H A Z A I T Ü K Ö R
TÓTH BÉLA
T U D Ó S Í T Á S O K A T Ö R Ö K K O R I S Z E G J B D R Ö L
Kétszáznyolcvan éve, 1686. október 23-án k e r ü l t osztrák kéz- re Szeged vára. E z az esemény a 144 éves t ö r ö k u r a l o m végét jelentette. A z évforduló a l k a l m á v a l a d j u k közre a szerző hosz- szabb t a n u l m á n y á n a k részletét, m e l y betekintést enged a kora- beli viszonyokba és mintegy keresztmetszetét a d j a a k ö z e l más- fél száz éves t ö r ö k megszállás I d ő s z a k á n a k — k ü l ö n ö s tekin- tettel a korabeli Iparra, mezőgazdaságra és kereskedelemre.
(A szerk.)
A város helyzete. Lakói. Ipar.
A meghódolást követő 5—10 év a l a t t Szegeden jelentős s z á m ú törökség tele- pedett le. Ideköltözésüket n e m pusztán a város m é g a k k o r is gazdag életlehető- séget k í n á l ó állapota, melegebb földrajzi helyzete, a töröknek is tetsző kedves tájai magyarázzák. M á s vonzóerő munkálkodott ebben. Szeged m e g h ó d o l á s á n a k első idejében a budai, később, a szabadulásig a z egri pasalik felügyelete a l á tar- tozott. A z egri kerület h á r o m szandsákra, azaz adófizetési kerületre oszlott, Hatvan, Szolnok, Szeged szandsákságra. A szegedi szandsák Csongrád, Solt déli részére, Bács és Bodrog megyék egész területeire' kiterjedt.
A szandsák élén a szegedi v á r b a n székelő bég állt. Ő volt a kezére bízott kincstári tartomány katonai, adózási és polgári k o r m á n y z ó j a . Hozzá tartoztak a kalocsai, szabadkai, zombori, titeli várak, de a tömörkényi, bajai, m a d a r a s i , bácsi stb. párkányok, megerősített helységek is. Fölötte á l l t a szandsák területén levő m i n d e n nahiének, azaz járásnak, bírósági körzetnek, így a bajai, kalocsai, zom- bori stb.-nek, az adóhivataloknak, tizedszedőknek, a k i k a szandsák területéről Szegedre hordták a befolyó jövedelmeket.
A m i n t l á t j u k , Szeged akkor is jelentős k ö z p o n t j a volt a Dél-Alföldnek, s m i n t kormányzósági székhely igen sok m ű v e l t török h i v a t a l n o k n a k , közigazgatási, egyházi, katonai magas r a n g ú n a k adott szálláshelyet. Ez a tény a török polgárság életmódjának megfelelően alakította Szeged t á r s a d a l m á n a k képét. Berendezkedé- sük során városunkban nagy létszámú medreszét állítottak fel-, k i v á l ó a n képzett oktatókkal, a k i k a hódoltsági területek írástudóit, közigazgatási szakembereit és a p a p j a i t voltak h i v a t v a kinevelni.
A z említett defterek kimutatásai szerint a v á r b a n m ű k ö d ő szent t e m p l o m o n kívül a külső városrésznek, a török polgárság á l t a l elfoglalt területnek is volt két dzsámija, temploma. Kováts István, v á r o s u n k neves építőmesterének vissza- emlékezéseiből t u d j u k , hogy a rekonstrukció idején é p ü l t Kis-Dávid palota alapo- zásánál r á a k a d t a k egy tipikus török építkezésű templom f u n d a m e n t u m á r a . A mos- tani ismeretünk szerint ez lehetett a belvárosi szent dzsámi a l a p j a .
És a hivatalnokok, mollák, kádik,' i m á m o k o n t ú l m e n ő e n szép s z á m m a l éltek itt magas rangú katonatisztek, vitézségükért földbirtokot nyert hűbérbirtokosok gazdag úri életmódban.
I t t éltek a keletiesen piszkos, szűk, görhe, törökösen épült u t c á k a t m e g t ö l t ő iparosok. Fegyverművesek, papucsosok, szabók, pipacsinálók, cukrászok, mézeska- lácsosok, gyertyaöntők, szappanfőzők, szállodások, építőmesterek, zenészek, taká- csok, serfőzők. csizmadiák stb. Cselebi szerint 1560-ban kétszáz bolt t a l á l h a t ó a P a l á n k 8 utcájában.
Természetesen a török iparosságról szólunk elsősorban, m e r t a m o h a m e d á n la- kosság magyar ipart űzők m u n k á j á t soha vagy r i t k á n vette saját s z e m p o n t b ó l
igénybe. Jellemző, hogy a nagy m ú l t ú szegedi ötvös céh 1552-ben elhagyja a várost, és Kecskemétre települ. D e ennek n e m pusztán a z volt az oka, hogy termékeik fölöslegessé v á l t a k a szegénység m i a t t , h a n e m a Tóth M i h á l y és h a j d ú i sikertelen ostroma u t á n k i a l a k u l t török retorziók elől menekültek.
A hadsereg ipari .szükségletét S z u l e j m á n szultán szervezésében k a t o n a i mes- teremberek l á t j á k el. A török sereg iparosai kocsigyártók, bognárok, kovácsok, szíjgyártók, - nyergesek, kardcsiszárok, fegyvermesterek, sisak-, mellvért-, pajzské- szítők, ácsok, kőművesek voltak, a k i k a csapatok fegyverzetéhen esett k á r o k a t pó- tolták, épületeket, naszádokat, hajókat, m a l m o k a t , hidakat javítottak.
A m a g y a r iparosok k ö z ü l leginkább azok virágzottak ebben a korban is, amelyek a lakosság legszűkebb, mindennapos, r i t k á n fényűzés felé h a j l ó igényeit elégítették ki. Z ö m ü k b e n azonosak voltak a törökökkel.
N é m e l y iparág vonatkozásában a m a g y a r kézműves vette át a fejlettebb török mester s z a k m a i ismereteit. Vagy teljesen ú j szakmát tanult el tőle. Magyarorszá- gon a p a p l a n ismeretlen használati eszköz volt a hódoltság előtt. E n n e k igazolásá- r a megemlíthetjük Bertrandon de la Brocquire francia keresztes lovag szegedi ta- pasztalatainak (1432) leírásából a következőt:
„Az ágynemű itt igen kevés és tisztátalan. Bőrzsákokban levő szalmán alsza- nak s az ágyneműek emberhosszúságúak, amelyek úgy vannak széllel felfújva."
A z előkelő francia előtt ismeretlen fogalom volt a finom pehellyel töltött dunyha.
A hódoltság .idején azonban m á r messze földről keresett iparcikknek számí- tott a paplan, B u d á r a is hordták a drága, arannyal átszőtt k e l m é k b ő l készült paplanokat.
A török viselet igényeinek megfelelően föllendült és ú j variációkat teremtett a gombkötő-, a paszomántosipar.
A Szegedre települt t ö r ö k mesterek legnagyobb lökést a bőriparnak adtak. A z oszmán törököknek híres bőriparuk volt. Közép-Európa népei ebben a k o r b a n bi- zonyos bőripari termékeket „török" árucikként tartottak számon. A törökök pedig ezen a téren is — m i n t műveltségük sok m á s ágazatában — a z arabok és perzsák ta- nítványai voltak. A török bőripar magyar földön kedvező fejlődési körülményekre talált, m i v e l a nyersanyag, a különféle állati bőrök bőségesen álltak rendelkezésére.
A m a g y a r t í m á r o k eltanulták a török mesterség fogásait, s a z alföldi városok
„Tabán"-jaiban, egész utcákat betöltő tímárműhelyeiben széltében virágzott a tí- mármesterség. A tabánok — m i v e l a bőr 'kikészítése sok piszokkal' és bűzzel j á r t
— rendesen a város szélén helyezkedtek el. A m a is meglevő, a hódoltság idején lakott területről kieső felsővárosi Tabán u t c á n a k neve m á i g is a törököktől elta- n u l t tímármesterség virágzó voltára emlékeztet.
F i n o m a b b keleti technikájuk révén ismertté, keresetté v á l n a k a fehérbőr, szattyán, kordován, karmazsin áruféleségek, s a belőlük készült lábbelik, v a l a m i n t más ruhadarabok. A kordován, karmazsinból készült lábbelik, csizmák, bokor- számra való kelendőségéről s z á m t a l a n a d a t u n k van. Török és magyar rendre aján- dékul, de a d ó b a n is szívesen elfogadja ezeket a híres szegedi termékeket bármelyik csizmában j á r ó korabeli hatalom. 1560 k ö r ü l a nagykőrösiek a királyi k a m a r a szá- m á r a is Szegeden vásárolják a csizmát.
Városunk egyik országos h í r ű különlegessége a papucs. A nyelvtudományi kutatás 1572-re teszi a papucs szó előfordulását Szegeden. A papuccsal a kényelmes török viselet egy viseleti darabja honosodott meg a magyarság körében.
M i n t á fejlett tímáripar á r u termékének egyik keresett cikke, valószínű a bocs- kor is ott k í n á l t a m a g á t a szegényember öltözetei darabjául a piacon. A X V I I I . századi levéltári adatok között m á r szerepel a „bocskor-pénz", vagyis a pásztor járandóságának egyik fajtája. Mezőgazdaságban, földben dolgozó népek viselték a k ö n n y ű lábbelit inkább, s legtovább a t á p a i a k őrizték meg viseletükben. Itt van róla egy tréfás, kötekedő nóta szövege:
„Tápén vagyon jó lakás, jó lakás, Nem hallik a kopogás, kopogás, csak a bocskor csoszogás, csuszogás, hej, csak a bocskor csuszogás."
A törökök előtt sem lehetett utolsó szakma Szegeden a szűcsmesterség. A X V . századi oklevelekben előforduló Szűcs név családnevet és foglalkozást is jelentett egyszerre. A sokszor tanulságul hívott 1522-es tizedlajstrom vallomása szerint a Szűcs n é v 25 a l k a l o m m a l fordul elő.
M i n t szűcsipari termék a régebbi évszázadokban a suba viselet az egész ma- gyar társadalomra, a főrangúnkra is jellemző volt. És akárcsak a törökök körében a
k a í t á n , divatos ajándékozási tárgyul szolgált h a z á n k b a n a suba. M á t y á s király, I I . Ulászló díszes s u b á k k a l tisztelték m e g előkelő híveiket.
A szűcsmesterség a b b a n az időben virágzott legjobban, a m i k o r m é g a pásztor- kodó, halászó, fuvarozó nép kenyerét a szabad ég a l a t t kereste, és n e m csak a téli időszak, h a n e m a nyár hűvös éjszakái ellen is a b ő r r u h a , suba, k ö d m ö n , bekecs je- lentette a védelmet. Tömörkény István így jellemzi a s u b á t :
„Tudvalevő dolog, hogy a suba közönséges bútordarab parasztikus embernek.
Szék, ágy, párna, dívány, télen kályha, nyáron jégverem az neki. Enni lehet a bőrén, meg húst aszalni rajta, és ha belekötik a serdülő legényt, elhagyja a- harmadnapos hideg ..."
A külterjes gazdálkodás, rideg pásztorkodás szűnésével, a paraszti ízlés válto- zásával' az egykor oly híres szűcsiparnak is lejárt a z ideje a m ú l t század elején.
A törökök viselete egyéb r u h á z a t i ipar vonatkozásában sem lehetett h a t á s t a l a n , hiszen a X V I I I . századi szegedi végrendeletekben sokszor m e g t a l á l j u k a z idevonat- kozó tételeket: bujavászon, hímzett t ö r ö k vászon, csalma, tatársüveg, s k o f i u m , hímzőfonál, töröking, török kordován, török papucs, török szőnyeg, törökzsinór.
A hódoltság idején különös virágzásnak indult Szegeden a késes ipar. A z tette fölöttébb fontossá készítményeit, hogy a lakosság kötelező, töröknek szánt a j á n d é k - tárgyaiban az ú j u r a k szívesen fogadták a díszes arany- és ezüstszögekkel kivert gyöngyházas késeket. Nagyobb város, m i n t például Szeged, H a l a s vagy Kecskemét százával vásárolta, rendelte az ilyen n e m ű készségeket, m i n d e n k o r s z á m í t v a előkelő török vendégre, a k i n e k nagyon fontos j ó i n d u l a t á t megnyerendő, a t ö b b i a j á n - déktárgyak között efféle alkalmatosságokkal is kedveskedtek.
N e m sűrűn e m l í t ő d i k ugyan a kádáripar, de a t ö r ö k seregek ezrével r e n d e l n e k a szegedieknél víz és lőpor tárolására szolgáló vasalt hordókat, n e m csekély mére- tűeket, a m i k h e z a szükséges faanyagot gyakran pénzért v á l t o t t á k m e g a rendelők az Erdélyből fát tutajozó tulajdonosoktól.
Tetemes i p a r á g n a k számított a gyertyaöntés és a gyékényszövés. R é s z i n t a dzsámik, mecsetek, i m a h á z a k rendelésére, de a -lakosság, a hadsereg egyik fontos világító eszközéül; a gyékényszövedéket pedig fekvő, térdelő készségül, n e m r i t k á n eső, szél ellen, padozatok borítására, a kereskedelem pedig a hal, só és egyéb á r u k szállításakor használta csomagolóeszközül.
Jelentős és becsült, -megfizetett iparosoknak s z á m í t o t t á k a m a g y a r épület-, ha- jó-, malomácsokat vagy supereket. N a p i bérük, a kincstári elszámolásokból kiderít- ve, néha elérte az ötven akesét. (Közönséges igavonó, d e j ó k a r b a n l e v ő -magyar parasztló á r a az időben 150 akcséra rúgott.)
A z élelmezési iparok (közül fontosságára nézve legjelesebbnek s z á m í t o t t a malomipar. A szandsákság területén százával őrölteik a s z á r a z m a l m o k (lóval, jár- gánnyal forgatott -kövek), de csak a szegedi bég t u l a j d o n a k é n t őrölt a Tiszán negy- ven vízimalom.
K ü l ö n b e n a m o l n á r o k a t a törökök is szigorú ellenőrzés a l á v e t t é k M é g tyúko- kat sem engedtek tartani a m a l o m -körül, -mert k á r t tett v o l n a a g a b o n á b a n . Egy kakast engedélyeztek, a z i d ő jelzése céljából.
A mészárosok k ü l ö n kasztot jelentettek a szegedi iparosság körében. A nem- régen föllelt (Városi Levéltárban) 108 darab eredeti -török o k m á n y k ö z ü l 62 d a r a b kimondottan a mészárosok -kiváltságaival f o g l a l k o z i k M i é r t t ű n i k ennyire fontos iparnak? A törökök a mészárosokat rendszeresen f e l h a s z n á l t á k h a d a i k -kalauzolására és küldöncként leveleik továbbítására. Miért éppen a -mészárosokat? K é t fontos ok miatt: 1. a mészárosok messzi országokat b e j á r t a k v á g ó m a r h á k v á s á r l á s a vagy eladása céljából. Ismerték az utakat, a pénznemeket, n e m r i t k á n három-négy nyel- vet beszéltek. 2. Meglehetősen vagyonos emberek voltak, kikre, h a r á b í z t á k a törö- k ö k fontos o k m á n y á n a k kézbesítését, sietve tettek eleget a z itthon m a r a d t család, vagyon érdekében. M í g h a nincstelen indult v o l n a a veszedelmes írásokkal ú t n a k , soha nem j u t célba a hír vagy egyéb közlés, m e r t a nincstelen m i t veszít, ha bőrét mentendő, eldobja,. elégeti az okmányt, ő m a g a úgy elcsavarog, hogy soha többé nem j ö n el ebbe a városba. A mészárosok is örökös életveszedelemben fo- rogtak, és nem egyet -közülük leöltek, -bár erős, fürge észjárású, ravasz e m b e r e k voltak. Portyázó katonák, végbéliek, kurucok, labancok -l-esték őket, s h a elfogták a postást,, nem csak a levelet, de életüket is elvették. É p p e n ezért a sok a Szegeden levő szultántól, Budáról, Egerből érkező, mészárosok kiváltságát hangsúlyozó előíró fermán.
A m a g y a r közigazgatás is haragudott a mészárosokra, és a k i v á l t s á g a i k a t nem a k a r t a tudomásul venni, sőt a h o l hozzájutott, megsarcolta őket, m i n t haza- áruló gazdagokat. D e a helyi török hatóságok is szívesen a d ó z t a t t á k őket, hiszen volt m i t elvenni tőlük. I d ő n k é n t dörgedelmes parancsok -érkeztek m a g á t ó l a szul- tántól a mészárosok érdekében, hiszen a mészáros postások évente többször is
megfordultak Konstantinápolyban a hét égkörökig érő porta előtt, v a l a m i n t Egerben, voit m ó d j u k panaszt tenni megsanyargattatásuk miatt.
Mészárosok panasza:
„Mélyen tisztelt, nagyrabecsült uram!
Nagyságod becses lábaporához borulva, őszintén jelentem, hogy a szegedi levélhordó, kalauzkodó mészárosok közül 13-an hozzám jővén ekként nyilatkoztak:
Mi ezelőtt harminchármán voltunk mint kalauzok és levélhordók különböző vi- dékeken jártunk s közülünk kemény télben egyik elhalt, másiknak keze, lába elfagyott, mig némelyek tatárok, átkozott hajdúk által megölettek: úgyhogy ezidő szerint csak tizenhároman vagyunk. Most meg a városi lakosság néhányunkat mesterségétől, vagyonától akar megfosztani, pedig — miután az elhalt mészáro- sok özvegyei sem a kalauzolást sem a levélhordást nem teljesíthetik — minden ilyen szolgálat miránk néz. És bár vannak kezeink között fényes rendeletek a végre, hogy a város birái bennünket semminemű kivetéssel se terheljenek s tőlünk egy oszporát se vehessenek, mégis most a városi szolgálatok fejében fejenként Ötven pénzt követelnek. Mi ugyan husz év óta üzzük mesterségünket, de ha kö- zülünk a város hármat vagy négyet ennek gyakorlásától megfoszt, elhatároztuk, hogy a mészároskodástól felhagyunk, ahanyan vagyunk, annyi felé széledünk."
Eger, (évszám nélkül.)
A mészárosok nevében Ibrahim b ölükb asi
(szakaszparancsnok) Válasz a panaszra:
„A szegedi szandsák bégnek s kádinak!
Nagylelkű emirek példánya, szerencsés élted soká tartson, szegedi szandsák bég! Afelől kívánunk benneteket értesíteni, hogy a szegedi mészáros céh az egri divánnál panaszt tett. Elmondják, hogy céhük 33 személyből állott és Buda, Te- mesvár, Eger, és Belgrád, Konstantinápoly vidékére császári levélhordó szolgá- latot teljesített; ha moszlim sereg vonult át azt kalauzolta, s ezen szolgálataiért az ország összeiróitól pecsétes temeszüköt nyervén, a karakulluk s más rend- kívüli terhek alól' fel vannak mentve. A céh tagjai közül e terhes szolgálatok teljesítése közben haramiák s átkozott hajdúk gonoszsága miatt többen elvesz- tek, annyira, hogy mostanáig csak tizenhároman maradtak meg. Mostanság azon- ban ezen régi gyakorlat ellenére mások is beleavatkoznak mesterségükbe, s nem elég, hogy emiatt tetemesen károsodnak, hanem ezen felül a városbirák minden- féle rendkívüli teherviselést is követelnek tőlük, mit lehetetlen teljesíteniük. Kérikj hogy e rendeletek érvényét helyreállító írást bocsásson ki a diván, ami ezennel meg is történik, erősen meghagyatván, hogy ennek megérkeztével rögtön megvizs- gáljátok mi az ő panaszukban az igazság. Ha a vizsgálat eredménye előadásukat igazolja, ameddik szolgálataikat pontosan végzik, az igazolásukban foglalt szaba- dalmuk ellenére rájuk, terheket rovatni se birák, se mások által ne engedjetek.
És védjétek meg őket, igy értsétek meg!
Eger, 1630. ápr. 11. - A l i . A szegedi Halil ben Musztafa szegedi kádi megjegyzése: a tény a tartalommal
megegyez."
De azért tovább 'folyt a mészárosok vexatúrája úgy a város vezetése, m i n t a törökök részéről.
A z élelmezési i p a r köréből- e m l í t j ü k meg, hogy a hódoltság idején is űzték Szegeden a szeszégetést, pálinkafőzést, mivel a külterületeken, jelentős szőlős- kertek virágzottak. A törökök kocsmákat, sörházakat n e m nyitottak, de m i n d e n szandsák területén volt sörház, mert a sörivás a m o h a m e d á n o k n a k sem volt tilalmas cselekedet. A török közigazgatás a sörházakat és kocsmákat szigorú ellenőrzés alatt tartotta, s azokban kétes erkölcsű személyeket, m i n t vendégeket nem tűrt meg. 1549-ben Szabó Benedek jobbágy hetvenhét akcse büntetést szen- vedett, m e r t „egy rossz hírű nővel" borozgatott.
Mezőgazdaság
A z említett kenyérkereső foglalkozásokon, iparosokon, kereskedőkön túl, noha a szegedi szandsák területének négy megyéjéből, különösen Bács és Bodrog megyék a szó legszorosabb értelmében sivataggá váltak, elnéptelenedtek, a Szeged környéki 3 Tiszatáj
magyar lakosság foglalkozására nézve zömmel a földművelésben maradt. G a b o n a - féléket, búzát, rozsot, árpát, zabot, kölest és i p a r i növényeket; kendert, lent, komlót termelt. Kiterjedt konyhakertészeteiben zöldség, répa, h a g y m a , f o k h a g y m a ' torma, bab, lencse, borsó a f ő árucikk. Szinte gabonatermesztéssel foglalkoztak kevesebbet m i n t kertészettel, 1. m e r t a . gabonára súlyos adótized volt kivetve, 2. mert a gabonavetések j o b h a n k i voltak téve a h a d v o n u l á s o k pusztításainak, gyújtogatásnak, lopásnak, m i n t a viszonylag kis darabon, város, lakott h e l y köze- lében körülkerített kertészet.
A Tisza külterjesen kezelt ártéri kertjeiben ősi g y ü m ö l c s f a j t á k v i r u l t a k m é g . A kenézi piros a l m a , vad- és nemesített körték, egres, ribizli, szőlő, dió, m o g y o r ó , magyar, vörös- és lószemű szilvák. A szárítható f a j t á k a t nagy mennyiségben aszalták, és szállították k ü l f ö l d i piacokra is.
A török lakosság méltóságán a l u l i n a k tartotta a mezőgazdaságban v a l ó ke- nyérkeresetet. B á r gyümölcs- és kertkedvelő volt, szerszámot csak szórakozásból vett a kezébe.
I t t l é t ü k során honosították meg n á l u n k a sikulai f a j t á j ú a l m á t , g r á n á t a l m á t , boszniai a l m á t , birskörtét, k á r m á n k ö r t é t , a fügét, a turkesztándinnyét. T ö r ö k közvetítéssel k e r ü l t h a z á n k b a a kukorica (törökbúza). Ő s h a z á j a a z a m e r i k a i k o n - tinens szubtrópusi vidékei. Kezdetben csak kerti dísznövény volt. H a z á n k b a n szántóföldi termesztése a 16. században kezdődik. A p a p r i k á t is a z ő közvetíté- sükkel ismerte meg a magyar föld. Elnevezésének számtalan ,;török"-jelzős vál- tozatát elhagyva, a legáltalánosabbat: „török bors", e m l í t j ü k meg.
A dohány a hódoltsággal lopakodik a magyar lakosság közé. A török az eltil- tott szeszfogyasztás helyett a kávéban, a d o h á n y b a n kereste és t a l á l t a m e g a narkotikumot. Éltek is vele bőven.
A virágok k ö z ü l a t u l i p á n , a nárcisz az ő h o z o m á n y u k , s n é h á n y rózsafajta.
Ellentmondásosnak tűnik, hogy a m í g a mezőgazdasági termelési á g a k és te- rületük elvadulnak, vagy egyenesen megszűnnek a' lakosság s z á m á n a k r o h a m o s csökkenésével, úgy a Szeged környéki szőlőművelés virágzásnak indul. E n n e k oka a b b a n keresendő, hogy a hódoltság idején a teljes vagyon- és életbizonytalanság miatt a szegediek szerémségi szőlővidékeiről n e m t u d t a k borhoz j u t n i , kényte- lenek voltak otthonukhoz közel levő területeken u t á n p ó t o l n i a veszteséget. 1549- ben m á r elég nagy szőlőkultúra lehetett Szeged környékén, mert ebben a z évben a d ó címen 61 ezer akcset fizettek a kincstárnak. A m u s t á r a ebben a z évben pintenként 5 akcse volt.
A hódoltság magyar lakosságának Szeged k ö r n y é k é n a f ö l d m ű v e l é s mellett továbbra is az állattenyésztés m a r a d t a fő foglalkozása. A török h a t a l o m első évtizedeiben ugyan lehanyatlik ez a foglalkozás, de a békésebb években a z elnép- telenedett falvak egykor m ű v e l t földjeit a szegedi baromtenyésztők, a t ö r ö k hűbér- uraktól legelőknek bérelték. A szegediek marhagulyái és alföldi m a g y a r lócsordái eljártak Kecskemét határáig. Mindezeknél tetemesebb s z á m ú volt a juhtenyészet a szegedi szandsák területén. T á p é 1558-ban 600 darab, M i n d s z e n t 1690 d b j u h u t á n fizet adót, de Csongrádon csak G a z d i k Péter u r a m 2550 d b b i r k a u t á n adózott, s n y á j á n a k értéke meghaladta a 86 000 akcsét. A z 1581-es a d ó l a j s t r o m szerint egyedül a csanádi török kerület 74 349 db b i r k a u t á n fizetett. A sertéstenyésztés m á r n e m volt ennyire fejlett. A z adókönyvek is ritkán említik a ddsznófajtákat adóalanyul. Érthető oka a gabonatizedek súlyosságában keresendő, m e r t sertéskon- dákat pusztán legeltetéssel a k k o r sem lehetett gazdaságosan fölnevelni. E g y olyan városban, m i n t Csongrád, csak 182 db sertés u t á n szedett a- török kincstári adót.
A halászat mindenekelőtt a legősibb, és a legtöbb m a g y a r e m b e r n e k bizto- sított megélhetést a hódoltság idején is. B á r a halászok száma, m i n t á l t a l á b a n a lakosságé, tetemesen megcsappant.' Istvánffy följegyzése szerint Dózsa G y ö r g y fölkelése idején m é g háromezer halász élt Szegeden. A halászok s z á m a a z ok- m á n y t á r kimutatásai a l a p j á n 1552-ben már csak 700 volt.
A szegedi halászok létszámának csökkenése n e m jelentette a z t a k á r a z egyéb foglalkozásúak köreiben, hogy az ipar művelői elpusztultak. H a n e m szétfutottak a világba, és békésebb vizek partjain ütötték fel tanyáikat, tették ismertté a sze- gedi halász szakértelmét. Sárospatokan az 1567-i összeírás felsorol 12 szegedi halászt, k i k n e k halászbírájuk Bencze Albert volt. De Tokaj is büszkén e m l í t i m e g szegedi halászait, a k i k nem csak ú t j a i k járását, fogását értették a h a l a k n a k , hanem védelmüket, szaporításukat is f ö l a d a t u k n a k tekintették.
A halászmesterségnek két v á l f a j a volt ismeretes a b b a n a k o r b a n : 1. a gyalmos vagy hálós, 2. a réti rekeszes, tapogató halászat. A z első csoportban feltétlenül a tehetősehb halászok foglaltak helyet, mert a felszerélés is tekintélyes vagyoni befektetést igényelt. Halászóhelyük, „tanyahely" a z élővíz volt, ahol 13 emberes
ladikokkal h ú z t á k a nem r i t k á n 140 öles (2R0 méter) gyalmot, hálót. És a gyalmos halászok a legnemesebb h a l f a j t á k a t : a vizát, tokot, kecsegét, sőreget fogták első- sorban.
Szeged környékén n e m csupán az élő folyóvíz szolgált halászóhelyül, hanem a tavaszi áradáskor m i n d i g megtelt és soha 'ki n e m száradó laposok, nádasok, zsombékosok t ö b b tízezer holdat kitevő területe. A tavak a n n y i r a számottevő halászóhelynek számítottak ebben a korban is, hogy kincstári (khász) tulajdon- ként kezelték, és katonasággal őriztették. Hogy mennyire gazdag lehetett vizekben a Tisza környéke, azt leghívebben m á i g élő földrajzi neveink bizonyítják.
Tavak: Baktó, Ballagitó, Balátó, Bedőtó, Kancsaltó.
Erek: Annusér, Bogdánér, Diliér, Körösér. A Tisza és kijárós helyei: Dög- tisza, Holttisza, Kistisza, öregtisza, Tiszaberek, Tiszahát, Tiszaszél., Üjtisza.
Maros: Marosdűlő, Marostorok, Marosszél, Marostő stb.
Ez a térség valóságos paradicsoma volt az adók, a katonaság, a büntetés, a félelem elől m e n e k ü l t emberek ezreinek. D e az itt született és ősökön á t régtől itt l a k ó halászoknak, pákászoknak, csíkászoknak, darvászoknak, vadászoknak is.
Ez a f a j t a halásznépség tartozott a második, a gyalmosok által lenézett „szögény kocahalász" kategóriába. Céhlevelük a gyalmosoktól megkülönböztetendő, hivata- losan „réti" halászoknak nevezi őket. A réti halászok süllyedékekben, kopolyákban, m o r o t v á k b a n halászgattak.
H a l f a j t á k b ó l harmincfélét is partra tett, piacos kofák kezeire adva, a vízivilág embere. Nagy kelendőségnek örvendett a csapósügér, fogassüllő, kősüllő, magyar buczó, selymes durbincs, tarka meny, tőponty, széleskárász, rózsásmárna, fenékjáró költő, dévérkészeg, laposkaszeg, közönséges csuka, lesőharcsa, sebespisztráng, szin- tok, vágó-tok, viza-tok stb.
A csíkász hordószámra, az előkelő és szegények által szívesen fogyasztott, nagy bőségben levő csíkokat a d t a piacra.
A nádasokban élők foglalkozásai olyan élesen nem k ü l ö n ü l t e k el egymástól, m i n t a városi szakmák. A csíkász, pákász, ahogy az évszakok változtak, keresetük érdekében változtatták vadászterületeiket is. Tavasszal csónakszámra szállították a piacra a nagy kelendőségnek örvendő madártojásokat, a m i b ő l egy-egy jobb idényben a n n y i t összeszedtek, hogy a néphit szerint a városépítés meszét is madár- tojással oltották be, hogy j o b b a n kössön. M a d á r f a j o k seregei egész éven által kikerültek a vizes területekről a piacra. A vadkacsák öt-hatfélesége a itókésrécétől a bukóig, a vadludak, gémek, szárcsák, de rendszeresen k i k e r ü l t a túzok és a kócsag is. D e a kisebb tollas vad is keresett és mindennapos étel volt a k o r em- berének k o n y h á j á n . Gödények, szajkók, vízibakák, fürjek stb. És darutoll. A b b a n a k o r b a n nagyon keresett és jól megfizetett értéknek számított, a törökök is szí- vesen, előkelő a j á n d é k u l fogadták látogatásaik a l k a l m á v a l . Á r a i d ő n k é n t két köböl b ú z á i g is felment darabonként. (Ez kb. 25 kg búzának felelt meg.) A kiter- jedt nádasokban ném csak halak, madarak, de a réti farkas, a róka; a vidra is megbújt. 1549-ben a szegedi piacokon eladott halak, vadak, m a d a r a k helypénze- ként 2772 akcse folyt be a kincstárba.
A halász, pákász á l l a n d ó szállása cölöpökre vesszőből font falakból állt, iszap- pal betapasztva. Tavaszi áradáskor a padlásra vonszolta értékeit a gazda, nyá- ron, szabályos vízálláskor, ú j r a leköltözött, és téli készülődésül kitapasztotta a
házát.
Kereskedelem
Szeged a hódoltság k o r á b a n elveszítette azt a fontosságát és pezsgését, a m i t Mátyás és a z utolsó Jagellók korában élt, a m i k o r a nyugati kereskedelem áramlott át rajta. Most azonban a keleti á r u n a k lett számottevő központjává, annyira, hogy még B u d á n a k egykorú kereskedelmével is kiáilotta a versenyt. A török kereske- dés a XVI—X; V I I . században nagy áruforgalmat bonyolított le a hódoltsági terü- letekkel, és a keleti élet által igényelt cikkeket Balkánról, Konstantinápolyból, Drinápolyból hordta ide nehézkes k a r a v á n módszerekkel.
A hódítás első évtizedeiben a magyar kereskedők elpusztulásával török bol- tosok v á l t a k gazdagokká. Négy szegedi boltos, korabeli elszámolás a l a p j á n tíz hónapra 1170 akcse adót fizetett a kincstárnak.
A kereskedők boltjainak rninéműségére székesfehérvári (1544. II. 1.) lajtsrom- ból veszünk példát, tekintve, hogy szegedi forrás nem á l l rendelkezésünkre.
Azonban a hasonlóság a l a p j á n sok tekintetben a szegedi helyzetre is követ- keztethetünk.
915
Ezek a z adatok érdekes f é n y t vetnek arra, k i k voltak a boltosok, és m i t árusítottak.
A z említett jegyzék 89 boltot sorol fel. 12 m a g y a r nevű boltost t a l á l u n k kö- zötte. A boltok mibenlétét n e m .minden esetben t á r j a fel a jegyzék, i n k á b b a gazdák foglalkozását jelöli.
1. Hivatalnok (efendi) boltja.
2. A helyettes parancsnok boltja.
3. Janicsár tizedes boltja (30 esetben hasonló foglalkozású a tulajdonos).
4. Müezzin boltja.
5. Szakács boltja.
6. Tüzér (katona) boltja.
A boltok árui szempontjából így tájékoztat a jegyzék: mészáros bolt, borbély bolt, magyar kovács bolt (mit árult, ezt nem t u d j u k ? ) , szabó bolt, cukrász bolt, (helvadsi) [kettő is], kardgyártó boltja, sörház bolt (bozakháne), k ü l ö n s ö r h á z a janicsároknak, sebész bolt (patika?), zöldségárus bolt, festékárus bolt.
A törököknek Magyarországon pénzverdéik n e m voltak. Pénzeik konstanti- nápolyi és b a l k á n i verdékből k e r ü l t e k ki. A belső f o r g a l o m b a n rendszeresen hasz- n á l t á k az -osztrák és m a g y a r pénznemeket. De -még a -német fejedelemségek, tar- tományok, svájci és németalföldi városok tallérjai is u t a t leltek a hódoltsági' terü- letekre. A m a g y a r pénzt a török hatóságok elfogadták, és olyan írásos a d a t is van, mely szerint p a p j a i k a t m a g y a r pénzben fizették.
De bármiiyen élénknek is t ű n i k kereskedelmük, a termelésre n e m tudott serkentő hatást gyakorolni a szűk kapacitású i p a r és a török birtokrendszer m i a t t .
A pénz vásárlóértékéről az árucikkek egykorú listái t á j é k o z t a t n a k ( X V I . szd.).
1 'kg kenyér 2, 1 kg m a r h a h ú s 6, 1 -kg disznóhús 8 d é n á r b a került, 1 m aba- posztó 27 dénár, angolposztó 1,92 Ft. Ugyanekkor a mezőgazdaságban foglalkoz- tatottak napszámbére 3—12 dénár között mozgott. Hatökrös szekérrel végzett m u n k a napi bére 20 dénár, kétlovas szekér bére 40 d é n á r k ö r ü l mozgott. A fizetett m u n k á s o k m u n k a i d e j e meghaladta a 13 órát.
A városi hagyatékokban t a l á l t könyvek között 5 Ft-ra becsültek egy n é m e t bibliát, 3 forintra egy füvészkönyvet, 75 dénárra egy naptárt.
Az ipar fejletlenségére az a kereskedelmi összegzés vet fényt ebben a k o r b a n , a m e l y szerint a nyugati v á m o k o n keresztül hozott á r u k n a k t ö b b m i n t 91%-a ipar- cikk volt, s z ö m ü k b e n nem luxusigényeket, h a n e m hétköznapi szükségleteket
elégítettek ki.
A török rendszer elősegítette a kereskedelmi forgalmat. Á r u i k k a l n y u g a t i ke- reskedők is felkereshették a hódoltsági területeket. A kereskedők személyének és á r u i n a k védelmét katonasággal biztosították. Kedvezményeket n y ú j t o t t , m e r t így ás tetemes adók folytak be egy-egy sokadalom a l k a l m á v a l , v a l a m i n t a t ö r ö k és magyar lakosságnak is nagy szüksége volt a pénz- és árucserére. 1685-ben a szegedi szandsák bég Kecskeméten is kihirdette, hogy a szegedi vásárra tizenöt portékás h a j ó érkezik Belgrádból, csak .minél számosabban seregeijenek ide. Ezen időkben városunkban h á r o m világrész kalmárnépei és á r u i jöttek össze. A l k a l - manként. -mutatványosok, keleti szemfényvesztők, fakírok, kardnyelők, csepűrágók, tűzfutók, parázsevők, képírók és hasonlóak. A -mohamedán kereskedők, a h o g y ezt a kezünkben levő adatok igazolják, a z élelmiszerek k ö z ü l rizst, kávét, fügét, ma- zsolát, gesztenyét, egyéb déligyümölcsöt, fűszerféléket árusítottak n e m csak vá- rosunkban, de Halason és Szolnokon is. K e r e s k e d e l m ü n k harci eszközökben is gazdag áruválasztékot kínált, és kapósak voltak speciális cikkeik, m i n t drága- kövekkel ékített fegyverek, bogláros -lószerszámok, csótáros k a n t á r o k , a r a n y , ezüsttel -kivert nyergek, berakásos kardok stb. D e a szövő-, f o n ó i p a r termékei közül is keresett á r u n a k számított a patyolat, t ö r ö k gyolcs, t ö r ö k vászon, k ü l ö n - féle gyapjúszövetek, fehér és vörös abaposztók, f i n o m pokrócok és szőnyegek.
A z effajta á r u k k a l foglalkozó kereskedelem Szegeden török, görög, ö r m é n y kézben összpontosult. A magyar kereskedők a imagyar i p a r termékeit, vászon, gyolcs, zsákszövet stb. árusították, élelmiszerekben hazai termékeket, m i n t p é l d á u l szőlő, dió, körte, dinnye, zöldség, aprójószág, háziszárnyasok, zsír, vaj, méz, viasz, sajt, füstölt -hús, sós hal, v a d m a d á r ezernyi f a j t á j a és gabonaneműeket.
Békésebb években, a m i k o r a hadvonulások, háborús felfordulások n e m v i t t é k el a -kiterjedt állattenyésztés termékeit, a marhakereskedelem virágzott. D e orszá- gosan is a szarvasmarha vol-t a bel- és -külkereskedelem legfőbb tárgya és pénz- forrása. Szeged,- Kecskemét, Debrecen polgársága a marhatenyésztésből, kereske- delméből gazdagodott meg annyira, hogy n e m r i t k á n a pozsonyi k a m a r á n a k is hiteleztek, m i n t magántőkések.
A bécsi u d v a r arra a k a r t a kényszeríteni a magyar kereskedőket, hogy min- den m a r h á t az örökös tartományokon keresztül a d j a n a k el, és a vámokat, ille- tékeket nekik r ó j á k le. Ez tetemes bevételt • jelentett az osztrák udvarnak, h a fi- gyelembe vesszük, hogy R u d o l f uralkodásának tíz éve alatt 10 m i l l i ó m a r h á t ad- t u n k el Ausztrián keresztül.
A velencei tőzsérek és a magyarok egyezségre léptek a budai pasával, hogy magyar területeken keresztül hajthassák a m a r h á k a t Zárába, o n n a n hajthassák Velencébe.
A török rabszolgakereskedők ember adásvétellel foglalkoztak. Szegedi vonat- kozásban egyetlen adat á l l rendelkezésünkre 1552-ből, a m i k o r a szegedi hajóállo- máson az ellenséges földről hajtott 10 r a b és 600 m a r h a u t á n j á r ó kincstári ille- téket, 5500 akcsét, a tulajdonosok lefizették. Valószínű, hogy ez a vámelszámolási tétel összefügg a Tóth Mihály-féle „Szeged v e s z e d e l m e i v e l .
A m o h a m e d á n jog a rabokat h a d i z s á k m á n y n a k minősítette, és a n n a k tulaj- d o n á b a n hagyta, a k i megszerezte. E z így volt a török birodalom belsejében is, s a kincstár a maga részére a m i n d e n z s á k m á n y b ó l őt megillető „ötödrészt" kö- vetelte. Az akkori viszonyok között rabokat és hadifoglyokat nem csak harcban, csaták idején lehetett szerezni, hanem útszélen, vagy a m e z ő n , békében is le- hetett fogni.
B u d á n és több magyarországi városban a módosabb törökök hagyatékaiban megtalálható a rabfiiú vagy a rableány.
MOCSÁR GÁBOR
V Á R O S O K A Z A L F Ö L D Ö N
( I I I . rész)
Hosszú a lista
Makó, H a j d ú b ö s z ö r m é n y az alföldi városoknak általánosan mezőgazdasági jellegű, az iparosodás kezdeti fokán álló, csökkenő lélekszámú városok csoportjába sorolható — s az A l f ö l d ö n általában ilyenek a járási jogú városok. V a n azonban néhány város a z Alföldön,, amelyik — m i n t a bevezetőben említettem — a lélek- szám gyarapodása tekintetében megközelíti az országos átlagot. Megyeszékhelyek ezek. Ezeket a városokat a lendületnek, az építésnek másfajta üteme jellemzi, mint az álmosan megrekedt „mezővárosokat". Ez szemmel is látható. H a az utas Debrecen felől vonaton Szolnokra érkezik, a Zagyva-hidat elhagyva, bal kéz felől vadonatúj lakótelepet pillant meg. Békéscsabán viszont a konzervgyár ú j épületeinek szinte m o n u m e n t á l i s l á t v á n y a ragadja meg az érkezőt. S a közepes nagyságú vidéki megyeiszékhelyek — Nyíregyházát, Szolnokot, Békéscsabát, Kecs- kemétet — úgy őrzi meg az emlékezetében, m i n t ahol az átmenet, a régiből az újba való átváltás meghökkentő ellentétei kavarognak. A z t hiszem, ezek a váro- sok, tehát a megyeszékhelyek küszködnek most a legtöbb gonddal az A l f ö l d ö n , de ezekben a legtöbb a reménység is arra, hogy falusi g ú n y á j u k b ó l kibújva, mégiscsak várossá a l a k u l n a k át. E városok legfőbb gondjai éppen ebből az átmeneti helyzetből fakadnak.
Ha vezetőiket á l m u k b ó l költenénk fel, s a legtöbb gondot okozó b a j o k felől kérdeznénk, első helyen mindegyik, kivétel nélkül a lakáskérdést m o n d a n á . S ez ne hasson közhelynek. Egyik nagyvárosunk tanácselnöke beszélte el, hogy n a p i m u n k á j a befejeztével, otthonában, este is gyakran keresik fel látogatók, a k i k a személyes ismeretség jogán nem a hivatalában lesik ki az a l k a l m a t egy kis bizal- masabb beszélgetésre, hanem otthon. Nos, ő estefelé m á r fáradt. El-elbóbiskol a fotelben. Egyik látogató jön, a másik megy. Beszélgetnek. Ö megint elbóbiskol.
Fel-felriad, s hogy zavarát leplezze — b á r nem tudta figyelemmel kísérni a beszél- getést — megszólal, m i n t h a semmi sem történt volna: „bizony, bizony, a 'lakáskér- dés . . . nagyon sok b a j u n k van vele." S csodák csodája, m i n d i g jól szól közbe, mindig e l m o n d h a t j a ezt a mentő mondatot, mert m i n d i g a lakáskérdésről van szó. Otthon is. A z ismerősök -is ebben az ügyben jöttek.
