STATISZTIKAI IRODALOMI FIGYELŐ 507
gozott, míg az egyetemi diplomásoknál ez az arány 67 százalék. A 65–69 éveseknél ez a ráta 22:49, a 70 éveseknél és idősebbeknél 15:32. Ha a ledolgozott heti munkaidőt vizsgáljuk, akkor a két fiatalabb kor- csoportban nem találunk különbséget az iskolai vég- zettséget illetően, de a 70 éves és idősebb korcso- portban az egyetemi diplomások átlagosan 17 órát dolgoznak a középiskolai végzettséggel sem rendel- kezők 26 órájával szemben. A ledolgozott hetek vizsgálata arra a meglepő eredményre vezet, hogy a két szélső korcsoportban a magasan kvalifikáltak 5–
7 héttel többet dolgoznak, mint a legkevésbé képzet- tek, míg a középső korcsoportban ennek az ellenke- zője figyelhető meg.
A kevésbé képzettek úgy tűnik több órát dol- goznak hetente, mint a legjobban képzettek, de ke- vesebb munkahetet teljesítenek, mint tanultabb tár- saik. Az egyetemi diplomásoknak még idős korban is több lehetőségük van arra, hogy dolgozzanak, amit ritkán tesznek jövedelmi megfontolásból, ezért kevesebb a heti munkaidejük. Az alacsony képzett- ségű idős nők hosszabb munkahetét egyértelműen a jövedelemszerzés motiválja.
Bár idősebb korban sok nő dolgozik, mégis azok vannak többen, akiknek nincs munkájuk. Ak- kor lehet valós képet kapni e korosztály foglalkozta- tásáról, ha a különböző (személyes, munkaerő-piaci, pénzügyi stb.) tényezők egymásra hatását is meg- vizsgálják. Egyrészt a kor önmagában is csökkenti a foglalkoztatást, mert az öregek munkaképessége mérséklődik, másrészt van a társadalomban egy álta- lánosan elfogadott szokás, hogy az idős emberek nem dolgoznak. A háztartás tagjainak száma növel- heti az idősebb nők foglalkoztatását, de csökkentheti is attól függően, hogy milyenek a szükségleteik.
A családi állapotnak is van hatása a munkaválla- lásra, ha például a férj nyugdíjas, nagy valószínű- séggel a feleség nem munkával, hanem vele szeretné tölteni idejét. Az esetek többségében a férjnek na- gyobb nyugdíja van, így nincs anyagi oka annak, hogy a feleség idős korában munkát vállaljon. A ta- nulmány szerint a nők teljes felnőtt éveik (18 éves koruktól számítva) több mint felét, átlagosan mint- egy 56 százalékát munkával töltötték. Azok, akik felnőtt életük nagy részét ledolgozták általában sze- retnék aktív életüket befejezni, amint megfelelnek a társadalombiztosítási feltételeknek, hasonlóan a fér- fiakhoz. Ezenkívül a nőknek nagyobb a munkaerő- piaci kötődésük, ami további foglalkoztatásnak ked- vez. A rassz létező munkaerő-piaci faktor.
A továbbiakban a szerző ún. probit analízis ke- retében mutatja be a változók közötti összefüggések mértékét, azok 90, 95 és 99 százalékos szignifikan- ciaszintjén. Befejezésül megállapítja, hogy az a fel-
tételezés, amely a nyugdíjazást a nem dolgozással azonosítja, nem helyes. Ezzel szemben azok akik dolgoznak, majdnem annyi órát teljesítenek, mint a foglalkoztatottak. Sokan dolgoznak részmunkaidő- ben, legtöbbjük minden nemzetgazdasági ágban és foglalkozásban azokat a munkaköröket keresi, ahol nincs szükség nagy fizikai erőkifejtésre és rugalmas a munkaidőbeosztás. A vizsgálat egyik eredménye, hogy egyértelművé teszi: bár a szegénység nagy mo- tiváció a további foglalkoztatásra, de ennek eldönté- sében mégis a személyes és a nem a gazdasági té- nyezőknek van nagyobb szerepük. A kisebb családi jövedelem esetén azonban megfigyelhető, hogy a nők több hetet és évet dolgoznak az átlagosnál. A nők munkaerő-piaci jelenléte tehát folyamatos sze- mélyes döntés eredménye, melyekben erős hatása van a nem gazdasági tényezőknek. A házas nők ki- sebb valószínűséggel dolgoznak tovább, mivel a szabadidő felhasználást részesítik előnyben. Annak ellenére, hogy más vizsgálatok nem mutatnak össze- függést a gyermekek és a szülők jelenléte és a mun- kaerő-piaci részvétel között, a tanulmány szerzője úgy véli, hogy a háztartástagok számának növekedé- sével erősödik a nők munkavállalási kedve, illetve kényszere. Azok akik képzettebbek, több hetet dol- goznak, de kevesebb órát, mint a képzetlenek, a ke- vésbé iskolázottak.
Összehasonlítva a tanulmányban szereplő 60–74 éves női kohorszot a jelenlegi kohorszokkal, megál- lapítható, hogy a vizsgált népességnek jóval erősebb a munkaerő-piaci kötődése a jelenlegieknél. Nagy kérdés, hogy a jelenlegi kohorszok időskori munka- erő-piaci jelenléte hasonló marad-e a mai öregeké- hez. A jövő kutatóinak erre is válaszolniuk kell, hogy megfogalmazhassák szakmai-politikai ajánlá- saikat. Ha ezeket az eredményeket a nők jövőbeli kohorszai is megtartják, akkor társadalombiztosítási vagy más programok változása esetén is bevonhatók az idős nők a munka világába. Ennek sikeréhez azonban az anyagi ösztönzők mellett a rugalmassá- got kell foglalkoztatásuk középpontjába állítani.
(Ism.: Hajnal Béla)
WHITE, K. M.:
A VÁRHATÓ ÉLETTARTAM MEGHOSSZABBODÁSA A MAGAS JÖVEDELMŰ ORSZÁGOKBAN (Longevity advances in high-income countries.) – Population and Development Review, 2002. 1. sz. 59–76. p.
A szerző az iparilag fejlett országok 1955 és 1991 közötti korspecifikus halandósági arányaira épülő
STATISZTIKAI IRODALOMI FIGYELŐ 508
vizsgálat eredményeiről számol be. Ahol elérhető volt, 1996-ig a várható élettartamot is figyelembe vették. A várható élettartam meghatározásánál 55 éves korig alacsony halandóságú, közel állandó népességgel számoltak, ami megfelel a WHO „old European stan- dard” (idős európai szabvány) feltételének.
Az eredmények szerint 21 ország születéskor várható élettartamának egyszerű számtani átlaga 1955 és 1996 között emelkedő lineáris trendet követ.
Az indulási érték 69 év volt, ami az időszak végére 77 évre emelkedett. A korrelációs együttható átlago- san 0,959 volt, ami országonként 0,865 és 0,986 kö- zött alakult. A korspecifikus halandósági arányokat tekintve a legnagyobb csökkenés az egy év alatti, va- lamint a 75 éves és idősebb népességnél mutatko- zott. A csecsemőhalandóság a vizsgált időszak első felében (1955 és 1973 között) nagyobb mértékben csökkent, mint az időszak második felében (1973 és 1991 között). Az időskorúak halandóságánál fordí- tott volt a helyzet. Az ilyen fordulat már a 35 év fe- lettieknél is megfigyelhető. A várható élettartam alakulásának lineáris trendje mögött eszerint korosz- tályonként időben eltérő (sebességű) változások áll- tak, amelyek végül is kiegyenlítették egymást.
Az országok 1955. évi várható élettartama 81 százalékban magyarázta a várható élettartam 1955 és 1996 közötti változásának szóródását. Más megfo- galmazásban: minél alacsonyabb értékről indul, an- nál gyorsabb a várható élettartam növekedése. Rövid távú előrejelzésre leginkább az adott ország várható élettartamának a fejlett országok átlagához viszonyí- tott értéke alkalmas. A szerző a két érték különbsé- gére vonatkozó pozitív korrelációt látja felhasznál- hatónak. Adott ország halandósági trendjének extra- polációját kifejezetten veszélyesnek tartja.
A csoport átlagához való közeledést más megvi- lágításban is ki lehetett mutatni. Azokban az orszá- gokban, ahol 1955 és 1975 között az átlagosnál ki- sebb mértékű volt a várható élettartam növekedése,
1975 és 1995 között felgyorsult ez a folyamat, míg azokban, ahol korábban az átlagosnál nagyobb mér- tékű volt a várható élettartam növekedése, lassulás következett be. Olyan előrejelzési modell is kidol- gozható, amelyben összekapcsolják az adott ország idősorát és az ország várható élettartamának a cso- portátlaghoz való közeledését. Említést érdemel, hogy a fejlett országok átlagát tekintve a születéskor várható becsült élettartam 2030-ra 84 év lesz.
A fejlett országok halandósági mutatóinak köze- ledését több tényező befolyásolhatja. A szerző ezek között említi az egyfajta biológiai határértékhez való közeledést, a gyermekkori betegségek felszámolásá- nak késleltetett hatását a későbbi halandóságra és az élelmiszer-fogyasztás szerkezetének változását. Job- bára a gazdagabb országok szokásainak átvételéről van szó, bár az életstílus globalizálódása nem jelenti okvetlenül egészségesebb életmód követését. A bio- lógiai határértékhez való közeledés esetleges hatását nem lehet az adatokból egyértelműen kiolvasni.
A javasolt (kombinált) modell nem biztos, hogy korlátlan ideig alkalmazható a változások előrejelzé- sére. Az utóbbi évtizedek trendjei nem lesznek idő- ben korlátlan érvényűek. A fő halálokok azonban hosszú ideig fennmaradnak, míg a magas várható élettartamú országok azt jelzik, hogy még jelentősen növelhető a jelzett érték. Következésképpen közép- távú előrejelzésre a lineáris modell alkalmazható le- het. Emellett használható a korspecifikus halandósá- gi arányoknak az előrejelzése, amivel finomabb részletekre kiterjedő információkhoz juthatunk.
Végül nem szabad szem elől téveszteni, hogy az aggregált kor és országadatok jobban illeszkednek az egyszerű modellel kapható eredményhez, mint a korspecifikus vagy különböző országokra vonatkozó adatok.
(Ism.: Szász Kálmán)
BIBLIOGRÁFIA
A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálathoz az alábbi, helyben megtekinthető, de nem kölcsönözhető fontosabb könyvek és CD-ROM-ok érkez- tek be:
STATISZTIKAI ÉVKÖNYVEK
Annuaire statistique de la France, 2003 / Institut national de la statistique et des études économiques . - Paris : INSEE, cop. 2003. - 586 p.
Franciaország statisztikai évkönyve, 2003.
I 033 B 0003/2003
Official statistics of the countries of the Commonwealth of Independent States, 2002 [Elektronikus dok.] / Interstate Statistical Committee of the Commonwealth of Independent States . - Moscow : ISC of the CIS, cop. 2002. – CD
A Független Államok Közösségének leírása, 2002.
CD 0084/04
