Korovjakovszkij, D.: Fogyasztási szövetkezet az agráripari komplexumban

926 STATISZTI KAl. . ! RODALM! * HGXELÓ

ráripari komplexum ágazati és területi kap—

csolatainak. struktúrájának. a források kép- zésének stb. jejllemzésére. -

Az ÁKM adatai lehetővé teszik. hogy be—

hatóan vizsgálják a nemzeti jövedelem ter—

melését és elosztását. az egyes népgazda- sági ágazatok anyagi—tárgyi össze—tételét, az ágazati struktúrát, az ágazati és területi kapcsolatokat stb.

Az utóbbi években jelentősen megnőtt a köztársaság két vezető népgazdasági ága—

zatának — az iparnak és az építőiparnak -—

a súlya mind a társadalmi termék, mind a nemzeti jövedelem termelésében. Olyan ten- dencia is megfigyelhető, hogy a társadal- mi termék termelésében csökkent a terme- lési eszközök és nőtt a fogyasztási cikkek termelésének a súlya.

Fontos feladat a műszaki—gazdasági fo—

lyamatok mélyebb elemzése a közvetlen és a teljes ráfordítások koefficienseínek segít- ségével. Ezeket a koefficienseket az ÁKM-, adatok alapján számítják ki. E koefficien- seknek gyakorlati jelentősége az állami ter-' vek különböző variánsainak kiszámításánál és a tervek összeállításában van.

Az 1982. évi ÁKM alapján 18000 közvet—

len és teljes ráfordítási koefficienset számí—

tottak ki a grúz Központi Statisztikai Hiva—

talban. Ennek alapján megállapították, hogy 1978 és 1982 között a társadalmi termék termelésében nőtt a villamos energia és a fűtőanyagok felhasználása, az alapvető fo- gyasztó ágazatokban csökkent a vaskohá- szati termékek felhasználása. Néhány nép- gazdasági ágazatban még mindig nem ki—

elégítő a vegyipari termékek felhasználása.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének to—

vábbi felhasználási területe az állóalapok állományának, szerkezetének és eloszlásá—

nak vizsgálata. A grúz Központi Statisztikai Hivatalban sokoldalúan elemezték az álló—

alapok összetételét, azok népgazdasági ágak közötti eloszlását. 1978 és 1982 között nőtt a termelő állóalapok aránya, az álló- alapok összetétele a gépek és berendezé- sek javára módosult.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének mu—

tatói között jelentős helyet foglalnak el az export—import mutatók. Az 1982. évi ex—

port—import mérleg kidolgozása széles körű információt adott Grúziának a többi köz- társasággal való gazdasági kapcsolatairól.

Grúzia egyike a Szovjetunió iparosodott köztársaságainak. Emellett fejlett mezőgaz- dasággal is rendelkezik, termékeinek jelen- tős részét a köztársaság határain túlra szál-

lítja.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének ösz- szeállításával kapcsolatban még egy sor módszertani probléma vár megoldásra. _Ez-*

zel összefüggésben szükséges az egyes mu—

tatók megbizhatóságának, e's. pontosságá—

nak növelése. a mérleg összeállítására for—

dított idő lerövidítése, valamint,-azavegyes köztársaságokban készített ágazati kapcso- latok mérlegeinek jobb összehangolása._

(ism. : Farkas Gizella)

KOROVJAKOVSZKU. D.:

FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET AZ AGRÁRIPARI KOMPLEXUMB'AN

(Potrebitel szkaja kooperacija v sziszteme ÁPK.)

— Voploszü Ékonomíkí. 1985. 10. sz. 62—72. p. '

A Szovjetunióban a fogyasztási szövet- kezet az agráripari komplexum szerves ré—

sze.. egyszersmind a falu gazdasági—társa- dalmi fejlődésének egyik elősegítője. Az élelmiszerprogramnak megfelelően a fo- gyasztási szövetkezeteknek a korábbinál magasabb színvonalon kell magukra vál- lalni a falusi lakosság ellátását, a, közét- keztetést, a mezőgazdasági termékek " fel- vásárlását. A fogyasztási szövetkezet nem tartozik kizárólag az agráriparí komplexum sem egyik, sem :másik szférájához; tevé- kenysége kisebb--nogyobb mértékben ' az agráripari komplexum minden egységéhez kapcsolódik. Az agráripari komplexum vég—

ső termelésének 6 százalékát a szövetkezeti felvásárlás. a közétkeztetés, a fogyasztási szövetkezetek keretében működő élelmiszer-

—feldolgozás adja. —A komplexum termékei- nek egynegyedét a szövetkezeti kereske—

delmen és a közétkeztetésen át értékesíti.

A szövetkezeti kereskedelem áruforgal—

mának volumene a nyolcvanas években át- lagosan 16 százalékkal nőtt. Ezen belül a hús-, a baromfi- és a gyümölcsértékesités mintegy 30 százalékkal, az iparcikkek ela—

dása az átlagosnál kisebb mértékbenemel—

kedett. "A szövetkezeti kereskedelem áru- forgalma — egy főre számítva ;— 1950 és 1983 között nyolcszorosára bővült. Ugyan- ebben az időben a városi kereskedelmi há—

lózat forgalma — ugyancsak egy lakosra számítva — 3,6—szorosára nőtt. 1950-ben az egy városi lakosra jutó áruforgalom ötszö- röse voltl jelenleg csak kétszerese az egy fa—

lusi lakosra jutó forgalomnak. A— különbség kiegyenlítődésének az az akadálya.— hogy a szövetkezeti kereskedelem kisebb árukész- lettel.. szerényebb választékkal rendelkezik.

mint a városi. ezért a falusi lakosságnak mintegy 60 százaléka a városokba utazik be- vásárolni.

A fogyasztási szövetkezetek árukészlete nem növekedett úgy. mint a mezőgazda- sági vállalatokban dolgozók' munkadíja.

Más arányok szerint kell az állami: ésa szövetkezeti kereskedelem között az uá—rut elosztani. Különösen nagy a kereslete—fa—

lusi építkezések gyarapodása miatta!.épi—

STATISZTI KAl 'lRODALMl FlGYELÖ

927

tőanyagok, valamint a háztáji gazdaságok munkáját könnyítő kisgépek iránt.

A nyolcvanas években az áruforgalomnál nagyobb mértékben nőtt a közétkeztetés volumene. ennek ellenére a kiskereskedel- mi forgalomban még mindig jelentéktelen az aránya.

A szövetkezeti kereskedelmi hálózat rend- kívüli mértékben fejlődött. Csak az elmúlt hat évben több mint 40 millió négyzetmé- ter elárusítóhelyet, raktárterületet helyeztek üzembe. Sok lakóterületen működik üzlet- központ, áruház, szaküzlet. A 383000 fa- lusi lakott település közel kétharmadában, ahol mintegy 17 millió ember ,él, nincs üz- let. Ezeken a kis településeken a lakosok száma általában nem éri el a 200 főt.

A fogyasztási szövetkezetek kapcsolatban állnak a kolhozokkal, szoyhozokkal és a kistermelőkkel. A szerződésben vállalt kö- telezettségek kölcsönös betartása a felté—

tele annak, hogy a fogyasztási szövetkeze- tek kereskedelmi tevékenysége bővülhessen.

Nehéz feladat a háztáji gazdaságok me—

zőgazdasági termékfeleslegeinek megterve—

zése. A jó évjáratokban, amikor nagy a termés, többet kínálnak eladásra. ilyenkor a következő évi terv — amely a jó év ered- ménye alapján készül— csak akkor teljesit—

hető, ha a jó termés megismétlődik. Ez azonban rendszerint nem következik be. Ha kedvező is az időjárás, az előző évi — ép- pen a nagy kínálat miatt — alacsony tel—

vásárlási ár csökkenti a termelési kedvet.

A fogyasztási szövetkezetek felvásárlását akadályozza még az alacsony szerződéses úr is. A szerződésben rögzíthető ár elma- rad az állami kiskereskedelem, főleg pedig a kolhozpiacok árszinvonalától. Ez utóbbi- nál — a burgonya, a zöldségfélék, a gyü—

mölcsök tekintetében — 23—24 százalékkal alacsonyabb. A termelők számára tehát nem előnyös, ha a fogyasztási szövekezeteknél értékesítik mezőgazdaságitermék-feleslegei- ket. A fogyasztási szövetkezetek számára is jelentős többletköltséggel jár a sok ezer termelőtől, a termelés földrajzi helyéről tör- ténő felvásárlás. Az árufelesleg egy-egy ter—

melőnél kevés, csak a terven felüli mennyi- ség kerül ugyanis a fogyasztási szövetkeze- tekhez.

—Az utóbbi tíz esztendőben romlott a fo—

gyasztási szövetkezetek jövedelmezősége. Je- lenleg o nyereségráta az áruforgalom 1.4 százalékát teszi ki. A kiskereskedelmi for- galomban realizált nyereség tömege tíz esz—

tendő alatt 50 százalékkal nőtt, a mező- gazdasági termékek felvásárlásában azon- ban azonos szinten maradt. Ezt a helyzetet elsősorban a forgalmazási költségek emel- kedése okozta. (ide sorolja a szerző a fu- varköltségeket. a társadalombiztositási já- rulék emelkedését stb.) A fuvarköltségek

emelkedése —- a kereskedelmi elárusítóhe- lyek, illetve a felvásárlóhelyek nagy távol- sága miatt — jobban sújtotta a. szövetke—

zeti kereskedelmet, mint az államit. A háló- zat saját erőből történő bővítéséhez -— a szerző saját véleménye szerint — 4 százalé—

kos nyereségre lenne szükség. A szövetke- zeti kereskedelem forgóeszközhiánya is problémát jelent. Emiatt magos kamatlábú hitelekre szorulnak, a kamatok pedig a nye- reségnek több mint a felét viszik el.

(Ism.: Szabóné Medgyesi Éva)

OLSEN. A.:

AZ lNPUT—OUTPUT TÁBLÁK FELHASZNÁLÁSA (Adaptation of detailed input—output informati- on: restructuríng and adaptation.) — The Review of Income and Wealth. 1985. 4. sz. 397—412. p.

Az ágazati kapcsolati mérlegek ésöko- nometríai modellek összekapcsolására már több kísérlet történt. A cél rendszerint az ágazati kapcsolati modellekben foglalt.,la gazdasági szerkezetre vonatkozó :, bőséges információnak elsősorban gazdasági előre—

jelzés és tervezés céljára való hasznosítása az ökonometriai modellezés során.. _

Ilyen próbálkozás történt Dániában is, ahol előrejelzést végeztek az ún. ADAM- (Annual Danish Aggregate Model) model—

lel. amelyet a dán Statisztikai Hivatal dol- gozott ki a fenti célra.

Az előrejelzés és tervezés céljára azon- ban a gazdasági aggregátumok hosszabb adatsoraira van szükség. A dán Statiszti—

kai Hivatal 1966 óta készit olyan nemzet—

gazdasági mérlegeket, amelyek alapján a kívánt információmennyiség összegyűjthető.

A probléma azonban az input-output táb—

lában foglalt adattömeg minimális informá—

cióveszteség mellett történő sűrítése, aggre—

gációja. illetve ennek előzetes szerkezeti átrendezése, majd felhasználása.

A termelésre és a fogyasztásra vonatkozó megfelelő dán adatforrások 2500 termékre és 117 ágazatra vonatkoznak. az elsődleges ráfordítások 6, a végső felhasználás 74 ka—

tegória szerinti bontása mellett. Nyilván—

való. hogy ez az adattömeg csak erősen aggregált formában hasznosítható, ami az adatok átcsoportosítását teszi szükségessé.

Az átcsoportosítás mindenekelőtt az import—

nak is termékszíntű bontását kívánja meg, ami azt jelenti, hogy minden termékről há- rom adatra van szükség, nevezetesen a belföldi termelés, az import és az összes mennyiség. Az átrendezés olyan négyzetes mátrixot eredményez, amely az elsődleges ráfordításokat, az importtermékeket, a bel—

földi árutermelést, a két utóbbit együtte—

sen. az ágazati kibocsátást és a végső fel—