A gyermeknevelés családi terhei

(1)

A GYERMEKNEVELÉS CSALÁDI TERHEI

MOLNÁRNÉ VENYlGE JÚLlA — OROLIN ZSUZSA

A hagyományos társadalomra jellemző többgenerációs család felbomlásáv-al megváltoztak a népesség reprodukciójának feltételei. A hagyományos társadalom- ban, amelyben a) a népesség jelentős többsége mezőgazdaságból. kisiparból és kiskereskedelemből élt. b) a népesség nagy része falun lakott, c) a nők nagy része nem vett részt a társadalmilag szervezett munkában, a család érdekelve volt ab- ban, hogy lehetőleg sok gyermek szülessék és nőjön fel. A gyermek jelentette a munkaerőt, amely a gazdaság fenntartásának és esetleges gyarapításának felté- .tele volt. (Igaz. hogy ellentétes érdekeltség is hatott, például a föld elaprózódása

miatt.)

, A családon belüli munkamegosztás alapján megvoltak a feltételei annak. hogy a nők gazdaságilag hasznos tevékenységükmellett —- az akkori színvonalon — a gyermekeket felnevelje'k. A nők számára ugyanis az otthon és a munkahely egybeesett (ház körüli gazdaság a mezőgazdaságban, műhely és bolt a lakás mellett a kis- iparban és a kiskereskedelemben stb.). A nők tehát termelőmunkájukat a ház körül végezték, és így idejüket rugalmasan osztották meg a különböző jellegű munkák

között.

A hagyományos társadalmi—gazdasági szervezet azonban az utolsó évszázad—

ban vagy teljesen felbomlott, vagy jelentéktelenre zsugorodott. A népesedésre vo—

natkozólag e változkásnak két eleme lényeges. Egyrészt megszűnt a népesség repro- dukciójában, a munkaerő újratermeléusében korábban meglevő családi érdekelt—

ség. Régebben a család magának nevelte a gyermekeket, a leendő munkaerőt, ma viszont a társadalom számára teszi ezt. Ma is hatnak természetesen a gyermek vállalásának érzelmi—pszichikai ösztönzői, a teljes és harmonikus család kialakí—

tására irányuló törekvés stb., de ezek a motívumok gyakran nem elég erősek a gyermek vállalását nehezítő tényezők ellensúlyozására. Másrészt gyakorlatilag meg—

szűnt a hagyományos gyermeknevelés lehetősége is. Döntő változás ebből a szem- pontból az, hogy ma a nők túlnyomó többsége az otthonon kívül, a társadalmilag szervezett munkában tevékenykedik.

A társadalomnak alapvető érdekei fűződnek a népesség folyamatos, kiegyen—

súlyozott újratermelődéséhez. Nem egyszerűen az a fontos, hogy elegendő gyer-

mek szülessék, hanem az is, hogy ne bomoljon meg a generációk egyensúlya, és

hogy a népességszám ne emelkedjék túl gyorsan, de bizonyos növekedés biztosí—

tott legyen.

A hazánkban érvényben levő népesedéwspolitikai koncepció alapján az 1970—es évek első felében több intézkedés látott napvilágot, amelyek alapvetően a népes—

ség kiegyensúlyozott reprodukcióját hivatottak szolgálni. Ezt a célt az említett ren-

(2)

MOLNARNE VE—NYIGE — OROLIN: A GYERMEKNEVELÉS TERHEI 1267

delkezések jelentős részben a több gyermeket nevelő családok anyagi támogatá- sával kívánják elérni.

A szocialista társadalom humanitásából is következik. hogy a gyermekneve- léssel járó anyagi terhek egy részét az állam átvállalja, és különféle juttatásokkal siet a gyermekeket nevelő családok segítésére. A szocialista országok többségében a gyermeknevelés támogatásának fejlett rendszere alakult ki. Mindenekelőtt a gyermekneveléssel járó anyagi terheket — ezek növekvő részét - igyekszik átvál—

lalni a szocialista állam.

A házaspároknak a gyermekek vállalására vonatkozó döntését jelentős mér- tékben befolyásolja az, hogy a gyermekneveléssel kapcsolatban milyen családi terhek merülnek fel. Ezeket a családi terheket alapvetően négy nagy csoportra oszt-

hatjuk:

—— a gyermek személyéhez kapcsolódó pénzbeli kiadások (élelem, ruházat stb.),

-— a rezsijellegű költségek (lakás, fűtés, világítás stb.) azon többlete, amely a gyermek miatt merül fel,

— az anya keresetkiesése például a gyermekgondozási szabadság idején,

— a szülők (felnőtt családtagok) munkája a gyermekek ellátásával, nevelésével kap—

csolatban.

Az első két tétel tehát költségjellegű, és a társadalom elsősorban ennek fe- dezéséhez tud hozzájárulni. Ezzel kapcsolatban merül fel annak szükségessége.

hogy tisztán lássuk: melyek is a gyermeknevelés költségei, mit és milyen mérték—

ben kell és célszerű ebből a társadalomnak fedeznie?

A költségek mértékére vonatkozó vál—asz elméletileg igen egyszerűen megfo- galmazható: minden közvetlen vagy közvetett költség, amely az egyén munkába állásáig — illetve addig az időpontig, amikor az egyén képessé válik a társadalmi munkamegosztásba való bekapcsolódásra — felmerül. A költségvizsgálat elméletileg és gyakorlatilag is két szinten történhet. Mindkét esetben számos költségelem me—

rül fel. amelyek körül a táplálkozás, a ruházat. a lakás, az egészségügyi ellátás és az oktatás költségeit emelhetjük ki.

Egy generáció vonatkozásában a felnevelési költségek népgazdasági szinten addig terjednek, amíg a felnövekvő nemzedék a gazdasági fejlettség adott szint- jén jelentkező feladatok megoldására képes. Ehhez hozzá szoktak számítani olyan aközvetett költségeket is, mint például az anyák inaktivitása miatt kieső nemzeti jövedelmet. Családi szinten a gyermek keresővé válásáig terjednek a felnevelésí költségek. A gyakorlatban azonban a kérdés rendkívül bonyolult, a költségek nagyon sok. a konkrét körülményektől is függő elemből állnak, amelyeknek egy része például nagyon nehezen különíthető el az egész család fogyasztásától. illetve eleve társadalmi költségként jelentkezik.

A költségek kiszámítása többféle módszerrel történhet. Vagy meghatározzuk egy gyermek adott társadalmi szinten elfogadottnak tekinthető normatív szükség- letét. és kiszámítjuk. hogy az adott árviszonyok mellett ennek kielégítéséhez meny—

nyi pénzeszköz szükséges, vagy egyes családok tényleges kiadásaiból kiindulva igyekszünk meghatározni az egy gyermek eltartásához szükséges teljes összeg nagy—

ságát.

A gyermekek tényleges eltartási költségeiből a társadalom által fedezett há- nyad kiszámítására a Központi Statisztikai Hivatal a második módszert alkal- mazza. A háztartásstatisztikai felvételek és az időközi jövedelemfelvé'telek ehhez a módszerhez nyújtanak elsősorban lehetőséget.

A gyermekeltartási költségeknek a háztartási kiadások alapján történő meg- határozására többféle módszer alkalmas.

és:

(3)

1268 MOLNÁRNE VENYIGE JÚLIA - OROLiN ZSUZSA

A gyermekeltartási költségek meghatározása történhet:

— a gyermekekre fordított kiadásoknak a többi családtogétól elkülönített nyilvántar- tása révén,

—— a gyermektelen és az egygyermekes házaspárok kiadásainak egybevetésével.

— a fogyasztási egységek alapján történő számítások segítségével.

Valamennyi módszernek vannak előnyei és hátrányai is. Például a lakásfenn—

tartással. a háztartás—felszereléssel kapcsolatos kiadásoknak a gyermekekre vonat- kozó hányada nem különíthető el egyértelműen. Vagy például az azonos jövedelmű gyermektelen és egygyermekes családok kiadásai között a háztartásstatisztikai adatok szerint nincs akkora különbség, mint amekkora a gyermekeltartási költsé—

gek fedezésére szükséges lenne.

Ma a gyakorlatban legjobban használható módszernek a fogyasztási egysé- gekkel való számítást tartják a szakemberek. Igaz, hogy ezek az egységek átlagok.

tehát értékük nem minden tekintetben tökéletes, de nagyságrendileg jelzik az életkorral összefüggő fogyasztási különbségeket, és a tényleges kiadásokkal kom—

binálva viszonylag megbízhatók.

A fogyasztásiegység-skála szerint a munkaképes korúak és a munkaképes kornál idősebb aktív keresők fogyasztása egységnyi, és ehhez viszonyitva határoz—

ták meg életkoruktól függően a gyermekek. a nem keresők stb. fogyasztását. A fo—

gyasztási egységek értékének megállapításánál részben a háztartásstatisztika oda- tait vették figyelembe, részben más oldalú k—özelítéseket (például tápanyagszük- séglet) alkalmaztak.1

A Központi Statisztikai Hivatal által használt fogyasztásiegység-skáia

Csoport Foggígtgasl

2 éven aluli . . . . . . . . . . . . . 0.4 2—6 éves . . . . . . . . . . . . . . 0.5 6—10 éves . . . . . . . . . . . . . . 0,6

10—14 éves . 0.8

14—18 éves . . . . . . . . . . . . . 1,0

Kereső . . . . . . . . . . 'l,0

Háztartásfő és egyedülélő . 1,2

Munkaképes karnál idősebb nem kereső . 0.7

A fogyasztásiegység—skála kidolgozása és alkalmazása jelentős mértékben

elősegítette a jövedelmi és a fogyasztási viszonyok reális értékelését. A módszer

lényeges fogyatékossága, hogy a családok egy főre jutó személyes rendelkezésű jövedelméből a gyermekek normatív fogyasztási egységének megfelelő hányadot kezeli gyermeknevelési költségként. A tényleges költségekre vonatkozóan így csak támpontot nyerünk. Nem azt tudjuk meg, hogy mibe kerül egy átlagos jövedelmű családnak a gyermek eltartása, hanem azt, hogy az egy átl—agcsaládtagra jutó személyes rendelkezésű jövedelméből fedezett (a pénzbeli társadalmi juttatásokkal növelt) fogyasztáshoz viszonyítva mennyi tekinthető a gyermek korának megfelelő fogyasztásnak.

Úgy véljük, a gyermeknevelés állami támogatásával kapcsolatos döntések meg—

alapozását jobban szolgálná egy olyan felvétel. amely a különböző társadalmi ré-

1 Lásd például: A gyermekek eltartási és képzési költségei. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1973.

(4)

A GYERMEKNEVELÉS TERHE!

1269

tegekhez tartozó, különböző! településformában lakó, különböző jövedelmű két- gyermekes családokban tételesen. életkorok szerint mutatná ki a gyermekek el—

tartása során ténylegesen felmerülő költségeket. Azoknál a költségeknél (fűtés, világítás. lakás stb.). amelyek nem különíthetők el családtagok szerint. a gyermekes és a gyermektelen házaspárok kiadásainak egybevetését lehetne alkalmazni.

így vmegközelíthetnénk a gyermek megszületésével és nevelésével együtt járó több—

let—rezsikiadásokat is. Vagyis a fogyasztási egység alapján történő számítást ki kel- lene egészíteni a javasolt reprezentatív felvétel és elemzés alapján.

Az iyen irányú munkához bizonyos módszertani kiindulópontot adhat az a kis—

terjedelmű vizsgálat. amelyet e témában a közelmúltban (1976 áprilisában, máju- sában) a Munkaügyi Kutatóintézetben készítettek. A minta ugyan kis létszámú volt. és nem tekinthető reprezentatívnak, az adatfelvételi lapokat azonban szinte kivétel nélkül családi környezetben, a lakáson. az anyával folytatott beszélgetés során töltöttük ki. Az adatokat így tulajdonképpen környezettanulmány egészíti ki.

vagyis olyan megfigyelésen és szóbeli közlésen alapuló információ. amelyet eset—

leg nagyszámú kérdőívből sem tudtunk volna beszerezni. lgy — a módszertani kö—

vetkeztetéseken túl — bizonyOS elemzésre is mód nyílt.

A MÓDSZER LElRÁSA

A telvételbe — egyszerűség kedvéért — csak iskolás koron — 6 éven —- aluli

gyermekeket vontunk be. A gyermekneveléssel kapcsolatban felmerülő családi terhek közül csak a gyermek személyéhez kapcsolódó kiadásokat vizsgáltuk.

Az adatfelvételi lap kitöltése — mint már említettük -- személyes beszélgetés során. a család lakásán történt. Tartalm—azta a család legfontosabb jellemzőit (a szülők foglalkozása, keresete, a gyermekek száma. életkora. a lakhely és a lakás jellege, minősége stb.) és a gyermekekkel kapcsolatos kiadásokat a következő csoportosításban:

—— bútorok és tartósabb használati tárgyak,—

— ruházat,

— játék.

— testápolás, tisztálkodás,

— egyéb költségek (élelem, orvosi kiadások, bölcsődei és óvodai díj stb.).

Az első—három csoportot tételesen vettük fel (milyen tárgyak szolgálják a gyermekeket, milyen ruhadarabjai, játékai vannak, illetve mit fogyasztott ezekből 1 év alatt), és a megadott árakat a kereskedelemben kontrolláltuk. Az utolsó két kiadási csoport összege bemondás, illetve az anya hozzávetőleges számítása alapján állt össze. (Nem tudtuk elkerülni a visszaemlékezés hibáiból adódó torzításokat, ame—

lyek a tapasztalat szerint inkább csökkentik a költségeket, mint növelik. A kikér- dezettek ugyanis inkább elfelejtenek bizonyos kiadásokat. bár ez — különösen az első gyermek esetében — meglepően ritka.)

Végül is az egy évre jutó költségeket számítottuk ki, és ezek elemzése alapján vontunk le bizonyos következtetéseket. A felvételben különválasztottuk a 0—3 és a 3—6 éves gyermekeket. (A vizsgálat hozzávetőleges kontrolljára felhasználtuk egy állami gyermekotthon adatait.)

A kisszámú mintából következik. hogy az elemzésben meglehetősen szerény célokat tűzhettünk magunk elé. Reálisan a következőkre gondolhatunk:

— a módszer kikísérletezése egy kisszámú mintán és a módszertani tapasztalatok ösz—

szefoglalása ;

(5)

1270 MOLNÁRNÉ VENYlGE JÚLIA — OROLiN ZSUZSA

— hipotézisek kidolgozása a gyermeknevelés családi költségeinek nagyságáról, szer—

kezetéről és az azt befolyásoló néhány tényezőről;

-- nagyságrendi összevetés a fogyasztási egység alapján számított költségekkel.

Mindezekre tekintettel a továbbiakban csak nagyságrendeket és szélső e'r-

tékeket közlünk. !

A FELVÉTEL ÉRTÉKELÉSE

Bár a minta kisszámú volt, a felvételből nyert adatok ennek ellenére jól hasz- nálhatók, és olyan információkat tartalmaznak a családra. a gyermeknevelésre vo;

natkozóan. amelyeknek elemzése — nagyobb volumenű, reprezentativ értékű fel—

vétel esetén — hozzájárulna a családpolitikai. népesedéspolitikai döntések jobb megalapozásához.

m

A költségek nagyságrendje

A vizsgálat adataiból arra lehet következtetni. hogy a családok a fogyasztási egység alapján számított költségeknél számottevően nagyobb összeget forditanak 6 éven aluli gyermekeik ellátására. (A Központi Statisztikai Hivatal által 1973-ban számított összeg 2 éven aluli gyermekek esetében 750, 2—6 évesek esetében 940 forint havonta. A mi számításaink szerint — 1976—ban — a kisebb. 3 éven aluli gyermekeknél havonta 1100—1200, a nagyobb. 3—6 éves gyermekeknél 1200—1300 forintot tesz ki.) Ebben a vonatkozásban figyelemreméltó, hogy a két korcsoport-

ban Viszonylag kis különbség mutatkozik.

Még a nagyságrendi összehasonlítás is csak feltételes következtetése'ket tesz lehetővé. Egyrészt azért, mert 1973 és 1976 között mintegy 8.5 százalékkal nőtt a fogyasztóiár-index. Nem tudjuk ugyan, hogy ez a kisgyermekek által fogyasztott termékeknél pontosan hogyan alakult, de mindenesetre növelte a költségeket.

Ugyanakkor meg kell jegyezni. hogy az általunk számitott költségekből hiányoznak a rezsijellegű —— lakásfenntartási, fűtési, világítási, közlekedési stb. — többletkiadá- sok, mig a fogyasztási egység alapján történő számítások ezeket értelemszerűen figyelembe veszik.

Mindezek következtében következtetéseink inkább csak jelzik, hogy a való- ságban felmerülő kiadások a fogyasztási egység alapján számított költségeknél

számottevően nagyobbak. (Durva becsléssel. változatlan árakat tekintve a kisebb

gyermekeknél 40. a nagyobbaknál 25 százalékra tehetjük a különbséget.)

A költségek szerkezete

v A legnagyobb köl'tségtétel az .,egyéb költség" címszó alatt összefoglalt élel—

mezési, óvodai és bölcsődei dij, orvosi költség. E tételnél a szóródás elég nagy.

ami részben abból adódik. hogy az anyák egy része a gyermekét friss főzelékkel és gyümölccsel, más résZe viszont készen kapható bébiételekkel, valamint olcsó

tejes és tésztás ételekkelleteti. Jelentős különbség adódik abból is. hogy —- első- "

sorban a fővárosi szellemi dolgozó családoknál —— elterjedt a háziorvosi rendszer.

valamint a .,hálapénz", ami számottevő többletkiadást idéz elő.

A bútor és tartósabb használati tárgy vásárlására fordított kiadás a kisebb gyermekeknél meglehetősen állandó —' vagyis a kiságyat. a járókát a gyermekko- csitstbu nagyjából mindenki megveszi -, de a nagyobb gyermekeknél jelentős szó—

ródóst okoz az, hogy van-e külön gyermekszoba vagy nincs.

(6)

A GYERMEKNEVELÉS TERHEI

1271

A ruházati kiadásoknál figyelhető meg a legkisebb szóródás. Az olcsó gyer- mekruhák a családok túlnyomó többsége számára lehetővé teszik, hogy gyermekei—

ket jól öltöztessék. (Meg kell jegyezni, hogy a társadalom perifériáján élő csalá- dokhoz a felvétel során nem jutottunk el.) A kérdőívekből kiderült, hogy a gyermekek — elsősorban a nagyvárosi gyermekek —- meglehetősen nagy .,ruhatárral"

rendelkeznek. A megkérdezettek véleménye szerint a nagy ruhatár gyakran túlzás, sok felesleges dolgot is megvesznek. Ezen azután a legtöbben úgy segitenek, hogy az ismerős. rokon családok egymás között cserélgetik a feleslegessé vált ruhadara—

bokat.

A költségek hozzávetőleges megoszlása

(az összes költség százalékában)

0—3 3—6

Megnevezés *— ——————————————————

éves gyermek esetében

Bútor és tartósabb használati tárgy . . . l 12—16 12—20

Gyermekruházat . . . 14—20 16-22

Testápolás 2. 4 g.. 4

Játék . . .

Egyéb költség 48—70 50—70

4—8 4-6

.[ '

l

A nagyobb gyermekek többségének 1500—3000 forint értékű játéka van. Ennek a kiadásnak egy része nem a családot terheli, azokat a rokonok, ismerősök aján- dékozták. (Ezeket a kiadásokat csak nagy bizonytalansággal lehetett volna ki- szűrni az összes kiadásból. A megkérdezettek válaszából kiderült ugyanis. hogy a nagyobb értékű játékokat, ruhadarabokat általában nem spontán, hanem előze- tes megkérdezések után vásárolták az ajándékozók.) A nagymennyiségű játék — éppen úgy, mint a sok ruha — a növekvő társadalmi jólétet jelzi és azt mutatja.

hogy bizonyos mértékű gyermekkultusz alakult ki. v

A túlzott játékvásárlásból ugyanakkor a gyermekkultusz mellettaz életmódban

jelentkező — legalábbis a gyermeknevelés szempontjából —— negatív jelenségekre is következtethetünk. Mindenekelőtt arra, hogy; a sokadik emeleten levő, legfeljebb, 50—60 négyzetméteres lakásokban meglehetősen kis tér jut a gyermekek számára.

Hogy a gyermekek e szűk helyen "nyugton" maradjanak, elfoglalják magukat, ah—

hoz sokféle játék szükséges. Másik kedvezőtlen tényező. amire a sok játék felhívja a figyelmet, hogy a szülőknek kevés idejük van a gyermekekkel foglalkozni. ezért

újabb és újabb játékokkal igyekeznek őket kárpótolni.

A testápolási költségek viszonylag kis tételt jelentenek. Nem azért. mintha a gyermekek nem lennének ápoltak és tiszták, hanem azért, mert e cikkek túlnyomó többsége valóban olcsó.

Külön szólni kell az orvosi költségekről. A szülésnél általában 1500—2500 fo—

rint orvosi és kórházi költség merül fel. A már említett háziorvosi rendszer általá- ban havi 300 forint kiadást jelent. A mintában egy-két betegeskedő gyermek is szerepelt. akiknél —- a szülők bevallása szerint — 4—6000 forintot is kitett az egy évi orvosi költség. (Valószínűleg nagyrészt e költségek figyelembevétele okozza azt, hogy a 0—3 és a 3—6 éves gyermekekre fordított kiadások számításaink szerint alig különböznek.) A gyermekek túlnyomó része azonban egészséges — ez különösen

a vidéki gyermekekre igaz —, és a szülési költségen kívül általában nem merül fel

számottevő orvosi és gyógyszerköltség.

(7)

1272 MOLNARNE VENYiGE JÚLIA - OROLlN ZSUZSA

A költségeket befolyásoló tényezők

A minta kis száma nem adott lehetőséget sok csoport képzésére. A kiadások nagyságrendjét befolyásoló tényezők közül ezért csak a következő hármat vizsgál- tuk meg:

— a lakóhely jellegét (főváros és egyéb település bontásban),

— a szülők foglalkozását (fizikai és szellemi bontásban).

— az egy főre jutó jövedelmet (négy kategória alapján).

A gyermeknevelési költségék (az egy gyermekre jutó évi költség) és a település jellege között szoros összefüggés mutatkozik. Mind a 0—3. mind pedig a 3—6 éves gyermekeknél lényegesen alacsonyabbak vidéken - ez a mintában túlnyomórészt

valóban falut jelent — a felmerült költségek (mintegy 35—40 százalékkal). Ebben

bizonyára szerepe van annak is, hogy a minta nem reprezentativ. és a fővárosban viszonylag sok volt a jól kereső értelmiségi szülő, de összefügg azzal is, hogy a falu vagy a kisváros -— ha ez kulturált családiházas település -- kedvezőbb

lehetőségeket biztosít a gyermekneveléshez, mint a nagyvárosi bérház. Ez nemcsak a költségek vonatkozásában igaz. Kulturált, családiházas falvakban erősebb. egé—sz—

ségesebb gyermekek nőnek fel, mint a nagyvárosi bérházakban. kevesebb munka

és költség mellett. (Meg kell kérdezni a bérházban lakó kismamákat, milyen sok

fáradságba. időbe kerül egyszerűen az, hogy a gyermek szabad levegőre kerüljön és a játszótéren mozoghasson.) Konkrétan a ruházati, az orvosi és az élelmezési

költségek mutatkoznak falun al—acsonyabbnak.

Nem ennyire erős, de még jól érzékelhető összefüggés mutatkozik a gyermek- nevelési költség és a szülők foglalkozása között.

A megkérdezett fizikai foglalkozású szülők valamivel — a felvétel adatai szerint kb. 20 százalékkal — kevesebbet költenek gyermekeik felnevelésére, mint a szellemi foglalkozásúak. Nem arról van szó, hogy a fizikai dolgozók gyermekei rosszab- bul vannak ellátva. Inkább az játszik szerepet, hogy a fizikai dolgozók ésszerűbb magatartást tanusitanak gyermekeik nevelésében, és az előzőkben említett feles—

leges kiadások. a gyermek .,minden jóval" történő elhalmozása elsősorban a szellemi foglal—kozásúakra jellemző. Másik lényeges költségcsökkentő tényező, hogy a fizikai dolgozók nagyobb hányada lakik esaládi házban, és a gyermekgondozási segélyt is ők veszik igénybe nagyobb arányban. (Ennek hatása az anya keresetkiesé—

sében mutatkozik, amit a felvételnél nem tudtunk figyelembe venni.)

Legkevésbé mutatkozik öszefüggés az egy főre jutó jövedelem és a gyermek—

nevelés költségei között. (Ezt a munkahelyen kapott fizetés, a családi pótlék és a gyermekgondozási segély összege alapján számítottuk ki, amely éppen olyan hiá—

nyosan tükrözi a tényleges jövedelmet, mint az ilyen jellegű jőveclelemszámitások

általában.)

*

Úgy véljük, vizsgálatunk alkalmas arra, hogy bizonyos vonatkozásban kontrol- lálja és a hipotézis szintjén kiegészítse a fogyasztási egység alapján számított

gyermeknevelési költségeket. Az eltérések — véleményünk szerint — indokolják egy

országos szintű reprezentativ felvétel lebonyolítását a gyermeknevelési költségek témakörében. Egy ilyen felvétel nemcsak a tényleges költségekre vonatkozóan adna megbízható támpontot, hanem fontos szociológiai jellegű információkkal is gaz- dagíthatná ismereteinket a családról, a gyermeknevelési szokásokról, ezek rétegen-

kénti eltéréséről stb.

(8)

A GYERMEKNEVELES TERHEI 1273

FUGGELÉK

Az ismertetett felvétel kis mintaszámából adódó hibalehetőséget azzal kívántuk csök- kenteni, hogy kontrollként megállapítottuk egy fővárosi gyermekotthon egy gyermekre jutó kiadásait.

A kiválasztott gyermekotthonban 3—6 éves gyermekek vannak. Az egy főre jutó költség—

vetési kiadás 1975-ben 30 500 forint volt, ami közel kétszerese a hasonló korú fővárosi gyer—

mekek egy évre jutó családi eltartási költségeinek. Ez a nagy különbség abból adódik, hogy a gyermekotthonban külön költségként jelenik meg az alkalmazottak bére, az a munka, amit a családban a szülők végeznek, továbbá a rezsijellegű kiadások, amelyeket — mint említet- tük — nem tudunk a családoknál kiszámítani. (Az otthon épületingatlan—értéke, továbbá az amortizáció egyik esetben sem szerepel a költségek között.) Talán az egyes költségtételek összehasonlítása támpontot adhat annak elbírálásához, hogy az általunk kiszámított összegek reálisak-e?

Egy 3—6 éves gyermek neve/ési költségei költségtélelenként (forint)

4. . . Gyermek— Fővárosi

Koitsegtetel otthonban családoknál

Élelmezési kiadások (egy hónapra) . . . . . 435 430— 550 Ruha-. cipő—, ágyneműállomóny . . . . . . 10100 7000-10 000 Tisztólkodás (egy hónapra) . . . . . . . . 36 30- 50

A családok gyermekélelmezési kiadásainál a tényleges különbség az itt kimuta'tottnál nagyobb. A családban élő gyermekek többsége ugyanis óvodába jár, tehát még az óvodai díj egy részét is ide lehetne számítani. Az így számított 150—200 forintos különbség egyrészt abból adódhat, hogy a családban élő gyermekek több drága gyümölcsöt. főzeléket. édes- séget fogyasztanak. mint a gyermekotthonban élők, másrészt ebben is megmutatkozik a gyer—

mekotthoni élelmezés előnye (nagybani beszerzés, nagyobb mennyiségben való főzés).

A ruhanemű-állomány egy főre jutó értéke meglehetősen hasonló. és egészen közel- állónak mutatkoznak a tisztálkodási kiadások is.

Más költségtételeket összehasonlítani nem lehet. A részleges összehasonlítás azonban azt mutatja — hiszen az eltérésekre a viszonyokból következő logikus magyarázat van —,

hogy az általunk kiszámított értékek megközelítően reálisak.

IRODALOM

Dr. Miltényí Károly: Népesedéspolitikánk alakulása. Demográfia. 1975. évi 2—3. sz. 311—318. old.

Rapasavá, B.: Spolocenské spotrebné fondy v CSSR a w vybranych clenskych krajinóch RVHP. Ekono—

mícky Casopís. 1974. évi 9. sz. 828—839. old.

Dr. Serfőző Klára: A gyermekek felnevelési költségét befolyásoló demográfiai tényezők. különös te—

kintettel a halandósógra. Demográfia. 1975. évi 2—3. sz. 331—346. old.

DI. Szabady Egon: A népesség reprodukciója; a termékenység alakulása az elmúlt harminc évben.

Demográfia. 1975. évi 2—3. sz. 163—180. old.

A gyermekek eltartási és képzési költségei. (A főbb rétegek életkörülményeinek vizsgálatához kapcso- lódó kutatás.) Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1973. 26 old.

A gyermekgondozási segély főbb adatai, 1967—1974. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1975.

74 old.

Háztartósstatisztika, 1974. Statisztikai Időszaki Közlemények 361. Központi Statisztikai Hivatal. Buda- pest. 1975. 118 old.

A nagycsaládosok, az öregek, a nők és a fiatalok éietkörülményeiről. Szakszervezetek Elméleti Ku—

tató lntézete. Budapest. 1973. 14 old.

Népesede'spolitika Magyarországon. A Népességtudományi Kutatóintézet Közleményei. 35. sz. Buda- pest. 1972. 107 old.

Statisztikai jelentés, 1975. SZOT Tórsadalombiztosítási Főigazgatóság. Budapest. é. n. 63 old.

99 ldA tanácsok társadalmi és gazdasági tevékenysége, 1970. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1971.

a .

Tanulmányok a nők helyzetéről. Szerk.: Szabady Egon. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1972. 235 old.

PE3lOME

ABTOpr npecnenyior u.enb onpenenmb a uncnosom abipamei-im Harpyaky, KOTO—

pyro HeCYT CeMH, aocnnrbiaaioume maneHbKoro pe6eHKa.

(9)

1274 MOLNÁRNÉ VENYIGE — OROLIN: A GYERMEKNEVELÉS TERHEI

Cpenu Meronoa ucuucnenns hanepmek aaropbi aHanuaupyror npemne Bcero pac- uembiü wie-ron, ucnonsayeMbm LleHTpaanbrM crafucmuecxum ynpasneuueM. Cornacno mt MHeHmo ou npuroneu zum npnőnumeuus p.annbix 06 Hanepmxax, HO ero őbmo 65! nene——

cooőpasuo AONOJ'IHHTb npOBOAHMbIMH nos'ropuo oőcnersaHunMi—i.

HanpuMep oőcnenoaauue ceMeüHbix őioAmeTos vii—roma cnenoaano 65: pecnpocr—J pamms Ha omenbublü, nonpoőHbli nonaa pacxonos, oőpamaeMbix Ha Ae'reü. TaKHM 06- paaoM p.aa mevopa, cramcmxa cemeüubix őmnmeroa u abiöopouuoe oőcnenoaai-me pac—

onoa Ha eocnmauue nereű, npumeHem—isie aMecre nem őt.! Gonee őnusnue n Aeücr—

emensnocm AaHHbte.

Aaropsr s ceoeM oőcnegoaaHm—r CTpeMHnHCb : nepayio ouepegb K mervonorwueC—

KOMY ananusy ucuucnenun usnepmen, eosnuxawmux s ceMbe. Hapnay (: 3THM Hany—een- Hble a one oőcnenoaaunn AéHHbie conepmar Taioxe Terme mcpopmauuu omocu'renhno aocnuraum nereü, KOTOpre noxasuaaiormro őonee prnHoe no Macwraőy Buőopouuoe oőcnenoaauwe Morno őbi nemm nonesner c Tatum sperma menet-rem: BstoAóa mm nyumero oőocnoaauun peLueHni no AeMorpamuuecuoü nom—smire.

SUMMARY

The article is a contribution to auon'tifying the burdens of bringing up children in the families.

Of the methods of cost calculation the authors analyse primarily the method of calculation used by the Central Statistícal Office. In the authors' opinion this is suited to approach the cost data. however. it would be expedient to supplement it with a recurrent investigation.

It would be necessary, for instance. to extend. from time to time. the collection of data of household statistics to the separate. detailed statement of the costs assigned to the children.

Thus the two methods, household statistics and sample surveys on the costs of bringing up children, would together result data which are more close to reality.

The authors have made an effort in their survey primarily for the methodological investigation ot calculating the costs emerging in the families. ln addition the data of the súrvey provide also information on bringing up children, suggesting that a larger sample survey might be suitable for reaching conclusions which provide better foundation of the decisions in family policy.