Rendben van hát minden kérem Főintendáns soká éljen!
Parnasszus mozgó.
Mozgatja: Igric.
F
őintendáns: Bánffy mondta : Menj Gabányi nyugalomba!Vén obsitos isten veled, Indítottam friss új szelet
Mi e korhadt deszkaházat Ki tisztítsa.
Kész gyalázat, Hogy itt csupa öreg játszik S az ifjúság ki s e m látszik Terebélyes lombuk alól;
Hogy itt csupa rekedt dalol Operába, Nemzetibe,
Vén obsitos menj izibe!
Szólott Bánffy és Gabányi Szeretett vón kiabányi, De hiába, ment hát s várta Alicsoda új
Szeleket fúj
Az intendáns a színházra ? És a szelek, böjti szelek Friss vihara megérkezett, Kolozsvárról hozta vonat Az új örökzöld ifjakat.
Ketten jöttek nők, egy este Frissítőknek Budapestre
GABÁNYI ÁRPÁD, a Nemzeti színház tagja 467 479
SZAMOSY ELZA, a m. kir. Operaház tagja
„Mért fogja annyira pártját művésznő a g r ó f n a k ? " kérdém pihegve, mint Rozgonyi Cecília Aranytól: „Hová, hová édes f é r j e m ? "
„Mert a gróf megmentette az Operát", sut- togja Szamosy.
Kérdőjellé görbültem, mint egy rosszul szárított vergónia.
„Úgy-e nem hiszi, pedig úgy van."
Itt nagyon nagy csend következett. Azt hiszem a hó is hullani kezdett. De az egész bizonyos, hogy az Opera fölött sötét felhők tornyosultak. És ekkor Szamosy elmondta.
De mivel megígértem neki, hogy senkinek s e mondom meg, tehát ide irom:
„Igen kérem, Hetyei Arankát és Mari bácsit fogja szerződtetni a karba legközelebb."
„Na és ez a legfrissebb hir?", kérdém cinikus mosollyal, mint egy Nick Carter.
„Ez."
„No hallja!" Ez egy nimolé. Hiszen tudjuk ezt már régen. Sőt többet is tudunk. A két színház személyzetét ki fogják cserélni."
„Menjen a reszelt kefébe", énekelte a nagy művésznő. És én távoztam.
Künn a portás: Az asszony ingatag cimű új Zichy triászt fütyülte.
