STATiSZTlKAl IRODALMI FIGYELÓ 925
ban a hegesztők vagy a szellemiek között a bonyolult összefüggéseket tartalmazó gyártási rajzok szerkesztői. A robattechnika ugyanis nagymértékben bővíti például a tervező mérnökök, az építészek és a műsza- ki rajzolók technikai lehetőségeit. Már mu- tatkoznak annak jelei is, hogy más rangos foglalkozások kiszorítása szintén megkez- dődött.
Az utóbbiakra a biztosítási szakágazat- bál hoz példákat a szerző. Az adott terü—
leten a számítógépek kezdenek átvenni olyan rutinmunkákat, amelyek korábban egyértelműen a beruházáselemzők, a lebo- nyolíták és a jogi tanácsadók feladatának
számítottak. E szakemberek most a legbo—
nyolultabb eseteknek szentelhetík figyelmü- ket, ám ez új — eddig szűk kör kiváltságá- nak számító — szakismeretek elsajátítására szorítja őket. Eltekintve azonban a szóban forgó nivóemelkedéstől, valójában kettős struktúraváltozás megy végbe (: nemzetgaz- daságban. Egyfelől létrejön a gyengén kép- zett vagy csakis az alapokat ismerő dolgo- zók tömege. másfelől egy nagy szakérte- lemmel rendelkező műszaki diplomás réteg alakul ki.
Kétséges -— vallja a szerző —, hogy az említett kettős tagozódás a leghatékonyabb és (: legkifizetődőbb módja lenne az em—
beri erőforrások hasznosításának. Bár a szakirodalom túlnyomó része azt sugallja, hogy a termelés és a szolgáltatások szer- vezési módját teljes mértékben a techno- lógiának kell eldöntenie. és ez többnyire igy is zajlik le. számos olyan terület ma—
rad, ahol sikeresebb egyensúly alakítható ki a hatékonyság és az emberi részvétel kö—
zött. A célszerűen megválasztott arányok a szaktudás fokozására serkentenek.
Az a jelenlegi aggodalom, hogy az új technológiák lényeges befolyást gyakorol—
nak az aktív népesség foglalkozási szer- kezetére, továbbá a közeli nagyarányú fe- leslegessé válástól való félelem, mintha el—
terelnék a figyelmet egy, a technikai vál- tozós okozta. legalább ennyire fontos kö- vetkezményről: a munka természetének és szakképzettségbeli tartalmának módosulásá—
ról. A brit nemzetgazdaság különböző ágai- ban folyó kutatások ezért két nagy téma- csoport köré összpontosulnak. Az egyik ar—
ra a kulcsszerepre vonatkozik, amelyet a vezetői döntések játszanak az innovációs folyamatban. Úgy találták, hogy a kifogás—
talan helyzetértékelés és a széles körű in—
novációs stratégiák kifejlesztése egyaránt üzleti érzéket és műszaki éleslátást igé- nyel. Az új technológiákat illető elhatáro- zások döntők, mert a célul tűzött innovációs folyamat és az ehhez kapcsolódó munka- szervezés, munkatartalom fő meghatározója a kialakuló foglalkozási szerkezetnek.
A másik kutatási témacsoport annak a szélesedő szakképzettségi igénynek a felde—
rítése, amelyet az új technológiák a szak—
ismeret valamennyi lépcsőtokán támaszta- nak a munkaerő-állománnyal szemben. (Er—
re —- és a kívánatos új szakmai tartalom- ra — jó néhány példát mutat be a cikk a következő feladatkörökben: a vezetés meg- újítása; a technikai szakismeretek: a gép- kezelés és -karbantartás; az irodai szakte- rületek; a műszaki hozzáértés; a vezetési információs rendszerek; a diplomás pályák:
a szakértői feladatok; atechnológusok—tech—
nológiák; a tájékoztatás.)
Ahhoz, hogy megfelelően irányítsák a technikai változásokat. az elképzeléseknek ki kell terjedniük a hosszabb lejáratú elő- nyökre és következményekre is. Például a technológusok egyre inkább arra kénysze—
rülnek majd, hogy részterületek igazgatóivá váljanak, és több tudományágat felölelő környezetben dolgozzanak. A technológu- soknak a mainál szélesebb körű hozzáér- tésre és rendszerismeretre is szükségük lesz.
Eltekintve attól, hogy — mint említettük — számos kézműves ismeret válik feleslegessé.
valószínűleg fennmarad az igény a sokol- dalúan képzett (több szakmával rendelkező) dolgozók iránt.
(Ism.: Somogyi Miklós)
GEGUA. V.:
A GRÚZ NÉPGAZDASÁG AGAZAT! KAPCSOLATI MÉRLEGE
(O mezsotroszlevom balansze narodnosgo hozjaj- sztva Gruzinszkoj SZSZR.) -— Vesztnik ztatísztikí.
1985. 10. sz. 35—39. p.
A Szovjetunióban az 1950-es évek végé—
től rendszeresen összeállítják a népgazda- ság ágazati kapcsolati mérlegét (ÁKM).
Először az egész Szovjetunióra készültek ezek a mérlegek, majd 1979—től kezdődően a köztársaságok külön ÁKM-et is összeállí- tanak. Az ágazati kapcsolatok mérlegeit egységes módszertan és ágazati nómenkla- túra alapján készítik. A köztársaságok ÁKM- je annyiban különbözik az egész Szovjetu- nióra vonatkozá ÁKM-től, hogy azok rész- letesebben tartalmazzák az adott köztársa- ságra jellemző ágazatokat, például Grúzia esetében a ,,teaipart" és az alkoholmentes italok (ásványvíz) termelését. Ezenkivül be- mutatja a termékek köztársaságok közötti
forgalmát is,
Az AKM-munka területén új jelenség az agráripari komplexumok ágazati kapcsolati mérlegének összeállítása. Ez a mérleg a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának módszertana alapján készül. Az adatok se- gitségével lehetőség van a köztársasági ag—
926 STATISZTI KAl. . ! RODALM! * HGXELÓ
ráripari komplexum ágazati és területi kap—
csolatainak. struktúrájának. a források kép- zésének stb. jejllemzésére. -
Az ÁKM adatai lehetővé teszik. hogy be—
hatóan vizsgálják a nemzeti jövedelem ter—
melését és elosztását. az egyes népgazda- sági ágazatok anyagi—tárgyi össze—tételét, az ágazati struktúrát, az ágazati és területi kapcsolatokat stb.
Az utóbbi években jelentősen megnőtt a köztársaság két vezető népgazdasági ága—
zatának — az iparnak és az építőiparnak -—
a súlya mind a társadalmi termék, mind a nemzeti jövedelem termelésében. Olyan ten- dencia is megfigyelhető, hogy a társadal- mi termék termelésében csökkent a terme- lési eszközök és nőtt a fogyasztási cikkek termelésének a súlya.
Fontos feladat a műszaki—gazdasági fo—
lyamatok mélyebb elemzése a közvetlen és a teljes ráfordítások koefficienseínek segít- ségével. Ezeket a koefficienseket az ÁKM-, adatok alapján számítják ki. E koefficien- seknek gyakorlati jelentősége az állami ter-' vek különböző variánsainak kiszámításánál és a tervek összeállításában van.
Az 1982. évi ÁKM alapján 18000 közvet—
len és teljes ráfordítási koefficienset számí—
tottak ki a grúz Központi Statisztikai Hiva—
talban. Ennek alapján megállapították, hogy 1978 és 1982 között a társadalmi termék termelésében nőtt a villamos energia és a fűtőanyagok felhasználása, az alapvető fo- gyasztó ágazatokban csökkent a vaskohá- szati termékek felhasználása. Néhány nép- gazdasági ágazatban még mindig nem ki—
elégítő a vegyipari termékek felhasználása.
Az ágazati kapcsolatok mérlegének to—
vábbi felhasználási területe az állóalapok állományának, szerkezetének és eloszlásá—
nak vizsgálata. A grúz Központi Statisztikai Hivatalban sokoldalúan elemezték az álló—
alapok összetételét, azok népgazdasági ágak közötti eloszlását. 1978 és 1982 között nőtt a termelő állóalapok aránya, az álló- alapok összetétele a gépek és berendezé- sek javára módosult.
Az ágazati kapcsolatok mérlegének mu—
tatói között jelentős helyet foglalnak el az export—import mutatók. Az 1982. évi ex—
port—import mérleg kidolgozása széles körű információt adott Grúziának a többi köz- társasággal való gazdasági kapcsolatairól.
Grúzia egyike a Szovjetunió iparosodott köztársaságainak. Emellett fejlett mezőgaz- dasággal is rendelkezik, termékeinek jelen- tős részét a köztársaság határain túlra szál-
lítja.
Az ágazati kapcsolatok mérlegének ösz- szeállításával kapcsolatban még egy sor módszertani probléma vár megoldásra. _Ez-*
zel összefüggésben szükséges az egyes mu—
tatók megbizhatóságának, e's. pontosságá—
nak növelése. a mérleg összeállítására for—
dított idő lerövidítése, valamint,-azavegyes köztársaságokban készített ágazati kapcso- latok mérlegeinek jobb összehangolása._
(ism. : Farkas Gizella)
KOROVJAKOVSZKU. D.:
FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET AZ AGRÁRIPARI KOMPLEXUMB'AN
(Potrebitel szkaja kooperacija v sziszteme ÁPK.)
— Voploszü Ékonomíkí. 1985. 10. sz. 62—72. p. '
A Szovjetunióban a fogyasztási szövet- kezet az agráripari komplexum szerves ré—
sze.. egyszersmind a falu gazdasági—társa- dalmi fejlődésének egyik elősegítője. Az élelmiszerprogramnak megfelelően a fo- gyasztási szövetkezeteknek a korábbinál magasabb színvonalon kell magukra vál- lalni a falusi lakosság ellátását, a, közét- keztetést, a mezőgazdasági termékek " fel- vásárlását. A fogyasztási szövetkezet nem tartozik kizárólag az agráriparí komplexum sem egyik, sem :másik szférájához; tevé- kenysége kisebb--nogyobb mértékben ' az agráripari komplexum minden egységéhez kapcsolódik. Az agráripari komplexum vég—
ső termelésének 6 százalékát a szövetkezeti felvásárlás. a közétkeztetés, a fogyasztási szövetkezetek keretében működő élelmiszer-
—feldolgozás adja. —A komplexum termékei- nek egynegyedét a szövetkezeti kereske—
delmen és a közétkeztetésen át értékesíti.
A szövetkezeti kereskedelem áruforgal—
mának volumene a nyolcvanas években át- lagosan 16 százalékkal nőtt. Ezen belül a hús-, a baromfi- és a gyümölcsértékesités mintegy 30 százalékkal, az iparcikkek ela—
dása az átlagosnál kisebb mértékbenemel—
kedett. "A szövetkezeti kereskedelem áru- forgalma — egy főre számítva ;— 1950 és 1983 között nyolcszorosára bővült. Ugyan- ebben az időben a városi kereskedelmi há—
lózat forgalma — ugyancsak egy lakosra számítva — 3,6—szorosára nőtt. 1950-ben az egy városi lakosra jutó áruforgalom ötszö- röse voltl jelenleg csak kétszerese az egy fa—
lusi lakosra jutó forgalomnak. A— különbség kiegyenlítődésének az az akadálya.— hogy a szövetkezeti kereskedelem kisebb árukész- lettel.. szerényebb választékkal rendelkezik.
mint a városi. ezért a falusi lakosságnak mintegy 60 százaléka a városokba utazik be- vásárolni.
A fogyasztási szövetkezetek árukészlete nem növekedett úgy. mint a mezőgazda- sági vállalatokban dolgozók' munkadíja.
Más arányok szerint kell az állami: ésa szövetkezeti kereskedelem között az uá—rut elosztani. Különösen nagy a kereslete—fa—
lusi építkezések gyarapodása miatta!.épi—
