Szabóné Medgyesi Éva és Molnár István kandidátusi értekezésének vitája

(1)

SZABÓNE MEDGYESI ÉVA ÉS MOLNÁR ISTVÁN KANDIDÁTUSl ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA

DR. FAZEKAS BÉLA

A Magyar Tudományos Akadémia Tudo- mányos Minősítő Bizottságának Bíráló Bizott- sága 1983. szeptember 23-án nyilvános vi- tára bocsátotta Szabóné Medgyesi Évának és Molnár Istvánnak, a Központi Statiszti- kai Hivatal munkatársainak ,.A termelőerők és a vállalatok fejlődése a mezőgazdaság—

ban"1 című kandidátusi értekezését. A Bíráló Bizottság elnöke Fekete Ferenc, a közgazda-

ságtudományok doktora, titkára Lehocki lu- dit, a közgazdaságtudományok kandidátusa.

az értekezés opponensei Csizmadiáné Szé- kely Magda, a közgazdaságtudományok dok—

tora és Németi László, a mezőgazdasági tu—

dományok kandidátusa voltak. A Bíráló Bi—

zottság tagjai voltak továbbá Kukovics Sán- dor, a közgozdaságtudományok kandidátusa, Lőkös László, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa és Szemes Lajos, a mezőgazda- sági tudományok kandidátusa.

A KUTATÁS! EREDMÉNYEK USSZEFOGLALÁSA

A mezőgazdaság termelőerői a szocialista tulajdon alapján fejlődtek. A fejlődés hor- dozói az állami és szövetkezeti nagyüzemek voltak. A mezőgazdasági vállalatok termelé—

si támogatásával a háztáji és a kisegítő gaz- daságok kisvállalkozói önállóságukat meg- tartva megújultak, és túlnyomórészt a szo—

cialista nagyvállalatok, áfészek üzemágaként végzik tevékenységüket.

A szerzők nem tűzték célul a vállalati (fő- leg termelőszövetkezeti) egyesülések okát, módját feltárni és minősíteni, kutatásaikat a kialakult vállalati formák és méretek vizsgá- latára összpontosították. A vállalati egyesülé- sek koncentrációs folyamatokat is megindí- tották. A fejlesztési eszközök nagyobb töme-

1 A tanulmány könyv formájában is megjelent (A szocialista vállalat. 12. köt. Akadémiai Kiadó. Buda- pest. 1981. 178 old.), melyet a Statisztikai Szemle 1982. évi 3. számában (316—317. old.) Benet Iván, a közgazdaságtudományok kandidátusa ismertetett.

ge teremtette meg a gyorsabb előrehaladást, a struktúraváltoztatás feltételét. A koncentrá—

ció elméletileg várható előnyei többnyire csak néhány év elteltével érvényesültek. Az egyesüléseket követő átmeneti megtorpanás ideje vállalatonként nagyon különböző volt.

A gazdasági végeredmények bizonyíthatóan pozitívak, a falvak társadalmi. kulturális vi—

szonyaira gyakorolt hatása sok esetben el—

lentmondásos.

A koncentrációval egyidejűleg növekedett az állami gazdaságok és a termelőszövetke- zetek méretének szóródása, ami a termelés alapvető tényezőinél eltérő mértékű volt.

A vállalati termelés szerkezete a koncent—

ráció hatására nem egyszerűsödött. A vál- lalati össztevékenységben a vertikális terme- lési struktúra egyre általánosabb. Az állami gazdaságok több mint kétharmadában volt 1980-ban az állattenyésztés—termékfeldolgo- zás profil a meghatározó. A szövetkezetek közel kétharmada a növénytermelésre szako—

sodott. ezt követik a nem mezőgazdasági termelésre (180/0). majd az állattenyésztésre

(160/0) szakosodottak.

A megnövekedett vállalati méret a mező- gazdasági termelés szakosodására is hatott.

Ennek folyamatát öt növénytermelési (gabo—

na. ipari növények, zöldség, szőlő és gyü—

mölcs, egyéb növénytermelés) és ugyanannyi állattenyésztési (szarvasmarha. sertés, juh, baromfi, egyéb állattenyésztés) ágazatcso- port árbevétele alapján kombinatorikai mód- szerrel vizsgálták a szerzők.

Az állami gazdaságok közül ritka (3—50/0) az egyetlen növénytermelési vagy állatte—

nyésztési ágazatcsoporttal foglalkozó gazda—

ság, a többség sokágazatú termelést folytat.

A vizsgálat a szövetkezetekben is sakágaza- tú tevékenységet tárt fel. a növénytermelés—

ben és az állattenyésztésben egyaránt. Vala- mennyi árutermelő ágazatcsoport azonban csak a gazdaságok 6—7 százalékánál fordul elő. Mindkét vállalati formánál a 8 ágazat- csoportos termelés a leggyakrabban előfor—

(2)

duló, a gazdaságok és az árbevétel közel 30 százalékára jellemző.

A növénytermelési ágazatok többségének mérete már a hetvenes évek közepén alkalmas volt az iparszerű termelésre. A magasabb jövedelmezőségű ágazatok mérete a területi koncentrációnál nagyobb mértékben nőtt. Az állami és szövetkezeti vállalatok egy- formán reagáltak a gazdasági szabályozók- ra. Termelési szerkezetük is közeledett egy-

máshoz, ami arra enged következtetni. hogy a termelési szerkezet nem a tulajdonviszo—

nyokból eredő szektorsajátosság, megfelelő szabályozókkal irányítható.

Az állattenyésztés koncentrálódása gyorsabb és nagyobb fokú volt, mint a növény- termelésé. Az állatot tartó gazdaságok szá- ma csökkent, és így a gazdaságonkénti át- lagos állatállomány növekedési indexe jelen- tősen felülmúlta az állatlétszám egészéét, A vállalati átlagszámok az állatállomány való- ságos koncentrációját korlátozottan érzékel—

tetík. A sorozatos egyesülések miatt az ál- lományt gyakran szétszórtan, különböző is- tállókban helyezték el, Az állattenyésztés kon- centrációja kevésbé függött a vállalati mé—

rettől. mint a növénytermelésé.

A differenciáltság statikusan is jelenlevő, állandó jelensége volt a mezőgazdasági vál- lalatok tevékenységének. Nem csupán terme—

lőszövetkezeti, hanem állami gazdasági ka- tegória is. Előídézésében a különbözeti föld- járadék erőteljes hatása szinte minden idő- szakban kimutatható.

A differenciáltság mértéke függ a megje—

lenítés kiválasztott módszerétől, a mutatószá- mok típusától. 1968 előtt a termelési színvo- nal mutatója volt a leggyakrabban használt

mérőszám, 1968 után az eredmény (a brut—

tó vagy nettó jövedelem) került előtérbe. A mutatók — a mezőgazdasági vállalatokban ——

a földterülethez. az új értéket létrehozó em- beri munkához és a ráfordításokhoz egyaránt viszonyíthatók. A jelöltek megítélése szerint a munkaerőre számított differenciáltsági mé- rőszámok jelentősége növekvő. a területre számítottaké veszít jelentőségéből. A szövet- kezetekben magasabb a nyereség a ráfordí—

tásokhoz és az eszközökhöz képest, jobb az eszközhatékonyság, több fejlesztési eszköz képződik (az eszközállományhoz mérten). és alacsonyabb a költséghányad, mint az álla—

mi gazdaságokban.

A földminőség differenciáló hatása a sok ágazatú gazdálkodásban veszít jelentőségé- ből. Mindez nem úgy következik be, hogy a különbözeti földjáradék jelentősége. abszolút értelemben vett tömege csökken. hanem ösz—

szetettebb módon. más tényezők hatására mérséklődik a vállalati gazdálkodásban ját-

szott szerepe.

A differenciáltságot a termelési színvonal- lal mérve —- amely a jelöltek munkájában a

6.

mezőgazdasági halmazatlan termelés és a termőterület hányadosa -— az állami és a szövetkezeti gazdaságokban egyaránt a szél—

ső értékek szerepének és súlyának növeke—

dése volt megfigyelhető. A földminőség függ—

vényében vizsgált szóródás alig változott 8 év alatt. A termelési színvonal alapján mért szóródás 3—6-szor felülmúlta a föld minősé- gét. Ahol tehát a termelés intenzifikálása lezajlott, gyors ütemben javult a hozam és a hatékonyság.

A hatékonyabban termelő üzemek elszaka—

dása a többiektől a vertikális termelésszer- kezet kialakításának következménye. Emel- lett a magas termelési színvonalon gazdál—

kodók nyeresége -- a vállalati fejlesztés lé- nyeges forrása — a termelési értéknél dif- ferenciáltabban növekedett. Az egyértelműen megfogalmazott társadalmi érdek. a jobb ha- tékonyságú vállalatok gyorsabb fejlődése, a vállalati fejlesztési eszközképződés oldaláról

mégsem valósul meg következetesen.

A mezőgazdaság eszközigényessége körül—

belül a hazai iparéval egyenlő. Amennyiben a földterülettel mint állóeszközzel számolunk, megközelíti a szállítási és hírközlési ág ki—

emelkedően legmagasabb eszközigényét. Az eszközigény a mezőgazdaságban a háztáji és kisegítő gazdaságokban a legalacsonyabb, itt nem egészen egy forint értékű esz- köz szükséges egy forint bruttó termék elő- állításához. (A kistermelés eszközigénye. bár határozottan növekszik, számbavételi pontat- lanságok miatt a reálisnál alacsonyabb: gya- rapodnak az olyan eszközök, amelyek kettős vagy többszörös célt szolgálnak, például jár- művek. az új lakóépületek bizonyos részei.) Ennél a szövetkezeti gazdaságokban 42, az állami gazdaságokban 64 százalékkal nagyobb az eszközigény.

Az állami gazdaságok termelése még ma

is eszközigényesebb, mint a szövetkezeteké.

A különbséget részben magyarázza az eltérő termelési szerkezet. Az utóbbi években azonban az állami gazdaságok eszközigénye — ha kismértékben is, de — csökkent, a szövet- kezeteké még az 1980—as évek elején is nőtt.

Ez az irányzat jól jelzi a gazdasági fejlett—

ség szintjének változását. A termelőszövet- kezeti gazdaságok átlagosan is eljutnak az állami gazdaságok néhány év előtti állapo- tához. Egyes csoportjaik pedig az állami gazdaságok derékhadával azonos szinvona—

lon, azonos termékösszetételt ugyanolyan technikával állítanak elő. Az eszközigény ilyen értelemben csak meghatározott időben szektorsajátosság.

A jelöltek számításai bizonyítják, hogy a növénytermelésben és az állattenyésztésben egyaránt található eszközigényesebb és ke—

vésbé eszközigényes ágazat. Kiuaró eszköz—

igényű termék a szántóföldi növénytermelés- ben nincs. Az ültetvényes kultúráknál viszont

(3)

közel háromszoros az eszközigény a szántó- földi termelés átlagához képest. Az állatte- nyésztésben a szarvasmarha ágazat terme- lése a legeszközigényesebb. lgényesség sor—

rendjében a sertés-, a juh- és a baromfite—

nyésztés következik.

A vállalati döntéseket az eszközhatékony- ság népgazdasági értelmezésű mutatója ke- vésbé befolyásolja. Lényegesebb az ágaza- tonkénti eszközigény amortizációs költség—

vonzata. Az ingatlanok megtérülése lassú, a gépeké gyors, így nagyobb az évi amortizá—

ciójuk. A termeléshez viszonyított amortizá- ciós költségigény már a növénytermelési, illetve állattenyésztési ágak átlagában sem különbözik. Ezért nem jár lényeges ráfordí- tási (költség-) többlettel a vállalatok számá- ra az ágazatok arányos fejlesztése, legfel- jebb nincsenek ennek tudatában. A szerzők kutatásai egyben rávilágítanak a közkeletű eszközhatékonysági -— eszközigényességi -—

számítások igen jelentős elméieti hibájára.

A ,,tartósabb", tulajdonképpen több évtized alatt funkciójukat változatlanul betöltő esz- közöktől ugyanolyan arányú megtérülést kö- veteinek meg, mint a néhány év alatt elhasz—

nálódó gépektői, járművektől. A jelenlegi hatékonyságvizsgálati módszerek a gazda—

ságokon belül az ingatianigényes ágazato- kat szükségszerűen elmarasztalják és ugyan—

ígya mezőgazdaságot mint népgazdasági ágat, ahol az eszközök nagy hányada (70 százaléka) ingatlan.

CSIZMADIÁNÉ SZÉKELY MAGDA OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÖL

A jelöltek a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai, több mint két évtizede részt vesznek a mezőgazdasági vállalatok gazdál—

kodásának és az arra ható tényezőknek a vizsgálatában, az ehhez szükséges statiszti—

kaí tájékoztatási rendszer kiépítésében, az adatbázis feldolgozásában. Aktív közreműkö- désükkel készülnek olyan mezőgazdasági ki- adványok, amelyek mind a gazdasági irányi- tás, mind a tudományos kutatás, elemzés nélkülözhetetlen forrásanyagai.

A jelöltek tudományosan foglalkoztak a termelőerők és a termelési eredmények dif- ferenciáltságának, a földminőség és a gaz- daságméret hatásának szerepével. Módszert dolgoztak ki a termelési struktúra és a sza—

kosodás mérésére. Vizsgálták a beruházás.

az eszközgazdálkodás, az ágazati eszközha- tékonyság problémáit, a gazdasági szabá- lyozás hatását a mezőgazdaságban. Kutatá—

si tevékenységükkei (: ,,Szocialista vállalat"

Országos Távlati Tudományos Főirányhoz kapcsolódtak.

Kandidátusi értekezésként benyújtott ta—

nuimányukban azt a történelmi folyamatot mutatják be, amikor a szocialista mezőgaz—

daság kialakulása. megszilárdulása folyt. Ek—

kor épült ki az a sokszínű vállalati rendszer.

amely alkalmas kerete a termelőerők fejlő- désének. a problémákkal terhes. de összes- ségében eredményes működtetésnek.

A gazdag vállalati adatbázis módszeres, komplex, a gazdasági irányításba ágyazott feldolgozásával a vállalati szféra rendkívül gyors fejlődésének több, eddig fel nem tárt vagy alig ismert mozzanatát. összefüggését világítják meg, teszik széles körben hozzá- férhetővé a szerzők. Ezzel mind tartalmi.

mind módszertani vonatkozásban hasznosan hozzájárultak az agrárgazdasági tudomá—

nyos ismeretek gyarapításához.

Objektivitásra törekedve, mértéktartó meg- fogalmazásban ellentmondásos agrárfejlő- dést mutatnak be a jelöltek. A gyors ütem—

ben növekvő agrártermelés. a szocialista nagyüzemi rendszer a központilag megfogalmazott és szorgalmazott társadalmi célokat és igényeket -— a belső szükségletek fedezé- sét és az export fokozását — szolgálta, de —- amint a szerzők elemzéséből is látszik — nem mindig ésszerű. korszerűsítő, iparosító terme- iőbázis-váltás, beruházás, nem mindig át—

gondolt szervezeti átalakítás, méretnövelés (gazdaságok összevonása) ment végbe. Ezt a folyamatot a gazdaságirányítási és támo- gatási rendszer is ösztönözte, sőt néha ad—

minisztratíve is erősítette, ami romló haté—

konysághoz vezetett a gazdaságok igen je- lentős hányadánól. Megállapítják a jelöltek, hogy mind a központi irányítás. mind a vál—

lalati vezetés felelőssége nagy a gazdasági fejlődésben. De mindenképpen a központi szabályozás, nemcsak az ágazati irányítás, hanem az egész gazdaságpolitikai és esz- közrendszer konzisztenciáját kell úgy alakíta- ni, hogy a szükségszerűen keletkező ellent—

mondások időben feloldhatók legyenek, és ne vezessenek gazdasági egyensúlyi zava- rokhoz.

A vállalati és ágazati eredmények alaku- lásában jelentős szerepe van a vertikum—

szemléletnek. A mezőgazdaság, a feidolgo—

zó ipar, a forgalmazás szférájában működők partnerkapcsolata jelentősen javíthatja vagy ronthatja a gazdasági eredményeket. Ezt ma statisztikailag nehéz követni. Még a társulá—

sos és szerződéses kapcsolatokra vonatko—

zóan is kevés információval rendelkezünk.

További probléma, hogy az értéki mutatók sokféleségük eiienére is torzítanak, különö- sen a ráfordítás és a hozam összevetésénél, az eszközigényesség mérésénél.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a be- nyújtott tanulmány tartalmi és módszertani szempontból egyaránt igényes, színvonalas

alkotás. Több vonatkozásban újat ad, gaz—

dagitja az agrárgazdasági tudományt. Jó felépítésű, világos stílusban. tömörségre tö—

rekvően megírt munka. Minden szempontból

(4)

309

megfelel a kandidátusi értekezéssel szem—_

ben támasztott követelményeknek.

iNEMETl LÁSZLÓ OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÖL

Az önálló vállalati gazdálkodás kibontako—

zása, a kibontakozás törvényszerűségeinek feltárása a mai gazdaságpolitika és tovább—

fejlődésünk egyik legfontosabb kérdése.

Ezért a jelöltek témaválasztása feltétlenül időszerű.

A benyújtott disszertáció nem csupán gazdag adattárával, hanem átfogó, rövid, érté- kelésével is fontos dokumentációs és értékelő anyag. Külön érdeme, hogy az egész mező- gazdaság termelési és társadalmi fejlődését a maga sokoldalúságában teljeskörűen, szek- toronként mutatja be.

Jelentős eredménye a termelőerők, a ter—

melési struktúra és azok hatékonyságának vizsgálata és szektorális összehasonlítása, amely Szabóné Medgyesi Éva munkája.

Megállapítja. hogy a jobb biológiai, techno—

lógiai feltételekkel rendelkező ágazatok nőt- tek gyorsabban, míg a nagy, élőmunka- és beruházásigényes ágazatok csak jelentős ál- lami támogatás mellett voltak fejleszthetők.

Ez a komplex értékelés az ágazatok és vál- lalatok teljes körű ismeretét is feltételezi.

Dicséretes a közgazdasági viszonyok rö- vid, frappáns értékelése, ami a lezajlott fo- lyamatok reális minősítését is magában fog- lalja. A termelés hatékonyságának vizsgála- tához használt változatlan és folyó áras, valamint a bruttó, a nettó, a halmozatlan ter- melési érték polemikus bemutatása a disz- ,szertáció egyik legsikerültebb része. Az elő- nyök és a hátrányok ismertetésén kivül a szerző számszerűen is bizonyítja az egyes mutatók különbségeit. Németi László szerint az 1960—as árbázis használata itt a jelentős árdiszparitás miatt irreális.

Molnár István részletesen elemzi a válla- lati és az ágazati méret és koncentrációs folyamat alakulását, ennek gazdasági hatását.

Reálisan értékeli az erőltetett összevonások gazdasági és politikai következményeit.

Az V. fejezetben jól összehangolt munká- val elemzik a termelésfejlesztés feltételeit.

Szabóné Medgyesi Éva a beruházások ala- kulását egészen férőhely-, illetve telepítés- mélységig elemzi. Molnár István a fejlesztési eszközök képződését, a forrás oldal alaku- lását tekinti át. A munka értéke éppen a többoldalú vizsgálat és a megállapítások, jelzések egybehangzása, az új megállapítá- sok az ágazatok eszközigényességéről. Az eszközösszetétel és az amortizációs kulcsok szerepének bemutatása gazdaságpolitikailag figyelemre méltó. A vállalatok számára nemcsak a termelésben lekötött eszközök, hanem sokkal inkább az eszközök elhasználódási és

pótlási ideje a meghatározó. Meggyőzően bizonyítják, hogy az egyes ágazatok és üze—

mek eltérő eszközösszetételéből fakadó jöve- delemigényt (-szinvonalat) (: továbbiakban gazdasági szabályozó rendszerünk finomítá- sa során "is érdemes figyelembe venni.

A legfontosabb pozitívumok kiemelése után néhány észrevételt tett a vitatható megálla- pításokról.

A vállalatok gazdálkodási színvonala, esz- közkihasználása, az anyagfelhasználás ha—

tékonysága javult. Ehhez hozzájárult a ter—

melési struktúra kedvező változása.

Az opponens véleménye szerint a mező- gazdasági termelésben a föld szerepe, kü- lönösen a földmínőség differenciáló szerepe növekszik. Az ültetvénytelepítés megítélésé—

ben sem ért egyet a szerzőkkel.

Vitathatónak tartja, hogy a termelési rend- szereket a mezőgazdasági vállalatok köz- ponti irányítási eszközének tekintik a szer—

zők. Véleménye szerint a termelési rendsze—

rek szolgáltató szervezetek, és semmiképpen sincs középirányitó funkciójuk.

Ugyancsak vitatható a termelési érték hek- tárra vetített mutatójának alkalmazása. Né—

meti László szerint csak a nyereség (terület- re, élő munkára, eszközre, vagy költségre) vetített mutatója orientálja a vállalati dönté- seket. A termelési érték elsősorban a meny- nyiségi szemlélethez tapad.

A dolgozat jó stílusban, világos, közérthe—

tő nyelvezettel készült. A tanulmányban vizs- gált hosszú és bonyolult időszaknak 178 oldalon való szinte teljes körű bemutatása elismerésre méltó teljesitmény, amelyet csak az anyag biztos ismeretének teljes birtoká- ban lehet megvalósítani. Ez a biztonságos, anyagkezelés a szerzők széles körű egyéb közös és egyéni publikációs tevékenységé- ben is tükröződik.

A szerzők színvonalas elemző és jelentős forrósértékű dolgozata, valamint a disszer- táció benyújtása óta végzett kiemelkedő pub- likációs tevékenysége alapján javasolja a tudományos fokozat odaítélését.

A VITA

Vági Ferenc, a közgazdaságtudományok doktora hangsúlyozta, hogy a disszertáció le- zárása óta a jelöltek a vállalati gazdálkodás elemzésének számos területén előreléptek.

Ezek közül igen fontosnak ítéli a mezőgaz—

dasági vállalatok szakosodására kidolgozott módszerük továbbfejlesztését. az egynemű tevékenységet folytató vállalati csoportok magatartásának, mozgási és fejlesztési le- hetőségeinek elemzését.

A jelölteknek a Tudományos Minősítő Bi—

zottsághoz benyújtott értekezése új statiszti—

kai módszereket és a módszerek alkalmazá—

sával levont következtetéseket tartalmaz. A

(5)

szerzők az automatikus osztályozás alkalma- zásával olyan új eljárást vezettek be a köz- gazdasági elemzésbe. amely kiszűri a vállala- ti szervezeti változásokból, az árak változásá- ból adódó összehasonlítási problémákat. A szélső — legjobb és legrosszabb — csopor—

tok kiemelt bemutatásával a differenciáló- dás következményeire és jövőbeni alakulá- sára mutattak rá.

A jelöltek — benyújtott tanulmányukon túl- menően is — publikációikban a gazdálkodás legégetőbb kérdéseiben foglaltak állást. azo- kat gazdag stotisztikai adatokkal világítot—

ták meg. ilyenek például: a mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez, a me—

zőgazdaság állami támogatása és adózása.

a beruházások forrásainak és megvalósulá—

sának vizsgálata.

Végül ismételten hangsúlyozta, hogy a je- löltek nem csupán értekezésükkel, hanem a Központi Statisztikai Hivatal kiadványaiban és egyéb tanulmányaikban közzétett magas színvonalú elemzéseikkel a mezőgazdaság és a vállalati formák fejlődésének új vonásait korszerű módon mutatták be. továbbfejlesz—

tették a közgazdasági elmélet jelentős terü- leteit. a statisztikai adatbázis és csoportosi- tások létrehozásával segítették a gyakorlatot.

Várhelyi István, a közgazdaságtudományok kandidátusa egyetértett a disszertációban al- kalmazott hatékonysági mutatók számítási módszerével, illetve az abból levont követ- keztetésekkel. A mezőgazdaságban és az er- dőgazdálkodásban is igen nagy az állóesz- közökből az ingatlanok aránya, amelyek több évtized alatt adják át értéküket az új termé- keknek. Valóban nem helyes — sem elméleti, sem gyakorlati megfontolásokból —- az ingat—

lanoktól olyan megtérülést várni, mint a né—

hány év alatt elhasználódó gépektől. Ezért tartja újszerűnek és rendkívül időszerűnek a jelöltek által bevezetett hatékonysági számí- tásokat. Nevezetesen azt, hogy nem az esz—

közértékhez mérik a termelés valamilyen eredményét (értékét, nyereségét). hanem az eszközök folyó évi elhasználódásához (amor- tozációjához). A disszertációban alkalma- zott más eljárások is kitűnően alkalmazhatók az erdőgazdasági vállalatok elemzéséhez. az erdőgazdálkodási ágazat más népgazdasági

ágakkal való összevetéséhez.

A Tudományos Minősítő Bizottsághoz be- nyújtott értekezés külön érdemének tartja.

hogy társszerzői együttműködéssel készült.

Korunkban az ismeretanyag olyan hatalmas mennyiségével kell megbirkózni a kutatónak, hogy egyre kevésbé képes azt egyedül meg- tenni. A jelentős kutatásokat a jövőben egy—

re inkább team-ekben kell végezni.

Fekete Ferenc, a közgazdaságtudományok doktora szerint a termelési rendszerek nem mint önálló szervezetek fejtik ki tevékenysé- güket, de ennek ellenére is hatékony eszkö-

!

zei az irányításnak. Közreműködésükkel sőt kezdeményezésükkel új ismeretanyag áram- lott be a mezőgazdasági termelésbe. Sajá- tos vonása volt ennek a folyamatnak, hogy a rendszeren kívüliek termelésében is ter- jedtek az új biológiai anyagok, eljárások. A rendszerek tevékenységét a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nem csupán gondosan figyelte, hanem közreműködött az új fajták és hibridek beszerzési lehetőségei- nek megteremtésében. ilyen vonatkozásban feltétlenül az irányítás egyik — nem admi- nisztrativ - eszköze a termelési rendszer.

RÉSZLETEK

SZABÓNÉ MEDGYESI ÉVA VÁLASZÁBÓL

A disszertációt elismerő és bíráló megjegy—

zéseket megköszönve kifejtette, hogy vala- mennyi lényegbe vágó kérdésben egyetérte- nek az alapos tanulmányozáson nyugvó fenntartásokkal is.

A mezőgazdasági termékek és nem mező—

gazdasági eredetű termelő felhasználások árairól a disszertációban a következő talál- ható: .,A mezőgazdasági termelői árszinvo-

nal az 1966., 1968. majd 1970. évi áremelés

ellenére sem közvetítette a társadalmilag szükséges ráfordításokat, alatta maradt az eszmei árnak." Az árindexek ötéves periódu—

sokra tagoltan szerepelnek a tanulmányban.

Mint ahogy opponensi véleményében Néme—

ti László megjegyzi. 1976 után, különösen 1980-tól az agrárolló tovább nyílott. 1982-ben a termelői értékesítési árak 125. az ipari ere- detű termelő felhasználások ára 117 száza- lékkal haladta meg az 1960. évit. A két in—

dex különbözősége csupán 8 százalékpont, az árak diszparitása 1982—ben hasonló az 1960. évihez. A jelen időszakot vizsgáló ku- tató 1—2 évtized múlva ugyanolyan problé- mával küszködik majd, mint amilyennel napjainkban az elmúlt időszak elemzését vég- zők találkoznak.

Az árindexek, illetve az árak kedvezőtlen alakulása mellett a jelölt szólt a szabályozás más elemeinek. a támogatásnak és az adó- zásnak szigorodásáról is. A disszertáció le- zárása óta a mezőgazdasági vállalatok jö—

vedelmi helyzete e szempontból is romlott.

A támogatások -— beleértve a közvetett úton nyújtott főleg műtrágya— és növényvédő—

szer-kedvezményt -— évi összege 30—32 milliárd forint közötti volt, a közvetett támo—

gatások nélkül 20—25 milliárd forint. lénye- gében napjainkig változatlan. A különféle elvonások. beleértve a másodlagos elvonáso- kat (kamat. biztosítási díj) is — 5 év alatt - 24—ről 37 milliárd forintra emelkedtek. A me- zőgazdaság költségvetési kapcsolatai 1982- ben negatív szaldóval zárultak. A közvetett támogatások nélkül számított egyenleg már hosszú évek óta évente növekvően a mező-

(6)

gazdasági vállalatok számára mutat befize—

tési többletet.

Az értéki mutatók nemcsak a vizsgált je-

lenségeket mérik össze, hanem az árakat, a

termelés vagy a felhasználás szerkezetét is.

Az árak torzítanak, az értéki mutatók csak közvetítik az árakat, de a mutatókban köz—

rejátszanak a strukúraváltozások is. Az álló- eszköz—hatékonyság dinamikáját hozva fel például, az utóbbi két évtizedben hatékony- ságot rontó tényező volt a nagyüzemi terme—

lés térhódítása, arányának növekedése, az állattenyésztés arányának növekedése. Más népgazdasági ágakkal összevetve hatékony- sági problémát is rejt magában a mezőgaz- dasági állóeszközök között az ingatlan ma—

gas aránya. illetve az élő munkát helyette- sítő gépállomóny is. Ezen eszközök nem vagy csak kismértékben termelésnövelő hatásúak.

Hatékonyságot javító tényező volt a kisebb eszközigényű nem mezőgazdasági termelés- nek a mezőgazdasági termelésnél gyorsabb ütemű növekedése. A két fő vállalati forma, az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek eszközhatékonyságának megítélésekor is számolni kell az állami gaz- daságok eszközigényesebb termelési szerke—

zetével, az állattenyésztés, a szőlő- és gyü—

mölcstermelés nagyobb súlyával és a nem mezőgazdasági termelésben az élelmiszer—

ipari feldolgozás magas arányával.

A disszertáció csak parciális hatékonysá—

gi mutatókkal számol. A komplex hatékony—

sági mutató — amely a nettó termeléshez méri az eszközök egytizedét és a munkabér 1.5-szeresét - a mezőgazdaság számára ked—

vezőtlen, mert a nettó termelés kevésbé emelkedett, mint a bruttó termelés és a fel—

használható terméktömeg. A mezőgazdaság- ban a tőke szerves összetétele alacsonyabb, mint az ipar átlagában. A Központi Statisz—

tikai Hivatal a népgazdasági ágak hatékony- ságának egybevetését e mutató alapján vég- zi. A mezőgazdasági áraknak más népgaz—

dasági ágakénál lényegesen alacsonyabb tisztajövedelem—tartalma, valamint az eszkö- zök egytizedes, a munkabér 1,5-szeres értéke- lése miatt ez a számitás a mezőgazdaság kárára szisztematikusan torzít.

A földlekötés Magyarországon és más szocialista országokban sem része a termelés költségeinek. A földhasználat tényéhez en—

nek ellenére kötődik költség, mint például a földadó, a háztáji földmegváltás, a földjá- radék. Ezek együttes összege 1982-ben 5 mil—

liárd forintot tett ki. Ezenkívül a föld termő- képességét javító trágyázás és öntözés költ- sége is a folyó ráfordítások része, A föld ér- tékét a Központi Statisztikai Hivatal a nem- zetivagyon-számitasokban figyelembe veszi a

nettó hozadék elve alapján.

A disszertációban a termelési rendszerek—

ről a következő található: ,,A közgazdasági

és technológiai szervezés sajátos ötvöződé- se, a mezőgazdasági vállalatok központi irá—

nyitásának igen eredményes eszköze volt az elmúlt évtizedben." A termelési rendszerek bár nem voltak -— és többségükben ma sem -— önálló jogi személyek, egy—egy ágazat fej—

lesztéséhez azonban a szűkösen rendelkezés- re álló, importból származó termelőeszközök—

höz hozzájutottak. Az eszközöket a népgaz- dasági fejlesztési céloknak megfelelő ágaza—

tokba, a leghatékonyabban működtető vál- lalatokba juttatták, illetve elősegítették, hogy oda áramoljanak. ilyen értelemben a terme- lési rendszerek az irányítás közvetett eszkö- zei, mint ahogy a szabályozás más elemei is

ide tartozók.

'RESZLETEK

MOLNÁR iSTVÁN VÁLASZÁBÓL

A vertikumszemlélet hiánya fogyatékossága a statisztikának, az elemzéseknek, a kutató- soknak. A mezőgazdasági vállalatokon be!

lüli vertikális termelési struktúráról ma már sokmindent tudunk (ismerjük a létszám. a munkaidő, az állóeszközök, a beruházások megoszlását). de nem ismert például, hogy a vállalati eredmény hányad része származik a nem mezőgazdasági termelésből. A jogi- lag nem önálló gazdálkodó szervek partner- kapcsolatairól már kevesebb az információ.

E kapcsolatok egy része nem is mérhető a statisztika eszközeivel.

A centralizációs folyamat két lényeges vo—

nása, hogy a centralizáció a mezőgazdaság- ban sem főként a földterület, hanem a tőke- koncentráció útján megy végbe. és hogy a hazai mezőgazdaságban szabad az út a ver- tikális tipusú vállalati termelési szerkezet for- málására. (Ennek lehetősége a szocialista országok többségében ma sem egyértelmű.) Napjainkban az állami gazdaságok ötöde, a szövetkezetek negyedrésze termelőerőinek nagyobb részét nem a növénytermelés és az állattenyésztés, tehát a hagyományos, szű- kebb értelmű mezőgazdasági termelés érde- kében használja. Élelmiszer-feldolgozást. -for- galmazást, építkezést végez, sőt az ágazathoz lazábban kapcsolódó ipart is űz, vagy szol—

gáltatást teljesit. A koncentráció és a sza- kosodás beható vizsgálata, ha szerény mér- tékben is, talán hozzájárult ehhez a növe-

kedési pályához.

Egyetértenek Németi László azon megál—

lapításával is. hogy a termelési színvonal nem a legfontosabb hatékonysági mutató. Ez a mutatószám a föld területi termelékenységét méri, mégpedig halmazatlanul. Ebben a mi—

nőségben népgazdasági fontossága vitatha- tatlan. A magyar mezőgazdaság fejlődésé—

nek egyetlen útja — a földterület úgy tűnik megállíthatatlan csökkenése miatt — csak a termelési struktúra belterjes formálása és a

(7)

területegységre jutó hozamok növelése lehet.

A termelési színvonal ezt a kettőt együtte- sen méri. így a mezőgazdaság egészének és a vállalatok egymáshoz viszonyított fejlettsé- gét is hűen jeleníti meg.

A földminőség differenciáló szerepének megmaradását a tézisek kifejtik. Azoknál a vállalatoknál. ahol a mezőgazdasági terme- lés szerepe a vállalati tevékenység egészé- ben nem jelentős (például 20 százalék alatt van). a különbözeti földjáradék relatív ha- tása válik elhanyagolhatóvá. A földminőség differenciáló szerepe ezen közben még nö- vekedhet is.

Az almatermelés, pontosabban a telepítés fokozását szorgalmazók az utóbbi két év (1981 és 1982) relatív túltermelése ellenére sem marasztalhatók el. A túltermelés az említett két évben jórészt nem az árugyü- mölcsösökből (tehát nem a nagyüzemekből), hanem a nehezebben befolyásolható kister- melői szférából ered. Az árugyümölcsösök ter- mőterülete a ..túltermelési szakaszban" már mintegy 15 százalékkal volt kisebb, mint egy évtizede. A túltermelést sokkal inkább az al-

ma iparí feldolgozásának megoldásával, a kistermelés jelentős felfutását talán árpoliti—

kával (a termelői árakat többszörösen felül- múló piaci ár mérséklésével) lehetne befolyá- solni. A termőterület csökkenése pedig eset—

leg már az idei év tükrében is enyhébb sze- rephez juthat.

Végezetül megköszönte az opponensek munkáját, továbbá a Központi Statisztikai Hivatal Mezőgazdasági Statisztikai főosztá—

lya kollektívájának a mezőgazdasági sta—

tísztika kialakítása. formálása és fejlesztése érdekében végzett tevékenységét, amely nél- kül a tanulmány nem jelenhetett volna meg.

s

A Bíráló Bizottság a jelöltek válaszát elfo—

gadta, s egyetértve az opponensekkel a disz- szertáció jelentőségét és értékeit illetően ja—

vasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak a kandidátusi fokozat odaítélését. (A Tudo—

mányos Minősítő Bizottság 1983. szeptember 26-i ülésén Szabóné Medgyesi Évának és Molnár Istvánnak a közgazdaságtudományok

kandidátusa fokozatot odaítélte.)

MAGYAR SZAKIRODALOM

DR. KISS ALBERT — DR. MANCZEL JENÓ — DR. PINTER LÁSZLÓ — DR. VARGA KÁROLY:

STATISZTlKAI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA A MEZÖGAZDASÁGBAN

(Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1983. 495 old.)

A mezőgazdaság termelési körülményeinek változása és fejlődése. a gazdaságirányítás új rendje megnövelte a statisztikai informá- ciók szerepét a gazdasági elemzésben és a gazdasági döntések előkészítésében. Ezzel együtt természetszerűen nagyobb jelentősé- get nyertek mindazok az igényesebb módsze- rek is. amelyek a számítástechnika alkalma- zásával lehetővé vált számítások, összefüg- gés-vizsgálatok révén segíthetik a döntésho- zatal munkáját. A jelen munka elődje az el- ső agráregyetemi statisztikai tankönyv1 volt.

amely több mint másfél évtizeddel ezelőtt jelent meg. Érthető tehát. hogy a szerzői kol—

lektíva arra törekedett, hogy az új tankönyv

— amelyet dr. Manczel Jenő szerkesztett. és dr. Bacskay Zoltán, dr. Fazekas Béla és dr.

Tóth Mihály lektorált - anyagában tükrözze azt az előrehaladást, amely a statisztikai módszerek alkalmazása vonatkozásában a mezőgazdaság területén az elmúlt tizenöt évben bekövetkezett.

Szerzők könyvük közreadásával kettős fel- adatnak tettek eleget. Egyrészt korszerű, az

i Dr. Kiss Albert - Dr. Manczel Jenő: A statisztika módszertana és alkalmazása a mezőgazdaság- ban. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1965. 464 old.

agráregyetemi képzés igényeihez igazodó tankönyvet adtak a mezőgazdasági mérnök- képzés céljára, másrészt a gyakorló agrár- mérnökök számára is nélkülözhetetlen kézi- könyvet alkottak. Ezen alapvetően tankönyvi funkciót betöltő munkán kívül ez idő szerint nincs ugyanis más olyan kézikönyv. amely akár a mezőgazdasági statisztikai módszer- tani ismereteik fejlesztéséhez, akár e mód- szerek alkalmazása konkrét ismeretanyagá- nak elsajátításához a gyakorlatban dolgozó mezőgazdasági szakemberek rendelkezésére állna.

Ma, amikor a magyar mezőgazdaságnak népgazdaságban elfoglalt helye. mezőgaz- dasági termékeink külkereskedelemben reali- zálódó aránya jelzik az ágazat stratégiai je—

lentőségét, nem közömbös, hogy a mezőgaz—

dasági üzemek irányítói mennyire tudatosan, a szabályozók adta lehetőségek mérlegelé- sével végzik-e munkájukat. A mezőgazdasági üzemek vezetői, az üzemek termelési ágaza- tainak irányítói nap mint nap fontos gazda- sági döntések. elhatározások részesei, felelő- sei. Ezek a vezetés különböző pontjain szük- ségessé váló döntések legtöbbször nem nél—

külözhetik azoknak a módszereknek az alkal—

mazását, amelyek — a statisztikai vagy pénz- ügyi információkra építve. a gazdasági ma—

tematikai módszerek segítségével. sokszor a számítástechnikát is felhasználva — az opti- mális gazdasági cselekvések biztonságos alapját adják.