STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
1161
dott gazdaságok állatállományának. állati- termék-termelésének a köztársaságéhoz vagy az országéhoz viszonyított arányát.
A termelőerők fejlődése jól mérhető az iparszerű rendszerekben előállított állati ter- mékek arányával is, amely növekvő fontos- ságú kiegészítő mutatója a koncentrációnak.
1976-ban a tej iparszerű termelésének aránya egy százalékot, a sertéshúsé 25 százalékot tett ki. Előrehaladott szakosodás esetén kü- lönösen fontos az ágazaton belüli munka- megosztás rendjének kialakítása, főként az állattenyésztő telepeken. a tenyésztés—neve—
lés—hízlalás szakosítása. A baromfitenyész- tésben ezt a feladatot a tenyésztői munka különböző fázisait ellátó egyesülések végzik.
A mezőgazdasági termelés területi elhe- Iyezkedésének mutatói: a vetésterület. az ál- latállomány, a termékek (árutermelés) aránya a vizsgált sokaságon belül. E mutatók válto- zását 5 éves (esetleg 3 éves) átlagok alapján célszerű vizsgálni. A termelés területi speci- alizációját az átlagos hozamok, az önköltség, a fajlagos élőmunka-ráfordítás mutatószámai egészítik ki. Az iparszerű állattenyésztésben a hagyományos mutatók (a területegységre
számított sűrűségi mutatók) veszítenek jelen-
tőségükből.
A szovhozok és kolhozok szakosodására, ágazattársítására és a koncentráció mérésé- re szolgáló mutatók némi módosítással a vál—
lalatközi termelőszervezetekben is használ- hatók. Alapvető sajátossága a vállalatközi formáknak, hogy nemcsak saját termelésük hatékonysága kedvező, hanem a társult gaz—
daságokban is elősegítik a hatékonyság ja- vulását. A hatékonyság vizsgálatánál figye- lembe kell venni a nagyfokú munkamegosz- tást is.
(lsm.: Szabóné Medgyesi Éva)
VOROPAEVA, V. — LlTVAK. SZ.:
A SZOVJETUNIÓ ENERGIAMÉRLEGE
(O toplivno-energeticseszkom balansze SZSZSZR.) -— Vesztník Sztatisztiki. 1978. 1. sz. 1—12. p.
Szerzők az 1975. évről összeállított energia- mérleg adatai segitségével átfogó képet ad- nak a szovjet energiagozdálkodás időszerű kérdéseiről. az energiafelhasználás fontosabb jellemzőiről és fejlődéséről.
Napjainkban a Szovjetunióban a világ energiahordozó—termelésének mintegy egyha—
todát állítják elő. A szén és a kőolaj terme- lésében a világon az első helyet foglalja el, a földgáz és a villamos energia tekintetében pedig a második — Európában az első — he- lyen áll.
A fűtőanyagiparba'n a termelés növekedési üteme 1971 és 1975 között évente átlagosan 5,9 százalékot tett ki. míg a villamosenergia-
íparé évi 6.0 százalékos volt. Az egyes ener- giahordozók termelésében a vizsgált 15 év- ben bízonyos arónymódosulások következtek be, ennek eléréséhez a különböző energia- hordozók termelését más és más intenzitás- sal fejlesztették. így az összes energiahordozó együttes termelésének 1960-hoz mért 2,3-sze—
res növekedésén belül a kőolajtermelés 3.3- szeres, a földgáztermelés 6.4-szeres emelke-
dése figyelhető meg.
Gazdaságpolitikai intézkedések hatására megfelelő pénzügyi eszközök álltak az ener- getikai beruházások céljára rendelkezésre, aminek következtében a kilencedik ötéves tervben 32 milliárd rubel fölé emelkedett e
beruházások összege.
A három ötéves tervre vonatkozó elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a fűtőanyagok termelésében igen nagy mértékű strukturális változások következtek be, amelyeknek el- sődleges jellemzője a kőolaj és a földgáz arányának növekedése volt. 1960—ban a szi- lárd halmazállapotú fűtőanyagok az összes fűtőanyag-termelésnek több mint felét tették ki, 1975—re azonban megváltozott a termelés összetétele: a szénhidrogének a fűtőanyag- termelés kétharmadát tették ki (a kőolaj mintegy 45. a földgáz közel 22 százalékot).
Természetesen az arányok változása mellett a termelés abszolút mennyisége szénből is tovább emelkedett. s 1975—ben mintegy 38 százalékkal múlta felül az 1960. évit. Ezen be- lül is elsősorban a feltárás szempontjából jól hozzáférhető lelőhelyek termelése lendült fel.
Az energetikai beruházások jelentőségét fokozza. hogy a Szovjetunió geológiai ener—
giakészleteinek nagy része az energiaigé—
nyes ágazatoktól nagy távolságra van. Ezért a jövőben az energiagazdálkodásban tovább szándékoznak növelni a vizi energia és az atomenergia hasznosítását, illetve az olcsón kitermelhető szén bányászását.
A fűtőanyagipar fejlesztése mellett nagy figyelmet fordítottak a villamosenergia—iparra is. Jelentős atomerőműveket helyeztek üzem- be az 1971—1975 közötti időszakban, több vízi erőmű üzembehelyezésével egyidőben.Az erőművi kapacitás 58 millió kilowattárával bővült az öt év alatt. s a termelt villamos energia mennyisége 1975-ben meghaladta az egymilliárd megawattórát.
A villamos energia termelésében továbbra is a hőerőműveké a döntő szerep: 1975-ben a termelés 88 százalékát adták. Ez némi nö—
vekedést jelent a korábbi helyzethez képest.
További szerkezeti változást mutat az. hogy fokozódott a közcélú erőművek aránya. Az ország összes villamosenergia-termeléséből hányaduk már csaknem 95 százalékos, azaz mintegy 13 százalékkal meghaladja az 1960.
évit.
A villamosenergia—iparban a nyersanyag—
felhasználást illetően a jövő az olcsó külfej—
1162
STATlSZTlKAl lRODALMi FIGYELÖtésű széné és az atomenergiáé, a beruházó—
sokat illetően viszont egyre inkább a kedve- zőbb műszaki paraméterekkel és igen nagy egységteljesítménnyel rendelkező gépegysé—
gek térhódítását irányozták elő: az 500 mega—
wattos gépegységekből álló erőmű építését már megkezdték, s a jövőben 800 megawat—
tos gépegységek üzembe állítását is tervezik.
Az egységes villamosenergía-rendszerek ki—
alakítása révén az erőművi kapacitások mint- egy 70 százalékát összekapcsolták. A feladat most az egységes rendszerek közötti össze- kapcsolás megvalósítása; ez fogja biztosítani a szibériai, a közép-ázsiai és az európai te- rületek egységes rendszerbe foglalását. A Szibériában termelt olcsó, nagymennyiségű villamos áram szállítására egyedülállóan nagy feszültségű (1150 kilovoltos) távvezeté- ket létesítenek.
Egyre nagyobb jelentőségre tesz szert mind az ipari, termelési célokra való felhasználás, mind a lakossági és kommunális rendelteté- sű felhasználás szempontjából a hőenergia.
Jelenleg a hőenergia-felhasználás 37 száza- lékát ipari kazántelepek, 8 százalékát nagy teljesítményű hőcentrálék, további 4 száza- lékát pedig hulladékhasznosító kazánok szol- gáltatják. A fennmaradó részt különböző szervezetekhez tartozó hőszolgáltató telepek biztosítják. Összességében 259000 kazánbe- rendezés áll rendelkezésre a hőenergia—ter— * melés céljaira.
A cikk közli a szovjet fűtőanyagenergia—
mérleg egyezményes fűtőértékű tüzelőanyag—
ban kifejezett adatait az 1960., 1970. és 1975.
évekre vonatkozóan.
A forrás oldal tételei:
1. fűtőanyagok termelése.
2. vízi energia termelése.
3. atomenergia és geotermikus energia termelése.
4. behozatal.
5. egyéb növekmény, 6. nyitákészlet.
Az elosztás oldalon a mérleg tételei:
1. felhasználás villamos energia, hőenergia és sű—
rített levegő termelésére.
2. felhasználás termelési—technológiai és egyéb cé- lokra (beleértve a tárolási és szállítási vesztesége-
ket is).
3. kivitel.
4. zárókészlet.
Az összevont energiamérleg adatai bemu- tatják az energiagazdaság volumenében és szerkezetében a vizsgált 15 év alatt végbe—
ment alapvető változásokat.
A legfontosabb fűtőanyagok felhasználá- sának belső struktúráját szintén vizsgálják a szerzők: 1960-ra és i975—re vonatkozóan mu- tatják be a kőolaj, a földgáz. a szén, az égő pala, a tőzeg, a tűzifa, a fűtőolaj. valamint a Diesel-üzemanyag fő felhasználási iránya- it. Ennek során különválasztva vizsgálják a más energiafajtákra való átalakítást, illetve
a további fűtőanyagok termeléséhez való fel—
használást (ez utóbbita nem energetikai célú felhasználással együtt). s ismét külön csopor- tot alkot a technológiai és egyéb célú fel- használás a jelzett tüzelőanyagokból. Megái- lapítható, hogy a szovjet energiagazdálko—
dásban mind nagyobb szerepet kapnak a kü—
lönböző átalakítási folyamatok révén nyert energiahordozók. 1975-ben már csupán a fel- használás 52 százalékánál alkalmaztak vala- , milyen átalakítási folyamaton át nem esett energiahordozót.
Szerzők táblán mutatják be az egyes nép—, gazdasági ágak részesedését az összes ener- giafajták fogyasztásából. Az adatok tanú- sága szerint továbbra is az ipar az energia—
hordozók legfőbb felhasználója: mind a'tü- zelőanyagokból, mind a villamos energiából, illetve a hőenergiából 70 százalék feletti (át—
lagosan 72 százalékos) felhasználási aránya.
A korábbi időszakokhoz képest ugyan ez az arány kismértékű csökkenést mutat, a csök- kenés oka azonban az a tény, (hogy az ipar növekvő energiafogyasztásánál még jobban nőtt a mezőgazdaság energiaigénye. Néhány külön is vizsgált energiahordozó esetében az ipar aránya még magasabb: szénből és föld—
gázból mintegy 83 százalék. fűtőolajból 93 százalékot vett igénybe, mig (: Diesel-üzem—
anyag legfőbb felhasználója a mezőgazda—
ság és a közlekedés. *
A részletes fűtőanyagenergia-mérleg elem—
zése hozzásegít további olyan népgazdasági tartalék feltárásához, amelyek révén az ener- giagazdálkodás valamennyi területén bizto- sítható a hatékonyabb felhasználás. A fűtő—
anyagok gazdaságosabb felhasználására nagy hatást gyakorolnak a tudományos—tech- nikai haladás eredményei, amelyek a racio- nálisabb, korszerűbb technológiai folyamatok és a fokozottabb automatizálás révén bizta- sitják az egységnyi termelésre jutó energia—
fogyasztás csökkentését a termelő ágazatok- ban. A szerzők több ipari ágazat tipikus ter- méke fajlagos energiaigényének változásával
szemléltetik e folyamatokat.
A felhasználás ésszerű csökkentése mellett mint tartalékot mutatják be a hulladékener—
giák hasznosításának lehetőségét. A másod- lagos energiaforrások minél szélesebb körű feltárásával 1975—ben 77 millió gigakalória hőenergia állt rendelkezésre, s ezáltal 13 mil—
lió tonna egyezményes fűtőértékű tüzelő- anyag megtakarítása vált lehetővé.
Az elmúlt időszakban széles körben foglal—
koztak az energiafelhasználási normák ren- dezésének kérdéseivel is.
A továbbiakban a szerzők az energiafel- használás nagysága alapján csoportosítjáka vállalatokat, s szerkezeti vizsgálatnak vetik alá az így kialakított csoportok arányait.
(lsm. : Kovács Tamásné)
