tőséggel bírt. E z t Szabó Bálint kiválóan meg is rajzolja a m ű b e n , azonban éppen ezzel kissé háttérbe szorítja az egyéb, a korszak történel
me szempontjából lényeges kérdéseket. Meg
ismerjük a vezetés csúcsát, az ott zajló folya
m a t o k a t , de nem n y e r ü n k minden tekintetben teljes képet az országban, a társadalom egé
szében végbemenőkről. í g y , kiragadva, az egyébként kimagasló értékelések esetenként egy kicsit a levegőben lógnak, s b á r a szerző alapos részletességgel elemzi azokat, nem lát
j u k á t teljes egészében az ok-okozati össze
függéseket.
A k u t a t o t t d o k u m e n t u m o k gondos á t t a n u l mányozása, feldolgozása és tudományos igényű értékelése t e h á t alapvető érdeme a m u n k á n a k , azonban a belőlük vett idézetek a r á n y a összes
ségében némileg magas. Mivel a szerző követ
kezetesen elemez minden lényegesebb ok
m á n y t , a történelmi folyamatok átfogó képe helyenként kissé szétfolyik az egymást követő, s ugyanazokra a kérdésekre többször is vissza
térő idézetek sorozatában. Előnyösebb arányok kialakításával a szerző az Előszóban megfo
galmazott célt még inkább elérhette volna.
A legfelső pártvezetés mindenoldalú elem
zése és t u d o m á n y o s értékelése a műben szem
léletes és következetesen folyamatos. A kötet végig kíséri a pártvezetés tevékenységét 1956 októberéig, majd november negyedike u t á n . Az ellenforradalom kérdéseivel viszont csak n a g y vonalakban, 3,5—4 oldalon foglalkozik, azt is megosztva két fejezet közt, m i n t h a az nem lenne része az „ötvenes éveknek", csak mellékes epizódját képezné az időszak történel
mének. Igaz, b e m u t a t á s a n e m tartozik e m u n k a profiljába, t e h á t nem is v á r h a t ó el a teljesség igényével, mégis, a z t kell azonban mondanunk, hogy Szabó Bálint fehér foltot hagy e kérdés
ben. Emelte volna a kötet egyébként magas értékét, ha az M D P vezetésének utolsó napjait
Nincsenek elkényeztetve a magyar repülés
— és azon belül a katonai repülés — iránt érdeklődő olvasók. A Repülés folyóirat szakí
t o t t régi jó hagyományaival és megszűnt a repüléstörténetet széles körben ismertető fó
r u m lenni. A m a g y a r repülés története c. kézi
k ö n y v 1974-es első, majd 1977-ben megjelent második, bővített kiadása hamarosan elfo
g y o t t a könyvesboltok polcairól és m a m á r komoly fegyverténynek számít egy-egy pél
d á n y á r a b u k k a n n i az antikváriumokban.
Hasonlóan hiába keresnénk Olaf Groehlernek t ö b b kiadást megért, az egyetemes katonai repülés t ö r t é n e t é t b e m u t a t n i igyekvő m ű v é t ,
a korábbiakban megszokott részletességgel, dokumentumainak tükrében taglalta volna egészen 1956. október 30-ig, a p á r t feloszlatását kimondó döntésig. í r h a t o t t volna még az MSZMP létrehozásáról, az ezt célzó, a novem
ber 4-i nyilatkozatot megelőző lépésekről is.
Ezek szintén közelebb hozták volna az Elő
szóban megfogalmazott cél megvalósítását.
Végezetül igen érdekes és tanulságos az M D P és az MSZMP összehasonlítása. Még t a nulságosabb lett volna azonban, h a a szerző n e m csak az M D P , h a n e m az MSZMP vonat
kozásában is pontos számokat ad meg (feltéve, hogy rendelkezik ilyenekkel), illetve h a a két p á r t összetételének változását a megemlítésen túlmenően pontos adatokkal is illusztrálja.
összefoglalva, az olvasó e kötettel olyan m u n k á t vesz kézbe, amely nagy mennyiségű anyagra támaszkodva, sok, eddig publikálat
lan forrást is feldolgozva mutatja be az M D P , majd az MSZMP felső vezetésének tevékeny
ségét a vezető szervek dokumentumainak t ü k rében. Tekintve, hogy ezek a szervek határoz
t á k meg az egész társadalom életét, illetve hogy a szerző részletesen elemzi azok doku
m e n t u m a i t , könyve alapvető m ű a korszak tanulmányozásában. Alapvető, úttörő és hiánypótló jellegű, hiszen a t é m a ilyen jellegű feldolgozása, kötet formájában, eddig még n e m jelent meg. Mindhárom a m u n k a elsőd
leges pozitívuma. Kiemelkedő érdemeivel, hiányosságai dacára, a mű, amely Szabó Bálint publikációkban gazdag, t ö b b évtizedes mun
kásmozgalomtörténeti és marxista elméleti munkásságának újszerűségében is szerves foly
t a t á s a , igen értékes, igen tárgyilagos, kifeje
zetten m é r t é k t a r t ó m u n k a . Mindezek alapján a szakemberek, illetve a korszak iránt érdek
lődők számára mindenképpen kiváló alap
irodalomként ajánlható.
Ravasz István Dezső
vagy a Zrínyi Kiadó típuskönyvét. Az olvasói igények és a kiadók tevékenysége között ke
letkezett ű r t jó szándékú „ a m a t ő r ö k " (a MALÉV Üzemtörténeti Körének Li—2, Il—14 kiadványai), illetve élelmes újságírók (az Autó-Motor lap Li—2, Jak'—9P füzetecskéi) igyekeztek kitölteni.
Már a vázolt okok m i a t t is dicséretes a Mű
szaki Könyvkiadó vállalkozása: egy, a m a gyar katonai repülés történetét kialakulásától a második világháború végéig t u d o m á n y o s igénnyel feldolgozó k i a d v á n y n a k a széles ol
vasóközönség elé bocsátása. A szerzők között találjuk Winkler Lászlót, aki — túlzás nélkül N A G Y V Á R A D I SÁNDOR—M. SZABÓ MEKLÓS—WINKLER LÁSZLÓ
FEJEZETEK A MAGYAR KATONAI REPÜLÉS TÖRTÉNETÉBŐL
(Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986. 305 o., S melléklet.)
— 802 —
állítható — egész életét a magyar repülés tár
gyi emlékei k u t a t á s á n a k , gyűjtésének és rend
szerezésének szentelte. Aprólékos t á r g y i tudá
sa mellett jó tollú ismeretterjesztő szakíró is.
E b b e n a k i a d v á n y b a n ő vállalta magára az 1919 végéig terjedő részek, illetve a későb
biekben a m a g y a r repülőgépiparral kapcsola
tos alfejezetek megírását. Szerzőtársa az is
m e r t hadtörténész : M. Szabó Miklós, aki t ö b b éven á t folytatott levéltári kutatások, a ko
r á b b a n megjelent szakirodalom elemző fel
t á r á s a révén vált a korszak katonapolitikájá
n a k és katonai eseménytörténetének a v a t o t t historikusává. A szerzőpároshoz (a címlap belső oldala szerint ugyanis ketten osztoztak az egyes fejezetek, alfejezetek megírásán) Nagyváradi Sándor, a Repülés volt főszerkesz
tője t á r s u l t szerkesztőként.
A k ö n y v első fejezetében az olvasó megis
merkedhet a katonai repülés osztrák—magyar monarchiabeli őskorával. Eddig még nem közölt a d a t o k a t t u d h a t u n k meg a léggömbök, a léghajók és a repülőgépek első katonai alkal
mazásáról.
A „Repülőink az első világháborúban" cí
m e t viselő második fejezet ismerteti a cs. és kir. repülőcsapatok szervezeti változásait, a speciális szakalakulatok megjelenését, a ma
gyar katonai repülőgépgyártás kialakulását.
A t e m a t i k u s bontás mindenképpen előrelépés a Magyar repülés története c. kézikönyvnek az időrendet, mint legfontosabb rendező elvet alkalmazó feldolgozásához képest. A repülő
események lefolyásáról azonban jelen kiad
v á n y alapján n e m k a p h a t u n k teljes k é p e t ! Alapvetően téves szerkesztői elgondolás volt mellőzni a rendelkezésre álló gazdag tény
a n y a g o t ; az a d a t o k a t semmiképpen sem pó
tolják a korabeli pilóták visszaemlékezéseiből vett terjedelmes idézetek.
A következő fejezet m á r szerencsésebb példa a r r a hogyan lehet gazdagítani az 1918—
1919-es forradalmak repülésügyéről alkotott képet. Teljesen ú j , eddig ismeretlen adatok kerülnek bemutatásra a polgári demokratikus forradalom katonai repüléséről, de nem hiá
nyoznak a Tanácsköztársaság korábban inten
zívebben k u t a t o t t , ezért jobban feltárt repülő
eseményeinek leírásai sem.
Terjedelmes fejezet foglalkozik a m. kir. légi
erő k é t világháború közötti életével. A szerzők az eddigi szakirodalomhoz képest jóval részlete
sebben ismertetik a titkos légierő megteremté
sére és fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket, a magyar repülőgépipar felélesztését és fokoza
tos megerősödését. A széles olvasóközönség most alkothat első ízben képet a légierő alkalmazásáról folytatott korabeli elméleti vitákról. Ezekben, szakítva egyes korábbi túlzó nézetekkel, a légierő alapvető feladatá
nak a szárazföldi erők hatásos t á m o g a t á s á t hirdető vélemény kerekedett felül. M. Szabó Miklós r á m u t a t azonban arra, hogy az elméleti megalapozottság nem j á r t e g y ü t t reális szerve
zési elgondolásokkal. 1938-tól lehetővé vált a
légierő nyílt, erőteljes fejlesztése. A külföldi repülőgépbeszerzések esetlegessége, illetve a magyar repülőgépipar felkészületlensége m i a t t nyomasztóak voltak a gondok a kívánt repülő- gépállomány biztosítása terén. Ez a helyzet nem kívánt rögtönzésekhez vezetett mind a szervezési intézkedések, mind a külföldi be
szerzések, licencvásárlások terén. Minden erő
feszítés ellenére a második világháborús har
cait egy elavult, legjobb esetben második vo
nalbeli német és olasz repülőgépanyaggal ren
delkező a megbízható repülőipari h á t t e r e t nélkülöző a jövő feladataihoz képest csekély harci értékű m . kir. légierő kezdte meg.
É p p e n ezért irreálisnak t ű n i k a háborús időszakot ismertető V. fejezet címe: „Fejlett repülőipar, korszerű repülőfegyvernem." 1941- ben magyar üzemek licencszerződést k ö t ö t t e k a kor egyik legkiválóbb vadászgépe, a Messer
schmitt Bf. 109 és egy kevésbé sikeres romboló, a Me 210, valamint nagyteljesítményű repülő
gépmotorok előállítására, a gyártás teljes fel
f u t t a t á s á t azonban a hadiesemények alakulása m á r nem t e t t e lehetővé. Hasonló volt a hely
zet a m. kir. légierő harci alkalmazása t e r é n : részsikerek a győzelem kivívásának reménye nélkül. A kiadvány régi adósságot törleszt a keleti front harci eseményeinek tárgyilagos és részletes leírásával. Ez a józan ellemzés jellemzi a Magyarország légterében 1944 tavaszától lefolyt harcok ismertetését is. Az imponálóan gazdag tényanyag között egy sajnálatos téve
dés is helyet k a p o t t : a k ö n y v szerint 1944.
április 3-án repülőhalált halt Faludi Károly valójában túlélte a légiharcot és mindmáig jó egészségnek örvend!
A részletkérdések iránt érdeklődő éles sze
m ű olvasók talán más apró h i b á k a t is regiszt
rálnak, a lényeg azonban az az á r n y a l t kép, amelyet a k ö n y v alapján a légiharcok m a g y a r résztvevőiről alkothatunk. Ezek a pilóták reménytelen helyzetben, h a t a l m a s túlerő ellen hősies küzdelmet folytattak azzal az őszinte hittel, hogy hazájuk légterét védik — egyéni és közösségi tragédia azonban, hogy ezzel a magyar nép létérdekeivel ellentétes háború befejezését késleltették. Az emberi tényező iránti érzékenység jellemzi a fasizmussal való szembefordulásig eljutott m a g y a r repülők tevé
kenységének vázlatos ismertetését is.
Nagyon dekoratív kiállítású, sok eddig nem publikált fotót, szépen kidolgozott á b r á k a t , a szervezési rendeletekben való eligazítást jól segítő mellékleteket t a r t a l m a z ó hézagpótló kiadvánnyal lepte meg olvasóit a Műszaki Könyvkiadó. A Hadtörténelmi Közlemények révén a szakemberek szűk köre részben m á r képet a l k o t h a t o t t a szerzők új k u t a t á s i ered
ményeiről; most ezek példás gyorsasággal ke
rültek a széles olvasóközönség elé. H a d t ö r t é nelmi t é m a — önként adódik a kérdés: vajon miért nem a Zrínyi Kiadót illetik a fenti dicsé
rő sorok?
Marha György
— 803 —
