572 Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 94. évfolyam 5. szám
Folyóiratszemle
Rougoor, W. – van Marrewijk, C.:
2027-tôl ismét nôhet
a globális jövedelmi egyenlôtlenség (Demography, growth, and global income inequality.) – World Development. 2015. Vol. 74.
pp. 220–232.
Bár a jövedelmi egyenlőtlenségek változá- sáról született tanulmányok jelentős része a jövedelmi különbségek növekedéséről számolt be a fejlett államokban, ám az utóbbi évtizedek- ben a globális egyenlőtlenségek erőteljesen csökkentek. Az ipari forradalom hatására a globális mércével kis lélekszámú, főként euró- pai és észak-amerikai államok növekvő jöve- delme közel két évszázadon keresztül folyama- tosan emelte a jövedelmi egyenlőtlenséget, mivel a világ népességének többségét adó szegényebb országokban a jövedelmek szinte változatlanok maradtak. A globális egyenlőtlen- ségek további emelkedését Kína és a délkelet- ázsiai régió gyors felzárkózása fordította meg az 1970-es évektől kezdve. Az ázsiai országok felemelkedése megteremtette a globális közép- osztályt: a világ népessége számottevő részének jövedelme jelentősen nőtt az utóbbi évtizedek- ben, így csökkent az OECD-országok és a világ többi állama közötti jövedelmi szakadék.
Az viszont a jelen trendek mellett nem egy- értelmű, hogy milyen hatást gyakorolhat a régió gazdasági felzárkózásának folytatódása a globá- lis egyenlőtlenségre a következő évtizedekben.
Miközben az ázsiai országokban növekvő jövedelmek egyre jobban közelítenek a fejlett államokéhoz, egyúttal egyre inkább távolodnak a szegényebb államok jövedelmétől is. A globá- lis egyenlőtlenség szempontjából a régió fel- emelkedése így két különböző, ellentétes előjelű erőt fejt ki. Az ázsiai államok gazdasági felzár- kózása létrehozta a globális középosztályt, ám a
régió jövedelmeinek OECD-országok átlagához való közelítése meg is szüntetheti azt. Kína és a délkelet-ázsiai régió fejlett államok közé tago- zódásával idővel ismét növekedhetnek a globá- lis jövedelmi különbségek – a tanulmány arra keresi a választ, hogy a következő 40 évben ez mikor következhet be.
A globális jövedelmi egyenlőtlenség alaku- lásában jelentős szerepet játszik a termelékeny- ség növekedése mellett a népesség számának alakulása is. Mind a fejlett OECD-államokban, mind Kínában a dinamikus gazdasági növeke- dés évtizedeit a termékenységi ráta visszaesése előzte meg, ami miatt a népesség egyre nagyobb hányadát tette ki az aktív korú lakosság. Az eltartottak arányának csökkenésével párhuza- mosan nő az egy főre jutó jövedelem, ami miatt a globális egyenlőtlenség alakulására jelentős hatást gyakoroltak a régiók közötti demográfiai különbségek is. A munkaképes korú lakosság aránya Európában és Észak-Amerikában még ebben az évtizedben, míg Ázsiában és Latin- Amerikában várhatóan csak a 2020-as évek második felében tetőzhet, így utóbbi régiók demográfiai folyamatainak hatására a következő évtizedekben tovább mérséklődhetnének a globális jövedelmi különbségek.
Afrika az egyedüli kontinens, ahol a mun- kaképes korú lakosság aránya 2050-ig várható- an folyamatosan emelkedik: főként a szubsza- harai Afrika magas termékenységi rátája miatt négy évtized alatt a kontinens lakossága 1-ról 2,2 milliárd főre nőhet. A globális jövedelmi egyenlőtlenség szempontjából meghatározó, hogy a jelentős szegénységgel küzdő Afrika lakosságának megduplázódása az alsóbb jöve- delmi rétegek szélesítésével, így a jövedelmi decilisek határainak lejjebb tolódásával jár.
Főként a szubszaharai Afrika gyors ütemű népességnövekedése miatt a következő évtize- dekben jelentősen emelkedhet a jövedelmi
Szakirodalom 573
Statisztikai Szemle, 94. évfolyam 5. szám szegénységben élők száma, amit – a tanulmány
eredményei alapján – más régiók jövedelmi felzárkózása csak részben képes ellensúlyozni.
A Föld szegény lakosainak száma a gazdagoké- nál gyorsabb ütemben bővül, ami végső soron a jövedelmi egyenlőtlenségek emelkedéséhez vezet, és az afrikai lakosság növekedésével párhuzamban felgyorsulhat.
A szerzők számításai szerint az afrikai sze- gény lakosság gyors ütemű növekedése és az ázsiai fejlődő államokban elérhető kereset OECD-átlaghoz való közeledése miatt a globá- lis jövedelmi egyenlőtlenség utóbbi években tapasztalt nagyarányú csökkenése jelentősen lelassulhat a következő évtizedben. A világszin- tű jövedelmi egyenlőtlenséget szemléltető Gini- index 2000 és 2010 között még közel 6, míg 2010 és 2025 között várhatóan csak 2 százalék- ponttal csökkenhet. A tanulmány központi forgatókönyve szerint a világszintű jövedelmi egyenlőtlenség 2027-ben érheti el mélypontját, majd 2050-ig a Gini-index fokozatosan a 2010- ben mért 62 százalékig emelkedhet vissza.
A tanulmány az egy munkásra jutó GDP növekedési üteme, valamint a munkaképes korú lakosság számának alakulása alapján vonja le következtetéseit, de az utóbbi években tapasztalt országon belüli jövedelmi átrende- ződéssel nem számol. Annak ellenére, hogy a nagyobb lélekszámú államok többségében (Egyesült Államok, Kína, Indonézia) növeke- dett az országon belüli jövedelmi különbség, az egyes országok saját Gini-indexéből a lakosság arányában súlyozott világszintű átlagos Gini-mutató változatlan maradt az elmúlt évtizedekben. A vizsgált államok két- harmadában csökkentek a jövedelmi különb- ségek a felmérések szerint, ami ellensúlyozta a nagyobb lakosságú országok többségében tapasztalt növekvő egyenlőtlenséget. Mivel az országon belüli jövedelmi változások gyakor- latilag nem befolyásolták a globális szintű egyenlőtlenséget, így a tanulmány szerint az
egyébként is nehezen előre jelezhető országha- tárokon belüli folyamatokat jobb figyelmen kívül hagyni a következő évtizedek jövedelmi folyamatainak világszintű vizsgálata során.
Összességében a következő évtizedek vi- lágszintű jövedelmi folyamatait inkább demo- gráfiai, mint gazdasági hatások alakíthatják, a globális egyenlőtlenséggel foglalkozó korábbi tanulmányok következtetéseivel ellentétben a 2020-as évek második felétől ismét nőhet a fejlett és fejletlen országok jövedelmi helyzete közötti különbség. A várható demográfiai és termékenységi folyamatok viszonylagos válto- zatlanságát feltételezve a világszintű jövedelmi egyenlőtlenség egyedül a nagyobb lélekszámú államok országon belüli eloszlási folyamatai- nak egyenlőbbé tételével csökkenhet. A ta- nulmány előrejelzését leginkább a Kínán és Indián belüli gazdaságpolitikai fordulat cáfol- hatja meg. Ha a két ázsiai állam növeli újrael- osztási rátáját, így a szegényebb és gazdagabb jövedelmi decilisek közötti kereseti szakadék szűkül, a globális középosztály szélesedése akár ellensúlyozhatja a szubszaharai Afrika népességnövekedésének jövedelmi egyenlőt- lenséget növelő hatását is.
Pálvölgyi Zsigmond,
a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója E-mail: zsigmond.palvolgyi@stud.uni-corvinus.hu
Körner, T. – Marde-Puch, K.:
A mikrocenzus összehasonlítása más munkaerő-piaci statisztikákkal
(Der Mikrozensus im Vergleich mit anderen Arbeitsmarktstatistiken – Ergebnisunterschiede und Hintergründe seit 2011.) – WISTA – Wirtschaft und Statistik. 2015. Nr. 4. Seite 39–53.
A német statisztikai hivatalban a foglal- koztatottak létszámát több adatforrás, illetve
