A külkereskedelmi mérleg változásának elemzése. (Hozzászólás Szakolczai György: "A külkereskedelmi cserearányok felhasználása a külkereskedelem gazdaságosságának elemzésére” c. cikkéhez.)

(1)

18. tábla 14). tábla

A mezőgazdasági technikuml levelező tagozatok A mezőgazdasági technikumban képesítőzőtt tanulók

adatai za'ma'nak alakulása

A tanulók száma ' A képesítőzőttek száma

Iskolák "* '"

Tanév száma az _1953/54- Tanév az 1953/54

összesen éVl azáza— összesen évi száza-

lékában lékában

1951/52 ... 133' 12,0 1953/54. . .. 140 100,0

1952/53 ... . 753 684) 1954/55. . .. 235 167,9'

1953/54 ... 15 1108 100,0 1955/56. . . . 297 212,1

1954/55 ... 24 1934 174,5 1956/57 . . . . 52 37,1

1955/56 ... 25 2130 1923 1957/58. , . . 425 3036

1956/57 ... 28 2727 246,1

1957/58 ... 26 1633 147,4

1958/59 ... 24 2184 mm Együtt 1149 m

* Év végi Létszám.

Az 1957/58. tanévben mutatkozó vissza—

esés csak látszólagos, mert az összeírás időpontjában (1957. október 15—én) a le—

velező tagozaton nem volt III. évfolyam.

A tanulmányi időnek a mezőgazdasági

munkákkal való összehangolása érdeké—

ben ugyanis a levelező tagozaton foko-

zatosan áttértek a tanévnek a naptári év- vel azonos kezdésére.

Az 1958/59. tanévben a mezőgazdasági technikum levelező tagozatába járó 2184

tanuló közül 19,5 százalék munkás, 395

százalék dolgozó paraszt. A nőtanulók

aránya az 1958/59. tanévben 8,7 százalék (190 fő).

A tanulmányi eredmények a nappali tagozat tanulmányi eredményeinél gyen—

_gébbek.

A képesítőzött tanulók számának az

1956/57. tanévben tapasztalható nagymér—

tékű visszaesése annak következménye, hogy a tanulmányi idő négy évre történt

felemelése miatt abban az évben csak az a kevés számú tanuló képesítőzött, aki már ekkor is négy évfolyamos szakot

végzett. 1957/58-ban első ízben képesítőz—

tek valamennyi szakon a négy évfolyamos tanulmányi idő végén.

*

A mezőgazdasági technikum már túl-

jutott a kísérletezések idején, kialakult a tanulmányi idő, kialakultak a természeti

adottságoknak és a szükségleteknek meg- felelő szakok. A jövő feladatai közé tar—

tozik a technikumba felvehető tanulók jobb kiválasztása, a tanulmányi eredmé—

nyek emelése és az iskolai fegyelem meg—

erősítése.

A külkereskedelmi (mérleg változásának elemzése

(Hozzászólás Szakolczai György: ,,A külkereskedelmi cserearányok felhasz—

nálása a külkereskedelem gazdaságosságának elemzésére" c. cikkéhez)*

MARTON ÁDÁM

A külkereskedelmi cserearány—mutató

(terms of trade) értékét különböző ténye- zők befolyásolják. Ezek közül a legfon—

tosabb a kiviteli és a behozatali árak vál—

tozása, de nagyon jelentős szerepe van még a külkereskedelem adott áruszerke—

zetének is. Szakolczaz' György tanulmá- nyában a cserearány—mutatók Vizsgálatá—

val kapcsolatban a külkereskedelmi mér—

* Statisztikai Szemle. 1959. évi L szám fil—"66.

old.

leg változásait elemzi. Milyen tényezők

hatására jött létre egy adott aktívum

vagy passzívum? Milyen mértékben tu—

lajdonítható ez a forgalom volumenében

beállt változásnak vagy az áralakulásnak,

vagy annak, hogy a forgalom a kedvező, illetve kedvezőtlen áralakulású cikkek

irányába tolódott el stb.

A szerző által ismertetett módszer fi—

gyelemre méltó eredmény, amelynek lényegében Változatlan alkalmazásától értékes eredményeket várhatunk. Ezzel

(2)

kapcsolatban véleményem szerint csak néhány kevésbé lényeges kiegészitő meg-

jegyzést lehet tenni. Ezen túlmenően azonban a cikk alapvető koncepciója a külkereskedelmi árindexeket illetően hi-

bás, és szükségesnek tartom ezt részlete—

sen ismertetni. Ezenkívül a cikknek még egy olyan pontja van, amely nem

egészen megfelelő sem elméleti szempont—

ból, sem a gyakorlati alkalmazhatóság

szempontjából: a külkereskedelmi csere-

arány—mutató új definiciója, amit az em—

lített módszer ismertetése után, mintegy folyományként ad a szerző.

Szakolczai abból a feltevésből indul ki,

hogy a bázisidőszak súlyaival számított

árindex (Laspeyres—formula) a piaci ár- változásokat, mig a beszámolási időszak

mennyiségeivel súlyozott árindex (Paa—

sche-formula) a piaci árváltozásokon túl-—

menően a forgalom struktúrájában be—

állt változás hatását is mutatja.

Ez a_felfogás hibás, elsősorban azért,

mert önmagában egyik árindex sem jelzi

a forgalom szerkezetében beállt változást.

Egy árindex, amely az egyedi árindexek súlyozott átlaga, kifejezi az árváltozások átlagos értékét az adott súlyoknak meg- felelően. Itt nincs értelme strukturális eltolódás hatásáról beszélni. Ennek meg—

felelően, ha a bázisidőszak súlyai alapján

számítjuk ki az árindexeket, megkapjuk

az árváltozások átlagos értékét, feltéte—

lezve azt, hogy a beszámolási időszak

forgalma megegyezik a bázisidőszak for—

galmával. Hasonló a helyzet akkor is, ha a beszámolási időszak súlyaival számo-

lunk, csak ebben az esetben azt tételez—

zük fel, hogy a bázisidőszak forgalma egyezik meg a beszámolási időszak for—

galmával. Tehát önmagában teljesen ér-

zéketlen mindkét mutató a forgalom

struktúrájában beállt Változás iránt.

Ha a beszámolási és bázisidőszak meny-

nyiségeivel súlyozott árindexeket együtt vizsgáljuk, a jelentkező eltérés a két idő—

szak áruszerkezetének az eltéréséből adó- dik. Azonban ilyen szempontból vizs-

gálva sem lehet azt állítani, hogy a Las- peyres—formula alapján számított árindex

v gy cserearány—mutató ,,. . . csak a világ—

piaci árak változását tükrözi" (61. old.),

mert csak a bázisidőszak súlyainak meg—

felelően tükrözi a világpiaci árváltozá—

sokat.

A strukturális eltolódások hatását pedig egyaránt tükrözi mindkét index, ameny—

nyiben szembeállítjuk azokat; a Laspey-

res—formulával számitott árindex azért, mert a súlyok nem egyeznek meg a Paasche—formulánál használt súlyokkal és viszont. Tehát a Paasche-formula éppen annyira tartalmazza a strukturáliseltoló—

dás hatását, mint a Laspeyres—formula alapján számított árindex. (Ha egyáltalán

beszélhetünk strukturális eltolódás hatá- sáról!)

Valószínűnek tartom, hogy a szerző

ebből a szemléletből kiindulva használja

a Laspeyres-típusú árindexekre az ,,ár—

index", a Paasche—típusú árindexekre

pedig az ,,egységértékindex" elnevezést.

Ez a megkülönböztetés azonban akkor

sem indokolt, ha elfogadnánk a szerző előzőkben említett koncepcióját. Az ár-

index és egységértékindex között a ki—

alakult szóhasználat szerint az a különb- ség), hogy az árindexeket egyedi, jól meg- határozott, pontosan azonosítható cikkek-

ből számitják, ahol tehát az egységárvál-

tozás mindig piaci árváltozásnak tekint—

hető. Igy az ilyen adatokból számított ár—

index is a piaci árváltozásokat fogja mutatni az adott súlyok mellett. Az ,,egy—

ségértékindexeket" pedig általában na—

gyobb cikkcsoportok átlagárai alapján

számítjuk, ahol az árváltozás egyrészt

lehet a piaci árváltozások hatása, más—

részt pedig a megadott cikkeken belüli összetételváltozás hatása. Másszóval ez

azt jelenti, hogy ha a cikken belül a for—

galom az olcsóbb vagy drágább minőségű,

típusú stb. cikkelemek irányába tolódott el, akkor ez a tényező is szerepet játszik

az átlagárak kialakulásánál. Ezért az in—

dex lehet tehát árindex, vagy lehet egy—

ségértékindex, attól függően, hogy milyen természetű cikkekből számítottuk, de ha csak egységértékindexnek nevezhető a Paasche—formulával számított index,

akkor ugyanazokból az adatokból számi-

tott Laspeyres—tipusú index is csak egv- ségértékindexnek nevezhető. A szerző cikkében ugyanazokból az adatokból szá- mított indexeket nevezi az egyik súlyo—

zás esetén árindexnek, a másik súlyozás esetén pedig egységértékindexnek. Ez a

megkülönböztetés az előzők alapján meg—

lehetősen értelemzavaró.

1 Bakuh'n. Sz.: lszcsriszlem'e índekszov vnesnej torgovli kapitaliszticseszkih szu—am. Vnesnjaja Tor—

povlja. 1968. évi 7. sz.

(3)

Az árindexr'e vonatkozó téves szemlélet

végig megtalálható a tanulmány egyes

részleteiben. Egy—két helyen ez azonban élesebben jelentkezik, bizonyos másjel—

legű hibákkal együtt, ezért szükségesnek

tartom, hogy ezekkel külön is foglalkoz-

zam.

A tanulmány bevezető részében ismer-

tetett példával kapcsolatban (54. old.) az ,,általános árszint" fogalmára találhatunk utalást. Természetesen csak akkor fogad—

hatnánk el a szerző megállapítását, mely szerint a Laspeyres-formulával számitott

árindex fejezi ki az általános árszint vál—

tozását, ha egyetértenénk vele a Laspey—

res-típusú árindexek tulajdonságait ille- tően. Ezért csak azt lehet állítani, hogy a

Laspeyres—típusú árindex a Laspeyres-

formula alapján számított általános ár—

szint változását fejezi ki.

Ezen a helyen és még több más helyen is találhatunk olyan félreérthető meg-

jegyzéseket, mint például: ,,. ..az egység—

értékindex és így a külkereskedelmi

cserearány az áruösszetétel—változások következtében is megváltozhat..." Ez is a szerző téves koncepcióját tükrözi, de

azon túlmenően még arra is következtet-

hetnénk ebből, hogy a Laspeyres— és a Paasche—tipusú árindexek között kizáró—

lag az áruszerkezet eltérése miatt is le—

hetséges eltérés. Ez természetesen lehe-

tetlen, mivel a két különböző súlyozású árindex között csak akkor lehet eltérés,

ha volt árváltozás. (Sőt még az is előfor—

dulhat, hogy árváltozás is és strukturális

változás is volt, a beszámolási és bázisidő—

szak súlyai alapján számított árindex

mégis egyenlő. Tehát ahhoz, hogy a Las—

peyres— és Paasche—típusú árindexek el-

térjenek csak szükséges, hogy árváltozás

is és áruösszetétel—változás is legyen, de

nem elégséges.)

A cserearány—mutatók vizsgálatánál (61.

old.) jelentkezik még nagyon élesen ez a hiba, ahol a Laspeyres—típusú árindexek

alapján számított terms of trade mutató—

ról a következőket olvashatjuk: ,,Az így

definiált cserearány teljesen érzéketlen a strukturális eltolódások iránt, és csak a világpiaci árak változását tükrözi".

A külkereskedelmi mérleg változása komponensekre bontásának módszerével

kapcsolatban csak egy kiegészítő meg—

jegyzést szeretnék tenni. Véleményem szerint ugyanis tisztázni kellene, miért

választotta a szerző az ismertetett útat, amikor teljesen hasonló gondolatmenetet

alkalmazva formálisan ugyanazokhoz az

eredményekhez más úton is eljuthatunk.

A szerző a következő képletekből indul ki:

V a (Z pihi) %O!) — E 1100!) g0(e)) mu --— (2 plö) 410") — L' poü') %m) /I/

§? : (2 20005) 9109) —— 2 ma) 9000) ——

—— (2 20007 9107 —— 2? mi) 900?) / 2!

UV : (2 pl(e) g1(e)) —— ): 11103) g1(e)) ——

"" (Z Pim 916) " E Pow 9100) [3/

ahol

pi — a beszámolási időszak egység./amit, po — a bázisidőszak egységárait,

m -—— a beszámolási időszak mennyiségeit, o, —— a bázisidőszak mennyiségeit jelöli;

V ." a külkereskedelmi mérleg változását mutatja;

() —— a külkereskedelmi mérleg változásának vo—

lumenk-omponense.

UV — a külkereskedelmi ménleg változásának árkomipovnense.

(e) —— az export cikkeket.

(l') —— az import cikkeket jelöli. az összegezvés pedig végigfut a számításba bevont összes export, illetve import termékre.

A külkereskedelmi mérleg változása /1/

egyértelműen definiálható a megadott

képlet alapján. A volumenkomponens /2/

és árkomponens /3/ kifejezése azonban már nem egyértelmű, mivel felírhatjuk a következőképpen is ugyanazokat a je—

löléseket használva:

(3, :: (2 pl(e) 9103) '"— ): 7310!) gokn "

_. (2 mi) 416) — 2 2010) izom) 127

UV' : (E 7110) goa) —— ): 10003) gum) —-—-

* —- (): ne %m — z Ni) am /3'/

E két felbontás között a különbség a

súlyokból adódik, amennyiben a második

esetben felcseréltük a volumen- és ár—

komponensek súlyait.

Ha az /1/, /2,/ és /3*/ képletekből indu—

lunk ki, és követjük a szerző gondolat—

menetét, az egyes lépéseknél a súlyokat

és indexeket értelemszerűen megváltoz- tatva formálisan ugyanazokat az eredmé—

nyeket kapjuk, amelyeket a szerző kapott az /1/, /2/ és /3/ képletből kiindulva. Nem célom ezt a kérdést minden részletét il—

(4)

letően tárgyalni, csak a figyelmet kíván- tam felhívni erre a lehetőségre. Vélemé—

nyem szerint a szerzőnek még abban az

esetben is meg kellett volna említeni ezt a lehetőséget, ha az a meggyőződése, hogy

ez a második módszer közgazdasági szem—

pontból nehezebben értelmezhető.

A külkereskedelmi mérleg komponen—

sekre bontása módszerének ismertetése után a szerző felveti azt a kérdést, hogy

,,...ezekután hogyan határozzuk meg a szokásos módon, koefficiens? formájában a külkereskedelmi cserearányt?" (61.

old.) Majd válaszként a következő képlet alapján definiálja az új cserearány—mu- tatókat:

(n(6)—:n:(0)) ——(71:('i)———-7r(a)) : a(z) u—m'):

:T(b):T(c) [4/

ahol

a(z) —— a Lasneyres-Iormwlával számitott export—

árindex.

Ha) —- a Laspeyres-iorm—ulával számitott import-

árindex.

715(9)—pedig az ..általános árszint" változása-t

jelzi,

(Nem találtam a TM) és T(C) jelölések magyarázatát!)

Nagyon meglepő, hogy a külkereske—

delmi cserearány—mutatót a szerző mint

két árindex különbséget javasolja kiszá—

mítani. Már tisztán formális ellentmon—

dást is találunk, amennyiben ez a mutató nem nevezhető cserearánynak, hiszen

egyszerűen csak két szám különbsége,

amely nem mondja meg hogyan arány—

lik egymáshoz a vizsgált két árindex. De számos egyéb hiányossága is van az ál—

talunk /4/ számmal (a szerzőnél /24/ szám—

mal) jelzett mutatónak.

Ha a kiviteli és a behozatali árindex egyenlő, akkor arányuk egy. Célszerű

lenne, ha ebben az egyszerű esetben a cserearány-mutató értéke egy lenne. A /24/ mutató értéke pedig ebben az esetben zérus.

A két szám aránya mindig pozitív szám, ha maguk a számok pozitívak. A

/24/ mutató értéke pedig abban az esetben, ha a kiviteli árindex kisebb mint a behozatali árindex, negativ lesz. Ez is egy formális ellentmondás a formula el- nevezése és tartalma között.

: Kiemelés tölem_ — M. Á.

Az új cserearány-mutató csak az ár—

indexek különbségét jelzi, érzéketlen azok

abszolút értéke iránt. Kétségtelen, hbgy

az árindexek hányadosaként definiált cse- rearány—mutató viszont az árindexek kü—

lönbsége iránt érzéketlen, mégis a mutató rendeltetése szempontjából -—- amint azt az elnevezése is jelzi -— célszerűbb ha a

cserearány—mutató a cserearányok Vál—

tozását tükrözi helyesen.

A /24/ képlet után, annak magyarázata—

ként a következőket olvashatjuk: ,,Ez a formula már mind a strukturális változá—

sok, mind pedig az általános árszintel- tolódások hatásától függetlenül mutatja meg, hogy az exportárak az importárak- hoz képest milyen mértékben emelkedtek

vagy csökkentek". (62. old.) Nem világos, miért nem tartalmazza ez a mutató az

említett eltolódások hatását. Ha azonban valóban nem tartalmazza, akkor a Las-—

peyres—típusú árindexek alapján számi—-

tott cserearány—mutató sem tartalmazza azokat, mivel ugyanazon két szám hánya-

dosa. Ebben az esetben pedig elkerülhetők lennének a tárgyalt mutatóra jellemző,

az előzőkben ismertetett hiányosságok.

A bemutatott példa feltételezett forgal- mának elemzésénél a szerző kiszámítja a különböző cserearány-mutatók értékét.

Szerinte a /24/ képlet alapján az új csere- arány—mutató értéke 10933. Ez a szám azonban hibás, mert a helyes adat:

1,283 -——— 1,220 : 0,063

Tehát így át kellene dolgozni a 109,73—as értékből levont közgazdasági következ-

tetéseket.

Végül szeretném megemlíteni, hogy a külkereskedelmi mérleg komponensekre

bontása módszerének gyakorlati alkalma—

zásánál bizonyos nehézségek jelentkeznek.

A külkereskedelmi mérleg változása /l/

kiszámítható pontosan. A /2/, illetve /2'/

volumenkomponens és a [3], illetve /3'/

árkomponens viszont nem adható meg, csak megközelítőleg. Ennek az a magya—

rázata, hogy egyrészt számos olyan ter—

mék szerepel a külkereskedelmi forga—

lomban, amely csak a vizsgált időszakok egyikében került eladásra vagy megvé—

telre. Ezek forgalma jelentkezik az [1/

egyenletben, de kiesik a többi egyenlet-

ből. Tehát elméleti tárgyalásnál felírha—

tók a már említett komponensek, gyakor—

latilag azonban nem meghatározhatók az

(5)

ismertetett formában. Másrészt a mind- két időszakban szereplő termékek teljes—

körű számbavételének gyakorlati akadá-

lya az, hogy a rendelkezésre álló statisz—

tikai apparátussal nem elvégezhető. (E probléma pontosan megegyezik az ár—

indexek kiszámításánál jelentkező fela—

dattal, mivel az ismertetett módszerben

meghatározandó összegek az egyes ár-

indexek számlálói vagy nevezői, és az ár-

indexeket is csak reprezentatív mód—

szerrel tudjuk meghatározni.) Vélemé—

nyem szerint azonban ez a nehézség bizo—

nyos kiegészítésekkel áthidalható, és a

reprezentatív módszerrel kiszámított egyes komponensek és árindexek értéké—

ből következtethetünk a teljes forgalom változására.

Szakember—ellátottságunk néhány kérdése

(Cukor György—Timár János: _A _mérnökök _és technikusok létszámának alakulása és tervezésének kérdései a magyar népgazdaságban* c. kiadvány

ismertetése.)

DR. LENGYEL LÁSZLÓ A Magyar Tudományos Akadémia Köz—

gazdaságtudományi Intézetének Köz—

leményei sorozatban megjelent tanul—

mány megirásával a szerzők elsősorban azt tűzték ki célul, how feldolgozzák a magyar népgazdaság mérnökeinek és technikusainak számára vonatkozó ada—

tokat (összehasonlítva azokat a megfelelő

külföldi adatokkal). és az adatok megfe-

lelő csoportosításának és elemzésének segitségével tudományosan megalapozott javaslatokat tegyenek a műszaki szak—

emberszükséglet tervezése elvi és meto—

dikai problémáinak megoldására.

A több, mint 60 világos, áttekinthető

táblázatot és számos grafikont tartalmazó tanulmány —— néhány bevezető elméleti, valamint fogalmi-módszertani kérdés tisztázása után —— évtizedekre vissza-

tekintő, részletesen elemzett adatokat közöl a mérnök- és a technikusképzés te—

rén elért, különösen 1949—től számottevő

hazai eredményekről, majd a mérnökök és a technikusok számának alakulásáról Magyarországon, valamint a különböző szocialista és kapitalista országokban.

A tanulmányból képet kapunk arról, hogy Magyarország és általában a szocia—

lista országok műszaki szakember—

ellátottsága —- és különösen az utánpótlás

aránya —— messze meghaladja a legfej—

lettebb kapitalista országok szinvonalát.

* Közgazdasági és 1954). 110 old.

Jogi Könyvkiadó. Budapest.

Ez annak a következménye, hogy Ma—

gyarországon csakúgy mint a Szovjet—

unióban és a többi szocialista országban,

a műszaki szakember-szükséglet általá-

ban magasabb, mint a kapitalista orszá—

gokban, mert ahhoz, hogy, a szocialista országok az egy főre jutó termelésben és

a munka termelékenységének szinvonalá—

ban is utolérjék, sőt elhagyják a legfej-

lettebb kapitalista országokat, egyebek között szükség van arra is, hogy több

mérnökkel és technikussal rendelkezze—

nek, mint amennyi a legfejlettebb kapitalista országokban dolgozik. Ezt követeli meg az is, hogy a szocialista országok iparának és egész gazdaságának fejlődési

üteme lényegesen gyorsabb, mint a ka—

pitalista országoké.

Természetesen az ipar fejlődése nem—

csak a szorosan vett ipari termelésben hoz létre mérnökszükségletet, hanem köz- vetlenül vagy közvetve a népgazdaság egész területén. Világosan látva ezt a szerzők, nagyon helyesen részletes elem—

zés tárgyává teszik a mérnökök számának a népgazdaság főbb ágai közötti meg—

oszlását a különböző években, s arra a következtetésre jutnak, hogy a mérnökök számának a főbb népgazdasági ágak kö—

zötti megoszlása tendenciájában vissza—

tükrözi a népgazdaság strukturájában

végbement változásokat, de egyúttal fel—

hívja a figyelmet egyes területek mérnök—

ellátottságának kisebb—nagyobb viszony- lagos lemaradásaira is.