A termékek és szolgáltatások csoportosításának általános módszertani kérdései

A TERMÉKEK ES SZOLGÁLTATÁSOK CSOPORTOSITASÁNÁK — ÁLTALÁNOS MÓDSZERTANI KERDESEI

DR. DRECHSLER LÁSZLÓ—DR. TÚÚ LÁSZLÓNÉ

Bár senki sem vonja kétségbe, hogy a csoportosításoknak meghatározó szerepük van a statisztikában, a csoportosítások kérdéseiről szóló módszertani tanulmányok

általában a kevésbé kedvelt olvasmányok közé tartoznak, még a közvetlenül ér—

dekelt statisztikusok számára is. Míg a mutatószámok tartalmáról (például bruttó vagy nettó termelés), az indexek súlyozási problémáiról gyakran találkozhatunk élénk. néha szenvedélyes vitákkal, az olyasféle kérdések, hogy hol legyen a határ- vonal az egyes ágazatok, termékek vagy szektorok között, vagy melyik csoport- képző ismérvnek legyen elsődleges, s melyiknek másodlagos szerepe valamilyen csoportosítási rendszerben, általában csak szenvtelen, száraz érdeklődést válta-

nak ki. Sokak számára esetleg úgy tűnhet, hogy a csoportosítások kérdései nem

is igazán statisztikai kérdés—ek: ezek vagy politikai (például hol van a határvonal két társadalmi szektor között) vagy technikai—technológiai (például milyen termék—

vagy ágazatcsoportokat különböztetünk meg) problémák. Valójában azonban a csoportosításoknak számos vérbeli statisztikai módszertani problémája is van, amelyek főként akkor kerülnek előtérbe, amikor magát a csoportosítási rendszert is tovább akarjuk fejleszteni.

A statisztika fejlődésével a csoportosítások módszere is változik. Egy—két évti- zeddel ezelőtt az érdeklődés az újnat—ermelési folyamat egyes mozzanataira (pél- dául ipari termelés, külkereskedelem, lakosság fogyasztása) korlátozódott, és az egész gazdasági élet komplex elemzése iránti igény még elég csekély volt. Ebben az időszakban a csoportosítások funkciója is szinte kizárólag az volt, hogy az egyes területek. mozzanatok elemzési céljait szolgálja. lgy alakultak ki az ipari termelés, a külkereskedelem, a fogyasztás stb. tipikus csoportosítás—ai, amelyek bár mind hasznos funkciókat töltöttek be, bizonyos mértékig függetlenek voltak egymástól.

Az utóbbi években határozottan előtérbe került a gazdasági (és társadalmi)

élet egészének komplex elemzése iránti igény, ahol a termelés, a kereskedelmi forgalom, a fogyasztás és a felhalmozás kölcsönös összefüggéseit vizsgáljuk. A sta- tisztikának ebben az integrálódó rendszerében (: csoportosításokkal szemben is megváltoznak a követelmények. Már nemzetközi szinten is sürgetően jelentkezik az az igény, hogy a külkereskedelmi forgalom viszonylag hosszú múltra visszatekintő statisztikai vizsgálatait kapcsolatba hozzák a belföldi termelés és felhasználás

helyzetének elemzésével. Egyre élénkebb érdekődés nyilvánul meg ugyanis az

export által megkívánt belföldi termelésnövekedés. illetőleg a szükséges helyette—

sítő import nagyságának megállapítása és termékstruktúrájának elemzése iránt.

252 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ -— DR. Tüű LÁSZLÓNÉ";

Fontos feladatként jelentkezik a kereslet és kínálat egyensúlyának vizsgálata a szűk kibocsátási keresztmetszetek és az adott árucsoportnál jelentkező áremelke- dések összefüggéseinek teltárása érdekében; a termé—káromlás fo'lyamatának'nyo— _ mon követése és az ágazatok közötti kapcsolatok vizsgálata.

A követelmények változás—át legjobban talán a termékek és szolgáltatások ? csoportosításánok problémái1 kapcsán lehet érzékeltetni. Erről élénk vita fOlYt

1971 májusában Genfben az Európai Statisztikusok Értekezlete egyik munkacso—

portjának ülésén, amelyen 18 ország és több nemzetközi szervezet (FAO, UNESCO) képviselői vettek részt. A véleménycsere egys—éges, nemzetközi célokra is alkalmas—

termékcsoportositási rendszer kidolgozásának és felhasználásának lehetőségeire.

szerkezeti felépítésére. is a csoportosításnál alkalmazható kritériumok megvitatá—

sára terjedt ki. A jelen tanulmány ennek (: munkacsoportülésne'k főbb vmeg—

ál'l'apításait kívánja összefoglalni, néhány további gondolattal kiegészítve.

Termrék- és szolgál'tatáscsoportosításokat (a továbbiakban röviden terméke-so- portosításokat) az eddigiekben is alkalmaztak mind hazánkban, mind a nemzet- közi statisztikai gyakorlatban. Ezek a csoportosítások azonban egyes területekre.

mozzanatokra vonatkozó csoportosítások voltak nem pedig altalanos termekeSo- '

portosítások. Például a termelés és az anyagi—műszaki ellátás szférájára alakí-

tották ki a KGST-tagországok lpari és Mezőgazdasági Egységes Termeknómenkla—

túráját. A külkereskedelemre két nemzetközi termékcsoportosítás is van érvényben:

A KGST—tagországok Egységes Külkereskedelmi Termékjegyzéke, illetve az ENSZ Külkereskedelmi Termékjegyzéke (SlTC). Végül a lakosság fogyasztásának is van

nemzetközileg elfogadott ter'me'skcsoportosítása.2

A különböző szférákban alkalmazott három csoportosítás között lényeges el-

térések yannak. Hangsúlyozni érdemes. hogy ezekben a külövnbségekben nemcsak

szubjektív jellegű tényező—k játszanak szerepet (például, hogy a különböző cso- portosításokat más—más személyek készítik), hanem az objektív követelményekben levő eltérések is. Bár mindhárom csoportosítás (bizonyos, a jelen szempontból érdektelen különbségek mellett) ugyanazokra a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozik. a termelés, a kereskedelmi forgalom és a fogyasztás fázisában más-más aspektusból vizsgálják ezt a halmazt, ami valóban indokol különbségeket a cso-

portosítások felépítésében.

Legélesebben ezt talán a termelési és fogyasztási csoportosítások szembeállí-

tásánál látjuk. Amikor a lakosság fogyasztását vizsgáljuk. a termékeknek és szolgál—

tatásoknak az a tulajdonsága érdekel bennünket elsősorban. hogy azok milyen szük—

ségletet elégítenek ki. ilyen alapon megkülönböztetünk egymástól élelmiszereket és nem élelmiszereket, az élelmiszereken belül fehérjejellegű, zsirodékjellegű, szénhid- rátjellegű élelmiszereket, élvezeti cikkeket stb.. a nem élelmiszereken belül ruházati cikkeket, tüz—előanyogokat. kulturális szükségleteket kielégítő termékeket és szol-

góltatásoikat stb. Az. hogy mely ágazatban hozták létre 'a terméket, szintén játszik

bizonyos szerepet ebben a csoportosításban, ennek a csoportképző ismérvnek a jelentősége azonban jóval kisebb, mint az. hogy milyen a termék jellege, milyen

szükségletet elégít ki. A tüzelésre használt szén, ta, olaj, mezőgazdasági hulladék,

bár a legkülönbözőbb ágazatokba—n jöttek létre, mégis ugyanabban a főcsoport- ban szerepelnek a fogyasztási joyak csoportosításánál. mert ugyanazt a szükség—

letet elégítik ki. Ugyanakkor például a különböző gumitermékek, annak ellenére.

1A szolgáltatások csoportosításának kérdéseivel foglalkozott többek között Hegedűs Oszkár ,,A szol- gáltatások fogalma, csoportosítása és teljesítményértéke" (Statisztikai Szemle. 1971. évi 11. sz. 1120—1132.

old) c tanulmánya.

2 Classification of Household Goods and Services. System ot National Accounts. United Nations. 1968 Gyakorlatilag megegyezik a legtöbb szocialista országban alkalmazott fogyasztói temékcsoportosításokkal.

A TERMÉKEK CSOPORTOSiTASA

253

hogy ugyanabban az ágazatban (esetleg ugyanannál a vállalatnál) hozták őket létre, más—más főcsoportban fognak szerepelni attól függően, hogy ruházati (pél- dául gumicipők). közlekedési (például gumiabroncsok), gyógyászati (például orvo—

si gumicsövek) vagy sport (például gumicsónak) szükségletet elégítenek ki.

Akkor, amikor döntenünk kell arról, hogy milyen csoportképző ismérveket használjunk egy fogyasztói csoportosítás kialakításánál, természetesen azt is fi- gyelembe vesszük. hogy milyen célokra kerül ez a csoportosítás felhasználásra.

Minthogy a lakosság fogyasztásának csoportosítása fontos szerepet játszik a ke—

reslet—kínálati. a rugalmassági elemzésekben, a csoportképző ismérvek közé be kell állítanunk a tartós fogyasztási cikkek—egyéb fogyasztási cikkek megkülönböz—

tetést is, minthogy jövedelemrugalmasság szempontjából egészen másképpen vi—

selkednek az előbbiek, mint az utóbbiak. Ilyen alapon más—más csoportba kerül a lemezjátszó és a lemez, a televízió és a —mozi(jng). az autó és a taxi vagy az autóbusz közlekedési díja, annak ellenére. hogy bizonyos elvont értelemben ugyan- azt a szükségletet elégíti ki.

Lényegesen más a helyzet a termelt termékek csoportosításánál. Amikor azt vizsgáljuk, hogy milyen termékeket termelünk, természetesen akkor is érdekel ben—

nünket. hogy ezek milyen szükségleteket elégítenek ki. Ennek a csoportképző is- mérvnek azonban itt csak másodlagos jelentősége van, már csak azért is. mert a termelés fázisában nagyon sok termékről még nem tudjuk, mire is fogják végül felhasználni. (Például a túlnyomórészt tüzelési célra használt szén továbbfeldol—

gozás esetén fontos vegyipari alapanyagokat szolgáltat. vagy gépelemeket, elekt- rotechnikai célra szolgáló alkatrészeket állíthatnak elő belőle. A termelés fázisá- ban még a tipikus fogyasztási cikknek tekinthető szövetekről sem ismert, hogy köz—

vetlen fogyasztási igényt fognak—e kielégíteni, vagy konfekcióipari alap—anyagként a termelési szférában kerülnek-e további feldolgozásra.) Ezzel szemben lényege—

sen nagyobb szerepet kapnak a termelési csoportosí'tásnál olyan ismérvek, mint hogy milyen technológiával. milyen anyagból készül a termék. milyenek a fizikai tu—

lajdonságai, azaz ugyanazok az ismérvek, amelyek az ágazatok szerinti csoportosí—

tásnál is elsődleges szerepet játszanak.

Itt érdemes egy kis kitérőt tennünk. s az ágazatok szerinti csoportosítás néhány kérdésével foglalkoznunk. Annál is inkább célszerűnek látszik ez, mert a csoport- képző ismérvek hasonlósága mellett sokszor elhomályosulnak a különbségek az ágazatok szerinti csoportosítás és a termelés termékek szerinti csoportosítása kö—

zött. Az ágazatok szerinti csoportosítás kérdéseivel viszonylag bővebben foglalkozik az irodalom3, és ezen a téren a nemzetközi statisztikai ajánlások és megállapodá- sok is viszonylag előrehaladottabbak."

Bár az ágazatok szerinti csoportosítás és 'a termékek szerinti csoportosítás legtöbbször ugyanarra a körre vonatkozik, mindkettő ugyanabban a fázisban (a ke- letkezésnél) vizsgálja a termelést. és ugyanazokat a csoportképző ismérveket al- kalmazza. mégis lényeges különbségek vannak a kétféle csoportosítás között. Más és más a kétféle csoportosítás megfigyelési egysége. A termékek szerinti csopor- tosításnál az egyes termékekről döntjük el. hogy milyen csoportba tartozzanak, függetlenül attól, hogy hol termelték azokat. Az ágazatok szerinti csoportosításnál ugyanakkor egyes termelési egységek termelését soroljuk ebbe vagy abba a cso—

partba.

3Lásd: Nyitrai Ferencné — Dr. Szilágyi György: Az ágazati osztályozások nemzetközi egységesítése.

Statisztikai Szemle. 1967. évi 12. sz. 124'i—1258. old. (

'*lnternational Standard industrial Classification of All Economic Activities. Statistical Popers. Series M. No. 4. Rev. 2. United Nations. New York. 1958; illetve a KGST—tagországok népgazdasági ágainak osztályozása 1966.

254 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ — DR. 100 LÁSZLÓNÉ

Az ágazatok szerinti csoportosításnak többféle változata van, attól függően.

hogy milyen termelési egységet választunk megfigyelési egys—égnek. Ezek a vál- tozatok :kisebb vagy nagyobb mértékben különböznek a termékek szerinti csopor- tosítástól. Legtávolabb van a termékek szerinti csoportosítástól az ágazatok szerinti csoportosítás. amelynél a vállalat a megfigyelési egység (ahol tehát egész válla—

latok termelését soroljuk ebbe vagy abba a csoportba); valamivel közelebb esik a termékek szerinti csoportositá—shoz az az ágazatok szerinti csoportosítás, amely- né-l a telep a megfigyelési egység; még közelebb az, ahol a tevékenységi egy- ség vagy üzem a csoportosítás egysége.5 Még az utóbbiak sem esnek azonban egybe a termékcsoportosítássol, mert üzemnek vagy tevékenységi egységnek is

lehet .,protilidegen" termelése.

Visszatérve a termelési és fogyasztási tenmékcsopörtosítások egymáshoz való

kapcsolatához, azt a következtetést kell levonnunk, hogy a két csoportosítás tunik—

ciója közötti eltérés a csoportosítások felépítésében. a csoportképző ismérvek ol-

kalmazásában bizonyos különbségeket indokol. Elméletben persze elképzelhető,

hogy a termelés sztérájára is egy fogyasztási típusú csoportosítá—st használjunk.

Ez azonban nagyon nehézkes megoldás volna, mert azt kívánná a termelési egy-

ségektől. hogy termelésüket nagyon sok apró csoportra bontsák. Ugyanúgy el-

képzelhető volna a fordítottja is, a fogyasztás szférájára alkalmazni egy termelési típusú csoportosítá'st, ez azonban csak nagyon korlátozott lehetőségeket biztosí—

tana a fogyasztás szférájában meglevő törvényszerűségek vizsgálatára.

Az eddigiekben a termelési és fogyasztási csoportosítások szembeállítására

összponxtosítottuk figyelmünket, és átmenetileg elhonyogoltu—k. hogy másfajta ter- mékcsoporto—sítások is léteznek. Ki kell egészí'tenünk most a mondottakat a lkeres—

kedelem szférájára alkalmazott termékcsoportosítások problémáival.

A kereskedelmi csoportosítások sajátos átmeneti kategóriát alkotnak a ter- melési és a fogyasztási csoportosítások között. Megvannak a maguk speciális kö- vetelményei. amelyek legtömörebben talán abban fogalmazhatók meg, hogy (tőb- bek között) (követniölk kell a kereskedelem szervezeti tagozódását. S minthogy a kereskedelem szervezeti tagozódása jelentősen eltér mind a termékeket előállító ágazatok (ipar, mezőgazdaság) szervezeti tagozódásától, mind a fogyasztás (szük-

ségletek) gyakorlatban alkalmazott csoportosításától, a kereskedelem termékcso—

portosításai is különböznek mind a termelési, mind a fogyasztási szférában hasz—

nált csoportosításoktól. A terméwkösszetétel szempontjából a keresked'elmen belüli munkamegosztás sok esetben eltér az iparon. mezőgazdaságon stb. belül kiala- kult munkamegosztástól. A fényképészeti szaküzletekben például nemcsak a mű-

5A megfigyelési egységek sokféleségét (egy országon belül is) leginkább az magyarázza, hogy más- más adatokat más-más finomsággal lehet csoportosítani. A főbb pénzügyi adatok általában csak a válla- lat egészéről állnak rendelkezésre, a termelési érték már többnyire üzemek szerint is bontható. Bizonyos ágazatokban az üzemet a tevékenységi egység helyettesiti. mert az egy földrajzi helyhez való kötöttség nem jellemző ismérv az adott ágazatban (például közlekedés. építőipar). A telep közbülső helyet foglal el az üzem és a vállalat között. A megfigyelési egységek főbb jellemzőinek egybeesését, illetve eltérései!

összefoglalóan az alábbi táblázat szemlélteti:

ismérv

Megfigyelési egység Egy tulajdonban Egvfsíw 69910" ? Egy földrajzi

! van tevekenyseget ; helyen van

folytat l

, _ _. , ,,, l ! §

Vállalat (enterprise) ... % X ;

Telep (local unit) ... ' x *

Tevékenységi egység (kind of activity unit) 1 x x

Uzem (establishment) ... l * * *

li l

A TERMÉKEK CSiOPORTOSlTÁSA

255

szeriparban előállított fényképezőgépet. hanem a vegyiparban termelt filmet is árusítanak; az autóalkatrész sz—azküzletek gépipari és más ágazatok egész sorának termékeivel foglalkoznak. Bizonyos szempontból tehát azt lehet mondani, hogy a kereskedelemben nagyobb szerephez jut a termék rendeltetésének, a szükséglet"

kielégítésben való szerepének ismérve, mint az iparban. mezőgazdaságban. Ugyan- akkor azonban a kereskedelemben kialakult tagozódás a fogyasztási cikkek szük- ségletkielégítést követő csoportosítását/tail sem azonos. többek között azért, mert a kereskedelemben is szerepet kapnak bizonyos ágazati természetű ismérvek (pél- dául Magyarországon az ún. mintaboltok esetében), vagy merta kereskedelemben kevésbé érvényesül a tartós—nem tartós fogyasztási cikk szerinti tagozódás.

A három szférában alkalmazott termékcsoportositások eltérései már régóta bizonyos gondot okoznak a statisztikusoknak, az integrációs folyamatok megerősö- désével pedig e problémák sokkal jelentősebbeikké váltak. Egyre nagyobb szerephez jutnak a termék— vagy termékcsoport—mérlegek, amelyek a termelés, értékesítés, felhasználás egész folyamatát felöleli'k. Árindexekhez, változatlan áras adatokhoz is kívánatos (konzisztencia szempontból), hogy ezek a termelés—értékesítés—fel- használás fázisában azonos csoportosításban készüljenek.

Mit lehet tenni e követelmények kielégítése érdekében? Mielőtt válaszolni

akarnánk erre. idézzük fel, melyek a termékcsoportosítás—i rendszerek funkciói?

Ezek általánosságban a következőkben jelölhetők meg:

1. rögzíteniük kell a rendszerezés hierarchiáját (egyrészt a főcsoportok elhatárolása, másrészt a csoportképző ismérvek érvényesítési sorrendjének meghatározása útján);

2. egyértelmű eligazítást kell adniuk a termékcsoportok tartalma, a rokon termékek elhatárolása tekintetében;

3. egységes alapot kell biztosítaniuk a különböző speciális célokat (vállalati és ma—

gasabb színtű nyilvántartások. a közgazdasági elemzéseket megalapozó adatgyűjtések és feldolgozások stb. céljait) szolgáló nómenklatúrák számára.

E funkciók ellátásához mindenekelőtt meg kell szüntetni a csoportosítási rend- szerek véletlen jellegű különbségeit, aminek nem elhanyagolható a jelentősége,

bár ez távolról sem old meg minden problémát. Végső soron két megoldás között

lehet választani.

a) Egy általános termékcsoportositás kialakítása oly módon, hogy egy cso—

portosításban alkalmazunk minden csoportképző ismérvet, ami a három szféra csoportosításaiban előfordul. Ez azonban aligha látszik járható útnak. ugyanis:

—— egy csoportosítás jellegét nemcsak a benne előforduló ismérvek, hanem ezeknek az ismérveknek a hierarchiája is meghatározza; ha tehát minden szükséges ismérv elő- fordul is a csoportosításnál, a választott hierarchia csak egy bizonyos rendeltetésre teszi igazán alkalmassá a csoportosítást, a többire kevésbé alkalmazható;

—- minden csoportosításban vannak maradék ("egyéb") csoportok, és ezek kezelése jelentős nehézségeket okozna.

b) A másik megoldásnál megmaradnának az egyes szférák külön csoporto- sításai, ezek közül azonban az egyiket sokkal részletesebben dolgoznék ki úgy.

hogy ennek tételeiből egyúttal a többi csoportosítás is megállapítható legyen.

Ezáltal megteremtődnének az egyes csoportosítások közötti kategóriaszerű kapcsol latok.6 Ez az eljárás sokkal gyakorlatiasabbnak látszik az előbbinél, bár ennek is vannak jelentős nehézségei (például az egyéb kategóriák esetében).

Eldöntendő természetesen, hogy az alapcsoportosítás milyen típusú legyen.

Már most előrebocsáthatjuk, hogy a termelési jellegű csoportosítás alapult/étele

6Ugynevezett ,,fordító kulcs" (correspondence key) alkalmazásávalt

256 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ —DR. Tűü LÁSZLÓNÉ

látszik célravezetőnek. (Az indokok részletesebb ismertetésére a későbbiek során

még visszatérünk.) .,

A magyar gyakorlatban ,— az országok többségéhez hasonlóan - csak részben tekinthető megoldottnak a termékek és szolgáltatások csoportositásának egysége.

Ami az ipari termékeket ill-eti. ezeik egységes tartalommal történő tervezését, — nyilvántartását és számbavételét az Ipari Termékek Jegyzéke (lTJ) biztositja. Az 1968-ban életbe lépett lTJ rögzíti mind a belföldön gyártott, mind a behozatalrból származó ipari termékek (nyersanyagok, félkész- és késztermékek) csoportosítás—i rendszerét. Lehetővé teszi összehangolt mérlegek készítését, mivel a népgazdaság valamennyi ágában -— a termelés, a forgalom (bel— és külkereskedelem, szállítás).

az anyagi—műszaki ellátás területén - egységes alapot ad az alkalmazott ipari termékcsoportosításokhoz.

Szerkezete elsődlegesen az ipari termelés ágazati elhatárolását követi, de a csoportosítási ismérvek között a termelési folyamatok technológiai szempontjai

mellett széles körben kapott prioritást a termékek rendeltetése is. Az ITJ részl—etes—

sége, tagoltsága (megközelítően 13000 tételből épül fel) biztosítja, hogy részletező tételeiből — a termelésre irányuló megfigyelések nómenklatúrái mellett —_ keresi- összeál ! íthiatók.

Lényegében két olyan —— általánosabb — probléma van csak, amelyek áthida—

lása kiegészítő jellegű gyűjtő tételek szerepeltetését kívánja meg a kereskedelmi elszámolásoknál. Ezekre olyan esetben van szükség, amikor külön—külön gyártott és külön is használható ipari termékeket a kereskedelem együttesen (vagy együttesen is) hoz forgalomba. Tipikus példája ennek a bútorok garnitúralként való érték—esia tése. A problémát itt az okozza, hogy a bútor-garnitúra nem homogén egység.

belső összetétele változó. Emiatt például a termelési volumen mérésénél nem vehető alapul megfigyelési egységként. a kereskedelmi forgalomban azonban élő kate- gória (bár szerepe, az egyedileg vásárolható bútorok iránti igények növekedése folytán, fokozatosan csökken).

Hasonló okokból jelentenek problémát a külkereskedelmi számbavételnél az ún. ,,komplett gyárberendezések" tételei. Gyakori. hogy ezek részegységei más—más ágazatok termékei, amelyek esetleg csak külföldön kerülnek összeszerelésre, de exportiukat — fővállalkozás keretében —- együtt bonyolítják. E tételek tartalma hete—

rog—én, gyakorlatilag az egyedi megrendelések függvénye.

Az egységes ipari termékjegyzékbe sem a garnitúrátk, sem a komplett gyár- berendezések tételei nem voltak beilleszthetők. Ez ugyanis teljesen meghiúsítaná a mérlegszerű elszámolás lehetőségét minden olyan termék esetében, amely gear- nitúra vagy komplett berendezés részeként is kereskedelmi forgalomba kerülhet.

Az ilyen termékek tehát eredendően a saját jellegüknek megfelelő termékcso- portba tartoznak s a kereskedelem a komplett tételek számbavételét külön meg-

figyeléssel biztositja.

A mezőgazdasági termékek hazai c'soportosításai tekintetében némileg eltérő a helyzet: a termelési és a forgalmi csoportosítások itt más—más rendszerre tá—

maszkod nak.

Az ipari termékek rendszerezéséhez szorosan kapcsolódva lépett életbe 1968-tól

a Mezőgazdasági Termékek Kereskedelmi Jegyzéke, amely tulajdonképpen a felvá—

sárló, a készletező (termelőeszköz-kereskedelmi) nagy- és kiskereskedelmi vállalatok, külkereskedelmi vállalatok, szervezetek. a mezőgazdasági termékeket felhasználó ipari vagy más vállalatok, valamint az irányitó szervek használatára, csoportosítá- saik egységessé tétele érdekében készül—t. E termé'kcsoportosításnál tehát elsődlege-

A TERMÉKEK CSOPORTOSITASA 257

sen a forgalmi szempontok dominálnak. A mezőgazdasági termelés hazai számba- vételei céljaira a Mezőgazdaság Ágazati Rendszere és Termékjegyzéke szolgál. Ez a termékjegyzék a mezőgazdaság ágazati rendszerén alapul, a termékeket a mező- gazdaság sajátos termelési szempontjai szerint csoportosítja, s felhasználási terü-

lete a mezőgazdaság belső elszámolásaira korlátozódik.

Az építőipari tevékenység keretében megvalósított létesítményeket az Épít- ményiegyzék fogl-alja egységes rendszerbe. Az építményeket rendeltetésüknek meg- felelően építményfőcsoporto-kba (utak, vasutak, vízi építmények. hidak, ipari, mező- gazdasági, közlekedési. kereskedelmi és tárolási, igazgatási. művelődési és okta—

tási, jóléti (szociális) és egyéb épületek, lakóházak, vezetékek, alagutak és föld- alatti építmények. bányakutatás építményei és egyéb építmények) sorolja, és rögzíti a technológiai szerelési munkák jellegzetes csoportjait. Az Építméwnyjegyzék a be—

ruházási munfká-zk (az új építések, bővítések és átalakítások) eredményeként létre- jövő építmények egységes csoportosítását, mind az építőiparba sorolt szervezetek, mind az ún. házilagos és magárnerővel végzett építkezések esetében, biztosítja.

A szolgáltatások átfogó és részletes csoportosítási rendszere hazánkban még

nem került kidolgozásra. E szempontból tehát különösen figyelmet érdemelnek azok

a munkálatok, amelyeknek célja a termékek és szolgáltatások nemzetközileg is

összehasonlítható, átfogó csoportosítási rendszerének kialakítása.

Különböző nemzetközi szervezetek felkérésére az ENSZ Statisztikai Hivatala a közelmúltban részletes tervezetet dolgozott ki A termékek és szolgáltatások egysé- ges osztályozósi rendszere (lSCC7) címmel. E rendszer kialakításával kapcsolatot fkí- vántak teremteni a nemzetközi statisztikai gyakorlatban a tevékenységek csopor- tosításánál alkalmazott ágazati osztályozás (lSlC) és mindenekelőtt a külkereske- delmi forgalom megfigyelésére szolgáló termékjegyzék (SlTCS) között. Ez egyúttal a vámtarifa-rendszerek alapjául szolgáló brüsszeli árunómenklatúra (BTN9) és az ágazati osztályozás közötti kapcsolat megteremtését is biztosítja, tekintettel a SlTC és a BTN felépítésének hasonlóságára. (A SlTC öt számjeggyel jelölt csoportjai általában megfelelnek a BTN négy számjegy jelzésű csoportjainak.)

A kiindulási alapot az lSCC kidolgozásához az ágazati osztályozási rendszer szolgáltatta. Fejezeti tagolását tehát az ISIC fel—építése határozza meg, amelynek negyedik fokozataiba (Group) építették be — további kettős részletezésként (ClaSS.

Sub-class) — azoknak a termékeknek, illetve szolgáltatásaknak csoportjait. arme- lyeket az adott ágazat (főtevékenysége keretében) előállít. Ez a megoldás azzal az

előnnyel jár. hogy mindazoknál az —— esetenként eléggé kényes —- elhatárolási prob-

lémáknál, amelyek termékcsoportosítási rendszerek találkozási pontjainál (kiter- melő—feldolgozó ipar, ipar—mezőgazdaság, ipar—építőipar, kereskedelem—szolgárl—

hatás stb.) óhatatlanul felmerülnek, lényegében az ágazati tevékenységek elhatá—

rolásának elfogadott elveit közvetlenül irányadónak lehet tekinteni.

'A kiindulás azonossága mellett azonban világosan kell látnunk a különbséget az lSlC és lSCC kategóriák belső tartalma között. Az lSIC ágazati osztályozás csoportjaiba szervezetek, gazdasági egységek, intézmények tartoznak. Az lSCC vi- szont a termékek és szolgáltatások osztályozási rendszere, amely azt rögzíti, hogy adott ágazat alaptevékenyégi körébe milyen termékek gyártása, illetve milyen szol- gáltatásak végzése tartozik. (Külön kérdés azután, hogy az adott ágazatba sorolt vállalatok termelése valóban csak a felsorolt termékekből. illetve szolgáltatásokból tevődik—e össze?) Az ISCC tehé önálló rendeltetésű és az lSlC—tól eltérő tartalmú

7lnternational Standard Commodity Classification of All Goods and Services (St/STAT. 47.).

8Standard international Trade Classification.

" Brussels Trade Nomenclature.

3 Statisztikai Szemle

258 " , DR. DRECHSLER LÁSZLÓ — DR. TUD LÁSZLÓNÉ

csoportosítási rendszer, nem pedig az lSlC részletesebb bontása. A tervezetben

szereplő termék-, illetve szolgáltatási alosztályok száma meghaladja a négyezretp

Népgazdasági ágak szerinti megoszlásukat a következő adatok szemléltetik.

Az ISCC szerkezeti. felépítése

Termék. illetveszolgáltatási Ágazatok "m"—w— -———

Sor- , , _ , (lSlC Group) osztályok alosztályok

szám Nepgozdasagl m9 M,, ) (ISCC Class) (lSCC Subclass)

száma

1. Mezőgazdaság. vadászat, erdészet és ' ,

halászat ... 7 , 43 149

2. Bányászat és kőfejtés ... 8 _ 38 * 67

3. Feldolgozó ipar ... 81 730 2 364

4. Villamosság, gáz és víz . ... 4 3 14

5. Építőipar ... 1 30 _ 131

6. Nagy- és kiskereskedelem, éttermek :

és szállodák ... 4 45 É 390 7. Szállítás, tárolás és hírközlés ... 14 75 , 214 8. Pénzintézetek, biztosítás, ingatlan és f

üzleti szolgáltatások ... 12 , 77 208 9. Közszolgáltatások, társadalmi és ne ,

mélyi szolgáltatások ... — ... , _ ,27 1 174 797

Összesen 158 1 215 4 334

ismeretes, hogy az ágazati osztályozási rendszer három alapkritéríumot vesz figyelembe: a) a gyártott termékek, illetve a végzett szolgáltatások rendeltetését;

b) a termelési technológiát; c) a felhasznált nyersanyagot. Önmagában abból a tényből, hogy az ISCC az ágazati rendszer felépítését követi, adódik tehát, hogy a a termékcsoportosításo'k alapvető rendszerező elvének is e három kritérium tekint- hető. 's ezek az ágazati osztályozásná—l elfogadott prioritás—i gyakorlat szerint hat- nak a csoportosítások felépítésére. Termékrendszerezésről lévén szó, ezek mellett azonban általában szükség volt további csoportosítási ismérvek érvényesítésére is.

Az osztályok. illetve alosztályok e—lhatárolásánál így esetenként a termékek ké- szültségi fokát (félkész, illetve késztermékek elkülönítése); felhasználási, illetve ér—

tékesítési irányát; fizikai tulajdonságaikat: fontosságukat és az ár- és jövedelem—

elaszticitási vizsgálatoknál játszott szerepüket (például tartós—nem tartós fogyasz- tási cikzkelk) vették további ismérvekként figyelembe. Szolgáltatások esetében ——

amennyiben alkalmazhatók—nak bizonyultak -— szintén érvényesítették (az említett

kritériumokat, általában azonban a szolgáltatás jellege, rendeltetési céljuk és tel-

jesítésük körülményei szolgáltak alapul a tagolások kialakításánál. Minden esetben törekedtek viszont az elkülönítésre olyan szolgáltatásoknál, amelyeket a tőkés or-

szágok mérlegrendszere (SNA) más—más módon kezel.

Az ágazati osztályozások elhatárolásaínál az elméleti követelmények érvénye- sítésének sok esetben határt szabnak az adatszolgáltatással ikopcsolotos gyakor- lati megfontolások is. Engedményeket kell tenni például az ágazati homogeneitás követelményéből, a szervezeti tagolás miatt, ha a tiszta profilú gazdasági egységek (establishment) helyes adatszolgáltatás—a nem biztosított. A termé—kcsoportositási rendszer esetében viszont annyiból könnyebb a helyzet, hogy itt mindenekelőtt a term'ékkibocsátási adatok (esetleg az ezekhez kapcsolódó ráfordítások, illetve ának) megállapítása jelentkezik igényként, s ezek adatbázisának megteremtése ál- talában kevésbé problematikus.

A TERMÉKEK CSOPORTOSlTÁSA 259

Az alkalmazott ismérvekkel kapcsolatban a végleges rendszer módszertani anyaga teljesebb felsorolást fog tartalmazni, kifejezésre juttatva, hogy melyik is- mérv érvényesült nagyobb súllyal e csoportosítások során.

A jegyzék szerkezetét tárgyaló vitáknak egyik fő kérdése volt, hogy olyan termé- kek, amelyeket —— esetleg más—más technológiai folyamattal -- több különböző ága—

zatban ís előállítanak, milyen felfogás szerint szerepeljenek a csoportosításban.

Két eljárás között lehet ugyanis választani.

a) Az adott ágazat fő profiljának megfelelő valamennyi termék felsorolásra ke- rül, vagyis a termék minden ágazatnál szerepel. ahol az alaptevékenység keretében rendszeresen gyártják. Ennek a megoldásnak előnye, hogy könnyebben és ponto- sabban megállapítható a termelőegységek profilidegen termelésének aránya, je- lentős hátránya viszont, hogy megnehezíti a rendszerezés áttekinthető—ségét. s a termékek besorolásánál félreértésekre adhat alkalmat.

b) Bármely termé—k csak egy ágazat alaptevékenységéhez tartozhat. E mód- szer előnye. hogy kiküszöböli a kettőződéseket, hátránya viszont, hogy kevésbé át- fogóan jellemzi az érintett ágazatok termékszerkezetét.

Az Európai Statisztikusok Értekezlete szakértői ülésének résztvevői többsé- gükben a b) pontban jelzett álláspont elfogadását tartották helyesebbnek, szem- ben az eredeti tervezettel, amely néhány esetben lehetőséget nyújtott volna azo—

nos termékeknek különböző ágazatoknál való szerepeltetésére. Például a nyers- gumi esetében, amelyet termelhetnek ültetvényeken (vagyis az 1110. csoportban.

mezőgazdasági termékként), illetve nem telepitett erdőségekben (amikor az 1210.

Erdészet ágazatának tevékenységi körébe tartozik).

Más a helyzet természetesen olyan esetben, amikor a különböző ágazatokban gyártott, hasonló megnevezésű termékek műszaki jellemzői és rendeltetése eltérő.

Példa erre a lkOkSZ, amelyet egyaránt előállíthatnak a 3710. Vas és acél alap—

a—nyagipar, továbbá a 4102. Gázgyártás és elosztás, illetve a 3540. Különféle kő- olaj— és széntermékek gyártása ágazatokban. A kohászati üzemek azonban túl—

nyomórészt nyersvasgyártáshoz szükséges ikohókokszot termelnek, mig a másik (két ágazatban a lakossági és egyéb tüzelési célra szolgáló ikokszféleségeket gyárt- ják, tehát a hasonló -— összefoglaló — megnevezés ellenére tulajdonképpen más- máis termékekről van szó.

Végső soron az az álláspont alakult ki, hogy a rendeltetési cél szempontjá- ból is teljesen azonos termék csak egy helyen fordulhat elő az osztályozási rend- szerben. mégpedig annál az ágazatnál. amely világviszonylatban a legnagyobb arányban termeli. A rokon termékekesetében pedig olyan megnevezéseket kell sze- repeltetni, amelyek világosan utalnak az érintett ágazatokban gyártott termékek lkü—

lö'nbözőségére.

Külön megfontolást igényelt a problémának az a vetülete, amikor adott termék gyártása a termelő üzemek eltérő vertikális összetettsége miatt jelentkezik két kü—

lönböző ágazatban. Például a 3213. ágazati csoportba sorolt kötődéken kívül a 3220. Ruházati cikkek gyártása ágazatba tartozó üzemek is jelentős arányban állí- tanok elő kötszövött ruházati cikkeket. (A jövőben még inkább számítani lehet az átfedés fokozódására, mivel a kötszövött cikkek ikereslete világszerte növekszik.) Megoldásként itt az a lehetőség kínálkozott, hogy a különböző vertikolitási fokoza—

tú gyártó egységek közül azok ágazatához kell a kérdéses terméket sorolni, ahol az mint végtermék jelenik meg. Jelen esetben tehát a kötszövött anyagok csak a 3213. Kötődék termékei között fognak szerepelni, bár textilruházati ipari vállalatok

keretében is működhetnek .kötszövött alapanyag előállításával foglalkozó részle-

gek.

30

260 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ — DR. mo LÁSZLÓNÉ

A belföldi termelés és a külkereskedelmi forgalom közötti összefüggések vizs—

gálatához pontosan rögzíteni kell, hogy az lSCC olosztályai és a küilkeresketielemi, jegyzék csoportjai között milyen módon biztosítható a tartalmi kapcsolat. Leggyak—

robban az a probléma, hogy a külkereskedelmi jegyzék - mely a rendeltetési ei- * '

vet nagyobb súllyal érvényesíti -— egy csoportba fog össze olyan tenmekeket. ame— — lyek a termelési szerkezetet követő termékcsoportosítás eseté-n más-más ágazatok

termékei közöt-t jelentkeznek. Míg például a bútorokat a SlTC alapanyag szeri—nti.

megkülönböztetés nélkül fogni—lalja össze, addig a termelő ágazatok elhatárolása alapján a for—. a fém— és a műanyagbútorok gyakorlatilag egymástól elkülönítve

szerepelnek. ' _

A két csoportosítás közötti összefüggések kimunkálásához a többs-ég a terme-

lési jellegű osoportosítást javasolta bázisnak, elhangzott azonban olyan vélemény—

is, hogy a külkereskedelmi jegyzéket ikellene kiinduló—si alapul választom. (Figyelem- be véve, hogy az lSCC lényegesen tasgoltabb, mint a külkereskedelmi jegyzék. az

összefüggést általában a termelési jegyzek oldaláról kiinduló összevonás útján

lehet megteremteni.)

Az egyes ágazatokon belül tervezett csoportosítások rendszerévelkapcsolat—

ban elsősorban ott jelentkeztek problémák, ahol a termékek, illetve szolgáltatások megfigyelésének országonként sincs még hagyományosnak tekinthető. kialakult módszere. Néhány példa a felmerült fontosabb. meghatározott ágazathoz kapása—

lódó problémákra.

A mezőgazdasági csoportosításoknál az emberi táplálkozásra alkalmas és a

takarmányozási célra szolgáló termények határozottabb elkülönítése iránt merült fel igény.

Az építőiparban tervezett csoportosítás csak a véug'termékelke't vette figyelembe, az építmények rendeltetés—e szerinti tagolávsban. Többen kifogásolták ezt. mivel e megoldás nem nyújt lehetőséget az alvállalkozói szerződések Heretében végzett teljesítmények vizsgálatára, sem építményenként. sem tevékenységfa'jtáik szerint.

A nagy- és kiskereskedelem belső tagolá'sánál a tervezet lényegében azoknak

a mezőgazdasági és ipari termékeknek csoportosítását vette alapul, amelyek érté- A

kesítésével az érintett kereskedelmi tevékenység keretében foglalkoznak. Az ezzel

egyetértő véleményekkel szemben olyan álláspont is kialakult, hogy a belkereske—

delem tevékenységének belső bontásánvál. illetve a termelőwágozatok és a belkeres—

kedelem közötti összefüggések biztosításához nincs szükség nemzetközi koordiná-

cióra (amit egyébként is megnehezít, hogy a kereskedelmi szervezetek formái és adatszolgáltatási lehetőségei országonként igen eltérők).

Javasolták ezenkívül olyan kiegészítő csoportosítási rendszer kidolgozását, amely a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi szolgáltatásokat a kereskedelmi egységek típusai szerint (boltok, áruházak, szupermarkete'k. utánvéttel árusító áru-

házak stb.) tagolná.

A szállítás, tárolás és hírközlés ágazattal kapcsolatban is elhangzott olyan ve'- lemény. hogy a nemzetközi osztályozási rendszernek nem kellene a szállított áru- cikkek szerinti egységes részletezést tartalmaznia. Javasolták, hogy a belső tagolá-

sok szükség—es mértékéről való döntést bízzáík az egyes országok megítélésére.

A pénzintézeti szolgáltatásoknál különösen élesen merült fel az országonkénti

gyakorlat eltéréseinek kérdése. Nehezen áthidalható problémát okoz ugyanis, hogy (különböző feladatkörű pénzintézetek Ókeresk—edelmi bankok. takarékpénz—

tárak. takarék- és kölcsönhitel intézetek stb.) foglalkoznak hasonló ügyletekkel (például letétek kezelésével). és így nem Oldható meg az azonos típusú szolgálta- tások egy osztályban való szerepeltetése.

A TERMÉKEK CSOPORTOSlTÁSA ' 261

A nehézségek ellenére általános volt a vélemény, hogy e fontos területen feltétlenül szükség van homogén szolgáltatáscsoportok létrehozására.

További részletes tanulmányozást igényel még a közoktatási szolgáltatások

rendszerezése is, elsősorban abból a célból. hogy elfogadható megoldást lehessen találni az UNESCO által kidolgozott, nemzetközileg egységes oktatási rendszer—

nek az ISCC követelményeit is kielégítő adaptálására. Ennek során figyelembe kell venni, hogy az ISCC lényeges igénye a szakmai oktatás elkülönítése a nem szakmai jellegű oktatástól, illetve az, hogy a csoportosítás alapján megfelelő adatokat tudjanak biztosítani a nemzeti mérlegrendszereik elszámolásaihoz. Az oktatási szolgáltatások elhatárolásainak meg 'kell alapozniufk az egyértelmű ada- tok gyűjtését a különböző képzési formákba bekapcsolódó, illetve az ott végző tanulók számáról. íképzésüík költségeiről stb.

Az orvosi. fogorvosi és egyéb egészségügyi szolgáltatások belső csoportosí-

tá—sáwnál első ismérvkénut a kezelést végző intézmények fajtáit, második—ként a kezelt

betegségeket vette alapul a tervezet. Következetlenségekre vezetett azonban, hogy míg a kórházi ápolás keretében nyújtott szolgáltatásokat a betegségek szerint tagolták, addig a járóbeteg-ellátásnál csak a szakorvosi ellátás szerinti bontást vették figyelembe. E probléma megoldásába a további munka során bevonják

az Egészségügyi Világszervezet szakértői—t is.

Eléggé megoszlottak a vélemények a csoportosítási rendszer szükséges rész—

letességéről. A kialakitott osztályok (és főleg az alosztályok) száma ugyanis szó- mos ágazatban jóval nagyobbnak tünt az indokoltnál. Tisztázódott azonban, hogy az ENSZ Statisztikai Hivatala a bontásakat mindenekelőtt az egyes csoportok tartal—mának közelebbi meghatározása, elhzatárolásuk tisztázása céljából dolgozta Nemzetközi adatgyűjtésre csak fontos, kiemelt tételek esetében kerülhet sor.

Az ENSZ Statisztikai Hivatala a regionális értekezleteken elhangzó, illetőleg a nemzeti statisztikai hivataloktól és az érdekelt nemzetközi szervektől beérkező észrevétele figyelembevételével előreláthatóan az 1972. év végére dolgozza ki a ter- mékek és szolgáltatások nemzetközileg egységes csoportosítási rendszerének új, felülvizsgált változatát. A végleges rendszer -— amelynek elkészülése 1974—re vár- ható — egyrészt nagy segítséget fog adni valamennyi ország számára saját statisztikai rendszerének konzisztens fejlesztéséhez. másrészt lényegesen növeli majd a statisztikai adatok nemzetközi összehasonlíthxatóságát.

PEBIOME

Heoőxozmmoc'rb B Komnnexcom aHaAnse eKoHOMnuecxoü muann magamugnpycr Taxme n 'rpeőOBam—m, npenbsnnaemme K CTa'rHC'rwxecxoü rpynnupoaxe npozzywroa " yCAyr. Tax, napsz- ny c rpynnuponxamu, opraununnamlgma'xcn Ha OTAEAbele ccpepbr npogecca Bocnpoussoixwaa, Bce őere Hacromenbuoi'r C'rauoamcx HOTPCÖHOCTb B rpyrmuposkax, nosnonmolgux npons- Bonn-tb MCCAemosam—xe BsauMOCaneiíx npousaogctaa, Toproaoro oőopO'ra, na'rpeőmexma ;! Ha- Komxemm.

OaHaKo CHCTeMbI rpym'mpoaox, npnMel—memmx !; OTACAbeIX ctpepax,cy1;_1,ecTBeHx-10 a'r- Mmalo'rcx apyr o'r apyra. Tat: B xozxe ncuenosannx HOTPCÖACHHH Hacexem—m ); nepsylo 0116- pema xBAse'rcx nH'repecnon nx cnocoőnocrb K yAOBAe'rBopeHnm Tex mm ?!me noTpeőHOCTei't.

a cosaaxotgax ux o'rpacnb nmee'r B rcpaímeií mepe BTOpOCTeneHHOe anauenne. B OÖAaCTYX a- HaAusa cnptaca —- npeAAoz—xenun, namuym pom; HrpaeT paamemesaaue Tonapos AAu'reAbHoro

!!OAbSOBaX-XHH n npovmx npeAMe'roa norpeőnemm.

B rpynunpoaxax Toaapoa no nponaaonc'mem—iomy npusnaky yaonAe'rnopfreMax norpeő- 140ch umee'r B'x'opoctenem—me snauenne TeM ÖOACC, 'n'o B npogecce nponsaoucma s etnoma- mm MHOPHX nponymos elge He HSBECTHO,6y21yT AH oan HCHOAb3OBaHbI zum HenocpezchBeI—l- Horo notpeőAmu—m' B aanmoü ceoeii (papam nm me npoi'my'r nanbueumym nepepaőorxy B npouseoucmennon campo. ,ZlaAee B rpynnupvoBKax npouasogcrscrmoro xapax'repa öomnuoc

262 DR. DRECHSLER _ DR. rooms: A TERMÉKEK CSOPORTOSITASA

suauenue HMEDT l'IpHBRaKH, npezioc'raanmolgne namopmagmo o Texaonomn, cblprBbIX mare-

puanax, tpusntrecxnx caoüc'raax nponyx'ra. '

Onan-Tam nnmmn mamam-cx rpymmpomm crpepm oőpaigemm, Koropme xm: npann—Ao yuu'rbmaio'r npocpmtb Topronoii ccm. Xors'r a Toprome tipusnak HaBHa'íeHHR Tosapa Hany-_

uae'r Gonbmee euauenne. nem B npOMbImAeHHOCTl—l a B CCAbCKOM xozni—ic'rne, ou ace me He npnoőpe'raeT Taxoíír prnnoü pour, KaK B rpynnnpoexax oőnac'n—r no'rpeőnemm. '

stsxy TOBaprIX rpynnnposox npnmeuaemmx e ynomxuy'rmx abuue ccpepax mennie a- őecneumb maya/m cnocoőamu: a) ny'reM coaztamm Taxoí'i oőrgeiá rpyrmuposmx upoztymoa, 3 Ro? '

Topor'i y'lHTstalOTCH rpynnooőpaayrorgne npnanaxu, npnMennemme a rcamaoü az _Tpex cmept;

) tty—rem suaumewbuo őonee nonpoőuoii paspaőo'rim onnoü —— OÖbI'H-ZO nponzaogc'rn'etmofl'

—— PpynanOBKH Tal—(HM pőpasom, utoőm Ha ocnoBar—mn ee nosnguü őbma aasuomno trany—

trmb u apyme rpymmpomm. '

CTaTuCTmecxoe őmpo OOH npimem—mo no cyu_1,ec'rsy Bropoü cnocoő B xoge paapaőa'rrm npocKTa ,,Ezmnoü cuc-rerum Knaccnmuxagnn nponyx'ron " ycnyri ' (ISCC), c nomolgbxo Horro- poii npouaaoam'cs nonbr'rka yansa'rb npnmnneMyio B memaynapoauoi'i cramc'rmrecxoii apan—

THKe OTpacACBYK) Knaccmpuxagmo (ISIC) B nepaym (nepem: c nomenxna'rypoü zum ysxe'ra Buemnei'r Toproanu (SITC) u, COOTBeTCTBeHl—lo, c őpmccenbcxoü Toaapuoü nomeanna'rypoü

(BTI/l). *

ABTOpr nanaramr C'rpymypy Hoaoü memuyuapozxuoü cnc'remm rpynnnposxn nponyx'roa u ycnyr, Bamueümne rpynnooöpaaymigne npuauaxn nocnenueü n OCHOBHbIe gamer—lányra, KO- Topble őbvm BbiCKaBaHbI no ammy npoemy Ha cosergax—mu excneproa Kompepengma egponeü—

crmx c-ra'mc-rmcoe.

SUMMARY

The demand for complex analysis of economic life modifies also the reauire'ments set to the statistical grouping of products and services. Thus, in addition to groupings restricted to individual elements of the reproduction process increasingly become imperative that igroupings which enable the investigation of the relations of production, trade turnover, consumption and accumulation.

Nevertheless the grouping systems used in different spheres are considerably different irom each other. During an investigation of the consumption of the population the main interest is in that characteristic of products and services which shows the demand they meet. while the branch that produced them has not more than secondary significance. On the other hand, in the case of investigation of elosticity of demand and supply an im—

portant part is played by the differentiation of durable and other consumers' goods.

In the course of grouping products looking at the production the demand that is to be met has secondary significance. So much the more this is the case because in the phase of production it may not be known from a number of products whether in the concrete , form they will directly meet the demand of consumption or will be further processed in the production sphere. Just then if grouping of production have a greater part of such criteria os technology, material of which the product is made and its physical nature.

The demand of grouping of trade is different again. This usually reckons with the pro'file structure of trade organizations. Though the criterion of designation of the product has a greater part in trade than in industry or agriculture, neither in this case asserts itself insomuch as in the course of grouping of consumption.

The co-ordination of groupings of products used in the spheres mentioned above can be attained in two ways: a) creating such a universal grouping of products in which all the group-forming criteria, occured in groupings of the three spheres discussed, are accepted and b) let one of the groupings, generally that of the production. be elaborated in much more details. so that irom its items the other groupings could be deduced.

Practically the latter method was used by the Statisticai Office of United Nations developing a project of unified classification system of products and services (ISCC).

This should have integrate the branch class'ification adopted in the international statistical practice (ISIC) in the first place with the commodity register of foreign trade turnover

(SlTC) respectively with Brussels nomenclature ot commodities (BTN).

The study surveys the structure of the new international system of grouping of products and services, the main criteria of grouping asserted by its elaboration and the essential reflectotions emerged in the course of discussion of the project on the Conference of

European Statisticians.