SZEMLE
1125
referátor véleménye szerint nem világos az ár- konzultációba bevont vállalatok körének meg- határozása.
Rózsa Béla, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezető-helyettese ,,Az agrárolló és mé- rése" cimű előadásában rámutatott arra, hogy az utóbbi években a gazdasági helyzet romlásá- val előtérbe került a mezőgazdasági árak emel—
kedése, és ezzel szoros összefüggésben mind gyakrabban, de eltérő módon foglalkoznak az agrárollóval. Bemutatta az agrárollónak a kü- lönböző közgazdászok és a szakirodalom által adott értelmezéseit, majd a továbbiakban a nemzetközi és a hazai agrárolló—számítások módszereivel, valamint publikációival foglalko- zott. Ennek során megismertette a hallgatósá- got az EGK és a FAO, valamint a Hivatal szá- mítási módszereivel, eredményeivel, s az adatok szemléltetésére grafikonon mutatta be az ered- ményeket.
A IV. tagozat ülésén a piacgazdaság—foglal- koztatás, bér- és keresetszabályozás kérdéseit tárgyalták. Az ülést Dudás János, az ülés társ- elnöke, a Központi Statisztikai Hivatal fő- osztályvezetője nyitotta meg. A fő előadást Rózsa József, az Allami Bér— és Munkaügyi Hi- vatal főosztályvezetője tartotta. Kifejtette, hogy a piacgazdaságban a munkaerő áru. melyre hat- nak a kereslet—kínálat törvényei. Fel kell adni azt a szemléletet, hogy a rendesen dolgozók nem lehetnek vesztesek. Tudomásul kell venni, hogy a dolgozók helyzetét a termékek és az ága—
zatok piacon elfoglalt szerepe határozza meg.
Nem valósult meg a hirdetett teljes és hatékony
foglalkoztatás sem. A munkaerőpiac építésében az államnak a kínálati oldalon, míg a munkál- tatóknak a keresleti oldalon van meghatározó szerepük. A kínálati oldalhoz szorosan kapcso—
lódik az oktatás és a szociálpolitika. A piac esz- közeinek sokrétűségét hangsúlyozta. Mint piaci eszközt említette a létrehozott nglalkoztatási alapot, a munkanélküli—segélyt. Befejezésül ki- tért a munkaügyi jogi szabályozások kérdésére.
A bevezető előadást követően dr. Fóti János, a Kispesti Textilgyár gazdasági igazgatója vál- lalati szemszögből foglalkozott a bérezés és ke- resetszabályozás kérdéseivel.
Dr. Kamarás Károly, a Baranya megyei Ta—
nács V. B. munkaügyi osztályvezetője ,,A piac- gazdaság és foglalkoztatás területi vetületben"
címmel áttekintést adott azokról a kérdésekről, amelyekkel a foglalkoztatás terén a tanácsok- nak erőteljesebben kell foglalkozniuk.
A tagozati ülés befejező szakaszában két kor—
referátum hangzott el. Matoricz Anna, az Or- szágos Munkaerőpiaci Központ igazgatója in- formációt adott a munkaerő-kereslet utóbbi két évi alakulásáról, s számadatokkal támasztotta alá a munkaerőpiac változását. Dr. Fóti János, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezető—
helyettese a munkaügyi statisztika egyes meg- ügyelési és publikációs kérdéseiről, az új köve- telményeknek megfelelő változtatásokról szólt.
A fentiekben a Vándorülésen elhangzott leg—
fontosabb gondolatokat mutattuk be. A XVIII.
Vándorülésen (INFO '89) elhangzott előadáso- kat részletesebben a Gazdaság és Statisztika különszáma közli.
MAGYAR SZAKIRODALOM
VENCZEL JÓZSEF:
ERDÉLYI FÖLD — ERDÉLYI TÁRSADALOM
Magyar társadalomtudósok a nagyvilágban. Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1988. 272 old.
Az erdélyi és a magyar társadalomtudomány kiemelkedő egyéniségét mutatja be — már amennyire egy nem egészen háromszáz oldalas kötetben egy életművet be lehet mutatni — a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó új sorozatá- nak ismertetett kiadványa. Venczel József, aki- ben Benkő Samu a ,,. . . romániai magyar mű- velődés egyik legmarkánsabb, ellentmondásos- ságában is jelentős életművet kigyöngyöző al- kotóját" tisztelte, és aki munkásságának ku- tatói szerint a matematikai látásmód és a kor—
szerű demográfiai vizsgálatok úttörője. az er- délyi magyar társadalomkutatás elméletileg, gyakorlatilag legképzettebb szaktudósa volt, napjainkban még szakmai körökben is ke- véssé ismert, munkásságának eredményei ne- hezen, hozzáférhető folyóiratokban rejtőzköd- nek. lgy különösen időszerű volt születésének 75. évfordulóján felhívni rá a figyelmet.
A Válogatott írások alcímet viselő kötet Be- vezetőjét Társadalomtudomány, politika és népszolgálat szintézise Venczel József munkás- ságában címmel az anyag válogatója, Székely András Bertalan írta. A Bevezetőből megismer- hetjük a tudós életútját. Venczel 1913—ban Csíkszeredán született, ott végezte középiskolai tanulmányait és érettségizett, majd 1939-ben a kolozsvári egyetem jogi fakultásán doktorrá avatták. Már egyetemi évei alatt, l930-tól 1938-ig a kolozsvári Lyceum Könyvtárban dol- gozott. l938-tól l945—ig az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület statisztikai és birtokpoli- tikai ügyosztályát vezette, és egyidejűleg (1940- től 1945—ig) az Erdélyi Tudományos Intézet (a Teleki Pál Tudományos Intézet tagja) ta- nára, illetve ügyvezető igazgatója. 1945 és 1947 között részt vett a Bolyai Tudományegyetem megszervezésében, és statisztikai tanszékét ve- zette. (Statisztikai munkássága alapján már 28 éves korában meghívást kapott a statisztikai tanszékre, de azt akkor — sajnos — nem fogadta el, így ezen ismertetés szerzője csak az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületben végzett sok—
1126
SZEMLErétű statisztikai munkában lehetett munka- társa, és csak ott, személyes beszélgetésekből vagy közvetetten, a közösen végzett munkából, nem pedig egyetemi előadásokból ismerhette meg elméleti nézeteit.) 1948-tól az Erdélyi Mú—
zeum—Egyesület főlevéltárosa volt. 1950-től 1961—ig koholt vádak alapján 11 évet börtön—
ben töltött. Szabadulása után kerámiafestéssel és kottamásolással kereste kenyerét. 1969-től a Babes—Bolyai Tudományegyetem szociológiai tanszékén falukutató munkát végzett 1972-ben bekövetkezett haláláig.
Venczel József irodalmi tevékenysége korán, 17 éves korában kezdődött: 1930-ban A ma- gyar falu XIX. századi irodalmunkban c. dol- gozatával megnyerte az Erdélyi Helikon ifjú- sági irodalomtörténeti pályázatát. 1935-től az Erdélyi Iskola c. folyóirat munkatársa, majd részt vesz a Hitel című negyedéves folyóirat alapításában. (A cím már jelzi: a fő példakép Széchenyi.) 1937-ben egyik legtevékenyebb résztvevője az ifjú erdélyi magyar értelmiség Vásárhelyi Találkozójának, záródokumentuma megszerkesztésének. 1941-ben Bálványosvár—
alján nagyszabású tájkutatást szervez és irá—
nyit. 1942-ben megjelent egyetlen saját kötete Az erdélyi román földbirtokreform cimmel, amelyben igen nagy adatgyűjtésre támaszkod- va kimutatta annak aktuálpolitikai, nemzetiség- ellenes jellegét és az erdélyi mezőgazdasági ter- melést visszavető hatását. Ennek tapasztalatait is hasznosítva a háború utolsó hónapjaiban földreformtervezetet dolgozott ki, amelyben a szocialista nagyüzem elképzelése is felismer- hető. Utolsó nagyszabású munkája A romá- niai magyar irodalmi lexikon szerkesztési mód- szerének kidolgozása és teljes, valamennyi hu- mántudományt átfogó címszójegyzékének ösz- szeállitása.
Venczel József tudományos érdeklődése és munkássága igen sokrétű volt. Jól jelzi ezt a kötet hat fejezetének címe is:
I. Gondolkodástörténet, II. A nemzedéki kérdés,
III. Társadalomstatisztika , népmozgalom , IV. Társadalomkutatás — Társadalompolitika,
V. Müvelődéspolitika, értelmiségnevelés,
VI. Nemzetiségi kérdés -— Transzilvánizmus —— Erdélyi magyarságtudomány.
Néhány szó az egyes fejezetekről, különös tekintettel azokra az írásokra, amelyekben a statisztikus — társadalomstatisztikus — Venczel József szólal meg.
Az első fejezet három írásából az első a há- ború vagy béke kérdésével, a háború jogosságá- val — megjelenésekor 1939-et irtunk — foglalko—
zik, és egyik alcímében leszögezi: a háború célja a béke.
E fejezet további kiválasztott írásainak té- mája a társadalomkutatás. A számos értékes megállapítás közül legfőképpen az kivánkozik kiemelésre, hogy a társadalomkutatás fő cél- jának a nemzeti önismeret elősegítését tekinti
— ezt emelte ki Szabó T. Attila is Egy kutató a népi önismeret útján című megemlékezése-' ben —, és Széchenyi gondolkodásra késztető megállapításai közül Venczel számára meg- határozó jelentőségű maradt: csak az önisme- ret és a változásnak csak jobb emberek által gyakorolt szelleme képes nemzetépítésre. Az önismeretet szolgáló magyar társadalomkuta- tók között Tessedik Sámuel, Berzeviczy Ger- gely, Bél Mátyás, Fényes Elek, Keleti Károly munkásságára is felhívja az olvasó figyelmét.
A Puszták népe, A tardi helyzet, valamint az Elsüllyedt falu a Dunántúlon, Kemese község élete c. könyvek azt a gondolatot ébresztik Venczelben, hogy ,,. . . bizony nem volna kár, hogyha valamelyikünk egy transzilván ,tardi helyzet'-ben felmondaná a kisebbségi leckét."
(39. old.)
A második fejezet hét irást tartalmaz nagy—
részt az erdélyi magyar húszévesek, ,, . . . a vál- tozásra itélt s meg is változott erdélyi magyar körülmények első nemzedéke" problémáinak szentelve, és nem a nemzedékeket elválasztó, ha- nem az azokat összekötő jegyeket, feladatokat emeli ki. A húszévesek nemzedékéről megálla—
pítja, hogy egyetemes magyarságtudata elhal- ványult, de népi szemléletű új szociális élmény- világa és a népegység megtartásának gondolata határozottabbá vált. Emellett megerősödött az az álláspont, hogy a magyar népi egység első- sorban kultúrfogalom. A kultúra terjesztését, az erdélyi magyarság önrevízióját kívánta szol- gálni a Hitel c. félhavonta megjelenő folyóirat, amely Széchenyi igazságából — ,,. . . a magyar föld mindenben nagy parlag" — indult ki. A fe- jezet legterjedelmesebb írása az 1937. évi Vá—
sárhelyi Találkozó (a ,,transzilván diéta") rész-
letes beszámolója és a Találkozón megfogal—
mazott Hitvallása.
A harmadik fejezet ízelítőt ad Venczel ma- tematikai és statisztikai látásmódjáról. Itt kö- zölt első írása bevezetőül a statisztikai adatok hiányát kifogásolja: az 1930. évi román nép- számlálás községi részletczésű adatai még 1937- ben sem jelentek meg, így csak néhány kérdés- körben lehetett hivatalos adatokra támaszkodó tájékoztatást, elemzést készíteni. A statisztikai kiadványokból csak a népesség vallási, nemze- tiségi és anyanyelvi országos és országrészen—
kénti megoszlása volt megismerhető. (Ezekből kitűnik, hogy 1930—ban a magyar anyanyelvű lakosságnak mintegy nyolc százaléka nem ma- gyar anyanyelvűnek vallotta magát.) Elemezte Venczel az iskolázási adatokat is, de ez esetben az jelentett nehézséget, hogy a magyar közép—
iskolások számát csak a vallási adatok alapján lehetett megbecsülni. Az egyetemi hallgatók számának alakulása a nemzeti kisebbségek visz—
szaszorulását jelezte: az 1930—as évek közepén valamennyi nemzetiségnél alacsonyabb volt az egyetemi hallgatók aránya a népesség arányá—
nál (a magyaroknál 32 százalék 79 százalék- kal szemben).
SZEMLE
A harmadik fejezet egy másik tanulmánya
— Néhány adat a székely kivándorlás hátteré—
ből — mélyebb elemzést mutat be. A Hargita lábánál, az Olt völgyében fekvő Csíkdánfalva helyzetét vizsgálta a birtokviszonyok és a nép- mozgalmi adatok egybevetésével. A faluban a földterület korlátozott, a népszaporulat magas, így a növekvő háztartási kiadásokat csak vagy az igények leszállításával, vagy mellékkereset—
ből származó jövedelemmel lehet fedezni.
A mellékkereset azután előbb-utóbb főkere- setté, a paraszt városlakóvá válik. A székelyt ,,. . . a föld dobta ki a világba". Nem kevésbé érdekes A székely népfelesleg című, 1942-ben megjelent dolgozat, amelyben azokkal vitat—
kozik, akik kétségbevonják, hogy a székely—
ség kivándorlásának oka a földhiány. Ugyanis nem lehet abból kiindulni, hogy Székelyföldön 100 kat. hold termőterületre csupán 17 őster—
melő jut. Az előbbi megállapítás megalapozat- lanságát igazolja, hogy a művelési ágak eltartó- képességét figyelembe vevő redukált terület 100 kat. holdjára jutó agrárnépesség már 34,l fő.
(E mutató kidolgozása dr. Schneller Károly nevéhez fűződik.) De Venczel még tovább lép:
a termőterület minőségében meglevő különbsé—
geket is figyelembe veszi, és így Székelyföld agrárnépsűrűsége — a rendelkezésére álló első világháború előtti adatok alapján — 462 fő (összehasonlitásul: a trianoni Magyarországé 35,2 fő), népfeleslege pedig megközelíti a száz- ezer főt. Emellett azt is megállapítja, hogy dr. Szél Tivadarnak a Magyar Statisztikai Szem- lében ( 1941 . évi 8. sz.) megjelent tanulmányában ismertetett vitalitási indexet alapul véve, Szé- kelyföld mozgó népfeleslege 1880 és 1914 között hatvanezer, a két világháború között nyolcvan- ezer főt tett ki.
A negyedik fejezet a társadalompolitikus Venczel Józsefet mutatja be nagyrészt vitairatai alapján. Szó van ezekben az írásokban a szo- ciális munka feltételeiről, a társadalomkutatás hasznosságáról, módszerének helyességéről, foglalkozik Boldizsár Ivánnak a budapesti Nap—
keletben megjelent, erdélyi tapasztalatairól szóló cikke körüli vitával. A Metamorphosis Transylvaniae c. írásban a Makkai Sándor által 1931-ben megfogalmazott ,,Magunk revízió- já"—nak lényegét fejti ki az erdélyi életváltásról, a közszellemről és annak pilléreiről (kultúra, hivatástudat, társadalomszemlélet), a változás kívánalmairól. Végül olvashatjuk gondolatait Bözödi György Székely bánja c. könyvéről, válaszol az Erdélyi Fiatalok e. folyóiratnak a Hitel ellen intézett támadására, és kifejti véle—
ményét M. Manoilescunak a hivatásszervezke—
déssel kapcsolatos javaslatáról.
A kötet legterjedelmesebb fejezetéből a kul—
túrpolitikus ismerhető meg. Szinte természetes, hogy Venczelt mint a kisebbségi sorsban élő magyart nagyon foglalkoztatta a ,,kis nép — elit—
nép" kérdésköre, amelybe beletartozik az új intelligencia útja, kinevelése, a Collegium
1127
Transilvanium látomása. Lelkesedés fűti Már- ton Áron püspök népnevelő rendszere c. írását,
a népnevelés szerinte tudomány és egyben mű- vészet is.
Az erdélyi kultúrproblémákkal kapcsolat- ban Venczel elsősorban az Erdélyi Múzeum—
Egyesület 75 évével foglalkozik, de összefog- lalja a népnevelés teendőit, és ismerteti az er—
délyi magyar kulturális folyóirat-kiadás rend- szerét. Helyet kapott a kötetben egy Művelő- déspolitikai terv című anyag is, amely az Er—
délyi Magyar Közművelődési Egyesület részére készült.
Az ötödik fejezetet egy eddig kéziratban ma- radt anyag zárja. Ez Venczel utolsó nagy mü- véhez kapcsolódik, és A romániai magyar iro- dalmi lexikon alapvetése címet viseli.
Az utolsó fejezetben az egész és az erdélyi magyarságért aggódó tudós mutatkozik be.
Szekfű Három nemzedékére és Kodály meg—
állapításaira hivatkozik 1935-ben, és írja:
,,. .. kultúrát épitő erőinket a népben, a ha- gyományban és az európai kultúrhatásban mutattam be". Ez a gondolat vezérli a Jóba- rátban megjelent felhívásában, A magyarság néprajza cimű kétkötetes művel foglalkozó írá- sában és az erdélyi képzőművészek 1930-ban Kolozsváron megrendezett kiállításának mél—
tatásában is.
A Magyarság és nemzetiségek cimű írásban, valamint a Szórvány és diaspóra cimű elem- zésben újra a társadalomstatisztikus jelenik meg. Az előbbiben adataival azt mutatja, hogy 1910—ben ,,. .. mindenik magyar népcsoport aránytalanabb társadalmi alkatában, mint a vele együttélő nemzetiségi népcsoport. . ."
(260. old.) (kisebb az önállók, nagyobb a cse- lédek, bizonytalan egzisztenciák aránya), és az aránytalanság a következő évtizedekben nőtt.
Az utóbbi tanulmányban 1941-ben a vegyes házasságok számának növekedésével foglalko—
zott, és megállapította, hogy a vallási, illetve nemzetiségi vegyes házasságok létesítésének nem a biológiai kényszer (az egyező vallású, illetve nemzetiségű társ hiánya) a fő oka. E két írás is igazolja Venczel Józsefnek a kötet záró- fejezetében — A magyar önismeret útja — meg- fogalmazott felfogását, hogy a rendelkezé—
sünkre álló statisztikai ,,. .. adatok távolról sem egyszerű tudományos eredmények, hanem egyidejűleg eszméltető politikai eszközök is."
(268. old.)
*
A kötetbe válogatott tanulmányok, kisebb írások, amelyek egy igen rövid, alig másfél évtizedes alkotó periódus termékei, jól mutat- ják, és talán a részletekre kitérni nem tudó ezen ismertetés is érzékelteti, hogy Széchenyi kínzó önismeretre serkentő és mielőbbi tettre buzdító gondolatai egy évszázad múlva Venczel József munkásságára termékenyítőleg hatottak.
Venczel József korának jelentős és igen sokol-
1128
dalú, rendkívül tájékozott — ezt tanulmányai- nak gazdag jegyzetanyaga is bizonyítja —- tu- dósa volt, akit a tudomány és az erdélyi magyar kisebbség iránti elkötelezettség jellemzett. Ezt nemcsak tanítványainak - mindenki tanítvá- nyának érezhette magát. aki akár csak egyszer is beszélhetett vele —, munkatársainak szub- jektív véleménye, hanem műveinek objektív értékelése is igazolhatja. A most kiadott válo- gatás több tudomány művelői számára hasz—
SZEMLE
nos olvasmány, gazdag kincsesbánya, és ön- kéntelenül felmerül a gondolat: ha már nem volt megoldható a teljes életmű összegyűjtése és újbóli kiadása, legalább Venczel József mű—
veinek telj es — lehet, hogy csak nagy nehézséggel összeállítható — bibliográfiája egészíthette volna ki a szerző születésének 75. évfordulójára em- lékeztető kötetet.
Dr. Domokos Attila
