STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
A MAGYAR TEXTILIPAR SZERKEZETE ÉS PERSPEKTIVÁI
DR. REMETEI FERENCNÉ
A ruházati ágazatok szerepe a magyar iparban sokat vitatott. A sommás és esetenként elmarasztaló ítéletet alkotók azonban többnyire figyelmen kívül hagynak néhány -— az ágazat megítélése szempontjából alapvető — tényezőt vagy legalábbis
azok valamelyikét. Ezek:
-— a hagyományosan kialakult és ma már a jelentős fázisokban korszerűsített termelő-- kapacitások;
-— a hagyományos alapokon nyugvó és az ipari ágazatok többségét meghaladó szinvo- nalú gyártási kultúra;
— az ágazat termékeinek meghatározó szerepe a belföldi ellátásban;
-— a ruházati ágazatoknak a népgazdasági exportban elfoglalt szerény, de stabil szere—
pe, amelyet a hatékonyabb ágazatok nem tudtak átvállalni.
A ruházati ágazatokon belül a legjelentősebb, sok tekintetben meghatározó a textilipar, amelynek helyzete, perspektívája is a legvitatottabb. Jövőjét és hatékony- ságát elsősorban a szerkezetátalakítás eredményei szabják meg. ezen belül is első*
sorban a termékszerkezeté.
A textiliparban a szélesebb körű szerkezetátalakítás feltételeit és irányát az
1971-ben kezdődő rekonstrukció határozta meg. Tanulmányunk a tudatos és beru——
házási fejlesztésekkel is megalapozott tevékenység eredményeit kísérli meg feltárni és értékelni. A magyar textilipar helyzetét és perspektíváit a külgazdasági folyama—
tok tükrében is vizsgáljuk, az ágazat helyzetét nemzetközi fejlődési tendenciákkal összevetve értékeljük. A műszaki—gazdasági kritériumrendszer alapján támasztott követelményeket elsősorban a termékek mennyiségi. műszaki adataival közelítettük,
azokhoz is hozzáfűzve azonban elemző. kritikai észrevételünket.
VA TEXTILIPAR SZEREPE ÉS ÁGAZATI SZERKEZETE
Hazánkban az elmúlt két évtizedben :: textilipari termelés növekedési üteme alacsonyabb volt. mint az egész iparé. Az ágazat aránya a fontosabb mutatók alap-
ján folyamatosan csökkent. (Lásd az 1. táblát.) E tendencia figyelemremé ltó jellem-
zői:
— a foglalkoztatottak arányának csökkenése nagyobb mértékű, mint a termelésé; a ter—
melékenység 1970 és 1977 között emelkedett;
— az állóeszközök arányának csökkenése csak kismértékű volt. a ruházati ipari rekonst—
rukció következtében az utóbbi három évben az ágazat állóeszközeinek iparon belüli aránya;
nem változott;
DR. REMETEINÉ: A MAGYAR TEXTILIPAR
1203
-— a tiszta jövedelem aránya
nagymértékben csökkent, különösen 1976—1977—ben (ennek alapvető okai az árrendszerben rejlő ellentmondásokban, valamint a magas exporthányad és a világpiaci ármozgásokból következő nagyfokú elvonások és támogatások hatásaiban keresendők).
1. tábla
7 VArtextilipar aránya az egész iparban %
A textilipari
bruttó foglalkoz- állóeszköz— tiszta ÉV termelés' tatottak érték" jövedelem
letszama
az egész ipar százalékában
1970 . . . . . . . 7.1 8.5 6.3 6.5
1975 . . . . . . . 6.4 7.8 5.9 6,0
1976 . . . . . . . 6.3 7.8 5.8 4.6
1977 . . . . . . . 6,1 7,7 5,9 3.7
' 1975. évi összehasonlítható árakon számítva.
" A termelő állóeszközök év végi bruttó értéke.
A textilipar arányának csökkenése nem hazai jelenség. bekövetkeztét világszerte
gazdasági. műszaki, sőt társadalmi—politikai tényezők is elősegítették. A textilipar
— történelmi kialakulásának megfelelően — hosszú időn keresztül világszerte az ipari hagyományok hordozója volt. A második világháborút követően az ágazatot számos, a további fejlődés irányát lényegesen módosító hatás érte, s ezek együttes ered- ményeként a textilipar az elmúlt másfél—két évtizedben az ipari fejlődés különösen
érzékeny területének bizonyult. Ezt a korszakot több általános ítható jelenség kísérte:
— az ágazat ugyan bizonyos gyártási fázisokban megőrizte magas élőmunkaigényét. mű- szaki fejlődése azonban rendkívüli mértékben felgyorsult, technikaigényessége megnőtt; a technikai fejlődés országok, országcsoportok között rendkívül egyenetlenül ment végbe;
— a természetes alapanyagok hiánya és a növekvő mennyiségi igények következtében a vegyiparral egyre szélesedő termelési kapcsolat alakult ki (a világ szálasanyag-fogyasz- tásában a szintetikus anyagok aránya 1960—ban 5, 1970-ben 23 volt. 1980—ban várhatóan 40 százalék lesz), ez a folyamat minden más tényezőtől eltekintve is átalakította a termékszer- kezetet, a gyártási technológiát megváltoztatta, módosította az árakat és az árarányokat is;
—a létszámstruktúra átrendeződése több irányú: a fejlett tőkés országokban a ruházati iparokból a létszám a műszaki fejlődést hordozó és gyorsító ágazatokba áramlott; a fejlődő országokban — legalábbis azok egy részében — tovább nőtt a textil- és a ruházati iparban foglalkoztatottak száma, és elérte az ipari foglalkoztatottaknak mintegy negyedét;
—— a textil- és a ruházati termékek forgalma kevésbé nőtt, mint a többi fogyasztási cikke-.
az e termékekre jutó lakossági kiadások aránya a fejlett tőkés országokban az 1973 és 1975 közöttinak, hogy aidőszakbanmennyiségi12—16igények növekedésére nem lehet számítani;százalékról 8-11 százalékra csökkent; az előrejelzések arra utal-
— azokban a fejlődő országokban, ahol a nyersanyag rendelkezésre áll, exportálási szán—
dékkal fejlesztik a textilipart (gyakran a fejlett országok tőkéjével), és termékeiket többnyire konfekcionált állapotban értékesítik.
Az egész ipartól eltérő növekedési ütem következtében a textiliparnak és a
többi ruházati ágazatnak a termelésben elfoglalt aránya 1970 és 1975 között az egész világot tekintve csökkent; országcsoportonkénti áttekintésben egyedül a fej—lődő országokban tapasztalható emelkedés.
A kialakult helyzethez a különböző országok ruházati ipara különbözőképpen alkalmazkodott. Megnőtt a termékek műszaki differenciáltsága, és ez újfajta nem-
zetközi munkamegosztást hozott létre. Ma már nem különböző rendeltetésű termé-3—
1204 DR. REMETEI FERENCNE
kek cserélnek gazdát a nemzetközi ruházati termékek piacán, hanem különböző
technikai szinvonalon, különböző minőségben végzett tevékenységek hasonló ren-deltetésű termékei.
A fejlett tőkés országok termelési szerkezetüket úgy alakították át. hogy a ter-
mékek jövedelmezősége nőjön. a ruházati ipari termelésből származó bevételeiksokkal kevésbé csökkenjenek. mint maga a termelés. (Például a szabadalmi eljárá- sokkal védett termékek legnagyobb részét a fejlett tőkés országokban állítják elő.)
Emellett vámokat. korlátozásokat, kontingentálásokat vezettek be, s a jó minőségű termékek termelése mellett részben annak exportjára és a tömegáruk importjárarendezkedtek be. 1975-ben a ruházati termelésből az export aránya Svédország—
ban 76. Hollandiában 69, Ausztriában 59. de a Német Szövetségi Köztársaság-
ban is közel 30 százalék volt. Az importarány is ezt a nagyfokú árucserére való be-rendezkedést mutatja.
A fejlődő országok iparosodásában a ruházati ágazatok szerepe nagy, elsősor—
ban azokban az országokban, ahol jelentős nyersanyagok állnak rendelkezésre (bár
törekvések vannak a mesterségesszál-bázis kiépítésére is). Egyes országok kifejezet-ten export céllal fejlesztik ruházati iparukat, így például a közös piaci országok
ruházati importjának mintegy fele Hong-Kongból, Dél-Koreából és Tajvanból szár-mazik. Gyakori jelenség tőkés leányvállalatok létesítése is. A fejlett tőkés orszá-
gokban a fejlődő országok importjának nyomása kényszerítette ki a termelési struk-túra átalakítását (például Japánban).
A szocialista országokban a textilipar aránya a termelésben még viszonylag magas, tendenciájában azonban csökkenő. Az ágazatban foglalkoztatottak aránya csak lassan mérséklődik. 1976—ban a bruttó termelés alapján számítva a textilipar aránya a KGST-országok közül Magyarországon volt a legalacsonyabb, a Szovjet—
unióban pedig a legmagasabb.
2. tábla
A textilipari szakágazatok arányának alakulása
(százalék)
1970. 1975. 1977.
Szakágazat
évben
A bruttó termelés alapján*
Pamutipar . . . . . . . . . . . . . 42.4 41.0 38.6
Len-, kender- és jutaipar . . . 112 9.9 9.6 Gyapjúipar . . . 20,9 20,0 21.ó
Selyemipor . . . 5.7 6.4 6,3
Rövidáruipar . . . 6.5 6.8 7.1
Kötszövő ipar . . . 13.3 15,9 16,8 Összesen 100,0 l 100,0 l 100,0 A foglalkoztotottak száma
alapján
Pamutipar . . . 41,5 39,0 37.7
Len-, kender- és jutaipar . . . 13.0 12,0 12,1 Gyapjúipar . . . ' 19,5 19,0 19.3
Selyemipar . . . , . . . 5.0 5.3 5.2
Rövidáruipar . . . . . . . . . . . . 3.6 3.6 3.5
Kötszövő ipar . . . . . . . . . . . . 17.4 21,1 222
Összesen 1oo,o 1 1oo,o * 100,o
' 1975. évi összehasonlitható árakon számítva.
A MAGYAR TEXTlLlPAR
1205
Magyarországon a textilipari termelés növekedésének üteme 1966 óta a KGST- országok közül a legalacsonyabb. A világméretekben kialakult polarizáció kapcsán
előállt helyzetben a magyar textilipar még nem találta meg a helyét. Belső ágazati
és termékszerkezetének változásában a tudatos és a spontán elemek szerepe egy- V aránt felismerhető.A rekonstrukció — a szükséges és kényszerű korszerűsítések mellett — alapve- tően a kötszövő ipar kapacitásának növelését irányozta elő. a fonó—szövő ágazatok egyidejű visszafogása mellett. Ezt a szakaszt megelőzően kezdődött és napjainkig tart a létszámnak az átlagosnál gyorsabb ütemű, de iparáganként differenciált csökkenése, ami szintén előidézett bizonyos szerkezetmódosulási tendenciákat. A
fogyasztói igényeknek a fejlett országok divatjával való viszonylagos lépéstartása
kedvező irányú szerkezetváltozást eredményezett.
A textiliparban az alapvető gyártási folyamatok (fonás, szövés, kikészítés, kö- tött termékek gyártása stb.), valamint az egyes — termékcsoportokkal jellemezhető
— gyártási ágak létszám- és állóeszközigénye is eltérő. A rekonstrukciós beruházá- sok létszámkiváltó törekvése az alapvető gyártási ágakban eredményes volt, amit a létszám— és az állóeszközarányok 1970—hez képest bekövetkezett jelentős válto- zása is mutat.
3. tábla
Az állami textilipar gyártási ágainak megoszlása, 1977
A termelés' A létszám A gépek értékének"
Gyá'tÓSl ág százalékos _ százalékos _ százalékos
sorrendje aránya sorrendje aránya sorrendje aránya
Fonalgyórtós . . . . . . 2. 17.6 2. 15.7 2. 252
Készszövetgyártás . . . . 1. MM 1. 382 1. 39,7
Szőnyegtermelés . . . . 10. 2.0 11. 1.5 13. 1.1
Kötött—hurkolt kelmegyártósa 3. 7.3 5. 4,8 3. 105
Nem szövött textília gyártása 13. 1.3 16. 0.5 12. 1.2
Kötött-hurkolt felsőruházat . 5. 4.0 4. 8.9 8—9. 1.6
Kötött—hurkolt alsóruházat . 9. 2,2 6. 3.9 16. 0.6
Egyéb kötött termékek gyár-
tása . . . . . . . . 17. 0.2 14. 0.8 17. 0.2
Harisnya-, zokni-, harisnya-
nadrág—termelés . . . . 12. 1.4 9—10. 2.6 7. 1.7
Varrócérna, kézimunkafonal . 14. 1,1 13. 0.9 14—15. 0,8
Rövidáru—, vatta- és kötszer-
gyártás . . . 6. 3.4 9—10. 2,6 5. 3.0
Műbőrgyórta's . . . . . . 7. 3.2 12. 1.1 6. 2.9
Fonalterjedelmesítés . . . 15—16. 1.0 15. 0.6 8—9. 1.6
Egyéb textilipari tevékenység 4. 5.8 7—8. 2.9 10—11. 1.3
Műszálgyártás és műanyag-
feldolgozás . . . 15—16. 1.0 17. 0.3 10—11. 1.3
Szövött termékek koníekcio-
nálása . . . 8. 2.6 7—8. 2.9 14—15. 0.8
Egyéb profilidegen tevékeny-
ség . . . 11. 1.8 3. 11.8 4. 6.5
Összesen — 100,0 — 100,0 — 100,0
' Számított adatok alapján összeállított halmozott termelés a szolgáltatások értékével növelve. A hal- mozott — belső továbbfelhasználást is tartalmazó — értékadatok az értékesítési átlagárakkal kerültek kiszáml- tásra. Amennyiben az értékesítés elfogadhatatlanul kis arányt képviselt. az átlagárakat reprezentatív megfi—
gyelés és műszaki becslés alapján korrigáltuk.
" A gépek és gépi berendezések év végl bruttó értéke.
1206 DR. REMETE! FERENCNÉ-
A fonalgyártás létszámaránya hét év alatt mintegy 3 százalékkal, a gépi álló- '
eszközök aránya közel 8 százalékkal csökkent, miközben a kapacitás növekedett.
A rekonstrukció során rendkívül termelékeny technológiát (nyitott végű fonást) hono-
sították meg. A szövödei rekonstrukció a szövőgépek' igen nagy hányadára terjedt ki, s a kikészitő üzemekben is jelentős cseréket, bővítéseket hajtottak végre. A korszerű, értékes, termelékeny berendezések üzembe állításának hatására a kész szövet gyár—tási ág gépi állóeszközeinek aránya 28 százalékkal nőtt a létszámarány ugyan- ilyen mértékű csökkenése mellett. A kötés—burkolás gyártási ágainak (kelmeképzés, konfekcionálás) létszámaránya mintegy 3 százalékkal emelkedett, az állóeszközök
aránya'pedig megkétszereződött. Ezen belül a kelmeképzés aránya nőtt legnagyobb
mértékben.
Figyelemreméltó jelenség a vegyipari jellegű tevékenységek arányának
növekedése. A műbőrgyártásban a létszámaránynál nagyobb mértékben nőtt az állóeszközhányad. A fonalterjedelmesítés és a műszálgyártás részesedése szintén emelkedett. A vállalatok a termékek minél magasabb feldolgozottsági fokon valóértékesítésére törekszenek. Ennek eredményeként növekedett a szövött termékek kon—
fenkcionálásának létszám— és állóeszközaránya.
Az állami textilipar gyártási ágainak aránya 1977-ben is a ráfordítási és a ki- bocsátási arányok -— technológiailag is indokolt — különbözőségét mutatja. (Lásd
a 3. táblát.)
A TEXTlLlPAR TERMÉKSZERKEZETE MÚSZAKl MEGKÖZELITÉSBEN
A textilipari termékek műszaki színvonalát és összetételét alapvetően a folya- matban levő ruházati rekonstrukció határozza meg. A fejlesztések megteremtették a korszerű és gazdaságos termékszerkezet műszaki feltételeit, korszerűsödtek az alapanyagok. gépi oldalról létrejött a korszerű gyártási eljárások alkalmazási lehe- tősége.
A jelentős és fontos eredmények mellett ma már világosabban kirajzolódik a rekonstrukció koncepciójának fogyatékossága is: a termékszemlélet a fejlesztés so- rán nem jutott kellően érvényre. Egy-egy technológiai vagy termelőfolyamat korsze- rűsítése, a technikai színvonal emelése, a kényszerű munkaerő-helyettesítés külön- külön fontos. sőt elengedhetetlen megvalósítása nem kapcsolódott össze olyan egy- séges fejlesztési folyamattá, amelynek végcélja magas színvonalú és korszerű ösz- szetételű ruházati termékek gyártása. A fejlesztés kiindulásaként (: gyártandó ter- mékek körét és azok színvonalát pontosabban kellett volna körülhatárolni a textil—
ipari termékek eltérő piaci igényei alapján. Nem volt elég erőteljes a szelekció, na- gyobb mértékben kellett volna törekedni a gazdaságtalan és a korszerűtlen terme—
lés visszaszorítására.
A termékszerkezet alakulásának áttekintéséhez figyelembe kell venni az ágazat termelésének néhány sajátos vonását:
— a kapacitások jelentős része konvertálható;
-- rendkívül sok az ágazaton (sőt vállalaton) belüli vertikális kapcsolat. tehát komplex döntések szükségesek;
-— a textilipari alapanyagok (és úgyszintén a segédanyagok) nagyobb része importból származik;
—- a termékválaszték cserélődése gyors, állandó és nagyarányú;
—— a termékek tartalmi minősége mellett azzal egyenrangú a kiviteli minőséggel szemben támasztott igény is;
—- közvetlen és nagyfokú (: fogyasztói ellenőrzés;
—— gyors, esetenként spontán, szubjektív és csak részben kiszámítható divathatások kel- tette igényeket kell kielégíteni, azok egyidejű befolyásolása. alakítása mellett.
,A MAGYAR TEXTiLlPAR
1207
A textilipari termékszerkezet átalakítása nem csak gazdasági folyamat. Optimá- lis megvalósítása rendkívül sok tényező együttes eredményétől függ. A műszaki, a
"ruházatfiziológíai mutatók mellett az esztétikai és divattényezők is fontos szerepet játszanak mind az objektív, mind a fogyasztói értékítéletben.
A továbbiakban részletesebben áttekintjük a textilipar termékszerkezetét a mű—
szaki kritériumok alapján. különböző szempontok szerint.
1. A termékek rendeltetése
A szövettermelés összetételének vizsgálatánál többnyire a ruházati szövetek kap—
nak hangsúlyt, holott a termelt felület több mint 40 százaléka nem ilyen rendelte- tésű.
Nem elhanyagolható a műszakitextilia-termelés, amelynek perspektivái az alapanyag, a gyártási technológia és a felhasználási terület miatt beláthatatlanok (például hasított fólia szövetek, textil konténer stb.). Jelentős arányuk miatt figyel- met érdemelnek az ágyneműszövetek is. A lakástextíliákkal és a szőnyegekkel kap- csolódik be az ágazat az értékesebb, a fogyasztók által jobban elismert tartós fo—
gyasztási cikkek növekvő forgalmába. Termelési arányuk növelését indokolja a gyár- tási kultúra magasabb foka. az értékesebb alapanyag, a .,szellemimunka-igényes-
ség" s a mindezekhez társuló magasabb árszínvonal. ; A vevők igénye a textilipari termékekkel szemben is egyre komplexebbé válik.
(Például a függönyök, szőnyegek, bútorhuzatok értékét tovább növeli. ha azok ki- 'nálata egymással összhangban van.) Az alapanyagok mellett jelentős. sokszor meg- határozó szerepet kapnak a kellék- és díszítőanyagok. Emiatt kis, gyakran jelenték- telennek ítélt ágazat (például a rövidáruipar) is fontos segítője vagy akadályozója
a struktúraátalakítási folyamatnak.
A szövetek rendeltetés szerinti arányának alakulása —— mennyiségi adatok alap- ján —— néhány kedvező változást jelez. de a könnyűipar struktúraátalakítási koncep—
ciójától idegen jelenségekre is utal. A lakástextilia emelkedő aránya a len—, a gyap—
jú- és a selyemszöveteknél egyaránt mutatkozik. s a gyapjúiparban jelentős arányú szőnyegtermelés is emelkedő tendenciájú. A műszaki szöveteknek a távlati koncep—
ció szerinti csökkenése egyelőre nem következett be. A koncepció szerint visszafej- lesztendőnek, ítélt ágyneműszövet aránya sem csökkent.
A termelésnek a termékek rendeltetése szerinti szerkezete változását mutatja a kötött darabáruk alsó- és felsőruházat szerinti megoszlásának módosulása is. Az alsóruházat termelésének visszaszorítását — esetenként importtal vagy kapacitás—
"kihelyezéssel történő helyettesítését -— az árszínvonalhoz képest magas élőmunkaigé- nye indokolja. A tudatos fejlesztési politika érvényesülését a mennyiségi adatok is jelzik. 1970-hez képest az alsóruházati termékek termelésének aránya közel 10 szó-
zalékponttal csökkent.
2. Az alapanyagok összetétele
A textiliparban felhasznált anyagok nagy része import eredetű: a szálas anya- gok közül a pamut és a juta teljes egészében, a műszál fésült szalag közel 90 szó- zaléka. a szintetikus rost háromnegyede, a lenrost. a mosott gyapjú. a műszálrost, a szintetikus fésült szalag mintegy fele származik behozatalból. A fonalak és szálak közül a műselyem teljes egészében, a szintetikus selymeknek több mint 60 száza- léka és a döntő jelentőségű pamutfonalnak is 14 százaléka importált. Az import alapanyagoknak —- termékenként nagy szóródással — mintegy 50 százaléka tőkés eredetű. A mennyiségi adatokból számított arány mellett az 1976. évi ágazati kap-
1208 DR. REME'I'EI FERENCNE
csolati mérleg szerint a textilipari folyó termelő felhasználás közvetlen importtartal—
ma magasabb, mint 1972-ben volt.
A textilipar alapanyag-struktúrája az elmúlt évtizedekben alapvetően átalakult.
A természetes alapanyagok világszerte nehezen hozzáférhetővé és ezzel együtt dró—
góbbá is váltak. A népesség számának gyors ütemű növekedése is szükségessé tette a mesterséges szálakkal való helyettesítést. A magyar textilipar bizonyos késéssel kap—,
csalódott be ebbe a folyamatba, a felhasznált mesterséges szálak aránya azonbantgyors ütemben nőtt. '
4. tábla
A mesterséges szálas anyagok felhasználási aránya
(százalék)
Az összes felhasznált
Év szálas anyagból
mesterséges l szintetikus
1970 . . . . . . . 32,6 '! 1 .6
1971 . . . . . . . 34.1 123
1 972 . . . . . . . 35,3 14.0
1973 . . . . . . . 362 1 5,5
1 974 . . . . . . . 36.4 18.5
1975 . . . , . . . 38.9 21 ,O
l976 . . . . . . . 41 ,8 23,5
1977 . . . . . . . 41 ,9 24,2
A felhasznált mesterséges szálas anyagok aránya a környező országokban ma—
gasabb, mint Magyarországon: 50—75 százalék közötti a Német Demokratikus Köz-
társaságban, Lengyelországban. Csehszlovákiában, Ausztriában.5. tábla A termékek megoszlása alapanyag-tartalom szerint
a (százalék)
1970. ; 1977.
A termék jellege ,,
évben
A fonaltermelés megoszlása Mesterséges szálas
anyagot nem tartal-
mazó . . . 59,9 58,1
Műszóllal kevert . . 19.1 11.1
Szintetikus szállal ke-
vert . . . . . . 5,7 10.3
Műszóllal és szintetikus szállal együttesen ke-
vert . . . 1.9 0.8
Csak szintetikus szálat
tartalmazó . . . . 2.9 7.9
Csak műszólat tartal-
mazó . . . . . . 6.7 3.7
Műszól és szintetikus szól keverékéből
gyártott . . . 3.8 8.1
Összesen ] 100,0 ! 100,0
(A tábla folytatása a következő oldalon.)
A MAGYAR TEXTILIFAR
1209
(Folytatás)
1970. 1977.
A termék jellege —————————
évben
A nyersszövettermelés megoszlása Mesterséges szálas
anyagot nem tartal-
mazó . . . 54.9 57.0
Műszállal kevert . . 16,1 9.1
Szintetikus szállal ke-
vert. . . 6.6 12,5
Műszállal és szintetikus szállal együttesen ke-
vert . . . . . . 1.6 1,2
Csak szintetikus szálat
tartalmazó . . . . 2.5 2.6
Csak műszálat tartal-
mazó . . 12,8 9,4
Műszál és szintetikus szál keverékéből gyár—
tott . . . . . . . 5.5 8.2
Összesen 100,0 100,0
A kemizálódási folyamat térhódításának nem mond ellent, hogy az elmúlt évek—
ben a textilfogyasztás —— részben a dekonjunktúra hatására — átrendeződött az
egyes fogyasztói rétegek között, és ez a nemzetközi piacon növelte a természetes alapanyagok iránti igényt. Jelenleg az igényesebb exportpiacokat elsősorban ter- mészetes alapanyagú termékekkel kell kielégíteni. Emellett a gyártmányfejlesztést az eddiginél kevésbé direkt módon kell végezni; nagyobb szerepet kell kapniuk a különféle fonalkompanenseknek, a jó kezelési és viselési tulajdonságokat egyesítő kevert szöveteknek és kelméknek, a jobb tulajdonságú szintetikus anyagoknak.A magyar textilipar fonal— és szövetstruktúrájában elég magas és lényegében nem csökkenő a természetes alapanyagú termékek részesedése. Ez az arány még
— bizonyos gazdaságossági okok miatt indokolt csökkenése mellett is —— alkalmas a természetes alapanyagú termékek iránti igények kielégítésére. (Lásd az 5. táb-
lát.)
A szintetikus szálból gyártott kötött—hurkolt termékek aránya sokkal nagyobb mértékben nőtt. Részesedésük az alsó— és felsőruházati termékeknél 1970-hez ké—
pest 7.2. illetve 17,7 százalékponttal emelkedett, így a szintetikus termékek hányada 1977—ben a kötött alsóruházatnál 32,4, a kötött felsőruházatnál pedig 62,8 százalék volt.
A textilipar az elmúlt hét évben alapozta meg a háncsrostok helyettesítésére szolgáló szálasított műanyagtermékek gyártását. és jelentősen megnövelte — kapa—
citásban majdnem megkétszerezte — a sokkal jobb tulajdonságú és korszerűbb terjedelmesitett fonal gyártását.
3. A gyártási eljárások és az alkalmazott technológia
A termelés korszerűségét az előbbiek mellett a fejlett és termelékeny gyártási
eljárások. valamint az új technológiák is jelzik.A fonalgyártásban forradalmi változást hozott az ún. nyitott végű (0. E.) fonás elterjedése. E technológiával 1970—ben még csak próbagyártások folytak a pamut—
1210 DR. REMETEl FERENCNÉ
iparban, 1977-ben pedig már az összes fonalnak mintegy 23 százalékát termelték ilyen módon. (A magas műveleti sebesség és egyes géplépcsők kiiktatása következ- tében az egy fonómunkásra jutó fonaltermelés másfél—kétszerese a hagyományos—
nak.) Hasonló kísérletek folynak a gyapjúiparban az ún. önsodró eljárás (repce) kiterjesztésére. Az újszerű módszerek mellett változatlanul nagy — sőt az igényes termékekre való törekvés mellett növekvő -— a fésült fonalak iránti igény, amelynek aránya szintén jelentősen emelkedett.
Az átlagos fonalfinomság alakulása nem mutat kedvező változást egyik fonal—
fajtánál sem. Különösen a fésült pamut- és gyapjú'ionalak vastagodása tekinthető előnytelennek.
A szövési technológia korszerűsödését első lépésben az automata vetélőváltós
szövőgépek jelezték. az elmúlt évek fejlesztései pedig az új rendszerű szövőgépek
arányát növelték. 1977—ben az összes nyersszövetnek már csak 24 százalékát termel—ték mechanikai gépeken. Ez az arány még kirívóan magas a selyemszöveteknél (51 ,3%), és a legkedvezőbb a pamutszöveteknél (2230/0).
Az új rendszerű szövőgépek állományának növekedése megteremtette a lehető-
séget a szövetek szélességének növelésére. ami sok esetben befolyásolja a piac ér—tékítéletét. Az átlagos szövetszélesség 1970 és 1977 között a pamutszöveteknél 99—ről
112 centiméterre, a len- és kenderszöveteknél 99-ről 117 centiméterre. a selyemszö- veteknél 117-ről 124 centiméterre nőtt, mig a gyapjúszöveteknél nem változott.A hagyományos szövetek mellett -—- mind a ruházati iparban, mind az egyéb felhasználási területeken — jelentkezett az igény az egyéb technológiákkal gyártott textíliák iránt. Erre késztette az ágazatot a létszám csökkenése, a termelékenység növelésének igénye is. Időben ismerték fel ezt a szükségletet a gépgyártó ágazatok, és rohamosan teremtették meg a szövés korszerűsítése mellett az új lapképzési technológiák gépi feltételeit.
A Iapképzési technológia korszerűsödése a kötött kelmék, a nem szövött tex- tíliák és a műbőrök arányának növelése útján valósult meg.
A kötött áruk termelésének növekedését a kelmegyártó gépek nagyfokú kor- szerűsödése, a mesterséges szálak előnyös felhasználási lehetőségei siettették, va—
lamint az is, hogy a rugalmas kelmeszerkezet miatt konfekcióipari felhasználásuk elő—
nyösebb. A rekonstrukció során a textilipari vállalatok nagy része növelte vagy meg- kezdte a kötöttárugyártást. és a megvalósított három egyedi nagyberuházás közül kettő kötöttárugyár. (E két új beruházás évi kapacitása az ipar 1977. évi kötöttáru-
termelésének mintegy 7 százaléka.) Időközben a kötöttáruk piacán világszerte némi
visszaesés volt tapasztalható. A jelentkező nehézségeket a magyar textiliparban te- tézte a viszonylagos kapacitásbőség. A gyártási oldal termelékenysége mellett idő- közben nyilvánvalóbbá vált a kötöttáruk fonaligényessége is. E tényezők esetleg ie- lülvizsgálandóvá teszik a kötőipar termelésének a távlati tervekben előirányzott mér-tékű növelését.
Az új. korszerű lapképzési eljárások közé sorolhatjuk a textilipar profiljába tar—
tozó műbőrt is. Ma már gyakorlatilag teljes egészében szintetikus műbőrökről be—
szélhetünk, ezen belül is igen magas a habszerkezetűek, a műnemezalapúak, és
a poliuretán bázisűak aránya. A kellemes viselési tulajdonságú. a természetest meg-
közelítő külső megjelenésű ruházati anyagok mellett a közlekedési eszközökhöz is jelentős mennyiséget használnak fel, a bútoripori kárpitosanyagként nélkülözhe-tetlen, s az építőiparban is megkezdődött felhasználásuk.
A nem szövött textília jelentőségét nem aránya adja, hanem rendkívül magas termelékenysége és speciális felhasználási területei (például bélésanyagok. kellék—
anyagok stb.).
A MAGYAR TEXTILIPAR
121 1
A kelmeképzési technológiák arányai a különböző országokban nagyon elté- rők, egy vonatkozásban azonban a fejlett országokban hasonlók: a szövött termé- kek aránya alacsonyabb. 1970-ben, az Egyesült Államokban a kötött kelme aránya 44, a nem szövötté 5 százalék. Angliában 30, illetve 5 százalék, a nyugat-európai
átlag 20. illetve 18 százalék volt.
6. tábla
A Iapképzési technológiával gyártott termékek megoszlása
(százalék)
1970 l 1977
Termék ——-———-——-—-—-—————
evben
Szövött textília . . . . . . 79.4 7l.8 Hasított fóliajszövet . . . . 1.3 3.8
Kötött kelme . . . . . . 12,5 16,6
Nem szövött textília . . . . 2,5 3,3
Műbőr . . . . . . . . . 4.3 4.5
Összesen [ 100,0 * 100,0
A kötött termékek aránya a ruházati termékeknél sokkal magasabb. mint a lap- felületeknél, Növekedés azonban csak a felsőruházati termékeknél tapasztalható:
hét év alatt 11.3 százalékpont. A mennyiség alapján számított 1977. évi hányad az
alsóruháza'tnól 65, a felsőruházatnál 44 százalék.
A vevők a textilipari termékeket elsősorban a külső megjelenés, a fogás, a szí- nezés, a nyomott mintázat divatossága alapján vásárolják, és érdeklődést tanúsí- tanak a termék karbantartási és viselési tulajdonságait jelentősen alakító kikészítési módok iránt is. A kikészítéseknél (: mintázottságot a hagyományos hengernyamás—
sal. a korszerűbb filmnyomással. legújabban pedig ún. rotációs filmnyomással vég—
zik. Egyre jobban tért hódít a hőátnyomásos technológia is, amely egyszerű, gyors, mobilizálható, alacsony állóeszközigényű technológia. 1977-ben már a pamut-, a gyapjú— és a kötszövő iparban is alkalmazták.
4. A termékek kormegoszlása és a gyártmányfejlesztés
A ruházati termékekkel kapcsolatos struktúraátalakítási törekvések, (: termékek választékának frissítése nem jelentik a teljes gyártmányskála folytonos cserélődését.
A termékek egy része — mintázatban és kikészítésben az aktuális igényekhez igazod- va — folytonosan, hosszú időn át gyártható. mert a stabil, állandó minőségű, csak kisebb változást igénylő termékek gyártása megfelelő biztonságot jelent a terme- lőnek és a felhasználónak egyaránt. Piackutatások is igazolják, hogy a fogyasztók egy rétege igényli az időtálló, divathatásoknak kevésbé kitett, jó minőségű termé- kekből való folyamatos ellátást. A divattal való lépéstartást. a folyamatos termék-
váltást csak a termékek egy részénél kell biztosítani, s elsősorban ezekre kell kon-
centrálni a gyártmányfejlesztést és (: piackutatást is. E kétfajta termékcsoport jöve—delmezőségi szempontokból is kiegészíti egymást.
1975-ben a textilipari termelés egynegyede volt olyan termék, amelynek gyár-
tását az utolsó három évben kezdték meg. Az arány a legkedvezőbb a kötszövő ipar-
ban, a méteráruiparok közül pedig a gyapjúiparban volt. Figyelemre méltó, hogy az exportnál ez a hányad alacsonyabb, exportstruktúránk az átlagosnál is hagyo-mányosabb.
1212 DR. REMETEl FERENCNÉ
A fennálló műszaki, technológiai, gyártmányfejlesztési hibák mellett az 1970 óta eltelt időszakban a textilipari vállalatok számos korszerű termék gyártását kezdték meg, illetve növelték ezek termelését. llyenek: (: szónyegpadló, a szálasított mű—
anyag termékek, a hasított fólia szövet. a polipropilén zsákok. a terjedelmesített fo- nal, amelyeknek termelése az elmúlt években rendkívül dinamikusan nőtt.
lmportpótló termék és a konfekcióipari gyártástechnológia korszerűsítésének egyik eszköze a ragasztásos közbélés. E terméket jórészt külföldi licenc alapján gyártjuk, egy részét termelési kooperációban. A két utolsó ötéves tervidőszak sike—
res gyártmányfejlesztései közé tartoznak még a farmerprogram termékei. a vékony selyemjersey. az exportképes, színvonalas kötött csecsemőruházat. a plüss termé—
kek. egyes sport— és szabadidő-ruházati termékek stb.
!
A gyártási eljárások korszerűsége egyrészt mutatja a rekonstrukció ilyen irá-
nyú eredményeit. másrészt az ágazat technikai lehetőségeit. Ellentmondás van azon—
ban a jó műszaki lehetőségek és a gyártmányszerkezet viszonylagos elmaradottsága között. A technikai lehetőségek jobb kihasználását akadályozzák a gyártmányfej—
lesztés vontatottsága. a háttéripar gyengeségei, de a vertikális kapcsolatok fejlet- lensége is. A vállalatok közötti műszaki, gazdasági együttműködésre csak eseti példák vannak, aminek alapvető oka a szervezési hiányosságok mellett az. hogy a szabályozórendszer e kapcsolatokat nem vagy alig honorálja. E vonatkozásban is felmerül a háttéripar kérdése. a vertikális kapcsolatok összehangolásának hiánya.
Nemcsak a termelőberendezések fejlesztését kell a termékből visszavezetni. még fo-
kozottabban vonatkozik ez a gyártmányfejlesztésre; a ruházati termékek műszaki
fejlesztését a fonodákban kell megkezdeni. A textilipar (és a ruházati ipar) gyárt—mányfejlesztésének egyik fő gyengesége e koncepció hiánya (vagy csak szórványos megléte). Ehhez kapcsolódik a kellékgyártás problémája, a fonaltermelés számos hibája (a fonal egyenetlensége, formahibák stb.), valamint az, hogy a magasabb
minőségi kategória követelményét a kikészítőüzemek műszaki teljesítőképessége sok
esetben nem éri el.A TERMÉKEK ÉRTÉKESITÉSI ÉS EXPORTSZERKEZETE
A textilipari vállalatok értékesítésének - a felhasználás irányát jelző — szerke-
zetét viszonylagos állandóság jellemzi. lpari továbbfeldolgozásra és a kis felhasz-
nálókat ellátó termelőeszköz-ke—reskedelem részére értékesítik a termelésnek kere-ken 48 százalékát. A nagy— és kiskereskedelmi értékesítésen keresztül közvetlen fo-
gyasztásra kerül a termékek 27.7 százaléka (lényegében ugyanannyi mint 1970-ben).Az iparvállalatok külkereskedelmi átadásának aránya az 1970. évi 18 százalékról
közel 22 százalékra nőtt. Az aránynövekedés leggyorsabb a kötszövő iparban volt.
A külkereskedelmi értékesítés arányának növekedésében lényeges szerepet ját- szott az a körülmény, hogy :: textilipari vállalatok elsősorban a közvetlen export nö-
velésében voltak érdekeltek; gyakran került sor alapanyagok. félkésztermékek ex- portjára, miközben a magasabb feldolgozottsági fokú textilruházati termékeket gyártó vállalatok anyagellátási gondokkal küzdöttek. (Az 1976. évi ágazati kapcso-
latok mérlege alapján számítva, a folyó termelő felhasználás bruttó termeléshez vi- szonyított aránya a textiliparban 74 százalék. míg a textilruházati iparban csak 67 százalék. A jelenlegi ruházati export piaci viszonyai a magasabb feldolgozottságot jól honorálják, ami amellett szólna, hogy a méteráruk közvetett —- konfenkcióiparonkeresztül történő -— exportját kellene előtérbe helyezni.)
A MAGYAR TEXTlLIPAR 1213
7. tábla
A textilipar értékesítésének összetétele 1977-ben
(százalék)
Ebből:
, Összes a na_gy- a termelő- a kül-
Megnevezes értékesítés az ipar es kis- eszkoz- kereskedelem
kereskedelem kereskedelem részére történő értékesítés
Textilipar . . . . . 100,0 36.6 27,7 11.1 21.9
Ebből:
Pamutipar . . . . 100,0 43,4 13,4 13,4 28.1
Len-, kender- és ju—
taipar . . . . 100.0 39,5 9,7 20,4 24.0
Gyapjúipor . . . 100.0 41,8 32.1 11.2 11.2
Selyemipar . . . 100,0 52.1 17.1 9.0 20.5
Rövidóruipar . . . lO0.0 34.1 40,9 11.3 9,6
Kötszövő ipar . . 1000 8.8 63,3 0.9 25.1
A textilipari termelés növekedésének, hazai ellátásban való részesedésének megállapításánál, de főként az export mértékének és arányának optimalizálásánál alapvető szerepet kell kapnia az importigényesség mérlegelésének.
A textilipar —- közvetlen mutatók alapján számítva — az ipar legimportigénye—
sebb ágazatai közé tartozik: 1976-ban az anyagfelhasznála's 27,3 százaléka nem ha- zai eredetű volt. Az arány a pamut- és a selyemiparban volt a legmagasabb (315 illetve 41,6 százalék). Az ágazat importjának több mint 80 százaléka tőkés orszá- gokból származik.
1972 és 1976 között a felhasznált közvetlen importanyagok bruttó termeléshez viszonyított aránya 0.7 százalékponttal növekedett. az export egyidejű 4 százalék—
pontos csökkenése mellett. Tehát azegye'bként sem kedvező import—export konver- zió tovább romlott. az exporthiány növekedett. Még kedvezőtlenebb képet mutatnak a relációnkénti behozatali és kiviteli arányok: a dollár elszámolású import maga-
sabb volt, mint az ugyanilyen irányú export.
A behozatali és kiviteli arányok (termékcsoportos megfigyelés szerint) 1977-ben
sem javultak: mind az összes forgalomnál. mind a dollár elszámolásánál nagyobbmértékű volt az import növekedése. mint az exporté.
A termelés magas import-aránya ellenére az ötödik ötéves tervidőszakban a textilipari termékek exportjának növelését irányozták elő. A textiliparnak a népgaz- daság exportjában való erőteljes részvétele már akkor előtérbe került, amikor a devizabevételek növelésének igénye felmerült. A textilipari termékek hagyományos
piacai, a termékek viszonylag gyors átcsoportosítási lehetőségei, a termelési kapa-
citások konvertálhatósága szólt az export színvonalának fenntartása, később pedig növelése mellett. A textilipari termékek exportjának hatékonysága kedvezőtlen, jobb hatékonyságú termékekkel való felváltása azonban ez ideig nem történt meg.1. A devizakitermelés
A hetvenes évek első felében bekövetkezett világgazdasági változások. ármoz- gások a textilipart az átlagosnál kedvezőtlenebbül érintették. Az alapanyagok rend-
kívüli mértékű ármozgását a belföldi árrendszer stabilitása érdekében ki kellett szűr—
ni. Az emelkedő színvonal fenntarthatósága érdekében (: textilipari termékek ex-
portja belföldi árszinten számítva nagymértékű állami támogatást igényelt. Bár en-
1214 DR. REMETEI FERENCNÉ
nek mértékét az elmúlt években ismételten csökkentették, jelenlegi aránya és az
import alapanyagok elszámolása kérdésessé teszik a textilipari termékek exportjá—nak népgazdasági szintű megítélését. Tekintettel azonban arra. hogy a vállalati dön-
tések alapját lényegében a jelenlegi kalkulációs és árrendszer képezi, az export- gazdaságosságot a jelenlegi információs rendszer alapján, belföldi árszinten lehetmérni.
A textilipar 1977-ben devizában számítva a népgazdaság rubel elszámolású ex—
portjának 3.4, a dollár elszámolásúnak pedig 4,3 százalékát képviselte. A négy mé—
terárut gyártó ágazat dollár, illetve rubel elszámolású exportja a textiliparénak hó- romnegyed részét, illetve 82 százalékát teszi ki. A kötszövő ipar aránya 23.8, illetve 16,4 százalék.
Az állami támogatás aránya a vállalatok teljes exportbevételéből a textilipar—
ban kiugróan magas: a két fő értékesítési relációt tekintve a népgazdaság összes exportjában 3.5, illetve 14,6 százalék, az iparban ettől alig eltérő, a textiliparban pedig 28,4, illetve 36,4 százalék. Ez az arány a textilipar hat iparágában a rubei irányú exportnál 19,4 és 36.4 százalék között szóródik, mig a dollár elszámolású—
nál 31,0 és 40,3 százalék között. Említésre méltó, hogy a kötszövő ipar mutatói a leg—
kedvezőbbek.
A devizakitermelési mutatók mind a népgazdaság, mind az ipar, de még a könnyűipar fajlagos ráfordításainál is kedvezőtlenebb képet mutatnak.
8. tábla
A devizakitermelés belföldi árszinten, 1977—ben'
(Népgazdasóg összesen : 100)
Megnevezés Forint/mbe! Forint/dollár
Ipar összesen . . . . 97 98
Könnyűipar . . . 123 114
Textilipar . . . 134 125
Pamutipar . . . . 136 119
Len-, kender- és juta-
ipar . . . 138 128
Gyapjúipar . . . . 162 162
Selyemipar . . . . 133 144
Rövidáruipar . . . 100 122
Kötszövő ipar . . . 115 119
" Mérlegbeszámolók adatai alapján.
A devizakitermelési mutató 1977—ben — mindkét relációban — lényegesen ma- gasabb volt az érvényes árszorzónál. és a rubel irányú export 45 százalékánál (ros-
tok, ionalak, kész szövetek, kötött kelme, nem szőtt textília, harisnyafélék, egyéb textilipari termékek esetében) a devizakitermelési mutató magasabb volt 'a fajlagos
dollármutatónál. A kész szövetek kedvezőtlenül magas kitermelését a rubel reláció- nál elsősorban a fésűsgyapjú—szövet befolyásolja, mig a dollár irányú exportnál ekedvezőtlen kitermelésű termékhez a len- és kenderszövet is társul. A legnagyobb
volumenben termelt pamutszövet fajlagos mutatója a rubelexportnál megegyezik a
kész szövetek átlagával, a dollár elszámolású kivitelnél annál közel 5 forinttal ked-
vezőtlenebb.A közvetlen kiviteli forgalom termékcsoportonkénti megoszlása előnyösen válto-
zott. Mindkét fő relációban csökkent a kedvezőtlen devizakitermelésű kész szövetek
A MAGYAR TEXTILIPAR 1215,
aránya (rubel irányban 5 százalékponttal. dollár viszonylatban mintegy 3 százalék—
ponttal). A növekedés a gazdaságosabb, a műszaki—gazdasági kritériumok alapján korszerűbbnek minősülő, (: magasabb készültségi fokú gyártási ágaknál követke-
zett be: mindkét fő relációban növekedett a szőnyeg, a kötött kelme, a kötött alsó-
és felsőruházati termékek és dollár viszonylatban a varrócérna aránya.2. A nettó devizahozam
A nettó devizahozam alapján számított exportgazdaságosság nem mutat alap—
vetően más képet. de a termékcsoportok hatékonysági sorrendje, azok aránya mó- dosuL
A textilipari (ruházati) termékek belföldi árszínvonalának a világpiacitól való nagymértékű eltérítése, a támogatások és elvonások magas aránya. a termékek im—
porttartalma, a vertikális kapcsolatok sokrétűsége és a mindebből eredő informá- ciós bizonytalanság kiküszöbölése céljából a Könnyűipari Minisztérium termékszintű ruházati ráfordítás—kibocsátási mérleget állított össze. Az export gazdaságosságát nettó jellegű kitermelési mutatóval határozták meg. vagyis a nettó (anyagköltséggel csökkentett) deviza-árbevételhez viszonyították a halmozott ráfordítási költségeket.
Az importráfordításokat a tényleges dollár áron vették figyelembe. Az így számitott termékcsoportonkénti exporthatékonyság a belföldi árszinten számított mutatóktói
színvonalban, arányaiban, rangsorában eltér.
A textilipar profiljába tartozó termékek rubel elszámolású exportjának nettó ki- termelési mutatója 1977-ben az előző évhez képest romlott. A többi ruházati (bőr- és textilruházati) termék kitermelése mindkét évben kedvezőtlenebb. A rubel elszá—
molású export bruttó értékének felét. devizahozamának mintegy háromnegyed ré- szét olyan termékcsoportok képezik, amelyeknek nettó devizakitermelése az 1977.
évi árszorzónál alacsonyabb. Figyelemre méltó a jelentősebb volumenű termékcso—
portok közül a kelme és a műbőr kiemelkedően jó, a kötött alsó- és felsőruházati termékek jó és a szövet méteráruk (pamut- és gyapjúszövet) igen kedvezőtlen, a belföldi árszinten számított hatékonysági mutatóval egybehangzó rangsora.
A dollár elszámolású export 1977. évi fajlagos nettó kitermelése lényegesen rosszabb. mint a bőr- és textilruházati konfekció termékeké és közel kétszerese a ru- belének. A dollár elszámolású export bruttó értékének 15 százalékát, devizahoza—
mának 30 százalékát olyan termékcsoportok képviselik, amelyeknek nettó kiterme-
lése az 1977. évi árszorzónál alacsonyabb. E kategóriába tartoznak a tőkés bérmun-
kák és a kötszövő ipari termékek többsége (kelme. felsőruházat, harisnya, zokni), ami a csökkenő kereslet ellenére is e termékcsoportok jobb piaci pozícióját jelzi.Az egyes termékcsoportok mutatói természetesen nem jelentik az összes termék azonos hatékonyságát. de arra utalnak, hogy a rossz hatékonysági sorrendű termék—
csoportokban nagyobb mértékű szelekciót kell érvényesíteni.
A nettó devizahozam alapján végzett termékenkénti gazdaságossági vizsgálat csak a ruházati termékek exporthatékonyságának rangsorolására szolgál, s mint ilyen. rendkívül hasznos eszköz az ágazat struktúraátalakítási folyamatában. Az ipar egészével való összevetésre. illetve más ágazatok termékeivel vagy gyártási ágaival való összehasonlításra egyelőre ilyen jellegű —- teljes ágazatot felölelő -— számítás
hiányában nincs mód.
A magyar textilipar exportjának kilátásai egyelőre meglehetősen tisztázatlanok.
A több oldalú közelítésben végzett számítások egybehangzóan igazolják, hogy a
1216 DR. R—EMETEI FERENCNE
textiltermékek -- jelenlegi színvonalukon - nem tartoznak az ipar kedvező piaci po—
zíciójú exportcikkei közé. A termékek nagy hányada átlagos, közepes minőségű tö- megáru. Az ágazat termékskálája választéki szélességben túlzott, export profilja nem elég jellegzetes. A jelenlegi termelési profil lényegében spontán módon alakult ki.
anélkül ugyanis, hogy az igényeket előzetesen meghatározták volna. ehhez igazítva
a fejlesztési elképzeléseket. (E folyamatot természetesen objektív tényezők is befo-
lyásolták: importpótló szerepkör, elmaradt műszaki színvonal, hosszú időszakon ke- resztül hiányzó beruházások. létszámhiány, változó területfejlesztési koncepciók stb.) A termékek színvonala az elmúlt években — részben a rekonstrukció következtében— javult, de nem jobban. mint a textilpiacon jelenlevő többi ország átlagos kínálati színvonala.
A textiláruk nemzetközi piaca kettévált: divatos tömegáruk olcsó piacára és mi—
nőségben, igényességben magas színvonalú, anyagtartalomban és szellemimunka-
igényességben értékes termékek piacára.A magyar textilipar részben kényszerűségből, részben pedig szükségszerűségből
termel tömegárut. A tömegáruk piacába bekapcsolódni, azzal lépést tartani divat—ban, olcsóságban, gyorsaságbon. valószínűleg nem tudnánk, és ez nem is lehet az ágazat perspektívája. Mindenképpen kívánatos az értékesebb termékek piacára való bejutás. A textiltermékek piacának minőségben, igényességben legfelső —- becslé-
sek szerint 5—10 százalékos — rétege egy recessziós időszakban, amikor a takaré- kosságra való törekvés miatt a textiláruknak is tartósabbaknak kell lenniük, még
nagyobbá is válhat. (Nyugati piackutató intézetek előrejelzése szerint a fogyasztói Szokások ilyen irányú módosulására kell számítani.)A magyar textiliparnak e célok megvalósításához szükséges műszaki, technikai
adottsága megvan, de a technikai színvonalnak megfelelő — a jelenleginél sokkal magasabb — gyártási színvonalat kell elérni, és a gyártási színvonalnak megfelelő piaci körülményeket kell biztosítani. Az előbbinek eszközei elsősorban a gyártmány—tervezés fejlesztése, az utóbbinak a kereskedelmi munka javítása: piacszervezés, piacközelség. határidők, mintagyártás, utánrendelési lehetőség stb.
E célok megvalósítása érdekében az eddiginél nagyobb mértékben kell alkal—
mazni a szelekciót. a struktúraátalakítási folyamatban a visszafejlesztésnek egyide-
iűséget. esetenként prioritást kell biztosítani.Az MSZMP Központi Bizottságának 1977. októberi határozata a gazdaságfej—
lesztési politika tartósan érvényes elveire alapozva szabta meg a feladatokat, ame- lyek a textilipar számára is útmutatásul szolgálnak. A feladatok figyelembevételével kialakított fejlesztési koncepciók megvalósítása az ágazat termelőegységeinek, irá- nyitó apparátusának és a felelősségteljes szakmai és gazdaságpolitikai vélemény—
alkotásban érdekelt szerveknek, intézményeknek, azok munkatársainak fontos fel—
adata.
PE3l-OME
Asrop nccnenyet pasau'me aeHrepacoii 'reKcmanaí—i npOMbimneHHocm Ha npom- mel-mu nocneAHero Aecmunema.
Ormeuaet, ln'o npoucmenmne B paasnrbix HHAYCTpMaanle rocyAapcraax coxpamenne .nonu 'reKcrunu-roü npOMblLUJ'ieHHOCTH 6epe7 caoe Hanano Taxme " a BeHI'pMH. kismenn- naca Takme u BHYTpeHHSm crpyxrypa o'rpacnn: a nepsyio ouepem, B pesynbtere cosHa- Teanoro npouecca pekoucrpyxuun " cmxnünoro coxpamenun uncneHHocm paöoTHMKoa ymeusmunacv. Aonn npousaogcrsa man—reá " aoapocna ppm 'rpukorama.
Peuoucvpyxuua cosAana Texuuuecxne ycnoaua nna npeoőpasoaai-ma accopTuMeH'ra npoAykuuu, Ho oőHoaner—me CTpYKTypr usgenni'l ace eme orcraer or Bosmomuocreü.
DR. REMETEINE: A MAGYAR TEXTILIPAR 1217
Aarop nonasbiaaer raioice Bümneümne pesynuam nameneuus CTPYKTYPH, a satan npusonnr cpamopu, memaioume chopeHmo Temna ee monepnnaauuu.
B otpacnn HBPSIAY c YAOBJ'IeTBOpeHHeM oreuec'raennbix norpeőHocreü suauu'renbuoü mennem)! a Aons akcnop'ra (220/0), uto :; pesynbrare namenenun u.eH Ha anoeom prHKe novpeőoaano suaunrenbnoü rocyAapcraeHHoü cyőcnnuu. _
l'lpu pacv—lere :; samore orpacm, a 1977 foga Aaaana 3.40/0 couuanncmuecxorou4,3%
necouuanncmnecxoro 3Kcnop1'a. nem: couuanncmuecxoro axcnopra cocraanaer HECKoanO őonbuie 500/0. Mcuncnenumü Ha ocuoae BHYTpeHHHX u.eH nonasa'renb ypom—m aa'rpa'r Ha xsmpaőorny eAnHuubi senior : omomennu Tencrunbnoü npOMbluJJ'leHHOCTH B u.enoM KEK s cnyuae counanucmuecnoro, tax u uecouuanncmuecxoro axcnopra npeauman cpeAi-uoio semmi—my no HapOAHOMY xosnücray.
SUMMARY
The author investigates the development of Hungarian textile industry in the past decade.
She points out that a decrease of the proportion of textile industry which has taken place in the developed countries is now asserting itself also in Hungary. The production structure of the branch has been altered; the proportion of textile piece goods generally decreased and that of knit goods increased, mostly due to the deliberate reconstructíon on the one hand, and as a result of the spontaneous process of the decrease in staff numbers, on the other.
Reconstruction brought about the technical conditions of transforming the product struc—
ture; nevertheless. the reform of the manufacturing structure was left behind the possibilities.
The study shows the main results achieved so far through the structural change, then discusses the factors hindering the faster modernization of the product structure.
In addition to the satisfaction of domestic demand, the proportion of exports of the branch is notable (22 per cent) that reauired considerable state subsidies on account of price changes in the world market and the increase of the production level.
Within the exports of the national economy textile industry represented, in 1977. 3.4 and 4.3 per cent of the exports. Rouble and Dollar accounts respectively. The proportion of the Rouble exports is slightly over 50 per cent. The indicators of the exploitation of the exchange rate of Forint. calculated at the home price level, were, in 1977, in the textile industry as a whole over the average of the national economy both in Rouble and Dollar relations.
4 Statisztikai Szemle
