A lakásstatisztikai adatközlések, 1920–1990 (II.)

(1)

ÉÖRTÉNETI DOLGOZATOK

A LAKÁSSTATISZTIKAI ADATKÖZLÉSEK, 1920—1990 (n.)

FARKAS E. JÁNOS .. VAJDA ÁGNES

Tanulmányunk első részében (Statisztikai Szem/c, 1990. évi 1. sz. 67n73. old.);ittekintet—

tük azokat a rendszerezési elveket, ideológiai és módszertani problémákat, amelyek a lakás- statisztika megfigyelési körét az egyes távolabbi és közelebbi korszakokban meghatározták.

A második részben a lakásstatisztikai rendszer egyik nagy területét, a lakásépítési és —meg—

szűnési statisztikát vizsgáljuk — elkülönítve az országos és a fővárosi adatokat — 1920-tól napjainkig, az egykorú dokumentumok alapján.

*

A statisztika iránti igények és a meghatározó érdekek változásainak nyomon követése után a lakásstatisztikai adatgyűjtések, illetve publikációk, források rendszerét, szerkezetét mutatjuk be a különböző korszakokban és intézményekben. Az 1948 előtti adatok bemutatá—

sánál elkülönítve foglalkozunk Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának (a további- akban Fővárosi Hivatal) és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatközléseível. Ezt a megkülönböztetést a kétségkívül fennálló tematikai azonosságok mellett a két szervezet cl—

térő működése, funkciója indokolja.

A lakásstatisztikát egy átfogó rendszernek tekintjük. E rendszer kiindulópontja a laká- sok le'trehozását, azaz építését megfigyelő építési statisztika. Az építéssel egyidejűleg állan—

dóan zajlik a lakások megszűnésének folyamata is. E két folyamat eredménye a mindenkori lakásállomány mint számba vehető ,,tárgyi elem", amelynek lakókkal való ,,benépesítését", azaz ennek az állománynak mennyiségét, minőségét, társadalmi csoportok közötti megosz—

lását vizsgálva beszélhetünk ún. lakáshelyzetről, lakásszl'e'ráról, lakásrendszerről; ezekkel az átfogó fogalmakkal jelöljük jobb híján azt az összetett jelenségcsoportot, amely egy ország népességének lakásmódját, illetve ennek közgazdaságiszociológiai meghatározottságát fog—

tckintj'úk át (felsorolva a publikációs forrásokat is).

Az építési statisztikáról rendelkezésre álló információk bemutatásakor azokkal az adat- közlésekkel foglalkozunk, amelyek egyrészt az újonnan épült lakóépületeket, lakásokat ve- szik számba, másrészt a meglevő lakások felújításáról, korszerűsítéséről, átalakításáról, álla- gának megóvásáról, megváltozásáról tájékoztatnak.

A második világháború előtti időszakból a következő kiadványokban találhatók ilyen adatközlések: Magyar Statisztikai Évkönyv, Budapest Székesfőváros Évkönyvei, Magyar Statisztikai Szemle publikációi, Budapest Székesfőváros Havi Füzetei, Statisztikai Értesítő (ez utobbi Budapest Székesfőváros Statisztikai Havi Füzeteinek melléklete). végül a Városi Szem/e publikációi; a háború utáni időszakból pedig: a Statisztikai Havi Közlemények, a Statisztikai Szemle, az 1949. évi népszámlálás egyes táblai, 1949 és 1960 között a KSH ún.

(2)

FARKAS—VAJDA: LAKÁSSTATISZTIKA, 1920—1990 15 7

hivatalos haszm'ilatra7 készült adatközlései, 1961 és 1971 között a lakt'tsépítésről és —megszű- nésről önállóan, vagy a kommunális statisztikával együtt megjelent nyilvános adatgyűjte—

mények, azóta pedig a lakásépítés és -megszűnés évkönyvei. l949-től bizonyos időszakon—

ként, 1961-től pedig rendszeresen rendelkezésre állnak az ingatlankezelés egyes adatai is az állami tulajdonú lakásállományról.

Önálló témakörként kezelhetők a lakásépítési és fenntartási költségekről szóló statisz—

tikák. A háború előtti időszakban építésiköltség-adatok Budapest Székesfőváros Statisz—

tikai Évkönyveiben, illetve egyéb kiadvz'myaiban jelentek meg, országos adatok erről nem voltak, ugyanakkor a Alagyar Statisztikai Szem/ében a fővárosra vonatkozó adatokon kívül esetenként előfordultak városi szintű költségbecslések. Az l970-es évek elejétől találhatók az egyes építési módokra, főleg az állami építkezésekre vonatkozó költséginformáeiók. Az igaz- gatási statisztikákban az Országos Takarékpénztár (OTP) l958—tól közöl adatokat olyan építkezésekről, amelyekben kölcsönt nyújtóként vagy építtetőként részt vett.

A lakt'tsfenntartási költségekről reprezentativ adatok állnak rendelkezésre. A háború előtt csak Budapestre vonatkozóan vannak reprezentatív költségadatok, a lakbérekről viszont volt teljes körű fővárosi statisztika,8 a háború után pedig elsősorban a liaztartásstatisz—

tikákból vannak a lakásfenntartasról adatok, de közöl erről adatot az 1981—1982. évi repre—

zentatív felvételsorozat egyik kiadványa isfJ

A lakasadatok legnagyobb részét a lakásállományról beszámoló források teszik ki. Ez érvényes az adatgyűjtések mennyiségére és a vizsgált jellemzőkre is. A legjelentősebb adat—

források az 1920 óta lebonyolított hét népszámlúlz'ts lakasösszeírási részei, amelyek változó mélységben ugyan, de tartalmaznak adatokat a lakások számáról. a lakásállomány minősé—

géről, Összetételéről (nagyság, felszereltség), a tulajdoni jellegük alakulásáról és az általános lakáskörülmények színvonalát is jellemző — a lakásban lakók számát és (összetételét is ligye—

lembe vevő —— viszonyokról. A népszámlálások fontos források az egyes települések —- a há—

ború előtt településesoportok ——— lakúsviszonyairól.

A teljes körű lakásösszeirt'isokon kivül a második világháború után négy alkalommal a népesség és a lakások 2 százalékára kiterjedő mikrocenzus: hajtottak végre, melyek a nép—

számlálásokhoz hasonló tematikával készültek. E felvételek adatai alkalmasak az országos lakáshelyzet jellemzésére. Külön kell megemlíteni a mikrocenzusrik sorozatát megelt'izően, 1954 nyarán lebonyolított lakitsösszeírz'tst, amely az összes városra és 120 községre terjedt ki.10 A háború előtti lakásállomziirf—adatok bemutatásakor külön kell beszélnünk a Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának adatközle'seiről. Ezek részben az egyes népszámlá- lásokhoz kapcsolódóan, azok programját jelentősen kiegészítve készültek, részben önálló lakásösszeírásokra is sor került. (Ilyenek például az 1920. és az 1930. évi népszámlálásokhoz kapcsolódó kibővített lakásfelvételek eredményei, valamint az 1925. évi és az 1935. évi onallo lakúslelvételek publikációi.) Ezekre az adatbázisokra támaszkodva rendszeresen találhatók lakásállomz'myi adatok a Fővárosi Statisztikai Hivatal Évkönyveiben, a Statisztikai Havi Fü- zetek és a Statisztikai Értesítő kiadványaiban, a Városi Szemle elemzései között.ll

A háború után végrehajtott orszagos reprezentatív felvételek,H bar nem elsődlegesen la—

kássttttisztikai megfigyelés céljából készültek, de mint az életkörülmények egyik összetevőjét,

" A "Hivatalos használatra!" minősítéssel a nem titkos, de nem is nyílvános, egy szűkebb vezetői kör számára elér—

hető kiadványokat. látták el.

5 A háború előtti időszakra vonatkozóan országos szinten - a Pónzügyminisztérium adónyilvántartásút felhasználva ——

időszakonként rendelkezésre állnak adatközlések a lakóházak után fizetett adófajtákról és az ebből befolyt összegekről.

2 " Lásd: lakas, lakókörnyezet, lakásminőség (adatgyűjtemény). Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 19871 28 old.

N Ez az összeírás a népszámlálásoknal és a mikroeenzusoknál jóval mélyebb információkkal szolgált. Mivel a fel—

vétel eredményei nem voltak nyilvánosak és csak nagyon korlátozott példányszámban jelentek meg, ezért azok ma már alig ismertek és nehezen hozzáférhetők.

" Az l920—as évek végétől az 1930-es évek közepéig a Fővárosi Statisztikai Hivatal által szervezett, Budapest egyes népességi és foglalkozási csoportjainak életkörülményeiről készitett adatfelvételekben (ezek kozott a legismertebbek az úgy—

nevezett lllyefalvi—féle felvetelek) szintén találhatók részletes lakásállományt adatok.

" Az 1963-as rétegződésfelvétel, az 1974. évi tár—;adalmisznlgúltatásokfelvétel, az [WS-raw eletkőrülmények—lehetni és az l981—l982—es rétegződesfelvétel sorozatra utalunk

(3)

158 FARKAS E. JÁNOS—VAJDA ÁGNES

rendszeresen vizsgálták a lakásállomány jellemzőit is. Némi _, minimalis — állományi in- formációt az 1963 óta ötéves rendszerességgel végrehajtottjövedelmi és háztartásstatisztikai adatgyűjtések is nyújtanak.

ORSZÁGOS LAKÁSÉPi'TÉSI És —MEGSZÚNÉSI ADATOK

A lakásépítésre és —megszűnésre vonatkozó statisztikai adatközlések részletes bemutata- sakor elsőként az országos adatokat tekintjük tam

Az országos laka'tsépitésről csak 1927 óta gyűjtöttek adatokat. 1929—ig nem is teljes- körűen, csak Budapesten, a törvényhatósági jogú városokban, a rendezett tanácsú varosok- ban, a 10 OOO—nél nagyobb lélekszámú községekben és a Budapestet környező községekben.

(Az akkori agglomerációs övezetben.) 1930-tól az adatok teljes körűek; az adatgyűjtés ki—

terjedt az egész országra.

A: adatgyűjtések rendszere

Az 1927 és 1929 közötti években a Magyar Statisztikai Évkönyvben két lakásépítésre vonatkozó tablat közöltek. Az első az újonnan keletkezett lakások szobaszám szerinti össze- tételét, valamint a keletkezett fürdőszobák és eselédszobák szamait tartalmazza. A második a lakóházak, a lakások és a lakószobák tiszta szaporulatat közli (vagyis az új építés és meg—

szűnés közti különbséget). Mindkét tábla a már ismertetett területi egységekre vonatkozik.

A táblákból még a megszűnt lakások és a lakószobák számát, Valamint az épületenkénti át—

lagos lakásszámot és a lakásonkénti átlagos szobaszámot is ki lehet számítani.

l930—tól —-- mint már erről szóltunk — az adatok teljes körűek, Valamennyi adatot tör—

vényltatősagonként közölték, ezen belül kiemelve a törvényhatósági jogú városokat.14 Az épí—

tési táblák az eddig ismertetett adatokon kívül újakat is tartalmaznak. Új adat 1930-tól a megszűnt lakóházak száma, valamint már szerepelnek az átalakított lakóházak közül azok, ahol a lakóhelyiségek száma valtozott. (Megjegyezzük, hogy 1930 előtt —— nem teljeskörűen -—

már közöltek ilyen adatokat a Magyar Statisztikai Szem/e éves lakásépítési értékeléseiben.) A lakóházak tiszta szaporulata az épületek emeletszáma szerinti bontásban is megtalálható.

A földszintes épületek túlsúlya jellemzö, csupan Budapesten tapasztalható főleg egy— és kétemeletes építkezés. Az Évkönyv közli a lakások tiszta szaporulatát szobaszám szerint is.

A lakóház— és lakásépitési adatok között — a korábbi évekhez hasonlóan — folyamatosan megfigyelték a Budapestet övező. mai szóhasználattal az ,,agglomerációs gyűrű" településein

történő lakásépítést is.

1942-ig az adatközlések változatlanok. l943—től ismét csak összevont településcsoportok szerint vannak adatok, és csak a lakóházak, lakások tiszta szaporulata, az új lakások és a megszűnt lakóházak száma szerepelt. A Magyar Statisztikai Évkönyv lakásépítési adatain kivül a Magyar Statisztikai Szem/e és 1930-ig a Városi Szemle évente rendszeresen (eseten—

ként sűrűbben is) tett közzé elemzéseket, és az Évkönyvben közölteknel részletesebb adato—

kat publikált az országos, illetve a városi lakásépítési tevékenységről. Az országos lakásépít—

kezések adatait értékelő elemzések alapvetően a lakásépítési konjunktúra változásait tigyel—

ték. A vizsgálódás elsősorban a városi lakóház-építkezések számának változását tekinti ér—

" Külön tárgyaljuk azokat az építési adatokat, amelyeket a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal KörOSy Józsefkezde—

ményeze'sérc Budapestre vonatkozóan önállóan gyűjtött és publikált. A fővárosi lakóház— és egyéb é itkezésekről egyébként már jóval 1927 előtt IS voltak adatok, itt az építési adatok bemutatását az 1913-4920—as Fővárosi vkönyv adatközlésének ismertetésével kezdjük. (Bar — főleg a háború előtti adatközlésekben — a fővárosi lakóházak, lakások, a háború után pedig kezdetben az állami, késöbb a inagánbcruházásokban épült lakások épitési költségeire vonatkozó adatokat összekapcsolva közölték az építési információkkal, úgy gondoltuk, részben technikai okok, részben a háború utáni költségadatok módszer- tani problémái miatt, hogy a lakásépítés költségeiről szóló adatokat külön fejezetben értékeljük.)

H Az önkormányzat elve alapján létesített helyi közigazgatási szerv. Törvényhatósági jogú városnak nevezték a var—

megyei hatóságok jogkore alá nem tartozó nagyobb várost, amelynek igazgatását a helyi közigazgatás önkormányzati szer.

vei látták el.

(4)

LAKÁS STATISZTIKA, 1920—1990

159

zékeny jelzőszámnak, amely megbízhatóan jelzi a gazdasági élénkülés és hanyatlás hullám—

zásait. A falusi lakóház—építkezések ilyen értelemben kevésbé jó mutatói a konjunkturális változásoknak, hiszen ezek nem tőkeként, befektetésként, hanem a háztartási gazdálkodás szerves részeként jöttek létre. Mindezek mellett az elemzések a rendelkezésre álló, viszony—

lag szűk adatforrás ellenére tartalmaznak bizonyos szociális szempontokat is, és értékelik az újonnan épített lakóházak minőségének változásait, a fiirdőszobz'wal való ellátottság alakulását, ,.a szociális szempontból fontos cselédszobák" számának gyarapodását és a lakó—

házépítés és a városiasodás mértéke közötti összefüggést. (Az 1944. évre lakásépitési adatot nem találunk, feltehetően ez évben ez a szám minimális lehetett.)

A háború titáni időszak első évéről csak személyes visszaemlékezés útján tudunk némi- leg tájékozódni. Dániel György, a Hivatal nyugalmazott dolgozója szerint: ,,Közvetleni'íl a háború után, amikor a Hivatal megkezdte működését, a háborús károkat felmérték, s ez a lákásálltmiányban bekövetkezett pusztulást is számba tette (az 1945. március 25-i állapot alapján). A következő években folytatták a harmincas években kialakult formában _ az épített (s a romos, majd helyrez'illított lakások) összeírását; feldolgozásuk havonta történt a Hivatal szociális osztályán. Az akkori közigazgatásnak megfelelően az első fokú építési ügyekkel foglalkozó hatóságok voltak az adatszolgáltatók (felügyeletileg a Belügyminiszte—

riumhoztartoztak)." Arról, hogyaz adatszolgáltatás mennyire volt teljes körű, nincsenek in—

formációink. Az l945-től épült lakások számának egyik fő adatforrz'tsát az 1940—es népszám—

lálás visszatekintő adatai között találjuk meg.ls

A lakóházak és a lakott egyéb épületek állapotáról és helyrez'tllítz'tsa'iról szóló adatok tartalmazzák a háború folyamán könnyebben vagy súlyosabban megsérült lakóházak szá—

mát, illetve ezek helyrez'illítz'isz'tnak mértékét, továbbá az 1945 óta épült új lakóházak és lakott egyéb épületek számát. Mindezek az adatok teljeskörűen, ezen belül Budapest. nagyobb városok, kisebb városok, községek bontásban állnak rendelkezésre.

A helyreállítás és újjáépítés adatait közlik a magánlakásokra vonatkozóan is de csupán a városokra, valamint a városias jellegű községekre. (Ezeken a településeken található a teljes lakásállon'iány körülbelül 50 százaléka.) A helyreállítás és új építés lakásokra vonatkozó ada—

tait szobaszám szerint is közlik. Ebből közvetetten arra lehet következtetni, hogy 1945 és 1949 között az új építés szinte kizárólag nem állami erőforrásból történt.

Az 1949 és 1958 közötti időszakban a lakásépítési és —megszűnési adatok csak igen szűk terjedelemben és ,,hívatalos használatra" minősítéssel jelentek meg. Az épített lakások számát három csoportban közölték : az állami erőből, az állami erőforrásból (egyes adatközlésekben ez ,,állami támogatással" megnevezés alatt szerepel) és a magánerőből épített lakások elne- vezésű esoportokban. Az állami erőből épült lakások közé tartoztak azok. amelyek teljes mértékben tervhitelből készültek. Az állami erőforrású lakásépítkezések között azok szere—

peltek, amelyek részben állami kölcsönből keletkeztek, de amelyek az építkezés után magán—

tulajdonba kerültek. [Ebbe a formába tartoztak a Falusi Lakásépítési Gazdasági Iroda (Alf/KGI) és a Bányász sajátházépíte'si akció keretében létrejött lakások.) A későbbi adatköz- lésekben (l958—tól) a visszatekintő adatok között az utobbi formát mivel aránya igen cse—

kély volt * már az állami erőből épített lakások között szerepeltetik.m

Az 1950-es évek adatközléseinek lezárását jelenti az a kiadvány)7 amely már az 1960-as népszámlálás előzetes adatainak ismeretében foglalkozik az 1949 és 1958 közötti lakásépítés és -megsziinés adataival.

" Az 1945 és 1949 közötti időszakban — bár mintegy 80 000 új lakás is épült — a fő építési tevékenységet a helyreállítás jelentette. Igy az 1949. Népszámlálás 5. kötetében a helyreállítás és az új épités adatai együtt szerepelnek.

" A lakásépitési adatok ezenkívül tartalmazzák az építési tervszámokat és a lakások építési forrás szerinti összetételét megyénként. Épitési forrásonként megtalálható a lakások felszereltsége, nagyságu, építési módja (új építés, helyreállítás, bővités útján). és az összes épített lakószobák száma Budapest, városok, községek bontásban. (Az 1953 és 1958 közötti időszakra vonatkozóan találhatók adatok a magánépítők foglalkozásáról is.)

" Az 1949. es 1958. években épített és megszűnt lakások. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. é. n. 46 old.

A kiadvány ,,hivatalos használatra" minősítéssel, 80 példányban készült, és tartalmazott néhány, 1930-ig visszatekintő ma—

gyar építési és l949—ig visszatekintő nemzetközi épitési adatot is.

(5)

A számbavétel módszertani problémái

Az 1949 és 1959 között épült lakásokról szóló adatközlések — számos módszertani és szervezési problémából adódóan — nem tükrözik pontosan ennek az időszaknak a valós lakás—

építési eredményeit. A módszertani problémák megértéséhez szükséges, hogy elnevezésük—

ben is megkülönböztessük a lakásállományra vonatkozó állapotfelvételek (elsősorban nép—

számlálások) adatközléseit az ún. ,,folyamatos" lakásstatisztika fogalmától. Ez utóbbi meg—

fogalmazáson a következőkben azon információk együttesét értjük, amelyek a rendszeres éves lakásépítési, -megszűnési statisztikából, illetve az ezen alapuló lakásállomány—tovább—

vezetésből származnak.

A lakásépítési adatoknak a valóságtól való eltérését jól jellemzi, hogy a lakásépítési és -megszűnési statisztika által számított szaporulat 1960—ban 72 OOO-rel kevesebb volt annál, mint amelyet az 1960—as népszámlálás adatai kimutattak. Az eltérés okai az alábbiakra ve- zethetők vissza: a lakásépítésre és -megszűnésre vonatkozó statisztika 1958—ig nem volt egy- séges; az adatokat részben a beruházási statisztika, részben a települési statisztika keretében gyűjtötték. A kétféle adatgyűjtés időbelileg nem egyezett, és a megfigyelés köre nem volt minden esetben teljes.H A hangsúly az állami beruházásokban létesült lakások számbavé- telén volt, amelyet a beruházási statisztika figyelt meg. ,,A magánépítkezés és a magánosok- nak az államtól kapott hosszú lejáratú kölcsönnel való építkezése nem minősül beruházás- nak, ezért ezekről az első fokú építésügyi hatóságok adatszolgáltatására alapozva külön adatgyűjtést kellett szervezni." — írja li'órizs Margit a fent említett tanulmányaban.19

A lakásállományi összeírások és a folyamatos lakásépítési adatok összevetésekor kelet- kező eltérés ismert jelenség a statisztikában, és jellemző volt a háború előtti statisztikára is.

A/Iozo/ot'szky Sándor a Alagmr Statisztikai Szemlében közölt cikkében20 bemutatja az 1920 és 1930 között épült lakóházak adatait, amelyek az 1930-as népszámlálás kérdőívének, a lakóházak építési évére vonatkozó adatainak feldolgozásából származnak. A szerző az így nyert adatokat összeveti az 1927 óta részlegesen, 1930-ban pedig már teljeskörűen rendelke—

zésre álló építési adatokkal. S bár azzal a megállapításával, hogy ,,Lényeges eltérések azonban nemigen vannak a két adatgyűjtés eredményei között. . saját számításaink alapján nem érthetünk egyet (1930—ban például az építési statisztika szerint 21 508 lakóház, a népszámlá—

lás szerint 29 7721akóház épült), de azt hangsúlyozni kell, hogy statisztikai szempontból a szerző nem tekinti módszertani hibának az eltérések létét. A cikk másik fontos tanulsága, hogy megbízhatóság tekintetében az építési statisztika adatait tartja mérvadónak és a nép- számlálás adatait csak tájékoztatójellegűnek. (Mi nem minősíthetjük a népszámlálási adatok megbízhatóságát, hiszen az 1930 előtti időszakra országos szinten ez az egyedüli lakóház- építésre vonatkozó információtin'rás.)

A háború utáni statisztikák adatközléseiben az 1960—es évin kívül még két alkalommal

— az 1970. és az 1980. évi népszámlálás után —találkozhatunk ezzel a problémával, és minden bizonnyal 1990—ben ismét eltérések lesznek a folyamatos és az állományi statisztika ko'- zött. Az eltérések forrásának módszertani bemutatása előtt fontosnak tűnik számunkra annak átgondolása, hogy vajon milyen okok motiválták az eltérések hivatali megítélését.

Úgy véljük, az 1970—ben és 1980—ban tapasztalt reakciókat alapvetően meghatározta, hogy az eltérések iránya az 1960—ban regisztrálttal ellentétes volt: 1970-ben mintegy 70 000- rel, 1980—ban pedig táiláb mint 230 OOO—rel (!) kevesebb volt a lakások valós száma, mint

" Az adatok megbízhatóságát befolyásoló okok bemutatásakor felhasználjuk az említett kiadvány bevezetőjének meg- állapítását, valamint dr. Fórizs Margitnak ,,A lakásépítés alakulása az 1949—1959. években" (Statisztikai Szemle. 1961, évi 2. sz. 204—212. old.) című tanulmányát.

" Az adatok hiányosságalhoz hozzájárult az is, hogy ezekben az években a lakásépítési tevékenység irányításával és megfigyelésével több főhatóság is foglalkozott. Az eddigieken kívül az eltérésekbcn szerepet játszott, hogy az 1960-as népszámlálásban a lakások felvételi egységét más módon határozták meg, mint 1949—ben, illetve számbavettek olyan laká—

sokat is, amelyekben már laktak, de a használatbavételi engedelyt még nem kapták meg.

W Lásd: Mumfmxi'zky Sandor: Tájékoztató adatok az 1920—1930 évek kozotti lakóházterrnelesről. Magyar Statiszti—

kai" Szemle. 1932 évi 0. sz. 470—474. Old.

(6)

LAKÁSSTATISZTIKA, 1920—1990 1 6 1

amennyi az épitési—megszűnési (tehát a folyamatos) statisztika alapján várható volt. Ezek a számok a tervteljesítés mérésére alapozott statisztikai beszámolási rendszerben konfliktu—

sokat okoztak, ezért ezeket az egyébként szakmailag elfogadható módszertani problémákat a Hivatal nem tárgyalta a nyilvánosság előtt. Ennek bizonyára az volt a ki nem mondott oka, hogy rejtve hagyja a statisztika a tervteljesítés mérésére korlátozódó funkciójának téves voltát.

Ugyanis, amikor a népszámlálások (már két alkalommal) lényegesen kisebb lakásszaporula—

tot mutattak ki, mint amennyi az építési tervek ,,sikeres teljesítése" után várható lett volna, ez a kormányzat előtt a terv sikerét kérdőjelezte volna meg. Holott, ha a statisztika a szaporulat valós folyamatait figyelné meg, akkor ezek az adatok éppen az építési tevékenység és a megszűnés összefüggéseinek, kölcsönhatásának a leírását szolgálhatnak.

Az 1970.és az 1980. évi eredmények között tapasztalt eltéréseknél a legfontosabb tényezőt a megszűnések hiányos számbavétele jelentette. Itt elsősorban nem a lebontott, vagyis a számbavételbe bevonható megszűnések hiányos megfigyeléséről volt szó, hanem az — 1971-es településfejlesztési koncepció ,,jótékony" hatásai következtében — elnéptelenedő kis telepü—

lések elhagyott, romossá vált és így ,,megszűnt" házai okozták a különbségeket. Emellett az eltérésekben — kisebb mértékben — továbbra is szerepet játszott a népszámlálás és a folya—

matos lakásstatisztika eltérő módszertana.

A folyamatos statisztika és a népszámlálások adatai között a lakások darabszámában tapasztalt eltérésnél lényegesen nagyobb különbségek voltak a szobaszám szerinti összetétel és a felszereltség tekintetében.21 Mint láttuk, a háború előtti lakásstatisztikáknak része volt az ilyen tevékenységek regisztrálása. Egyrészt ez szakmai hagyomány, másrészt a korszerű- sítés ,,állományjavitás"-ban játszott jelentős szerepe indokolná, hogy részei legyenek az épi- tési statisztikúnak. Sajnos azonban nem részei, mégpedig több okból. Egyrészt a lakásépítési tervek csak az új építkezésekre koncentrálnak; másrészt a statisztikai megügyelhetőséget je—

lentősen korlátozza, hogy e tevékenységek egy része nem építésiengedély—köteles, illetőleg, ahol ez szükséges lenne, ott a lakók (számos adminisztratív kellemetlenség elkerülése végett) nem kérnek mindig építési engedélyt, továbbá vannak olyan esetek, amikor a hozzáépités—

korszerűsítés titokban, illegálisan zajlik.

A népszámlálások tehát jóval több szobát és fiirdőszobát, WC-t, vízzel és csatornával ellátott lakást írtak össze, mint amennyit a folyamatos statisztika alapján várni lehetett.

Mivel ez az eltérés _,pozitív irányú" volt, nem meglepő, hogy a népszámlálási adatok beépí—

tése nem okozott különösebb tájékoztatási és módszertani problémát.

Az 1949 és 1958 közötti lakásépítési és -megszűnési adatok között az eddig ismertetette—

ken kívül találhatunk adatokat az épített épületekről falazat szerint is városokra és megyékre.

Az 1958. évről a kiadványok adatokat közölnek a lakások kivitelezóiről (építőipari vál—

lalat, szövetkezet, kisiparos, házilagos, családi erő), valamint az épitkezés időtartamáról és az épületek lakásszámáról az állami és magánerős építkezések szerint külön-külön. Az épített lakások számát megtudhatjuk aszerint is, hogy tipus— vagy egyedi terv alapján készültek-e, vagy épitésükhöz felhasználtak-e típustervet.22 Az állami erőből épült lakások átlagos alap—

területe és átlagos szobaszáma l951-től l958—ig ugyancsak rendelkezésre áll. Lakásmegszű—

nési adatok (a lakások nagysága és a megszűnés oka szerint) az 1953. évtől találhatók me—

gyénként.

" Ennek, az előzőkön túl az is oka, hogy a folyamatos statisztika nem figyeli meg a szoba-hozzáépitések, szoba- kíalakitások és a korszerűsítések (fürdőszoba, WC létesítése, fűtés korszerűsítése, vízbevezetés, csatornázás stb.) számát.

Ezeknek a tevékenységeknek a volumene többszöröse az új építkezéseknek, számuk azonban már csak két népszámlálás (illetve mikrocenzus) adatainak összehasonlitásakor derült ki.

22 A Statisztikai Szemlében 1959—ben és 1960-ban elemző tanulmányok jelentek meg a magánépítkezésekről, továbbá az állami építkezések idejéről. Ezek (és a már emlitett, Fórízs Margit által írt tanulmány) az első elemző jellegű nyilvános publikációk e témakörben a háború után. Lásd például; Lonti György: Az 1958. évi magánépítési tevékenység fontosabb mutatóinak meghatározása és alakulása. Statisztikai Szemle. 1959. évi ll. sz. 1128—-ll40. old.; Lanti György: A lakásépítés helyzete és fontosabb problémái (1920—11959). Statisztikai Szemle. 1961. évi 4. sz. 331—353. old.; Gerő István —Kocsis Ferenc:

Az építési átfutási idő és vizsgálatának módszerei. Statisztikai Szemle. 1959. évi 8—9. sz. 840—858. old.; Tar József: Csök- kentliető-e az épitkezések kivitelezési időtartama? Statisztikai Szemle. 1960. évi 2. sz. 131—148 old.

5

(7)

FARKAS E. J. XNOCrVAJDA AGNFS

.,A lakz'tsz'tllomziny alakulása, 1959" című kiadvány (l atalos hasznalatra, 80 példány—

ban készült) szerkezete és adatköre azonos az előző kiady; nyéval, újdonsága, hogy a magán—

épitők foglalkozási megoszlása új csoportosításban szerepel.

Az 1949. és 1959. évek között épített és megszűnt lakások adatait — a fent megfogalma—

zott problémák miatt -— ma már nem tekintj érvényesnek; az SO—es évtized lakásépítési adataiként az l960-as népszámlálásból évekre vissza ,,amolt adatokat használjuk. Ezek a visszaszamított adatok hasonlóan az 1970-es és 1980—as népszámlálások alapján az 1960—as és 1970-es évtizedre visszaszámított adatokhoz " u _ tn szintén tartalmazhatnak torzitásokat.

de az egész. évtizedre megbízhatóan. az eg) yekre pedig nag rendileg megközelítő ponto' ggal közlik az épített lakások s ama—tt:-

A lakásmegszűnési adatok korrekcióját nem hajtották végre minden évre, csupán a teljes tízéves periódusra határozták meg a valóságban megszűnt laká )k számút. Meg kelljegyezni, hogy ezeknek a számoknak az év kre lebontott értéke lényegesen zonytalanabb, mint az építési adatoké, ezért az utóbbi évtizedre már ilyen adatot nem állítanak elő.

Az építkezések ilyen számbavétele —— nem utol; rbun a gyak ')I'l hely 'ni ellenőrzések eredményeként — telj * körűnek és megb att tak volt mint'isitheto, a problémák inkább a megszűnéseknél mutatkoztak. l962—tól k dve az ú j adatgyűjtésre alapozva minden évben adatgyűjtemények jelentek meg az épített es megszűnt lakásokról."

Az állami kivitelezésben épülő lakóházak épitési költségeinek s fontosabb műszaki jel- lemzőinek megfigyelésére a Központi Statisztikai Hivatal Hol—tol vezette be a rendszeres adatszolgáltatást. Az er )] szóló a atok a Lakásépítés és —meg zűnés e. rendszeres kiadvány önálló fejezetében jelentek meg.—"

Az 1963. és az 1964. évi épitkezésekről két kötet jelent meg, amelyek kö ül az egyik va—

lamennyi településről közli az épített lakások számat szobaszám és felszerelt 'g szerint. 1 másik a járásokra és a városokra vonatkozó adatokat tartalmazza. Az elo okon kivül ' repel az új és egyéb építkezések (toldale'k- hozzá- és rtiépités, t'ttalztkit'

az újonnan létesült lakoházak nyaralok evy

!" z l960, évi népszámlálás lebonyolítása és az új építési (' ' "" ' ' * után a Hivatal tt'trcak rtekezleten kereste egy új, megbízhatóbb adatszolgáltatás kialakit; ' ! agy. valamennyi

megyében végrehajtott ellenörzés előzte meg, amely nek ' ' "

települt lakások adatait. (Err k ön. hivatalos has nála ' ' _ lent meg. 110 ; hiányban.) A k tet tel '

k adatokat tartalmaz. y rosonként . ' ' 'A '— , 3, ' 'a' ' ' x !l'Ól es fel-

szereltségéről, továbbá az 0"

1962. január 1-től megvaltozott ' ' ' ' ' rendje. Mintha " '

adatgyűjtési módi ' * ' ' kimentek minden e

építési hatóságnál létrehoztak egy nyilt ntartási könyvet (az úgynevezett t

most már valamennyi (állami és magánépitkezc'sekre egyaránt vonatko * . " ' ' ' engedélyt s ezekröl többféle adatot nyilvántartanak. Egyes rovatok az épitk folyamata ' * s, falak felhúzása stb.), végül a kiadott lakhat .. engedély dátumával zártak le a ' ' ' ' , leg) minden egyes köz g bejárása után— anegyede'v én lezárták A ' - ' ' vu esenktnt eróforrasmként épületenk tételesen te zették a lakhat; engedélyen " _ '" ' ' ' , ' . ' beety jött létre a jarási, ros összes t.amelyetame ' " . '— ' '. * '— " ' ' ' " ' llenőrzésmgyeztetex

után ezeknek egy pé] " ' ' ., ' * ' * ' ' * ' lyánakegy példányt

pedig az akkori Épít ügyi Min ztérium ille " ' k " "

de márbent lakó laká 3 nemaradjon k ' ' " ); , ' ; 'nevű adat-

'* " engedélyt

" 1966—ig .,Az . évben épített és megszűnt la ' ' ' "* * munális ellátás fontosabb adatai"—val közös kötetben, 1970-ben ismét k ' ' "

építési és megszűnési adatok.

l971-től némileg megválto ' ' '. ' ' ' " * ' és terjedelme. A kötetben USD—ig szatekintő építest. megszűnést ' . ' * ' ' ' ' . ..t'tmt.datokat találunk Emellett l961—ig y amenöleg közölték a kivitelezok es az épi , ; " ' § * ' adatok 1 y t' mint az epitett alt/sok telszerelt—

ség es szobaszám szerinti megosz ' 't Ugyan ak 1961 g visszatekintő ' ' ' ' ' az egyes települe soportokban épitett, és megyénként pedig az :; szes és az állami es vetkezeti forrasbol ' . tarol.

l965-ig találhatunk v ' tö adatokat a nyilvántartott pitkezcsek rol ( arról hogy ezek közül mennyi az épített a tervezett és a meghit ' ' ' . . " ' ' " " tett lak ' bontják aszerint hogy ezekből mennyi a használatban teli engedéllyel rendelkez és nem rendelkező lak tervezett epitkezesck kö il azok-at vették számba, amelyekre az ett '— enuedelyt k dtt'tk )

' ' param; * "l is közöltek itt adatokat.

k mcgsze enek módjathagyomá ' *

illetve folyamatos ' . , . . f '. ' ' ' leges teherhordo '

beépitett bútor stb.

(8)

LAKÁSSTATISZTIKA, 1920-1990 163

forrásai (állami, szövetkezeti, magánerő, OTP-kölcsönnel vagy anélkül). Külön kimutatták a nyilvántartásba vett összes létesített lakásokból azokat, amelyek használatbavételi enge- déllyel rendelkeztek, vagy nem rendelkeztek, de a lakást már lakták. Ezek száma azonos az adott évben összesen felépített lakások számával. Ezenkívül kimutatták azokat a lakásokat, amelyeket még nem vettek használatba. Ez utóbbiakat külön közölték aszerint, hogyaz épít—

kezés folyamatban van-e, avagy még nem kezdődött meg, vagy meghiúsult-e, vagy abba—

hagyták. Közöltek adatot a magánépittetők foglalkozási viszonyáról és népgazdasági ágáról is. Az ez időben megszűnt lakásokra vonatkozóan a nagyság (szobaszám) szerinti össze- tétel és felszereltség adatai állnak rendelkezésre.

1971-ben az adatgyűjtés átkerült a Központi Statisztikai Hivatal Beruházási és Építő- ipari főosztályára és szervezetilegjelenleg is oda tartozik. Az adatok publikálása ettől kezdve az évente megjelenő La 'ásépités és -megszűnés e. kötetekben, illetve 1982 óta a Lakássta—

tisztikai Évkönyv e. kiadványban történik. (Az adatok 1965 óta nyilvánosak.)

1971 és 1974 között az előző évekhez hasonló formában nem jelentek meg épitési—meg—

szűnési adatok.?e

1976-ban jelent meg a Lakásépítés, lakásépítési költségek, lakótelepi beruházások című kiadvány, amely összefoglalva közli az 1971—1974-es évek építési és megszűnési adatait, és részletesen az 1974'r'e vonatkozó adatokat. A kötet elsőként tartalmaz adatokat (nagyrészt költségadatot) a lakótelepi beruházásokról.

1975-ben, a 15 éves lakásépítési terv lezárása kapcsán az 1975—es adatokat tartalmazó kötet a hosszú távú terv adatainak bemutatásával is kiegészült.27

1971 és 1980 között az épített lakások között szerepelnek a lakásnak is mondható üdü- lők.28 1980 óta külön mutatják ki őket.

Ez idő szerint a megszűnt lakások tulajdonjelleg, a megszűnés oka és a felszereltség szerint szerepelnek. A fő építési és megszűnési adatok városonként, járásonként, megyénként, községenként és összesen bontásban is, és az 1971. évi településfejlesztés—koncepció által meghatározott un. szerepkör szerinti csoportosításban is rendelkezésre állnak.29

Néhány kategória tartalma

A háború utáni épitési adatok részletes bemutatása után kitérünk néhány olyan kate—

gória módszertani kérdésére, amely szinte az egész időszakban használatos, és amely a lakás- építések ún. pénzügyi források szerinti összetételét mutatja be. B kategória nehezen megha- tározható volta és megjelenése érzékeny mutatója annak a kormányzati igénynek, hogy az építési statisztika a tervekben megfogalmazottakat figyelje meg és bizonyitsa: mennyi lakás épült és ki építette a lakásokat.

Ennek az igénynek a statisztikai megjelenése volt a lakásépítés kivitelezők, pénzügyi forrás és építtetők szerinti csoportosítást'tban az állami és a magánszektor elkülönítése.

Az egyes csoportosítások között nem rendezhető átfedések vannak, logikai sorrendjük kusza, a csoportositásuk szempontjai következetlenek, ezért az állami építés tényleges aránya, az állami pénzeszközök valóságos nagysága nem mutatható ki egyértelműen.

Érdemes közelebbről megvizsgálni a pénzügyi forrás kategóriáján. Mit is jelent ez a fo- galom? A pénzügyi forrás nem jelent építtetőt (erről volt háború előtti statisztika), nem je—

lent sem kivitelezőt, sem lakásttilajdon—formát.

" 30 Az időszak OrSZágOs lakásépítési és megszűnési éves adatait a Negyedéves Statisztikai Közlemények, Beruházási és Építőipari Adatok l971/4., 1973/lv-4., l974/l—2. számai tartalmazzák.

" Az 1975-es adatok kevésbé részletezettek, de szerkezetileg azonosak az 1974-es adatokkal. Az 1976. és 1977. évi kiadványok tematikailag és szerkezetileg azonosak az 1975. évivel. Az 1977 és l982 közötti kötetek költségadatokat nem tartalmaznak és 1978 és 1981 között az országos építési és megszűnési adatokat a szerepkör szerinti besorolás mellett közlik tervezési-gazdasági körzetenként is.

" Külföldön, peldaul Franciaországban ,,második otthonnak, lakásnak" nevezik ezeket az építményeket.

" Külön feldolgozás található c kötetben az 1970. és az l97l, évi árviz és belvíz következtében megszűnt, illetve újjáépített lakásokról felszerelés, szobaszám szerint.

5'!

(9)

A pénzügyi források szerinti csoportosítás tartalma különböző változásokon ment ke- resztül. Az 1950—es évek elején például a magánépítkeze'st nem tekintették beruházásnak.

Ezenkívül az állami támogatással létesült lakásépítkezéseket (amelyek részben állami köl—

csönnel épültek és az építkezés után magántulajdonba kerültek) az 1958 után, megjelent kö- tetekben (és visszamenőleg is) összevonták az állami építkezésekkel. 1960 után, az ún. ta—

nácsi értékesítésű és OTP-beruházású lakások megjelenésével, ismét változott az állami pénz—

ügyi forrás tartalma. l97l-ig e kategóriában szerepeltették az OTP-beruházású lakásokat és l985—ig (megszűnésükig) ide sorolták az újonnan épített tanácsi értékesitésű (szövetkezeti) lakásokat is.30

A pénzügyi forrás valóságos tartalmára akkor derülne lény, ha közölnék, hogy ki milyen arányban fedezi ténylegesen az építési költségeket: az állami költségvetés (ezen belül a lakásberuházásra és —támogatásra fordított (összegek), a bank (kölcsönök—hitelek), külön—

böző gazdálkodó szervezetek vagy a lakosság (azaz magánszemélyek).

Bár az építési struktúra, a beruházók és kivitelezők összetétele, az építkezésekre fordí—

tott erőforrások megoszlása az elmúlt évtizedekben nagy változásokon ment keresztül, a fenti igény alig rejtett tartalma a nyolc fanas évek közepéig változatlanul az maradt, hogy a lakásépitésben minél magasabb állami részvételt mutassanak ki.

Az l980-as évek közepe óta, mióta a kormánykoncepeiőkban is a pénzügyi egyensúly, a költségvetési kiadások kérdése került középpontba, az előterjesztő kormányszervek már nem hangsúlyozzák az állami lakásépítés jelentőségét. Ehelyett az állam tehervállalásának növekedését kísérlik meg a statisztika eszközeivel — változatlanul egyoldalú szempontok alapján — bizonyítani.

Az 1990 elején bevezetett új intézkedések véleményünk szerint szükséges kritikája nem tartozik e tanulmány témájához. A lakásstatisztikára a jövőben gyakorolt hatásairól pedig még nem lehet képet alkotni. Annyit mindenesetre szükségesnek tartunk megjegyezni, hogy az új "koncepció" két alapvető ideológiai magyarázata a statisztikák alapján nem igazolv ható. Nem látszik meggyőzőnek, hogy mihez képest irreálisan magasak az állam kamattá—

mogatásra, lakóháztenntartásra és lakásépítésre fordított kiadt'tsai."1 A másik érv — miszerint szociálisan igazságtalan a források elosztása — szintén nem igazolható statisztikai adatokkal.

Eleve kérdéses. hogy felmerulhet—e az igazságosság. egyenlőtlenség kérdése egy olyan állami juttatásnál, amelyet a családok többsége (1960 óta két—két és félmillió család) megkapott.

Mint azt már említettük, 1961 Óta készül önálló adatgyüjtés az állami kivitelezésben készült lakásokról. Az összes épített lakásról kivitelezők szerint 1977 óta közölnek adatokat.

A kivitelezők kategóriájában az állami építőipar, építőipari szövetkezet, építőipari közös vállalat — e három kategória az ún. kivitelező építőipar — szerepel. Ezek, valamint a kisszö- vetkezetek és a nem építőipari szervezetek építik az ún. szocialista szektor által kivitelezett lakásokat. További alkalmazott kategóriák: kisiparosok, lakossági kivitelezők és magán—

kivitelezők.

Az építtetők között tehát elkülönítették az állami és zt szöxetkezeti szektort (e kettő együtt a szocialista szektorú építőipari kivitelezés), vannak ezenkívül a nem építőipari szer—

vezetek és a magánerő.

A pénzügyi forrás és az ehhez a l'ogalomkörhöz kapcsolodo kategóriák változásainak bemutatása és a rendelkezésre álló adatok áttekintése után még a témával foglalkozó statisz—

tikus számára is nehezen áttekinthető feladat marad annak bemutatta" a, hogy ki építi e's finanszírozza a lakásokat Magyarországon. Nem véletlen, hogy a kozvelemeny—kutatások

3" Mind az OTP-beruházású, mind a tanácsi értékesítésű (szövetkezeti) lakás fogalma és megnevezése magán viseli a fent említett fogalmi zavart. Részben a beruházóra, részben a pénzügyi forrásra, reszben a tulajdoni jellegre, de még a hozzájutás módjára, sőt a fenntartásra is utal.

" Becslésünk szerint, ha az állam 1971 óta semmilyen lakásépítési hitelt és támogatást nem nyújtott volna. és ezekből az összegekből lakásokat hozott volna létre, akkor — az állami lakásépítési koltsegeket véve alapul — 370 000 lakással kevesebb lenne ma Magyarországon.

(10)

LAKÁSSTATISZTIKA, 1920—1990 16 5

szerint a lakosság általában úgy véli, hogy a lakások többségét az állam építi. E vélemény kialakításában a statisztika nem kis szerepet játszott.

Az ingatlankezele's

Az ingatlankezelésröl szolo statisztikák külön tárgyalása némi magyarázatot igényel.

Az ingatlanok, azaz a lakóházak karbantartása, fenntartása nem kis mértékben építési te—

vékenység, ezért tekinthetjük az előbbi kérdéskör részének.

A lakások állagának megóvásáról, a lakásállomány állapotának változásairól a háborút megelőzően csak közvetett és részleges információk álltak rendelkezésre, amennyiben az építkezések között külön kimutatták a ráépítést, toldaléképítést, hozzáépitést. Ez természete—

sen így is csak a lakásállomány egy részének összetétel-változását mutatta.

A teljes lakásállomány állagmegóvásának statisztikai megfigyelése nem volt lehetséges, de szükséges sem, hiszen a magántulajdonban lévő — a tulajdonos által lakott —— lakások kar—

bantartása a tulajdonos feladata volt, a bérbe adott lakásoknál pedig ezeket a munkálatokat a lakbér ellenértékeként szintén a bérbeadónak kellett elvégezni. Ha ezt nem tette, ennek természetszerű következménye volt, hogy a lakbért csak alacsonyabban állapíthatta meg.

1952 után, amikorra befejeződött a bérházak, bérlakások, valamint a több lakássá át—

alakított nagyvárosi villák államosítása, az így állami tulajdonba került lakások gondozása természetszerűen az új tulajdonos feladatává vált.32 Ennek végrehajtása azonban kezdettől fogva nehézségekbe ütközött, amelyek érezhetök voltak a statisztikai megfigyelés kialakítá—

sában is. E tekintetben az első legfontosabb problémát az okozta, hogy a lakbéreket rend- kívül alacsonyan állapították meg. A lakbérek nem tartalmazták a felújítások költségeit és nem fejezték ki a lakások minr'iségében, fekvésében levővalóságos különbségeket sem.Alakó- házfenntartást a költségvetésből fedezték, illetve — ez ma már ismert tény — nem fedezték, és hosszú évekig szinte semmit nem költöttek ezekre a tevékenységekre. Az állami, azaz első—

sorban a nagyvárosi állomány állaga emiatt gyorsan romlott. Ezek között a lakások között már az államosítás idején is sok volt a 20—24 éves (azaz csupán a kora miatt is felújításra szo- ruló) épület. Az 50-es évek közepének adatai mutatják, hogy még az irreálisan alacsony lak- béreknek a teljes összegét sem fordították lakóházfenntartásra, és a kezdeti egyharmados, majd kétharmados ráfordítási arány után ez csak az 1950—es évek végén érte el a 100 szá- zalékot.

A lakóházfenntartásra forditott összes kiadás — az 1971-es lakbéremelést követő egy év kivételével — természetesen mindig magasabb volt, mint a lakbérbevétel. A különbséget az állami költségvetés fedezte. Az állami támogatás valamennyi évben messze az igények alatt maradt, ami az állami épületállomány állagának fokozatos leromlásához, napjainkra pedig katasztrofális állapotok kialakulásához vezetett.

Az ingatlankezelési statisztikai megfigyelés33 fö területét a kezelt épületek és bérlemé- nyek száma, a bérbevétel, a lakóházfenntartásra forditott teljes összeg, ezen belül a felújí—

tásokra, korszerüsítésekre, karbai'itartásra fordított kiadások összege és esetszáma, a lakbér—

hátralék összege képezi, valamint — fokozatosan bővítve az adatgyűjtést — a tevékenységek kivitelezői, a í'oglalkoztalottak néhány munkaügyi adata és végül, l983—tól, a kezelt lakás—

állomány szobaszáma és komfortfokozat szerinti összetétele,valamint a hatodik ötéves terv- re szóló korszerűsítési programok megfigyelése alkotja.

Folyamatos — lényegében napjainkban is érvényes probléma, hogy nem volt pontos műszaki paramétereken alapuló felmérés arrol, hogy milyen a kezelt épületállomány ál—

" Az állami tulajdonban levö lakások kezelését és fenntartását a tanácsokra és a felügyeletük alá tartozó ingatlanke- zelő vállalatokra, költségvetési üzemekre bízták, tevékenységük megfigyelésére pedig létrehozták az ingatlankezelési statisz- tikát, amely bővülő tartalommal azóta is a lakóházfenntartás adatait figyeli meg.

33 Az ingatlankezeléssel kapcsolatos adatok 1970—ig a lakásépítési adatközlésekkel együtt jelentek meg, 1970-től kezdve, az építési és állományi statisztika szervezeti különválása után pedig a Lakás— éskommunális ellátás fontosabb adatai c. kötetekben láttak napvilágot. 1985 óta a Lakásstatisztikai közlemények c. kiadványban szerepelnek.

(11)

166 FARKAS L JÁNOSI—VAJDA ÁGNES

lapotaxu Ez az események ismeretében nem meglepő és az sem, hogy a késöbb végrehajtott két lakbéremelés(l971—ben, majd 1983—ban) során sem történt meg az állapotok ilyen célú fel—

mérése. A fenntartás — ha 1983-tol voltak is bizonyos változások az ingatlankezelés szervezeti és gazdálkodási rendszerében —— lényegében költségvetési juttatásból folyik, és a lakbér—

emelésből befolyt összegek nem növelik a rafordithato összegeket, csupan a költségvetési juttatást csökkentik.35 A tanácsoknak es az ingatlankezelő szervezeteknek továbbra sem ér—

dekük a lakásokkal és az összegekkel való gazdálkodás. Az állami lakástulajdon, az ingatlan—

kezele's alapvetö átalakításáig marad tehát az eddigi gyakorlat, amelyre az volt jellemző, hogy a vállalatok fajlagos mutatók alapján dolgoztak, így a legnagyobb ráfordítást igénylő épületek felújítását folyamatosan elhalasztották és a kisebb rafordítasigényiieket részesí—

tették elönyben. igy adott összegből magasabb arányú tervteljesítést tudtak kimutatni.

Ennek a folyamatnak jellemzö statisztikai megfogalmazasa (amely ismét nem a statisztika hibája), hogy részleges feltfijitasként mutattak ki a homlokzattatarozasokat, miközben az épületek szerkezetéhez, a lakásokhoz hozzá sem nyúltak. Tovabba, hogy néhány évvel ez- előtt, amikor aktuálissá vált a hatvanas évek elején épült lakótelepek elsö felújítása, az addig 25 évben megszabott ciklusidőt egyszerűen 30 évre emelték fel, kitolva ezzel a munka meg—

kezdésének idejét, és javítva a felújítási tevékenység —— statisztikai -— eredményességét.

ltt kell megemlíteni, hogy nincsenek adatok arrol a tevékenységtől, amelyet a lakosság

— kölcsönökkel támo 'atva, de saját kezdeményezéssel, szervezéssel — végez az állami lakások felújításában. Ez igen nagy volumenű munka és ráadásul a költségek —— becslést'ink szerint — nagyobb részét a lakok maguk fedezik.

Arról, hogy milyen felújitási, korszerűsítési, hozzáépitési, karbantartási munkálatokat végeztek a lakásokban, es hogy ezek állami vagy magánerőbt'il történtek—e, csupan az 1984—es mikroeenzusban talalhatok adatok, mégpedig az 1980 és 1984 között eltelt időszakrol.

Az 1990-es népszámlálás 20 szazalekos kérdőíve szintén tartalmaz erre vonatkozó kérdéseket.

A FÖVÁROSI l..AKÁSÉPlTÉSl És —ME(jSZÚNÉSl ADA'mk

Mint már utaltunk rá, a Fővárosi Hivatal adatgyűjtési rendszere es elemzései részben illeszkedne ' az országos statisztikához. reszben annál joval bovebb tájékoztatást nyújtanak.

Fontosnak tartottuk a fővárosi adatok külön bemutatását mindenekelott annak érzékelte- tésére, hogy jelezzük: létezett egy nagyvarosi jellegzetességeket megligyelo' statisztikai rend—

szer, amely az építési tevékenység bemtttitta'tsa'tval képes volt erzekenyen követni az epitkeze—

sek, beruházások csak a nagyvarosokra jellemzö -— folyamatait.7e

Az 1913 és 1920 közötti évekről —— a háború miatt egyetlen kötetben jelentek meg a fő"

városi adatok. Ebben a budapesti építkezések 1911 és 1920 közötti adatai szerepelnek. Az építkezésekbe beleértik a toldaléképítést, raépitést, átalakításokat is. Külön közlik a kiadott építési engedélyek és a befejezett építkezések számát.

A költségadatokon kivül a kötet az országos adatközlésekhez képest uj adatként tartalmazza az újonnan létesített különböző típusú lakóhelyiségek szamat (szoba. halott'tike.

konyha, éléskamra, eloszoba, WC stb.) Az új lakóházak szamat közlik kerületenként is, mégpedig szintszann falazat es tetőzet szerint. Ezenkivul adatok találhatók az új lakóházak számáról, a bennük levo lakások és szobak száma szerint is. Megtalálhatt't az összes beépített terület (a lakások összes alapterülete, nagysaga négyzetméterl'ien). Közölnek adatokat a le-

N Meg kell jegyezni, hogy az 1986 óta folyó nagyszabasu atlatfelvetcl: az Orszagos Epiiletnyilvantartasi Rendszer (OER) remélhetöleg, 1990vtöl mar szolgáltatni fogja a !; ások, lakóépületek állapotáról szóló részletes műszaki adatakm.

" Ezen az állapoton nem változtat az ez év elejétol bevezetett lakbéremelés sem, amely ismet csak a koltsegvetes ki—

adásainak enyhítését célozza, de az állami lakóépületek fenntartásának problemaim nem segit.

" A Fővárosi Hivatal épitési adatai w ahogy erre tanulmánynak első reszeben utaltunk - elsosorban az évkönyvekben jelentek meg, de találunk adatokat a Havi Füzetek sorozatban és a zsebkönyvekbcn, elemzéseket a Városi Szemle c, folyó—

irat egyes számaiban is. Az adatok bemutatását a Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkimyvei adataira alapozzuk, mert ezek egyrészt rendszeres eves információkat tartalmaznak, másrészt itt közölték a legrészletesebb adatokat.

(12)

lAKÁhSTATISZTlKA, 1920 4990 16 7

bontott épületekről, ezen belül a lakóházak számáról, illetve a lebontás által eltűnt épület—

részekröl (szoba, konyha, fürdőszoba, cselédszoba stb.), a ráépíte's miatt megváltozott szint—

számú épületekről, valamint a nem lakóépületekben létesített lakásokról. (Például: egyházi épületek, egészségügyi, oktatási létesítmények stb.) Az eddig felsorolt adatokat l913—1920—ra összevontan megtaláljuk az egyes kerületekre is. így nyomon követhető a főváros beépülésé—

nek folyamata, nagyva'trosiasodásá vagy _ ahogyan Kőrösy .lo'sznevezte — ,,phisiognomiájá- nak" változása.

A következő fővárosi évkönyv ismét ősszevontan 1921 1924. évekre vonatkozó adatokkal jelent meg, Az 1913 *1920—as kötetben is szereplő adatok köre lényegében nem változott.

viszont valamennyi adatot közölték kerületenként is, többnyire évente, és az előforduló ismérveket újabb, részletesebb kombináeiőkban is közzétették. Az előzőhöz képest, új in- formáeiő (bár ez, már korábban, az 1870—1880-as években is megvolt) a nagyobb építke- zések építtetőinek név szerinti telsorolása, valamint az építkezések utca, házszám szerinti megjelölése.

Az 1925. évi és az 1926. évi építési adatok az 1926—os, 1927—es évkönyvben találhatók.

Az adatok szerkezete megegyezik az előző kötetével. Számos adatot az évkönyvek vissza—

tekintő idősorokban is bemutatnak. 1928-ban az építtetőkről még közöltek név szerinti adatokat is, ezután már nincs név szerinti adatközlés. Bővi'ilt a megfigyelés a lak('ihelyíségek tí- pusát illetően, külön közlik az újonnan épített utcai és udvari szobák számát (bár korábban ez is megvolt a Kőrősy korabeli statisztikában), később a kertre néző szobák számát is.

Más típusú adatbővítés, hogy közlik az építési engedélyek számát, külön az új épületre és az átalakításokra (ezen belül toldalékv, ráépítés, egyéb átalakítás), továbbá a régebbi ,, modosi—

tott —— engedélyek számát.

1927-től a nagyobb építkezések építtetőinek név szerinti felsorolását felváltja az építtető tulajdonosok csoportjai szerint közölt, most már teljes körű adat, amely tartalmazza a keletkezett lakóházak, lakások, szobák számát, új építés, toldalék-, ráépités, átalakítás szerint?7 (Az építtető tulajdonosokat korábban is megfigyelték teljeskörűen, de csak költség—

adatokat közöltek roluk.) Az építtetők csoportjai: az állam és állami intézetek, a főváros, az egyházak. a felekezetek; a katonai hatosagok: a Magyar Királyi Államvasutak; az egyéb közlekedési vállalatok, a hitelintézetek, a biztosítóintézetek, az ipari és egyéb részvénytársa—

ságok; az egyesületek és magánosok, Emlékeztetve a háború utáni országos adatok kapcsán már vá7olt problémákra (lásd: a pénzügyi forrás kategoria tartalma) itt elmondható, hogy e7ek az építtetőkről szolo adatok a tényleges beruhz'wokat jelentik. A háború előtti fővárosi e'pitkezéseknél a beruházó egyben gyakran a tulajdonos (esetleg majd bérbeadó) is, ellentét—

ben a háború utáni gyakorlattal, ahol például az állami erőforrásokbt'il épült lakások egy része már eleve úgy épül. hogy az később magántulajdonba kerül. (Például tanácsi vagy OTP értékesítésű öröklakások.)

A háború előtti fővárosi építkezések zömét tehát a _,maganosok" finanszírozták; de a második legnagyobb építtető az állam volt. Az állam főként soklakásos bérházakat építtetett, a magánosok inkább kisebb (többnyire _,esaládi", illetve társas-) házakat. kevesebb lakással?8 (De ezek között szerepeltek a lakásokat bérbeadó házttilajdonosok házai is.)

1948—ban jelent meg Budapest Székesfőváros Statisztikai f'livatalz'tnak utolső évkönyve az 1944 és 1946 közötti évekről?g A lakásépitési adatok a korábbiaknál kevésbé részletesek, egyes információk 1936 "1946—ra vonatkoznak, vannak azonban csupán 1946-1'a vonatkozo

" 1938-ig változatlan az adatközlés. Új információ l938—tól az; épített épületek légkobméterbcn megadott nagysaga kerületenként és a keletkezett új épületek felszereltsége (viz, villany, gin, központi fűtés, csatorna, lift), 1939—1943 kozött valamennyi adatot kerületenként, ktiltelek beltelek bontásban is közölték.

" 1911-ben alkották meg, az elsö társa haztOrveiiyt.

" A Statisztikai Smmle 1941), i RJ). számában — valószinűleg a Fővárosi Hivatal már eldöntött megszuntetese isme—

rete'ben — kritika jelent meg erről az evkönyvröl (szerkesztőségi cikk gyanánt). A névtelen kritika szerint ,,Ez az Evkonyv sem politikai, sem tudományos .s-zemponrből nem mi meg népi demokráciánk statisztikájának megkívánt mérték , és nemhogy az, előszobán beígért objektív helyzetet rögzítené. de tartalma sok esetben a felelőtlenség határait súrolja." Lásd: Smrisnikai Szemle. 1949. évi 801). sz. [84—185. old,