazma - Mézga - Frekvenciát
447. Tanulni a világ emberré tevő mámorát, nem az Embertelen - Úri - Áldomást 448. Megbecsülni az élelem fényét, a kanál és tányér emberért pengését
449. A vasárnapi tarka Ősziszín - Ebédnél a térben rezgő illatok szárnyalását 450. Friss kenyérhéjon az aranyló búzatáblát, belsejében a kombájn felemelő zaját 451. Szánkban a Kenyérmorzsa - Omló - Napot, elültetve a teremtő holnapot 452. Megtalálni a vörösborban a Vérvörösmárvány - Hajnalipírt és Alkonyt 453. S nézni a Fehérbor szirmait, mint nyílik ki benne a Boldogság - Nappala 454. Az Ösztön - Létkristály - Vezérelte - Rezgések - Életbentartó - Karmaival 455. Kapaszkodunk a körülöttünk lüktető Világ - Pengő - Húrjaiba
456. A lélek tisztaságával oly szép ez a csodás harmónia, míg nem jelenik 457. A Kegyetlen - Önérdek - Pusztító - Hatalmi - Disszonancia
458. A Bőgőhúr - Terelő - Korbács kegyetlenül csapkod az Alantasság - Rogyásra 459. S a Hatalom - Bitorlók - Arcára kiül a Kegyetlenség - Kéj - Ragyogása
460. Hamuszürke arcuk előtt aranypajzsok, s félelemkeltő a sugárzásuk 461. Emlékezz, a legszebb pillanat, amikor a szájban remeg az éretlen csók 462. És millió színpompára felakasztva lebeg a szerelmes félénk bók
463. Két emberben ragyog a világ, s a fény ezer lánca bilincseli az ébredést 464. A mély dúr mégis áthangol, profitot - itat, drogoztat és dohányoztat 465. És agyadban ezután már csak a diktált virtuális kép oszcillál
466. Megfogtak egy hatalmi frekvenciával, mások szónoka lettél júdáspénzért 467. Csak a Miért - Titok marad, a becsület dongva szalad, erjedésben döng
468. És csonka tönk marad minden ifjú, álmaik korhadó rönkje mellett 469. Csak a lidérc jár haláltáncot jelöletlen bú - szenvedés sírjuk felett 470. És a fosztogató öröm a pincéjébe aranyat döngöl, - szétvert ezer öl
471. Etanolmolekuláris lábbal kilépve a füstbolyból, morfiumos-kámfor nézéssel 472. Hugyozásra széttárt combod között meglepetés a váratlan borospohár
473. De fényesedik a kultúra, Banki - Cipőpucolók - Rablókefe - Vonóján 474. S Te járod a Szegény - Kifosztottak - Devizahitel - Halálkeringőjét 475. Ha egy társadalomban Kalapácspohárral Szeszszeget kalapálnak 476. És ezen az EU-támogatott szakmán nő fel az ifjúság teremtő szakereje 477. És mindemellett az őket védő kiemelten fontos alapítványok zsírosodnak 478. Korcson korcs lesz a nemzet, s ezen a Korcstengelyen gurul a Korcskerék 479. Szépíteni a nép érdekét a nemzet jövőjét, leverni korcs bilincsét
480. Mert mindenki tudja, mindenki érzi elég a Torz - Korcs - Hatalom
481. A kihasznált Korcson - Korcs - Borzalom, a szabadságba döngölt szabadság 482. A Lépés - és Légadó, a Fényadó és Hangadó, a nép gyomrán Kullancs - ÁFA 483. A nyakán meg Kussneked - Lába, álma vágya Gerinctelenláb alá lapítva 484. A bűn meg csöpög az utcán görgő Torz - Korcs - Koravén - Tombolókból 485. A Hatalom nézi, nem Ő van még éhesebb génkezelt oroszlánokkal összezárva 486. A Hatalom - Felhőkarcoló - Bunkergömb, szinte törhetetlen védő gömb
487. A Törvényrácsok mögötti Egymásba - Nyomorgó - Embergolyó - Massza 488. Urak vagyonának forrása - szórakozása, Vérsár - Könnypocsolya - Szenvedés 489. Mert érdek a Nyomor - Kín - Szenvedés - Fájdalom - Gyötrelem - Sínylődés 490. Mint Hatalmasoknak - Jólétteremtő - Tőgy, mert nekik csöpög a Jólétitej 491. És a Maradék - Savóban totyogva araszol a Homosapiens - Homohominilupus 492. Mert a Hatalomi - Szírt, már más dimenzióban áll az evolúció csúcsán
493. Békeálom, Boldogságvágy, Önzetlenszeretet, Elrejtettremény, ki tudja mióta 494. Egy - Csokornyi - Kín a Jelen - Színpadán, mintha Genetikai - Idióta
495. Lenne a Lángolón - Emberárfolyam a Mennyek - Megváltó - Országa felé 496. Ez volt az Ősök Ősének is a Hite, s a változatlanság elhitette, ez a Pokoli - Út 497. Lángpallosokkal tűzdelve, nem más, mint Isten - Jóságos - Tenyere
498. Miközben nem más, mint az Emberszeretet - Haszonelvű - Aprítéka
499. A hosszú úton egy kúszva hordható igen drága aranylánc a sebzett nyakon 500. Embertteremtő - Isten, Istentteremtő - Ember, mindegyik elveszik a hitben 501. Emberistenek földi királysága, hatalma, a hitet a lelkekre bénítja
502. Mintha az értelem a más munkájára vágyó állati vezérhorda birtokában lenne 503. Egyetlen Pro - Libertate - Véres - Történelmi - Pillanat se fordított e tényen 504. Milliárd Humánszorgos - Hangya lesz egy Darázs - Vezér - Hangya áldozata 505. És a küszködők rózsái nyílás előtt lehullva, magukba temetik az utódokat 506. És az ember hittel és hit nélkül is segítségért kiált,- de kihez
507. A kiáltás Valóst vagy Valótlant keres, mert elhagyta az Emberi - Kéz
508. Ám a hit és hitetlenség gazembernél és jóságosnál is lila reményben habzik 509. És a mámoros rózsaszín buborék elhomályosítja az értelem lényegét
510. Ha ember lenne az Isten, akkor mi után a Vágy, s ki az IGAZI - ISTEN
511. S mit teremtene a Teremtő nélküli lét, csak az egymás gyilkolás sors vonalán 512. Mert mi terem az Emberiség - Lélek - Tengerében: Gyilokkorall - Zátonyok 513. Rablás - Fosztogatás - Hínárszörnyek, Csalás - Lopás - Sziklahegyek
514. Mindenféle - Álizmusok hatalmas Ragadozó - Gyilkoscápa - Deltatorkolat 515. Törvényesített - Rablófelhők, Zsebet - Kimosó - Behajtó - Esőfelhők 516. Hatalmas - Tintahal - Politika, Szolgálatba - Levő - Tüskés - Pikókkal 517. Így biztosítva van a ZAVAROS, a kaméleonok gyors eltűnésével 518. A Barnásvörös - Függöny takarja az Úri - Kéjt, és a Szolga - Törvényt 519. És az ifjúság tanul, dolgozik a Bér - Levegő - Víz - Élelem - Életért
520. A Szerelem - Üzlet - Magzat is kamat egy Eladósított - Anyaméh - Bankban 521. Halomszámra eldobott Csikk - Koszorú - Mámor a Dicsőség - Glória
522. Lógnak a Koraérett - Magágy - Szőlőfürtök, keserűen aszúsodnak rothadnak 523. És sorban ülnek a Részeg - Szeszborsószemek az Italosüveg - Hüvelyben 524. És Szenesedve - Feketéllnek a Sárga - Érzéki - Kukoricaszemek
525. A Cserepes - Sebes - Kukoricacsutka - Ajkakon, - fáj a lehulló pír
526. S a gazdagoknál, mint Kurva - Sünök sorakoznak az Üzlet - Szőrváltozatok 527. Hitványéknál csak Mérleg van, az egyik a Cinikus - Pénzserpenyő
528. A másik a mindent elnyelő Érzelemfosztó - Nyomorbadöntő - Serpenyő 529. És mindkettőbe ömlik az Ördögi - Mennyi - Angyali - keserédes - Kéjmanna 530. Csak a gazdi, aki röhögve bezsebeli, s vajon ki az Úri - Muri - Banki - Gazdi 531. Akiknek az Ég is Csűr, aranyrudakat legeltetnek a Teremtő - Jászolban 532. Akik Koldus - Jézusként - Keresztre - Feszítenek - Minden - Csecsemőt 533. Kivétel a Saját - Hájuk - Udvarába - Tartozó - Rokoni - Vér
534. És a Keresztkaloda - Sorsban izmusokkal sulykolva Tündérforradalomra vár 535. A Kiszárított - Prolivérből - Épített - Kastélyokban Vadpörkölt rotyog
536. A Csonton - Véreres - Proli - Munkás gettósmelós alázattal totyog 537. És a csillogó vadászfegyverek, trófeák sokasága, Nagyembert vetít 538. Évezredek óta ugyanaz az Emberiségkép, Léleknek - Torzult - Fraktáljai 539. Isten - Matematikai - Képlete, hol tartalmaz egy Miért - Bújtatott - Faktort 540. Mely a hatalmasok asztalára mindig odateszi az Istenek - Eledele - Tort 541. A Húsleves - Reményfazékból a szegények álma - vágya könnyen égre száll 542. S jégesőként, földre visszahullva, szétverve a vetést könnyként folyik szét 543. A Létszakadék - Szélére - Épített - Szegénypaloták inognak a sárcsúszdán 544. Lépne a jobb lét felé a Demokrácia - Család, de idegükben görcs az inogás 545. Házuk Aranyláncokkal - Stabilizált - Kastély, egy az Apai - Közmunkásszál 546. Egy az Anyai - Közmunkásszál, egy az Osztrákia - Mosogatólegény - Szál 547. Egy a megváltó Bundesrepublik - Deutschland - Maid - szobalány - Szál 548. Egy a Halálhoz - Semelég - Nyugdíj - Nagymama - Ágy, a hit romhalmazán 549. És a család Adósság - Pikkelyekkel gyarapodva, díszítheti háza falát
550. A Már - Kamattal - Terhelt - Munkabér, percről - percre kevesebbet ér
551. S egy napon, Hattyúnyakú - Mercedesén megérkezik a Mindenhatóvégrehajtó 552. És egy Csendes - Papírdoboz - Ittas - Reggelen, az unoka szeme forog
553. Káromkodva gyomra korog, - mivé lettem s mivé leszek e világon én
554. És elindulnak a víz felé, a vizet sohasem kedvelő, Pénzes - Lélekvakok 555. A Smaragdszemű - Aranypikkelyes - Gyémántfarkú - Márványgyíkok
556. Mert mindenben marad egy Lélektöredék, Isten - Egyenletén és ez a Remény 557. Az alkohol a Test - Gyémántköves - Útját járja, s mámor a csillogása
558. A drog a Test - Drágakő - Csipkeveretes - Idegek - Útját járja 559. És az Ellopott - Világ - Tükrét tartva, a kifosztottságot felvillantja
560. Csak a Felhígult - Vér - Nap - Szenvedés, festi rózsaszínre a tépett lelket 561. Az Égreszórt - Vörös - Vérkristályok már nem lüktetik az alkonyt és pírt 562. A leírt betűk is olvashatatlanná porladnak, ki hallja a Hamu - Szavát 563. A Fakózöldre - Fáradt ember Tüzetzöldellő - Lüktetése is elszáll
564. A Cinóberajkakon a csók nem mélyül tovább, távolodó percekben a múlás 565. Eljön az örök Holdsárga - Éj, kezünkben tartva a szenvedés fényét
566. Nem lehet Hatalom - Piramisokat rádobni a népre, az építő dicsőségére 567. A lét nem lehet a Fekete - Sors - Út, Fehér - Áruló - Hajcsárokkal 568. És hamis utat mutató Kivagyi - Jelentéktelen - Parányi - Hatalmasokkal 569. A Szürkésvörös - Teremtő - Sorshegytetőről gördülnek a Létkockák 570. Egymáshoz és a Létfolyosóhoz koccanva csökken a szimmetriája 571. S mire rögös úton Sorfolyókba kerül, már egymáson gurul a halál
572. Mintha az értelem csiszolná a testet, nehéz sodródó Kavicsfürtös - Útján 573. Pedig azok a testről leváló Gyilkos - Embercsúcs - Állati - Sziporkák 574. És Tüskés - MÉREGBOGYÓS - Emberbokros - Dombok különülnek 575. Csak a tavasz láttatja az Igazi - Emberarcot, mégsem őrzi virágát
576. És amikor az őszi szél elfújja a Szenvedő - Múlás - Könnyes - Hervadását 577. Minden Házbokorból Káröröm - Kacaj színesíti mások nyomorát
578. És ez az Emberbokros - Társadalom, ölelő kéz helyett fosztogatót nevel 579. Frekvenciára ültetett Bináris Kódokkal építi az Emberpont - Mátrixot 580. És a képernyő előtt ülők emberi közössége lesz a Fogyasztói - Társadalom 581. És Online - Szexgépeken keresztül érkezik a kiválasztott megrendelt érzelem 582. Chipek - Szemétdombjára dobva a gyermeket, a Holdszemöldökre bízva 583. És a néma Lila - Orgona - Kórusban felordít egy Liberális - Kondom - Árva 584. A Csillagszikra - Tüzes - Csipkefüggöny a hajnalban rojtosodik
585. Közmunkások - Rengetegében ébred az Újragyarmatosított - Hajnal
586. Minden érték, mindenért fizetni kell, csak az elértéktelenített emberért nem 587. A havi lét egy tonna Homorú - Ócskavasat, ötven kiló Domború - Sárgarezet ér 588. S temetésig rézcsillogó, a Megküzdött - Gyűjtött - Lopott - Koporsó - Fedél 589. És a Józanság - Tavához menetelnek a Korszennyezett - Üres - Üvegek 590. És kell a fénnyel töltött tér, az emberértéknek és halálnak idő
591. Nem az arannyal mért szenvedés, hanem a szeretet egyenérték 592. Mert nagyobbá tesz a bakancs, ha az Igazörömért élő embereken jár 593. Mikor, mikor fordul már át, szörnyszülöttekből kiválva a jobb világ 594. Azt hiszi a Hatalmi - Kápótalp - Boltozat - Alatt, érte a Szolgasors 595. Az Emberiség Egymásért - Szolgaság, mint forgó őszi festményen
596. Az Összeolvadó - Forgónyüzsgéstől - Változó - Egybetartozó - Színes - Táj
597. A vihartépett erdő is megújul, az ember is, csak a tépett lélek nem
598. Mert a lélek viszi tovább az emberiség sorslenyomatának folyamatos kódját 599. Suttogva zokog, hiszen a szeretet tere, könnyben ázva vihartépett embertelen 600. S a lelkek hiába kapaszkodnak rojtjaikkal, a Rojtujjak - Érintése - Éppenhogy 601. Mert valahogyan a lelkek között mindig a becstelenség súlya ragyog
602. S mennyi szép álom kering hatfogatos hintókban, a sárga Holdudvarban 603. És a nyerítés, zokogássá válik, az alkoholra cserélt mámor mezején 604. A Még - Tisztesség - Sikoly Forrongó - Csenddé zsugorodik
605. A mámor poharának vékonyodó felszínén, mint szívdobbanás a félelemre 606. A maradék szeszben lapul, míg szenvedve, kíngyötörve elpárolog
607. A segélykérés pillanatragasztóként fröccsen szét a humánum terében 608. És mindenki véresre kaparja magát, csak eltávolítsa Nemkívánt - Ragacsát 609. S a könnyé változott Vérvörös - Szenvedésenyv - Utolsó - Rubin
610. Talán nem lesz hiába a Hajnal- és Alkonykönnyvörös közötti feszület 611. Nem őrli fel a kacsokkal kapaszkodó tépett lelket a Törvény - Örvény 612. Az emberfáról éretlenül lehulló levél, gyengíti saját éltető gyökerét 613. Hallgatni a bimbófakadás lelket nyíló zenéjét, nézni a zöldellő vibrálást 614. És megcsodálni sorsának sokszínű lenyomatát az őszi levél távozásán 615. Emberlevek - Érintéserezetek a Lehullott - Halállevélágyban
616. Még ott is kapaszkodik a szeretet, ezt kell látni Megtévedt - Emberlevelek 617. Kapaszkodnak, mint a húrokról elszállt csokorba szedett hangok
618. Mint az Egy - Magányba - Zárt - Szívek egységesülő dobbanása
619. Mert csak így robbanhat fel az űrben a Halálfélelemmel - Telt - Szorongás 620. Az ember létért egységesül és dobban, nem a kiszolgáltatottságért
621. Csak a szeretetboltozat alatt lehet egymásért alázat
622. Mert az emberi emlékek létrája, egy pontból fakadó visszavezető szerető fény 623. Mégis, mégis miért a Kifosztó - Kastély - Fekete - Pontok - Fénylenek
624. Jobban kellett volna vigyázni az Izmuskorbácsokkal, mert ha nem is ütnek 625. De kiművelt alattomosan, aljasan, rád tekerednek, megfognak, behúznak 626. S már rab vagy a Butító - Médiakövekből épült Képernyő - Börtönben 627. Ott ülsz izgatottan Pontmagányosan a Polipsorozatok - Végtelenében
628. Könnyeztet a főszereplő szerencsétlensége, miközben gyermeked esztelensége 629. Telített füstoldatot készít egy nagy pohár vodkában, szidva a tudományt
630. És a csikkek, mint xilofon rezgő falapjai sorakoznak a WC - csésze peremén 631. A Doromboló - Szennyet élvezi a Léleksérült - Megtépázott - Falevél
632. És a sok tépett törmelék egymásra találva előbb falkásodik, mint a Becsület 633. És Szájból - Lánghangot - Lobogtatva elindulnak tombolni az éjszakában 634. Az Önhergelt - Kavicsok, mint Kavicshalmok elindulnak dúlni
635. Önmagukat szétszórva törni - zúzni, s élvezik a letört lélekkristály hangját 636. Szívdobjuk bőrén gyilkoló tűz táncol, lángra lobbantani az átkozott világot 637. És a Csillagos - Égből kivágott Szűzhártya - Fodrokat, tűzre dobva, tombolva 638. Követelik a szebb holnapot, kalapba temetve a pszicho - mámoros lányokat 639. S a vadonba terelt megvezetve kiterelt Árva - Gida - Lélekkristály
640. Véres - Kéjenc - Zsebmetsző - Urak - Vadfogai - Gerebenében tovább tépődik 641. Az első fog fekete zápfogként hull ki a koravén íny meghurcolt medréből 642. És virág nélkül szárad ki a fa, hullatva sohasem zöldellt őszi levelét
643. Inkább Hamutenyérbe tapasztott, Síró - Szürke - Fehérmárvány - Halovány 644. Mint Összefolyt - Festék - Mosolygás, a Teremtő - Élniakarás - Humuszán 645. És a holtakból sugárzó élnivágyó frekvencia tüzet érve hangot rezegve 646. Szikra és tűzhangokat szór az éterbe, csak soha ne veszve, soha, soha 647. És mi jut a kis embernek csak a Kisajátítotton - Kívüli - Mostoha - Vadon 648. Ebben meglelni az Ígéret - Földjét s közben ápolni az Elit - Tündérföldjét 649. A politika nyáladzó szócsöve hirdeti, milyen szép a két világ közötti harmónia 650. Mert minden Népfenségből sarjad, s a legszebb a Két - Világ - Önkormányzat 651. Mindkét oldalon Egy a Létrezgés, s a Két - Egylélek között nincs átjáró
652. Gazdag és szegény sziklára terített metszete csak háló a szürke falon 653. S ha emberi élet fakad, az egónak nincs természetfeletti jogosultsága 654. A Vér - Kristály rezgése, élőben és holtban ugyanaz, a létért sziszegő 655. Víz - Frekvencia, mely minden csodálatos zeneműnek ab ovo alapja
656. A létezés hangja tükrözi fényét, eredeti Emberközösség - Egylétért - Fényét 657. Ezért, ezért lüktet - él az emberiség Önmagára - Visszahulló - Szeretet - Fényt 658. Ha majd az emberiség saját tengerében él a Boldogság- és Örömatomok
659. Végtelen Szeretetmolekulák - Víztengerében, - Önmagára - Talált - Harmónia 660. Ahol minden Emberi - Pont - Kézfogás, egy mentőöv a Jelenjövő - Hajóján 661. Mégis itt a pokol aranyból szőtt - font világa, ott lóg a gazdagság sötét egén 662. S ha menekülni próbálsz, Te leszel az aranyhálójában a kifogott Adóshal 663. Hamarosan egy pénzpapírlapon számmal ellátott lenyomat leszel
664. S aranyra cserélgetnek, a végén egy otthonban segélyként kazánban elégetnek 665. Jobb lett volna partra vetve, sas karmok között égre emelve visszaesni
666. Egy vijjogó csőrbe jutni, szűk hálóba sose futni, hangyabolyban csonttá lenni 667. Többé soha pénzzé lenni, zsiványoknál szolga lenni, sors fintorát eltemetni 668. Téli estben, csilingelő hópihékben, elröppeni csillagfényes égi széllel 669. Két lét között a hézagot emberséggel kitölteni, szeretettel összefonni
670. Nyírerdőben pókfonalas hajnalpírban ködlő fényben érinteni téged Lényeg 671. Az Alkonyi - Líra - Fényben játszani egy falevéllel, elengedni esti széllel 672. Zajszigetekről mocorgást hallani, zajra a csendpárnát csendesen ráhúzni 673. A nyugalom édenében megszűnni, elveszni, csillapodott rezgések hullámán 674. Nyugalmat lelni, a félelem skorpióinak méregtavait mélyálomban feledni 675. Végre, a fekete nyüszítések borzalmát kiiktatva, csendpárnán elaludni 676. A gyermekkor tisztaságában felébredni, és égre dobni a Nap - Labdáját 677. Nem, úgy nem lehet élni, hogy éjnappal hámozzuk a fekete almahéjat 678. S újabb éjnappal kiszedni, a Pirosra - Festett - Ólomgolyó - Rostokat 679. És egész életünkben keresni az Algamagokat, az Algatermés végtelen 680. Átlátszó, mindent elrejtő Árnyéktajtékokkal tomboló tavában
681. És nem a Feketebársony - Csillaghimlős eget nézni, mámorban bámulni 682. A Teremtő - Védő - Köpenyét érezni Örömkristály - Fényekkel tűzdelve
683. És nem gondolni a Földre - Húzó - Súlyos - Könnyező - Kőlétre
684. Meggondolni, átgondolni, a Szenvedő - Vérzés - Emberréemelő - Könnyét 685. Talán a Könnymosta - Lélekből már nem vérzik az Egymásrataláló - Hit 686. Mert a Félő - Kúszó - Szeret ideje előtt elhervad, száraz sikoly marad 687. A gonosz lábak felmorzsolni ebbe is belerúgnak, és örülnek, kik belerúgtak 688. A Virágos Gyümölcsösben a vihar is széttépi a lenge Sziromszeretetet
689. Elég csak a nyugalom csendjében a lelket ölelni, s abban önmagunkat meglelni 690. Mer a viharokkal széttépett, szétszakított nyár, már nem lesz szép emlék
691. Még akkor sem, ha évekkel később ez lesz a menedék, a Létodú szélén 692. A SZÜLETŐ GYERMEKET KELL A LÉLEKGYOLCSRA TENNI
693. Mely nem lehet Fekete - Könnyekkel szennyezett, átitatva Múltunk - Tüskéivel 694. Ezt a Gyolcsot, a létünkkel, a tettünkkel kell kiérdemelni, átadhatóvá tenni 695. Nem álcázhatja selyemgubóként Fehér - Micélium - Rontó - Szövevény 696. És amikor az ünnep hangja felsír, a szeretetet kell érezni a bogrács illatában 697. A gyermekmosolygós fortyogásban, a kanálon tükröződő kenyér héjában 698. Mert az Ember Embernek Születik, és csak Emberközegben lehet Embertelen 699. Hol Hollóként Csalás Suhog, ott a szeretet már ruhadarabként másra váltható 700. És a váltásban ott a rontó nyereség, a Szeretetmátrixra a legnagyobb veszély 701. A rácspontokat szétzúzó, szétverő, vérkönnybe döngölő, kegyetlen erő
702. És ha megszűnik az egymással határos szeretet, Érdekfalak töltik ki a teret 703. Óvjuk a rácspontok közötti szeretet teret, mert ha azt sár tölti ki, elvész az út 704. Ebben a sötétségben nem segít együttesen sem a Hold - és Napfény
705. Jégkristály - Tisztaságból Fekete - Bársonyfüggönnyé válik a szürkülő köd 706. Bár a szeretet vakságban is szívünkben él, de ha Sártenger körülötte a remény 707. Merre, hová, hogyan a menekülés, megtalálni nehéz a másik kezét
708. És ha a tapogatásban egy irtózatos Fekete - Mocskot érint, megborzad az akarat 709. Félő, árnyadat is elveszi a Terjeszkedő - Lopakodó - Sárzsírosodó - Hatalom 710. A Hitet Köpenyként könnyen magunkra teríthetjük, de mások elé teríteni nehéz 711. Sokszor nekünk kell a hit és hitetlenség két oldalán Hittartó - Pillérnek lenni 712. Lehetne Megváltó - Szobor, akár színpompásabb Holografikus - Feszületkép 713. Ekkor az érintés a semmibe vész, a görcsös kapaszkodás Kleideni - Visszatérés 714. És ez már az önmagába záródó halál, lehullott, lehullott elszáradt virág
715. Ott marad az idő- és térsíkok metszéspontján, és ha eltűnik a zavaros SÁRÁR 716. Mint ősmagból ismét kinyílik, a mátrixponton egy szerető embervilág
717. Megfogni, megtartani a szeretet fényét nem lehet, úgy tűnik, elillan - eltűnik 718. A fény útjában árnyékot vet a kezed, de örökké nem birtokolhatod azt a teret 719. S amikor elveszed, tovább engedet, azaz másoknak is átengeded
720. A szeretet nem megfogni, a szeretetet átadni, átengedni kell, az visz tovább 721. Szeretetlavinaként, a gonoszt pusztítva, Egyszeretetharmónialélekgömbben 722. És ha gyermekünkben a múltunk - és jelenünk - tiszta jövője, akkor a Földi - 723. És Égi - Boldogságszirmok Örömöt teremnek, a Napvirág körül
724. S hol a szeretetnek nincs piaca, ott a virágok örömöt adva a szívekre hervadnak 725. Miért ne járnánk Örökszirmos - Világban, Lélek - Sziromtisztaságban
726. Mert ha tudjuk, mi a szép, mi a jó, mi az öröm, mi a boldogság és szerelem 727. Akkor mi másért lehetne a hatalmas virágzó Bioszféra - Nyüzsgés
728. Ez a vékony sérülékeny ÉLET, mint pohár víz felszínén az összetartó vízhártya 729. A Felületi - Feszültség - Lelkének gyönyörű példája, s jól jegezd meg
730. Elég egyetlen csepp Romboló - Tenzid, megszüntetni létének entitását
731. Hol hát az értelem, ha nem a Szeretetmátrix pontjait összetartó, Emberi Nem 732. Egységesülő erejében, ahol csak ember van lélekszálakkal összecsomózva 733. Ami nem tűri az Embergonosz - Tenzid embertelen hatalmi tevékenységét 734. A Gonosz - Gonosz - Gyilkolás sem megoldás, benne erősödik a Gonoszság 735. Észrevenni a Lélek és Hit erejét, egyesíteni a szeretet molekuláris erejét
736. Csak ezen a Szeretet - Szőnyegen léptetve semmisíthetjük meg a Gonosz erejét 737. A létezés idő- és térsíkjai a Teremtőbe ágyazva alakítja sorsát, leglényegesebb 738. Az Emberi - Megközelítés még akkor is, ha létezésünk Tükör a Tükörben 739. Mert az Isteni - Egyetemben csak egy lélek van, mely oszcillál létéért
740. Egy Nagy - Isteni - Mű beteljesedéséért, mert a titok, az út vége s nem az eleje 741. Néz fel az égre, s a darvaknál lásd meg a szépséget, Isten szárnyait
742. És merülj el a Gondolathabokban, melyet a látvány ébreszt, elszállva álmodó 743. Szívedről, és a bárányfelhő sodorta égi lepel fantáziád teremtette képekben 744. Nézd a szőlőt és az almát, a szemeknek és a gömbnek teremtett egységét 745. Miért ne vennénk észre az Emberszemek szépségét, szabadságának egységét 746. Az Almába Teremtett Szétszakíthatatlan Gömb egységét, a szeretet jelképét 747. Ne szolgáld a Gonoszt, szabadulj a szolgaléttől és a talpnyalástól
748. Az ember egyformán Ember - Embernek - Teremtett - Szolgája
749. Nem Hatalmi - Gócpontok - Ministránsai, Isten - Hatalmas - Temploma alatt 750. Nézd a ragyogó Galaxis - Csillagfürtöket élvezd a rád folyó aranyfényt 751. Élvezd a teremtő éjjeli simogatását, az Atyai szeretet rajtad eltűnő lángját 752. Csak az emberben születő Gondolatfürtök nem csillognak
753. Mert nem alakult ki a Lélekért - Gondolatfürtök - Emberi - Nem - Galaxisa 754. A Gondolat - Kövületek csak alapok lehetnek a kibontakozásra
755. Csak a gondolatok egyesítésével tökéletesedhet a Békéért - Emberiség 756. S a Teremtő - Hal hiába rakja le a Teremtő - Ikráit, ha másnap kiszárad a Tó 757. A Gondolat - Ikrákat is ápolni kell, inkább szomjazz, de holnap legyen víz 758. A drágakő- és pénzfürtök vasbetonban csak vér árán szaporodnak
759. És ez a vérszomjasság az Emberiség - Megrontó - Ordas - Gyalázata 760. A GONDOLATUNIVERZUM megteremti a saját Istenét és Jézusát
761. De az emberi lét csak akkor lesz vég, ha az tükrözi a Teremtő Adekvát Képét 762. És mennyi, mennyi a Gonosz - Csalás - Szőlőszem - Hegyoldal
763. Melyből kábítóan csöpög a borgőzös féktelen megalázó gyűlölet 764. Mely gátolja a Szeretet - Találkozását - Egybeolvadását
765. A Szeretetmátrix - Szeretetkristály - Gondolatpiramissá alakulását 766. Nem lehet egyszerre két létszövetet szőni, a gyűlölet és szeretet fonala 767. Egymást kioltva gyengítik a csomópontok léterős küszködő láncát 768. A gyűlöletháló visszahullva, vergődő vaddá tesz, míg a szeretetháló
769. Millió és millió Anyaujj - Gyapjúszál - Szűr - Hajlékként ölel át 770. Mert csak Egy - Gyönyörű - Szerető - Csuha - Ruha lenghet rajtunk 771. Az időd tengelyén, a tér minden pontján erős szeretetet csomózz
772. Mert minden szívből fakadó csomó egy Boldogságpont lesz az életedben 773. S mennyivel szebb lesz a halotti lepel, ha nem Gyűlölet - Ördögi - Ében
774. A megújító források is hajszálgyökér erecskéken keresztül öltenek óceán testet 775. Maguk után hagyva a Zöldellő - Lüktetés - Világát, a Lélek - Levéltükrét 776. A nem oldható smaragdok további teremtő erejét, a tér borostyán lenyomatát 777. S ha kell a gyűlöletet kiszűrve, több milliárdszor desztillál az Első - Erő 778. Nézz fel az égre, rád vetül a gólyák röptének lehulló rózsa - varázsa 779. A nővény világtól az ember felé visszahull a természet tisztasága
780. Mert lehetnek embertelenségből gaz hegyek, azok kihullva egyszer elvesznek 781. A Szélcsend - Lélektől a Romboló - Hatalomittas - Tornádó - Lélekig eljutni 782. Csak megszédült embertelen szétzúzott lépcsőfokokon keresztül lehet
783. Van hatalmi gépezet, mely viharokat teremt, majd ő lesz a megmentő szervezet 784. És a nép alázattal szinte szentekké avatja, pedig még le sem mosódott róla 785. A ráöntött Villámforró - Szenvedés - Gyanta, a fájó, mint janicsáron a szurok 786. Még ott van Felhólyagzott - Vörösvillámérhálózat - Sikoly - Testén
787. Mégis egyesek kaméleon színskálával kígyóként csúsznak a kifosztók elé 788. Mintha ezt az alantasságot tartalmazná a Genetikai - Molekula - Füzér 789. És nézd a leeső életzöld dinnyét és a földön kifolyó életért piros vérét 790. A szaporodni vágyó Fekete - Füzér - Galaxis - Magokat, az esés teremtését 791. Mely az Isteni - Hatalomért és nem a Földi - Hatalomért megtört alázat 792. Nem mindegy kiért s miért fejted le a csontvázzá tevő izmaidat, azaz az erő 793. Közért vagy csak egy Bélfigura - Cifrahuncut - Hatalmi - Figura - Pojácáért 794. A tinédzser gyermeked egy felesért és drogért ellopja a szocsegély pénzedet 795. Mert a Bőrnek már nincs értéke a Menedzser - Piacon, csak a profit az érték 796. S a szegény álmodja gyermekének Kókuszzsír - Csokoládéval - Manna jólétet 797. A kakaót átadja azoknak, kiknek izmai, tollforgatással, fondorlattal megszerzik 798. Munkád nyereségét és örülhetsz, ha ihatod a cukorborsó leves édeskés levét 799. Párnádban lehet a zörgő cukorborsó héj, s álmodhatod gyöngy paplanodon 800. A szétzúzott lelkeden az összerakható bemohásodott korhadt lidérc jövőt 801. Csak a mállott gyarlóvá tett embereken lehet családi piramiscsúcsra jutni 802. S a Média - Törvény - Vas - Rabláncon tartott nép legelheti a puszta létét 803. Mi lenne a Páfránytörténelem, Árnyat - Adó - Lombnélküli szomorú erdőben 804. Ha a hatalom nem véshetné márványba a gyilkolás véres útját
805. Nem a piramist építők nevei kerültek a piramis sírköveire, hanem a Fáraóé 806. Így magasztalódik a nagyság és süllyed a kényszerített alantasság
807. Ezért Becsüljétek az Egyet a Krisztusi - Piramis - Keresztfát
808. Mert amíg nem érted meg sorsod lényégét, csak az a Te múltad és jövőd 809. Az Idővályúban a Jézusi Szenvedés Folyama sokszor áradással fenyeget 810. És van pillanat, amikor az emberiség ekkora fájdalmat tovább már nem visel 811. Vérré válik útja és a krisztusi szenvedés, és a vérár elönti az emberiség lelkét
812. A szegénynek ez a Krisztusi Út a dicsősége, melyen holtan is megtisztul a lelke 813. És ebben a folyamban épül a jövő, a piramisok a múltba süllyednek
814. Hirdethetik a Fáraók kegyetlen dicsőségét, mégsem ez az emberiség 815. Csak az emberiség érdekében kellene kivésni, kifaragni, megalkotni 816. A Szenvedésfolyamban a Jézustvesztő - Szeretet - Gondolatokat 817. A gyűlöletet a legnemesebb ötvözetlánccal a part mellett kikötni
818. Végre Emberiség - Jézussá válni, egy Isteni - Világban - Emberként - Élni 819. Gyermekeinket a Tisztelet - Katedrálisára - Tenni - Ültetni - Fektetni 820. A Bölcseletet Élet - Függönnyel körülölelve védeni, a Bölcső - Gyermekét 821. A Boldogság - Selyemfényében a Becsületért a Tisztességért úsztatni 822. Megszabadítani a Piramisok - Rettenetéről, a Piramis - Dárda - Gyiloktól 823. Lecserélni a Krisztusi - Kereszteket - Kegyeleti - Krisztusi - Keresztekre 824. Elfogadni az Isteni - Vant, ami soha nem suhant el kegyetlen létünkből 825. A Magunk - Teremtette - Kegyetlen - Létünkből, Isten helyett elismerve 826. A Földi - Hatalmasságok - Hetyke - Kéjenc - Döbrögi - Világát
827. Mely a mesterségesen teremtett Semmi - Szegénység Álfelsőbbrendű - Bakja 828. Mely, szegénység és gazdagság között szegény által épített, verejtéket
829. Szivárgó torlaszokat emel, mely buzgárrá válva, piramisokat söpörhet el 830. A nyugalom szövetét kereső ember idegeiből nem lehet Vad - Gazt védő 831. Védőbástyát - Pajzsot - Álcahálót szőni, s a profitot azon átpasszírozni
832. Vigyázz ember, mert a Kifinomult - Nyájas - Behízelgő - Dőzsölt - Átdörzsöl 833. Az Adósságcsapda - Spirális - Rút - Civakodó - Fulladoztató - Mélyébe 834. Az ember előtt Isten ápolta a magot s lett erdő, amikor átadta ezt a hatalmat 835. Nem az ápolás, az erdő lett kelendő, s elfelejti az ember a magvas gondolatokat 836. Isten Embermagot adott s Pólyát hozzá, s szerető szívet, nem láncfűrészt
837. Szeretet - Kéz kell emberek, Szeretet - Kéz, összekötni Magot és Pólyát 838. S adni, nem elvenni a Teremtő - Fényerőt, Felaprított - Szórt - Fotonokkal 839. Már halálra ítélt a lét, ezért Folytonosan - Fényből - Szőtt - Takaróval
840. Ápold a Mag - Gyermekét, magad állítod be léted Éltető - Zöld - Függönyét 841. Utad labirintus ösvényein, az egymásért vagy ellen, keresni a fényt
842. Az Öröm - Szenvedés egyensúlyát, ez az Isteni - Szabadság
843. És vedd észre a Nyomorban - Lánggal - Fellobbanó - Küzdő - Elégő - Embert 844. Nem maradhat nyomtalan folt, a keze által megmunkált igazságtalan földön 845. Mert a fémszitát is átnövi a növény, s lassan a talaj lángja lesz a rozsda 846. Mert a lélek mindig ott ragyog, nem veszik el emberért küzdő múltja 847. A kizsákmányolt ember, halálba szivárogtatása a legembertelenebb 848. A legaljasabb lélekdarabolási módszer, s a hegekkel összeforradás 849. Már nem mentheti meg, lefejtik róla az elfogyó töpörödő embert
850. És az árban, a sebzett, hegekkel összeforrt Emberszeretet - Gyermekért lelkek 851. Piramishatalmakat fognak elnyelni, mindent, mindent, ami Természetidegen 852. A fagyott levelek ütközésének is van finom angyali csengése
853. Mer mindenütt ott az ÉLNILÉT, s ha elmúlik a hang, lélekben ébred a csend 854. A Kövek - Virág - Virágán is élet pezsdül, ha ott lebeg a lélek harmónia
855. A lehullott gallyak alatt rejtőző fény, egyszer valakinek szívdobbanás lesz 856. Mert nem lehet akkora romboló emberi erő, mely égre emelhet sziklafelhőt 857. És ha a Gonoszság - Izmai elfáradnak, mindent pusztítva visszahullnak 858. És Hatalmas - Homokórává változtatva a Földet, méri a két félteke
859. Talán az időtlenségig, - mikor jelenik meg a homokszemek között a lélek 860. A LÉLEK - RENDJÉN SOHA NEM GYŐZHET AZ ANYAG - KÁOSZA 861. A Vágy - Tengerében Álom - Tavakat hiába hozunk létre
862. Itt összefolyik a remény is, a határfelülete Csak - Egy - Sikoly
863. A Lánccal - Összekapcsolt - Emberek, hol teremthetnének fogható tárgyakat 864. A Láncrostán kiesik a hatalmasok nyeresége, neki meg égre száll a verítéke 865. De a Lélekmátrix - Teremtő - Ereje az nem Gigászi - Bálványokért
866. Gigászi - Piramisokért, a Mellveregető - Herdagépekért él
867. A Lélekhatárfelület soha nem fog, még viharkorbáccsal sem feloldódni 868. A Szenvedés - Diszpergálódás után is, de mindig, emlékezetnek összeáll 869. Tisztaság csak Tisztaságban fogan, az Anyai - Fehérség - Teremtőerő 870. Ember szempontjából, a Semmiből - Valóság s az Emberiség - Életút 871. Mégis Sorvonal - Fegyverekkel Alkotó - Békés - Sorsvonalakat törnek 872. Meggyalázva a teremtőerő tisztaságát, pedig nincs Sátáni - Igazság 873. Csak a Jámborság, nem Harciasság és a másik kifosztása erősen falkásít 874. Az ízek és illatok harmóniájának habzsolása, nem elsőbbség a hatalomra 875. És a fegyverek hatalma, csillogása, sem téríthet alantas tévútra
876. Az Ész, a Gondolkodás, a Leleményesség az egyetlen kiút, mely megold 877. Mert ember nem lehet Házőrző - Kutyaólban, jól fűtött paloták előtt 878. Még fegyverek s törvények árnyékában sem, a Félelem - Ege alatt 879. Gondolatban teremts meg a Megváltó - Asztal - Bársonyát
880. Ahol toll és papír nélkül, agyadba vésve fogalmazod meg szabadulásod 881. Ha van egyetlen építő pont, az élet keménysége megtörik azon
882. Mint anya és gyermek érintkezése, azonnal gondolatot ébreszt a védekezésre 883. Mert van bennünk ősi ösztön, megvédeni, ápolni, átadni a szeretetet
884. Ez az ösztön, a lélek első szava, az első igéje, attribútuma, a szépség dicsősége 885. A még meg nem értett Igazi - Isteni - Kéz, az igazi tűztelen melegség
886. Mely egyszer Lángolni fog, mert Lángolni Kell, az Emberiség - Igazi - Arcát 887. Rezgésekkel: fénnyel, hővel, sugárzással, minden frekvencián kódolva
888. Szétszórni a Világmindenség minden létezőjére, légyen az idea vagy matéria 889. Akkor majd megért a Világisten, s minden együtt rezdület a Szent - Öröm 890. Az érintés boldogobb, ha meleg anyai kéz érinti a hideg gyermek kezét 891. Mintha a világ a Segítőszándékra épülne, más annak a villanása
892. A Kifosztó - Nyáladzó - Öröm, csak gyomor töltelék a szennyes bolyhokon 893. S milyen ember, kinek nem elég a viruló rózsa színpompás változásait 894. Hervadásig végignézi, hanem azt aranyba önteti, önmagát dicsőíteni 895. A Közért - Cizellált - Világ az Más, azok Emlékeztető - Őrző - Angyalok 896. A Tehetség - Kibontakoztatásának - Bálványai - Szobrai
897. Az Emberiség - Dicsőségére - Bíztató - Lélekformáló - Világ
898. Az Igazi - Emberi - Kibontakoztató - Szabadság - Lélekkristály - Útjai 899. Ez lenne az Átalakított - Égbolt - Arkangyal - Szárnyai
900. Mely az Igazi - Emberi - Vágyak - Álmok - Tehetségek példamutató Tükrei 901. Szeress, mint Kétszárnyú - Madár, mely Boldogan röppen
902. Megpihenni, elég egy röpke ágacska, melyet átölelhet kicsi karma 903. És csicsergésére táncol, ezer és ezer levél, vibráltatva a zöld fényt 904. S az alkony bíbor - rezgő - húrsugarai felett játszik a falomb - vonó 905. Hogy legyen minden szépség megható, a tiszta lélekre ráhajló
906. A példamutató sugárzó erő, így épüljön Földünkön az Isteni - Hajlék 907. Ott van, mindenben ragyog, csillog az Isteni - Gyönyörűség
908. Lelkünkön Glória a Földi - Szépség, ez az Első, az Ige - Reménység 909. Mert az embernek meg kell tanulni, ha minden kifogott halpikkellyel 910. Lefednék a vizeket, kipusztulna, meghalna a DNS változat egy szelete 911. Gyantakönnyekkel hiába siratná a növényvilág, azt is elérni a pusztulás 912. S azt sem szabad elfeledni, ha csak a fele létet perzseli fel az emberiség 913. A félből keletkező füst és korom megölné a másik felét
914. Itt a Remény - Eredmény az Öngyilkosság, pénzre cserélt pikkelyekkel 915. Akár virtuális pénzzel is lefedhetjük a vizeink éltető erejét
916. Csörgő vagy Médiafényhanghatás, ugyanaz az eredmény, mert emberre hat 917. S ha az emberiség minden fát parázzsá alakítani, hogy a parazsat evő
918. Táltosokkal, magasabbra jusson, akkor már nincs értelme a visszatérésnek 919. A Emberért - Építő - Anyaszeretet - Istenhez - Híd - Gondolatokat lássuk el 920. Erény - Becsület - Tisztelet - Aranymentes - Szárnyakkal
921. Az Emberért - Hit - Isten - Tükrében legyen a megerősítő szellem
922. A Szeretethithez bilincselve vidd tovább testedet, Lelkednek - Bársony - Útján 923. És a gyermek nem lesz Alkohol - Drog - Cigaretta - Agyonvert - Koravén 924. Elveszve a Csak - Biológia - Szex - Állatösztön - Mezején
925. Ahol már a fogantatás elveszíti a szeretet gyermekét, egy sérült világ eszméjén 926. Mert a Teremtő - Szülők nevelése és múltja lesz a gyermek első ruhája
927. Melyet soha, de soha nem fog ledobni, melyet nem lehet többé kicserélni 928. Nem lehet telt pénztárcával, súlyos bankkártyával hencegve lecserélni 929. Melyet nem lehet sem kommersz, sem luxus mosószerekkel kimosni 930. És újra vasalásra kiteríteni, száradni egy agyonhasznált műszálas kötélre 931. Káromkodásmentesen leszedni, egy napsugár öregített műanyag ruháskosárba 932. A Szülőszennyezett - Gyermekvédő - Szeretetpalástot nem lehet centrifugálni 933. Ez a szenny centripetálisan ragaszkodik a múltbéli idővonalához
934. Ezért tisztán kell megtervezni, megtartani és útjára indítani lelkünk gyermekét 935. Nem a testét, nem testét, mert az csak egy viharban repkedő gallyacska
936. S nem mindegy, mitől lesz csacska a gyermek nyíló kedves ajka
937. Hogyan kerülnek a gagyogó szavak a Tiszta - Emberi - Lélek - Folyamba 938. Mit érzékel a világot kereső csapkodó csecsemő - gyermeki kéz, ha nincs 939. Anyalélek - Anyaillatmolekulák - Szeretetkvantumok a gyermek terében 940. Mit ér, ha a múló időben a sorsvonalán elveszti a szeretet - frekvencián
