RÉDEI JENÖ:
AZ ÚHÁSZERVEZETT STATISZTIKAI SZEMLE TlZ ÉVE
1949 elején jelentette meg a Központi Statisztikai Hivatal a Statisztikai Szemlének tartalmában megújhodott első számát (1949. évi 1—5. sz.).
Milyen feladatok állottak ebben az időben a statisztika előtt? Ezekben az esztendőkben került hazánkban napirendre — a megfelelő politikai és gaz—
dasági feltételek megteremtését követően —— a tervgazdálkodás kiépítése, szervezeti kereteinek kialakítása és módszertanának magyar gyakorlatra, való alkalmazása. A statisztika, elsősorban a gazdaságstatisztika, amely már az újjáépítés és a hároméves terv időszakában is mind jelentősebb szerepet töltött be, most az átfogó tervezés időszakában annak alapvető feltételévé vált. Ezt a szocialista tervgazdálkodás céljait szolgáló gyakorlati statisztikai munkát azonban elméletileg meg kellett alapozni.
Ki kellett dolgozni a tervek mérésére alkalmas egységes statisztikai terminológiát, bőségesebbé kellett tenni, különösen gazdasági vonatkozás-—
ban a statisztikai adatszolgáltatást; új arányokat kellett teremteni a statisz—
tikai adatszolgáltatásban és adatközlésben a korábban túlsúlyban levő társadalmi statisztika rovására és a gazdaságstatisztika javára; világosabbá kellett tenni a statisztika politikai, társadalomtudományi vonatkozásait, mindenekelőtt a statisztikára vonatkozó lenini megállapítások fénvében.
Mindezeket a feladatokat olyan körülmények között kellett megkezdeni, illetve megvalósítani, amikor még a magyar statisztikusoknak nem voltak érdemleges tapasztalataik a tervgazdálkodás statisztikai mechanizmusáról (például a szükséges adatok mennyiségéről), jóformán ismeretlenek voltak a szovjet statisztika eredményei, a marxizmus tanítása a statisztikáról stb A Statisztikai Szemlének az első években elsősorban ezt a hiányt kellett pótolnia.
A folyóirat 1949—1950—es évfolyamában számos közlemény jelent meg a statisztika és a tervgazdaság problematikájáról, az első szocialista állam, a Szovjetunió statisztikai. rendszeréről, a statisztika és a politika, a statisz—
tika és a marxista társadalomtudomány összefüggéseiről mindenekelőtt a szovjet források nyomán.
Bár mai szemmel a Statisztikai Szemle 1949—, 1950— és 1951-es év—
folyamában megjelent egyes cikkek néha egyoldalúaknak, a fordítások aránya túlzottnak tűnik, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a st.-c,—
tisztikusok jelentős mértékben e folyóiratból ismerték meg" a szocialista statisztika alapelveit, és ezzel a Statisztikai Szemlének e cikkei is hozzá—
RÉDEI: AZ ÚJJASZERVEZETT STATISZTIKAI SZEMLE 13
járultak ahhoz, hogy kineveljék a szocialista tervgazdálkodás szolgálatában álló új statisztikusokat. Az 1951 utáni években, miután a magyar statisz—
tikai szervezet már kialakult, szervezete nagyjából megszilárdult, a Statisz—
tikai Szemle hasábjain már mindinkább a magyar statisztika sajátos feladatai kaptak helyet. A tervgazdálkodás céljait szolgáló statisztikai adatszolgál—
tatás megindítását követően biztosítani kellett a statisztikai fegyelmet, az adatok pontosságát, megbízhatóságát, a fogalmak egyértelműségét. Mind több igény merült fel az egyes ágazati statisztikák módszertanával szemben annak a magyar gyakorlatra való alkalmazása kapcsán.
Az 1951—1952. években a statisztikusok már elsajátították a szocia—
lista statisztika alapfogalmait, megoldották a vállalatokra háruló, a koráb—
binál jóval nagyobb és bonyolultabb adatszolgáltatási feladatokat, most már a feladat az volt, hogy a statisztikusokat a kérdőívek mechanikus kitöltői—
ből, regisztrálóiból minden szinten a gazdasági vezetés érdemi segítőivé tegyék, s ehhez szükséges volt, hogy a Statisztikai Szemle mind többet foglalkozzék az adatok elemzésével. Ez a feladat közelebb hozta a Szemlét a gyakorlathoz, és növekedett a magyar szerzőktől származó eredeti anya—
gok aránya. Ugyanakkor ezekben az esztendőkben, a statisztikai adatok titkossága miatt elemző cikkeink nemegyszer formálisak, iskolásak voltak, de az adatok hiánya s a szervezeti és módszertani kérdések emiatt való túl—
tengése a Statisztikai Szemle tartalmát általában is egyoldalúvá tette.
Statisztika számok, adatok nélkül: nem volt éppen biztató perspektíva egy statisztikai szakfolyóirat számára, s ezt az alapvető ellentmondást, ami a folyóirat jellege", 3 a rendelkezésére álló anyagok között fennállott, még a leggondosabb szerkesztés sem tudta teljesen áthidalni.
1953—1954—től kezdődően, amikor is mind több statisztikai adat került nyilvánosságra, és a Központi Statisztikai Hivatal már nagyjából sikeresen leküzdötte az egyoldalúságot a statisztikai módszerek értékelésében és használatában, a Statisztikai Szemle hasábjain mind több, a hazai statisz—
tikai problémákból fakadó elméleti és módszertani vita indult meg. Ezek közül csak a legfontosabbakat idézzük fel: ilyen volt a vita a termelés és a termelékenység fogalmáról, a külkereskedelem gazdaságosságáról, a nem—
zeti jövedelem és az életszinvonalszámítás egyes kérdéseiről.
Sokat foglalkozott a Statisztikai Szemle ezekben az években is a magyar statisztika történetével, több —— érdemei ellenére —— kevéssé ismert régi magyar statisztikust ismertetett meg a folyóirat olvasóival, és ösztön—
zést adott az ilyen irányú kutatásoknak; bekapcsolódott a statisztika elmé—
leti kérdéseiről a Szovjetunióban és a szocialista országokban folyó vitába;
vitát indított az indexmódszerről, az árindex—számítás egyes elvi problé—
máiról stb. A gazdaságstatisztika mellett sürübben foglalkozott a demog—
ráfiai módszertannal és a magyar népesség, valamint a Világ népessége fejlődésének kérdéseivel. A Statisztikai Szemle tartalmában végbement fordulatot, amely tükrözte a statisztikai tevékenység élénkülését, javulá- sát, jelezte az is, hogy jóformán eltüntek a fordítások a lap hasábjairól, s a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai és a minisztériumokban és Vál—- lalatoknál dolgozó statisztikusok már a magyar gazdasági életre vonatkozó számanvagot elemezték vagy használták fel a statisztikai módszerek szem—
léltetésére.
A gyakorlati szükséglethez alkalmazkodva a folyóirat hasábjain egyre több matematikai módszer ismertetésére és alkalmazására került sor.
1 4 RÉDEI JENő
A Statisztikai Szemle fejlődéséhez azonban elsősorban az járult hozzá, hogy hasábjain számos olyan cikk jelent meg, amely gazdasági, társadalmi éle—
tünk egy—egy területét, fejlődését, hiányosságait a számok tükrében mutatta be. Az iparnak és egyes ágainak fejlődése, az építőipar és a beruházások problematikája, a mezőgazdaság fejlődésének és szocialista átalakulásának ábrázolása, a belkereskedelem forgalmának alakulása, a közlekedés telje—
sítményei, az oktatás, a könyvkiadás, a könyvtárak, a színházak és mozik fejlődése, az egészségügy és a népesedés alakulása helyet kaptak a folyó—
iratban, változatosabbá tették taitalmát, és hozzájárultak ahhoz, hogy a Statisztikai Szemle nemcsak kimondottan a statisztikusok szaklapja, de általában a közgazdászok és országunk átalakulása iránt érdeklődők folyó—
irata is legyen.
Az 1955., 1956, 1957. években a statisztikai munka az előző éveké—
nél magasabb szintre emelkedett, és ez a fejlődés hozzájárult ahhoz, hogy a Statisztikai Szemle cikkeinek színvonala is emelkedjék, a lapban megjelenő cikkek témája változatosabb legyen.
Ha átlapozgatjuk a Statisztikai Szemle legutóbbi évfolyamait, az álta—
lános tapasztalat az, hogy a határozott szinvonalemelkede's mellett a leg—
főbb hiányosság abban van, hogy a folyóiratban szereplő egyes cikkek és tanulmányok bár külön—külön megállják a helyüket, arányaikban nem mindig képviselik a statisztikusok előtt álló feladatok fontosságát. A szer- kesztőség még nem tudta teljesen megoldani azt a feladatot, hogy az egyes népgazdasági ágak statisztikájának folyamatosan, fontosságuknak meg—- felelő helyet biztosítson a folyóirat hasábjain. Pedig ez annál is inkább meg—
valósíthatónak tűnik, mert ma már —— mint a statisztikai munkában általá—
ban — a Statisztikai Szemle elé sem kell, mint az korábban szükséges volt, valamilyen kampányjellegű szervezeti, módszertani feladat megoldását tűzni (például a statisztikai fegyelem megszilárdítása, a statisztikai adat—
szolgáltatási rendszer megteremtése stb.). Az a tény, hogy a statisztikai munka általában kiegyensúlyozott lett, tartósabb alapokon nyugszik, foko—
zott lehetőségeket ad a fenti követelményeknek megvalósítására.
Vannak azonban egyéb feladatok is, amelyeket a Statisztikai Szemle most már meg tud és meg is kell oldania. Módszertani tekintetben kétség—
telenül fejlődtek a Szemle cikkei. Követve a statisztikai gyakorlat fejlődé- sét — egyes esetekben ösztönözve azt — a folyóirat hozzájárult az ipari ter- melési érték és a termelékenység különböző fogalmai és mérőszámai rendeltetésének és felhasználásának tisztázásához, ismertette — és egyes esetekben kritikailag is értelmezte —— a nyugati gazdaságstatisztikában használatos fogalmakat, igyekezett a gazdaságstatisztika területén nemcsak néhány Vitás fogalom —— életszínvonalszámítás, a külkereskedelem hozzá-—
járulása a nemzeti jövedelemhez —-— tisztázásához hozzájárulni, de a hazai gyakorlatban új módszereknek, például a kibocsátás és ráfordítás módsze—
rének bevezetését is cikkeivel elősegíteni. Vannak azonban még olyan terü- letek, amelyekhez módszertanilag kevéssé fordult, ilyen például a reprezen—
tativ módszer és a korrelációszámítás alkalmazása —— a mezőgazdaság és a közlekedés kivételével — a gazdaságstatisztikában Elemzései sem terjedtek még ki olyan jelentős problémákra, mint például az ipar bizonyos szerke—
zeti átalakulása az utolsó másfél—két évben, a nemzeti jövedelem és a reál- bérek részletes tanulmányozása, a mezőgazdaságban a vetésterület módosu-—
lása, hogy csak néhány főbb kérdést említsünk. A múltban talán túlságosan
AZ ÚJJASZERVEZETT STATISZTIKAI SZEMLE 15
is sokat foglalkozott a folyóirat statisztikai szervezeti kérdésekkel, most mintha az ellenkező végletbe esne, kb. két éve e kérdésről jóformán egyet—
len cikk sem jelent meg. Tehát, bár a Statisztikai Szemle az utolsó tíz év—
ben fejlődött, s olvasói részéről is nagyobb érdeklődést tapasztal, van még tennivaló mindenekelőtt a folyóirat tartalmának arányosabb kialakítása és
a gondosabb szerkesztés terén.
Ha a Statisztikai Szemle tíz éves működésének van valamilyen érdeme,
véleményünk szerint az elsősorban abban van, hogy hozzá tudott járulni a gyakorlati statisztikai munka színvonalának emeléséhez, a szocialista sta—
tisztika alapjainak megteremtéséhez.
A tudomány, a tudományos gyakorlat s a gyakorlati tevékenység elé a kormány és a párt azt a követelményt állítja, hogy a szocializmus építését szolgálja. E követelmény a Központi Statisztikai Hivatallal szemben azt az igényt támasztja, hogy pontosan s megbízhatóan tárja fel gazdasági és társa—
dalmi életünk helyzetét, elemzéseivel mutasson utat a tervező szerveknek, irányítsa a népgazdaság tudományos vezetéséhez minden szinten szükséges statisztikai munkát. A Statisztikai Szemle számára nem lehet annál meg- tisztelőbb megbízatás, hogy elméleti síkon, módszertani és szervezeti kérdé—
sekkel foglalkozó tanulmányaival e feladat megoldását segítse elő. Fel—- használva az elmúlt tíz év jó tapasztalatait, a Statisztikai Szemle szerkesz—
tősége igyekezni fog ennek eleget tenni.
