Iparunk az új gazdaságirányítási rendszer indulásakor

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

IPARUNK AZ ú.) GAZDASÁGIRÁNYíTÁSI f RENDSZER INDULÁSAKOR

NYITRAI FERENCNÉ

Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése a magyar népgazdaság életé—

ben kétségtelenül mérföldkövet jelent. A gazdasági mechanizmus új formái, módszerei több éves előkészítő munka eredményeként alakultak ki, s elsősorban azt célozzák, hogy az egész népgazdaság és ezen belül talán elsősorban az ipar

munkájának hatásfoka nagymértékben javuljon; , ;

"' _Az 'új gazdaságirányítási rendszerbevezetése az első lépéseket jelenti egy ideális gazdasági modell megalkotásában' Természetesen több éves átmenet szükséges ahhoz, hogy az új szabályozók, a modell összes lényeges elemei valóban hatékonyan érvényesüljenek. Az első évékben még bizonyos szükségszerű kor—

látozó tériyezőkkeLkell számolnunk. A "mérföldkövet? az eddig megtett és a to—

vábbiakban követendő úton egy szakaszt lezáró és 'egy új szakaszt indító jelző—

táblának tekinthetjük. A korszerű és a korábbinál hatékonyabb módszerek és formák bevezetése azonban nem történhet meg egyik napról a másikra.

1968-ban is hatni fognak a régebbi tervutasításos rendszer bizonyos elemei, sőt

bizonyos korlátokat. szándékosan is állítunk az új szabályozók elé, annak érdeké,

ben, hogy hatásuk'ne egyszerre, ne robbanásszerűen érvényesüljön, tehát ne in-f gassa'm'eg anépgazdaság általános egyensúlyát. _A gazdálkodás kötöttségeinek feloldása is fókóZatosan történhet csak meg, hiszen nem hagyhatjuk figyelmen

kíVüI' a népgazdaság teherbíró képességét, s ezen belül nem utolsósorban fize—,

tési mérlegünk alakulásából adódó problémáinkat. '

Úgy vélem, érdemes áttekinteni, Vhol tartott, milyen eredményeket ért el a magyar ipar, milyen feltételek között és milyen eredménnyel dolgoztak az ipar

egyest ágazatait az új gazdasági mechanizmus bevezetését (közvetlenül megelőző

időszakban; mi tehát az a bázis, amelyre az új gazdaságirányitási rendszer épül.- A következőkben ilyen szempontból kívánom áttekinteni a magyar ipar helyze-g

tét 1967-ben, illetve egy sor mutatószám tekintetében—melyekre csak korábbi

adatokállnak rendelkezésre—az 1967. évet közvetlenül megelőző időszakban.

.

-A felszabadulás, majd az államosításokat követő időszak óta a magyar iban fejlödése rendkívül gyors volt.1 Az ipar növekedésén-ek trendje azonban nem volt az egész időszakban töretlenül rohamosan emelkedő. (Lásd az ábrát.)..* ,

"lt.

—1_Err6! részletesebben lásd a szerző: A magyar ipar 20. éves: fejlődése (Statisztikai Szemle,- 1965. év! 4. az, asz—sas. old.) című cikkét. . ! , ,. ! . . ! ,

572 ' ! , mmm mennem '

A szocialista ipar termelése és az iparban foglalkoztatottak számának alakulása

(Index: 1949. év :: 100)

o 0

700

600 —— )

o—-——o Terme/is

.- —- - —c fangwfalo/fak száma 5017 ——

"".

200

ma

1949'7950 '7957 '795: 9953 '1554 '7555'1955 '7957'7953 '1959'7950'7961 '7952*7asa '1964'7955'796511957

Az ipar létszáma az államosítások befejezése után, tehát 1950 óta

680'000—ről 1 568 000 főre növekedett. A létszámemelkedés együtt járt —— mint a

későbbiekben részletesen látni fogjuk— az ipar struktúrájának számottevő mértékű átalakulásával. A korszerű, a fejlődést magukban hordozó ágazatok

mint a gépipar, a vegyipar növekedésének üteme és mértéke egyaránt lényege—

sen gyorsabb volt, mint más, lassabban fejlődő ágazatoké (például a szén-bányá—

szaté). Az átalakulás kétségtelen eredményei mellett az iparnak a népgazdasági ágak közötti gyors előretörése nem Volt problémamentes, sőt az iparon belüli:

arányok megváltozása, módosulása, számos olyan probléma megoldását tette szükségessé, amely visszahatott az egész népgazdaság fejlődésére. Érdemes ezért

most, az új gazdasági mechanizmus első évében az ipari eredményeket tükröző szá—

mok mellett elgondolkozni azon, hogy az elmúlt időszak fejlődésének eredménye-

képpen milyen adottságokkal hogyan indul az ipar, melyek azok a tényezők, ame-

lyek szükségszerűen hatással lesznek az ipar helyzetének és eredményeinek to-

vábbi alakulására.

AZ IPAR SZERVEZETI FELÉPITÉSE

' A magyar szocialista ipar 1967 elején 791 jogilag önálló állami iparVállalat—

ból2 és 799 kisipari termelőszövetkezetből állt. A jelenlegi szervezet—amely többé—kevésbé az új mechanizmus induló szervezetének is tekinthetőf- viszony- lag sok Változás eredményeképpen jött létre.3 Az 1960-es évek elején még lé—

nyegesen nagyobb számú vállalat működött az iparban: 1961. december 31-én

1319 állami vállalat és 1164 kisipari szövetkezet volt. A változás elsősorban a (%O—as évek derekán végrehajtott átszervezések hatásának tulajdonítható. Az át- samezés hatására jellemző, hogy az 1963—1964. éVekben ezek az intézkedések

rá:!*Az ipari adatszolgáltatók száma több volt, mint a jogilag önálló vállalatoké (36 egységgel);

mágiaegyes heterogén profilú vállalatok viszonylag homogénebb, jól elkülöníthető részei (pél- ' erőművel) a statisztikai adatszolgáltatás szempontjából külön adatszolgáltatónak számúottak.

.3. Részletesebben lásd: Az ipar helyzete az új gazdaságlrányitási rendszer beVezetésekor. Sta- Mmm Időszaki Közlemények. 119. köt. Központi StatisztikaiHivatal. Budapest. 1968". .: %m

A MAGYAR-- IPAR 573

az állami iparban 559 vállalatot érintettek, s ezen belül összesen mintegy 490000: foglalkoztatottat. Az átszervezés a legnagyobb változással a nehézipar—

ban járt. A nagyobb volumenű szervezeti változások kb. az 1964. évvel zárultak le, bár némi utórezgései még 1967—ben is érződtek. Ezek azonban már nagy—

ságrendileg jóval kevesebb vállalatra vonatkoztak és csak mintegy 21 000 főt érintett közvetlenül vagy közvetve az 1967. évi átszervezések hatása.

A GO—as évek derekán az iparban végrehajtott szervezeti változások főleg centralizáló jellegűek voltak: vállalatokat vontak össze, ún. országos vállalato—

kat, ipari nagyvállalatokat alakítottak ki. Az átszervezések hatása érvényesült a'vállalatnál mélyebb szinten is, azonban itt már jóval kisebb mértékben. Az

állami ipar ipartelepeínek száma 1961—1967. január 1 között szintén csökkent,

de a csökkenés mértéke lényegesen kisebb volt, mint azt a Vállalatok számánál érzlelbettük. Mí'g 1961 utolsó munkanapján 6608 ipartelep működött, számuk 1967. január 1—én 5874 volt. Az ipartelepek számának változása nem a nehézipar területén volt számottexfő — mint azt az; átszervezéssel érintett vállalatoknál lát-—

tuk —— ,;hanem elsődlegesen az élelmiszeripar teruletén, ahol a Sütőf- és tésztaipar régi, elavult telepeit szüntették meg, illetve vonták össze korszerű—bb egységekké.

A nehéz— es a könnyűipar területén az átszervezések következtében az ipartelepek viszonylag kis hányadának változtak meg a szervezeti keretei, az összevont vállalatok zömmel ugyanazokon a telepeken foglalkoztatták dolgózóikat, mint korábban. Kialakult aZOnban egy új szervezeti forma az iparban s ez az ipari nagyvállalat, vagy az országos nagyvállalat ,,gyáregysége" néven ismert.

Az átszervezések, vállalat—i összevonások hatására megváltozott-ua.. magyar ipar jellege.4 1966-ban az ipari adatszolgáltató egységek száma a foglalkoztatott létszámhnagyságkategóriái szerint a következőképpen oszlott meg.

1. tábla

A ' _ Az állami ipar vállalatainak magos—álása a létszám alapján, 1966

Legföljebb ! 301 %% sox—1000 1001—200c :001—5000 5009'"é1 — Összes

Ipai'csoport 300 ' ' több vállalat

, (ágazat) (adatszol-

3 ' személyt foglalkoztató vállalatok (adatszolgáltatók) száma gáltató) ;

Bányászat) ... 3 7 1 5 1 13 *30

Villamosenergia-ipar ... 4 1 8 9 7 ——- 29

Kohászat .' ... , ... 6 1 S 5 9 4 33

Gépipar ... 28 26 36 31 51 19 191

Építőanyag- -1par ... 20 8 7 1 l 5 4 55

Vegyipar ... 26 15 l 3 1 2 1 1 2 79

Könnyűipar ... 81 47 48 28 36 1 3 253

Élelmiszerpar ... 62 29 34 l 5 ll 6 157

Állami ipar összesen 230 * 184 155 116 131 61 827

.

Az állami ipar vállalatainak közel 40 százaléka ezer főnél többet foglal—- koztatott, s ezeknél a vállalatoknál dolgozott az állami ipar létszámának csak-y nem 80 százaléka. Az erős centralizáció nemcsak azokra az ipari ágazatokra jellemző, amelyeknek technikai feltételei a koncentráció szükségességét indo- kolják (például kohászat, villamosenergia—ipar), hanem a gépipar és a könnyű- ipar sok területén ugyancsak a nagyvállalatok domináló szerepe érvényesül.

4 Erről részletesebben lásd: Az ipar koncentrációja. Statisztikai Időszaki Közlemények. ga.

köt—rKözponti Statisztikai Hivatal. Budapest. 1967.

574 NYI'I'RAI— neznem;

A nagyfokú centralizáció természeteSen a szövetkezeti iparban léaiyégeSen—

kevésbé jelentkezett—és jelentkezhetett—a szövetkezetek jellegébőladó—

dóan. Szövetkezeteink túlnyomó többsége legfeljebb 300 főt foglalkoztatott, s

csak a könnyűipar területén volt 22 olyan szövetkezet, amelynek létszáma, meg'- haladta az ezer főt. Ezek elsősorban azok a kézműipari, illetve háziipari szöiret—

kezetek, amelyek rendkívül sok ún. otthondolgozót foglalkoztatnak. Az— állami

iparral való összehasonlítás érdekében az alábbiakban ismertetema szövetke-

zeti ipar centralizáltságának jellemző adatait. , _ —— '

;. tábla A szövetkezetek számának megoszlása a létszám mgyságkategóriái szerint

hmmm míáo'mhb 101— 390 all—500 sol—1000! '"€§g§él *- Összes

(ágazat? Ipari "§"

_ személyt foglalkoztató szövetkezetek szánna. vetkezett

Kohászati ... —-' 2 — -— *L—i ",; 'I (2

Gépipar ... 32 ' 97 18 3 ' —- 1503!

Építőanyagf -ipar ... 2 2 3 —— ' —:— t ', _ ?

Vegyipar ... _ 6 22 2 4 .— , 34 ',

Könnyűipar ... 208 268 65 41 22 (604:

Élelmiszeripar ..., . . . —— 2 ' —— * —- —- , 2 *

Szövetkezeti ipar ösazesen 248 393 88 48 * 22 759 I

' A bányászatban és a villamosenergia-iparban nem volt Szövetkezeti

A két adatsor összevetéséből is világosan látszik, hagyva—szövetkezeti, ipar nagyobb egységeinek jelentősége elsősorban a könnyűipar területén hangsúlyo- zott és jóval kisebb mértékben a gépiparban. A könnyűipar egyes ágaiban a szövetkezetek aránya is igen jelentős az állami ipar vállalataihoz képest. Például 1966-ban a bútoriparban az egesz szocialista ipar termelésének több mint egy—

harmadát a szövetkezetek állították elő, a textilruházati ipar termelésének mint- egy 31 a kézmű— és háziipar termelésének pedig több mint 65 százalékát a

szövetkezeti szektor szolgáltatta. Ezekbenaz ágazatokban és ezeken kívül a mű—

anyag—feldolgozó ipar, az egyéb fafeldolgozó ipar, továbbá a cipőipar területén a szövetkezetek komoly versenytársai az állami iparvállalátóknak.

Az 51967. évi ipari szerkezet kialakulása —- elsősorban szervezeti oldalról—- azt jelentette, hogy számos területen egy vagy csekély számú nagyvállalat állítja elő a termelés döntő részét. Az ipar átszervezése tehát sok esetben, egy sortermék termelése tekintetében monopolhelyzetet biztosított néhány nagyvállalatnak. Ezt a termelési monopolhelyzetet ma már kialakult adottságnak tekinthetjük; amely-

lyel az új gazdasági mechanizmus indulásakor számolnunk kellett. A 3. táblá—

ban —- a teljesség igénye nélkül -—— néhány olyan terméket, termékcsoportot is-

mertetek, amelyeknek 1966. évi termeléséből több mint 70 százalékot egy vállalat

állított elő. A felsorolás természetesen esek példaszerű és csak néhány, volumené—

ben is jelentős, és a lakosság szempontjából figyelemreméltó termekcsoportot tartalmaz.

_, , Az adatok a monopolhelyzetet csak a termelő oldaláról világítják meg. A fo—

gyasztó sZemszögéből azonban a kerdes közel sem ilyen egyszerű. A termeles specializációja eredményeképpen kialakult többé—kevésbé monopolhelyzetben levő vállalatoknak ugyanis versenyezniök kell a hazai piacon a hasonló jellegű impor—

tált termékkel, sőt a helyettesítő termékek gyakran széles VálaSZtékával IS. A ter—_

:A MAGYAR IPAR _

575 melés szempontjából ,,egyeduralkodó" vállalatok tehát a piacon szemben találják magukat a versenyző partnerekkel, s így általában nem diktálhatják az értékesi—

tési feltételeket. A verseny lehetőségei és mértéke azonban cik-kenként, cikkcso—

x_portonként eléggé eltérők. A fogyasztás szférájában viszonylag több a helyettesí—

tési lehetőség. Csak nehány példa ezeknek érzékeltetésére: az alumínium háztan—

tási edény helyett — ha annak minősége vagy ára kifogásolható —-— a fogyasztó zománcedényt vásárolhat; a hazai gyártású és az importált cigarettaféleségek szé—

les szortimentje elég nagy választási lehetőséget nyújt; a konzerv készétel csak akkor fogy nagyobb mennyiségben, ha minősége és ára versenyképes a mélyhű—

tött termékekkel, vagy érdemes arra, hogy a frissen vásárolt és otthon elkészített ételeket helyettesítse. A példákat sorolhatnánk tovább a .mházati, cipőipari termé—- kékkel, kötöttárukkal stb. Számos más termék esetében azonban szűkebbek a ver-.-

seny korlátai, jobben élhetnek lehetőségeikkel a teljes vagy csaknem monopoli- helyzetet élvező termelők. Például több tartós fogyasztási cikk iniportja devizális

okok miatt ma még korlátozott stb.

3. tábla

Egyes vállalatok termelési monopolhelyzetére jellemző 1966. évi adatok

; .

' Kéeztermelés (ság)??? . Aále'ítögl'ft.

A tennék (termékcsoport) Mértékegység a szocialista futok tmzliveatl- laaemeféaégek iparban kezetek) száma aránya .

Mozaik- és cementlap ... 1000 m2 3 781 21 74,9 ,,

Épitési fémszerkezet ... _. . . , . tonna 49 887 26 84,3 _ ; Olajtüzelésű kályha ... ' darab 52 506 , 5 98,9

Alumínium háztartási edény ... tonna. 2 654 15" 79,9

Polietilén' tasak és Zsák ... '. .' tonna 1 509 . . 8 96,3

Tornacipő ... * 1000 pár 2 902 2 98,2' ._ ., Gyapjú bútor-szövet . .,... , ... ,. ,. 1000 m2 2 469 . 4 _ 96,5 'Harisnya, és zokni . . . .' ' 1000 pár 42 394 30 95,l

Konzerv készétel* ' ... -. ' " mázsa 36 736 ' ' 1 2 94,3 '

"Fecske" oigaretta* ... ' millió darab — 3 245 ' ' 2 71,()* " í

; , .

! * Gyáregységi szintű adatok, vállalati szinten ezeket egy-egy országos vállalat állitja előny

Az új irányítási formák életbelépésének első időszakában tehát célszerűa lo,- gyasztó részére megteremteni a választás minél nagyobb lehetősegét. Erre több különféle módszer alkalmazható: vagy importált termékekkel lehet a hazai ter-_- melőket ,,v'ersenyeztetni", ' vagy módot lehet adni arra, hogy a megfelelő technikai és személyi adottságokkal rendelkező vállalatok termelés-i profiljukat bővítve fel- készüljenek eddig egy kézben levő termékek gyártására.Úgy tűnik, hogy ma már ezek a lehetőségek adottak, legalábbis központi intézkedések nem gördítenekaka-_- dályt ez elé és a versenybe a fogyasztási cikkek széles körének esetében hateko—

ilyen tud beavatkozni a tanácsi és a szövetkezeti szektor is. '

" Bizonyos esetekben a Verseny lehetőségei és feltételei az összevont nagyválla—

latokon belül is fennállnak, gyakran ugyanis az összevonás horizontálisan tör—

fent, tehát azonos terméket előállító vállalatokat eg'yesítettek egy nagy szervezeti

egység keretében, 5 így a gyáregységek közötti verseny az összevont nagyvállalat

keretei között is érvényesülhet. Ennek azonban a vállalat egységes központi irá—

nyítása kétségtelenül bizonyos korlátokat szab. Végül e témakörrelkapcsolatban a monőpolhelyzet'et oldó tényezők között meg kell említeni, hogy ipari temékeket

576 NYITRAI szamom:

nemcsak a szocialista iparvállalatok, szövetkezetek állítanak elő, hanem a magán—

kisipar es gyakran — nem kis mértékben —- más népgazdasági ágak profiljába tartozó vállalatok is. így többek között ma már nem elhanyagolható mértékű ipari termeléssel rendelkeznek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek5 és egyes

közlekedési éskereskedelmi vállalatok is.

AZ IPAR ÁGAZATI SZERKEZETI?

Ipar-unk ágazati szerkezetében az elmúlt 15—20 évben bekövetkezett válto—

.zások eredményeképpen az ipar struktúrája sok tekintetben egyre jobban közelít a fejlett iparralre'ndelkező .ors'zágok szerkezeti felépítéséhez; egyre inkább megfelel xa—hazai igényeknek'és mind nagyobb lehetőséget—biztosít a—nemzetközi munka?

Lmegosztásban való fokozottabb részvételünkl'xöz.6 E Változások tr'endjére elsősm'z-

ban az jellemző,:fho'gy avagyipar'és a" gépipar aránya az átlagot meghaladó "mér—

tékben növekszik, a textilipar részesedése pedig aiz'fipar—egészéből' Csökken-. Ezek

a tendenciák 1964——1967 között is érvényesültek.

Az ipar ágazati szerkezetét különböző tényezők alapján vizsgálhatjuk, s ettől függően eléggéeltérő eredményeket kapunk Az egyes ipari ágazatokban foglal—

koztatott létszám alapján meghatározott szerkezetet kétségtelenül erősen befolyá—

sólja a különbözö ipari ágazatok eltérő színvonalú termelékenysége, tehát az ága—

zatok köztitermelekenységi különbségek. Az állóeszközök értékének megoszlása alapján vizsgált ipari struktúrára nagymértékben hatással van a különböző ága- zatok eltérő eszközigényessége. Az ágazati szerkezetet szokás a termelés értéke vagy a terinelés valamilyen közelítő mutatószáma alapján is elemezni, s vélemé—

nyem szerint éppen ez a típusú mutatószám adja az ágazati struktúráról a ví—

szonylag legreálisabb képet

Azipari termelés struktúrájára jellemző mutatószámok közüla tennelés meg—

oszlása 1950 óta a 4 táblában bemutatott mértékben változott.

A termelési szerkezet változásában mind a hosszabb, 17 éves időszakot te—

kintve, mind pedig az 1960-es években eléggé egyértelmű, jellegzetes tendenciák ismerhetők fel. Az állami iparban egyre nagyobb a gépipar és a vegyipar szerepe, a növekedés üteme és mértéke azonban e két ágazatban eltérő volt. A vegyipar lényegesen gyorsabb ütemben fejlődött az 1960-es években, mint a gépipar, s ez nemcsak a vegyipar egészére, hanem csaknem minden ágazatára vonatkozik.

Közben azonban változott a vegyipar belső struktúrája is.A leggyorsabban fej-—

lodő vegyipari ágazat, az iparon belül arányaiban ugyan még ma sem túl jelentős gyógyszeripar. (A termelés évi átlagos növekedési üteme a gyógyszeriparban az elmúlt 6 évben meghaladta a 22 százalékot.) Úgyszintén gyorsan fejlődött a szer- ves és szervetlen vegyitermékek gyártása, s ezen belül különösen a műtrágya- gyártás.

A gépipar ágazatai közül a műszeripar és a híradástechnika termelése nőtt az elmúlt időszakban a legnagyobb mértékben, bár az utolsó néhány évben ez az

ütem észrevehetően lassult.

* Az élelmiszeripar aránya az állami iparban különösen az 1950-es években csökkent számottevő mértékben. Az 1960—es évek elején ez az arány stagnált és

csak az utolsó két évben volt további csökkenés tapasztalható. (Az aránycsökke-

5 Erről részletesebben lásd a Központi Statisztikai Hivatal ,,Mezögazdasági üzemek ipari tevékenysége 1966" című (Budapest, 1967. 3!) old.) jelentését.

! Részletesebben lásd: A magyar ipar nemzetközi összehasonlitásban. Statisztikai Időszaki Közlemények. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1967., és dr. Román Zoltán: Iparunk ága—

zati szerkezete (Statisztikai Szemle, 1966. évi 6. sz. 563—583. old.) c. tanulmányát.

A MAGYAR IPAR, . ; 577

más természetesen nem azt jelenti, hogy az élelmiszeripari termelés volumene

ebben az időszakban nem növekedett, csupán azt, hogy növekedésének üteme ela"-

csonyabb volt az állami ipari átlagnál.) Az élelmiszeripar is figyelemreméltó belső strukturális-átalakuláson ment át az elmúlt másfél évtizedben, de különösen az utóbbi néhány évben. Az élelmiszeriparon belül egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a kerezerűbbiechnológiát— képviselő, magasabb vertikalitású ágazatok, s ezek között is elsősorban a tartósítóipar. Ennek aránya az iparon belül évről évre nő—

vekszík, termelésenek átlagos növekedési üteme az utolsó 6. esztendoben megha—

lad'ca az évi -17 százalékot. Az ún. hagyományos élelmiszeripari ágazatok közül a volumenében ma is számottevő malomipar és húsipar lényegesen lassúbb ütem—

ben fejlődik. A malomipartermelését a hazai fogyasztási igények határozzák meg A húsipari termeles alakulása pedig részben a feldolgozásra kerülő termékek időnként korlátozott mennyiségéből adódik, részben pedig abból, hogy viszony—-

lag nagymennyiségű élő állatot exportálunk, tehát kevesebb jut húsipari. feldob

gozasu'a ,

" f ' ' ' . * . '" ' ' 4. tábla

; , ., ,, . _ f Az, állami ipar, ágazati, szerkezete a termelés "alapján

! ' - — 1950. 1960. - ' 1964. 1967. '- :

Iparcsoport, iparág , _ -

' ' évben (százalék)

Bányászat;...f..'..i..—....;...-.;....'..;' ... 10,0 7',s-' 7,1' 6,1"

Ebből szénbányászat ... . . í . . ; ... '7,9 5;6 ? ' .4,4 3,4. '

Villamosenergía- ipar ... ,. .. ... ;. , ... 4, 2 4,6 — — —4,7' 4,9 v.

Koháezat . . . . , ... , ... . . . 13, 0, l3,9 _, 12,7 ,12,1 . Gépek és gépi berendezések gyártása . . l ... 4,6 6,5 6,1 , ' 6,l . Közlekedési eszközök gyártása ... ' ... 7,9 8,7 ' 9,0 9,0 ' Villamosipari gépek és készülékek gyártása ... 2,7 3,3 3,6 3,7 ' Híradás— és vákuumtechnikai ipar . ... 1,0 2,3_ ' 3,4 3,7 .

Műszeripar 0,4 IA; 1,7 !1,8V

Fémtömegcikk-ipar ... 3,1 3,5 3,6 ! 3,8 "*

Gépipar összesen ". . .' ... ' 19,7 ' 25,7 27,4 28,1 _

; Építőanyag—ipar . ; ... 3,2 3,7 A 3,4— 3,6 '

Vegyipar ... , ... 4,8 7,4— 8,8 10,3 .

Ebből: , ,

Szerves és szervetlen vegyitermékek gyártása 1,4 _ 1,9 2,6 3,2 Kőolaj--feldolgoZóipar ... ' ... 1,2 1,9 * l,8 2,1

, Gumi— és műanyag—feldolgozó ipar ... DA 0,9 1,2 l,3 '

Gyógyszeripar ... O,2 (),8 ' 1,6 2,0 n

' N ehézípar összesen ... . 54,9 öö,] 64,1 55,1

Fafeldolgozó ipar ... 1,7 '2,1 2,2 2,1

Papíripar . . ; ... 0,9 O,8 O,9 1,0 '

Nyomdaipar ... 1,0 0,7 0,'7 0,7

Textilipar ... 11,2 7,7 7,0 7,0 Bőr-, szőrme- és cipőipar ... 2,3 2,2 l,9 l,9

Textih'uházati'ipar ... l,8 2,7 2,4 2,4

Élelmiszeripar ... 26,1 19,6 19,6 18,6 Ebből:

Húsipar ... , ... 4,9 4,4_ 4,0 3,4:

Tartósítóipar ... O,7 l,2 1,5 1,9 Malomipar ... 8,9 3,3 3,5 3,2 Egyéb,!rézmű- és háziiper ... 0,1 1,1 1,2 1,2 Könnyű- és élelmiszeripar összesen ... 45,1 36,9 35,9 34,9 Állami z'par összesen

100,0

100,0 100,0 100,0

578

mm mammut '

Az 1950—es években a textilipar aránya az állami iparon belül Csökkenő xjel-

legű volt. Ez a tendencia 1964-ig tartott, azóta a textilipar temelése'ugyanolyan mértékben nő, mint az állami ipar átlagáé, tehát aránya az állami iparon belül nem változik. Ez az utóbbi jelenség eltér a fejlett ipari Országokban tapasztalható tendenciától, bár magyarázatul szolgálhat az, hogy a textiliparon belül is volt nem

kis mértékű szerkezeti változás. Többek között a kötszöVő—ipar aránya növeke—

dett, s a pamutiparé eléggé jelentős mértékben csökkent ' Végül egy sor egyéb forrásból ismert változásra is fel szexemém hívni a fi—

gyelmet, amely az ipari struktúra alakulását számottevően befolyásolja, s ez a

bányászat, különösen a szénbányászat arányának wökkenése. A szénbányászat termelése az utóbbi években csupán elenyésző mértékben növeked ett, így a szén?—

bányászat aránya 1950 és 1967 között több mint a felére visszaeb ett. A szénbányá—

szat arányának csökkenése világjelenség, amelyet a világon álta lában a kőolaj— és

földgázkitermelés arányának növekedése kísér. _

Mint korábban említettem, az ipar különböző ágazatai közti tennelékenységi [különbségek és a termelékenység eltérő mértékű változásai kö vetkeztében az ipari struktúra az egyes ágazatokban foglalkoztatott létszám alapján, sok tekintetben más képet mutat, mint a termelés alapján: Az ilyen arányok elsőálorban arról ad- nak számot, hogy az ipari ágazatok ;milyen mértékben kötn ek le mmkaerőt.

A létszám alapján a bányászat súlya az iparban lényegesen na gyobb, mint a termelési színvonal alapján, annak ellenére, hogy az utóbbi 3 évben a foglalkoz- tatottak száma a bányászatban számottevő mértékben csökkent. A kevesebb élő-

munka—ráfordítással termelő vegyipar aránya afoglalkoztatottak száma alapján alacsonyabb és Viszonylag lassabban is növekszik, s ez elsősorban annak eredmé—

nye, hogy a munka termelékenysége a vegyiparban *az'elmúlt években az állami

ipar átlagát jóval? meghaladó mértékben, növekedett. A gépipar s ezen belül a gyorsan fejlődő híradástechnika és műszeripar az ipar ún. élőmunka—igényes ága—

zatai közé tartoznak, arányuk a létszám alapján magasabb, mint a' termelés alap—-

ján és —-—'minthogy a termelékenység az egész gépiparban és a két előbb említett ágazatban is eléggé hullámzóan változott ezutóbbi 3—4 évben — a növekedési ütem is lassúbb a foglalkoztatott létszám. alapján vizsgálva. Az utolsó termelési '

szakaszban aránylag kevesebb munkaerőt igénybevevő élelmiszeripar aránya az állami iparon belül kisebb lsúllyal szerepel, mint a termelésben. Hozzá kell ten—

nünk azonban, hogy 1964 óta a tartósítóipar termelékenysége igen gyors ütemben növekedett, s ezért a foglalkoztatottak számának alapján'vizsgált arány csak

mértéktartóbb emelkedést jelez. — , ' , ,

Összefoglalva:; a foglalkoztatott létszám alapján az ágazati struktúráról csak kellő óvatossággalalkothatúnk képet, hiszen sok esetben a termelékenység ked,- vező irányú és mértékű változása azt eredményezi,, hogy látszólag a létszám alap- ján egy-egy ágazat aránya lassabban növekszik, mint az ágazat termelése alap;

ján. Ennek ellenére, bizonyos szempontból helyesen tájékoztatnak ezek az adatok

is, hiszen az ipar helyzetének vizsgálata'alkalmával az sem mellékes, hogy me—

lyik ipari ágazat milyen mértékű munkaerőt igényelt. A, későbbiekben e kérdés vizsgálatára még visszatérünk, eddig ugyanis csak az utolsó termelési fázis mun—

kaerő—felhasználásárólivolt szó, s ez merőben más; mint 'az egyes ágazatok nép—-

gazdasági szintű (tehát halmozott) munkaigényes'sége, Úgy vélem, hogy az ipar

1967—bengmég elegendő munkaerő—tartalékkal rendelkezett ahhoz, hogy a létszám—

problémák a jövőben sem befolyásolhatják az ipari ágazatok gyorsabb ütemű nö-

vekedését. Mint ismeretes, az ipari termelékenység szinvonala ma is jóval alatta marad aifejlett ipari onszágokénak, sőt nem egy hozzánk hasonló fejlettségű or-

"A' 'M'AGYÁR' IPAR , ; 579

szág ipari "tern'lelékenyeégének is, s' egyes ágazatokban az elmaradás számotteVÖ mértékben meghaladja az ipari átlagot. Az ilyen ágazatok (többek között egyes

gépipari ágazatok) aránya az iparban a foglalkoztatott létszám'alapján tehát csak látszólag igen magas, valójában e mögött nem kis mértékű ,,termelékenységi tar-

talék" húzódik meg.

A 5. tábla

Az állami ipar ágazati szerkezete a. foglalkoztatottak száma alapján

1950. 1960. 1964. 1967.

Iparceoport. iparág '

. évben (százalék)

Bányászat . .; ... 11,3 12,7 11,9 10,6 Ebből szénbányászat . . . í ... 9,8 10,4 9,5 8,0 Villamosenergia-ipar ... . . . *. ... 2,9 3,2 3,0 2,9

Kohászat . . .: ... ... .. 7,9 7,4 6,9 6,8

Gépek és gépí§ berendezések gyártása . . . .f. . . 6,6 7,2 — 7,3 ' ; 7,5- 7 Közlekedési ebzközök gyártása ... 11,4 — 9,l' 8,7 8,8 Villamósipari fgépek és készülékek gyártása . . . _ . . 2,9 2,9 3,2 3,3 Hiradás és vákuumtechnikai ipar ... , ... 2,3 3,9 5,0 6,1 Műszenpar .'; ... . ... . . . . § . . 1,5 2,6 2,9 %,!) Fémtömegciklc-ipat ... ,_ . . ... 4,9 4,3' 4,1 4,1 Gépipar összesen . . . ; ... ;... . — 29,6 30,0 3l,2 3I,8*

Épitőa'nyag-igar . . . .' ... ?. . . .. 6,9 6,0— 5,5 5,6 Vegyipar . . .,! ... ' ... 4,7— 5,3 5,9 6,4i ,

Ebből: § ' — —

Szerves és szervetlen vegyitennékek gyártása 1,8 2,0x . 2,3 2,4 ' Kőolaj--feldolgozóxpar ... ,... ., 0,4 0,4 0,4 0,4 * Gumí— ésműanyag- feldolgozóipar ... O,6 0,9 1,2 ,. 123 Gyógyszelripar...;.L.L...'. 0,7 l,l' 1,2 1,3 Neh§zipar okszesen ... '. . '. . . 63,3 ó'4,6 644 (MJ

, Fafeldolgozó ipar ; ... ; . . . .?... .. ... 2,1 2,7 3,2 —3,1 '

Papír-ipar * ... ' ... l,0 0,7 — (),8 (),9 '

Nyomdaipar ... § ... 2,3 1,3 1,3 LS

Textilipar ... : ... ; ... 14,5 10,8- lO,3 10,6 "

Bőr—', sz'őrme-íés eipőipar . .' ... — . . . . — 2,1 2,7 2,9 3,0 -

Textilruházatílpar ... ; ... § ... 1,6 3,0 ZS , 2,9

Élelmiszeripa l2,$ ll,3 11,,2 10,9

Ebből. % i , ! '

Húszpar§...;....'.' ... ;...;.. (LB LI LO LO

Tartósitóapar ... í ... í ... 1,0 l,7 2,1 2,2

Malomipar ... 3,0 1,3 1,3 1,2 Egyéb, kézmű- és háziipar . . . ._ ? .__ . ., ..._. - O,3 2,9 3,l 3,2

Konnyu és élclmz'szcm'pm ösazesen ._.l_. .: ... ' 36,7 35,4 35,(5 . (Mi,!) §,

; , *3 I ' — ' ' Állami ipar összesen

' 1'00,0 100,0 ]00,0 100,0 ,,-

Az ipar ágazati szerkezete jellemezhető az álló—eszközökoldaláról is. Az egyes ágazatokban lekötött állóeszközök értékének arányai azonban jelentős mérték—

"ben- különböznek mind a termelésgmindvpedág a' létszám arányaitól. Ez az eltérés többtényezőből adódik. 'Alapvetően más az egymvipari ágazatok eszközigényes-

sé'g'é.*lsmerebes, hogy a vegyipari technológia lényegesen több állóeszközt igényel, ,

mint-például a híradástechnikai. Emellett az alapvető és érdemi ok mellett: több torzító tényező is befolyásolja az összehaSOnlítá-st. Az állóeszközök értékeléeefis bar—

tahnaz:.:torzító tényezőket, befolyásolják az arányokat az állóeszközök egyvagy

7580 , NYITRAI' Mem ,, ,

több műszakos működtetéséből adódókülönbségek is és az állóeszköz—államai? U kor szerinti összetétele, amely az értéki mutatói—a gyakorol hatást. Az ágazati 57,

struktúrának az állóeszközök értéke alapján vizsgált megoszlása nem núnden

esetben mutat ugyanolyan irányú. és mértékűváltozást; mint a korábban—;áttskiní- tett másik két mutatószámé. A teljesebb összehasonlítás érdekében tekintsük

át az ipari struktúrának az utolsó 7 évben bekövetkezett változását az állóesz—Ú, - köz—állomány alapján. (A régebbi adatokban ugyanis még jobban érvényesül a

torzító tényezők hatása.) . ,

;" ' ' '*enám'a

A termelési rendeltetésű állóeszközök év eleji állományának megoszlása. (öészehasonlítható árakon)

'; ; .. . 1960. , 1964. ; _ 1967; —'

Iparcsoporti : , , , , , , , , , _ , _ _ .,_, , _ .

'; ; _ ! _ , ! ; " évben (százalék),

: ' i * f ' ". . , _ _ . . , _ , . R

Bányászat, ... , ... ;...,.,.13,7- , ;. .v.13,9 ,_ , - 143 , :;

Villamosenergia—'ipar . . ,. .— ... ;... .1. . . _. , 17.,6, _ ' , ,18',1 ' ' 17, 8

Kohászat;..; ... '... l... : ,11,s; , ; 'llv,7. ,; , me,.

Gépek és épí berendezések gyártása _, . . . ., . . _. ,. . , . . . _, 4,5 ' , : ' 437 , 143 ' "3 Közlekedési eszközök gyártása ,. . .' . . . . .5 . . . . , . , . 656 _ 6,0 , . n5,4. ' Villamosipari gépek és készülékek gyártása _. , , . . . . , 1,6, _ 1,8 ' — 1,9— . ;

Hiradás- és vákuumtechnikaíipar ,_ .,...;. . . , . . . l,'7 2,1;,, . 1 ,2,3 ? Műszeripar ... §. . . . O,9 , 1,0 . ' l,!

Fémtömegcíkk-apar. , . . ._ ... ,. . .; ... ;. , . , . ,. . . Z,?) . 2,1 , 2,0 Gépipar összesen ; ... 17,6 17,7 .17,0 . Épitőanyag-ipar . . . .; ..., . . . .—, . . . . 439 ; - 554 5,3

Vegyipar ... . ... . , 8,9. 103 11,5

Nehézipáröaszesen "'74,5 77',I 78,4

Fafeldolgozóípar...3 ... 1,0 1,2 1,2;

Papir-ipar '. ...É . . ". . . . * 1,3 1,4' 1,3

Nyomdaipar ... ,. . 0,7 0,7 -: 0,7 ' Textilipaf... ... _. 7,2 6,8 6,4,'

Bőr-, szőrme- és oipőipar ... 1,2 1,0 ; 0,9 Textilruházatiipar ; ... , . . ... O,4 O,4 O,3

Élelmiszeripar ... , . . ... . 13,4 11,0 10,3 Egyéb, kézmű- és házüpar . . . .' ... 0,3 O,4 O,5

Könny/ád és élelmiszeripar összesen . ; . . . . ... 25,5 22,9 21,6 ,

Állami ipar összesen 100,0 100,0 100,0

Az iparnak az eszközállomány alapján vizsgált struktúrájában bekövetkezett

változásOk tehát —— mint látható -— még kevésbé tükrözik a korszerű szerkezet irányába, mutató eltolódást. A bányászat aránya nemcsak igen magas az állóesz—

közérték alapján vizsgálva, hanem még a legutóbbi években is növekvőtenden—

ciájú, nyilvánvalóan a nemrég eszközölt bányászati beruházások eredményekép- pen. Ezzel szemben az ipar más ágazatai — elsősorban a beruházási kötöttségek

miatt —— a meglevő eszközállományukkal vagy csak igen mértéktartó állomány-

növeléssel voltak kénytelenek (helyesebben tudták) termelésüket fokozni, s ez mind a könnyűipar több ágazatára, mind pedig az élelmiszeriparra _ jellemző.

Ugyancsak figyelemre méltó a gépipar arányának—(nökkenése az állóeszköz—állo—

mányban. Még a gyorsan fejlődő híradástechnika és a műszeripar állóeszköz—állo.—

mánya is csak kisebb mértékben növakedett. A vegyipari, ágazatok aránya az ipari állóeszközök volumenében jóval magasabb, mint akár a termelésben, akár, ,a lét—

A MAGYAR IPAR 581

számban, és ez az arány erősen növekvő jellegű. Csak példaképpen említem meg, hogy a szerves és szervetlen vegyite'rmék—ek gyártása — a vegyipar legnagyobb volumenű ágazata — 1967—ben az állami ipar összes állóeszköz—állományának 5,4 százalékával rendelkezett és ezzel az állami ipar össztermelésenek 3,2 százalékát

állította elő.

A szövetkezeti ipar ágazati struktúrája sok tekintetben eltér az állami ipa—

rétól. Mint ismeretes, a szövetkezeti ipar néhány ágazatra koncentrálódott erő—

sebben, ezek közül is elsősorban a könnyűipari ágazatokra. Ennek megfelelően a szocialista (államl es szövetkezeti) iparban a könnyűipar ágazatainak aránya ma- gasabb, mint az állami iparban, s az eltérés nem kis mértékű. Ezért, úgy vélem, in—

dokolt legalább az 1967. évi ágazati struktúrát a már vizsgált mutatószámok alap—

ján a szocialista ipar szintjén is szemügyre venni.

, _ 7. tábla

A szocialista ipar ágazati szerkezete 1967—ben

A szocialista ipar ágazati szerkezete . _ az állóeszköz-

Iparcsoport ' a, termelés a fotggililgxrtnaáot állomány bruttó

értéke alapján (százalék)

Bányászat ... . . . ... ,... 5,7 9,2 14,1

Villamosenergia—ipar . . . . ... . ... 4, 6 _ 2,5 l7,7

Kohászat ... 11,5 5,9 l2,3

Gépipar . ... . ... . ... . ... , 28, O 29,6 17,1 Építőanyag-ípar ... . ... 3,4 5,0 5,3 Vegyipai' ... , lO,l — 6,1 ll,5

Nehézipar összeeen ... 63,3 58,3 78,0

Fafeldolgozó ipar ... 2;6 ' , 3,7 1,3

Papiripar ... 1,0 _ O,9 , 1,3 Nyomdaipar . . .5. . . . ... O,7 l,1 O,7

Textilipar ... ... 6,7 9,3 6,4

Bőr-, szőrme— és eipőipar ... , ... 2,3 3,8 1,0 Textilruházatiipar : . . . , ... 3,3 4,3 DA

Élelmiszeripar ... 1 7,6 9,5 10,2

Egyéb, kézmű- és háziipar ... ' 2,5 9,1 O,7

Könnyü- és élelmiszeripar összesen ...* ... 3 6,7 ; 41,7 22,0

. Szocialista ipar összesen 100,0 , 100,0L 100,0

, Azíállami és a szocialista, ipar közt-i aránykülönbség az egyes mutatók alapján eléggé eltérő. A differencia világosan utal a szövetkezeti ipar létszámigényessé—

gére és állóeszköz—ellátottságának problémáira. Ennek illusztrálására talán két példa is elegendő: a bőr—, szőrme— és cipőiparban viszonylag magas a szövetkezeti sZektor. aránya. Ezértez az iparosoport a szocialista ipar termelésében 2, 3 százalé- kot képvisel, szemben az állami ipar termelésében elfoglalt 1, 9 százalékos ará—

nyával. A szövetkezeti szektor azonban állóeszközökkel olyan rosszul ellátott, hogy az ágazat aránya az állóeszközök alapjána szövetkezetek figyelem—bevételé- vel csak igen kis mértékben módosult: O,!) százalékról 1,0 százalékra. A másik analóg példa a fafeldolgozó iparé, ahol úgyszintén viszonylag magas termelesi hányad elég alacsony állóeszközhányaddal párosul a szövetkezeti iparban. Min—d- két példára jellemző azonban az, hogy a szövetkezeti iparban foglalkoztatottak

582 nyam mamam *

száma igen jelentős, tehát a létszámvalapján erkét ágazat aránya amam

iparban jóval magasabb, min.-t az állami iparban. E tekintetben az állami és::asz—ö—

vetkezeti szektor közti termelékenységirkülönbség—ek sem hanyagolhatók eL *

AZ ÁLLAMI IPAR ÉRTEKESITÉSE _ . '

Az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtti :időszak- helyzetét jól jéllemzi

az is, hogy az ipar és a különböző ipari agnzatok értékesítésük milyen háúyadát' adták a belkeraskedeimi forgalom részére, milyen mértékben expomáitakés

mennyiben járultak hozzá a hazai beruházásokhoz. '

a. tábla Az állami ipar értékesítésének megoszlása főbb értékesítési irányonként

1066 * 1967

! Km. Bel- Kül-

Ipuág iparceopnn Beruhá- ___—___— Beruhá-

' ' kereskedelem mm kereskedelem néma

részére részére

értékesített termékek az összes értékesítés százalékában'

Bányászat ... 1.6,6 ! 655 —11,7 13,5 , (SA—'; ':l3,1

Villamosenergia-ipar ... 3,44 O,) ,9,9 3,3 —. O,l* * '9,5 Kohásza't...; 0,4— 203 O,5 (),R — 19,5 0,5 Gépek és gépi berendezések gyártása ... , —2,5 ! 23,8 16,8 2,5 x22,9— * 17,8 _' Közlekedési eszközök gyártása . . _, ... 6,2 36,7 —8,1 3,3 36,4' '* " 7 3'*

Villamosipari gépek és készülékekxgyártása 11—,1 14,6 13,3 9,5 ,13,5 ' "'JI4*,4

Hiradás— és vákuumtechnikaí ipar ... 21,0 38,2 ő,? 21,4 36,9.. A —,5,2

Műszeripar ... 7,5 " "3447 ' 3,7 7,2 35,6 _ 3,7

Fémtömegeíkki-1par ... ' ... 26,5 16,0 - 0,8— 27,3 _13,2 ' 1,0 Gépípar összesen . . . ; ... 10,9 — 28, O ' 9,1 9,9 27,0 * 9,2

Épitőanyagípar...,...; 27,1 ,. 8,7 2,0 [263 731 " 3,0

Vegyipar...: 955 —18,7 0,7 8,3 1-9,4 ', —'O,'7

Ebből: — — ' * * , ' "

Gyógyszeripar ...' . . . . , , 0,6 42,8 0,5_ 0,6 4457 v-O,3 (

Gumi- és műanyag-feldolgozó ipar . . . 15,7 125 0,4 10,8 11,í7 ' 0,3_

Nehézipar összesen ... 9,6 19,4 5,8 8,7 18 ,9_ 6,0

Fafeldolgozó ipar ... 39,2 6,9 1,7 39,6 6, 1 1',4

Ebből hútoripar ... —69,2 - 11,6 ' 2,9 73,7 IO,2 2,6

Papirípar...£ 23,6 6,9 0,5 22,5 7,5 0,1

Nyomdaipar ... 5,7 9,6 O,l EA 10,0 0,1

Textilipar ... 25,8 * -* 22,0' 0,2 26,1 * ,.20;6; ,: :. O,3 Ebből kötszövőipar ... 70,0 22,7 0,2 70,0 22, 3 _ . 0,2,4 Bőr-, szőrme- és cípőipar ... 47,8 22,7 O,3 46,9 24 O' , O,2 * Ebből cípőipar ... 68,2 24,4 0,3 66,4 26,7 0,2 . Textilmházati ipar ... 60,5 25, 3 O,] 64,1 25,1 ' O,1 Egyéb ipar ... . 44,5 7 ,0 3,6 4] ,9 _ 7,4 _ 4,0, Kézmű- és háziipar ... 58,9 25, 4 0,4 57,4 27,6 017

Könnyűipar összesen ... . . . 35,1 1858 "§ * 35,5 1813 ' ' o,5 ' Élelmiszeripar ... 55,s ' 17,3 a, 2 54,9 1724 x az

Ebből tartósítóipar ... 33,6 55,7 0.2 31,0 — öö,! . ; 0,2, Állami ipar összesen 243 18,8 3,6 231)" 18,5 * , 398

* Mindenkor—i eladási áron mért adatok alapján számítva;

A MAGYAR IPAR

533

Az ipari vállalatok értékesítése nem minden esetben felel meg a tényleges végső felhasználásnak. Ismeretes, hogy a- régi gazdaságirányítási rendszerben az ipar exportcélú átadása és a tényleges export között elég nagy időeltolódás lehe—

tett, sőt az sem volt ritka eset, hogy a külkereskedelmi vállalat végül is nem'-

tudta exportálni a terméket, s ezt később vagy a belkereskedelem részére adta

át, vagy továbbfeldolgozásra valamelyik népgazdasági ág rendelkezésére bocsá—

totta (esetleg éveken át készletben tartotta). Az új irányítási, elszámolási és ter—u mékforgalmazási rendszer indulásakor azokon a területeken, ahol a bizományosi

forma lép életbe, az exportáló vállalatok visszaadták év végi készleteiket az ipar—

vállalatoknak s ezek volumene néhány'ágazatban igen számottevő és értékesíté—!

sük nem is mindig problémamentes. Ennek megfelelően az ,ipar értékesítése a külkereskedelini értékesítési szándékot mutatja és nem, mindig konform a tény-, legesen realizált

exporttal. "Hasonlóan —— bár kisebb mértékben —— az az eset is, adódhatottyhogy a _belkereskedelem részére értékesített temnéket később áru—

csere—forgalom keretében exportálták. Mindezek előrebocSátásával nézetem sze—

rint mégsem érdektelen megvizsgálnia egyes ipari ágazatok értékesítésének irá—_

nyonkénti megoszlását a legutóbbi két évben. !

_A két év adatainak j' Azevetése arra mutat, hogy az ipari értékesí-tés irányom—

kénti megoszlása az esetek többségében évről évre csak, elenyésző mértékben

változik. Az ipari termelés növekedése az utolsó években nem mindig párosult a külkereskedelmi értékesítés fokozódásával. Ha ehhez figyelembe vennénk, hogy a' ténylegesen! realizált expo—rt általában kevesebb volt, mint a külkereskedelem,—

nek átadott termékek volumene, akkor a 8. táblában szereplő 18,8——18,5 százalék—

nál még alacsonyabb arány adódna. A külkereskedelmi értékesítés arányai a cime—;

mikusan fejlődő ágazatok esetében lényegesen kedvezőbbek például a gyógyszer—

iparban, *a vegyipar '*más ágazataiban, tóvábbá a műszeriparban. Hasonló a

helyzet az élelmisz'eriparo-n belül a konzervipari termékeknél. Azokban a köny—.

nyűipari "ágazatokban aZonban, amelyek a ,,hagyomán yos exportőrök" közé tar;

toznak, a külkereskedelmi értékesítés aránya néhol elég alacsony, például a bútor—

ipar esetében, ahol részben az exportértékesítési problémák, minőségi kifogá4 sok, részben a megnövekedett hazai igények miatt a belkereskedelem részére ér-

tékesített bútorok mennyisége lényegesen jobban nöVekedett.

! Az új gazdaságirányitási rendszernek, a más módon képzett külkereskedelmi

áraknak, az újfajta szabályozóknak kétségtelenül abba az irányba kellene hat—

niok, hogy a kedvező, gazdaságos ipari export növekedjék. A már kialakult ará—

nyokat azonban —— nézetem szerint —— néhány éve n belül ugrásszerűen nem lehet

megváltoztatni. Azokban az ágazatokban, amelyekben az exportot nem gátolják

a" hazai piacellátottságának problémái —— ilyennek tartom például a híradás—

technikaifipartyagy a közlekedési eszközök gyártását —— valószínűleg nagyobb lehetőségek lesznek a külkereskedelmi értékesítés fokozására és ehhez a válla-

latok közvetlenebb érdekeltsége is pozitív értelembe n tud hozzájárulni. Más ágae

zatok, például a kohászat esetében gazdasági megfontolásoknak kellene eldönte-

níök, hogy célszerű—e az exportarány növelése vagy sem.

AZ IPARI ÁGAZATOK 'TERMELÉSÉNEK MUNKARÁFORDITÁSAI

Az ipar statikus helyzetképének feltárásához szorosan hozzátartozik az is, hogy az ipar különböZő ágazatai milyen mértékben vesznek igénybe (kötnek le) egységnyi tennelésiikhöz munkaerőt és állóeszközöket, és mennyire igénylik ter—g melésükhöz importált anyagok felhasmálását. Az ilyen jellegű vizsgálatok egy

58 4' _ NYITRAi rnámcna adott időszak állapotát rögzítik, s így korlátozott mértékben alkalmasak arra,

hogy ebből a hrelyzetképből a jövőre nézve messzemenő köv'etkeztetéseket lehes—

sen levonni. E vizsgálati mód jellegéből adódóan a ráfordítás igényességet általá—

ban az ágazati kapcsolati mérlegek Segítségével elemezhetj'ük, éspedig jelenleg az 1965. évre vonatkozó részletes adatok alapján. * ' ,

Az előbbiekben említett három ,,ráfordításí tényező" k'özül 'elsőneklaz ipar

és az egyes ipari ágazatok létszámigényességét vegyük szemügyre. E tekintet-

ben 3 fajta adatot vizsgálhatunk: '

az egyes iparcsoportbk, iparágak utolsó termelési fázisában lekötött munka—

erő mennyiségét (közvetlen létszámráfordítás);

a hazai eredetű anyagráfordítások közvetítésével az előző fázisokból átvitt és

az utolsó fázisban igénybe vett munkaerő együttes mennyiségét (halmozott,

tehát közvetlen és közvetett létszámráfordítás); _ ' * , . végül szemügyre Vehetjük a közvetlen és közvetett létszámráfordításon kívül

azt a munkaerőémennyiséget is, amely az ágazatban felhasznált importált eredetű

anyagok előállításában és az ágazatban lekötött eszközök amortizációjában teste-

sül meg (teljes létszámráfordítás). * ' ' ' _,

Egy—egy ipari ágazat termelésének munka—igényesvagy kevésbé munkaigé—

nyes voltát —- nézetem szerint —- nem célszerű e 3 mutatószám valamelyikével

szemléltetni, hanem összefüggésükben kell vizsgálni e mutatókat, hiszen több olyan magas verükalitású ipari ágazat van, amely a termelés végső fázisában vi-

szonylag kevés élőmunkát igényel, azonban az előző fázisokból vagy a felhasznált

anyagon vagy éppen az importált anyagon keresztül igen nagy munkavolument

használ fel.7 ! A ' .

' Igen magas közvetett létszámúgénnyel dolgoznak azok az ipari _ ágazatok, melyek a mezőgazdaság termékeit dolgozzák fel (például az élelmiszeripar vagy a fafeldolgozó ipar). Ezekben az esetekben ugyanis a mezőgazdasági termelésnek a népgazdasági átlagosnál jóval magasabb munkaerő-felhasználása gyűrűzik to—

vább. Természetesen viszonylag alacsony a közvetett munkaerő—igénybevétel azokban azág'azatokban, amelyek kevesebb hazai anyagot használnak fel, job- ban támaszkodhatnak tehát importra. Ilyen többek között a műtrágya és szer—

vetlen alapanyagok gyártása, ahol még a halmozott létszám—igénybevétel is viszonylag kevés, egy millió forint értékű termelés előállításához 'nem egészen 9 fő szükséges, 'de [ha _az impo-rtanyag-felhasználáson és az amortizáción keresztül

gyűrüző létszámfigénybevételt is figyelembe vennénk, ez az adat 25 _főre növe—

kednék. * * '

A halmozott létszámtartalom szempontjából _magasan munkaigényesnek .te- kinthetjük a gépiparon belül a híradástechnikai és a műszeripari ágazatot; mind-

kettőnél azonbanaz utolsó fázis munkaigényessége dominálf a közVetett munka—

ráfordításo-k mértéke viszonylag kisebb. A halmozott munkaigényesség alapján mintegy középen helyezkedik el a bőr-, szörme— és cipőipar, a textilruh ázati ipar,

a gépgyártás, a bányászat és az építőanyageipar, bár ezek _a közvetlen létszám—

igénybevétel szempontjából eléggé különböző helyeken sZerepeltek a rangsorban.

A bányászat például az ipari ágazatok közül a 4. helyet foglalja el a közvetlen

" Külön szeretném_ felhívni a figyelmet arra, ogy véleményem szerint,, ha'! az ipari ágazatok létszámtartalmát együtt vizsgáljuk az állóeszköz—1 ényességgel é31aZ importi'genyességgel', akkor az ún. halmozott létszám—mutató tájékoztat a legjobban. A halmozott létszámtartalom mutatója úgyanis az élőmunka—ráfordításokon kívül csak a hazai anyagráfordításokon,keresztül gy'űrűz'ött létszámtartalmat veszi figyelembe. Annak a két elemnek változására; amelyet külön is vizsgá- lunk, tehát az lmportanyag-tartalomra, illetve az eszközlgényességre ezta mutatószám (nemt'—ér:

zékeny. ' —' ' ., ..

A MAGYAR IPAR 585

munkaigénymég szerint, ha wakis az utolsó termelési fázist vesszük figye- lembe. A textilruházati ipar a rangsorban jóval hátrább van a közvetlen mutató alapján. Rendkívüli módon eltérnek azonban közvetett ráfordításaik, minthogy, a kitermelő iparágaknál, s így a bányászatnál is lényegesen kevesebb a közvetett ráfordítás, mint a magasabb vertikalítást magukban foglaló ágazatoké.

s. meg;

A szocialista ipar fajlagos létszá-mlekötése 1965—ben'

Egy millió forint termelési értékre jutó' ' ii

közvetlen , ! halmozott

Iparág, iparcsoport —

fiiítllxi' mM munk—m.,

Száma. száma. száma szám-a - s

Bányászat ..., ... ... ... ... 9,3 7,8, ' 13,0 1037, Villamosenergia-ipar . ... 3,3 2,3 , - 8,8 6.8._

Kohászati; ... 3,1 2,5 7,5 ő,). _

Gépek és gépi berendezések gyártása. . l ... 7,3 ' 5,0" 12,1 8,'T ' 'Közlekedési eszközök gyártása '... '... 5,9 ' — * 4';3 11,5 8,6'5 Villamosipari gépek és készülékek gyártása ... — ' 5,4 ' 3,7 N,? "Y,"?!

Hiradás- és vákuumteohnikai ipar ... 9,5_. ., 7 ,OV 14,2 19,6

Műszeripar ... 11,2 7,6 15,8 11,0

Fémtömegcikk—ipar . ... 6,6 5,0 1 l,5 8,8

Épicőanyag-ipar ... , ... . . . , ... 7,6 ,6,1 12,3 10,0 Vegyi- és gumiípar ... ' ... 3,1 ; 2,3 7,2 5,6

Ebből: ,

Gyógyszeripar ...' ... 3 ,1 2,4 ' 6,9 5,4 Műtrágya és szervetlen alapanyagok gyártása 4,1 _ 3,0 S,!) B,?-

Műanyag—feldolgozó ipar . . , . . . ; ... El,-5 . _ 4,8 9,9 7,5 Fafeldolgozó ipar ... . ... 7,5 5,7 15,7 124

Papíripar ... 4,5 3,5 9,5 7,7

Nyomdaipar ... * ... 9,6 7,3 12,l 9,*3 "

Textilipar ... . ... 6,1 4,9 , l0,0 8,2 Bőr-, szőrme- és cipőipar . . . .- ... 7,6 6,1 13,6 10,7 'Textilruházati ipar ... 6,4 5,2_ 12,8 1_0,4 Élelmiszeripar ... 2,8 l,8 20,3 16,9

Ebből: '

Tartósitóipar ... —. . . 6,7 5,4 20,4 17,0 Húsipar ... . . . . ... 1,4 0,9 , 32,4 247,8_.4

Dohányipar ... 2,3 1,6 7,2 5,8

Szocialista z'par átlaga 5,6 4,0 ]4,6' . , 111_,3

' Az, ágazati kapcsolati mérleáekB változata alapján.

- Az egyes ipari ágazatok munkaerő—igénybevételéről elmondottakat érdemes összevetni mindazzal, amit korábban az ipar ágazati szerkezetéről és annak ala- kulásáról mondottunk. A leggyorsabban, legdinamikusabban, fejlődő ágazatok, ;a ,vegyipar vagy a külön-böző gépipari ágazatok, a hahnozott munkaerő-igénybevé—

, tel szempontjából jóval az átlagos szint alatt maradtak. Az-elmúlt 10 évben tehát nem azok az ágazatok fejlődtek gyorsabban, amelyek népgazdasági szinten ,,mwn—

rkaigényesnek" tekinthetők. Ezek az ágazatok csakaz utolsó termelési fázis-ial-

lagos létszám—igénybevétele szempontjából voltak; munkaigényesek. Ezt a_meg—

állapítást nem tartom elítélő, vagy akár kedvezőtlenül "minősítő? jellegűnek, hi-

2 Statisztikai Szemle

586 mm;: maxima:

ezen a magyar népgazdaságnak nem érdeke, hogy azokat az ágazatokat fejlessze

gyorsabban, amelyek túlnyomórészben a mezőgazdaságra alapozva fejlődnek mert valójában ezeknek a népgazdasági szintű munkaerő—ráfordítása haladja meg alegnagyobb mértékben az ipari átlagot.

A kialakult arányok értékelésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy ez a kép mindenképpen egy adott év stnuktúráját tükrözi abból a szempontból is,

hogy az adott évben a vizsgált ágazatok milyen mértékben használtak fel impor—

tált anyagokat. Ezért célszerű a népgazdasági "teljes" fajlagos munkaerő—igény— , bevétel iparon belüli arányait is szemügyre venni. Ezek az adatok ugyanis azt, jelzik, hogy mennyi létszámot vesznek a különböző csatornákon keresztül össze— *_

sen igénybe az egyes ágazatok, illetve, hogy ez a fajlagos igénybevétel a szocia—

lista ipar átlagától milyen mértékben tér el. Érdekes módon a gyorsan fejlődő

gépipari ágazatok e tekintetben csaknem teljesen az átlagos értéket tartalmazzák,

,a híradástechnika egy millió forintnettó kibocsátására jutó teljes létszámtartal—

ma csak 3 százalékkal kevesebb, a műszeriparé pedig 6 számlákkal alacsonyabb, mint a szocialista ipar átlaga. A vegyipar gyorsabban fejlődő. ágazatai közül a műtrágya és szervetlen alapanyagok gyártása, az ipari átlagnál jóval nagyobb mértékben köt le létszámot (15 százalékkal többet), az úgyszimtén dinamikusan fejlődő gyógyszeripar még e teljes népgazdasági szinten tekintve is viszonylag kevéssé munkaigényes (teljes munkaráforditási mutatója mintegy 36 százalékkal maradt az ipari átlag alatt).

AZ IPARI; TERMELÉS ÁLIDESZKÖZeLEKÖTÉSE

, Az egyes ipari ágazatok termelésükhözrendkivül eltérő mértékben vesznek

igénybe állóeszközöket. Mint korábban azágazati struktúra vizsgálatakor láttuk, az utolsó termelési fázisban működő állóeszközök értékeis eléggé változatos módon alakult az elmúlt években a különböző iparága-kban. Ennek eredményeképpen a termelés állóeszköz-igényessége —— amelyet az egy millió forint értékű terme-—

lésre jutó átlagos állóeszközértékkel szemléltethetünk —— is nagymértékben külön- böző az ipar egyes ágazataiban. Egy adott év termelésének állóeszköz—lekötése

azonban nemcsak az állóeszközök volumenétől, hanem azok hatékony vagy ke-

vesbé hatékony kihasználásától és nem utolsósorban az adott évi termelés volu- menétől és szerkezetétől'is függ. Ha mindehhez még hozzászámítjuk azt'is hogy az új gazdasági mechanizmust közvetlenül megelőző időszakban az állóeszközök érté- kelése sem adott teljesen megbízható képet, az ipar egyes ágazataiban az álló- eszköz-lekötés adatait csak némi fenntartással vizsgálhatjuk. Az ágazatok össze-

hasonlítása azonban nagyságrendileg elég reális tájékoztatást ad, különösen ak-

kor, ha figyelembe vesszük az egyes iparosoportok, iparágak közvetett állóesz-

köz—igénybevételét is.

Az ágazatok többségénél jelentős arányú az előző termelési fáZiSokból az

anyagfelhasználáson keresztül átvitt állóeszköz-igénybevétel volumene. Ilyenek

többek között a vegyipar ágazatai, s ezen belül is különösen a műanyag-feldol-

gozó ipar, de ugyanígy a közvetett állóeszköz—felhasználás a nagyobb arányú a könnyűipar több ágazatánál, különösen az utolsó fázisban kevéssé eszközigényes textilruházati iparban, valamint a bőr—, Szőr'me- és cipőiparban. Az élemisz'eripar—

ban a mezőgazdaság eszközlekötése jelentkezik közvetett felhasználásként, s ezé-lát

elsősorban a húsipar halmozott eszközigényessége kiugró mértékű, noha az utolsó

fázis állóeszköz—felhasználása a húsiparban nem jelentős.