Beszélgetés Barta Barnabással, a KSH nyugalmazott elnökhelyettesével
Egy hosszú történelmi korszakot ívelt át Barta Barnabás pályája, melyet a Központi Statisztikai Hivatalban töltött. Azok között a jó képességű, elsőgeneráci- ós, szellemi foglalkozású fiatalok között került Budapestre, akik az ötvenes évek eleji Magyarországon nagy lelkesedéssel és szorgalommal vetették bele magukat a számukra és még sokak számára új világot jelentő rendszer szolgálatába. Napjaink távlatából visszanézve elmondható, hogy a statisztikai hivatal azok közé az intéz- mények közé tartozott, amely a nem kis külső és belső változások ellenére meg tudta őrizni szakmai jó hírét, ahol a fiatalok még találtak olyan nagy tudású elődö- ket, akik megtanították őket a statisztikusi szakma szépségeire, a pontos és szor- galmasan végzett munka örömére.
Barta Barnabás emlékei tanulságosak mind a hivatal, mind a statisztika törté- nete szempontjából.
Beszélgetésünk elején, ha mondanál né- hány szót gyermek- és ifjúkorodról, családi körülményeidről és kezdő lépéseidről a munka világában.
1930-ban Kisterenyén, annak is bányatele- pi részén születtem. Édesanyám és édesapám is özvegy volt, amikor 1928-ban házasságot kötöttek, így lett egyszerre egy 13 éves leány és egy 17 éves fiútestvérem. 1936-ban beköl- töztünk a bányatelepről a faluba, de én vissza- jártam a bányatelepi elemi iskolába, mely azt jelentette, hogy naponta oda-vissza három kilométert kellett hóban, fagyban és kánikulá- ban gyalogolnom. Elemi és polgári iskoláim elvégzése után 1949-ben a Salgótarjáni Keres- kedelmi Középiskolában érettségiztem. Rövid ideig könyvelőként dolgoztam, majd háromévi katonáskodás után 1953-ban több közigazgatá- si intézménynél jelentkeztem, végül a KSH-nál kötöttem ki. A Számviteli Főiskola levelező tagozatát már a statisztikai munka mellett, 1957-ben végeztem el.
Több nemzedéktársad kezdte ebben az idő- szakban a KSH-beli pályafutását, gondolok két későbbi fontos munkatársadra, Klinger And- rásra és Miltényi Károlyra. Hogy érezted magad a korabeli KSH-ban, ahol sok hozzád hasonló korú fiatallal találkozhattál?
Valóban jól éreztem magam abban a kö- zegben, ráadásul a munka is érdekes volt, mert elég nagy önállósággal dolgozhattunk. A Kovacsics József vezette Város- és községgaz- dálkodási osztályra kerültem, mely osztálynak széles körű statisztikai feladatai voltak, ebből igen sokat lehetett tanulni. Például a helyi közlekedés figyelése is e feladatok közé tarto- zott és a munka segítése érdekében többször kellett forgalomszámláló összeíróként tevé- kenykednem. A kommunális szolgáltatások közül rám osztották a köztisztasági, a kémény- seprési és a temetkezési statisztika gondozását.
Feladatom volt a kérdőív szerkesztésétől kezdve az adatok begyűjtésén keresztül a közlési táblák összeállításáig és elemzéséig
minden munkafázis. Ezt úgy kellett végrehaj- tanom, hogy voltaképpen ehhez nem volt elég tapasztalatom, ezt csak a gyakorlati munka során szereztem meg, illetve az akkori időben a KSH-ban tartott, igen alapos és igényes statisztikai tanfolyamokat végeztem el.
Ezt a békés munkát mennyire érintették az 1956-os év viharos eseményei. Milyen volt a hangulat a KSH-ban a forradalmi napokban?
Ezekben az időkben a KSH közéletében is részt vettem, miután a katonaságnál 1952-ben párttag lettem, és fiatalemberként vezetőségi tagnak, illetve alapszervezeti titkárnak válasz- tottak. 1956-os forradalom, sok nemzedéktár- samhoz hasonlóan, engem önvizsgálatra kész- tetett. A KSH akkori pártszervezetében éles viták voltak a kialakult helyzetről, többen foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy abba- hagyjuk az ilyen típusú közéleti tevékenységet.
A KSH-ban forradalmi bizottság alakult, melynek tagjává választottak. Miután a KSH- tól elég távol laktam, ezekben a napokban ritkán jártam be, ezért csak egy ízben vettem részt a forradalmi bizottság ülésén. Később ezt a tevékenységemet a Belügyminisztérium belső elhárítási részlege, közismert nevén a III/III-as ügyosztálya felhasználta arra, hogy megkeressen és rávegyen arra, hogy adjak jelentést a KSH belső ügyeiről, különösen annak elnökéről. Ez összefüggésben lehetett a KSH-ban akkoriban elterjedt véleménnyel, hogy Péter György és az állambiztonsági hatóság kapcsolata nem volt felhőtlen. Életem legnehezebb hetei, hónapjai következtek, mert miután nem vállaltam el a felkérést, számíthat- tam a retorziók sorozatára, esetleg állásvesz- tésre és az évekig tartó zaklatásra. Legnagyobb meglepetésemre ezek egyike sem következett be, sőt a KSH vezetése a későbbiekben tevőle- gesen támogatta munkámat, és a Hivatalon belüli ranglétrán is előre léphettem.
Köszönöm, hogy ezt a nehéz élethelyzetedet elmondtad. Így a fiatal olvasók is érzékelhetik a korszak nehézségeit, az egyéni döntések lehet- séges következményeit, a korabeli KSH-ban dolgozók történelmi meghatározottságú élet- és munkakörülményeit. 1956 viharos napjai után hogy alakult a KSH-beli pozíciód, munkád?
Mint említettem, addig a kommunális sta- tisztikai részlegnél dolgoztam. Ezt követően, 1958-ban főnökeim úgy ítélték meg, hogy átvezényelnek a népszámlálási részlegre azzal a céllal, hogy vegyek részt az 1960-as népszámlá- lás lakásfelvételének tervezésében és végrehaj- tásában. Igen inspiráló munkatársi közegbe kerültem. Rám mint elsőgenerációs értelmiségi- re nagy hatással volt a több évtizede ott dolgozó szakemberek személyisége, széles körű művelt- sége és szakmai tudása. Bene Lajos és Gidófalvi Elemér nevét emelem ki, de rajtuk kívül is sok más munkatárs pozitív hatást gyakorolt rám, hiszen az 1960-as népszámlálás végrehajtásában számos régi és új szakember gyűlt össze. A népszámlálásnak egyik fontos része volt a lakáskérdőív, tekintettel arra, hogy ezekben az években, különösen a nagyobb városokban, a rendkívül rossz volt a lakáshelyzet. A lakáskér- dőív összeállításához felhasználtuk az 1954. évi részleges lakásfelvétel eredményeit is, és így valóban egy igen alapos lakáskérdőív született.
Az 1960-as népszámlálás sok tekintetben meg- határozó jelentőséggel bírt szakmai fejlődésem- re, hiszen részt vehettem egy nagyszabású adatfelvétel tervezésében, végrehajtásában és az eredmények feldolgozásában. Amikor véget értek a népszámlálás feldolgozási munkái, akkor főnökeim úgy döntöttek, hogy a nép- számláláson szerzett tapasztalataimat a volt osztályomon, a Kommunális osztályon osztály- vezetőként hasznosítsam tovább. Így 1962-ben visszakerültem arra a munkahelyre, ahol KSH- beli tevékenységemet elkezdtem. Ennek az osztálynak, mint említettem, igen sokrétű fel-
adatai voltak, ebbe tartozott az ún. folyamatos lakásstatisztika is, melynek során nem volt könnyű annak eredményét az 1960. évi nép- számlálás és az 1963. évi mikrocenzus eredmé- nyeivel egyeztetni, illetve az esetleges eltérése- ket megmagyarázni. Az 1960-as évtized tehát e munka jegyében telt el és az 1970. évi népszám- lálás közeledtével 1969-ben újra visszavezé- nyeltek a népszámlálási szervezethez, hogy a lakásstatisztika terén szerzett újabb tapasztalata- imat ott hasznosítsam, így módomban volt újra részt venni e nagyszabású munkában.
Ezek szerint megint a lakásstatisztika má- sik oldalára kerültél. Ezek az évek igen sűrűk voltak a KSH életében, hiszen Péter György, aki húsz évig vezette a KSH-t, 1969 januárjá- ban meghalt. Huszár István lett az elnök, és az időközben lezajló, 1968-as gazdasági reform miatt a KSH szerepe is megnőtt. A Hivatal szervezetileg is tagoltabbá vált. Hogyan érin- tettek ezek a változások?
Péter György halála után valóban voltak szervezeti változások, Szabady Egon Népese- dés és szociálstatisztikai főosztályvezetői beosztásból előre lépve elnökhelyettes lett, és a társadalomstatisztikai területért felelt. Akkor alakult ki az a gyakorlat, hogy a gazdaságsta- tisztikát és az informatikai területet is külön elnökhelyettesek felügyelték. Közvetlenül az 1970. évi népszámlálás után, a szervezeti változások folyományaként, meglepetésemre kineveztek a Szociális és kulturstatisztikai főosztály vezetőjének. Őszintén meg kell mondanom, hogy ebben szerepe lehetett annak is, hogy a hivatali pártéletben aktívan részt vettem, 1964 óta egészen a nyugdíjazásomig tagja voltam a KSH pártbizottságának és végrehajtó bizottságának is. Elég jó pártkap- csolatokkal rendelkeztem a KSH-n kívül is, miután a KSH mindenkori vezetésének szük- sége volt arra, hogy a közigazgatásban elfog-
lalt különleges helyét és önállóságát biztosítsa, ezért a KSH-nak elkötelezett, de a pártban kapcsolatokkal rendelkező munkatársait igye- kezett előtérbe tolni. Ezek a pártkapcsolatok akkor alakultak ki, mikor 1960 és 1963 között pártfőiskolára küldtek, és ott megismerkedtem több, később magas párt és állami tisztséget betöltő személlyel. Természetesen kinevezé- semben az is szerepet játszhatott, hogy a társa- dalomstatisztikai témák széles körét ismertem és gyakorlati munkában is részt vettem.
Nyilvánvaló, hogy az 1990 előtti KSH éle- tében meghatározó jelentőséggel bírt, hogy vezetői milyen viszonyban voltak a párttal, hiszen Huszár István és Bálint József közvetle- nül a pártközpontból érkeztek, méghozzá oly módon, hogy előtte a pártközpontban a KSH munkáját felügyelték. Péter György azért is lehetett húsz éven át a KSH elnöke, mert már 1945 előtt is az illegális kommunista párt kemény magjához tartozott. A KSH-n belül milyen volt a helyi pártszervezet befolyása, mennyire szólt bele a szakmai munkába?
A KSH sajátos szakmai feladatai, a statisz- tika tudományának és gyakorlati alkalmazásá- nak követelménye, a Hivatal szervezetének bonyolult felépítése mindig óvatosságra kész- tette a pártközpont döntéshozóit. Általában nem nyúltak bele a KSH belső életébe, szak- mai tevékenységébe. Megelégedtek azzal, hogyha az általános politikai vonalat kontroll alatt tartották. Így a KSH belső pártszerveze- tének nem volt jelentős befolyása a szakmai tevékenységre, de még a személyi viszonyokra sem. Ha konfliktus alakult ki a KSH elnöke és a pártszervezet között, – ilyen különösen Péter György idejében fordult elő –, akkor végül többnyire az elnök akarata érvényesült. Hosszú KSH-beli pályafutásom alatt nem volt példa arra, hogy a pártközpont valamilyen statiszti- kai számítás megváltoztatását kérje, arra in-
kább tudnék példát mondani, hogy valamilyen aktuálpolitikai okból abba szóltak bele, hogy a KSH nyilvánosságra hozza-e bizonyos jelenté- seit, elemzéseit vagy sem. Az utóbbi esetek is egyre ritkultak, és már elnökhelyettesi tevé- kenységem idején, az 1980-as években lénye- gében meg is szűntek. Sokkal inkább lehet hivatkozni az egész akkori társadalmi gazda- sági életet jellemző önkontrollra, mely a KSH tevékenységében is jelentkezett. Ugyanakkor az évek múlásával a pártközpont is kezdett tisztában lenni azzal, hogy a döntések megho- zatalához mennyire fontosak a társadalmi gazdasági életről gyűjtött hiteles információk, így igényt tartott azok szakszerű értékelésére is. Ezek a szakszerű elemzések – különösen az 1950-es és 1960-as években – nem egyszer csak a pártközpontig jutottak el, de a későbbi években jelentős részük a nyilvánosság számá- ra is hozzáférhető volt.
Visszatérve az 1970-es évek elejére, szakmai szempontból milyen kihívások érték a társada- lomstatisztikát és azokat a területeket, melyek irányításában, szervezésében részt vettél?
Az 1970-es évtized izgalmas időszak volt a társadalomstatisztika szempontjából. Amikor Szabady Egon elnökhelyettes lett, nem sokkal később az általa irányított Népesedés és szociálstatisztikai főosztályból több főosztály alakult. Az újonnan szervezett Társadalomsta- tisztikai főosztály főleg szociológiai jellegű témákkal és módszerekkel dolgozott, attól meg kellett különböztetni az általam vezetett főosz- tályt, melynek neve rövid időn belül Társadalmi szolgáltatásokra változott, a harmadik egység pedig Népesedésstatisztikai főosztályként mű- ködött, mely a jelentős létszámú és külön költ- ségvetésű népszámlálási részleget is magába foglalta. A „Szabady-birodalom”-hoz tartozott még a Népességtudományi Kutató Intézet is. A Társadalmi szolgáltatások főosztályon főleg a
folyamatos statisztikából származott adatokkal, illetve az adminisztratív nyilvántartásokból (például oktatás, egészségügy, bűnügy, környe- zetvédelem) többnyire a szakminisztériumoktól átvett információkkal dolgoztunk, a Társada- lomstatisztikai főosztály pedig elsősorban kis- mintás lakossági felvételeket szervezett és azok által nyert adatokat dolgozta fel és elemezte.
Nem tagadom, hogy voltak konfliktusaim ezzel a főosztállyal, mely a feladatkör eltérésből, és dolgozóinak a KSH-hoz mint közigazgatási intézményhez való viszonyának különbözősé- géből is adódott. A Társadalomstatisztikai főosztály úgy működött, mint valami kihelye- zett szociológiai kutatóintézet, képzett munka- társi és kutatói attitűddel rendelkező gárdával, mely a munkavégzés stílusában is eltért a KSH- ban megszokott hivatalnoki munkavégzés rendjétől és követelményétől. Példaképpen említem azt a vitát, mely a körül folyt, hogy a KSH kiadványokon belül fel kell e tüntetni a kiadvány meghatározó összeállítóinak, a szöve- gek szerzőinek a nevét. 1970-es évek elejéig az volt a szokás, hogy a borítón a kiadványok összeállítóinak neve nem szerepelt, legfeljebb a kiadványt gondozó főosztályé (vezetőjének nevével). Ez azt a felfogást tükrözte, hogy egy kiadvány egy osztály, főosztály, sőt az egész hivatal produktuma. Néhányunknak az volt a véleménye, hogy ezt a gyakorlatot kellene folytatni, azonban a Társadalomstatisztikai főosztályon a kollegák más véleményen voltak, és a korábbi gyakorlatot nem fogadták el. Az 1970-es évektől kezdve a kiadványokon fokoza- tosan megjelent azok íróinak és összeállítóinak nevei. Úgy látom, hogy a KSH ma is ezt a gyakorlatot követi.
1973-ban távozott a KSH-ból Huszár Ist- ván, és helyét Bálint József, a pártközpont volt gazdasági osztályvezetője töltötte be. Ez a váltás milyen hatással volt a KSH szakmai munkájára és a belső munkavégzés feltételeire?
Bálint József elnöksége alapvetően nem változtatta meg a KSH helyzetét, nem nyúlt bele a személyzeti ügyekbe, a vezetőgárda összetétele lényegesen nem változott. Talán egy kicsit jobban odafigyelt a politikai szem- pontokra és inkább adott a formaságokra, de véleményem szerint kissé rangon alulinak tartván a KSH-elnöki pozícióját, nemigen foglalkozott napi ügyekkel, ezért ezen időszak alatt eléggé önjáróan működtünk. Mégis elő- fordult, hogy egy általunk fontosnak tartott egészségügyi lakossági felvételt, egy statiszti- kailag nem teljesen kompetens egészségügyi szakember tanácsára, nem engedélyezett. Az 1970-es évtized második fele a társadalomsta- tisztika szempontjából jelentős változásokat hozott, hiszen ekkor, 1976-ban vezettük be a már korábban kidolgozott ELAR-t (Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer), mely a magyar társadalom megismerése szempontjá- ból számos fontos lakossági felvétel végrehaj- tására adott lehetőséget. Ez érintette az általam vezetett főosztály munkáját is, mivel e széles körű tematikával rendelkező részleg (lakás, egészségügy, szociális ellátás stb.) a folyama- tos statisztikai adatok gyűjtésén túl lehetőséget kapott arra, hogy a kismintás lakossági felvéte- lek segítségével pótolja a hiányzó adatokat.
Elérkeztünk az 1980-as évekhez, ez jelen- tős változást hozott a karrieredben, hiszen egy teljes évtizeden át a KSH társadalomstatiszti- káért felelős elnökhelyettese lettél. Egy igen meghatározó és fajsúlyos egyéniség, Szabady Egon pozícióját kaptad meg. Hogyan sikerült megbirkózni a feladattal?
Szabady Egon igen jó szervező- és kapcso- latteremtő képességgel rendelkezett, a munka- társait is igen jól meg tudta választani. Az is jó tulajdonságai közé tartozott, hogy hallgatott az esetleg nála jobb szakmai tapasztalattal, és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező munka-
társai tanácsára, véleményére. Fokozatosan bővítette a területet, a Népességtudományi Intézet megalapításával létrehozott egy tudo- mányos bázist, és jó kapcsolatokat épített ki a magyar és nemzetközi tudományos élettel.
Úgyhogy más feladatom nem volt, mint hogy Szabady Egon nyomdokain haladva működtes- sem ezt a területet. Első generációs értelmi- ségként mindig is igyekeztem fejlődni, kandi- dátusi fokozatot értem el, tanulmányokat írtam a lakás- és környezetvédelem kérdéseiről, részt vettem számos nemzetközi tanácskozáson, társadalmi kérdésekkel foglalkozó tudományos műhelyekkel voltam kapcsolatban, jártam például ilyen témákkal foglalkozó amerikai, japán egyetemeken és igyekeztem a magyar KSH munkáját népszerűsíteni. Igen jó munka- társi gárdát örököltem, voltak, akik nálam több szakmai tapasztalattal és nemzetközi ismert- séggel rendelkeztek. Gondolok itt például Klinger Andrásra, Vukovich Györgyre, Miltényi Károlyra, akiknek munkáját igyekez- tem segíteni, lobbizni annak érdekében, hogy mind a hazai mind a nemzetközi tudományos életben kellően tudják érvényesíteni a KSH érdekeit és szakmai eredményeit. Ehhez az is kellett, hogy Szabady Egon előbb említett előnyös tulajdonságai tőlem se álljanak távol, nekem is inkább a szervezőkészség és a kap- csolatteremtő képesség a fő erősségem. 1979- ben Nyitrai Ferencné lett az elnök. Személyé- ben először volt a KSH-nak olyan elnöke 1948 óta, aki a hivatali ranglétra minden fokát be- töltve került az elnöki székbe, így „belső”
ember lett a Hivatal vezetője. Bár jó pártkap- csolatai voltak, de valószínű, azért is választott engem elnökhelyettesnek, hogy pártkapcsola- taim révén segítsem az ő munkáját.
Ahogy a KSH szervezetének történetét lá- tom, a KSH az 1980-as évekre elérte a növe- kedés határait, igen nagy létszámú és tagolt szervezetről volt szó, melyben elkülönültek és
valóságos birodalmakká fejlődtek az egyes szakmai területek, gondolok itt a társadalom- statisztikai, a gazdaságstatisztikai és az igen nagy befolyással bíró informatikai részlegre.
Hogyan sikerült az általad felügyelt terület érdekeit érvényesíteni?
Hát, nem volt könnyű feladat. Nyitrai Fe- rencné igen jó gazdaság- és ezen belül iparsta- tisztikus volt és ezt a területet preferálta, ugyanakkor kissé gyanakodva figyelte az általam képviselt szakterületet, tekintettel arra, hogy már korábban is, főleg Cseh-Szombathy Lászlónak és Andorka Rudolfnak köszönhető- en egyre tágabb kapcsolatokat építettünk ki a hazai és nemzetközi tudományos élettel, részt vettünk számos OTKA-kutatásban, sőt a mun- katársak egy része e kutatásokat vezette. Az elnökasszony attól tartott, hogy e kapcsolatok- ban hátrább szorulnak a KSH speciális érde- kei. Ugyanakkor neki is látnia kellett, hogy a KSH által működtetett ELAR nagy vonzerőt jelentett a társadalomkutatásokban részt vevő szakembereknek, továbbá ezek a kutatások pénzt is hoztak a KSH-nak, néhány esetben e kutatások financiális terhére lehetett alkalmaz- ni a hivatalban dolgozó munkatársakat. Így kissé lavíroznom kellett az elnöki elvárások és a tudományos igények teljesítése között. Vol- tak konfliktusok az erős hatalmi tényezőt képviselő informatikai területtel is, hiszen az egyre többféle folyamatos és nem folyamatos statisztikai felvételekből származó adatok iránti igények mind jelentős informatikai hátteret igényeltek, és az informatika állandó fejlődésével a statisztikus kollegáknak is lépést kellett tartaniuk. Ez utóbbi azt jelentette, hogy alapos szemléletváltásra volt szükség mindkét oldalon, ami már az 1980-as évtizedben is jelentkezett, de mindez igazán – ezt akkor már mint kívül álló mondhatom – az 1990-es évek- ben vált sürgetővé. Az említett három nagy hivatali terület elkülönültsége egyre zavaróbbá
vált, és az elnökasszony megpróbálta ezt a problémát úgy kezelni, hogy Statisztikai rend- szerfejlesztő és koordináló főosztály néven egy új szervezeti egységet hozott létre abból a célból, hogy a társadalom- és gazdaságstatisz- tika módszertanát, fogalmi rendszerét össze- hangolják. Mondanom sem kell, hogy ez is konfliktusokkal járt, hiszen évtizedeken át kialakult szokásokat kellett megváltoztatni és ugyanakkor az egyes szakterületek külön érdekeit is figyelembe venni.
Az 1980-as évtized utolsó évei már az el- következő rendszerváltozás jegyében teltek.
Hogyan alakultak ezek az évek, milyen hatások érték a KSH-t?
Zaklatott évek voltak. 1985 után egyre- másra jöttek a költségvetési elvonások, ezt a nagy létszámú szervezetet nehéz volt úgy szinten tartani, hogy ne legyenek jelentős létszámcsökkentések. Elő kellett készíteni az 1990. évi népszámlálást, mely okán állandó vitáink voltak a Pénzügyminisztériummal a népszámlálás finanszírozásáról. Ez ügyben aztán tényleg szükség volt a kiterjedt kapcsolat- rendszerre. 1989 elején Nyitrai Ferencné távo- zott a KSH éléről, Hoós János májusi érkezésé- ig, néhány hónapon át én vezettem a Hivatalt.
A KSH-n belül is mozgások indultak meg, főleg a fiatal kollegák részéről történtek kez- deményezések, de a vezetés is próbált a már jól látható változások elé menni, reformbizottsá- gokat állítottak fel és igyekeztek olyan javasla- tokat összegyűjteni, mely egy jogállami, piac- gazdasági környezetbe kerülő KSH működteté- séhez szükségesnek látszott. Magam inkább a napi problémákkal voltam elfoglalva, főleg az 1990. évi népszámlálás előkészítésére koncent- ráltam, kollegáimmal, Klinger Andrással min- denekelőtt azon voltunk, hogy a népszámlálást a szokásos módon végrehajtsuk. Felmerültek például olyan elképzelések, hogy a népszámlá-
lás ne legyen teljes körű, hanem 10-20 százalé- kos mintán hajtsák végre. Végül ezt a káros elképzelést sikerült kivédeni és a népszámlálást teljes körűen, a körülményekhez képest rend- ben végrehajtottuk. Egészségem is megsínylet- te ezeket az éveket, így azután elérve a nyug- díjkorhatárt 1990 év elején nyugdíjba vonul- tam. Számomra nyilvánvalóvá vált, hogy egy megváltozott társadalmi környezetbe kerülő KSH-nak más szemléletű, és a majdani kor- mány bizalmát élvező vezetőkre lesz szüksége.
1990 óta már 26 év eltelt. Hogyan töltötted ezeket az éveket?
Még néhány évig kapcsolatban voltam a KSH-val, tanácsadóként vettem részt a munká- ban, azután fokozatosan elszakadtam. Néhány régi kollegával tartom a kapcsolatot, sajnos már egyre kevesebben vannak közöttünk. Gyermek- korom óta szeretem a természetet, a bányatelep, ahol felnőttem, egy nagybirtok határán volt, és sokszor láttam vadászokat, ahogy ezt az ősi tevékenységet űzik, sőt néha én is segítettem a lelőtt nyulakat, fácánokat összeszedni. Akkor határoztam el, hogy én is szeretnék egyszer vadászni. Az élet úgy hozta, hogy ez sikerült is, és fiatal korom óta űzöm ezt a mesterséget. Sok szép évet köszönhetek ennek, felejthetetlen
élmény a természet közelsége az erdő mélyén, és ezt a tevékenységet nyugdíjazásom után is folytathattam. Természetesen a vadászat egyben társadalmi kapcsolatokat is jelentett – szerintem ma sincs ez másképpen –, több esetben megtör- tént, hogy vadászat közben sikerült megnyugta- tó módon elintézni a KSH-át érintő nehéz, főleg költségvetési ügyeket. Ma már inkább másik nagy szenvedélyemnek, a horgászatnak élek, melyre lehetőséget biztosít, hogy az év nagy részét, feleségemmel együtt a Velencén levő nyaralónkban töltjük. Egy lányom van, aki ügyvéd lett. Két lányunokámnak köszönhetően ötszörös dédapa lehetek. Végezetül had mond- jam el, nagyon sokat köszönhetek a KSH-nak.
Egy minden szempontból különleges intéz- ményben dolgozhattam egész aktív életemben, sok tehetséges, értelmes kollegát ismerhettem meg, baráti kapcsolatok sorára tettem szert, remélem a mostani KSH is hasonló feltételeket kínál az ott dolgozóknak. Boldog, megelégedett emberként élem 86. évemet.
Köszönöm a beszélgetést, jó egészséget kí- vánok.
Lakatos Miklós,
a KSH ny. szakmai főtanácsadója E-mail: Miklos.Lakatos@ksh.hu
Beszámoló az
„Ezüstkor: korosodás és társadalom” címû konferenciáról
A KSH 2002 óta működő „Ezüstkor” pro- jektje azzal a céllal jött létre, hogy társadalom- statisztikai információk elemzésével és publi- kálásával megkülönböztetett figyelemmel kísérje a magyarországi időskorú népesség
demográfiai jellemzőinek változásait, életkö- rülményeik alakulását az élet szinte minden területére kiterjedő adatok gyűjtésével. A projekt keretében az elmúlt évek során a hiva- tal minden második évben konferenciát szer-
