FOLYÓIRATOKRÓL
Nevelés- és Művelődéstörténeti Közlemények
Immár három kötete jelent meg e sorozatnak a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főis- kola kiadásában, Komlósi Sándor illetve Sándor László szerkesztésében. A tanulmányok jól tükrözik az állandó címet: valóban mindenütt a történetiség dominál, s ezzel kapcsolja egymáshoz a szerzők gondola- tait, az eltérő témakörök ellenére is. Melyek ezek?
Vaslagh Zoltán bevezető sorai után, - melyek tömören indokolják a kiadványsorozat születésének körülményeit - rögtön in medias res Somogy illetve Pécs térségének nevelés- és iskolatörténete eddig feltáratlan lapjai elevenednek meg az olvasó előtt. Hat tanulmányból 4 dolgozat írója irányítja figyelmün- ket a pécsi egykori tanítóképző történetére, míg egy írás a XVII1-XIX. századból villant fel pillanatképe- ket a tanítók alkalmazása és elbocsátása vonatkozásában.
Ugyancsak az első kötetben található egy másik témacsokor, amelynek fókuszában az oktatás nép- rajzi és művelődéstörténeti értékei állnak. Az első tanulmány rendkívül fontos igényre hívja fel figyel- münket, - amit már Fülep Lajos és Kodály Zoltán is sürgetett, - tudniillik, hogy a népismeret oktatása mennyire fontos a pedagógiai munkában, a gyermeki személyiség fejlesztése érdekében. Ugyancsak ebbe a témakörbe illeszkedik egy látszólag kuriózumnak tűnő téma, nevezetesen néhány baranyai iskola pecsétábrázolása mondanivalóinak, képi megjelenítő formáinak és tartalmi vonatkozásainak mint a népi kultúra hagyományörökítő elemeinek vizsgálata. Végül egy forrásfeltárás, amely Tessedik Sámuel kap- csolatait veszi célba a Pécsi Tankerületi Főigazgatósággal.
A második kötet vérbeli tanügyigazgatás-történeti munkákat közöl, amelyek a MTA Pécsi Bizottsága Pedagógiai Munkabizottsága neveléstörténeti felolvasó ülésén hangzottak el. A négy tanulmány egymást követése logikus, hisz indul a községi és felekezeti népiskolák iskolaszékei, valamint az állami népiskolák gondnokságai problémakörével, melyet követ az állami tanfelügyelet kialakulásának és rendszerének vizsgálata az 1548. évi XII. törvénycikktől egészen az 1935. évi VI. törvénycikk megjelenéséig, majd spe- ciálisan a tankerületi királyi főigazgatóságok működéséről kapunk átfogó képet 1935-1945 között, egy újabb tanulmányban. E történeti információk fontossága vitathatatlan, ugyanis az elmúlt évtizedekben alig-alig szerezhettek tudomást e kérdéskörről hallgatók és fiatal oktatók egyaránt. Végül a kötet negyedik tanulmánya ugyancsak jól illeszkedik a sorba, kitágítva a horizontot a jelen perspektíváiban, amikor az angol alap- és középfokú iskolák önkormányzatát, a társadalmi környezettel való kapcso- latrendszerüket veszi szemügyre, mint egy alternatívát a sok közül, összehasonlító mérlegelés céljából.
A megjelent harmadik kiadványkötet színekben igen gazdag írásokat tartalmaz. Nem véletlen, hogy az írók sorában a tanítványok, barátok is tisztelegnek Komlósi Sándor főiskolai tanár 70. születésnapján, tanítóképzői, főiskolai, egyetemi oktatói működésének 47. évfordulóján. így kerül mindjárt a sor elejére Komlósi Sándor tanári életpályájának, majd Gőbel János György életútjának bemutatása, ezt követően pedig Schultz Imre pécsi képezdei tanár munkásságának elemzése.
A következőkben néphitkutatási és egyháztörténeti-iskolai tanulmányok követik egymást. A jól célzott írások imponálóan tükrözik a válogató szerkesztő szándékát, hisz kitűnően érzékeljük az interkui- turális vagy netán ökumenikus légkört, amikor délszláv-magyar illetve katolikus-protestáns érték-hagyo- mányok kerülnek napfényre az olvasó előtt.
151
Folyóiratokról
A kötet következő témakörében a paletta egyre szélesedik: óvódapedagógia, népiskolai élet, a kö- zépfokú oktatás kérdései a múlt század fényében, majd a II. világháborút követő első lépések bemutatása gyermekvédelmi megközelítésben egy megye területén.
Végül a szerkesztő ismét visszavisz bennünket a múltba, amikor néhány XVIII. és XIX. századi okta- tástörténeti forrás feltárásával növeli ezt a terjedelmében is gazdag (277. o.), utolsóként megjelent - de folytatást váró - kötetet, melyet méltán zár Komlósi Sándor szakirodalmi munkásságának (158 mű) bib- liográfiája (1947-1990).
Nem utolsó sorban hadd dicsérjem külön is a harmadik kötetet a tekintetben, hogy nem csupán a magyar anyanyelvű olvasó kap értékes ismereteket a szerzők tollából, hanem a Dél-Dunántúl soknemze- tiségű lakossága is. Ugyanis az angol mellett német és szerb horvát nyelven is tájékozódhat az olvasó az egyes tanulmányok összefoglalásában az őt különösebben érdeklő problémákról.
Várnagy Elemér
