D A R V A S A N D O R tanszékvezető főiskolai t a ná r:
A MŰSZAKI IRÁNYÚ POLITECHNIKAI TANÁRKÉPZÉS ELVEI ÉS FELADATAI
A politechnikai oktatásnak az általános iskolába való bevezetése szükségessé tette, hogy a feladat ellátására tanárokot is állítsunk be.
Mivel a fejlődésnek ez az iránya a Szovjetunió Kommunista Párt- j án ak 1954-ben tartott XIX. kongresszusa után m ár előre látható volt, szükségesnek láttam erre a kérdésre felhívni a figyelmet.
Sajnos az akkor lefolytatott vizsgálódásaim eredményeinek közlé- se és elhangzott javaslataim semmi visszhangot nem keltettek, pedig most is meg vagyok róla győződve, hogyha 4—5 évvel ezelőtt hozzá
nyúltunk volna ehhez a kérdéshez, lényegesen előbbre lennénk, és ma egy soi' nehézség megoldása kevesebb problémát okozna.
Jelenleg az a helyzet, hogy a nyári tanfolyamokon való néhány he- tes — igen hasznos és szükséges — képzésen kívül a rendszeres, a felső- oktatásban folyó ,,műszaki ismeretek és gyakorlatok" szakos tanárkép- zés most indult meg, az 1959/60. iskolai évnek a kezdetén, s hozzátehet- jük, hogy minden különösebb elvi és elméleti előkészítő mu n ka nélkül. Ez múlhatatlanul magával hozza, hogy — mivel az elvek és felada- tok nincsenek kellőképen tisztázva — maga a képzés anyaga és folya- ma t a a kelleténél is nagyobb mértékben próbálkozás, helyesebben ,,ki- próbálásos" jellegű. Ezen most utólag nem lehet segíteni, sőt kívánatos a bátor kísérletezés, az ú jabb és ú j abb módszerek és elgondolások kipró- bálása, a kellőképen be nem vált dolgok szívfájdalom nélküli elhagyása, még olyan áron is, hogy maga a műszaki irányú politechnikai szakos tanárképzés esetleg csak évek múlva jut nyugvópontra és megfelelően kikristályosodott állapotba.
Ezt a folyamatot azonban gyorsítani kell és lehet, illetve ez a kér- dés úgy juthat csak egyáltalán egyenesbe, ha közben, de minél hama- rabb, lerögzítjük a tanárképzés eme egészen új ágának elveit és felada- tait.
Ehhez való hozzájárulás akar lenni az, amit elmondandó vagyok.
Tudomásom szerint Magyarországon ilyen irányban ez az első lépés, s ezért nyilván sokat kell még vitatkozni a most felvetendő kérdések fe- lett.
Próbáljuk megállapítani, hogy milyen elvek szerint kell végezni
a műszaki ismeretek és gyakorlatok szakos általános iskolai t a n ár ké p- zést.
A műszaki ismeret ek és gyakorlatok szakos — a továbbiakban a rö- vidség kedvéért csak egyszerűen „műszaki szakos" — tanárképzés alap- elveinek megállapításánál nyilvánvalóan an na k a m u n k á n ak a célkitű- zéseit kell alapul venni, amelyet ilyen szakos hallgatóink az általános iskolában végezni fognak.
Ne m t art om szükségesnek a politechnikai oktatás-képzés különbö- ző definícióit adni, de az alapelvek megállapíthatósága végett mégis lát- n u n k kell a következőket:
Az általános mű ve l ő iskolákban folyó műszaki irányú politechni- kai képzés lényegileg három gyakorlati lépésben, és az ezekkel kapcso- latban álló három elméleti „fo ko n" történik.
1. Az első gyakorlati lépés a gyerekek megtanítása a kézi szerszá- mok használatára, az ezekkel végezhető műveletekre, kisebb mér et ű és n e m komplikált t á r g y ak készítésére, és a házilag elvégezhető műszaki javítások véghezvitelére.
Ehhez kapcsolódnak bizonyos alapvető elméleti ismeretek, pl. a fel- használt anyag fo nt o sab b t ulajdonságainak ismerete, elemi mechanikai, szerkezeti és elektrotechnikai ismeretek, és a mű h e l y r a jz elemeinek is- me re t e .
2. A második gyakorlati lépés az egyes szerszámgépek megismeré- se, ezek szerkezetének, működésének, felhasználási lehetőségeinek is- me re t e : eszterga, körfű rész, szalagfűrész, gyalúgép, stb. E gépek hasz- ná l at á nak megtanulása, és felhasználásukkal különböző t ár gy ak készí- tése.
Az ehhez kapcsolódó elméleti anyag már komolyabb szintű. Anyag és gyártástechnológia, mű h e l y r a j z, sőt elemi műszaki -rajz ismeretek;
elemi géptani és energetika i ismeretek. Ez utóbbiakat vagy egészen k ü- lön órákban kell ta níta ni, vagy a gyakorlati idő első óráiban. Ezeket m ár nemcsak el mondani kell, h a n e m kívánatos számonkérni is.
3. A harmadi k gyakorlati lépés a nagyüzemi munka . Részvétel az üzemi termelésben, az üzem életében.
Ehhez kapcsolódó ismeretek a termelés szervezésének, az üzemve- zetésnek alapvető ismeretei, az energetikai kérdések közepes szintű is- merete', és általában a szocialista termelés menetének és kérdéseinek megismerése.
A három lépés közül az elsőnek a megtétele teljesen az általános iskola keretébe, a harmad ik t el jes en a középfokú oktatás (gimnázium) k er eté be tartozik.
A második lépés megoszlik az általános és a középiskola között olyanképpen, hogy egyes szerszámgépek szerkezetének, működésének, felhasználásának, stb . ismerete m ár az általános iskolában kívánatos, de a gépeken való rendszeres m u n k a ekkor még korai, ez már csak a kö- zépső fokon rendszeresíthető. A második fokon az elméleti ismeretekből m ár az általános iskolában szükséges a m ű h e l y r ajz olvasása, és a gya- korlati munka közben megszerezhető anyag- és részben gyártástechno-
lógiai ismeretek, de ezek rendszeres és külön időben történő elsajátítá- sa már a középiskola vonalára tartozik.
A fentiek kiegészítésére még azt kell megemlítenem, hogy a neve- lés ügye közismerten annál nagyobb pedagógiai felkészültséget kíván a nevelőktől, minél kisebb, fiatalabb gyerekekkel foglalkozik.
* * *
A műszaki szakos tanárképzés alapelvei közt tehát elsősorban azt kell leszögezni, hogy ez egyáltalán nem műszaki közép, vagy felsőkáde- rek képzése! Nem technikusokat és nem mérnököket kell az általános iskolák számára képeznünk, h a n em elegendő mennyiségű műszaki is- merettel és gyakorlattal s elegendő műszaki intelligenciával rendel- kező tanárokat, pedagógusokat.
Ezeknek a műszaki szakos tanároknak f eladatuk ellátására, a leg- magasabb szinten való ellátására sem szükséges a technika szakmai te- rületén olyan mélységekbe hatolni, olyan részletekig eljutni, mint pl.
egy mérnöknek, vagy szaktechnikusnak. De szükséges viszont, hogy ezeknél szélesebb területen szerezzen bizonyos mennyiségű elméleti és gyakorlati ismeretet (papír, fa, fém, elektromos ipari, stb. területen).
A természettudományi és műszaki élet fejlettsége és bonyolultsága mel- lett ma már az ismeretekben való elmélyülés mértéke szükségképpen az átfogott terület szűkülésével jár együtt.
Alapvető fontosságú t eh át a tanárképzés ezen új f a j t á j á n ál megta- lálni a helyes arányt, vagyis azt, hogy kellő mélységben kellő nagy ter- jedelmű területet fogjon át.
Az egyes részletekbe való behatolás mélységét az az elv szabja meg, hogy a tanárnak elméletileg is és gyakorlatilag is többet kell tudnia an- nál, amit tanít. Mindazzal a tudásmennyiséggel rendelkeznie kell, ami az általa tanítandó anyagot kellő tudományossággal megalapozza. Ennél tovább azonban n em mehetünk, m e r t ennek határt szab az oktatandó te- rület szélessége, szétágazó volta is. Megkívánjuk tehát, hogy olyan mér- tékben sajátítsa el a műszaki rajzot, hogy az az iskolában szükséges mű- helyrajzok kielégítő alapjául szolgáljon, de nem szükséges ezt az isme- retágat egy tervező mérnök színvonalán tudnia. Megkívánhatok pl. olyan géptani ismeretek, amelyek alapján a szerszámgépek szerkezetét, műkö- dését, használatát, sőt hibáinak megtalálását, esetleg kijavítását is fogja ismerni és tudni, de nem kívánható meg — mert felesleges — pl. egy két- támaszú ta rtó nyomatéki á brá ja kötélsokszöggel való megszerkesztésének tudása. Ez ugyanis semmi olyan ismeretet nem alapoz meg, semmi olyan- nak nem szolgál hátteréül, ami az általános iskolai műszaki politechnikai oktatásban szerepel.
Alapelvként le kell rögzítenünk az-t is, hog}' megfelelő mennyiségű műszaki elméleti ismeretet is kell a tanárjelöltnek adnunk a gyakorlati készségek és jártasságok elsajátítása mellett.
Ez a szükséglet magának a politechnizációnak a fogalmából követke- zik, de még alapvetőbben abból a szocialista elvből, hogy az egyén és
m u n k á ja nem lélektelen „csavar" a társadalom szerkezetében, aki m u n - kájából csak anny i t t u d , ismer és lát, amennyit az íróasztal, vagy f u t ó- szalag ráeső része enged, hanem tudatos tagja egy aktívan építő társa- dalomnak, látja e n n e k törekvéseit, célját, és ebbe n a maga és m u n k á ja helyét, jelentőségét is.
Az általános iskolában a „gyakorlati ismeretek " ne m azonos a régi polgári iskolai szlöjddel, amely csak a kézügyesség fejlesztését célozta barkácsolás segítségével, de ne m törekedett műszaki látókör fejlesztésé- re, s a műveltség t a r t al m ának műszaki irányú teljesebbé tételére.
Általános iskolai „gyakorlati ismeretek" t a n t á r g y u nk tan terv e ugyan még sajnálatos módon erősen m a g án viseli ezt a „szlöjd" szemléletet, de ezen megfelelően k é p z ett tanárok, s közben az elveiben is hibás ta n t er v megváltoztatása m a j d segíteni fog.
A tanárképzésben az elméleti ismeretek elsajátítása nem öncél, h a - ne m ennek az egész kérdéskomplexumnak lényegi összetevője, mint az a következőkben ki f og tűnni.
Ha elvként leszögezzük, hogy elméleti ismeretek elsajátítását is me gkívá njuk, akkor ugyanilyen elvként ki kell mondanun k azt is, hogy az elmélet és gyakorlat szoros egységét is megkívánjuk a műszaki sza- kos tanárképzés folyamatában.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy az oktatás r en d j ét úgy kell megálla- pítani, hogy a gyakorlati m u n k át megelőzze, vagy legalább is azzal együtt fusson az a l a p j á ul szolgáló elmélet, másrészt az elméletet úgy kell tanítani és olyan mennyiségben, ahogy azt a gyakorlati m u n k a szükségessé teszi. Mivel a tanárképzésnek ebben a f a j t á j á b an nem t u - dományos és műszaki kuta tókat képezünk, feleslegesek az olyan elmé- leti studiumok, amel y e k csak további műszaki kutatások alapjául, vagy kimondottan mé r nö ki mu nk a al apj ául szolgálnak.
De hasonlóképpen a gyakorlati képzésnek sem lehetnek olyan te - rületei, amelyek csak mechanikus betanultságon alapulnak, olyan f o r - mában, mint ahogy pl. egy laikus a rádióvevő készüléket kezeli (vagyis tud ja , mit kell megnyomni, elcsavarni, s t u d j a , hogy akkor mi fog t ör- ténni, de nem t u d j a , mi é rt t ört é nik az.)
További a lapelvként ki kell mondanunk, hogy el kell érni, hogy a műszaki-szakos tanárok, műszaki látóköre, műszaki műveltsége maga- sabb legyen, mint a társadalom azon tagjaié, akik nem kimondottan műszaki munkakörre képesítettek.
Ezen a téren m a még az a helyzet, hogy a felnőtt nemzedék m ű- veltsége — kivéve a műszaki közép és felsőkádereket — teljesen egy- oldalú humán-j el legű. S a társadalomnak ez a rétege nemcsak hogy nem t a r t j a ezt a műveltségét egyoldalúnak, de a műszaki műveltséget nem is lát ják az e m b e r i művelődési anyag szerves részének.
A politechnikai oktatás bevezetése óta már sokan és sokfelől k if ej- tették azt az aggodalmukat, hogy ez szűkebbre fogja szorítani a „mű- veltséget", az iskola n e m fog tu d n i olyan műveltséget adni, mint régen. Ebben az a szemlélet nyilvánul meg, hogy csak akkor műveletlen va- laki, ha nem hallott pl. a pun háborúkról, Grécoról, vagy Dantéról, de
ha nem t udj a, hogy az acél és nyersvas különböznek egymástól, s hogy egy erőmű teljesítménye és mu nk ája nem azonos, ez „általános" m ű- veltségében a legkisebb szépséghibát sem okozza.
Mivel az ilyen mértékben egyoldalúan művelt emberek tömegeinek további szaporodása a társadalomnak a kommunizmusba való á tm en e- tét, tehát a termelés szükséges mérték ű fejlesztését hátráltatná, a poli- technizáción keresztül — sok minden egyéb fontos dolog mellett — m e g - oldjuk ezt a kérdést is, ti. azt, hogy a szocialista ember műveltségének műszaki összetevője is eléggé magas f okú legyen.
Azt hiszem, reális követelmény lesz műszaki szakos tanárainkkal szemben, hogy műszaki látókörük, műveltségük mértéke mindenkor az átlag, tehát politechnikai oktatásban részesült ember és a műszaki p á- lyára kiképzett szakkáderek műszaki műveltsége közötti színvonalon legyen. Ezeknél szükségképen alacsonyabb színtű de szélesebb körű, amazokén él, az átlagembernél pedig magasabb színtű.
Ennek a színvonalnak az elérése, mondhatnám, „eltalálása" t e r m é- szetesen a gyakorlatban fog megvalósulni. Ma még csak a felső ko r l á t- tól beszélhetünk, a szakemberek műszaki műveltségének fokáról, az al- só korlátról, az iskolázott tömegek műszaki műveltségéről nem, s így a kettő közötti színvonal is alig határozható meg.
A műszaki szakos tanárképzés elvei között jelentős szerepet kell kapnia annak, hogy képzettségük, szemléletük (és így jövendő műkö dé- sük is) a szocialista nagyüzemi termelés szempontjai és céljai szerint alakuljon, Űgy kell tehát a feladatokat megszabni, a módszereket meg- választani, a kiképzést megszervezni, hogy az elkerülhetetlen kezdő lé- pések: egyes munkadaraboknak kézi szerszámokkal való készítése, a kis gépekkel való („árutermelés" se alakítsa ki bennük a magán-kis- iparos, a kisárutermelő, a magán-kisüzemtulajdonos szemléletét és gon- dolkodásmódját. Sőt kimondottan azt kell elérni, hogy mindezek a be- vezető lépések műszaki fejlődésünk előmozdításán kívül elsősorban szo- cialista nagyüzemi termelés megértését, s leendő tanítványaiknak ugyanezen az úton való vezetését szolgálják.
Ennek az alapelvnek a megvalósítását szolgálja pl. az is, (hogy a sok tényező közül legalább egyre rámutassak), hogy műhe l ymun ká- juk eredményének minden esetben valami társadalmilag hasznos t e r - méknek kell lennie; ez azt jelenti, hogy saját szakmai kiképzésüket szolgáló „egyéni" er edmény mellett már a társadalom számára is hasz- nos mu nkát kell végezzenek. (Elsősorban olyan jellegűt, aminek nem egyes egyének — tehát vásárlók — veszik hasznát, hanem valamilyen közület, főiskola, iskola, napközi, stb.)
Mivel tanárképzésről van szó, a tanárjelölteknek maguknak is tud - niok kell, hogy ilyen szemlélet kialakítására törekszünk, meg kell é rt e- niök, hogy ehhez saját maguknak is hozzá kell járulniok, erre kell t ö- rekedniük.
Ha a már végzett műszaki szakos tanárok nem ezzel a szemlélettel kerülnek ki az iskolába, könnyen előáll az a hiba, hogy az általános is- kolai műhelyek a negyvenes évek elején divatban volt „diákkaptár"-
mozgalom-szerű kisárutermel ői üzletté alakulnak, vagy jobbik esetben KTSz-szerű intéz ménnyé. Bár a KTSz-eket mint szocialista szektort szokták emlegetni, ez a koncepció ne m fogadható el az általános iskolai gyakorlati képzésben, m er t n em szolgálná a politechnikai képzés végső célj átj
Az előbbi alapelvekhez simul bizonyos mértékig az az elv, hogy minden egyéb, m ár tá rgyalt vonásai mellett a műszaki szakos t a n á r k é p- zésnek ol yannak kell lennie, hogy segítse az egyén tudatában is a fizi- kai és szellemi munka közötti lényeges különbség eltüntetését. Ezen el v felállítása t al án különösnek hangzik, hiszen a fizikai és szellemi munka közötti lényeges különbség megszüntetése olyan folyamat, amit elsősorban anyagi jellegű fejlődésünk hoz magával, a gépesítés, az auto- matizálás, stb. Mégis rá kell itt m u t at n o m arra , hogy ma még az egyén a t ud at ában nagyobb különbséget tesz a k ettő között, jobban elválaszt- ja őket, m i n t amen n yi r e valóban elválnak.
A mű h e l y b en dolgozó diák vagy a n y á r on fizikai mu nk át végző tanuló számára ma még a végzett fizikai m u n k a legtöbbször az iskolai, a könyv mel let t végzett mu n k á t ól teljesen különállónak, elszakítottnak tűnik. Egyiknél az izmait használja, másiknál a fejét. (Kevésbé van meg ez azoknál a fizikai munkásoknál, akik általános, de főleg szakműveltsé- gük emelése céljából iskolába, tan fol yamokr a járnak. Ezek a t anu l mányi anyag egy részét fizikai m u n k á j u k k al egységben látják, s egységben al- kalmazzák is.)
A valóságban m ár ma sincs a fizikai és szellemi mu nk a ilyen m é r t é k- ben elválasztva, de ezt meg kell m u t at n u n k . Ennek egyik legjobb, leg- célravezetőbb mó d j a, ha r án e velj ük hallgatóinkat, hogy a fizikai m u n k a közben is állandóan kell szellemi m u n k át végezni, nemcsak annyiban, amennyibe n a t an u l t elméletet alkalmazzák a gyakorlatban, h an e m minden m un k a f o gá s t, munkarészletet állandóan át kell gondolni, s abból a szempontból vizsgálni, hogy miként lehet azt praktikusabban, egysze- rűbben, ügyesebben, kisebb erőfeszítéssel, gyorsabban, stb. elvégezni, megoldani. Vagyis rá kell ébreszteni őket, hogy szellemi energia b e f ek - tetéssel nagy men nyi ségű fizikai energiát t a ka rí t unk meg, s az elkészült mu n k a d ar ab b a n izmaink és szellemünk m u n k á ja egyesül, együtt testesül meg. Kívánatos természetesen, hogy m in d e n ilyen lehetőségre az el mé- leti órákon is mu t ass u nk rá.
így a fizikai m u n k a mi nd e n v á l f aj á b an szellemi m un k a is van. S ez egy szög beverésétől egy automata-gépen előállított mun kadarabig m in - den téren megvalósítható és megvalósítandó.
* * *
A mű sz aki i rá n yú politechnikai tanárképzés elveinek fenti felsoro- lása valószínűleg még további kiegészítésre, esetleg módosításra szorul, de azt hiszem, első megfogalmazásban alapj ául szolgálhat most m ár a feladatok kitűzésének.
A megvalósítandó feladatok szabják me g a műszaki szakos t a n á r- képzés anyagát. A helyes sorrend tehát ez lenne: elvek — feladatok —
képzési anyag. A m u n k ám elején említett okoknál fogva ez úgy alakult, hogy a képzési anyag kitűzése t ör t ént meg elsőnek.
Mégis, ebből n e m következik, hogy most m ár a logikai menete t is meg kell fordítani, s a kitűzött képzési anyagból kell megállapítani a feladatokat, vagyis az előbbi sorrendet fordítva kell bejárni. A társa- dalom élete és fejlődése által felvetet t szükséglet tűzi ki mindig egy új mu n k at er ü l et célját, a cél ismeretében lehet megállapítani az elveket, ezekből következnek a feladatok. Ha az időközben megvalósúlt oktatá- si anyagról kitűnik, hoogy egyik, vagy másik-részében n e m alkalmas a szükséges feladatok megoldására, n e m a feladatokat kell megváltoz- tatni, hanem az elérésükre szolgáló eszközöket.
A felsorolt alapelvekből következő fel adatokat — távolról sem a teljesség igényével — a következőkben vázolom:
1. Minden anyagnak , amellyel gyakorlati m u n k á ja folyamán dolgo- zik, ismerje meg a hallgató a technológiáját olyan megalapozottsággal, hogy azt m u n k á j á b an tudatosan alkalmazhassa. Ezen túlmenően a s aj át gyakorlati m u n k á j á b an nem szereplő, de a szocialista ipar által nagy- mértékben használt, s a napi fogyasztásban szereplő műszaki cikkek fontosabb anyagainak technológiáját is kívánatos ismernie, ha nem is olyan mélységben, mi n t az előző csoportét.
2. Minden mu n ka műv e l et n e k, amelyet végez, ismerje meg a tech- nológiáját, de a gyártástechnológiát ezen tú lmenően is olyan fokon, hogy amikor a n yá ri üzemi gyakorlatokon részt vesz a nagyüzemi ter - melő munkában, ebben is elegendők legyenek a technológiai ismeretei.
3. Minden, a gyakorló műhelyben és a n y á ri nagyüzemi termelés- ben végzendő m u n k áj á h oz szükséges műszaki alapismeretei legyenek meg. így elsősorban a szükséges géptani és energetikai ismeretek. De ezen túlmenően is i smer j e meg géptani szempontból a fontosabb szer- számgépeket, a hőerőgépeket. Ez utóbbiaknál erősen figyelembe veendő a fejlődés jelenlegi stádiuma, tehát a dugattyús gőzgépekre m ár kisebb, a lassú égésű motorokra nagyobb gondot fordí tsunk.
4. Sajátítsa el a műszaki rajzolást (elméleti és gyakorlati vonatko- zásban együtt) olyan fokon, hogy en ne k a l a p j án egyszerűbb m u n k a d a - rabok raj zát el t u d j a készíteni, esetleg saját maga által tervezett egy- szerűbb eszközökét is, de főleg, hogy egyszerűbb eszközöket műszaki r a jz u k alapján el t u d j o n készíteni. A műszaki r aj z elsajátítása szoktas- sa hozzá a technikában megkívánt precizitáshoz, és gondossághoz. Tegye továbbá alkalmassá mű he lyr aj zok készítésére, amelyek al ap j án készít- teti maj d az általános iskolában a mu nk ad ar abo kat.
5. Mivel a korszerű technikában igen jelentős szerepet játszik az elektromosság, i smerj e meg az erősáramú és gyengeáram ú elektrotech- nikát olyan fokig, hogy szakszerűen megértse ezek alkalmazását a te r - melés legfontosabb területein. Gyakorlatban pedig sajátítsa el az erős- ár am ú és gyengeáramú szerelést olyan mér t ékb en, amilyen mér t é k b en egyrészt elősegíti az elmélet jó megértését és elsajátítását, másrészt amilyen mérté kben az szükséges a műhelyek és azok felszerelése elekt- romos berendezéseinek karba nt artása, javítása szempontjából.
6. Meg kell ismernie a nagyüzemi szocialista termelés alapjait, szervezetét, me ne tét, hogy ezáltal áttekintése legyen az egész szocialis- t a társadalom anyagi alapját képező egyik tényező, az ipar területe fe- lett. Látnia kell az ipar egyes területeinek helyét, jelentőségét a terme- lésben. Szeretném itt hangsúlyozni azt a területet, amely az egész ma- gyar műszaki politechnikai oktatás-képzésből sajnálatosan hiányzik, bár külföldön, pl. Csehszlovákiában nagy gondot fordítanak r á: az építő- ipart.
Az építőipar jelentősége és várhat ó fejlődése sokkal nagyobb, sem- hogy nem létezőnek tekinthessük a politechnikai nevelés szempontjá- ból. Ha ezt a — most még teljes — hiányt pótolnánk, a műszaki sza- kos tanárképzésben is a feladatok sorába kell iktatni a technológiától az építőipari gépek megismerésén át egészen a 6. pontban említett te r- melés alapjának megismeréséig.
7. Egyike a legfontosabb feladatoknak a módszertan elsajátítása. Tudnia kell a gyakorlati ismeretek óráinak módszeres vezetését, az egyes szerszámok használatának, munkafolyamatokna k módszeres ok- tatását, a műhelyrajz-olvasás megtanításának módszerét, a gyakorlat közben történő elméleti (elemi technológiai, stb.) ismeretek átadásának, ezzel kapcsolatban az elmélet és gyakorlat szoros összekötésének mód- ját. El kell sajátíta nia az üzemlátogatások vezetésének módszerét, jól megértve a kirándulás és az üzemlátogatás elvi különbségét.
Ez utóbbi, a metodikai feladattal kapcsolatban meg kell jegyez- nem, hogy ezek a módszerek most vannak kiforró-félben, s hasznosabb- nak látszik még p ár évig a kiválóbb oktatók módszereit gyűjteni, mint már most megírni — elegendő tapasztalat híján — egy kiforratlan mód- szertant.
8. Végül feladatnak kell kitűznünk a termelés különböző ágainak mennél szélesebb körű megismertetését a műszaki szakos tanárjelöltek- kel. Túlmenően azon a 2—3 üzemen, amelyben nyári hetekben maga is részt vesz a termelő munkában, feltétlenül szükséges még néhány más- f a j t a nagyüzem mun ká já nak megismerése legalább egy-egy tanulmá- nyi kirándulás keretén belül. Ez a négy tanévből három éven át rende- zett 4—4 napos tanulmányi kirándulással oldható meg. Minden kirán- dulási napra egy-egy üzem meglátogatását tervezve, ez 12 nagyüzem megismerését jelenti. Hozzászámítva saját nyári munkahelyeit, így 15 iparág termelésébe lenne bepillantása. E kirándulásokkal kapcsolatban megismerhetné a tanulmányi kirándulás szervezésének és lebonyolítá- sának módszerét is.
* * *
Ismételten hangsúlyozni akarom, hogy a feladatok t er én sem t ar t- hat ez a mu n ka teljességre igényt. Vitás kérdések is akadnak, pl. az, hogy nem tekintheténk-e f eladatna k a műszaki szakos tanárképzés so- r án teljes általános iskolai tanterv i mintadarabok előállításának feldol- gozását a műhelyra jztól a kész darabig?
De ha már a műszaki szakos tanárképzés munkásai meg is állapod-
tak az alapelvekben és a feladatokban, még mindig hátra van a felada- tok megvalósítását szolgáló elméleti és gyakorlati anyag kitűzése, az első évek tapasztalatai alapján az anyag terjedelmének és mélységének az elérendő célhoz való alakítása, módosítása. Az első néhány év tapasz- talatai alapján jegyzetek, később tankönyvek írása.
Amint látható, a műszaki szakos tanárképzés teljes kifejlesztése még évek m u n k á j át igényli, gyakorlati munkát is, de elméleti kutatá st is bőven.
