Az áralakulás és mozgatói

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

AZ ÁRALAKULÁS ÉS MOZGATÓI

DR. RÓNA TlVADAR

Az árak nagyságára, arányaira, mozgási tendenciáira vonatkozó információk, az ezzel kapcsolatos vizsgálatok és kutatási eredmények jelentős mértékben megkönnyítik a gazdasági jelenségek és folyamatok értékelését, az összefüggések megértését, a tendenciák felismerését, a különböző szinteken végzett irányító—e- lemző munka eredményességének a növelését. Erre utal az az egyre fokozódó érdeklődés is, ami az árinformóciók. az árvizsgálatok eredményei iránt az utóbbi években a legkülönbözőbb helyeken és formákban megnyilvánult.

Az új koncepciójú. rugalmas ármechanizmus bevezetése változásokat idézett

elő az egész információs rendszerben, de különösen ösztönzően hatott a gazda-

ságstatisztika, ezen belül pedig az árst—atisztika fejlődésére. A kötetlenebb árkép zés. a korábbinál gyakoribb ármozgások a vizsgálati—elemzési módszerek számot.

tevő hányadának megváltoztatását tették szükségessé. A hatóságilag rögzített áral-

rendszerében alkalmazott ármegfigyelési. indexszámítási, árelemzési eljárások többsége az új körülmények között eredeti formában már aligha használható fel. általában kisebb—nagyobb, nemegyszer gyökeres változtatásra szorul. Szük- ségszerűen merült fel ezért a gazdasági reform irányelveinek közzétételével csak—

nem egy időben az árstatisztikai módszerek, eszközök átalakításának, továbbfej- lesztésének igénye, új módszertani alapokra helyezett árstatisztlkai rendszer be—

vezetésének a szükségessége.

Az új módszerek bevezetése során az új ársta'tisztikai rendszer általános kere—

tének elsődleges lkörvona'lozása. az ennek megfelelő szervezeti forma kialakítása, a főbb módszertani elvek széles körű egyeztetése, a legfontosabb területeken al—

kalmazott módszerek kísérleti jellegű kipróbálása (1967—ben) és végül az új ársta- tiszrtikai rendszer létrehozása természetesen igen jelentős volumenű szervezési és koordinációs munkát igényel.

A végrehajtott változtatások következtében az új árstatisztikai rendszer több

területen nagymértékben eltér a korábbitól. (Az eszközölt változtatások között a legnagyobb jelentőségű és legtöbbet emlegetett :: reprezentatív órstatisztika szé- les körü bevezetése, mely ármegfigyelési módszer a rugalmas ármechanizmus, a gyakori órmozgások körülményei között is képes az áralakulás megfelelő nyo-

mon követésére.)

Az órvizsgálatok fejlesztésére irányuló erőfeszítések eredményeképpen tö- kéletesedett és az új feltételekhez jobban alkalmazkodott az árstatisztika, széle—

sedett az ármegfigyelések által átfogott terület, a korábbinál sok tekintetben bő—

vebbé és rendszeresebbé vált az árhelyzetről, az ármozgások részleteiről adott tájékoztatás.

A NÉPGAZDASÁGI ÁLTALÁNOS ÁRVÁLTOZÁS

Az ártendenciák megfelelő jellemzésére ma már számos, korszerű elvek alap- ján összeállított árindex áll rendel-kezéSünkre. melyek átfogják a termelés, az elosztás és a végső felhasználás legfontosabb területeit, így az árfolyamato'k nyo—- mon követésére megfelelő támpontul szolgálna—k. Ezek az árindexek több fontos követelménynek eleget tesznek, számos tendenciát bemutatnak, általában nagy—

mértékben bővítik az árfolyamatokkal, valamint más közgazdasági összefüggéé

sekkel kapcsolatos ismereteinket. *

Feladatuknak megfelelően ezek az árindexek azonban csupán egy—egy részte- rület árhelyzetéről nyújtanak tájékoztatást. Nem képesek olyan jellegű információt adni. amely átfogja a népgazdasági ármozgások valamennyi vagy viszonylag nagy területét, amely a különböző szinteken lejátszódó árfolyamatokről összefoglalóan tájékoztat. Pedig az ármozgásokkol kapcsolatos információk iránti igény a, nép- gazdasági szintű tendenciák vonatkozásában is mindinkább növekszik. Egy—egy részterület árhelyzete'nek érdemi vizsgálata ugyanis aligha képzelhető el anélkül, hogy ne legyen megfelelő kép a kapcsolódó területek árhelyzetéről. az árhatásak

láncolódásáról, az általános árszínvonal alakulásáról. Vagyis fontos annak isme—

rete, hogy a vizsgált terül—eten tapasztal-t ármozgások hogyan illeszkednek be az egész árfolyamatba, erősítik-e vagy gyengítik—e az általános ártendenciát.

A népgazdasági ármozgások vizsgálatának, az árfolyamatak általános elem—

zésének elsősorban nem a részterületek oldaláról kiindulva, hanem mindenekelőtt a makroszemléletű, átfogó közgazdasági vizsgálatok keretein belül van igen nagy jelentősége, sőt csak itt nyílik igazán nagy lehetőség érdemi h—asznosí'tásukra.

Gondolunk itt elsősorban az újnatermelés. a gazdasági növekedés dinamikai vizs—

gálatára, a népgazdasági szintű pénzügyi és árfolyamatok átfogó tanulmá—

nyozására. Az ilyen jellegű vizsgálatokhoz azonban olyan mutatószám, olyan ál—

talános árindex szükséges, amely a különböző területeken végbement ármozgá- sokat összefoglalóan, népgazdasági szinten képes jellemezni.

A népgazdaság ármozgásainak összefoglaló bemutatása, az általános ár- színvonal változásának értelmezése és mérése természetesen számos (közgazda—

sági—statisztikai problémát vet fel.1- Részletes ismertetésükre azonban e cikk ke—

retein belül nincs lehetőség. Ehelyett talán elég röviden arra utalnunk. hogy tu—

lajdonképpen az egész újratermelési folyamatban végbemenő árváltozások átfogó bemutatására törekszünk. ezért az általános árszinvonal mérésének szükségsze- rűen a teljes újratermelési folyamat valamelyik mutatószámához kell kapcsolód—

nia (például bruttó nemzeti termelés, bruttó nemzeti termék, nemzeti jövedelem

stb.). Az ezen mutatószámok segítségével összeállított árindexeket a gyakorlatban

azonban nem közvetlenül a konkrét ármegfiwgyelések eredményei alapján számít—

ják ki, hanem a megfelelő mutatószám tárgyidőszaki árakon és valamely más év áraín kifejezett értékeinek hányadosaként. Az ily módon származtatott árindexet a szakirodalomban .,implicit" árindexnek nevezik.2

A népgazdasági ármozgások összefoglaló jellemzésére, az implicit árindex

kiszámítására (: teljes újratermelési folyamat nem mindegyik mutatószáma látszik egyformán alkalmasnak. Bizonyos megfontolások alapján erre a feladatra egyes mutatószámokat megfelelőbbnek kell ítélnünk, mint másokat.Vál—asztásunknál ab—

ból indultunk ki, hogy a kiválasztott mutatószám az ármozgásoknak minél szé—

iEzek részletes tárgyalását lásd: Dr. Szilágyi György: Arstatisztika a makroökonómiában. Közgazda- sági Értekezések. 15. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1970. 34—42. old. (lsmertetését lásd: Statisztikai Szemle.

1971, évi 8—9. sz. 916—918. old.) 2Lásd: Szilágyi i. m, 393 old.

AZ ARALAKULAS 975

lesebb spektrumát fogja át, mivel így inkább alkalmas a segítségével készített implicit árindex a népgazdaság'ban végbemenő összes árfolyamot átfogó jellemzé- sére. Ezért egyrészt előnyben részesítettük az anyagi és a nem anyagi tevékenység eredményét egyaránt magában foglaló mutatószámokat azoknál, amelyek csak az anyagi szférára terjednek ki. (Például a bruttó nemzeti termelést a társadalmi terméknél vagy a nettó nemzeti termelést a nemzeti jövedelemnél.) A nem anyagi tevékenység teljesítménye. a szolgáltatások árának alakulása ugyanis 0 népgaz—

dasági ármozgásoknak mindenképpen egyik nem elhanyagolható tényezője, melyet hiba lenne figyelmen kívül hagyni. Emellett a nem anyagi ágazatok szerepe, je- lentősége gyorsan növekszik. és az itt jelentkező ártendenciá-k egyre jobban érez—

tetik hatásukat az anyagi termelés területén is (például egyes üzleti szolgáltatá- sok. üzemszervezés. hirdetés stb. díjai). Másrészt pedig az ártenclenciák minél teljesebb bemutatása érdekében az anyagráforditások többszörös számbavételé-

ből eredő halmozódásokat is magukban foglaló (bruttó) mutató—számokat is előny-

ben részesítettük a halmozódásmentes (nettó) mutatószámokkal szemben (vagyis a társadalmi terméket a nemzeti jövedelemmel vagy a bruttó nemzeti termelést

a nettó nemzeti termeléssel szemben). Vizsgálatunk ugyanis az árak összességére vonatkozik. tehát minden adásvételre kiterjed, az adásvételi árak pedig szükség—

képpen magukban foglalják a felhasznált anyagok értékét is, vagyis — elenyésző inkább elméletileg lehetséges kivételtől eltekintve -- az árak mindig valamilyen

aznyagvfelhasználással (és értékcsökkenés'sel) együttesen értékelt termékre (vagy szolgáltatásra) vonatkoznak.

A mondottak alapján a népgazdasági ármozgások összefoglaló jellemzésére a bruttó nemzeti termelés (gross output) mutatószáma alapján készített árindex látszik a legmegfelelőbbnek. Ez két szempontból is alátámasztható.

1. A bruttó nemzeti termelés mutatószám—a az anyagi és a nem anyagi tevé- kenység együttes bruttó teljesítményét fejezi ki. Felöleli a népgazdaság ágazati osztályozásban felsorolt valamennyi tevékenység eredményét, tehát az anyagi ága—

zatokból származó társadalmi terméket és a nem anyagi ágazatok teljesítményét egyaránt. vagyis egyrészt az ár oldaláról mindent, aminek ára van. másrészt pe—.

_ dig olyan területeket is, amelyek nem rendelkeznek ténylegesen funkcionáló árak-

kal. hanem ahol csak az összefoglaló számítások céljaira vesznek figyelembe ára-

kat (például önfogyasztás, ingyenes szolgáltatás).

2. A választott mutatószám előnyös tulajdonsága még — bruttó jellegéből eredően — az is. hogy azon ártendenciák bemutatására is felhasználható, amelyek a termelői szférán belül jelentkeznek, vagyis a segítségével készitett implicit ár- index a végső felhasználás árfolyamatai mellett a termelői szféra ármozgásait is

teljes egészében tartalmazza. —

A népgazdasági általános árváltozást tehát a bruttó nemzeti termelés muta- tója alapján számított implicit árindex segitségével vizsgáljuk. A teljes újraterme- lési folyamat más mutatószámainak (nettó nemzeti termelés, társadalmi termék.

nemzeti jövedelem) a felhasználása a népgazdasági ,ármozgások számszerű érté-

kei tekintetében viszont többnyire eltérő eredményt ad. '

A NÉPGAZDASÁGI ÁLTALÁNOS ÁRVALTOZÁS A HARMADIK ÖTÉVES TERV lDÖSZAKÁBAN

A harmadik ötéves terv időszakában (1966—1970) a népgazdasági, álta—lános

árszint -— az ismertetett módon számított implicit árindex alapján —— mintegy 13—14 százalékkal emelkedett. A tervidőszak ár—mozgásainalk csaknem a fele 1968—ban.

az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos árreform évében követ—

kezett be. Más években viszont az általános árszint változása jóval kisebb volt.

így 1966—1967-ben az árszintemelkedés évi üteme 1. l969—l970—ben pedig év:

2 és fél százalék körül mozgott.

ii tábla

A népgazdasági álta/ánOS árváltozás

(a bruttó nemzeti termelés mutatója alapján)

; index: index:

Év ! 1965. év : 100 Eiőző év _: 100

1966 ... 101,4 j tom

i9ó7 ... 'lO2.0 * 1006

1968 ... ? 108.0 " 1053

1969 ... 110,ó ; 1024

i970 ... l H3,5 1025

!

Az 1968. január 1-én bevezetett új ármechanizmus. adóreform és más gaz- dasági—pénzügyi szabályozók -— a végrehajtott szervezeti és konstrukciós változta—

tásokkal együtt — változásokat idéztek elő mind a főbb népgazdasági árará—

nyokban, mind pedig az ármozgások mechanizmusában, érvényesülési módjában.

Az 1968. évi árreform egyrészt árrendezés volt; mint ilyen. része annak a fo- lyamatnak, amely egy reálisabb. (: gazdaságirányításna'k jobban megfelelő árrend- szer kialakítására már hosszabb idő óta irányul. Másrészt új ármechanizmus be- vezetését jelentette, mely koncepcióját és jellegét tekintve jelentősen különbözik a korábbiaktól.

Az árreformot megelőző azon várakozás. hogy 1968 januárját követően nagy—

mértékű, gyakori, az új egyensúlyi arányok kialakítását célzó ármozgások követ—

keznek be, nem vált valóra. A kezdeti árstabilitás alól még a szabadáras termé—

kek és szolgáltatások döntő többsége sem volt kivétel. (Eltekintve a mezőgazda- sági idénycikkek szokásos ármozgásától.) Ugyanakkor az év közepétől kezdve u olyan jelzések érkeztek, hogy a vállalatok jelentős része. nem utolsósorban az árreform során kialakított új árak következtében, a vártnál jóval nagyobb nyere—_

séget fog realizálni. Ezért 1968 végén a vállalati többletnyereségek elvonása.

illetve a ráfordítási és jövedelemarányok ágazatok közötti módosítása érdekében számos — főként pénzügyi jellegű —— intézkedés történt. Ennek során szűkítették a vámmentesített termékek körét, csökkentették a vámkedvezmények mért-ékét.

megszigorították a készlethitelek és az export—szubvenciók igénybevételének (:

feltételeit. kiterjesztették az eszközlekötési járulék fizetésének a kötelezettségét, bevezették az építési—szerelési adót. valamint meghatározott körben felemelték az állami telkek bérleti díjait. A felsorolt intézkedések általában növelték a ter—

melési ráfordításokat, mely többletköltsé'geket a termelők a kötetlenebb árképzés mechanizmusán keresztül igyekeztek fokozatosan a vásárlókra hárítani. Igy az

1968. év végén eredetileg jövedelemelvonás céljából hozott pénzügyi intézkedések,

a ráfordítások növelésén keresztül. fontos tényezői voltak a későbbi áremeílkedési tendenciáknak.

Emellett egyes központi intézkedések. így például a készlethitelek feltétele—

inek a megszigorítása sem segítették elő a kínálat felzárkózását a kereslet igé- nyeihez.

A kötetlenebb árképzés. a rugalmas—abb ármechanizmus körülményei között a keresleti—kínálati viszonyoknak az áralaikulással együttes tanulmányozása mind nagyobb jelentőségűvé lesz. Kapcsolatuk jellegének, erősségének és egyéb sa—

AZ ARALAKULAS 977

játos vonásainak a felderítése az árvizsgálatok egyik legfontosabb feladata. An—

nak eldöntése, hogy melyik tényező az alapvető. hogy a változások kiindulópont- ját az árak, a kereslet vagy a kínálat képezi-e. nem mindíg könnyű és egyértel-

mű. Az esetek többségében csak tendenciákról beszélhetünk. A tényezők közötti

kapcsolatok jellegét erősen leegyszerűsítve a függvénykapcsolatok következő négy típusáva'l találkozhatunk:

D2f1 (P) /1/

ahol:

D -— a kereslet.

P — az ár,

f1 —- a függvény.

A népgazdaságra az 1968. évi árreformot követően is az árak elsődleges.

meghatározó szerepe a jellemző. A hatóságilag rögzített. illetve maximált árak széles köre nagyjából-egészéből meghatározza a kereslet nagyságát. Az ának és a kereslet közötti ilyen tipusú kapcsolat elsősorban a fogyasztási szférában ta- pasztalható. A termelői szférában viszont a központilag kialakított árak a terme—

lést, a kínálatot (S) szabályozzák:

s : fg (P) /2/

Azokon a területeken pedig, ahol az árak nincsenek hatóságilag rögzítve, vagyis ahol a kereslet, illetve a kínálat változása közvetlenül befolyásolhatja az árak nagyságát. ott a függvénykapcsolat jellege is természetesen más.

A mezőgazdasági idénycikkek piacán például többnyire kínálat (a felhozatal) határozza meg az árakat:

P : fg (5) /3/

Ugyanakkor gyakran találkozhatunk (bár nem túl széles körben) a kereslet (D) ármegha'tározó szerepével is:

D : f,, (D) /4/

Ez utóbbi függvénykapcsolat a szabad árak területén minden olyan esetben fellelhető, amikor a szükségletnél nagyobb a kínálat (a termelés). és így — bizo—

nyos határok között — a kereslet határozza meg az árak nagyságát (például a piaci árutelítettség alkalmával).

A harmadik ötéves terv időszakában az árszintemelő tényezők között kell szá- mon tartanunk a kereslet és a kínálat között időnként fellépő kisebb—nagyobb feszültségeket, amelyekért esetenként hol a termelőt. hol a kereskedelmet marasz- talták el. Az egyensúlyi helyzet megbomlásánaek hatása az árakra elsősorban a szabadabb. tehát a hatósági előírások között mozgó és szabad árformákba sorolt cikkekre volt jellemző, de a korábbi gyakorlathoz képest a központi szervek gyak—

robban folyamodtak a rögzített és a maximált áru termékek áremeléséhez is, ha a piaci egyensúlyi viszonyok ezt megkívánták.

Lényegében ezen utóbbiakhoz tartoznak a *legfontosabbak: az építőipari3 és a felvásárlási árak emelkedése. ami alapvetően meghatározta a mechanizmus _re- form első három évének árhelyzetét.

3Az építőipari óremelkedéseknél ebben az összefüggésben elsősorban az 1968. január 1—i árrendezés—

re gondolunk, míg a később bevezetett építési—szerelési adó áthárításóból eredő áremelkedés nem mlnősít—

hető központi árintézkedésnek.

Mindkét árintézkedés fontos eleme volt a hosszú távú gazd—aságpol-itikai kon-

cepcióknak. de míg az építőipari áraik emelése elsősorban a keresleti feszültség csökkentésére irányult, addig a felvásárlási árak emelése döntően a kínálat. a termelési kedv ösztönzését segítette elő.

A népgazdasági általános árszintvál'tozás értékelésénél figyel-embe kell venni.

hogy a legfontosabb ármozgások, áraráinyváltozásolk központi intézkedések hatá- sára történtek. A spontán ármozgások köre és mértéke az árra-format követően sem emelkedett népgazdasági szempontból jelentősnek nevezhető szintre.

A központi árkiawlakítás tehát főbb vonalakban változatlanul meghatározta —-

legalábbis a népgazdaság legfontosabb szféráiéban — a kereslet és a kínálat—nagy—

ságát. Ezért azok részéről, akik a fizetőképes keresletkiterjesztésének a lehetőségét

kutatják, gyakran érte bírálat a hatóságilag jóváhagyott árakat is, hogy azok a kínálat, a ráfordítások oldaláról nem megalapozottak, vagyis, hogy indokolatlan többletnyereséget biztosítanak a termelőknek, miközben ugyancsak indokolatlanul

korlátozzák a kereslet nagyságát.

Minthogy az ilyen jellegű véleményekkel viszonylag gyakran lehet találkozni, érdemes ezt a kérdést közelebbről megvizsgálni.

AZ ÁRALAKULÁSRA HATÓ FÖBB TÉNYEZÖK

Az áraknak a kínálat, a ráfordítások oldal—áról való megalapozottságát nyil- vánvalóan csak az árszerkezet vizsgálata döntheti el. Hasonlóképpen az árszín- volnal—változás indokoltságát is csupán az arra ható tényezők egymástól elkülöní—

tett, részletes elemzése képes alátámasztani.

Az áralakulásra ható főbb tényezők vizsgálata azt mutatja, hogy a népgazda-k ság általános árszintmozgását a kínálat oldaláról meghatározó különböző té- nyezőket három nagy csoportra oszthatjuk:

1. az élőmunka—ráfordítások

2. a holt— (átvitt—) munka—ráfordítások és 3. a tisztajövedelem—szint

változásának árha'tásaira.

Az élőmunka—ráfordítások árhatása lényegében azonos az egységnyi termék előállításához felhasznált bérköltség változásával. A szóban forgó áirh-atás közelí- tése, illetőleg számszerű meghatározása -— népgazdasági szinten —- a munkából származó jövedelem és a nettó nemzeti jövedelem hányadosaként történik. (A köz—

terhet és az illetményadót — melyek vállalati szempontból bérjellegű költségeknek tekintendők — nem itt. hanem a tiszta jövedelemnél vesszük figyelembe.)

A holtmunka—ráfordítások árhatása az egységnyi nemzeti termeléshez fel—

használt anyagok és szolgáltatások, valamint az amortizáció (együtt összes ter—

melő felhasználás) áralakulásával jellemezhető.

Az élőmunka—ráfordítások és a holtmu'nka—ráforditásak árhavtása különböző nagyságrendet képvisel. A bruttó nemzeti termelésen belül az élőmunka—ráfor- dítások hozzávetőlegesen 20, a holtmun'ka—ráfordítások pedig mintegy 60 szá- zalékot tesznek ki. A fennmaradó 20 százalék a népgazdasági tiszta jövedelem, tehát a vállalati nyereségek és központi jövedelemelvonások (ill—etméinyadó, for—

galmi adó, nyereség adó, közteher, eszközlekötési járulék stb.) összege.

A tisztaiövedelem—színt változásának árhatása az egységnyi nemzeti terme- lés tisztajövedelem—tartalmának a változásából eredő hatást jelenti. Ennek szám- szerűsítése közvetve oldható meg. Az eredmény a népgazdasági általános árala—

AZ ARALAKULAS

979

kulás, valamint az arra ható másik két tényező (az é lőmunka—ráfordítás és a holt-

munka—ráforclitás árhatásai) ismeretében könnyen kiszámítható. Azaz:

Ora-) Mé) * %) lprm *" Giuliani : Oigilvfg) /5/

; G(gJIIIús') * (?ng _ 009pr /6/

' P(t) ()

Am

G(é) -— az élőmunka-ráfordítások,volumene.

0 (h) —— a holtmunka—ráforditások volumene.

G(t) — a tiszta jövedelem volumene.

G(g) -— a bruttó nemzeti termelés volumene.

'Mél —- az élőmunka-ráfordítások árhotása, [pm — a holtmunka—ráfordítások árhatósa,

lpti) —— a tisztajövedel'em—szint változásának árhatáso.

lp(g) —— a népgazdasági általános árváltozás indexe a bruttó nemzeti termelés alapján szá mitva.

1. ábra. A népgazdasági ármozgásokra ható tényezők és a népgazdasági mérlegrendszer összefüggései

Összes fla/fmunka—

/ femme/á' ' - " " náf'ündífás

/ felhaszná/ás ápfzafása

mm /

"L'/"294. X Élőmunka—

Wine/95 X , náf'ana'í/a's

xxx Mel/a' / árás/ása

x nemze/í x

ferfira/és X íiszfa jövede/em

ánhafa'sa

Az 1. ábrán a szaggatott vonalak azt mutatják, hogy az árala—kulást megha—

tározó egyes komponensek a népgazdasági mérlegrendszer melyi'rk eleméhez kap- csolódnak.

A

A népgazdasági általános árszi'ntre a harmadik ötéves terv év eiben a kínálat

oldaláról iható három komponens fent ismertetett módon kiszámított számszerű értékeit a 2. tábla tartalmazza.

Az összes termelő felhaszná-lás árváltozása. vagyis az egységnyi nemzeti ter- mvelésre jutó holtmunka—ráforditás árhatása több év átlagában. így a harmadik ötéves terv időszaka alatt is nagyságrendileg azonos volt az általános árszint moz- gásával. Ez könnyen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a népgazdasági ár—

mozgásak kiindulópontja az esetek többségében a termelőágazatokban végbe- menő árváwltozás. lgy hosszabb távon szükségszerű a népgazdasági általános ár—

mozgás és a termelő felhasználás ármozgás—a közötti eltérés nagyságrendjének csökkenése.

Meghatározott ütemdifferencia a két árfolyamot között azonban szükségsze—

rűen fennáll, hiszen a népgazdasági általános áralakulás a tárgyidőszaki, mig az összes termelői felhasználás ána'larkullása viszont (a technológiai folyamatok és a készletezés idejével) korábbi árviszonyokat tükröz, bár az ütemdifferenciának

hosszabb távon kisebb a jelentősége.

3!

2. tábla

_ Az áralakulásra ható főbb tényezők

E A holtmunka-rátordítások Az élőmunka-ráfordítások A tisztajövedelem-szint V árhatósa' árhatása" váitozásának becslése'"

Index: 1965. év :: 100

1966 ... 100.4 97,0 108,4

1967 ... 100,8 9Ó,1 1113

1968 ... 109,3 97.1 115,0

1969 ... 110,4 95,5 l 1272

1970 ... 113,6 95.7 1 131 .8

index: Előző év x 100

1966 ... 100,4 l 97.0 § 108,4

1967 ... 100.4 99,1 : 1027

1968 ... 108,4 101 ,0 i 103,3

1969 ... 101,0 98.11 ; 110.6

1970 ... 1029 1002 f 103,6

'Az összes termelő felhasználás árindexe.

"A munkából származó jövedelem és a nettó nemzeti termelés hányadosa.

"'A /'ó/ képlet alapján számítva.

Más a helyzet az egységnyi nemzeti termelésre jutó élőmunka—ráfordítás ár—

alakulásáná'l. A munkából származó reáljövedelem 1966 és 1970 között 31 szó- zalékkal emelkedett. ugyanezen idő alatt viszont a nettó nemzeti termelés 37 szá- zalékkal nőtt. Az egységnyi nemzeti termelésre jutó élőmunka—ráfordítás tehát több mint 4 százalékkal csökkent. Ez azt jelenti, hogy a harmadik ötéves terv éve—

iben a bérköltségek emelkedése népgazdasági szint—en —— tekintetbe véve a ter—

melékenység gyorsabb növekedését — a (kínálat. illetve a termelési ráfordítások oldaláról nem járulhatott hozzá az árszínvonal általános emelkedéséhez.

A sokat emlegetett ,.ár—bér spirál" — tehát, hogy (: béremelkedések áremel- kedésekhez. ezek pedig újabb béremelkedésekhez vezetnek — gazdaságunk—at a vizsgált időszakban nem jellemezte: A munkából származó átlagjövedelem ugyan gyorsabban nőtt, mint az árszínvonal, a termelékenység emelkedését is figyelem-

be véve azonban az egységnyi 'nemzeti termeléshez felhasznált bérköltség csök—

kent. így ez az áremelkedéseknek nem lehetett okozója. Ezt mutatja a 2. ábrában szereplő két -- szögletes vonallal megrajzolt — spirál (,,ár—spirál" és .,bérspirál")

egymástól való fokozatos távolodása is.

A népgazdasági színtű ármozgáso—k harmadik tényezője a tisztajövedelem—

szint változásának árhatása a harmadik ötéves terv időszakában meglehetősen gyors, mintegy 32 százalékos emelkedést mutat. Lényegében annyival haladja meg az átlagos 13—14 százalékos árhatást, amennyivel az élőmunka—ráfordítás ettől elmarad.

Az egységnyi nemzeti termelésre jutó tiszta jövedelem növekedése közvetle—

nül összefüggésbe hozható az áraknak a fajlagos ráfordításokat meghaladó mér-

tékű emelkedésével. ami a vizsgált időszakot szembetűnően jellemezte. Ezért a fajlagos ráfordítások által indokolt mértéknél nagyobb általános áremelkedések népgazdasági szinten a tiszta jövedelmek számottevő (növekedését eredményezték.

E megállapítás, mely az előbbiekben vázolt módszerű makroszintű árelemzés ered- ménye, lényegében beleillik abba a képbe. amely a központi jövedelemelvo—

nások és a vállalati nyereségek terv-időszakban végbement gyors növekedéséről szakmai körökben már eddig is közismert volt.

AZ ARALAKULAS 981

2. ábra. Az ,,ár—bér spirál" sajátos alakulása a harmadik ötéves terv időszakában

! 7.969

7.9l6'7

Megjegyzés:

Árspirál: a népgazdasági általános árváltozás :: bruttó nemzeti termelés mutatója alapján.

Bérspírál: az egységnyi nemzeti termelésre jutó bérköltség —- a munkából származó jövedelem és a nettó nemzeti termelés hányadosa -— alakulása, azaz az élőmunka-ráfordítás árhatása.

A tisztajöved'elem—szin't bemutatott mértékű emelkedésének indokoltságát el- bírálni természetesen igen nehéz és bonyolult feladat, melyre megfelelő választ adni (különösen olyan körülmények között, amikor az árszintemelkedés :: ráfordí- tások oldaláról nem támasztható alá. és így a tiszta jövedelem növekedéséről

mondott vélemény egyben az árszintemelkedés indokoltságáról alkotott ítélet is)

csak további mélyrehatóbb vizsgálatok után lehetséges.

E tanulmány célja azonban ezúttal csupán egy makroszintű árelemzési mód—

szer felvázolása és ennek gyakorlati alkalmazásából származó elsődleges szám—

szerű eredménye—k bemutatása volt.

PEBEOME

Cnoanoe onncanne Asumenuí—i a HapoAHOM xoznücme, nmepnpemgnn u úsmepenue 06- ggero ypomm gen Hmmm-aron" gumi,; pm, akonomwxecxux ;; c'ra'mcmuecxnx npoőAeM. Ha ocnoeauuu HEKOTOpbxx cooőpameunü mm geAeíi csoanox'á xapamepncwuxn aaumeunx gen Ha yposne Hapoanoro xoaxücma Kamy-rcn nauőome npnroaubmn umnnugmnme mmexcm gen, ucuucnenume c nomoxgmo noxaaa'reAn BaAOBOI'O nagnoHaAbnoro mpoayma.

B Beurpm—x B nepuozx 'rpe'rbero nxTuAe'x-Hero maaa (1966—1970 rr.) Oölguü napon.- Hoxoam'flcmenmü YPOBeHb gen, —— near—lemenni?! nyTeM uaAomexmoro B owepxe mewoaa Ha ocuoaamm uMnAugm—Horo mmexca gen, — Bospoc HpHM'CpHO Ha 13—14 npogen'ron. HOW- TP! nonoamxa Agamenun gen npuxozm'rcx Ha 1968 rolt, Koma B cnxan c Baeaeanem im- Boii cnc'remm ynpamemm Hapoanbm xossüc'mom őbma ocyxgecraneua peipopMa gen. B oc- 'I'aAbele rom uameuenue oőtgero yposnn gen HMeAO ropasao mennume pasmepbx. Tax, ro—

aoaoi'r TeMl'! pocra ypomm gen B 1966—1967 roaax cocmsmm mpmwepno 10/0, a B 1969——

1970 roamoKOJxo 2,50/0.

PasAnvmme (paK'ropbl, BAmnmgne Ha maumeune naponnoxoanücmennoro ypomm gen

co cmpom npemxoxreuun, Moxmo paaőu'rb Ha 'rpn öoAbumc rpynnbr, a nmermo Ha 303- zteücmmr Hsmeneuníi B

7. sarpa'rax musora prira,

2. sa'rpa'rax OBelgeCTBAel-XHOFO prna n 3. ypomre uncroro uoxozta.

Boszreiicrene Ha geum co croponb! aa'rpa'r musora 'rpyzta no cyxgecmy connenaerr (:

nemeermem umepmex Ha aapaőomyro nna-ry,oőpa1gemimx Ha HSPOTOBABHI/Ie munkam upo—

AngHI/I.

Bosneücrsue Ha r_rcubr co cropoum een-par oeergecrmeauoro prgra Magyaro oxapam'e- pnaoaa'rb ABHMGHHEM gen ma'rcpuaAon n ycnyr ucnomeonanemx zum nponeBoacwn—a etet/v * angel HagnouaAbuoro npozxyk'ra pr, COOTBCTCTBGHHO, amoprnaaguounbxx o'mucAer—mü anyam;- BoAC'rBeHHoro ncnonbeoearmx B genom).

Boeneücrsne Ha geubl co cropoebr usmeueuun ypomm uucroro aoxozta npeAC'raBAxe'r co—

őor'ír pezyAb'ra'r, Boeuuxarotgnii Ha npune nemet—team: coaepmaunn tmcroro aoxoaa e eltunn- ge Hagnoaanbnoro rrpozryKTa. Bonpoc Rapai—Kenan c nomotgbro gmpp mouser őbr'rb pemex KOCBeHHbIM oőpasom. Pesynb'ra'r eerpyauo ucuucnn'rb, ccm Ham HBBCCTHbI oőrgee nemme- r—me gen Ha ypoaae HBPOAHOPO xosm'fm'rna n Bosncüctayzorguc Ha nem arra npymx (pax- Topa (BAHHHHC Ha gel—usr, oxaabraaemoe aa'rpa'raMn numero n oBergcchAemrom TPYJKa).

PeayAb'ra'rm pacue'roe noxasbmaro'r, u'ro umeemee mecro B Te'ieHHe 'rpe'rber'o narn—

AGTHCTO artana oőxgce noemmeuue ypomm gen nenhen OÖ'DHCHH'I'b ncegeno co c'roponbt BanAT (HCI'IOAbBOBaHHH musora 14 oaexgec'rBAeHHoro praa), HOCKOAbe ono BNXOAHT sa paMKH nome/mux, B cane" c ttem csoro ouepeab npoueomen arialm'reAbeliá poc'r peaAnao- sam—toro B manage nponykgun tmc'rora onoaa.

%

SUMMARY

The summary illustration of the movements of prices of the nation-al economy, the interpretation and evaluation of changes in the general price level raises numerous economico—stotistical problems. Based on certain consideratians, it seems that the implicit price index numbers, calculated with the help of the indicator of the grass national pro—

duction, is most suitable for the summary characterization of the price movements of national economy.

During the third Five Year Plan—Period (1966—1970) the general price level of the national economy —- calculated on the basis of the implicit price index in the way reviewed in the study — increased by about 13—140/0 in Hungary. Nearly 500/0 of the price movements in the plan-period took place in 1968, in the year of price reform connected with the introduction of the new economic management system. in other years the movement of the general price level was much lesser, thus in 1966 and 1967 the rate of increase of the price level was 10/0. while in 1969 and 1970 it moved around 2,5%.

Different factors affecting the movement of the general price level of the national economy from the aspect of supply may be classified into three large groups:

1. live labour inputs.

2. dead labour inputs and,

3. the price-effects of changes in the level of net income.

The price-effect of live labour input is essentially similar to the change of labour costs used up in the production of (: unit of product.

The price effect of dead labour can be represented by the price development of materials and services used up in the production of the national production of a unit as well as by depreciaton (all together: total productive utilization).

The price effect of the change in the level of net income is the effect of the change in the coverage of net income of a unit of national production. This can be put into figures only indirectly. The result can be easily calculated if the general price devel—

opment of the national economy as well as the two factors affecting it (the price effects of live labour inputs and dead labour inputs) are known.

Calculation results show that the general price level increase in the years of the third Five Year Plan cannot be expiained from the aspect of inputs (live labour and dead labour utilization) it surpasses it and thus the net income realized in a—u—nit of product has essentially increased.