Javaslat a külkereskedelem gazdaságosságának indexére

FÁY JÓZSEF:

JAVASLAT A KÚLKERESKEDELEM GAZDASAGOSSÁGÁNAK INDEXÉRE*

Magyarország gazdasági életében döntő szerepe van a nemzetközi munkamegosztásban való részvételnek; Ennek ellenére akülkereskedelem—

mel kapcsolatos elméleti közgazdasági és gyakorlati gazdaságpolitikai prob- lémák egész sora hazánkban még mindig nem eléggé tisztázott.

A külkereskedelem gazdaságtanának egyes alapvető kérdései (például a külkereskedelem gazdaságossága) az utóbbi években hazánkban és számos más szocialista országban is napirendre kerültek. Ezek elméleti vonatkozá—

sainak tisztázásában — úgy tűnik —- sikerült is bizonyos eredményeket el—

érni, de az elméleti követelményeknek megfelelő gyakorlati vizsgálati és elemzési módszerek kialakítása terén nem ilyen kedvező a helyzet. Megbíz—

ható gyakorlati számítások elvégzését ugyanis számos kedvezőtlen körül—

mény nehezíti meg. Mivel a vizsgálatok értékben kifejezett adatok és eze—

ken alapuló mutatók kialakítását követelik meg, lépten—nyomon jelentkezik a belföldi árrendszer ismeretes torzító hatása. Külkereskedelmi elemzések- nél nehézséget okoznak még a devizaátszámítások ugyancsak ismert problé—

mái is.1 További nehézségek származnak abból, hogy jelenlegi számviteli rendszerünk nem képes bizonyos adatokat az elméleti meggondolásoknak megfelelő tartalmi körrel'kimunkálni; részint mert a számviteli rendszer kialakítása során nem eléggé számoltak a szóbanforgó elemzések követel—

ményeivel, másrészt azért, mert a ráfordítások elméletileg megkövetelt szét—

választása és csoportosítása a könyvelésben visszatükröződő gazdasági (ter- melési stb.) folyamatok természetéből kifolyólag sok esetben eleve nem le—

hetséges. '

A felsorolt nehézségek és számos egyéb akadályozó körülmény elle- nére az elmúlt években — a kérdésben érdekelt — több üzemben, vállalat—

nál és főhatóságnál próbálkoztak különféle gazdasági számításokkal, de az ily módon elkészült számítási anyagok —— részben az alkalmazott mód—

szerek különbözősége, részben pedig a számításoknak csupán kisebb (a kül—

kereskedelem egészét nem reprezentáló) árucsoportokra történt elvégzése folytán —— csak korlátozott mértékben alkalmasak a külkereskedelem át—

fogó tervezésének és irányításának tudományosabbá tételére.

* Vitacikk.

1 A belföldi árrendszer és a deviza—árfolyamok torzító hatását —— ha nem is szünteti meg —— jelen—

tősen csökkenti az új termelői árrendszer és az ún, devizafelárak rendszerének bevezetése, illetve ezeknek a számításoknál történő felhasználása.

774 ! , FAY JÓZSEF

A közgazdasági problémák átfogó gyakorlati vizsgálatának legfőbb eszköze — a külkereskedelem esetében is —-— a statisztika. A probléma meg—

oldásának tehát legalábbis egyik ésszerű módja feltétlenül a külkereske—

delmi statisztika továbbfejlesztése lehet. '

A magyar külkereskedelmi statisztika jelenlegi formájában sokfajta csoportosítás és elemzés elvégzését teszi lehetővé, de éppen az utóbbi évek—

ben felmerült és a külkereskedelmi tevékenység igen lényeges közgazda- sági jellemzőit érintő viszgálatokra még kevésbé alkalmas. így például al—

kalmasabbá kellene tenni a külkereskedelem gazdaságosságának, a kül- kereskedelem és a devizagazdálkodás részletesebb összefüggéseinek és nem utolsó sorban a külkereskedelem és a termelőágazatok kapcsolatainak elem—- zésére. (Ez utóbbi kérdés egyébként —— mint megoldandó feladat —— a Köz- ponti Statisztikai Hivatalban készülő ráfordítás-kibocsátás tábla megfelelő külkereskedelmi adatainak" kidolgozásával kapcsolatban is felmerül.)

Nem kétséges, hogy a felsorolt kérdések a nemzetközi munkamegosz- tásba való bekapcsolódás és ezen keresztül az egész népgazdaság felsőbb szintű irányításának alapvető elvi és gyakorlati problémái. Szükségesnek látszik tehát, hogy a külkereskedelmi statisztika továbbfejlesztésével is elősegítsük, hogy mielőbb lehetővé váljék az említett közgazdasági problé-

máknak minél megbízhatóbb gyakorlati számszerű vizsgálata.

Miután a könyvvitelhez hasonlóan a statisztikai adatgyűjtés kibővíté- sének és a statisztikai csoportositásnak a lehetőségei is korlátozottak, a sta—

tisztikai adatokból kiinduló számítások is sok nehézséggel járnak. A vizsgá—

latok elméleti követelményeit ez esetben is össze kell hangolni a megfelelő statisztikai adatok kialakitásának gyakorlati lehetőségeivel. Ez az össze— , hangolás azonban — még ha az eredeti elképzelések kényszerű módositá—

sával is jár —— nem jelenthet törést a helyesnek elfogadott elsődleges köz—

gazdasági—elméleti meggondolásokhoz képest.

KÚLKERESKEDELMI GAZDASÁGOSSÁG—SZÁMITÁSOK

A külkereskedelem gazdaságossága, azaz a nemzetközi munkamegosz—

tásban való gazdaságilag minél előnyösebb részvétel igen sok tényezőtől függ. Komplex vizsgálata ezért bonyolult, sok esetben nehezen elvégezhető számításokat igényel. Az elmúlt években —- az erre irányuló kisérletek so—

rán —— hosszadalmas és rendkívül munkaigényes számításokat végeztek, és emellett még gyakran a vizsgálatok eredményét jelentős mértékben befo—

lyásoló becslésekre kellett támaszkodni. A nehéz és eredményeiben amúgyis kétes értékű átfogó számitásokról a figyelem csakhamar a külkereskede—

lem gazdaságosságát döntő mértékben befolyásoló egyes tényezők alakulá—

sának számszerű vizsgálatára terelődött. Anélkül, hogy az eddig kialakított és a szakirodalomban ismertetett különböző külkereskedelmi gazdaságos—

ság—számítási módszerek részletes leirásába bocsátkoznánk, megállapítható, hogy a szóbanforgó módszerek mindegyike tulajdonképpen már kezdettől fogva eltekintett bizonyos -— a külkereskedelem gazdaságosságára kiható

—— tényezők vizsgálatától. Az ún. Liska—Máriás—féle mutató2 például szá—

mításon kívül hagyja az exporttermékek előállításához felhasznált import-—

, anyagok megtérülését, ami anyagigényes (és importanyagból készült) cik—

kek esetében azt jelenti, hogy éppen az exportgazdaságosságot meghatározó

' Közgazdasági Szemle, 1954. évi 1. sz.

JAVASLAT A KULKERESKEDELEM GAZDASAGOSSAGANAK INDEXÉRE 775

döntő tényező marad számításon kívül. A legutóbb nyilvánosságra hozott mutatók pedig ezen túlmenően már csak az utolsó — a végterméket ki—

bocsátó üzemben lezajlott '—— termelési folyamat költségeinek exportmegté—

rülését teszik vizsgálat tárgyává. Az ily módon képzett mutatók vajmi keveset mondanak arról, hogy a vizsgált termékek exportja mennyire elő—

nyös vagy hátrányos más termékek kiviteléhez képest. Elképzelhető ugyanis, hogy adott esetben valamely exportra szánt termék önköltségé—

ben a kibocsátó üzemben felmei ült termelési költségek mindössze néhány százalékot tesznek ki, exportmegtérülésük alakulása tehát nem reprezen—

tálja kellően a teljes termelési folyamat exportmegtérülésének gazdaságos—

ságát, sőt esetenként akár az utóbbival ellentétes tendenciát is mutathat.

Ennek ellenére a termelési folyamat egy—egy fázisának exportgazdaságos—

ságára vonatkozó mutatóknak is van létjogosultságuk, amennyiben lehetővé _ teszik annak elemzését, hogy a megvizsgált termékek előállításának mely munkafázisai rontják le, vagy emelik különösebb mértékben a termékek kivitelének gazdaságosságát, és ezáltal alapot nyújtanak a termelési folya- matok egy—egy szakaszának célirányos átszervezésére. A külkereskedelem gazdaságosságának átfogó vizsgálatára azonban az említett mutatók rész- ben szerkezeti hibáik, részben pedig kiszámításuk nehézségei következté—

ben, csak korlátozott mértékben alkalmasak. Szükséges tehát, hogy a prob—

léma megnyugtató megoldásáig egyre újabb számítási módszerek és kísér- letek lássanak napvilágot.

*

Bizonyos megfontolások alapján a külkereskedelem gazdaságosságát, illetve annak változását meghatározó tényezőket két csoportba lehet so—

rolni: külső (világpiaci) és belső (termelési) tényezőkre. A külső tényezők közül a világpiaci árak, illetve a magyar külkereskedelmi szervek által elért külföldi árak, a belső tényezők közül az exportra kerülő termékek önköltségének, illetve belföldi termelői árának a színvonala3 (abszolút és egymáshoz viszonyított színvonala) a döntő. A külkereskedelmi forgalom árszínvonala megváltozhat egyrészt a világpiaci árak, illetve a belföldi elő—

állítási költségek változása, másrészt a külkereskedelmi forgalom áruössze—

tételének megváltozása folytán. A gyakorlatban mindkettő érvényesül, és együttesen idézik elő a külkereskedelem gazdaságosságának változását. A bel— és külföldi árváltozások nyomonkövetésére kiválóan alkalmas az index—

módsze'r, amely híven tükrözi azáruösszetételnek olyan változásait is, ame—

lyek a különböző termékek összforgalmon belüli arányainak (súlyának) megváltozásával kapcsolatosak. Kevésbé alkalmas azonban a külkereske—

delmi cikkek körének megváltozásából (régi cikkek kihagyásából és új cik—

kek forgalmazásából) eredő áruösszetétel—változás regisztrálására. Mivel a külkereskedelmi forgalomba kerülő termékek köre —— rövid időszakot te—

kintve —— csak aránylag kismértékben változik, egymást követő évek ada—

tainak összehasonlításában ez utóbbi hiányosság nem okoz különösebb za—

varokat. Egymástól távolabb eső időszakok összehasonlításánál viszont az éves indexek láncolásával (láncindex—számítással) lehet célt érni.

' Belföldi termelési árakkal csak akkor lehet számolni, ha az árarányok nagyjából visszatükrözik az önköltségarányokal. Ellenkező esetben csak a termékek önköltségével (mégpedig népgazdasági szinten számitott ún. reáiönköltségévcl) végzett számítások adnak többé kevésbé megbízható eredményt. A továb Hak folyamán feltételezzük hogy a készülő új termelői árrendszer meg fog felelni a fenti követelmények- nek, azért mindig belföldi termelői árakon számolunk.

776 * FAY JÓZSEF

Számításunkban figyelemmel kísérjük külön a kiviteli és külön a be- hozatali cikkek árainak változását. Az így kapott indexek összehasonlításá- val kiszámítható a külkereskedelemre jellemző ún. cserearányindex (terms of trade). Ha ezt a számítást külföldi (devizaforint) és belföldi termelői (forint) árakon egyaránt elvégezzük, két cserearányindexet kapunk, ezek megfelelő kombinációjával kimunkalható egy olyan új mutató, mely köz- gazdaságilag is értelmezhető módon kifejezésre juttatja a külföldi és a bel—

földi árváltozásoknak a külkereskedelem gazdaságosságám gyakorolt hatá- sát, illetve a gazdaságosság ezek folytán bekövetkezett változásának a mér-

tékét.

A könnyebb érthetőség kedvéért kísérjük végig az általunk javasolt számítási eljárást egy példán keresztül.

Tegyük fel, hogy egész külkereskedelmi forgalmunkat mindössze két termék képviseli: importban a nyersvas és exportban a búza, továbbá, hogy számításunkhoz —— a fenti termékekről -——— a következő adatok állnak ren—

delkezésre:

]. tábla

1956. évi 1937. évi

külföldi belföldi külföldi belföldi

Termék forgalom (DFt) (Ft) forgalom (DFt) (Ft)

((!) ——————— (G) "***—**-

egységár egységár

Behozatal

Nyersvas ... 6 l 50 ! 150 [ 7 ] 40 ] 120

Kivitel

Búza ... 3 I 100 ; 300 ! 5 ! 115 I 325

Számítási eljárásunk előnye, hogy elvégzéséhez kevés és aránylag könnyen meg- szerezhető adatra van szükség. Az 1. táblának megfelelő adatok összeállítása a jelenlegi statisztikai beszámolási rendszer mellett sem okoz különösebb gondot, a beszámolási rendszer nemi megváltoztatása árán azonban még ennél is könnyebbé tehető.

A fenti adatok a Laspeyres- és Paasche—típusú indexek vagy a kettő—

ből képzett átlag számítását egyaránt lehetővé teszik. Az egyszerűség ked- véért a példában Paasche—típusú indexeket számítunk. A számítások meg- könnyítése érdekében foglaljuk az 1. táblából képzett és a Paasche—típusú indexek kiszámításához szükséges szorzatokat (aggregátokat) is táblába:

2. tábla 1957. évi forgalom

Termék 1956. éyl árakon 1957. évi árakon

(111 pol ('I) 71)

DFt ( Ft ! DFt ! Ft

Behozatal

Nyersvas. 350 ! 1050 ] 280 ] 840

Kivitel

Búza . . . . 500 ] 1500 575 ! 1625

JAVASLAT A KULKERESKEDELEM GAZDASAGOSSÁGANAK INDEXÉRE 777

Számítsuk ki a cserearányindexet először külföldi (devizaforint) árak

alapján: —

575

P % pm '100 500 '100 115 00

T : ?g : %] pw : 280 : sora : 1'4375'

Gil Pio 350

illetve százalékosan 143,75, ahol e az exportot,

z —— az importot, p —— az árat,

g —— a forgalmazott, mennyiséget, 1 -— a tárgyidőszakot,

o —— a bázisidőszakot jelöli.

Példánkban a T : l4—3,75 azt jelenti, hogy a külföldi árak megválto—

zása (az exportárak 15 százalékos emelkedése és az importárak 20 százalé—

kos csökkenése) következtében 1957-ben bizonyos mennyiségű export—

termék (búza) kivitele ellenében 43,75 százalékkal több importterméket (nyersvasat) lehetett behozni, mint a megelőző (bázis—) évben.

Egyszerű példánk esetében ez másképpen is könnyen kiszámítható. Az 1. tábla

100

adatai szerint 1956—ban egy mázsa búzáért 2 mázsa (3? 1—2), 1957—ben 2,875 mázsa

0

40

kapni, ami pontosan megfelel a kiszámított T cserearányindexnek.

.;

115 2,875

(—-— r:: 2,875 ), tehát 43,75 százalékkal több (7—— - 100 ;: 14335) nyersvasat lehetett

Mielőtt rátérnénk a belföldi árak alapján számított (T,) cserearány- indexre, szögezzük le, hogy a devizaforint—adatokon alapuló cserearány- index esetében az export—árindexet osztottuk az import árindexszel, azaz

P, , , . , , , . . , , , .. ,

T ___—_ ——es az árindex ennel a formulanal a cserearány Javulasanal novekvo, romlásánál pedig csökkenő értéket mutatott. Ez természetes is, hiszen ha emelkednek az exportterme'keink és csökkennek az importtermékeink kül—

földi árai, vagyis ha drágábban adunk el és olcsóbban veszünk, akkor a kül—

földi árucsere kedvezőbben alakul számunkra és fordítva. Ez a meggondo- lás helyes, amikor külföldi árakban gondolkodunk, de egyáltalában nem helytálló, mihelyt a külkereskedelmi cserearányoknak a belföldi árak , szemszögéből vizsgált alakulását nézzük. Ha ui. a devizaforint—árakat (és a belőlük számított T cserearányindexet) változatlannak tekintjük, akkor számunkra feltétlenül az az előnyös, ha az exportra kerülő termékek ön—

költsége és ára csökken, az importált termékek pedig belföldön tartott vagy emelkedő árakon értékesíthetők.

Ez nyilvánvalóan az előző eset forditottja; vagyis, ha azt akarjuk, hogy a belföldi árakon számított cserearányindex kedvező irányú változás ese- tén szintén növekvő, ellenkező esetben pedig csökkenő értéket mutasson, akkor képlete csak a devizaforintban számitott cserearányindex belföldi

árakon számitott reciprokja, azaz T' : * lehet.

; e

778 ' FÁY JÓZSEF

Példánkban a belföldi termelői árakon számitott cserearányindex

eszerint

[

a" ;)

, Lf—Joo 840 _100

Pi gi, em 1050 80,00

T, :

' '

' a 1625 ' : 108 33

* 0,7385'

e 1 1 - 100

_e_e_ . 100 1500

gel peo

illetve százalékban 73,85, ahol a már ismert jelöléseken kivül a * jel utal arra, hogy a számítás belföldi termelői árakon történik.

A T* index azt mutatja meg, hogy ——-— változatlan külföldi cserearányo- kat feltételezve —— pusztán a belföldi árak változása folytán az egy forint (belföldi) értékű exportáruért behozott importáru (belföldi) forintértéke a tárgyidőszakban hány százalékkal nagyobb vagy kisebb, mint a bázisidő—

szakban.

Példánkban a T, index romlást mutat, azaz az egy forintnyi exportért behozható import belföldön 1957—ben 26,15 (100,00——73,85 : 26,l5) száza—

lékkal kevesebb forintért volt értékesíthető, mint 1956—ban. Fenti értelme—

zés helyessége példánkon keresztül ez esetben is könnyen kimutatható.

Az 1. tábla adataiból kiindulva a T cserearányindex értelmezése során már ki—

számítottuk, hogy 1956-ban egy mázsa búzáért 2 mázsa nyersvasat lehetett importálni.

Mivel a T, kiszámításánál a világpiaci árakat és így a külföldi cserearányokat is vál—

tozatlannak tételezzük fel, 1957—ben is 1 :2-nek megfelelő cserearánnyal számolunk.

Miután példánk szerint (lásd az 1. táblában) l956-ban egy mázsa búza belföldi ára 300, egy mázsa nyersvas ára 150 forint volt —— 1 :2 export—import cserearány esetében ——

300 forint értékű termék exportja ellenében úgyszintén 300 forint (2 -150 Ft) értékű importterméket hoztunk be; vagyis egy forint értékű export egy forint értékű importot is eredményezett. Ezzel szemben 1957-ben, megváltozott belföldi árak —— de változatlan 1 :2 külföldi cserearány —— mellett, 325 forint értékű exporttal szemben csak 240 forint (2 - 120 Ft) importérte'k áll és így egy forint értékű exportra mindössze 0,7385 forint értékű, azaz az 1956. évinél pontosan 26,15 százalékkal kisebb import esett. Ha az így kapott eredményt összehasonlítjuk a korábban kiszámított T* cserearányindexszel, ki—

tűnik, hogy a két eredmény pontosan egyezik.

Amint az eddigiek során láttuk, a T cserearányindex a külföldi (Világ—

piaci), a T, cserearányindex pedig a belföldi árak változásának a külkeres—

kedelem gazdaságosságára, illetve annak változására gyakorolt hatását mu—

tatja. Kézenfekvő a gondolat, hogy vajon nem lehetne—e olyan indexet is szerkeszteni, amely a belső és külső árváltozások hatását egyaránt tartal—

mazná és így teljes egészében megmutatná a külkereskedelem gazdaságos- sátfának változását. Véleményünk szerint ilyen indexet lehet szerkeszteni, mégpedig az előbbiekben tárgyalt két cserearányindex összeszorzásával,

vagyis

ahol g a gazdaságosság fogalmára utal.

A Tg is értelmezhető, azt mutatja meg ni., hogy a külföldi csereará—

nyok és a belföldi árak változásának együttes hatására az egy forint (bel—- földi) értékű exportáru ellenében behozható import (belföldi) forint értéke a tárgyidőszakban hány százalékkal nagyobb vagy kisebb, mint a bázis—

időszakban.

JAVASLAT A KULKERESKEDELEM GAZDASÁGOSSÁGANAK INDEXÉRE 779

A gazdaságossági index számértéke példánkban:

; 143,75-73,85

g : ———————— : 106,16, 100

vagyis a külkereskedelem gazdaságossága 6,16 százalékkal javult; abelföldi árak kedvezőtlen alakulása nem rontotta le teljes mértékben a külföldi cserearányok kedvező változását. ,

Példánk esetében a cserearányindexekhez hasonlóan a gazdaságossági index is kiszámítható más módszerrel.

A számítási eljárás nagyjából olyan lehet, mint a belföldi árakon számított csere- arányindex (T)) esetében, azzal a különbséggel, hogy figyelembevesszük a külföldi cserearányok megváltozását (azaz a T) alakulását is, vagyis 1956—ban 1 :2, 1957-ben 1 :2,875 külföldi cserearánnyal számolunk. Ilyenformán egy mázsa búza kivitele és az érte kapható (2, illetve 2,875 mázsa) nyersvas behozatala esetén 1956—ban 300 forint értékű export 300 forintos (2 '1502300 Ft) importot, 1957—ben 325 forintos export 345 forintos (2,875 * 120 : 345 Ft) importot tesz lehetővé.

1956—ban egy forint exportra esik 1 Ft (302 : 1 ) import, 300

1957—ben egy forint exportra esik 1,0615 Ft (%i—§ : 1,0615) import,

vagyis 6,15 százalékkal több, mint 1956—ban. Az általunk javasolt Tg mutató szám—

értéke ezzel pontosan megegyezik.

Gazdaságossági indexünk alakulásában —— mint láttuk —— hagy szere—

pük van a külkereskedelmi forgalomba kerülő termékek belföldi árainak.

Ezek közül az exportc—ikkek belföldi előállítási árairól még feltételezhető, hogy bizonyos kapcsolatban állnak az önköltséggel és hogy Változásuk az önköltség (azaz a hazai munkaráfordítás költségeinek) változására vezet- hető vissza. Az importtermékek belföldi ára mögött ezzel szemben nehéz ilyenfajta közgazdasági hátteret elképzelni. Ha ez esetben is szigorúan ra—

gaszkodnánk ahhoz az elvhez, hogy az árak arányaiban és változásaiban tükröződnie kell az önköltség (amit ezúttal inkább megszerzési költségnek nevezhetnénk) változásainak, akkor az importált termékek belföldi árának változása tulajdonképpen a gazdaságossági indexben szereplő további három—

fajta árváltozásnak (azaz az exporttermékek belföldi és világpiaci, továbbá az importtermékek világpiaci árváltozásának) lenne a függvénye. Az importtermékekért ugyanis exporttermékeket adunk cserébe, ami azt je—

lenti, hogy az importcikkek megszerzési költsége (ha úgy tetszik önköltsége) lényegében az értük cserébe adott exporttermékek hazai előállítási költsé—

geivel egyenlő.4 Bizonyos mennyiségű (meghatározott áruösszetételú) Abe- hozatal forintköltségeit ilyenformán egyrészt az határozza meg, hogy a világpiaci árarányok alapján mekkora tömegű exportterméket kell adni a szóbanforgó importért (ennek változását mutatja a devizaforint—árak alap—

ján számitott cserearányindex: T), másrészt az, hogy a cserébe adott export- terniékek belföldi előállítási ára miképpen alakult ( P'p ) Ha a felsorolt ár—

változások iránya (eredője) kedvező (vagyis a belőlük képezhető mutatók számértéke egy—nél nagyobb), akkor az azonos mennyiségű és összetételű import fenti értelemben vett önköltsége és ennek megfelelően a belföldi

* A nemzetközi szállítási, biztosítási stb. költségeket ebben az összefüggésben figyelmen kívül

hagyjuk. )

780 FAY JÓZSEF

ára is csökken és fordítva. Az import megszerzési költségeinek és belföldi árösszegének változását ilyen értelemben meghatározó mutató tehát

1

P; : T _ , lehetne. Ha az importtermékek belföldi árát a tényleges

* e

megszerzési költségeknek megfelelően állapítanák meg (vagyis a P', való—

ban a fenti képlet szerint változnék), akkor az általunk javasolt Tíz—gazda—

ságossági index számértéke minden esetben egy lenne, vagyis az árak vál—

tozásából nem lehetne többé a gazdaságosság változására következtetni.

Matematikailag ez könnyen belátható; a gazdaságossági index már ismerte- tett képlete:

Ég. Pi

Pi P, 9

ngT.T'_——_

Ha e képletben a P'í helyére az 1

TzP;

formulát, illetve annak némileg átalakított változatát5 írjuk, akkor azt kap- juk, hogy

Pi'Pg

T : Pe . Pe : Pe . Pi'Pg : 1

g Pi P; Pi Pe P;

Mivel a helyes árképzés során — különösen a termelői árak esetében ——

feltétlenül tekintettel kell lenni az önköltség alakulására és ezt az elvet az importból származó termékekre is ki kell terjeszteni, különböző aggályok merülhetnek fel a javasolt gazdaságossági indexünkkel kapcsolatban, ate—

kintetben, hogy nem mutatja meg pontosan a nemzetközi árucserének olyan értelemben vett előnyös vagy hátrányos változását, ahogy azt a külkereske—

delem gazdaságosságának értelmezése során már több ízben meghatározták (azaz nem mutatja meg a gazdaságosság tényleges változását).

Kérdés, hogy a gazdaságossági indexünk mit mutat egyáltalán javasolt eredeti formájában. Az index korábban megfogalmazott értelmezéséből már kitűnt, hogy végső soron az export—importtevékenység forintban kifejezhető

ráfordításainak és bevételeinek Összehasonlításáról, illetve az ebből alkotott kép változásáról van szó. A javasolt index eredeti formájában tehát a kül—

kereskedelmi forgalommal kapcsolatos belföldi és külföldi árváltozásnak együttes forintkihatását, illetve azok változását méri. Ennek is van köz—(- gazdasági tartalma, amennyiben a külkereskedelmi forgalomnak a költség—

vetésre és a folyóáron számitott nemzeti jövedelemre gyakorolt hatásainak változását mutatja. A külkereskedelem gazdaságosságának megítélése szem—

pontjából viszont az lenne kívánatos, ha indexünk nem az egy forint értékű export ellenében behozható import forint—értékének, hanem tömegének (volumenének) változását mutatná. Ez esetben a mutató az egy bizonyos

5 1 1 1 Pi'Pe

_P—e: 11;

Pf

JAVASLAT A KULKERESKEDELEM GAZDASAGOSSÁGÁNAK INDEXÉRE 781

(az exporttermékek előállítására fordított) munkaráfordítással megszerez—

hető importtermékek tömegének, mintegy a nemzetközi munkamegosztás—

ban való részvétel ,,termelékenységének'* a *változását regisztrálná.

Gazdaságossági mutatónk ilyen értelmű átalakítása könnyű., ui. egy—

szerűen el kell tekinteni az importtermékek belföldi árainak változásától, azaz képletünkben a P', számértékét mindig egy—nek kell venni.

Ekkor :

A gazdaságossági index e módosított formában a külkereskedelemnek a vál—

tozatlan áron_számított nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásában bekö—

vetkezett változásokat mutatja.

Hogyamódosított gazdaságossági index számszerű példánkban megfelel fenti értel—

mezésének az könnyen bebizonyítható. 1956-ban egy mázsa búzáért külföldöanázsa nyersvasat lehetett kapni. Egy mázsa búza előállítási ára 300 forint volt, azazennyi befektetéssel sikerült 2 mázsa nyersvasra szert tenni. Egy forint ráfordításra tehát d,(),667 kilogramm importnyersvas jutott. 1957—ben a búza előállítási ára mázsánként 325 forintra emelkedett, ugyanakkor — a világpiaci árarányok megváltozása folytán

—— külföldön egy mázsa búzáért 2,875 mázsa nyersvasat adtak és így egy forint ráfor—

dításra már 0,885 kilogramm importnyersvas jutott, azaz 32,7'százalékka1 több, mint az előző évben. Számítsuk ki ezek után a módosított gazdaságossági indexünk szám—

értékét:

T 143,75

T — __ : W: 1,3269, P; 108,33

illetve százalékban 132,7 — vagyis a kétféle úton kapott eredmény pontosan meg—

egyezik.

*

Az import— és export—árindexek, a cserearányindexek és a belőlük kép—

zett gazdaságossági indexek nemcsak a külkereskedelmi forgalom egészére, hanem egyes részeire is kiszámíthatók. Hasznos elemzésekre ad például le—

hetőséget a fenti mutatószámoknak egyes országokkal vagy országcsopor—

tokkal bonyolított forgalomra történő kiszámítása, de nem érdektelen a kü—

lönböző cikkcsoportokra kiszámított árindexek alakulása sem. (A cikkcso- portok szerinti cserearány— és gazdaságossági indexek azonban már nem ér—

telmezhetők, mert nem dönthető el, hogy valamely cíkkcsoportba tartozó termékek behozatalát milyen mértékben fedezte egyik vagy másik cikkcso—

portba tartozó termékek kivitele.)

A teljes külkereskedelmi forgalomra vonatkozó gazdaságossági index—

nek a korábban ismertetett képlete

Pe P,

Pi P;

ngT.T':

pusztán rátekintésre is választ ad arra a kérdésre, hogy a gazdaságossági in—

dex alakulása mennyiben függött a külföldi és mennyiben a belföldi árak változásától, illetve milyen irányban befolyásolta azt az egyik vagy a másik.

A képlet némi átrendezése után az is megvizsgálható, hogy a gazdaságossági

4 Statisztikai Szemle

782 FAY JÓZSEF index megváltozása az importban vagy az exportban bekövetkezett változá—

soknak volt—e az eredménye.

P'. P.

ngT.T':_£í._L.___ '.P

Pi P; Pi P;

('

ahol az első tényező az importban bekövetkezett belföldi és külföldi árvál—

tozások, a második tényező pedig az exportban bekövetkezett külföldi és belföldi árváltozások hányadása. (Fenti képletben az egynél nagyobb szám- értékű tényező kedvezően, az egynél kisebb számértékű pedig kedvezőtlenül befolyásolja a gazdaságossági index alakulását.) *

Példánkban ez a vizsgálat azt mutatja, hogy a gazdaságossági index javulása tel- jes egészében az export területén bekövetkezett kedvező külföldi és belföldi árváltozá—

soknak volt az eredménye; a külföldi importárak csökkenésének kedvező hatását le—

rontotta az a körülmény, hogy az importált termékek belföldi értékesítési ára pontosan a külföldi árakkal azonos mértékben csökkent, ui.

P,. Pe sono 115,00

Tg: . : . :1-1,0615:1,0615

P, P; som 108,33

vagy százalékban kifejezve 106,15.

Annak eldöntése után, hogy a gazdaságossági index változásában mi—

lyen szerepe volt a behozatalnak, illetve a kivitelnek, érdeklődésre tarthat számot az a vizsgálat is, amely megmutatja, hogy az összes behozatalon vagy az összes kivitelen belül milyen árváltozások következtek be az egyes cikk—

csoportok tekintetében és e változások esetenként milyen irányban befolyá—

solták a teljes gazdaságossági indexet. Számítási módszerünk ilyen termé- szetű vizsgálatokat is lehetővé tesz.

;

A J , illetve íg viszonyszámok' az egyes cikkekg (vagy ezek különböző;

I e

részsokaságainak összevonásából képezhető cikkcsoportok) hasonló módon értelmezett viszonyszámainak6 súlyozott átlagértékeit jelentik. Ha például a teljes export egy—egy árucsoportjában bekövetkezett külföldi árváltozá—

sok (rész—) indexét Pe—vel jelöljük, akkor a teljes export átlagos külföldi árváltozásainak indexe (Pe) e részindexek súlyozott számtani átlaga, ahol a súlyokat az egyes árucsoportok bázisidőszaki árakon vett tárgyidőszaki for- galma Egelfpeo képviseli, vagyis

pe : —————_— Pit %

Z ): 991 Pen

Hasonló módon felírható a P'e a Pi és a P', képlete is, mivel ezek is a megfelelő csoportindexek súlyozott átlagaiként foghatók fel. Ha eltekintünk a különböző árucsoportok összforgalmon belüli súlyától és csak a P indexek alakulását vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy egy-egy árucsoport milyen irány—

ban (kedvező vagy kedvezőtlen irányban) befolyásolta a gazdaságossági in—

5 Vagyis import esetén a belföldi és külföldi, export esetén a külföldi és belföldi árak változásait kifejező viszonyszámok.

JAVASLAT A KULKERESKEDELEM GAZDASAGOSSÁGÁNAK INDEXÉRE . 783

dex alakulását. Kedvező hatást gyakorol a gazdaságossági indexre a behoza—

, P- . , .

tálban minden olyan árucsoport, amelynel —_—' ) l, a kiVitelben minden

Pi

P

olyan árucsoport, amelynél —f ) l.

P

e

A JAVASOLT GAZDASÁGOSSÁGI INDEXEK ÉS AZ EDDIG KIALAKlTOTT KULKERESKEDELMI GAZDASÁGOSSÁG—SZÁMÉTÁSI MÓDSZEREK

ÖSSZEHASONLlTÁSA

Az általunk javasolt gazdaságossági indexek a gazdaságosság ,,mérté—

kenek" változását mutatják, nem adnak azonban választ arra a kérdésre, hogy adott hazai termelési és világpiaci feltételek mellett mi a különbség az egyes cikkek kivitelének és behozatalának gazdaságossága között, illetve milyen a leggazdaságosabb nemzetközi árucserét biztositó külkereskedelmi forgalom áruösszetétele. Az eddig kialakított gazdaságosságszámítási mód—

szerek viszont éppen erre a kérdésre próbálnak választ adni. Gazdaságos—

sági indexeink megmutatják, hogy a külkereskedelem gazdaságossága te—

kintetében kedvező vagy kedvezőtlen változás következett—e be a vizsgált időszakban, továbbá, hogy milyen mértékű volt ez a változás. Mint ilyenek alkalmasak a nemzetközi árucsere lehetőségeinek jobb kihasználását célzó törekvések hatásosságának utólagos lemérésére. A gazdaságosságot előmoz—

dító intézkedések előkészítésével, a külkereskedelmi gazdaságosság szem—

pontjainak a népgazdasági tervek összeállításánál való érvényesítésével kapcsolatos vizsgálatok során azonban célravezetőbb a korábban kialakított módszerek alkalmazása.

Bizonyos meggondolás alapján megállapítható, hogy a két módszer ugyanannak a jelenségnek (ti. a külkereskedelem gazdaságosságának) két különböző szemszögből vizsgált alakulását jellemzi. A nemzetközi árucsere—

forgalomban való részvétel ui. gazdaságilag akkor válik előnyösebbé (gazda- ságosabbá), ha a külkereskedelmi forgalom áruösszetételének, továbbá a forgalom tárgyát képező termékek kül— és belföldi árainak összhangja oly módon változik, hogy azonos hazai szükségleteket kielégítő importáru—

mennyiség exporttal való megszerzése kevesebb hazai munkaráfordítást igényel. A gazdaságosság változását meghatározó fenti tényezők összhang—- jának megjavulása a két tényező külön—külön bekövetkezett vagy együttes változásának lehet az eredménye. A gazdaságossági indexek —— amelyek az áruösszetétel megváltozásából eredő hatások kimutatására kevésbé alkal—

masak — inkább az emlitett összhangnak azt a változását mutatják, amely többé—kevésbé állandó áruösszetétel feltételezése mellett, főleg az árak megváltozásának eredményeként jön létre. A korábban kialakított számi—

tási módszerek ezzel szemben többnyire azt vizsgálják, hogy adott világ—

piaci és belföldi előálítási árak mellett, miképpen lehet a külkereskedelmi forgalom áruösszetételét úgy módosítani, hogy az árak és az áruösszetétel összfzrüp kedvezőbbé Váljék. Arra a kérdésre, hogy a kettő között melyik szemlélet helyesebb, illetve hogy a külkereskedelem gazdaságosabbá téte- lére irányuló gyakorlati törekvések szempontjából melyik reálisabb (azaz melyik áll közelebb a gazdasági valósághoz), nem lehet egyértelmű határo- zottsággal válaszolni. Az adott áruösszetételből kiinduló vizsgálat (a gazda—

43

784 * FAY JÓZSEF

ságossági indexek) mellett szól az a körülmény, hogy valamely ország külkereskedelmi forgalmának áruösszetétele hosszú történelmi fejlődés eredménye, amit nem lehet máról—holnapra alapvetően megváltoztatni. A külkereskedelmi struktúra szerves összhangban áll az egész népgazdaság struktúrájával és —— különösen olyan országban, amelyben nagy a kül—

kereskedelem jelentősége —— a kettő aránylag szoros kölcsönös függőségi viszonyban áll egymással. A külkereskedelmi áruösszetétel számottevő megváltoztatása ilyen esetben csupán a termelés —-- jelentős beruházásokat igénylő —— átcsoportosításával változtatható meg. A külkereskedelem gazda- ságosságának ezúton történő hathatós megjavítása tehát eleve csak távlati program lehet. A gazdaságosság nagy távlatokban történő megjavításának tervezésénél viszont nagymértékű hibalehetőségeket rejt magában az a kö—

rülmény, hogy a tervezés időpontjában még nem lehet megbízható képet alkotni sem a belföldi előállítási, sem a világpiaci árak várható alakulásá- ról. (Ez utóbbiak alakulása különösen nagy meglepetéseket hozhat.) Már—

pedig az áruösszetétel megváltozását előirányzó gazdaságosság javító ter- vek mindig bizonyos elképzelt külső és belső árviszonyokból indulnak ki és ha ezek az elképzelések nem bizonyulnak helytállóknak, akkor előfordul- hat, hogy a kialakított új struktúra nem javít a tervezett mértékben, vagy _ esetleg éppenséggel ront a külkereskedelem gazdaságosságán. Más a hely-—

zet, ha gazdaságosság megjavítását célzó tervekben csak kisebb mértékben számolunk a struktúra megváltoztatásának gyors lehetőségeivel és adott struktúrán belül az exportra termelt cikkek belföldi előállítási árának le—

szorításával, másrészt pedig a külkereskedelmi munka megjavítása útján kedvezőbb külföldi árak elérésével kíséreljük meg elsősorban a külkeres—

kedelem gazdaságosabbá tételét. Az exportcikkek belföldi előállítási árának leszorítása megvalósítható —— bizonyos lehetőségek határán belül —— akara-—

tunktól függő intézkedésekkel (technika fejlesztése, termelés jobb meg—

szervezése stb. útján). A külföldi árak alakulása —— a meglevő árustruktú- rát illetően is —— független a mi akaratunktól, ezért e tekintetben csak a kialakult világpiaci árak adta lehetőségeken belül törekedhetünk a szá—

munkra minél kedvezőbb árak elérésére. Egészében véve azonban az adott árustruktúrából való kiindulás, különösen ha kezdetben inkább szerényebb, de biztosan elérhető eredményekre törekszünk, kevésbé kockázatos módszer—

nek tekinthető. A gazdaságossági indexek elsősorban az effajta törekvések sikerének lehetnek a mércéi. Hosszabb időszak távlatában és a külkereske—

delem gazdaságosságának alapvető megjavításában azonban -—— az ezzel kapcsolatban említett aggályok ellenére— jelentős tartalékokat rejthet ma—

gában a külkereskedelem adott áruösszetételének nagyobbszabásu meg-—

változtatása. Ezek a tartalékok különösen akkor jelentősek, ha a népgazda—

ság és ezenbelül a külkereskedelem struktúrális fejlődése hosszabb időn ke—

resztül bizonyos mértékig elszakadt a termelés kedvező hazai természeti és

; történelmi7 adottságaitól. Elvileg a világpiaci és a hazai előállítási árak leg—

kedvezőbb —— a leggazdaságosabb nemzetközi cserét biztositó —— viszonyát kétségtelenül olyan ipari, illetve népgazdasági termelési struktúra kialakí—

tásával lehet elérni, illetve tartóssá tenni, amely maximális mértékben épült a legkedvezőbb hazai termelési lehetőségek kihasználására. _ A __,világ-

" A termelés történelmi adottságaim értjük a gazdasági fejlődés során kialakult hagyományos terme—Y lési ágakat, a kvalifikált műszaki és szakmunkásgárdát, a meglevő termelőberendezéseket és nem utolsó sor- ban a világpiacon jó hírnévnek örvendő termékeket gyártó üzemeket és iparágakat.

/ JAVASLAT A KULKERESKEDELEM GAZDASÁGOSSÁGÁNAK INDEXÉRE 785

piaci árak hullámzása —— egyes cikkek vagy egész cikkcsoportok tekinteté—

ben ——-— ettől eltérő helyzeteket is teremthet, azaz bizonyos időn keresztül gazdaságos lehet például olyan cikkek exportja, amelyek előállítása kisebb mértékben felel meg a hazai adottságoknak, és fordítva. Hosszabb időszakot

—— a külkereskedelem gazdaságosságának hosszabb időszakra vett tenden—

ciáját ———- tekintve azonban fenti megállapításunk feltétlenül helytálló. Fel—

merül azonban a kérdés, hogy —— egyes egészen nyilvánvaló esetektől el—

tekintve —— miképpen lehet eldönteni vagy megmérni, hogy bizonyos ter—

mékek vagy termékcsoportok előállítása mennyire felel meg a hazai terme- lési adottságoknak, vagy ami ezzel egyértelmű, mely termékek kivitele és behozatala mellett biztosítható —— a gazdasági feljődés adott fokán —— a tel- jes népgazdasági újratermelési folyamat maximális hatékonysága (azaz a termelési folyamat eredményeként rendelkezésre álló és a társadalom szá—

mára hasznos termékek legnagyobb, felosztható tömege). Mivel a hazai adottságok kihasználása és a legelőnyösebb külkereskedelmi árustruktúra kialakítása egy és ugyanazon kérdésnek csupán két oldala, a gazdaságosság követelményeinek megfelelő külkereskedelmi áruösszetétel kialakításával kapcsolatos vizsgálatok egyben útmutatást adhatnak a megfelelő hazai ter- melési struktúra (a hazai adottságok kihasználása) tekintetében is. Ilyen természetű — de ismételten hangsúlyozzuk, csak nagyobb távlatokban reali—

zálható —— gyakorlati Vizsgálatok elvégzésére nem az előbbiekben ismerte—

tett indexekre, hanem másfajta vizsgálati módszerekre van szükség.