Parnasszus mozgó.
Mozgalja : Igric.
z asszonyfaló egyik előadása elölt tör- tént. Bekopogtam Ferenczy Károly öltö- zőjébe. Szervusz Igric! kiált fel kitűnő művész barátom meglepődve. (Az is- meretség onnan van, hogy osztálytársak vol- tunk az óvodában.) Néhány percnyi ellágyu- lások és visszaemlékezések után a következő párbeszéd játszódott le köztünk:
Ő (flegmával): Hja, ember tervez, isten végez.
E n (erélyesen): Elég! Most én jövök! Mit csinál a sánta kibic, ha kidobják a kávéház- b ó l ? Nem t u d o d ? Nos! Kibiceg. Mi a különb- ség egy kis csillár, pestiesen egy kis luszter és egy kiváló írónőnk között? Az első lusz- terka, a második Lux Terka. Mi a különbség a „Kamarajáték" és a te leendő színházad között? Az első Kamarajáték, az utóbbi ka- marhajáték I
Ez utóbbi erőteljes szóvicc véget vetett párbeszédünknek. A művész önérzetében mélyen sértve faképnél hagyott. Azóta hallani sem akar rólam, megtagadja évtizedes barát- ságunkat, sőt fogadni mernék, hogy annyira haragszik rám, hogy ha valaki az előbb leirt beszélgetés után érdeklődne nála, az egészet koholmánynak mondaná és letagadná.
Ki mosolyog oly édesen Ezen ábrán, ni!
E nőnek a neve hiszen Tudják Ábrányi.
Ha nem igaz amit mondok Legyen nevem Józsi Legszebb a Népoperában Ö : Ábrányi Rózsi.
FERENCZY KÁROLY, a Vígszínház tagja
Ő : Hát, hogy vagy, hogy vagy Igric ba- rátom?
É n : Köszönöm, csak úgy, mint a Samu bácsi; jól, jól, jól. Most pedig kedves barátom, kénytelen vagyok bevallani, hogy hivatalos küldetésben vagyok itt, ugyanis én mozgatom a Parnasszus . . .
Ö : Nos parnasszuszogd már ki a mondani valódat.
É n (könyörögve): Karcsikám, aranyos Kar*
csikám ne csináljon rossz vicceket. Hát mon- dom a „Kultura" nevében . . .
Ő (vérszemet kapva): Te, mi a különbség a központi tejcsarnok, egy turista, a te kiadód és egy vidéki kulturegylet között?
É n (hangomban a fenyegetés egy árnyala- tával): Karcsi ne izélj!
Ő (nyugodtan): A tejcsarnok túrót csinál, a turista túrát csinál, a kiadód „Kulturát"
csinál és a vidéki kulturegylet mindent csinál, csak ép kulturát nem.
É n (dühösen): Nem gondolod, hogy per- versz dolog a szavakat így kicsavarni.
1119
Remény nélkül ezer ember Ábrándozik róla
Elmondhatják: „ábrány"dozás Éltük megrontója.
ÁBRÁNYI RÓZSI, a Népopera tagja 1120
Kriener Miksával történt, régen, olyan régen, hogy ő talán már nem emlékszik rá.
Csúnya őszi nap volt akkor. Esett, szomo- rúan esett, a város lucskos, mocskos és nagyon őszi szomorú volt. Szóval minden olyan szomorú volt, hogy valósággal nem is való ide a „Parnasszus mozgó"-ba. Kriener Miksának pedig ép aznap halt meg valami nagyon távoli nagynénikéje, ki egy fillért sem hagyott szegény szinész rokonára. Ezek után pedig megérthetjük azon feketekávé keserű hangulatot, mellyel Miksa barátunk öltözője felé tartott. Amint ment, ment lehorgasztott fővel, egyszer csak nekiütődött egy kis színész- nőnek. Haragjában olyan szó csúszott ki száján, melyet a kis színésznők rendszerint sértőnek találnak. Emiitett harmadrangú csil- lagunk szintén megsértődött és fűhöz-fához, direktorhoz és egyebekhez szaladgált elég- tételért. Fű, fa, direktor és egyebek össze is ültek és elhatározták, hogy a derék Maxi menjen a kis színésznő lakására és ott kérjen bocsánatot. Maxiban — ahogy a népiesch írók mondani szokták — felgerjedt erre nagy fene himdühössége és a következőket eszelte ki:
Becsengetett a kis színésznőhöz. (Mellesleg mondva a kis művésznő nagyon takarékos hölgy lehetett, mert havi negyven forint gázsi- ból négy szobás lakásra tellett.) Midőn a
szobalány megkérdezte, hogy kit keres, Maxi ártatlan arccal kérdezi: Itt lakik kérem Kos- suth Ferenc kegyelmes úr? Nem feli a szoba- lány. Nem lakik itt? akkor bocsánatot kérek szólt Miksa és távozott.
Másnap jelentette, hogy ott volt a kis színésznő lakásán és bocsánatot kért.
©t©©*® ©KD©*© ©*©©?© ©i©©?© ©*©© ill)©?© ©*©©?©©*©
ODRY ÁRPAD, a Nemzeti színház tagja
A kit ismer Budapesten Minden ember s Bodri Az aki után libbennek Selyemszoknyák fodri Az ki itt cigarettát szí (Melyet maga sodri).
Asszonyszívek elrablója Szívraboló Sobri
Nézzed és ha a szemeden Nincsen mérges árpád Akkor tüstént észre veszed Hogy ő Odry Árpád.
A nép midőn a színháznak Este hátat fordít
Még egyszer és utoljára
KRIENER MIKSA, a N é p o p e r a tagja Tapsol S Odryt ordít.
1119 1121
