Az olasz energiagazdálkodás szerkezete és perspektívái

STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÖ

335

munkaképes korú és 47,5 százalék a ke—

reső, míg 100 évvel (korábban a megfelelő arány mintegy 67,5 százalék és 39 száza—

lék volt. A munka öt csoportba sorolja a keresőket foglalkozásuk keretében el—

foglalt szociális helyzetük szerint. E cso- portok a következők: főnökök, alkalma- zottak, munkások, munkanélküliek, egye- dülálló (izolált) dolgozók. E csoportokba tartozó keresők számáról, valamint száza—

lékos arányáról egyes időpontokban fog- lalkozási fő— és alcsoportonként részletes adatok találhatók a könyvben.

5. A népesség általános műveltségének fokmérőjeként 4 ismérvet alkalmaz a szerző: az írni—olvasni'tudást, az alapfokú (általános) iskolázottság mértékét, a kö—

zépfokú iskolázottság mértékét, a felső—

fokú (egyetemi) végzettségűek számát, az utóbbiakhoz számítva egyes felsőfokú szakiskolák végzetteit is. Ezeknek az is—

mérveknek számszerű értékei, illetve azok fejlődése, összehasonlítva az iskola—

kötelesek, illetve beíratható korúak szá—

mának alakulásával, ha nem is azonosít- ható a szellemi képességeknek, sem pe—

dig a szakmai képzettségnek növekedésé—

vel, mégis —— szerző véleménye szerint ——

a nemzet szellemi erőfeszítésének mérté—

kéül tekinthető és ezért nagy figyelmet érdemel.

A mű a vizsgált kérdéseket bőséges számanyaggal és grafikonokkal szemlél—

teti.

(Ism.: Juhász László)

IPARSTATISZTI KA

AZ OLASZ ENERGIAGAZDÁLKODÁS SZERKEZETE ÉS PERSPEKTIVÁI

(structure et perspectives de l'économie nénergétigue italienne.) Luxemburg, 1962. 231 p.

Az élőszóban Leontief hangsúlyozza, hogy ez a tanulmány az energiafelhasz- nálás vizsgálatában elsőként alkalmazza az ágazati kapcsolatok módszerét. Eddig

a kutatók csupán a technológiai kuta- tások elmélyítését tűzték ki célul és nem tanulmányozták eléggé az általános gaz- dasági fejlődés eredményeit és várható következményeit. Ez az aránytalanság pedig ahhoz a kockázathoz hasonlítható, mely egyre több és nagyobb sebességű gépkocsi gyártásával járna,

akkór nem gondoskodnának egyre kor—

szerűbb úthálózatról is.

Az energiaforrásokkal való ellátottság, amely a nemzeti termelés növelésének jelentős előfeltétele, világszerte a legfon- tosabb gazdasági problémák egyike. A tanulmány nemcsak az olasz gazdasági élet fejlődéséről tájékoztat, hanem azt is be kívánja mutatni, hogyan lehet a gazdasági elemzés korszerű módszerének alkalmazása alapja egy olyan gazdaság- politikának, melynek célja a fejlődés ütemének fenntartása vagy gyorsítása.

Nyugat—Európában az utóbbi években az *energiafelhasználás mértéke mintegy évi 3 százalékkal nőtt, ugyanakkor az új beruházások 20 százaléka az energia—

iparra esett. A tényleges egyensúly és az

előirányzott energiafelhasználás vizsgá—

latában a tanulmány az ágazati kapcso—

latok mődszerét alkalmazza.

ha ugyan— —

A tanulmány első része (,,Az 1953——

1957 évek energetikai mérlege") a külön- böző energiahordozók áramlását vizsgálja a termelő szektorokban történő felhasz—

nálásig. Kidolgozza az energetikai mér—

leget a vizsgált időszak egyes éveire vo—

natkozólag, hogy lehetővé tegye az ener- giatermelő szektorok fejlődésének, az energiahordozók ágazatonkénti felhasz—

nálásának, a felhasználásban megnyil- vánuló helyettesítési irányzatoknak, végül a szektorok termelési színvonala és ener—

giafogyasztása között fennálló összefüg—

géseknek elemzését.

Az ,,Olaszország energetikai rendszeré—

nek szerkezete 1953—1956 közöt" c.

részben az energiatermelő és a többi ter—

melő szektor között fennálló összefüggé—

seket, az energiahordozók iránti szük—

séglet, valamint a javak és szolgáltatások Végső kereslete közötti kapcsolatokat, végül ennek a szerkezetnek a nemzet—

gazdasági termelő folyamatra gyakorolt hatását tárgyalja. Az összefüggések elem—

zése Leontief modellje alapján történik.

Az olasz nemzetgazdaság 1956; évi szer—

kezetét bemutató matrix 33 oszlopot és kb. 600 sort tartalmaz. A feltüntetett tételeket 1953. évi áron értékelték.

A tanulmány harmadik és negyedik része szorosan összefüggő témát tárgyal.

(,,Az olasz közgazdaság fejlődésének ki—

látásai" és ,,Az energia-szükséglet elő—

becslése az olasz közgazdaság várható fejlődésének keretében") Szerzők állás—

pontja szerint feltétlenül szükséges az energiaszükséglet hagyományos módsze—

rek segitségével nyert előrebecslésében az

336 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

önkényes rész csökkentése. Az előrebecs- lésnek a tanulmányban elfogadott mo—

dellje az energiahordozók termelő szek—

torai és az egyéb szektorok összefüggé—

sein alapul.

A makroökonómiai mutatók 1965-re vonatkozó előirányzataiból és a fogyasz- tás, beruházás és kivitel végső kereslete szerkezetének előirányzott módosításai—

ból kiindulva, kölcsönös szerkezeti ösz- szefüggések elemzése útján határozták meg a színvonalat, melyet az egyes ter—

melő ágazatok el fognak érni. Ezeknek a 'szektoroknak az energiahordozók iránti szükségletét technikai koefficiens segít—

ségével számították ki.

Figyelembe vették a helyettesítésre irányuló törekvéseket, valamint az elsőd- leges energiahordozók termelésének le—

hetséges fejlődését. Felbecsülték a kii- lönböző források hozamát, továbbá meg-

vizsgálták az energiagazdálkodásx jobb _ki- használásának lehetőségét is 1965-re vo- natkozóan.

A tanulmány függeléke a rendelkezésre álló és a felhasznált energiára vonatkozó adatok forrásait és felbecsülésének mód- szereit, az ágazatközi kapcsolatok álta- lános elemzésének modelljét, a fő ipari szektorok termelésének és energiafel—

használásának mutatószámait. az ener—

giafelhasználás előrebecslésére vonatkozó grafikonokat, valamint a statisztikai táb—

lázatokat tartalmazza.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

.

ANTON, WERNER—SPILKER, HANS:

AZ 1961. ÉVI MUNKAHELYSZÁMLÁLÁS

(Die Arbeltsstiáttenzáhlung 1961. Methodische und organisatorische Probleme.) —— Allgemei- nes Statisttsches Archiv. 1963. 8. sz. 224—248. p.

A Német Szövetségi Köztársaságban 1961-ben statisztikai adatfelvételt végez- tek az összes nem mezőgazdasági jellegű munkahelyekről, valamint az ott foglal—

koztatott összes személyekről az 1961.

június 6—i állapotnak megfelelően. Ez a felvétel tulajdonképpen utolsó láncszeme annak a sorozatnak, amely 1875—ben kez- dődött és azóta minden tíz esztendőben legalább egyszer megismétlődik.

Az egyes munkahelyszámlálások közös jellemzője, hogy ezeket mindig a nép—

számlálásdkkal együtt és egyidőben bo- nyolították le. Ez részben költségmegta- karitás céljából történt így, részben pe—

dig azért, mert ilyen módon a két adat- kérásben szereplő, ugyanarra az idő—- pontra vonatkozó azonos fogalmak tar—

talmi egyezősége biztosítva volt. (Ugyan—

azok a számlálóbiztosok gyűjtötték be mindkét adatszolgáltatás adatait) A mun—

kahelyszámlálási adatok terén a fejlődés főként abban mutatkozik, hogy kiszéle—

sedett az adatkérés köre, a beszámolási egységek elhatárolása pontosabb, az ada—

tok feldolgozási módja, valamint elem:—

zése pedig alkalmazkodik a mindenkori gazdasági helyzethez.

A második világháború után a mun—ka—

helyszámlálás feladata gyökeresen meg—

változott. Amíg, a háború előtt ezek a cenzusok adtak átfogó képet az egész nemzetgazdaság helyzetéről, addig jelen—

leg annak már csak egy kisebb körét ölelik fel. Ez annak tudható be, hogy a rendszeres statisztikai adatközlés lehe—- tővé teszi a nemzetgazdaságban végbe—- menő jelenségek egész részletes vizsgá—

latát még rövidebb időközökben is. An—

" nak viszont, hogy a felvétel köre szű—

kebbre szorult, az az előnye, hogy mé—

lyebbre lehet hatolni a részterületek spe—

ciális adottságainak vizsgálatában. Mind- azonáltal ezektől az adatkérésektől sem lehet eltekinteni, mivel éppen széleskörű természetüknél fogva nemcsak hegy sta—

tisztikai anyagot adnak a gazdasági, élet

olyan területéről, amelyre a rendszeres adatszolgáltatásban nem lehet kiterjedni, hanem azért is, mert megállapításaik különböző egyéb statisztikai adatgyűjtés—, sek ellenőrzésére is lehetőséget adnak és ugyanakkor kiinduló pontját képezik más, akár teljes, akár reprezentatív felvételen nyugvó speciális statisztikának, A mun—

kahelyszámlálás jelenlegi formájában egy igen, részletes regionális adatgyűjtéssel _ szemben támasztott igények cldelégítésére

is alkalmas. Nem szabad megfeledkez—

nünk arról, hogy a rendszeres statisztika mindinkább a reprezentáción alapuló adatkérés felé tolódik el s így kielégítő pontossággal megbízható eredmények csak nagy egységekre, az egész Szövetségi Köztársaságra, vagy annak egyes tagálla—

maira várhatók. Ezzel szemben a mun- kahelyszámlálás adatai azok számára _nél—

külözhetetlenek, akik a regionális jelen—

ségekről kívánnak tájékoztatást kapni.

A munkahelystatisztika adatgyűjtésé- nek köre felöleli az egész nemzetgazda—

ságot, kivéve a mező— és erdőgazdaságot, amelyekről külön felvétel történt. Beszá—

molási egység az utasításokban meghatá—

rozott és a többiektől elhatárolt területi egység. (A magyar gyakorlatban ezt az egységet a telep fogalma fejezi ki leg—_

hívebben.) A táblázatokban azonban egyes helyeken a vállalat szerepel egységként Az 1961. évi munkahelyszámlálás alap—