pessége még a X V I I I . század közepe táján is, egészen az úrbérrendezésig, számos elemét és m a r a d v á n y á t megőrizte egykori, katona
paraszti kiváltságos helyzetének.
A t a r t a l m a s kötetben még sok más érdekes problémakörrel megismerkedhet az olvasó.
így például a Fülek várába szorult három vármegye (Heves-Külső-Szolnok; Nógrád;
Pest-Pilis-Solt) nemesi tisztikarának (nem egyszer maguk is katonai vezetők voltak) tevé
kenységével, hatásköri és más jellegű ellenté
teivel a végvár királyi főkapitányaival, akik bíráskodási és egyéb kérdésekben is a fennható
ságuk alá igyekeztek kényszeríteni a megyei irányító szervek tagjait. Nem kevésbé érdekes az egyes erősségek, illetve mezővárosok la
kóinak m a g a t a r t á s a a Rákóczi-szabadságharc kezdetén (a sebtiben felújított katonai szerep
kör egyáltalán nem hozta meg a kívánt ered
m é n y t a Habsburg-barát vezetőknek), majd a későbbi években. Figyelemre méltóak a kato
naparaszti telkekre ü l t e t e t t vitézek anyagi viszonyaival, konkrét vagyoni és életfeltételei-
Érdeklődéssel v e t t e m kezembe Nagy László Hajdúvitézek c. könyvét, amelyben a szerző a X V I — X V H . századi hajdúkatonaság intéz
ményét vizsgálja, b e m u t a t v a annak az egyete
mes, s a magyar hadművészetben elfoglalt helyét. A hazai történetírás a fenti periódust
„ a magyar romlás századának" kifejezéssel je
löli, u t a l v a arra, hogy ezek az évtizedek — ami
kor az ország három részre szakadását követő
en, a török hódoltság időszakában a magyar uralkodó osztály erősen polarizálódik, az el
n y o m o t t a k küzdelme fegyveres felkelésekbe torkollik, s a megfáradt, szakadék szélére ke
rült ország idegen h a t a l m a k martaléka, prédá
ja lett — valóban olyan zavaros képet m u t a t nak, amelyben helyesen tájékozódni csakis a társadalmi erőviszonyok, a levéltári forrás- és szakirodalmi anyagok alapos ismeretében le
het. Ezért is érdemel különös figyelmet Nagy László vállalkozása, hiszen a hazai marxista történészek közül az elsők között kísérelte meg, hogy átfogó és reális képet nyújtson a X V I — X V I I . századi magyar hajdúság hadtörténeti értékeiről, a Habsburg- és törökellenes mozgal
makban elfoglalt helyéről, valamint az európai
tól számottevően eltérő sajátos hadviselése okairól.
vei kapcsolatos feltárások is, melyekre azonban m á r csak utalni t u d u n k : e sajátos végvári kérdéskör iránt érdeklődők feltétlenül nyernek azzal, h a részletesen áttanulmányozzák az is
m e r t e t e t t nógrádi kötetet, mint e speciális témakör legszínvonalasabb termékét.
A magyar végvári élet, a katonatársadalom problémáival foglalkozó olvasó, éljen bár egy kis nógrádi helységben, v a g y a fővárosban, egyaránt haszonnal forgathatja, jóleső érzéssel teheti le P á l m á n y Béla új könyvét. A félezer példányban kiadott, 16 illusztrációval ellátott, szaktudományos szempontból kifogástalan m u n k a , melyet a témakör kiváló k u t a t ó j a , Szakály Ferenc lektorált, miként a rövid beve
zetőben a kiadó találóan írja, „nagyívű lezá
r á s a " P á l m á n y Béla „e témájú k u t a t á s a i n a k " . Mindamellett kíváncsian várjuk a szerző to
vábbi feltáró munkájának eredményeit, a nóg
rádi végek történetének b e m u t a t á s á t Mohács
tól 1663-ig.
Fenyvesi László
Nagy László munkájának legnagyobb érté
két abban a hatalmas forrásanyagban látjuk, amelynek segítségével biztos kézzel igazodott el a legkényesebb, olykor teljesen irracionális
n a k t ű n ő jelenségek elemzésében, a történel
mi konklúziók megállapításában. Mindez sze
rencsésen párosul a lebilincselő, az élőszó varázsával á t h a t o t t előadásmóddal, aminek következtében az olvasónak gyakorta olyan érzése t á m a d , m i n t h a mesterien megírt „szép
irodalmi" alkotást t a r t a n a a kezében.
Figyelemre méltó — az események felvillan
tásakor, értékelésekor — Nagy László széles forrásbázisra épülő korrekt adatkezelése, vala
m i n t szinkronisztikus látásmódja, amelynek eredményeként a korszak bonyolult jelenségei teljes megvilágításban t ű n n e k elénk, s t ö r t é nelmileg h ű képet k a p u n k „ a magyar romlás századának" sok v i t á t k i v á l t o t t időszakáról.
K ö n y v e bevezető részében a szerző szüksé
gesnek t a r t j a felidézni, újraértékelni, illetve konfrontálni — Szamosközy I s t v á n , Istvánffy Miklós, T a k á t s Sándor, K o m á r o m y András, Dankó Imre, Szabó I s t v á n , Pvácz I s t v á n és főként saját kutatásai alapján — a hajdúság eredetéről, kialakulásáról, s általános jellemzé
séről a felszabadulás előtti és u t á n i hazai t ö r t é - NAGY LÁSZLÓ
HAJDÚVITÉZEK
(Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1986. 321 o.)
— 145 —
netírásban vallott idevonatkozó nézeteket, véleményeket. Ennek során Nagy László meggyőző erővel m u t a t j a be, hogy e rendkívül heterogén, származási-, vagyoni- ós vallási különbségek által megosztott „köztes r é t e g "
képviselői zömében nem szökött jobbágyokból, hanem inkább az elszegényedett nemesi ifjak és az állatpásztorok közül kerültek ki.
A továbbiakban a szerző a királyi (vagy végvári), „hajdúvárosi", magánföldesúri és a szabadhajdúk kategóriáját elemzi, b e m u t a t v a a „vitézlő r e n d " privilegizált állapotát, élet
módját, sajátos társadalmi jogállását, a terme
lőmunkától való elidegenedése okait. Rendkívül helyesen m u t a t rá, hogy a kiváltságolt hajdúk telepítése eredetileg nem Bocskai I s t v á n elkép
zelése volt, hiszen a X V I . század közepén elő
ször a török, majd Mátyás főherceg vetette fel ezt a gondolatot. A hajdúság intézménye te
h á t — vallja a szerző — az ország három rész
re szakadását követően j ö t t létre, amikor meg
gyengült a központi hatalom, s ennek követ
keztében képtelenné v á l t a belső funkciók ellátására, s így v á l h a t o t t e katonaréteg a föl
desúri hatalmaskodások eszközévé, s alkal
massá bizonyos „csendőri funkciók" gyakor
lására.
Rendkívül tanulságosak azok a részek, amelyekben Nagy László a korabeli hajdú
katonaság létszámát vizsgálja, r á m u t a t v a , hogy ez a X V I I . század során összesen mintegy 40 ezer főre tehető, amely a 60 ezerre becsült magyarországi ós erdélyi haderő — főként a gyalogság — számottevő részét képezte. (Ez idő t á j t t e h á t k b . 4—6000 királyi, 2—3000 magánföldesúri, valamint 30 000 főnyi szabad
hajdúval kell számolnunk, akik Bocskai, Bethlen, I . ós I I . Rákóczi György, továbbá Thököly I m r e Habsburg-ellenes nemzeti, füg
getlenségi mozgalmainak bázisát alkották!) A k ö n y v legjobb fejezeteit — megítélésünk szerint— a „Szervezet, fegyverzet, felszerelés", valamint „ A hajdúkatonaság fegyelme, erköl
csi-politikai a r c u l a t a " c. részek képezik, ame
lyek középpontjában a hadkiegészítési rend
szer, a fegyvernemi megoszlás, illetve annak vizsgálata áll: hogyan lettek a kegyetlenkedé
seikről, rémtetteikről és túlkapásaikról hírhedt hajdúk — akiket a kortársak csak „bitang, korcsos magyaroknak" neveztek— a független
ségi mozgalmak bajnokai. E fejezeteknek első
sorban az ad különös értéket — s teszi azokat rendkívül rokonszenvessé — , hogy a szerző t ö b b helyen korábbi nézeteinek korrigálását, felülvizsgálatát fogalmazza meg, r á m u t a t v a azok fogyatékosságaira, m a m á r nem helytálló voltára.
A k ö n y v nem elhanyagolható erényei közé tartozik a hajdúkatonaság érzelmi és érdek- motivációinak árnyalt b e m u t a t á s a — amely ezidáig eléggé elsikkadt más szerzők hasonló jellegű munkáiban —, hiszen csak így válik érthetővé, hogy miért t á m o g a t t á k következe
tesen a X V I I . század első felében az erdélyi fejedelmek politikáját, s miért álltak az 1660-as
évektől a Habsburgok oldalára a törökellenes harcokban.
Külön fejezetben tárgyalja Nagy László a gyalogos és lovas hajdúk harcmódját, harc
értékét, helyesen ítélve meg a jobbára irregulá
ris t a k t i k a harcászati előnyeit, fogyatékossá
gait, s nem hallgatva el, hogy e fegyvernem — hiányos felszereltsége, fegyelmezetlensége, a pszichikai állóképesség hiánya m i a t t — alkal
matlan volt a kötelékharcászatra, nyílt ütköze
tek megvívására. Maradéktalanul egyetértek a szerzővel abban, hogy a fenti hiányosságok m i a t t a hajdúkatonaság, tényleges erényei elle
nére, harcérték dolgában messze elmaradt a jól kiképzett, reguláris nyugat-európai zsoldoso
kétól.
A továbbiakban Nagy László — három év
tizedes k u t a t ó m u n k á j á n a k eredményeit fel
használva — a hajdúkatonaság 1591—1690 közötti harcait elemzi, különös tekintettel a tizenöt éves háború (1591—1606), Bocskai I s t v á n , B á t h o r y Gábor, Bethlen Gábor, I . és I I . Rákóczi György, valamint Thököly I m r e küz
delmeiben b e t ö l t ö t t kimagasló szerepükre.
Ezeknek a fejezeteknek a középpontjában ugyan a korszak hadtörténeti eseményeinek, a hajdúság ütközeteinek (Álmosd—Diószeg, R a k a m a z , Osgyán, Edelény-Besenyő, Ebes
falva, K o n y á r d , Szikszó, Szalonta stb.) bemu
t a t á s a áll, a szerző figyelmét azonban nem kerü
li el a X V I I . századi társadalmi, politikai és gazdasági viszonyok, a hazai történeti fejlődés sajátosságainak felidézése — helyenként új megvilágításba helyezése — sem. Ennek során Nagy László többször kísérletet tesz a történeti szakirodalomban és a köztudatban elfogadott hamis értékítéletek felülvizsgálatára, a korszak jelenségeinek á r n y a l t a b b és differenciáltabb bemutatására, amelynek eredményeként „ a magyar romlás századának" problematikája valóban „emberközelbe" került. A szerző kor
r e k t és objektív értékítéletét jelzi, hogy egy
a r á n t távol áll tőle a deheroizálás és az egyolda
lú idealizálás is, ezért valóban reálisabb képet k a p u n k Bocskai, B á t h o r y Gábor, Bethlen, I . és I I . Rákóczi György, t o v á b b á Thököly I m r e politikai pályaképéről, intézkedéseik gyakori ellentmondásosságáról, a X V I I . századi Habs
burg-ellenes nemzeti függetlenségi mozgalmak jellegéről, a katonai események történetéről és a török kiűzésének körülményeiről.
Nagy László új könyvének összegezésekor elmondhatjuk, hogy a szerző vállalkozása nyo
m á n szóles forrásbázisra épülő, alapos szintézis
re törekvő, kitűnő m u n k á t k a p kezébe az ol
vasó, s reméljük a nagyközönség is nem cse
kély haszon nélkül olvashatja azt.
A kötet rendkívüli népszerűségét jelzir
hogy a Zrínyi Kiadónál t ö r t ó n t 1983-as meg
jelentetése u t á n , most a Kossuth Kiadó „Szi
v á r v á n y sorozatá"-ban l á t o t t napvilágot.
V. Molnár Lászlá
— 146 —
