Suddhendu Biswas: A születési és halálozási arányszámok becslése a bejelentési adatokból

(1)

STATISZTIKAI lP-ODALMI FlGYELÓ

775

az aktív népesség struktúraváltozásai.

A két tényezőt az előrebecslés érdekében el kell különítenünk.

Az aktív népesség struktúrájának elő—

rebecslésekor számolnunk kell azzal a tendenciával, hogy az emberek azzal fog—

lalkoznak, amihez értenek. Vagyis, ha

teljes foglalkoztatottságnak azt az állapo—

tot nevezzük, amikor az embereknek le- hetőségük van a törvényes heti, illetve évi munkaidő—norma keretében azt a fog—

lalkozást űzniök, melyet kitanultak, akkor a társadalom részéről tendencia mutatkozik (az ilyen értelmű) teljes fog- lalkoztatottság biztosítására. A fölös számban levő specialisták már jelenlé—

tük puszta tényénél fogva arra ösztönöz—

nek, hogy a termékek, illetve szolgáltatá—

sok kereslete hozzájuk alkalmazkodóan

alakuljon. Visszafejlődést, ,,degradáló—

dást" e téren csak végső szükség esetén

viselnek el. Szerző e megállapítást pél—

dákkal is igazolja. Igen általános érte—

lemben leszögezhető, hogy az oktatási

(szakképzési stb.) rendszer előre meghatá—

rozza az aktív népesség, tehát a termelés összetételét. Az erre vonatkozó adatok statisztikai feldolgozása igen fontos az

aktív népesség struktúrájának előrebecs—

lése szempontjából. A szükségletek kielé—

gítése —— közvetlenül vagy közvetve ——

szintén megszabja az aktív népesség ösz—

szetételét.

Szerző bemutatja a Leontief—típusú in—

put—output tábla egy sajátos fajtáját, amely a szükségelt végtermékek külön-

böző mennyiségeit és az előállításukhoz

szükséges különböző szakképzettségű eme berek számát hangolná össze.

Emberek ___,

az

!

Te rmékek

I.

II.

III. 1

A szükségletek és kielégítésük módjá- nak ismerete lehetővé teszi egy ,,ideális",

a szükségleteknek megfelelő aktív népes—

ség megállapítását. Ez utóbbi Franciaor—

szágban jelenleg eltér és előreláthatóan a

g Statisztikai Szemle

következő néhány év során is el fog térni a szükségestől, bár számos tényező: a bérek és prgfitok viszonylagos magas—

sága, a munka biztosítottabb jellege stb.

azon ágakat teszik vonzókká, melyek

kedvezőtlenebbül diszponáltak a termé—

keik, illetve szolgáltatásaik iránt meg—

nyilvánuló szükségletek kielégítésére. A fiatalság pályaválasztásának irányítása gyakran e körülmények figyelembevéte—

lének mellőzésével, kizárólag a gyerek meglevő vagy vélt hajlamai és egéb nem

gazdasági természetű meggondolások alap—

ján történik. Egy embernek átlagosan 40

évig kell kitanult szakmájában tevékeny-

kednie. Nehezebben cserélhető és pótol- ható, mint például egy gép. A külső nép-

vándorlás és a külkereskedelem enyhíti az ebből adódó nehézségeket, de nem old

meg minden problémát, például a feles—

legesen nagy kereskedő, illetve kvalifiká—

latlan szolgáltató réteg leapasztását. A középtávú gazdasági előrebecslés tehát a szükségletalakulás és az aktív népesség

közvetlen előrebecslése alapján is lehet- séges. Az előbbivel nagyobb nemzeti jöve—

delmet kapunk, de feltételezi az embereknek a szükségletekhez való rugalmas al—

kalmazkodását. A társadalmi haladás a szakmai merevség növekedésével jár, ami bizonyos értelemben, összetételének meg—

felelő alakulása szempontjából a terme—

lésre nézve kedvezőtlen, a gazdasági elő- rebecslést viszont jelentősen megkönnyíti.

A demográfiai és gazdasági előrebecs—

lés összehangolása a vizsgálódások termé- keny, alig kiaknázott területét nyitja meg a kutatók számára.

(Ism.: Valkovics Emil)

Suddhendu Biswas:

A születési és halálozási arányszámok

becslése a bejelentési adatokból

(A note on a method of estimatimg birth and death rates from registration data.) —— Calcutta Slatislical Association Bulletin. 1958 October 65——

72. p.

Indiában a népmozgalmi adatok gyűj- tése meglehetősen körülményes, egyrészt az ország lakosainak nagy száma és a né—

pesség jelentős részének alacsony kultu-

rális színvonala, másrészt pedig a statisz-

tikai szervezet hiánya következtében. Ép- pen aért jut nagy szerephez az ország egyes területeiről érkezett, nem teljes

(2)

776 népmozgalmi adatok becsléssel való 'kie-

gészítése. A szerző tanulmányában egy

ilyen módszert ismertet. ,

A cikk gondolatmenete két -— tapasz—

talati alapokon nyugvó —- munkahipoté—

zisen épül fel:

*a) a népmozgalmi események rendsze—

res megfigyelésébe bevont országrészek—

ben a születések pontatlan számbavétele

minden esetben együtt jár a halálozások számának megfelelő hiányos számbavé-

telével;

_ b) a fenti kapcsolatok mértéke nagyjá—

ból egyenlő a születések és halálozások hiányos számbavétele közötti aránnyal,

ha az eseményeket egy adott időpontban vizsgáljuk.

A népességi és a társadalmi—gazdasági kutatómunkában gyakran használt két

munkahipotézis segítségével a szerző a következő tételeket állítja fel:

Ha Brfí) és D,(i) az egész államra vo—

natkozó számbavett születési és halálozási

arányszámok i évtizedre, Bfi) és DM) pe-

diga vizsgált évtizedek tényleges szüle-

tési és halálozási arányszámai,

valamint ha elfogadjuk, hogy a nép—

számlálási adatokból számított növekedési

arányszám a vizsgált évtizedre vonatko- zólag a CW) vándorlási tényezővel történt helyesbítés, után megfelelő, úgy

06) ._._. (BU) DU?) : (Bra) Drm) *

% (BG) — BN?) — (DG) —— DJ") (1)

Abban az esetben, ha a vizsgálat szem—

pontjából az egész államot kisebb területi

egységekre bontjuk és feltételezzük, hogy

e területi egységek születési és halálozási adatainak a pontosságáról teljes mérték-

ben meggyőződhetünk (kisebb vidékekre ez valóban elvégezhető), akkor az egyes

helyi értékek között az alábbi regressziós összefüggés (egyenlet) állítható fel:

(3 —- Br) : m (D —— D,) (2)

A már fent említett munkahipotézis

szerint a (2) egyenlet (B—Br), illetőleg, (D—D,) értékei a számítások céljaira jól

megfelelnek. Igy az (1) egyenletben leirt összefüggést a következőképpen módosit-

hatjuk:

am zo") — De) 4—- (m —1)-(D('7'— agg;

STATISZTIKAI IBODALMI FIGYELÚ

A szerző módszerét az 1952—1953—ban

Indiában végrehajtott reprezentatív. szü—

letési és halálozási felvétel adatain mu—

tatja be. (Ez a felvétel —— mint ismeretes

—— tíz százalékos reprezentáción alapul.

Részletes eredményeit a Sankhya c. in—

diai statisztikai folyóirat megfelelő szá-—

mai ismertetik.) A példaképpen két terü—

leti egységre (amelyek együttesen egy

nagyobb területi egységet alkotnak) vo—

natkozó adatok ismertetése után kiszámí—

tott regressziós egyenletek a becsült (várható) születési és halálozási arány-__

számokat mutatják a megfelelő népszám—

lálási időszakokban. A bemutatott adatok azt bizonyítják, hogy a népszámlálások

során eddig használt becslési módszerek (a Várható átlagos élettartam reciproka

és az ún. differencia—módszer), valamint a szerző által javasolt —— az említetteknél egyszerűbb — módszer között csak mini—

mális eltérés mutatkozik, az így kapott eredmények a két másik módszerrel

nyert eredmények közé esnek.

Befejezésül a szerző megemlíti, hogy

az általa alkalmazott módszer több szem—

pontból korlátozott értékű. így, ha V,,m"

becsült értéke az egységgel egyenlő (lásd:, [2]), akkor a számbavett halálozási ada——

tok hibái nem becsülhetők meg. Ez egyéb-

ként akkor következik be, ha a születé- sek számának alulbecslése éppen meg—

egyezik a halálozások számának alul—- becslésével. És bár a valóságban ez a helyzet csak igen kis valószínűséggel kö- vetkezik be, az mindenesetre gyakrabban

előfordulhat, hogy az m értéke az egy—n

séghez olyan közel fekszik, hogy a felál—

lított összefüggés realitása már kétségessé válik. Ilyenkor ugyanis a (B—Br), vala- mint a (D—D,) különbségek statisztikai hibái túl nagyok ahhoz, hogy a módszert

megnyugtató módon alkalmazni lehessen.

A felhasználási lehetőségek tehát korlá—

tozottak, de mindezek ellenére a szerző módszere érdekes kísérlet arra, hogy mi—

képpen lehet a hiányos népmozgalmi ada—

tokat becsléssel kiegészíteni. Egyben pe—

dig bepillantást enged India és a hozzá hasonló országok adatgyűjtési problé-

máiba.