Fournier, J.-Y.: Munkahelyi hiányzások Franciaországban

(1)

424

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

mít csúcstechnológiának, és időben is változó, nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ipara a csúcs- technológiák terén teljesen elvesztette verseny—

képességét.

A csúcstechnológia az új piacok meghódítá- sának egyébként is csak előfeltétele. A gazdasági sikerhez elsődlegesen a piac mindenkori igényei—

hez való minél tökéletesebb alkalmazkodásra van szükség. Ebből következik, hogy a csúcs—

technológiák terén mutatkozó lemaradás — pél- dául a fejlesztési eredmények gyors adaptálásá- val — részben kompenzálható.

A csúcstechnológiák gazdasági jelentőségét többféleképpen ítélik meg. A Német Szövetségi Köztársaságban 1989-ben kidolgozott ,,Infor—

mációtechpikai koncepció" leszögezi, hogy az Egyesült Allamok és Japán fölénye az informá- ciótechnika több területén, elsősorban a mikro- elektronikában nőtt meg. Ez az állítás kétségkí—

vül igaz, mint ahogyan az is, hogy az informá—

ciótechnika — más területekre is kisugárzó hatá- sa miatt — a technikai fejlődés egyik meghatáro- zó tényezője.

Mivel az információtechnika egy sor részterü- letböl áll, átfogó jellemzése igen nehéz, s ezért a vizsgálatot a gazdaságot igen nagy mértékben átható mikroelektronikára célszerű korlátozni.

A mikroelektronika terjedésével a hagyomá- nyos nyugatnémet termékek mind szélesebb kö- rébe épültek be a csúcstechnika elemei, csök—

kentve azok előállítási költségeit, javítva a mi—

nőségi paramétereket, ami mind belföldön, mind külföldön kelendöbbé teszi ezen árucikke—

ket. Megállapítható tehát, hogy a gondok elle- nére is a nyugatnémet áruk versenyképességét az ún. ,,kombinált" technikák terjedése (hagyo- mányos termék elektronikai részegységgel) ha- tározottan javította.

Az információtechnika térhódítása nemcsak a fogyasztási és beruházási javak minőségére van hatással, de elősegíti a gazdasági szerkezet- váltást, a további előrelépést az informatikai társadalom irányába is. Az immár hagyomá- nyosnak számító három szektor mellett egyre inkább megerősödik egy negyedik, az informá—

ciós szektor is. A nyocvanas években, a Német Szövetségi Köztársaságban ez a szektor már a bruttó érték igen jelentős hányadát adta, és be—

hálózta a teljes nemzetgazdaságot, jóllehet a statisztikai módszerek még nem elég fejlettek ahhoz, hogy ez a népgazdasági mérlegszámítá—

sokban pontosan kimutatható legyen.

Napjainkban az információtechnika ösztö—

nözte innovációs folyamat egyre inkább ,,struk—

turálissá" válik, vagyis egy sor olyan területet átfog, amelyeknek saját, öntörvényű fejlődésük van. Az információtechnika az ilyen irányú fej- lődéssel kombinálva új minőséget, korábbi au- tonóm részterületek összekapcsolódását hoz- hatja létre.

(Ism, : Lakatos Judit)

FOURNIER, J.—Y.:

MUNKAHELYI HIÁNYZÁSOK FRANCIAORSZAGBAN

(Les absenoes au travail: )6 jours par an pour un ouvrier, 3,5 jours pour un cadre.) - Economie el Statistiaue. 1989. 221.

sz. 47—53. p.

1986-ban a francia foglalkoztatottak hiány—

zásai a munkanapok 4,5 százalékának feleltek meg, átlagosan havi 23 munkanapból egyet je- lentettek. A hiányzások több mint feléért (0,5 napért) valamilyen betegség ,,felelős", ezután az ún. kollektív ok (munkabeszüntetés, technikai üzemszünet) következik 0,17 nappal, majd az anyaság, a munkahelyi baleset és az ún. szemé—

lyes ok.

A felsorolt adatok bérszerkezet-vizsgálatból származnak, A felvétel minden egyes munkavál- lalóról kimutatja a munkáltató altal feljegyzett, 1986 októberi távollétek időtartamát és okát.

Az adatfelvétel szempontjából a betegség, az anyaság és a baleset fogalmát pontosan megál- lapították. Valódiságukat a társadalombiztosí- tási szervezet által végzett ellenőrzés biztosítja.

A személyes motívumok gyakran családi ese- ményhez (születés, házasság, költözködés stb.) fűződnek, és fizetett távollétre jogosítanak, de vannak egyéb személyes okok is. A meglevő kimutatásokban a kollektív ok miatti hiányzá- sok típusonként nem választhatók el egymástól.

A vezető beosztású szellemi dolgozók — bár- milyen okból is — átlagosan ötször kevesebbet hiányoznak, mint a munkások. A művezetők, a technikusok és az egyéb foglalkoztatottak távol—

léti aránya kétszer, háromszor vagy négyszer nagyobb, mint a vezetöké. Az eltérések a mun- kafajták mögött meghúzódó változatos indíté—

kokkal magyarázhatók. Egyfelől a hivatástudat és az elkötelezettség a vállalati rangsorban el- foglalt helytől függően növekszik — hangsúlyoz- za a szerző —, és emiatt a ranglétra egyre magasabb fokain gyengül például a betegség, a sze- mélyi és a kollektív ok szerepe a távollétekben.

Másfelől az egyes szakmai pozíciók sajátos koc- kázatokkal és életmóddal járnak. (Például a mű—

vezetők jóval gyakoribb áldozatai az üzemi bal- eseteknek, mint a technikusok és a nem vezető beosztású szellemi dolgozók.)

A foglalkozási csoportonként megfigyelt hi- ányzási arányok különbözőségeit részben az el- térő átlagos életkor, a nők aránya, az ágazati megoszlás magyarázza. Például, ha a szellemi foglalkozásúak anyaság miatt átlagosan több—

ször hiányoznak, mint a munkások, akkor an—

nak nyilvánvalóan az az oka, hogy közöttük több a nő. A strukturális tényezők befolyásának semlegesítésére egyenlőtlenségi analízist, az ún.

LOGIT—modellt alkalmazta a francia statisztikai hivatal, az INSEE. A modell elkülöníti a hiányzást kiváltó minden olyan ok egyedi hatá- sát, amely havonta legalább egy távollétet indo- kol, és az egyes magyarázó tényezőket tisztítja a többi tényező hatásától. Azzal az egyszerűsítő feltételezéssel él, hogy az adott összefüggésben

(2)

425

valamennyi változó azonosan működik, bármi—

lyen legyen is egyéni jelentőségük. Eszerint pél- dául a 30—40 évesek hiányzásai egyformán tér—

nek el a más korcsoportokba tartozókétól, legyen az egyik mondjuk textilipari vezető és épí- tőipari munkás a másik. Ez a modell számításba veszi a foglalkozási csoportot, a nemet, a tevé- kenységi területet, a nemzetiséget, az életkort és a hiányzás anyagi ellentételezésének szabályait (a teljes vagy a részleges kárpótlást), végül a bérezési rendszert (van-e a bérnek egyénenként változó része).

A modell megerősíti a vezető beosztású szelle—

mi foglalkozásúak (az ún. káderek) és a munká- sok hiányzásainak eltéréseit. Igy annak a való- színűsége, hogy egy 40 éves férfi a félkésztermé- keket gyártó iparban betegség miatt havonta legalább egyszer hiányzik a munkásoknál 5,7, a nem vezető beosztású szellemi dolgozóknál 3,4, a művezetőknél 2,4, a technikusoknál 2,6 és az

ún. kádereknél l,l százalék. Lehetséges azonban, hogy az utóbbiak hiányzásait megállapítá- suk bonyolultsága miatt alábecsülik. Mind—

amellett igaz az, hogy a dolgozók hiányzásait annál szigorúbban ellenőrzik, minél előkelőbb helyet foglalnak el a függőségi rangsorban,

Nyers, azaz nem a modellel számított adatok szerint a nők többet hiányoznak, mint a férfiak:

havonta átlagosan l,4 napot, a férfiak 0,9 napjá- val szemben. Az eltérés jelentősen csökken, ha eltekintenek az anyasággal összefüggő távollé- tektől. A nők elsősorban betegség és személyes okok miatt esnek ki a munkából, a férfiak köré- ben viszont gyakoribb a munkahelyi baleset. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a nők beteg—

ség, illetve személyes ok miatti hiányzásai való- színúleg anyai szerepükhöz fűződnek. Másrészt a férfiak munkájuk során nagyobb balesetve- szélynek vannak kitéve A nők és a férfiak hi—

ányzásainak fontos strukturális hatása van: pél—

dául a sok nőt foglalkoztató pénz- és biztosító- intézetekben tízszer nagyobb az anyasággal'ósz- szefüggő hiányzások aránya, mint a viszonylag kevés nőt foglalkoztató építőiparban a munka—

helyi balesetek tekintetében viszont éppen fordí- tott a helyzet.

A modell lehetővé teszi, hogy meghatározzák a nők adott arányának a hiányzások nagyságá- ra gyakorolt ,,tiszta" hatását. Ebből kiindulva például a kereskedelemben a 30 éves nem vezető beosztású szellemiek között annak a valószínű- sége, hogy egy dolgozó betegség miatt legalább egyszer nincs a munkahelyén, a nőknél 3,5, a férfiaknál 2,3 százalék. Az említett ,,tisztaság"

illúziót is kelthet. Még ha azonos is az eltérő neműek szakképzettsége, életkora és munkahe—

lye, hivatásuk gyakorlása és életvitelük ettől még nagyon is változatos lehet. A modell alkal—

mazása javítja ugyan az összehasonlíthatóságot, ám még mindig maradnak nem csökkenthető különbözőségek.

Az életkor nemek szerint másként hat a bi- ányzások mértékére. A nőknél a saját, illetve a

gyermek betegsége miatti távollét 25—35 éves korban a leggyakoribb, mig a férfiaknál a kor előrehaladtával emelkedik. A ,,kollektív" okkal magyarázható távollétek aránya a különböző korcsoportokban eléggé közel áll egymáshoz, a balesetek miatti hiányzás pedig az öregedés elle- nére még állandó18. Más kérdés, hogy a modell strukturális hatásoktól megtisztított adatai szerint a balesetek valószínűsége az öregedéssel növekszik.

Az adatok azt tanúsítják, hogy a különböző okokból előállott hiányzások gyakorisága és a nemzetiség kifejezetten összefügg egymással, amit természetesen nem az emberfajták külön—

bözősége magyaráz. Ezt a szerző három nagy csoportra: a franciákra, a Közös Piac országai—

ból, illetve az Afrikából érkezettekre nézte meg.

Vizsgálta továbbá azt a kérdést is, hogy a hiány- zások idejére járó, illetve nem járó anyagi kár- pótlás és annak nagysága hogyan hat a távollé- tek gyakoriságára és hosszára, Valószínűnek látszott, hogy minden olyan esetben, amikor valaki dönteni tud arról, hiányozzék-e, vagy sem, akkor ott, ahol teljes a kárpótlás, ott a hiányzás gyakoribb. A modellel előállított, fino- mított adatok szerint azonban ez az összefüggés nem érvényesül. Jóllehet a balesetekből szárma- zó távollétért minden vállalat teljes anyagi kár—

pótlást nyújt, a baleseti kockázat A a modell szerint — a teljesebb kárpótlást fizető területeken nem mutatkozik érzékelhetően nagyobbnak.

Ugy látszik, hogy a francia dolgozók egy cso- portja kettős előnyt élvez: magasabb béreket és nagyobb juttatást hiányzás esetére és egyúttal kevésbé veszélyes munkát,

A személyes, illetve a kollektív okból előállott hiányzások gyakoriságának és a kárpótlás nagyságának összefüggéséről ilyen kapcsolatot alig tudtak kimutatni.

A legutóbbi bérszerkezet—vizsgálat minden munkavállalóról megadta az 1986 októberében mulasztott napok számát. Ebből — sajnálatos módon -— nem látható, hogy az adott 31 nap alatt ki hányszor hiányzott, csupán a mulasztott összes napra derül fény,igaz: okcsoportonként.

A kimutatottnál hosszabb lehetett a távollét, ha már az előző vagy a következő hónapban is hiányzott a megfigyelt személy, másfelől rövi- debb egy-egy eset, amennyiben az októberi tá—

vollét ismételt hiányzásokból tevődik össze. F i- gyelmen kívül hagyva most az azonos hónapon belül többször előforduló munkaidő-kiesés le- hetőségét, és bizonyos feltételezéssel egységesen felbontva az (összevont) havi távolléteket, re- konstruálható az adott hónapban megkezdett hiányzások gyakorisága és hossza.

A megügyelt hónapokban a munkavállalók körülbelül 10 százaléka kezdett meg átlagosan tíznapos hiányzást (9 naposat, ha nem vesszük számításba az anyaság miattit). A leghosszabb távolléteket, átlagosan 23 munkanapot, a munkahelyi balesetek okozták, de ezek ritkák vol- tak. A leggyakoribbak az 5 és a 10 nap közötti

(3)

426

hiányzások, és hosszuk megnövekedésével mér- séklődött előfordulásuk száma.

A balesetektöl eltekintve, a hosszú (átlagosan 15 napos) és gyakori távollétek oka betegség volt; 1986 októberében a dolgozóknak csaknem 4 százaléka hiányzott emiatt. Egy-egy ilyen ki- esés a leggyakrabban 5-6 munkanap, azaz egy naptári hétig tartó volt, és az esetek 26 százalé—

kát tette ki. Az emberek egyébként ritkán mu- lasztanak 2 vagy 4 napot, szívesebben egyet vagy hármat, A betegséggel összefüggő távollé- tek kétharmada legfeljebb 10 munkanapot vett igénybe.

Az előbbivel csaknem azonos gyakoriságúak a személyes (2,4%) és a kollektiv (3,2%) okból előforduló hiányzások, de kevésbé hosszúak.

A személyes okból előadódott távollétek az ese—

tek több mint felében nem tartanak ] napnál tovább, és csak 14 százalékuk haladja meg a teljes hetet. A kollektív okkal magyarázható mulasztások az esetek harmadában egynapo- sak, és háromnegyedük rövidebb egy hétnél.

A távollétek a dolgozók rangosabb beosztás- ba kerülésével csökkennek. Bármilyen okból áll- nak is elő a hiányzások, időtartamuk nagyon közel áll egymáshoz, legyen a távollevő vezető vagy beosztott, férfi vagy nő. A vezető beosztá- sú szellemiek ritkábban hiányoznak, és ez a fajta ,,súlyvesztés" a hierarchia minden lépcsöfokán megfigyelhető,

A cikkhez részletes fogalommagyarázat és táblák is tartoznak, az egyik mellékletből pedig ánílgismerhető az alkalmazott matematikai mo—

e .

(Ism. : Somogyi Miklós)

WECK-HANNEMANN, H.——POMMEREHNE, w. W,:

JÖVEDELEMADÖ—ELTXTKOLÁS SVÁJCBAN

(Einkommensteuerhinterziehung in der Schweiz: eine empiri- sche Analyse.) — Schweizerische Zeitschrift für Volkswirtschaft und Statistik. l989. 4. sz, SIS—556. p.

Az utóbbi években több tanulmány foglalko- zott a második gazdasággal, amelynek eredmé—

nyei a hivatalos adatszolgáltatásokban nem je- lennek meg. Igy az ott szerzett jövedelmek nem szerepelnek az adóbevallásokban és adóstatisz- tikákban. Becslések szerint Svájcban a jövedel—

mek eltitkolásának mértéke a jövedelmek 10 százalékát teszi, így 1973—ban kereken 93 milli—

árd dollárt, növekedése pedig felülmúlja a bruttó társadalmi termék 1973 és 1981 közötti 14 szá- zalékos növekedési ütemét. Érthető, ha a pénzü—

gyi hatóságok intenziv ellenőrzést követelnek, de a kérdés beható vizsgálatát sürgetik a polito—

lógusok is, annak minden gazdasági és szocioló—

giai vonatkozásával. A jövedelemeltitkolás min- denekelőtt annak a jele, hogy a polgár bizalmat- lan saját közösségével szemben. A szerzők a svájci kantonok példáján vizsgálják az adóter- hek, az -ellenőrzés és a -csalás összefüggéseit.

Erre a célra korábban nem alkalmazott mód—

szert: az ökonometriai modellel történő elem- zést alkalmazzák.

Abból a feltételezésből indulnak ki, hogy az adóeltitkolás kockázatos döntés a saját jövede- lem, illetve haszon maximálása céljából. Az adózó döntésében a szerzők szerint négyféle in- díték játszik szerepet (ezek a modellben mint magyarázó változók szerepelnek): a jövedelem—

eltitkolás kiderülésének valószínűsége, a pénz—

büntetés nagysága, az adókulcs mértéke, a való—

di (be nem vallott) jövedelem nagysága. Nyil—

vánvaló, hogy a felfedezés valószínűsége és a várható büntetés mértéke az adóeltitkolás ellen hatnak, mig a magas adókulcs és a nagyobb jövedelem inkább mellette. A kockázat minden- esetre fontos tényező, de hogy az egyes motivu- mok végülis mekkora és milyenirányú hatást fejtenek ki, az csak tapasztalati úton, a modell becslésével határozható meg.

Az adóeltitkolás függvényében a már említett négy változón kivül nem bérjellegű jövedelmek és különböző karakterisztikus változók szerepelnek, amelyek intézményi berendezések és kii- lönböző intézkedések, rendeletek hatását szám- szerűsitik. A kantonok adatait az 1965., 1970.

és 1978. évre vonatkozóan figyelték meg; egy- aránt használtak a becsléshez keresztmetszeti és longitudinális adatokat, viszont az alkalmazott technikai részletekre nem tértek ki. A becslést a legkisebb négyzetek klasszikus módszerével vé—

gezték el.

A következőkben a szerzők az egyes változók meghatározásával foglalkoznak. Igy például az adóeltitkolás mértékét az adóhatóságoknak tett bevallások és a más adatforrások alapján ren—

delkezésre álló jövedelemadatok különbségének tekintették. Magától értetődik, hogy az árnyék—

gazdaságban szerzett jövedelmekre csak becslé—

sek állnak rendelkezésre. A szerzőknek sikerült azonban az eltitkolt jövedelmeknek mind a számszerű értékét, mind azok arányát kimu—

tatniuk,

A becslési eredményeket részletesen bemutat—

ják. Ezek általában kielégítők. A paraméterek előjele a várakozásoknak megfelelően alakult, és számszerűségükben többnyire szignifikánsak.

Az adóeltitkolás felfedezésének valószínűsége és a bírság nagysága, mint várható volt, negatív kapcsolatban van a függő változóval, bár az utóbbi magyarázó változó paramétere nem bi- zonyult szignifikánsnak. Ezzel szemben a magas adókulcs növeli a jövedelemeltitkolások valószi- nűségét. Ha az adókulcsot egy százalékkal nő—

velik, ez az eltitkolt jövedelmeknek mintegy nyolcszázalékos emelkedését eredményezi. Ha- sonlóképpen pozitiv összefüggés mutatkozik a valódi jövedelemnagyság és a jövedelemeltitko-

lás között, bár a paraméter ebben az esetben sem szignifikáns. Az intézményes és szerkezeti változásokat kifejező változók paramétereinek értékei általában az a priori ismereteknek feiel—

nek meg.