A sütőipar koncentrációja és gazdasági eredményei

(1)

A SUTÖIPAR KONCENTRÁCIÓJA És GAZDASÁGI EREDMÉNYEI

BERTALAN JÁNOS

A sütőipar termékei a Lakosság kalóriaszükségletének mintegy 25 százalékát

fedezik. Az élelmiszeripar termelésében tehát igen tekintélyes helyet foglal el a ,sütőipar, mindezek ellenére más iparágakkal szemben a sütőipar tartotta meg legtovább kézműipari jellegét és decentralizáltságát. Ennek egyik oka az iparág termelésének jellegzetességében keresendő. A sütőipari termekek ugyanis mín—

, dennapos fogyasztási cikkek, és. csak korlátozott ideig maradnak fogyasztható állapotban, így hosszabb ideig nem tárolhatók. Szállításuknak, szétosztásuknak tehát megfelelő időben kell megtörténnie, ez Viszont közvetlenül meghatározza

az ellátandó terület nagyságát és a sütőüzemek kapacitását.

A felszabadulás előtt a sütőipar települése, üzemelnek száma és nagysága elsősorban a lakosság lélekszámától, sűrűségétől, életmódjától és foglalkozás szerinti megoszlásától függött, és Budapestet, valamint néhány nagyobb várost kivéve nem voltak meg a nagyüzemi termelés, a termelés koncentrációjának az előfeltételei. A fogyasztók kis száma, a lassú szállítás mellett még nagyobb váro- sokban is hátráltatta a sütőipar koncentrációját az a körülmény, hogy a fogyasz—

tók előítélettel voltak a sütőipari termékeknek gyárilag történő előállítása iránt.

"Nem kedvezett továbbá a koncentrációnak a termelő- és szállítóeszközök ala—

csony technikai szinvonala sem. Az államosítást megelőzően nem működött ha—

zánkban egyetlen olyan kutatóintézet sem, amely a sütőüzemek gépi felsze—

relésének kérdésével foglalkozott volna. '

A felszabadulás előtt a sütőüzemek —- néhány Városi üzemet kivéve -——

nagyrészt kézműipari jellegűek voltak, és kis pékműhelyekre aprózódtak. A

decentralizáltságra jellemző, hogyaz 1950." éVi összeírás adatai szerint 2768 fpékműhely működött az országban, amelyeknek mintegy 50 százalékát tették ki azok a törpeüzemek, amelyekben 1—2 fő dolgozott. Ezeknek az üzemeknek

nemcsak a berendezése volt egészen kezdetleges, de eli'naradott volt a kemence—-

technika is. Az államosításkor az üzemek összes sütőterének mintegy 93 száza—

léka volt fa- és szénfűtéses ún. "magyar" sütőtér. E kemencék egyrészt a sza-

"kaszos üzemeltethetőség, másrészt az igen nagy fajlagos,tüzelőanyag-fogyasz—

tás miatt elavultak, gazdaságtalanok. A nagyobb üzemekben viszonylag kor?-

'szerű gőzketmen'cék működtek, ezzel szemben ezeknek a gépi berendezése is n'a- gyon hiányos volt, a munkaműveleteknek (dagasztás, memlyeformázás és kif—

lisodrás) csak jelentéktelen hányada volt gépesítve. A sütőüze'mekbexn nagyon megerőltető volt a munka és a munkaegészségügy általában minden üzemben

igen alacsony színvonalon állott. * ' a

(2)

700 BERTALAN JÁNOS

A SZOCIALISTA SÚTÖIPAR SZERKEZETÉNEK KIALAKITÁSA

A sütőüzemek államosítása után lehetőség nyílt a sütőipar fejlődésének tervszerű irányítására. Legfontosabb feladat volt a termelési szerkezet ésszerü

átalakítása, vagyis olyan a korszerű műszaki szinvonal és a közlekedési lehető-—

ségek által meghatározott termelési kapacitású sütőipari üzemek létrehozása,

amelyek a lakosság növekvő igényeinek kifogástalan minőségű és bő válasz-

tékú sütőipari tennékekkel való kielégítését biztosítják. A szocialista sütőipar"

kialakítása —— amint a későbbiekben bemutatom -— már a kezdetben is lé—

nyeges változásokat hozott annak ellenére, hogy az egységes szervezet és irá-—

nyitás csak később alakult ki. Az utóbbi oka elsősorban abban keresendő, hogy

közvetlenül az államosítás utáni időkben, egészen 1953. október 1-ig a tanácsi és a szövetkezeti üzemek mellett még a magánszektor is jelentős szerepet

töltött be a termelésben. 1953. októberi l—ig az ipari területek sütőipari termé——

kekkel való ellátását a tanácsok irányítása alá tartozó sütőüzemek, a mezőgaz—

dasági területek ellátását pedig általában a földművesszövetkezetek végezték., A szövetkezetek kezelésében levő sütőüzemek tulajdonjogilag is ra földművesszö—v

vetkezetekhez tartoztak.

E szervezési forma legnagyobb hibája az volt, hogy lehetetlenné tette az or;

szág egész területére kiterjedő egységes műszaki fejlesztési terv kidolgozását;

és ennek következtében a sütőüzemek amúgy is alacsony műszaki színvonala

még tovább romlott. Ennek a helyzetnek megszüntetése céljából 1953. október

1-én valamennyi sütőipari üzem -— néhány egészen jelentéktelen kispékség ki—

vételével —-— egységesen állami tulajdonba és kezelésbe került. Ugyanakkor az;

Élelmiszeripari Minisztérium (Sütő— és Tésztaipari Igazgatóság) közvetlen irá—

nyítása alatt sütőipari trösztöket hoztak létre. Ezt a szervezeti formát egy év után megszüntették. 1954. október 1—én a sütőipari trösztök feladatát a sütő—

ipari vállalatok irányítását újból a tanácsok vették át. A szakmai irányítás azonban továbbra is a minisztérium hatáskörében maradt.

A sütőipar az elmúlt 10 év során jelentős fejlődésen ment át. A szocialista ipar kialakulásával és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével jelentősen megváltozott a lakosság foglalkozás szerinti összetétele. Növekedett a bérből és a fizetésből élők aránya, s ugyanakkor csökkent a parasztság aránya. Ennek következményeként az önellátók aránya állandóan csökken, a sütőipari ter- mékek iránti igények pedig állandóan növekednek. A növekvő igények kielé—

gítését az első években elsősorban a rendelkezésre álló, szétforgácsolt, nem

gazdaságos és technikailag is elmaradt sütőüzemek termelésével kellett biz-

tosítani. Ezzel egyidejűleg a sütőipari dolgőzók mindinkább tarthatatlanná

vált munkahelyi körülményeit kellett megfelelő szociális létesítményekkel meg-—

javitani.

A termelés emelkedését -- természetes mértékegységben -—— az 1. tábla ada-—

tai szemléltetik. ,,

A nem kis problémát jelentő textneléai feladatok megoldása mellett kidol—

gozták a sütőipar egységes műszaki fejlesztésének irányelveit. A műszaki fej-'—

lesztési terv elsősorban a legnehezebb fizikai munkát igénylő munkafolyamatok _

gépesítését és a dolgozók munkakörülményeinek megjavítását írta elő.

A gépesítési program végrehajtása már eddig is jelentős eredményekre ve—

zetett: az elmúlt 10 év alatt 862 dagasztógépet, 44000 dagasztócsészét, 210 zsem—

Iyeformázót, 540 kiflisodrót, 136 gőzkemencét és 40 tésztafeldolgozó gépsort

állitottak üzembe.

(3)

A sox-Onan KONCENTRACIOJA

701

' 1. tábla

A sütőipar termelésének alakulása az elmúlt tíz évben

Kenyér Péksütemény

E' Inde : 1 de::

ez" mm 1952. évf-100 )millió darab 1952.Rév—100

1952 ... 595 100,0 441 100,0

1953 ... 901 151,5 869 197,1

1 954 ... 760 1 27,7 1 055 239,2

1955 ... 832 139,8 1147 260,1

1956 ... 824 138,5 1047 237,4

1957 ... 700 117,6 1261 285,9

1958 ... 682 114,6 1317 298,6

1959 ... 712 : 119,7 1432 324,7

1960 ... 736 123,7 1516 343,8

1961 ... 777 130,6 1516 343,8

A fejlesztés során emelkedett a viszonylag ma is korszerű és a minőségi követelményeket minden tekintetben kielégítő termékeket sütő gőzkemencék száma. Arányuk és számuk azonban az egyes megyékben eltérő mértékben Vál-

tozott: 1957—től. 1961—ig Heves megyében a gőzsütőterek száma 131 százalékkal

növekedett, ezzel szemben például Pest megyében nem emelkedett, Baranya

megyében pedig az emelkedés nem érte el a 3 százalékot, Zala megyében to-

vábbra sincs gőzkemence.

2. tábla

A gőzsütőterek arányának alakulása és megoszlása megyénként

A gőzsütőííerek aránya az összes Az 1960. évi Az ország aútőtér százalékában gőzsütótér gózsütóterének

Megye, város

az 1957. évi megoszlása

m százalékában (százalék)

Bara-nya ... 7,8 3,0 102.6 1,5

Bács ... BA 4.1 120,6 l,2

Békés ... 3,5 7,8 222,9 l,5

Borsod ...

2996 3715 126!7 8,8

Omngrád ... 3,4 3,7 108,8 0,8

Fejér ... 13,1 14,1 110,8 3,8

Győr ... 8,3 9,4 1 1 1 ,3 2.4

Hajdú . . ... — 2,2 -— 0,3

Heves ... 2,6 6.0 231,0 1,3

Komárom ... 14,9 25,9 173,8 4,6

Nógrád ... 12,2 20,8 170,5 2,8

Pest ... 1.7 1,7 100,0 l,2

Somogy ... 1,2 6,0 416,6 l,7

Szabolcs ... 9,7 24,4 251,6 3,8

Szolnok ... 5,9 8,3 140,7 2.7

Tolna ... 4,7 8,1 184,1 l,7

Vas ... 8,0 1637 2083 2.7

Veszprém ... 7,2 15,8 219,5 4.3

Zala ... — —- — ——

Budapest. ... 24,0 26,1 108,7 40,6

Pécs . ... 8,9 12,3 138,2 1,7

Szeged ... 30,0 41,2 137,3 2,8

Mmkolc ... 48,0 45,0 106,3 4,9

Debrecen ... 23,4 27,8 118,8 2,9

Ösazeaen 12,0 15,5 129,2 100,0

(4)

792 BERTALAN, Janos

Országosan a gőmütőterek száma 1960—ban 29,2 százalékkal haladta meg az

1957. évi gőzsütőterek számát, és közel 41 százalékuk a budapesti sütőüzemek—

ben összpontosul. '

A sütőipar műszaki színvonalának általános emelését célzó intézkedések

végrehajtása gyorsabb ütemben csak 1956 után kezdődött meg. A fejlesztési ter- vek végrehajtása eredményeként egymás után épültek az új tipusú kenyérgyá—

rak és sütőüzemek: az elmúlt években 18 új kenyérgyár, 9 közép— és 9 kisüzem

létesült. Az új kenyérgyárakat korszerűen felszerelt laboratóriumokkal látták

el. E laboratóriumok egyik legfontosabb feladata (a gyártástechnológia él-

' készítése és pontos betartásának ellenőrzése. Ezenfelül számtalan bővités és rekonstrukció történt. Továbbá a jelenleg is üzemelő régi sütőüzemek nagy része mosdókat, zuhanyozókat és egyéb szociális létesítményeket kapott.

A KONCENTRÁCIÓ

A termelőerők fejlődése megteremtette a feltételeit annak a sütőipari

technikának és technológiának, amely lehetővé teszi a sütőiparban is 3—— a többi iparághoz hasonlóan -— a kézműipari jelleg megszüntetését, a szállítóeszközök

tökéletesítése, valamint a lakosság élet— és munkakörühnényeinek megváltozása pedig biztosítja a nagy- és középüzamek létrehozásának, :a sütőipari termelés

koncentrálásának előfeltételeit. _

A sütőipari termelés koncentrációját több tényező is szükségessé tette.

1. A bérből és fizetésből élők arányának emelkedése növekvő igényeket tá—

maszt a központi ellátással szemben. A nagyobb mennyiségű és választékú sütő- ipari temékek termelése azonban a kémnűipari jellegű törpe— és kisüzemekben gazdaságosan nem valósítható meg.

2. Az új technika és technológia .a kisüzemekben nem alkalmazható.

3. A nagy— és középüzemek kapacitása jobban kihasználható, mint a törpé—

és kisüzemeké.

4. A fajlagos tüzelőanyag—fogyasztás a nagy- és középüzemekben kisebb, mint az egy és két sütőterü ,,magyar" kemencés üzemekben.

5. Az alap— és tüzelőanyagok szállítási költsége nagy- és középüzemek üze—-

meltetése esetén kevesebb, mint a kisüzemek esetében. A nagy— és középüzemek

ellátása ugyanis részben a helybeli vasútállomásról, részben pedig a helybeli malmokból történik és nagy tételekben.

6. A nagy— és középüzemek a fajlagos üzemeltetési költségek, a termelés

önköltsége és a munka termelékenysége szempontjából fölényben vannak a törpe- és kisüzemekkel szemben nem is beszélve azon további előnyükről,

amelyeket a nagyüzemek szociális, kulturális és egészségügyi létesítményei nyúj—

tanak a dolgozóknak a kisüzemek ilyenfajta lehetőségeivel szemben, , A koncentráció helyes mértékének megállapításánál számos tényezőt kell figyelembe venni, amelyeknek együttes hatása dönti el adott esetben az opti—

mális üzemnagyságot és ez utóbbiak együttesen meghatározzák az egész iparág

koncentrációjának mértékét. Optimális üzemnagyságúnak azt a gépesített sütő- üzemet tekintjük, amely biztosítja az adott körzetben élő lakosság sütőipari ter-

mékek iránti igényeinek kielégítéséhez szükséges mennyiségű és kifogástalan minőségű termékek minimális összráfordítással történő előállítását, továbbá Ie- hetővé teszi az állóalapok hatékony kihasználását. , ,

A várható fogyasztási igényeken kivül a termelés koncentrációjára ható

egyik legjelentékenyebb tényező a szállitásiköltségek optimuma, amely adott

esetben szűkebb körzetre korlátozhatja a sütőüze m tevékenységét. Ez különösen

(5)

A. SUTÖIPAR KONCENTRACIOJA _ 703

a vidékenlétesítendő sütőüzemek esetében döntő tényező. A falvakban ugyanis a nagyüzemek létesítésének lehetősége attól függ, hogy a gazdaságos szállítás határán belül vannak-e olyan települések, amelyek lakosságának sütőipari ter—

mékek iránti igénye biztosítja egy nagyüzem kapacitásának kihasználását. A

koncentráció fokozása következtében mind nagyobb mennyiségű sütőipari ter- méket kell nagyobb távolságra szám—tam. A nagyüzemi termeléssel járó terme—

lési költségek csökkenésével szemben tehát a szállítási költségek növekedése áll.

Éppen ezért az optimális üzemnagyság kialakításánál igen fontos feladat e két költség összehangolása.

.

A várható kapacitáskihasználásna és egyben az önköltségi—e ható tényezők vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagyni azt [a körülményt sem, hogy a sütőipari üzemek termelése egyenlőtlen. A termelés mennyisége ugyanis az igényeknek megfelelően Változik egyrészt a hét egyes napjain —— közvetlenül a munkaszüneti napok előtt jelentősen emelkedik —, másrészt évszakok szerint is. A munkaszüneti napok előtti nagyobb igényeknek friss kenyérrel történő ki- elégítése csak az átlagosnál mintegy 45—50 százalékkal magasabb termeléssel, illetve az ennek megfelelő kapacitással érhető el. A kenyértermelés volumene

—-— az évszakok szerinti változást vizsgálva —— ,a megfigyelt adatok szerint leg- kisebb februárban és legnagyobb júliusban. Az eltérés azonban az egyes évek—

ben igen változó mértékű: az egy napra jutó átlagos júliusi kenyérteamelés

1955—ben 43, 1956—ban és 1957—ben mintegy 20, az 1958—1961. években pedig

'25—30 százalékkal volt magasabb a február h—avinál.

A sütőipari üzemek koncentrálása több fokozatban ment végbe.

1. A nagymértékű decentralizáltságra és az igen alacsony temelékenységre tekintettel a termelést a régi pékségek közül a viszonylag legjobban felszerelt üzemekbe koncentráltak, az elavult, rekonstrukcióra alkalmatlan kisüzemeket

pedig fokozatosan leállítják.

2. Az arra alkalmas üzemeket %vítik és gépi felszereléssel látják el.

3. Új, modem kenyérgyárakat és középüzemeket építenek.

3. tábla

A sütőüzemek megoszlása teljesitőképesség szerint

(százalék)

A sütőüzemek Kapacltás számának megoszlása az (a sütőterek

száma 1960-ban

száma) 1956. 1957. 1960. az 1956. évi

százalékában évben

1 ... 20,9 18,2 17,3 69,3

2 ... 54,4 53,9 53,3 85,3

3 ... 7,1 7,3 7,1 83,2

4 ... 11,2 12,0 12,8 95,3

5. . . . ; . . 2,5 2,9 3,0 101,9

6 ... 2,0 2,4 2,8 122,0

7 ... 0,9 1,0 l,l 105,3

8 ... 0,4 0,5 O,6 125,0

9 ... 0,5 0,5 0,6 90,9

10— ... l,l l,3 1,4 lOS,8

.. A koncentráció folyamatára jellemző, hogy az össz— és átlag—kapacitás emelkedése mellett az államosítástól, 1951-től 1956—ig a sütőüzemeknek 24,4 szán—

zaláka, 1957—ben 8,3 százaléka és 1958—tól 1960-aig további 8 százaléka szűnt meg,

(6)

704 BERTALAN JÁNOS

vagyis 1960—ig a sütőüzemek száma az 1950. évinek 63,4 százalékára csökkent

Ezzel az apró, az 5 mázsánál kisebb napi kapacitású üzemek jelentős része meg—*-

szűnt, ugyanakkor a nagy- és középüzemek száma és gépesítésének foka emel——

kedett, így az átlagos teljesítőképesség igen jelentős mértékben növekedett

A nagyobb üzemek létrehozása az 1956—1960. években a kisebb üzemek.

számának csökkenésével jár együtt. Ennek ellenére még mindig a kiskapacitámí, nem gazdaságos törpeüzemek kategóriája az uralkodó. A termelés konéentráló—

dási folyamata tehát még csak a kezdet kezdetén jár. Ezzel kapcsolatban azonban a népgazdaság anyagi lehetőségein kívül azt is figyelembe kell Venni, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése 1961-ben fejeződött be, ennélfogva a fo- gyasztás tekintetében a koncentráció előfeltételei korábban sok helyen nem

voltak meg. ' '

Annak érdekében, hogy a mindennapi szükségleteket mind a jelenlegi kö—

rülmények között, mind pedig a jövőben és a gazdaságosság szem előtt tartásá—

val ki lehessen elégíteni, továbbá, hogy a sütőipar színvonala mielőbb megkö-—

' zelitse a többi iparág színvonalát, feltétlenül szükséges több korszerű kenyér-

gyár és középüzem létesítése, a műszaki rekonstrukciók és a gépesítésvfoko—

zása s végül a megfelelő szállítóeszközök számának növelése. A kisüzemekre ter-—

mészetesen egyes helyeken továbbra is szükség lesz. Az üzemek nagyságának alsó határát azonban úgy ,kell megszabni, hogy az biztosítsa egyrészt a modem

' technika és technológia alkalmazását, másrészt az üzem gazdaságos működését-

A MÚSZAKI FEJLESZTÉS

És A KONCENTRÁCIÓ GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEI

Az államosítás óta létesített új üzemek, rekonstrukciók és gépbeszerzések:

nagymértékben hozzájárultak a sütőipar műszaki színvonalának emeléséhez, de a kémnűipari jelleget teljesen nem szüntették meg, mivel a gépesítés általá—

ban csak néhány munkaműveletre terjedt ki, és igen sok kisüzemben még ma is a kézi erővel végzett munka van túlsúlyban. Valamennyi munkafolyamat gé- pesítése még a nagyüzemekben is csak két évvel ezelőtt kezdődött el. Ennek.

ellenére a műszaki fejlesztésnek és a termelés koncentrációjának már is igen jelentős gazdasági következményei vannak: emelkedett a termelékenység, lehe—- tővé vált a gazdaságosabb két műszakos üzemeltetés, s ezzel a termelés fokozása, végül a gáz— és olajtüzelés bevezetése jelentős mennyiségű energia megtakaríw tását tette lehetővé.

Az iparág termelési értéke a sütőüzemek számának több, mint 30 százalékos csökkenése mellett 1961—ben 60,9 számlákkal volt magasabb mint 1952-ben.

A bruttó termelési érték alakulása'

(Index: 1952. év :: 100)

Ev százalék Ev Százalék

1952 ... 100,0 135,4

1953 ... 150,6 135,6

1954 ... 143,1 14333

1955 ... 149,2 151,4

1956 ... 147,4 160,9

' A teljes termelési érték változása az árváltozások kiküszöbölésével.

A műszaki fejlesztés során a kapacitás növelését és egy ben .a gazdaságosság

fokozását szolgálta —— többek között — az új kemencetechnika alkalmazása,

valamint a ,— gyar" sütőkemencék hagyományos tüzelőanyag ának megváltozta—

(7)

A SUTÖIPAR KONCENTRACIÓJA 70 5

tása. Az államosításkor a , gyar" kemenoés sütőüzemekben fával és szénnel

tüzeltek. Ez nagyon előnytelen, mert a felhasználható tüzelőanyagok közülia szén- ben és a fában levő kalóriametmyiség használható ki legkevésbé a "magyar"

sütőkeme'noékben. Ezekben a kemencékben a szenet 15—20 százalékos hatásfok-

kal lehet eltüzelni. Lényegesen magasabbfokú a hőkíhasználás a gőzkemencék—

ben, de legkedvezőbb az olaj— és gáztüzeléses kemencékben.

1952-ben az összes kemencesütőtér 92,8 szazaleka fa— és széntüzeléses ,,magyar" kemence volt. Ezzel szemben 1961-ben arányuk már csak 57,5 száza—

lékot tett ki. Az elmúlt évben az olajtüzelésű ,,magyar" kemencék aránya elérte a 18,3 százalékot, a gáztüzelésűeké pedig a 8,4 százalékot, a kemencesütőtér 15,5 százaléka gőzkemence, O,3 százaléka egyéb korszerű kemence volt.

A széntüzelésű kemencék fajlagos kalória—felhasználását összehasonlítva a gáz— és olajtüzeléses kemencékével, azt tapasztaljuk, hogy a szilárd tüzelőanya- gokikal fűtött ,,magyar" kemencék fajlagos kalóriafogyasztása többszöröse az olaj— és gáztüzelésű kemencékének. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a kedvezőbb fajlagos kalóriafelhasználás ellenére gáztüzelés esetén a válla- lati önköltség magasabb, mint szilárd tüzelőanyagok hasmálata esetén. A gáz fűtőértékére vetített ár mintegy 100 százalékkal magasabb a szén fűtőértékére vetített árnál. Mindez azonban csak az árpolitika következménye. Amíg ugyanis szénből ezer kalória 13 fillérbe kerül, addig gázból 27 fillérbe. Népgazdasági szinten az olaj— és gáztüzelés gazdaságosabb. A gáztüzelés egyéb előnyei mellett figyelembe kell venni azt is, hogy nincs szükség külön fűtőre, szénkosanakra, és

nem merül fel salakszállításí költség sem.

Az egy és két kilogrammos kenyereknél a kenyér—sütés elméleti hőenergia—

szükséglete kilogrammonként átlagosan 200 kalória. Ezzel szemben a tényleges hőfogyasztás ennek a többszöröse. A különböző típusú sütőkemencék évi átla—

gos fajlagos hőszükségletét ábrán mutatom be.

A különböző típusú sütőkemencék átlagos hőenergia—szükséglete kalóriában és forintban egy mázsa kenyérre vetítve

[zen [gömb/mázsa fzer mMM/máma

200

m

790

78

_Híener—y/á-fmkey/e/ /rze/aka/a'ma/maz.ra

150 15

% Én/ve/e?/érfe% haza/- fán/nf/mazma

740 M

720 72

700

70 817

50 40 20

Szén/"áfára: Izéofő/émv fa/azg/l Gáz/(225339; ű/a/w'ze/éses A/efzáaoa' egy sülő/erő ke'f szi/állani gá'mv , magya/M V magya/"

,, magyar" ,, magya/? "

H a f a' : f' o 1—

7455'7, 76377, 263794 (léci/% 414197, 5ű0%

1961—ben az ország sütőüzemeiben 777195 tonna kenyeret és 1516 millió

darab péksüteményt gyártottak. Ezer darab péksüteményt —— a tervezési gya—

korlatnak megfelelően — egy mázsa kenyérrel egyenlőnek tekintve, a termelt

(8)

706 BERTALAN JÁNOS—

összes mennyiség 928 795 tonna. Az egyes sütőüzemek kapacitását és átlagos ki—

használását figyelembe véve, ebből a mennyiségből a gáz— és olajtüzelésű "n'—ia—

' gyar" kemencékben megsütött termék kb. 255 578 tonnára tehető. (Az'elmúlt években a péksüteményeket természetes mértékegységben vették számba; és'je— ' lentették a statisztikai beszámolóban. így jelenleg nem áll rendelkezésre átEZák— , mított (faktorizált) adat. Pedig a sütési hőszükséglet —— egyéb tényezőkön kívül , -—- változik a tésztadarabok nagysága szerint is A kisebb súlyú tésztadarabok

hőigénye súlyukhoz viszonyítva több, mint a nagyobbaké. Ezért a péksütemé—

nyek súlyára vonatkoztatott hőigény jelentősen több, mint a kenyereké. Az Élelmezésügyi Minisztérium Sütő— és Tésztaípari Igazgatósága elrendelte, hogy 1952-től kezdődően a ,,tüzelőanyag felhasználási jelentése "--en a péksütemé—

nyeket 44 grammos kiflire kell átszámítani,-amely pontosabb hőfogyas'ztási el—

lenőrzést tesz lehetővé.)

A széntüzeléses "magyar" kemencék átlagos hatásfoka 15 százalék, a gáz——

és olajtüzeléses ,,magyar" kemenoéké ennek több, mint hárotrnszorosa: 45 szá-zef lék. A hatásfokok közötti különbségek alapján a ,,magyar" kemencék Szilárd

tüzelőanyagának megváltoztatásával 1961-ben a megtakarítás — számítás sze-—

rint —— 26,5 millió forintot tett ki. (A számításnál a 255 578 tonnát kitevő termék-—

ből indultam ki. E mennyiség megsütéséhez szénfűtéses ,,magyar" kemencékben 319,5 milliárd kalória hőre lett volna szükség. Ezzel szemben a gáz— és olajtüze—

lésű kemencékben kb. 115,5 milliárd kalóriát használtak fel. A megtakarítás tehát

204,0 milliárd kalória, ami 51 000 tonna 4 000 kalóriás szénnek felel meg. A szén

árát ezer kalóriánként 13 fillérrel számítva, 26,5 millió forintos évi megtakarí—

táshoz jutunk.) _

A műszaki fejlődés eredménye a termelékenység emelkedésében is meg—- mutatkozik, a dagasztógépek munkába állításával például az egy közvetlen munkásra jutó termelés -— a kézi dagasztással szemben -—— négyszeresére, a tészta——

feldolgozó gépsor beállításával pedig a tésztafeldolgozás (csípés, mérlegelés, göm- bölyítés, hosszformázás) temelékenysége 3,5-szeresére emelkedett a kézi fel-—

dolgozással szemben.

A termelőfolyamatok gépesítésének a munkatermelé—kenység emelkedésére

gyakorolt hatását jól tükrözik a következő adatok: az egy átlagos állományi munkásra jutó kenyértermelés két kilogrammos kenyerekből 8 óra (egy műszak) alatt a ,,magyar" kemencés törpeüzemben teljesen kézzel végzett munka esetén .

kb. 270, gőzkemencés középüzemben részleges gépesítés esetén kb. 460, ,,Netz—

band" kemencés nagyüzemben teljes gépesítés (de nem automatizálás) esetén kb;

650 kilogramm. ,

A koncentráció, a gépesítés és a munka jobb megszervezése eredhményeként 1957—től Változatlan munkamennyiséggel évről évre több terméket állított elő a

sütőipar. (Lásd a 4. táblát.)

A munka termelékenysége —— az árváltozások figyelembevétele mellett —- l953—tól 1956-ig terjedő időben nem érte el az 1952. évit. Ennek oka elsősorban az, hogy a termelés összetételének változásával a gépesítés üteme nem tudott lépést tartani. 1957-től azonban —— az új közép- és nagyüzemek fokozatos üzembeállí—

tásával ——- jelentősen nőtt a munka tennelékenysége. 1961—ben a temelékenység már 23 százalékkal haladta meg az 1952. évi szinvonalat.

Tíz év termelékenységet vizsgálva le kell szögeznem, hogy a 4. táblában fog- lalt termelékenységi mutatók nem adnak hű képet a termelékenység változásá—

ról, annak ellenére, hogy az árváltozások hatását kiküszöböltük. Az iparág ter-

melésének összetétele ugyanis az életszínvonal emelkedése (következtében jellen—

(9)

Á— SÚ'I'ÖIPÁÉ KONCENTRÁCIOJA 707

tősen megváltozott 1952 óta. A péksütemények aránya emelkedett, és :a külön- _

böző termékek eltérő munkaigényessége és ára következtében csökkent az egy munkásra jutó átlagos termelési érték. A péksütemények termelése ugyanis munkaigényesebb, mint a két kilogrammos kenyereké, és a munkaigényességük

közötti különbség meghaladja a termelési értékek közötti különbséget.

Az arányok eltolódását az 5. tábla adatai szemléltetik.

4. tábla

A munka termelékenységének alakulása

Az egy le- Az egy átlagos dolgozott _ állományi órára jutó munkám-a jutó Év

teljes termelés az 1952. évi százalékában

1952 ... 100,0 100,0

1953 ... 96,4 98,0

1 954 ... 92,3 91 ,6

1 955 ... 94, 7 95,0

1956 ... 95,5 ' 92,5 1 95 7 ... 1 02, 7 96,0

1958 ... 108,4 102,5

1959 ... 111,6 106,5

1960 ... — 115,l 108,9

1961 ... 123,0 114,6

;. tábla

A sütőipari termékek értéke és munkaigényessége

Termék Mennyiségi Termelési érték Munka- .

ngSég forintban százalékban* igényesség

Két kilogrammos fehér-

kenyér ... mázsa 2 70,0 1 00,0 1 00,0

Egy kilogrammos finom

fehérkenyér ... mázsa 324,0 120,0 150,0

Vizeszsemlye ... ezer darab 350,0 129,6 166,7

Hosszú zsemlye ... ezer darab 350,0 129,6 166, 7

Vágott zsemlye ... ezer darab 350,0 1 29,6 l 66, 7

Tejeskifli ... ezer darab 380,0 140, 7 200,0

Sóskiflí ... ezer darab 380,0 140, 7 200,0

Vaja—sk ifli ... ezer darab 380,0 140,7 200,0

* Index: a két kilogrammos fehérkenyér : 100.

A finom fehérkenyér termelési értéke 20 százalékkal magasabb, mint a két kilogrammos fehér—kenyér termelési értéke, átlagos munkaigénye viszont 50 százalékkal magasabb. 1960-ban a finom fehérkenyér az összes kenyér 9,4, 1961-ben pedig 21 százalékát tette ki. Hasonló a helyzet a különféle péksütemé- nyeknél is. (A felsorolt péksütemények mennyisége országos átlagban az összes

süteménytemnelésnek mintegy 70—80 százaléka). Az adatok alapján tehát helyt-

álló az a következtetés, hogy a termelékenység tényleges emelkedése meghaladja

a 4. tábla szerinti mértéket.

Az utóbbi években a sütőipar a termelés emelését nagyrészt a termelékenység növelésével biztosította.

(10)

708 * BERTALAN: A smink Rahman. *

, 6. tábla

A termelés növekedésének irány,;azőős a bruttó index alapján

A termelés növekedéséből

A teljes ter- az egy

Év melós az elözö , munkara jutó alázni?

évi százalékában termelés

növelésével "elért hányad

1 953 ... 150,6 —— lO0,0

1954 ... 95,0 —— —

1955 ... 1043 -— 100,0

1956 ... ) 98,9 ! — —

1957 ... 91,8 — ——

1958 ... 100,2 100,0 —

1959 ... 106,0 76,5 23,5

1960 ... 105,3 75,4 24,6

' 1961 ... 106,3 93,6 BA

* Ha valamelyik tényező a termelés csökkenésének irányában hatott, a termelés növekedését:

a másik tényezőnek tulajdonítottam, vagyis annak hatását 100 százaléknak vettem.

'.

Az államosítás óta a sütőipar műszaki színvonala jelmtősen emelkedett, és ennek hatása máris mutatkozik. A minden mpontból megfelelő sütőipar ,

megteremtéséért azonban még sakal; kell tenni. Egyrészt célul kell kitűzni teljea

(gyártási folyamatok gépesítését, másrésztmeg kell valósítani, hogy ne csak az üzemek egyrésze, hanem többsége korszerű legyen, valamint hogy az előállított