A Borodinó-i csata 1812. IX. 7.

VII.

FEJEZETEK

A HADTÖRTÉN ELEMBŐL

Kutuzov ./.ubrii Moszkvában

K O M J Á T H Y T T ; H A . M É K

őrnagy

A BOUOIHNÓ-I CSATA 1812. IX. 7.

Szeptember 7. a Borodinói csata 138. évfordulója. A mult rend- szer hadtörténelmi könyvei is megemlékeztek erről a csatáról, de a kapita- '•sta hadtörténészekre jeljemző hazug el ferdítéssel. A Napojeon-imádók nem szívesen beszéltek erről a csatáról, hiszen itt került szembe a polgári had-

* •Ménelemírók bálványa Kutuzowal, azzal a nagy hadvezérrel, aki először Mért vereséget az addig legyőzhetetlennek vélt Napoleon seregére.

Ebben a tanulmányban a hadtörténelmi könyveink hiányosságát szeret- ü n k pótolni, s szocialista szemmel vizsgálva ezt a csatát, értékelni a két

Ve

zért s a két szembenálló hadsereget.

Oroszország a háború előtt.

N a g y Péter uralkodása óta új nagyhatalom^ emelkedett fel Európa keleti szélén:

Oroszország. N a g y Péter, mint ismeretes, a fejlődést, haladást képviselte a íeudálista viszonyok között élő Oroszországban. Uralkodását felvilágosodott abszolutizmus jel-

lemezte. # J

Halála után utódai uralkodásában viszont inkább csak az abszolutizmus volt a jel- lemző vonás. A j o b b á g y s á g elviselhetetlen terhekt alatt nyögött. Az ipar sajátos fejlődése állal okozott viszonyok m é g súlyosabbá tették a helyzetet.

A n e m e s s é g nem vett részt a 1 termelőmunkában. A cári udvart idegenek özönlötték el, akiket szolgai módon majmoltak.

N a g y Péter halála után Oroszország vezetőkörei, folytatták ezt a hódító politikát.

A francia forradalomtól megriadt cárizmus sietett résztvenni a Napoleon elleni koalició- ban. A Tilsit-i békében |I. Sándor cár) megegyezett Napoleonnal s v a l ó s á g g a l két érdek- körre osztották Európát. Ugyanekkor g a z d a s á g i frontba tömörültek Anglia ellen s kon- tinentális zárlatot rendeltek el. Ez a kontinentális zárlat teljesen egyoldalúan csak a francia érdekeket szolgálta, s súlyosan sértette annak az orosz nemességnek az érdekeit, amelyre Sándor cáriuralma támaszkodott. A z angol áruk bojkottja megfojtotta az angol- orosz kereskedelmet. Az orosz m e z ő g a z d a s á g i termékek, a jobbágyi földesúri O r o s z o r s z á g alapvető termékeinek külföldön való elhelyezése elé gátat emeltek. Ugyanakkor arra kényszerítették Oroszországot, jhogy az angol iparcikkek helyett a drágább francia ipari termékeket vásárolja meg. í g y aztán ra Tilsit-i béke feltételeit O r o s z o r s z á g nem s o k á i g tartotta be s ezzel már út is volt törve az Anglia elleni szárazföldi ostromzár frontja.

Majd Oroszország szövetségre lép Angliával, Napoleon régi ádáz ellenségével.

M e g e g y e z é s r e lép Svédországgal is s 1812 május v é g é n az orosz diplomáciának sikerűi a török békét is megkötni.

Az orosz diplomaták által kötött szövetségek azonban korántsem jártak az Orosz- o r s z á g szempontjából kívánatos eredménnyel. Fegyveres segítséget u g y a n i s sehonnan sem várhatott. í g y egyedül állt szemben azzal a hatalommal, melynek csaknem e g é s z Európa erőforrásai rendelkezésre állottak.

A belpolitikai helyzet s e m ' v o l t rózsásabb. A burzsoázia elégedetlen volt, mert a z ipar fejlődését akadályozta a j o b b á g y s á g m é g mindig fennálló intézménye. A parasztság lehetetlenül nyögött é s Teljesen elnyomorodott az ujonctoborzás, az újabb és újabb adók és egyéb terhek súlya alatt.

Természetesen az orosz társadalom osztálytagozódása visszatükröződött a had- seregben is. A 25 éves katonai szolgálatot szószerint vették, azonban csak a jobbágyek esetében. Ok, persze, csak mint közkatonák szolgálhattak. A nemesi származásúak viszont azonnal tiszti ranggal léptek a hadsereg kötelékébe.

A N a g y Péter által létesített tömeghadsereget, a cári udvarba befurakodott idegen, főleg német 'tábornokok porosz mintára igyekeztek átszervezni. Az oroszok sajátosságait nem véve figyelembe, ostoba csökönyösséggel bevezették a társadalmi söpredékből tobor- zott porosz zsoldos hadsereg fegyencrendszerét. Az orosz hadsereg péterkorabeli rend- szerét, mely a poltavai csatatéren s a Balti-tengeren halhatatlan dicsőséget szerzett, kato- nákat és matrózokat nevelt, felváltotta az a rendszer, amely a katonákat lenézte, kjfosz- lotta é s tkegyetlen büntetésekkel isujtotta.

A n e m e s s é g adta tisztikar szívesen alkalmazta a porosz drillt és a botfegyelmet, mely szerintük is a katonai e n g e d e l m e s s é g fenntartásának egyetlen módja volt. Ez az idő- szak az orosz nép történelmének egyik legsötétebb korszaka volt.

1812-ben azonban az e g é s z nép megváltozott. Az orosz nép megmozdult a kívülről fenyegető idegen betörés ellen. Az újoncok tömegesen jelerttkeztek a hadseregbe. For- dulat következett be a hadsereg szervezetében is. A háborús tapasztalatok alapján szá- zad, zászlóalj, ezred, üteg é s lovasszázad egységeket szerveztek. A hadműveld-i egy- s é g a hadosztály volt, amely erős, könnyen irányítható s a fegyvernemek együttműkö- désére alapozta harcát.

A N a g y Péter által létrehozott fegyvergyárak már megkezdték! a jó ágyúk és pus- kák gyártását. A hadsereg fegyverzetének másik részét Anglia szállította s igy 1812-ben az orosz hadsereg fegyverzete semmiben sem maradt el a franciák fegyverzete mögött.

1 14

Az Austerlitz-i vereségtől megriadt cár a hadsereg vezetését az idegen tábornokok helyett orosz tisztekre bízta. A tisztikar a francia forradalmi eszmék hatása alatt állott.

Kultúrára szomjazva itták az új, haladó gondolatot sugárzó írásokat, élénken érdeklődte.c

a haditudományok iránt is. A felvilágosodás hatása s a hazaszeretet vezette őket a had- seregbe. Megszűnt a botfegyelem s előtérbe lépett a tisztek személyes példamutatásának fontossága. A legénységet hazaszeretetre tanították, öntudatos harcosokká nevették.

A hadművészet és harcászat, a mult háború tapasztalataival kiegészítve, m a g a s fokon állt.

A hadtestek és hadosztályok élén tettrekész, bátor vezérek állottak.

Amikor Oroszország megszegte a kontinentális zárlatot, megtette előkészületeit a háborúra, hadserege, ha létszámban nem is, de önfeláldozási készsegben, hazaszeretet- ben s lelkesedésben teljesen egyenrangú volt a Grande Arméevel. .

A francia forradalomtól Napoleonig. , 1789-ben a francia forradalom olyan vihart támasztott, melynek hullámai eljutottak a világ legelrejtettebb zugába is. A termelőeszközök tulajdonosai a feuda is földbirtoko- sok megérezték hogy hatalmuk hanyatlóban van. Egész Európában Anglia yezetesevrl összefogott a reakciósok tábora a forradalmi Franciaország ellen. Segitsegere .voltak ebben a külföldnek a belső ellenforradalmárok is. Megindult a haboru. A hadsereg veze- tése reakciós ellenforradalmi tisztek kezében volt es így nem is csoda, ha sorra veresé- geket szenvedtek. Erre azonban a nép megmozdult és 1792-ben megostromolták a Tuille- riákat, majd kezükbe véve a hatalmat, megszervezték a hadsereget és ellentámadásba mentek át.

A francia társadalom ekkor már igen sokszínű, változatos képet mutatott.

Legfelül találjuk az uralkodók bankáraiból és hitelezőiből kialakult fináncbur- zsoáziát, akik ezer szállal össze voltak fonódva a feudális uralkodóosztállyal s egyetlen gondjuk'az volt, hogy kihelyezett tőkéjüket biztosítsák.

v«eeioje, amely a gazaasagi jogamui —

radalmat azonban csak addig támogatták,x m í g céljaiknak megfelelt. Atihelyt érezték, bogy kicsúszik kezükből a vezetés, ellenforradalmárokká változtak.

A kispolgárság é s szegényparasztság életszínvonala igen alacsony volt. Ezek! leltek

V o'n a a legkövetkezetesebb forradalmárok, (mesterlegények, jobbágyok,'szökött jobbágyoi<

e s agrárproletárok), de alacsony fokon álló ideológiájuk miatt a burzsoázia könnyen megnyergelte őket.

A háborúk kitörésekor ez a réteg adta a katonákat s ezek a harcosdk vívták ki a sorozatos győzelmeket.

1783—1788-ig nagy gazdasági v á l s á g söpört v é g i g Franciaországon. Egyrtí nőtt a nyomor. Az államadósság 4.5 milliárd forintra rúgott. A rendi gyűlés eredménytelen kísérleteket tett a v á l s á g megfékezésére.

Közben az arisztokrácia sem nyugodó t s külföldi segítséggel ellenforradalmat készí-

tett

Ettől kezdve gyorsan peregtek az események. À nemzetgyűlés a konventnek adta

a t a helyét, majd a direktórium következett. A direktórium '.ereje a hadseregben volt.

J* mikor az ellenforradalom elérkezettnek látta az időt a nyílt felkelésre, a hadsereg Bonaparte Napoleon tábornok vezetésével le is verte azt, ugyanakkor azonban állam- csíny segítségével Napoleon átvette a tényleges hatalmat is.

. Franciaország ezalatt tovább folytatta háborúit, melyek már ókkor hódító, impe- nalista jelleget öltöttek. Napoleon sorra vezette sikeres hadjáratait, melyeknek azonban árnyoldalai is voltak. Az első koalíció elleni háború akalmával ugyanis elvesztette flottáját (Nelson admirális). A második koalíciót sikerrel fejezte be, a harmadik Koalíció elleni háborúban leigázta ugyan Ausztriát, de v é g l e g elvesztette flottáját

m rajai gar).

0 Ez a zárlat, mint már említettük, teljesen a francia érdekeket képviselte s mikor

• ^{r o}" o r s z á g éppen emiatt megszegte a szerződést, Napoleon egyéb okok nyomása alatt

s ^határozta, hogy fegyverrel kéúyszeríti rá i akaratát Oroszországra,

p A > háború előestéjén Napoleon ígéretekkel és fenyegetésekkel 'Ausztriából é s Oroszországból is kipréselt egy-egy hadtestet, nem beszélve a IRajna-i 'szövetség

"^amairól, melyek amúgy is kötelesek voltak Napoleoni a hadba követni.

1 14

Hátrányos helyzetet jelentett t azonban az, hogy a spanyol nép már néhány év óta példátlanul hősies harcot folytatott a francia megszálló csapatok ellen s ennek a háborúnak a végét nem is lehetett látni, i

Ugyanakkor a francia nép elégedetlen volt a császár politikájával. A népnek már semmi kedve nem volt arra, hogy a nagyburzsoázia érdekében háborúskodjék. Ujabb s ú l y o s gazdasági v á l s á g zúdult Franciaországra. A műhelyek elnéptelenedtek, a mun- kásságnak nem volt kenyere. Itt is ott is falragaszok jelentek meg, amelyek lázadásra, zendülésre szították a népet. Normandiában az é h s é g miatt lázadás tört ki. Napoleon mindennél j o b b a n félt attól, hogy éppen a háború előestéjén tört ki Franciaországban a z éhség, de elhatározta, hogy ezt a kérdést is a m a g a módján — háborús ígyözel-

mekkel oldja ;meg.

Természetesen, a hadseregen is meglátszott a belpolitikai helyzet hatása. A sok háború kiváltotta a nép e l l e n á l l á s á t Egész csendőrosztagok vadásztak a bevonulás elől megszökött újoncokra. M é g rosszabb volt a helyzet a hadsereg kiállítására kén>- szerített többi országban. Ney marsall például egyik jelentésében megemlíti, hogy az újoncok hangulata lerontja m é g az б régi, harcedzett zászlóaljainak erkölcsi értékét is.

De a parancsnokok egy része sem indult szívesen háborúba. Ezek az,'előző had- járatok folyamán hatalmas vagyont szereztek s nem szívesen hagyták ott Párisi,

kedvetlenül cserélték.fel a kényelmet é s fényűzést a várható bizonytalansággal, veszély-

* lyel és nélkülözésekkel.

Ilyen volt tehát a francia hadsereg, közvetlenül az (oroszországi hadjárat megindítása előtti

Háborús célok, tervek.

Napoleon ebben a háborúban Oroszországot, jövendő ellenlábasát akarta m e g s e m - misíteni, m é g mielőtt komolyan megerősödik s a hathatós gazdasági fellendülés útjára lépve, komoly versenytársként jelentkezik. Napolön az Oroszországgal szem- ben táplált ily irányú aggodalmát a következő szavakkal fejezte ki:

„Mindaddig nem elégedhetem m e g európai sikereimmel, a m í g Oroszországban minden évben újabb félmillió gyerekkel szaporodik a lakosság."

D e világuralmi álmait is csak úgy remélhette megvalósítani, ha Anglia hatal- mát megtöri, ez viszont csak Oroszország leigázása utján volt lehetséges.

Helyzetmegítélése szerint Oroszországot gyarmatává akkor teheti, ha meg- fosztja hadseregétől. Éppen ezért az volt terve, hogy a Visztula voinalán felvonultatott hadseregével meglepetésszerűen előretör, átkel a Nyemen folyon s a Kovno környékén sejtett orosz föerőt (mely mint látni fogjuk számbelileg alatta maradt Napoleon hadseregének) döntő csatára kényszerítve megsemmisíti. (1. sz. vázlati.)

Sándor cár célja ezzel ellentétes volt. M e g akarta akadályozni Oroszország leigázását. Ehhez Napoleon hadseregének megsemmisítésén keresztül 'vezetett az út.

Ezért terve az volt, hogy hadseregét két része osztja, zomet Kovno területére, erői többi részét Volkoviszk körletébe vonja össze és attól függően, hogy Napoleon melyik részt támadja meg, a másikkal oldaltámadast hajt vegre. (2. sz. vázlat.)

Л tervek értékelése.

Napoleon hadműveleti terve kiváló. Л földrajzi helyzet, terepviszonyok s az e l l e n s é g várható magatartásának legpontosabb kiértékelésén alapszik. Az orosz nyu- gati határvidéket a Pripjét mocsarak (Polesie) két részre osztják. Ettől délre az út Ukrajna szívébe vezet, mely Oroszország éléstára. Ennek birtoklása fontos lenne; de nem valószínű, hogy ezzel döntő csatára kényszeritheti az oroszokat.

Az északi irány Vilnán, Vitebszken át Moszkvába vezet, a ibirodalom közép- pontjába s emellett a leggazdagabb, legsűrűbben lakott területen 'vezet keresztül.

Minden v a l ó s z í n ű s é g szerint ezt az irányt az oroszok minden tőlük telhető módon védeni fogják s így itt biztosan döntő csa'iára lehet majd kényszeríteni őket.

Sándor cár tervét PfuhI porosz báró sugalmazta, aki kortársa, Clausewitz, szerint is üresfejű, léha áltudós volt. A terv megvalósítható akkor lett volna, ha az oroszok számbeli túlerőben vannak a franciák fölött s ha határozott, szilárd jellemű katona

a vezérük. S e m Sándor cár, sem Pfuhl báró nem jöttek rá arra az egyszerű tényre, h o g y a félmilliós hadsereggel rendelkező Napoleon egyidejűleg túlerőt tud összpontosí-

tani mindkét orosz hadsereg ellen s a két hadsereg e g y m á s közötti távolságát kihasz- nálva mindkettőt egyidejűleg m e g tudja semmisíteni.

í>2

Napoleön „ negyhadserege"

1.000.000 éJelmrréjilítsrám 525 0 0 0 horcos ebbÖl

8 0 0 0 0 l o v a s 1 . 2 0 0 l ö v e g

Toropocbon

Tartalék

(ггопсю) 60.000 Augereau W.

XI. Victor.

_ °Frankfurt а/н

(Orosz) Hozgríxjn tartalék egyhdt (Orosz) Csicsagov АО ООО

Bukarestben

Tormasszov 50000 Lemberg

Schwarzenberg (XllJ 35000

о f" *f° -У JelmoQuarázat

Francia » «—•

Orosz *

í. sz. vázlat

, А, Ы» « . nmz n « J r t X r t ó , »

Bagrationnak az Erőviszonyok.

z. t n n o o o fő volt ebből 40.000 lovas és 1000 löveg.

^ntóvül^Celcs^gOV^ 40.000

2. sz. vázlat (aj

m t ' t aZk S d " l e m b en a g y ^ 'S a Z ' ^ ^ m i a , t a v a t k o z h a t o t t

o s z t v a ^ . à r m f e a d s e Ì ^3 8' ^ ^ ^ & ' f e e W k W * m e g v a n E l s ő h a d s e r e g Barclay de Tolly p a r a n c s n o k s á g a alatt 120.000 fő K e y d a n v é s

Vilna között. ' Második h a d s e r e g B a g r a t i o n p a r a n c s n o k s á g a alatt 40.000 fő V o l k o v i s z k területén

Harmadik h a d s e r e g T o r m n s s z o v p a r a n c s n o k s á g a ala t 50.000 fö Luck körzetében m í g a tartalék 60.000 fő M o z y r é s Toropec területén volt m e g o s z t v a . i ( l . 6z. v á z l a t . ) A franciák összlétszáma 525.000 íő, ebből 80.000 l o v a s és 1200 löveg.

Az e r ő c s o p o r t o s í t á s o l y a n , h o g y az a l é t s z á m - f ö l é n y t ki is h a s z n á l j a s akár a

ai

egyik, akar a másik orosz h a d s e r e g ellen donto túlsúllyal tud fellépni. (1. sz v á z l a t

E s e m é n y e k a Borodino-i csatáig.

A cár, amint a francia seregeik átlépték a határt, a z o n n a l e l v e s z t e t t e határozott- s á g á t . A terv szerint Barclay de Toll) csoportját v i s s z a v o n t a Drisszára a z o n b a n B a g r a t i o n n a k nem adott s e m m i f é l e parancsot, teljes t á j é k o z a t l a n s á g b a n h a g y t a őt s így a bekerítés v e s z é l y é n e k tette ki.

Augusitovo

Byahshk

1>4

2. sz. vázlat (b)

A központi irányítás nélkül maradt két orosz vezer azt tette amit i yenkor minden józanul eon do I ko z ó ember tehet: kerüli a túlsúlyban levo ellenseggel való összecsaoást s igyekszik mennél előbb, visszavonulások aran is a ket különálló hád-

seregert írd e löb b é g ve si t eyiri Ez Szrr.ölenszk területén sikerült is nekik. Itt történt az első összecsapás meh azonban kisméretű volt. Innen az orosz csapatok tovább vonultak vissza Borodinón keiesztül Moszkva iranyaba.

Partizánharcok.

Közben azonban a látszólag ellenállás nélkül előnyomuló Napoleon-i seregek

*lé váratlan akadályok tornyosultak. i Napoleon stratégiájának alapvető elve a helyszíni élelmezés volt. Az élelmet a

leigázott ország lakosságától könyörtelenül behajtották „Az ellenseges lakosság olyan mint a kéve — mondogatták a franciák — nnnel jobban összeszorítod, tannal többel lehet belőle kicsépelni."

Oroszországban azonban más volt a helyzet. A parasztság rájött arra hogy a francia hódító ueiri hozza magával a jobbagyi sorból való felszabadulasat. Azt is Megértették, hogy Napoleon a földesúri járom épségben tartása mellett m é g magával

1 14

1 14

hozza az idegen rabszolgatartó igáját ist S fez ellen az orosz parasztság harcot kezdett. '

Tömegesen néptelenedtek el a falvak, de a parasztok, mielőtt elhagyták volna lakóhelyüket, mindent felégettek s elpusztítottak. Az élelembeszerző francia járőröket megtámadták s megsemmisítették. S ez nap-nap mellett ismétlődött. Nem csoda, ha a francia hadsereg rövidesen megtanulta a nélkülözést s a harcos szellem napról-napra romlott. De még mindig hatalmas s félelmetes erőt képviselt.

Kutuzov fővezéri kinevezése

Sándor cár a közvélemény hatása alatt kénytelen volt a csatákban megőszült, rendkívül tehetséges s a hadsereg által a bálványozásig szeretett Kutuzov tábornokot kinevezni fővezérré.

Kuluzov igen nehéz helyzetben volt a parancsnokság átvételekor. Visszavonuló hadsereget kapott, vezéikara tele volt a cár besúgóival, akiknél jobban csak maga Sándor gyűlölte őt.

Ezzel szemben mellette volt az orosz nép, a katonák és tisztek, akik résztvettek vele a Szuvorov vezette hadjáratokban. Kölcsönös volt a bizalom a vezér és a hadsereg között. Jogosan írta Kutuzov feleségének: „Telve vagyok reménységgel... s azt hiszem, Oroszország becsületére tudom a helyzetet helyrehozni..."

Egyelőre azonban ő is a visszavonulás mellett döntött. S csak Borodino elérése után íiölte olyannak a helyzetet, hogy győzelem reményében veheti fel a küzdelmet Napo- leon seregei ellen.

A csatatér leírása, helyzetmegítélések, erőcsoportosítások.

3. sz. vázlat.

Tisztán áll előttünk a helyzet. Az eseményeket s a csatát oly élénken el tudjuk képzelni, mintha a szemünk előtt játszódna le.

A csatatér Borodinó község közelében van. A terep a közepetáján kissé magasabb, tele apró szakadékokkal, melyekben patakok folynak. Az egész területet átszeli a Moszkva folyóba ömlő Kolocsa.

A Moszkvába vezető utak itt már egész közel vannak egymáshoz. Az egyik Borodinó községen, a másik az erdőkkel, cserjésekkel körülvett Ulica falucskán vezet keresztül. A Borodinótól északra fekvő terület előtt termé- szetes akadály a Kolocsa folyó, s így védelemre igen alkalmas. A déli, síkabb terület ugyanakkor nagyszerű lehetőséget nyújt a nagyobb lovastömegek mozgatására.

Védelem szempontjából így a terület északi része a legelőnyösebb, míg a déli rész, természetes akadályok hiányában gyenge pontnak mohdható.

A támadás szempontjából éppen ezért a terület déli része kedvező.

A terep megítélését akkor tudjuk csak helyesen végrehajtani, ha a célo- kat is nézzük.

A terep szerint a védelem gyenge pontja a Dű szárny. Mi viszont az orosz sereg célja? Egyetlen döntő csatába bocsátkozni s abban győzni vagy megsemmisülni? NenÍ! A cél: megütközni a franciákkal, de úgy, hogy ha si- kerre nincs kilátás, akkor a felesleges áldozatokat s a hadsereg megsemmi- sítését elkerülve, továbbra is visszavonulni. A visszavonuláshoz rendelke- zésre álló utak közül, ha a délit lerohanja az ellenség, az északi még hasz- nálható. Fordítva azonban nem. Éppen ezért északon kell súlyt képezni, itt kell legerősebbé tenni az ellenállást. Az itt kialakított súlypont lehetőséget ad arra is, hogy a déli szárnyon esetleg betörő ellenségre oldalirányból ellen- támadást lehessen végrehajtani.

Napoleon célja nem területnyereség, hanem az orosz hadsereg megsem- misítése, azaz egyetlen csatában kierőszakolni a döntést s ezze! megakadá- lyozni az oroszok további visszavonulását. A megsemmisítő csatára legal-

7 Honvéd 9. izAm

kalmasabb mód az átkarolás. Itt pedig még a természeti adottságok js segí- tenek, ha sikerül azokat jól kihasználni.

Kétoldali átkarolásra nem áll elegendő erő- rendelkezésre. Észak felől az átkarolás gyors végrehajtását akadályozza a Moszkva és Kolocsa folyó s átkelési eszközök nem állanak rendelkezésre. Pedig ez a támadási irány egyúttal megnyitná a Moszkvába vezető utat is.

Ha dél felől próbál átkarolni a támadó, úgy ez valószínűleg sikerrel fog járni, azonban hatalmas tartalékok gyors bedobására lesz szükség az át- karolás befejezéséhez, mielőtt az oroszok az északi úton visszavonulhat- nának.

Következtetés: A védelem súlyának a jobbszárnyon kell lenni, A táma- dást viszont a D-i út mentén kell megkezdeni, de elegendő tartalékot kell visszatartani a siker kibővítésére s az orosz visszavonulás megakadályo- zására.

Mindkét hadvezér a számára legkedvezőbb erőcsoportosítást vette fel.

Mindkét hadvezér egyúttal kitalálta a másik gondolatát is.

A szembenálló erők most sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak, mint a hadjárat kezdetén. A rekvirálások, a partizánharcok és a hosszú utánpótlási vonal (650 km) biztosítása sok erőt emésztett fel Napoleon seregéből. Részei Pétervár irányában fejtettek ki tevékenységet. így a Borodinó-i csatában összesen csak .130.000 fő vett részt francia részről. Ez a szám azonban még mindig, legkitűnőbb tábornokai és marsalljai vezetése alatt, a legjobb ala- kulatait foglalta magában. A tűztámogatást ötszáznyolcvankét ágyú nyúj- totta.

Kutuzov hadserege 120.000 fő és hatszáznegyven ágyú. Ha figyelembe vesszük még a katonák küzdőkedvét és harci szellemét is, akkor szinte tel- jesen egyenlőnek vehetjük az erőviszonyokat.

Vezérek jellemzése.

Hibát követnénk el, ha nem vizsgálnánk meg a két vezér egyéniségét is.

Mert bár nem a személyiségek irányítják a történelmet, nagy emberek s így a hadvezérek egyéni tulajdonságainak nagy szerepe van.

Kutuzov akkor kezdte meg szolgálatát az orosz hadseregben, amikór az már a felismerhetetlenségig megváltozott s a Nagy Péter által alkotott had- sereg harci tulajdonságai csak foszló emlékekké váltak. Saját kérelmére csa- pathoz osztották be s a Szuvorov parancsnoksága alatt álló asztraháni ez- redhez került. Itt ismerkedett meg Kutuzov azokkal az elvekkel és módsze- rekkel, melyek merőben ellenkeztek ugyan a cári udvarnak a fegyelem fenn- tartásáról s általában a katonaságról alkotott felfogásával, de amelyek se- gítségével Szuvorov győzelemre vezette csapatait minden ellensége ellen.

Ugyanakkor elsajátította Szuvorovtól az előretörés stratégiáját és taktikáját is. A törökországi hadjáratokban többször megsebesült s személyes bátor- ságával tünt ki. Azzal azonban, hogy ellenezte a porosz drillnek az orosz hadseregben való meghonosítását, ellentétbe kerül a cárral, aki „saját ké- relmére felmenti állásából". Visszavonul szülőfalujába, Goroskiba.

Amikor kitör a francia háború, a cár újra szolgálatába hívja Kutuzovot, aki nagy eréllyel áll neki, hogy megállítsa Napoleon előretörését. Austerlitz előtt a cár úgy érezte, hogy elkövetkezett az idő, amikor Napoleonra vere- séget mérhetnek. Ezért Kutuzovot csak névleg hagyta meg fővezérnek s 5

1 14

vette ;it ténylegesen a fővezérséget. Az Austerlitz-i vereség után saját hibá- ját Kutuzovra fogta a cár s leváltotta őt a fővezérségről. A török —orosz háború alatt azután végleg kegyvesztetté lett s újra visszatért a Goroskiban levő birtokára.

1812-ben a Szmolenszk-i csata után a közvélemény nyomására nevezte к i öt a még mindig gyűlölködő Sándor cár az orosz hadsereg főparancs- nokává.

Napoleon, mikor értesült Kutuzov kinevezéséről, sokatmondóan csak annyit mondott:

— 0 , ez az öreg északi róka!

Hát majd megpróbálom a nagy hadvezérnek bebizonyítani, hogy valóban igaza van — jegyezte meg szerényen Kutuzov, amikor fülébe jutott Napoleon kijelentése.

Kntuzovval egy hadjáratokban tapasztalt, igen nagy elméleti felkészült- ségű és gyakorlati tudással rendelkező katona került az orosz sereg élére.

Haladó szellertiíí, bátor és gyors elhatározóképességű vezér, aki tárgyilagos, helyes helyzetmérlegelések alapján mindig a legjobb elhatározásokat hozta, tisztában van az ellenség harceljárásával s így teljesen méltó ellenfele Napóleonnak.

Napoleon, aki mint tüzérhadnagy kezdte m e g ' k a t o n a i szolgálatát, az

(,

rosz hadjárat előtt sikerei legmagasabb fokán állott. Kiváló hadvezér, aki hatalmas rutinjával pillanatok alatt kitapogatja az ellenség gyengéit s gyors elhatározás után erélyesen hajtatja végre tervét. Eddigi hadjáratai a l a t f m é g

"em ismerte a komolyabb vereségeket s terveit egyedül Kutuzov tudta né- hányszor keresztülhúzni. Tudta, hogy ebben a hadjáratban megszerezheti a hőn óhajtott világuralmat, de érezte azt is, hogy Kutuzovban emberére talált.

J

gy nem becsülte le ellenfelét s teljes tehetségét és erejét vetette latba a siker Uérése érdekében.

A csata lefolyása.

Szeptember 9-én kora hajnalban már csatarendbe állott a francia sereg.

Az első rohamot Borodino ellen vezették a franciák Beauharnais had-

°sztályával. A támadás nyugatról és északról egyszerre érte a falu védőit

s

így kénytelenek voltak visszavonulni a Kolocsa keleti partjára. A franciák ht is tovább üldöztek, az ellentámadásra rendelt orosz testőr-lövészezred rohama azonban megállította, majd visszaszorította őket a folyó innenső Partjára.

Ekkor az orosz sereg balszárnya ellen indult meg a támadás Ulica és S'-cmjonovszkaja községeknél, Tecskov és Bagration csapataival szemben.

A harc egyre hevesebbé vált. A Compans tábornok parancsnoksága alatt

• '

ő hadosztály a szemjonovszkájai ékállásokat rohamozta. Az első roham sikertelen volt. A második rohamot maga Davout marsall vezette. Ez helyi

1

'«törést el is ért, de Bagration azonnali ellentámadásával visszaállította a

v

°na!at. Az ellentámadás során Teste és Desaix francia tábornokok, vala- mint Davout marsall súlyosan megsérült.

, Napóleon Murat-ot állította Davout helyére s megerősítve őt Ney és j mmt gyalogos hadtesteivel, továbbá három lovas hadtesttel, újra rohamra ,'jhlte az ékállások ellen. Amíg a csapatok gyülekeztek, a francia tüzérség '«letnietes erejű előkészítést hajtott végre.

1 14

4- sz. vázlat

Bagration, látva a fenyegető veszedelmet, az ékállásokat megerősítette két hadosztállyal s jelentette a helyzetet.

Most, amikor Napoleon főtámadásának iránya nyilvánvalóan felismer- hetővé vált, Kutuzov is elérkezettnek látta az időt, hogy az északi szárnyról (melyet a legfontosabbnak ítélt meg s így idegyüjtctte összes tartalékát) elvonja csapatait a centrum és a balszárny megerősítésére. Két lövészhad- osztályt, három vértes ezredet, a vegyes gárda zászlóaljakat s a tüzérség zömét Bagration megerősítésére rendelte.

Az orosz átcsoportosításba azonban beletámadtak a franciák. Ez a roha- muk is sikertelenné vált. S sikertelenül végződött az ezt követő második, harmadik és negyedik roham is, jóllehet a franciák nagy helyi túlsúlyt érteti eh 35.000 francia rohamozta a 18.000 főnyi orosz védősereget.

A balszárny ellen vezetett rohamokkal egyidőben Beauharnais hadosz- tálya is újra megismételte támadását. A második támadás, melyet Bonami dandárjával együtt hajtott végre, sikerrel járt: elfoglalták a központi üteg- állásokat. Nem sokáig tartották azonban kézben. Az 1. orosz hadsereg vezér- bari főnökének, Jermolovnak személyes vezetése alatt az Ufimiszki ezred azonnal ellentámadásra indult. A franciák megfutottak, Bonami dandár- tábornokuk fogságba esett.

Tíz órája folyt már a küzdelem, délidő is elmúlt s a harc még mindig kiegyensúlyozott volt.

A délután folyamán a franciák újra kezdték a támadást az orosz arc- vonal egész hosszában. Főleg Bagration csapatai ellen fokozták a nyomást.

Az oroszok haláltmegvető bátorsággal küzdöttek. Bagration súlyos sebet kapott. A francia roham végül is sikerrel járt. Betörtek az első és második hadsereg csatlakozó szárnyán s visszavonulásra kényszerítették az oro- szokat.

Kutuzov legjobb tábornokainak egyikét, Dokturovot küldte Bagration helyére. Dokturov erélyesen, gyorsan rendezte ^ a már felbomlóban levő 2. hadsereg egységeit, újra csatarendbe állította őket, s éppen idejében, mert rövidesen rájuk zúdult Murat parancsnoksága alatt a francia vértesek rohama.

Ez volt az a pillanat, amikor Napoleon elérkezettnek látta az időt a

„Fiatal Gárda" harcbavetésére, azaz a következő percekben elért sikertől a csata eldöntését, a győzelmes döntést várta.

Valóban, ez volt a döntés pillanata. De nem úgy dőlt el, ahogy Napo- don gondolta. Kutuzov ugyanis az orosz balszárny összeomlásakor kozák- jait a franciák balszárnyának megkerülésére rendelte. Az idejében beérkezett

°rosz lovasság elsöpörte a francia balszárnyat biztosító egységeket s magát Napóleont úgy megzavarta csatavezetésében, hogy több mint két óra hosz-

s z

a t teljesen passzívan viselkedve, egyetlen újabb intézkedést sem adott ki.

Fz az idő elegendő volt arra, hogy az orosz balszárnyat rendezzék, megerő- sítsék s újra csatarendbe állítsák.

A harcot e kis szünet után újra Beauharnais csapatai kezdték meg.

? gyalogság arctámadásával egyidőben a francia lovashadtestek oldalról ćs hátból támadták meg a központi ütegállásokat, öldöklő harc után az üteg- állás a franciák kezébe került.

A legjobb orosz tábornokok közül huszonhárom esett el a csatatéren.

Az orosz seregeket úgy a jobb, mint a balszárnyon kiverték eredeti

a

"ásaikból. Nem csoda, ha az orosz tábornokok hangulatán erőtt vett a cár

1 14

ottmaradt embereinek egész nap folytatott vésztjósló suttogása. Követelni kezdték Kutuzovtól az azonnali visszavonulást. Kutuzov azonban bízva helyzetmegítélésének helyességében (hogy t. i. a francia sereg ma már kép- telen folytatni támadásait) s az egyszerű orosz katona bátorságában, hajt- hatatlan volt. Sőt parancsot adott arra, hogy hirdessék ki a sereg előtt el- határozását.

„Holnap megtámadjuk az ellenséget."

Az orosz sereg helyben maradt.

Napoleon Szemjonovszkájába lovagolva személyesen tájékozódott. Tá- bornokai egyre türelmetlenebbül kérték arra, hogy a Régi Gárda bevetésé- vel csikarja ki még az este folyamán a győzelmet. Napoleon azonban látta az újra harcrendben álló orosz ezredeket, látta a rengeteg francia és orosz halottat s tudta azt is, hogy az oroszok közül jóformán egyet sem sikerült foglyul ejteniök. S mindebből levonta a következtetést. A Régi Gárda volt az utolsó, még érintetlen egysége s az orosz sereg még nem volt megverve.

Ezért nem engedve vezérei unszolásának, támadás helyett védelemre hatá- rozta el magát s csapatait visszarendelte a hajnalban elfoglalt készenléti állásokba.

A csata első napja befejeződött.

Napoleon, akinek célja az orosz hadseregnek egyetlen döntő csapással való megsemmisítése volt, Napoleon, akitől egész Európa rettegett, kien- gedte kezéből a kezdeményezést s az „öreg északi róka" támadásától félve, védelembe rendelte seregét.

Kutuzov célja a francia sereg megállítása volt, azonban úgy, hogy meg- őrizze az orosz haderő erejét s megakadályozza annak megsemmisülését.

Célját elérte. / Kit lehet győzőnek nevezni ezekután a Borodinó-i csatában? Napoleoni

semmiesetre sem!

A csata értékelése.

A Borodinó-i csata egyszerű arctámadással kezdődött s azzal is fejező- dött be. Atkarolásoknak, oldaltámadásoknak és más egyéb hadászati ma- nővrirozásnak nyomát sem találjuk. Volt ugyan mindkét részről egy-egy oldal- és háttámadás (a kozákok lovasrohama s a francia vértesezredek tá- madása), de ez nem volt komoly jelentőségű.

Mi lehetett az oka annak, hogy sem Napoleon, sem Kutuzov nem pró- bálkozott a manővrirozással. Hiszen mindkettő művésze volt a mozgékony csatavezetésnek.

Egyetlen elfogadható magyarázatát a következőkben találhatjuk meg:

mindkét hadsereg egyaránt jól kiképzett, felfegyverzett és haditapasz- talt volt s így harcértékük egyenlőnek vehető;

— mindkét hadvezér kölcsönösen tisztában volt a másik képességeivel, mindkettő érezte, hogy erejük egyenlő;

— mindkét hadvezér tudta, hogy ügyes, meglepetésszerű manővrirozás- sal megszerezheti a győzelmet, de tudták azt is, hogy az ehhez szükséges erőnek az arcvonalból való kivonását azonnal kihasználná a szembenálló fél, eltekintve attól, hogy egy sikertelen manőver jóvátehetetlen katasztrófát okozna;

— lényegében mindkét vezér félt rálépni arra a kockázatos útra, mely éppúgy vezethetett a gyors győzelemhez, mint a csúfos vereséghez.

1 14

Ahhoz, hogy eldönthessük, melyik vezér követte el a nagyobb hibát akkor, amikor nem lépett erre az útra, újra csak az általuk kitűzött célokat kell megvizsgálnunk.

Napoleon célja az orosz hadsereg megsemmisítése. A hadjárat megkez- dése óta arra törekszik, hogy végre döntő csatát vívhasson ellenük. Minden Perc, amellyel ez a döntés kitolódik, minden méter, mellyel az orosz seregek a döntés elől ki tudnak térni, Napoleoni gyengítik. S most, amikor itt lenne a j' alkalom, Napoleon kísérletet sem tesz arra, hogy ezt a döntést valóban kicsikarja, hogy lehetetlenné tegye az oroszok számára az esetleges újabb visszavonulást. Idegessé válik, tétovázik.

Kutuzov útja Napoleon erőfölényének kiegyensúlyozása után szintén a döntő csata. De mivel tudja Napoleon erőfölényét kiegyensúlyozni? Barclay de Tolly és Bagrationnak az eddig végrehajtott visszavonulása megmutatta:

azzal,

— hogy minél messzebb csalja Napoleont anyagi alapjaitól, hátorszá- gától, megnyújtja az utánszállítási vonalait,

— hogy megszervezi a francia sereg hátában a partizán mozgalmat, lehetetlenné' teszi az ellenséges csapatok helyszínről való ellátását, de za- varja az utánszállítást is s ezzel rákényszeríti őt mindig több és több biz- tosító csapat hátrahagyására,

— ahol lehet a hadsereggel útját állja, de mindaddig nem bocsátkozik döntő csatába, míg nem szerzi meg a biztos győzelmi lehetőséget, azaz, ha kell, tovább vonul vissza.

Mint látjuk, Kutuzov ezen célját el is érte. S éppen az mutatja hadvezéri nagyságát, hogy a Borodinó-i csatában elért eredményeitől nem részegedett Meg, nem indult másnap egy esetleg kétes kimenetelű ellentámadásra, ha- nem alvezéreinek tanácsa és követelése ellenére a további visszavonulás Mellett döntött. S éppen ezzel a visszavonulásra vonatkozó elhatározásá- val vált a Borodinó-i csata győztesévé s később Napoleon legyőzőjévé.

. Kutuzov, a Borodinó-i csata megnyerését jó elhatározásán kívül az orosz katonák bátor és önfeláldozó harcának köszönheti. Az a hadsereg, mely vezetése alatt állott, kivívta Napoleon elismerését is. így nyilatkozik róluk emlékirataiban.-

„A franciák ebben a csatában méltóknak bizonyultak arra, hogy a győ- zelmet megszerezzék, de az oroszok kiverekedtek maguknak a legyőzhetet- lenség jogát!"

Ez a helyes értékelése a Borodinó-i csatának!

1 14