Termékek műszaki színvonala értékelésének rendszerelméleti megközelítése megtekintése

TERMÉKEK M Ű S Z A K I S Z Í N V O N A L A ÉRTÉKELÉSÉNEK R E N D S Z E R E L M É L E T I MEGKÖZELÍTÉSE

Nagy Péter

Ipari Informatikai K ö z p o n t

A műszaki korszerűség

Az ipari t e r m é k e k é i (gépekel, m ű s z e r e k e t , be­

rendezéseket stb.) konstrukciós, üzemeltetési és érték jellegű tulajdonságok jellemzik. A műszaki t e r m é k e k e tulajdonságainak szabványosított leírása mindig elegendő volt a termékek kielégítő jellemzé­

séhez. Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban és aktívabban fordul az érdeklődés a termékek nem teljesen hagyományos tulajdonságai felé, például:

" h a t é k o n y s á g " , "perspektivikusság", " m i n ő s é g " ,

"műszaki színvonal". Ezek a tulajdonságok a termé­

kek " m ű s z a k i k o r s z e r ű s é g é n e k " a jellemzői, ame­

lyeket fejlesztésük tervezésében használnak fel. A kvalímetrta ezeket a tulajdonságokat a műszaki pa­

raméterek értékeinek a " k o r s z e r ű s é g " egységes nu­

merikus mutatójában való összevonásával igyekszik meghatározni. Ez az összevonás nem egyértelmű, de ha a termékek korszerűségének jellemzőjét a pa­

ramétereinek értékeivel fejezik k i , és ha azt valóban felhasználják az irányításban, akkor gyakorlatilag meghatározza a t e r m é k e k további fejlődését. A m é r é s ilyenkor cél fel vetést jelent. És habár lokálisan nem tudhatjuk meg, hogy az " A " t e r m é k jobb vagy rosszabb a " B " t e r m é k n é l , nem ismerve, hogy a technikának milyen irányban kell fejlődnie, a lokális problémái megoldottnak tekinthetjük. Ezért nem túlzás azl állítani, hogy a termékek műszaki kor­

szerűsége jellemzőinek m é r é s é b e n koncentrálódik ma az ipar ágazati irányításának legfontosabb elvi problémája.

T ö b b országban ágazati módszereket és irányítási elvekel dolgoztak k i , amelyek a megoldandó felada­

tok különböző szempontjait formalizálják, a termé­

kek és termékcsoportok legfontosabb műszaki para­

méterei értékeinek növekedését előre jelzik, s el­

végzik az új fejlesztések optimalizálását a paraméter- sorok alapján. Ezeket a m u n k á k a t általában a mate­

matika legmodernebb eszközeinek felhasználásával, számítástechnikai, döntéshozatali eljárások bevoná­

sával végzik. A műszaki színvonal értékelésének többféle megközelítési módja azonban arra utal, hogy létezik bizonyos fokú határozatlanság a műszaki korszerűség mérése feladatának felvetésé­

ben.

A szakértők egyre gyakrabban ismerik el, hogy az egzakt t u d o m á n y o k alkalmazásának nehézségei ennek a feladatnak a megoldásában nem technikai (számítástechnikai eszközökkel való ellátottság, a faktografikus adatbázisokhoz való hozzáférés lehe­

tősége) é s nem matematikai (a matematika megfe­

lelő fejezeteinek kidolgozatlansága), hanem fogalmi jellegű. A kvalimelríai értékelések adekváiságának problémája mélyebben gyökerezik, mint a megfelelő matematikai-logikai formalizmusok kiválasztása.

Világossá kell tenni azon tulajdonságok természetét, amelyeket a kvalimetria a t e r m é k e k b e n meg akar

határozni. Ez nehézségekbe ütközik, mivel a techni­

ka fejlődésének nincs általános e l m é l e t e , hiányzik a technikai objektumok fejlődési logikájának é s tör­

vényszerűségének értelmezése.

A műszaki t e r m é k e k kiinduló kvalimetriai tulaj­

donságait rendszertulajdonságaikkal azonosítva, a termékek korszerűségi mutatóit a rész —egész v i ­ szonyából határozzuk meg. Feltételezzük, hogy ugyanazok a rendszertulajdoiiságok, amelyek lehe­

tetlenné teszik az elkülönült termékek létezését, olyan csoportokba is osztályozzák őket, amelyek a t e r m é k e k összességét " b e l ü l r ő l " egyesítik, é s tulaj­

d o n k é p p e n kvalimetriai tulajdonságaikat alkotják, melyeket aztán az irányításban használnak fel.

Termékminősítés a fejlesztés érdekében

nőségi é s mennyiségi összetevőik ellenőrzését é s szabályozását tételezi fel. Célja a felhasználók pers-

Nagy P.r T c n a é k e k n f t u a k i s i f o r o n a l i . . .

peklivikus szükségleteinek kielégítése, amelyek pl.

az ágazati felhasználók igénye alapján határozhatók meg. Az így feltárt perspektivikus szükséglet a reali­

zálandó műszaki és egyéb funkciók felsorolása, amelyeket a konkrét t e r m é k e k r e bizonyos mértékig véletlenszerű, de mindenesetre nem optimális m ó d o n állapítanak meg.

Rendszerelméleti megközelítésben a megoldás egyedüli korrekt módja az értékelendő termékek összevetése a vele rokon - létező vagy fejlesztendő

- termékek összességével.

A műszaki minősítés legáltalánosabb é r t e l m e - az egyesnek az egésszel való összevetése. A műszaki minősítés ilyen értelmezése azt mutatja, hogy minden t e r m é k értékeléséhez az ugyanazon működési elvű és funkcionális rendeltetésű t e r m é ­ kekel jellemző információkra van szükség. Ezért a termékinformációkat a szükséges szempontok alap­

ján csoportosított parametrikus leírásokat tartal­

mazó táblázatokba gyűjtik össze.

A termékcsoportok parametrikus leírásait tartal­

mazó táblázatok T x N dimenziós numerikus — esetleg alfanumerikus - táblázatok, ahol N a ter­

méktípusok száma, T a termékek műszaki paramé­

tereinek a száma. A termékcsoport fejlődésé¹, a para­

metrikus leírás sorai összetételének változása írja le.

Új komponensekkel csak akkor kell kiegészíteni a táblázatot, ha megállapították, hogy a fejlesziésre szánt termék magas műszaki szinvonalat fog képvi­

selni, s nem lesz r e d u n d á n s , azaz nem másol le már létező t e r m é k e k e t . Ezért a kvalimetria feladata az információk integrálása a paraméteres leírás alapján, azaz " s z ö v e g e s " vektorok kicserélése olyan szám­

mal, amely a t e r m é k általánosított tulajdonságát jel­

lemzi. Az előrejelzés és a paraméteres szabványo­

sítás feladatai integrálják az információkat.

A műszaki termékek minőségén " s z á m s z e r ű "

paramétereinek valamilyen függvényét értik, mely­

nek értékei alapján a t e r m é k e k e t Össze lehet hason­

lítani egymással mint jóval, vagy kevésbé tökéletes­

sel, bizonyos meghatározott célnak való megfelelés é r t e l m é b e n . Általában ezt a célt a termékek rend­

szerén kívülinek tekintik. A minőségirányításban ez utóbbit úgy határozzák meg, mint a termék azon képességét, hogy rendeltetésének megfelelően működjön. A minőség ilyen értelmezése általában összefüggésbe hozza a termék alkalmazási és üze­

meltetési területét a nehezen hozzáférhető - új fej­

lesztések esetén pedig a még nem is létező — infor­

mációkkal A szakértőket ez arra készteti, hogy ta­

nulmányozzák a termékek felhasználóinak az érté­

keléseit is.

A termékcsoport rendszerszemléleti meghatározása

A termékek összességének rendszerkénti rög­

zítése azt jelenti, hogy erről az összességről azt állít­

j u k , hogy belsőleg szervezett objektum. Bármely termékösszesség szervezettségének primer kifejező­

dése, hogy hasonló és különböző elemek halmazára bontható fel. Ezért ezeknek a halmazoknak a rend­

szerszemléleti ágazataiban léteznek termékosztályo­

zók, amelyek sajátos rendszert határoznak meg.

Olyan osztályozásra van azonban szükség, amely bi­

zonyos értelemben egyedülálló, és minthogy az ága­

zati termékeket fejlődőnek tekintjük, olyan osztá­

lyozásra van szükség, amely fejlődésüket folyamatá­

ban mutatja be.

Meghatározott típuson belül minden termék egésze adva van a gyártott és funkcionáló termékek Összességében, amelyek mind bizonyos műszaki funkciót valósítanak meg. A termék és a műszaki funkciói közötti megfelelés a termék paraméteres leírásával adható meg, amely paraméterei értékei­

nek halmaza. T e r m é s z e t e s , hogy a t e r m é k e k azo­

nosságának mértékét a felhasználó szempontjából a termékek kölcsönös helyettesíthetősége jellemzi a műszaki funkciók egy bizonyos osztályán belül. A termékek kölcsönös helyettesíthetősége a műszaki funkciók univerzális halmazán ekvivalenciaosztá­

lyokat ad meg, amelyek ugyanazon típusú t e r m é k e k példányai. Általános esetben egy dolog bármely két példánya ténylegesen különbözik egymástól néhány paramétert illetően a szükségszerű szóródás követ­

keztében. Ezeket a különbségeket azonban a t e r m é ­ kek műszaki leírása nem veszi figyelembe — a pél­

dányok csak gyári s z á m u k b a n különböznek egymás­

tól. Sőt, azonosnak tekintenek különböző időpon­

tokban gyártott példányokat is. Ez azt jelenti, hogy a termékek felosztásának alsó szintjén, amelyen ezek konkrét dolgok, az azonos példányok numerikus különbözőségeikben különböznek. Semmilyen más különbséget nem ismernek el. Bizonyos esetekben ezeket a különbségeket selejtként értelmezik egyes termékeknél. A példányok műszaki előírásnak való megfelelését az output t e r m é k e k ellenőrzési rend­

szerében ellenőrzik. Ez az egyedüli módja a példányt érintő szabályozásnak.

A műszaki funkciók univerzális halmazán a nem m e g k ü l ö n b ö z t e t h e l ö példányok halmaza a termék­

típus. A technikában a típus az első olyan általános­

ság, amelyet dolgok összessége alkot. Minthogy a típust a példányok száma jellemzi, és mivel ez a szám időben változó, a terméktípus képes extenzív fejlődésre. A termékek fejlesztésének irányítása éppen ezen a szinten kezdődik, és a termelési volu­

menek terveinek kialakításában valósul meg.

T M T 35. éyf. 1 9 8 8 .1- 2 . sz.

A minőség irányításának és az ágazati t e r m é k n ó ­ menklatúra szabályozásának a feladatai a típusok szintjétől a termékek magasabb szintű aggregálásá- hoz való á t m e n e t t e l válnak el. Ezért ezt a szintet meg kell h a t á r o z n u n k a termékek parametrikus le- Írásával a műszaki funkciók egy osztályán való he­

lyettesíthetőséggel. Az ellenőrzőit műszaki paramé­

terek összetétele alapján nem m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ő t e r m é k e k típusainak halmaza a termékfajta. Az egy- fajiájú t e r m é k e k parametrikus leírása általánosságá­

nak tartalmi alapját eredetük (konstrukciós­

technológiai ismérveik) és funkcionális rendelteté­

sük közös jellege határozza meg. Ennek a közös jel­

legnek az alapja a terméktípusok részleges helyette­

síthetősége a termelés és az alkalmazás valamely te­

rületén, amely a t e r m e l ő részéről abban fejeződik k i , hogy lehetséges a különféle terméktípusok reali­

zálása a fejlesztés és a termelés egy és ugyanazon r e n d s z e r é b e n ; a felhasználó részéről pedig külön­

böző típusú t e r m é k e k felhasználása egy és ugyan­

azon szükséglet kielégítésében.

A teljesen helyettesíthető termékek csak mini egy típus példányai létezhetnek együtl; a kölcsönö­

sen teljesen helyettesithetellen termékek csak mint a különböző fajták típusai létezhetnek együtt; követ­

kezésképpen egy típuson belül minden termék rész­

ben kölcsönösen helyettesíthető. Az egyfajlájú ter­

mékek részleges kölcsönös helyettesíthetősége szol­

gál alapul a tipust alkotó közösséghez, a rendszeral­

kotó relációhoz. A típustól különbözik a termékfajta, amely elemeinek különböző, időben változó össze­

tételeiből áll. Ezért a technika intenzív fejlődése csak a fajták és a termékek m é g magasabb csoporto- sítási szintjen lehetséges. Az egyes t e r m é k e k magas minőségi színvonala szükséges, de nem elegendő (eltétele a termékcsoportok magas színvonalának.

A típus szintjén lejátszódó azonosság-átmenet (példányoké) hasonlósága (típusba) hozza létre azt a fajta takarékosságot, amely szerint sokkal egy­

szerűbb a termék m é g egy példányát előállítani, mint m é g egy tipust.

A technika legkisebb egysége, amely képes a fej­

lődésre, a termékfajta. Ez nem m á s , mint a t e r m é ­ kek halmaza, amelyeket az eredet közössége köt össze, és ezen az alapon egységes az információs képük. Ez "populációs típusú" rendszer. A maga­

sabb szint minden csoportosítása megkapható a ter­

mékfajtákból, amelyeket a konkurencia vagy a köl­

csönös pótlás relációi kötnek össze. A termékfajta tehát annak az elméletnek a tárgya, amely a t e r m é ­ kek összessége fejlődési törvényszerűségének feltá­

rására irányul.

Az így kapott hierarchikus osztályozást az ágazati termék - mint egész — általános strukturális tulaj­

donságai fejezik k i . Ezért a kiinduló totalitás felosz­

tása során növekszik az egy szinten levő csoportok, csoportelemek száma, minőségi ö s s z e m é r h e t ő s é g ü k és változandóságuk az időben.

A termékfajta a műszaki tulajdonságok terében

A termékfajta meghatározásából következik, hogy az őt alkotó termékek vizsgálhatók a műszaki funkciók terében, amelyet paramétereik halmaza alkot. Ez a munkafolyamatok tere, amelyet a m é ­ rőműszerek skálái m é r n e k . A tér minden pontjának egy potenciális termék felel meg. A funkcionális tér pontjainak a különbsége azonban a műszaki funkci­

ók különbsége, nem pedig a t e r m é k e k é , amelyek különbözőségének a mértékét meg kell állapíta­

nunk. Előre csak az ismert, hogy egy t e r m é k t í p u s példányai a műszaki funkciók halmazának a megva­

lósítását teszik lehetővé, úgyhogy a t e r m é k t í p u s n a k a műszaki funkciók terében nem pont, hanem pontok halmaza felel meg, amit a termék lefedésé­

nek neveznek.

A műszaki t e r m é k e k sajátossága, hogy leírásuk­

ban szerepelnek olyan paraméterek, amelyek érté­

kcinek csökkenése vagy növekedése szemantikai ja­

vításukat jelenti. Azt a lehetőséget figyelembe véve, hogy minden paraméterérték ellenkező nagy­

ságát is megkaphatjuk, alakítsuk át egyformára a pa­

ramétereket: tételezzük fel, hogy minél nagyobb egy paraméter é r t é k e , annál jobb. Ekkor minden pa¬

r a m é t e r é r t é k r e meg van határozva a kiinduló érték­

viszony: ha X^u> X^h, akkor az " A " t e r m é k egyenlő viszonyok között "jobb", mint a " B " termék.

Minden paraméterre meg kell határozni ezt a v i ­ szonyt úgy, hogy a termék minőségét az ugyanazon fajtájú t e r m é k e k h e z való viszonyon keresztül értel­

mezzük, és a t e r m é k e k egyező felosztását kell megkapnunk.

Tételezzük fel, hogy a műszaki funkciók kél para­

méterből álló teret alkotnak, amelyben a terméket két paraméterének — X , és X² - értéke teljesen meghatározza (I. ábra). A fenti meghatározásból következik, hogy az " A " pont, amely megfelel egy bizonyos t e r m é k n e k , az ebben a térben lehetséges termékek halmazát négy, kvalimetriailag k ü l ö n b ö z ő alhalmazra oszlja fel:

Oi — ezen a területen belül minden lehetséges termék rosszabb az " A " termék mindkét para­

m é t e r e alapján,

0^ — ezen a területen belül minden lehetséges termék jobb, mint az " A " t e r m é k ,

0³ —ezen a területen belül minden lehetséges termék rosszabb, mint az " A " t e r m é k az X , érték alapján, és jobb az X^a érték alapján.

N«fy P.: T e r m é k e k m i s z a k l H Í D T O M I I . . .

0⁴ - ezen a területen belül minden termék rosz- szabb, mint az " A " termék az X² érték alapján és jobb az X, ériéke alapján.

Ebből következik, hogy az O, terület az " A "

termék minőségének kiinduló m é r t é k e lehet. Egy­

részt ez jellemzi azon műszaki funkciók halmazát, amelyeket képesek teljesíteni az " A " típus példá­

nyai, azaz a felhasználó számára m u t a t k o z ó minősé­

get. Másrészt ez az " A " típus " é l e t t e r e " , ahol " A "

a legjobb, ezért felesleges m á s terméktípusok léte­

zése; vagyis a minőséget a termelő oldaláról jel­

lemzi, aki a terméktípusok minimális különfélesé- gében érdekelt. K ö v e t k e z é s k é p p e n az " A " típus 0^: lefedése mind technikai lehetőségeit, mind m á s ter­

méktípusok helyettesítési képességét jellemzi.

Ahhoz, hogy a lefedés nagyságát a t e r m é k t í p u s o k m i n ő s é g é n e k m é r t é k é v é legyük, elegendő a funk­

cionális tér minden pontjának egyenlő fontosságot tulajdonítani a különböző mérések alapján a külön­

böző paraméterek relatív jelentőségének a súlyozá­

sával. Ekkor az ( X , , X , ) termékfajta minőségének Q ( X , , X²) függvénye úgy határozható meg, mint a paraméterek szorzata: Q ( X^{t 1} X^s) = X i X², ahol X , és X² súlyozott paraméterek.

l

[ "Jobb termek

03

J a i x ? . x j j _ ° 2

"Rosszabb 1 termék" l

Ol

/. ábra A t e r m é k a műszaki funkciók l e r é b c n

Hogyan jellemezhetjük a termékfajta minőségét?

A z " A " termék nem alkot stabil rendszert egyik ter­

m é k k e l sem az 0 , és 0² területen, minthogy a két termék közül az egyik valószínűleg felesleges lesz.

Ezek a termékek csak annyiban léteznek, amennyi­

ben a példányok cseréjének a szintjén lejátszódó stabil rendszert csak az 0³-ban vagy 0⁴-ben található t e r m é k e k alkothatnak.

Vegyünk egy " m i n i m á l i s termékfajtál" - kél ter­

méktípust, amely közül az egyik sem helyettesítheti teljesen a másikai (2. ábra).

A minőségnek a műszaki funkciók m é r t é k e k é n t való é r t e l m e z é s e k o r a terméktípusok lefedésének az egyesítése a termékfajta műszaki lehetőségeit jel­

lemzi, azaz a termékfajta minőségét a fogyasztó szempontjából, metszetük pedig a termékfajta m i ­ nőségét a gyártó szempontjából. Valóban: a két

termék közös területe kölcsönös helyettesíthetősé­

güknek a területe.

1

2

"1

1

2

<////

W/

/////

*2

.'. ábra A részleges h e l y e n e s i t é s aránya a miiszaki funkciók lerében

Ezek mellett a feltételek mellett az egyező minő­

ségű t e r m é k e k n e k a kétparaméteres térben egyenlő területet kell elfoglalniuk. A nekik megfelelő X [ X²= c o n s t vonal hiperbolát határoz meg. A görbék hiperbolikus formája a t e r m é k létrehozásá­

nak a lehelőségével szembeni korlátozások meglétét fejezi k i , vagyis az egyik paraméterérték javulása a másik törvényszerű rosszabbodásához vezet.

Ugyanakkor a t e r m é k e k kölcsönös helyettesíthető­

ségét jellemzi a termelő szempontjából.

A termékfajta fejlődése csak a paraméterértékek összevonására vonatkozó korlátozások m e g s z ü n t e ­ tése, pontosabban e korlátozásoknak a görbéket meghatározó konstans érték jóval magasabb értékek felé való eltolása révén lehetséges. Minthogy ez kapcsolatos a görbéknek a koordináták kezdetétől való elmozdulásával, így a görbék helyével jelle­

mezni lehel a termékfajta műszaki fejlődésének a szintjét a műszaki funkciók terében.

A funkcionális tér metrikus térré való átalakításá­

hoz azonban néhány feltételnek teljesülnie kell. Az első; ahhoz, hogy a termékek minőségét n dimen­

ziós funkcionális térben mérjük, minden paramétert egyenlő értékűnek kell elismerni, vagy értékességü­

ket súlyozni kell a különböző paraméterek relatív je­

lentőségének a súlyozásával. A második: a termék­

minőség elvi logaritmikus jellegét kell figyelembe venni. Kvalímetríailag nem az abszolút, hanem a viszonylagos — a már elért mennyiséghez való vi­

szonyítás - az értékes: a minőség arányos az elért mennyiség logaritmusával. Ebből következik a ter­

m é k e k n e k a legfontosabb paraméterei értéke sze­

rinti eloszlásának a törvénye és a paraméterek loga- ritmizálásának a szükségessége a kvalimetriai skálák felépítéséhez. Ez az átalakítás a termékfajta- görbéket egyenesekké változtatja át. De ezáltal meg­

oldódik — ha részlegesen ís — az ö s s z e m é r h e t ő .

T M T 3 5 . é» f . l 9 8 8 . 1- 2 . sí.

azaz a mértékegység nélküli skálák felépítésének a problémája; az egyes paraméterek nem egyenlő je­

lentősége átvihető a logaritmus alapjainak a külön­

bözőségére.

E feltételek teljesülése esetén létezik olyan tér, amelyben a termékfajta belső szervezettsége a görbék meglétével fejezhető k i , a fejlődés törvény­

szerűségei pedig a görbéknek az origótól való párhu­

zamos elmozdulásában fejeződnek k i . Ez teszi lehe­

tővé az egyes t e r m é k e k minőségének a termékfajta­

görbék családjához való viszonyítással elvégezhető értékelését.

A termékszínvonal dinamikus modellje

sához szükséges utolsó feltétel a termékfajták fejlő­

dése statisztikai természetének elismerése, amely­

ből következik, hogy a termékfajta szervezettségé­

nek fentebb leírt formája csak statisztikailag teljesül­

het. A fejlődő termékfajtában viszonylag a u t o n ó m szervezést kell megkülönböztetni. Az egyik szinten, mégpedig a t e r m é k t í p u s szintjén a t e r m é k e k para­

méterei értéküket véletlenszerűen és függetlenül változtatják. A másik, jóval mélyebb szinten, a ter­

mékfajta szintjén egészében ezek a véletlenszerű változások a termékeloszlások törvényei által meg vannak határozva a paraméterek értéke alapján. A fenti kvalimetriai forma éppen ehhez a szinthez tar­

tozik, és a sokváltozós eloszlások paraméterei írják le. Ennek a formának a megmaradása az elemek le­

cserélésekor garantálja a termékfajta belső szerve­

zettségét, másrészt lehetővé teszi az egy és ugyan­

azon fajtájú minőség megőrzését a konkrét termék­

típusok k ü l ö n b ö z ő Összességében. Ezért a termékek többváltozós eloszlásának paraméterei a paraméter­

értékek alapján a t e r m é k t í p u s o k h o z viszonyítva struktúra é r t e l m ű e k , amit fentebb a görbéknek tu­

lajdonítottunk.

A többváltozós statisztikai e l e m z é s módszerei felhasználásának a lehetősége a termékfajta kvali­

metriai formájának a feltárásában, a regressziós egyenletek kvalimetriai értelmezésének a megenge­

déséből következik. Hogyan é r v é n y e s ez a kétvál­

tozós esetre? Ha az X , és X² változók statisztikailag kölcsönösen Összefüggnek, akkor a nekik megfe­

lelő, egy fejlesztési ciklus terméktípusai az ortogo­

nális regressziós vonal m e n t é n sorakoznak fel, bizo­

nyos szóródással. Ez a vonal - minthogy geometriai helye a termék mindkét paraméterének — az összes realizált terméktípust kvalimeiriailag két különböző alhalmazra osztja fel: az átlag alattira és fölöttire.

Ezért a t e r m é k t í p u s o k n a k a regressziós vonaltól való eltérése, minthogy arányos a termék funkcio­

nális nagyságával, jellemezheti annak műszaki szín­

vonalát.

A dinamikus modell a t e r m é k t í p u s legfontosabb paramétereinek az értékei alapján t e r v e z h e t ő v é teszi megjelenése T* idejének a megállapítását

(amely megfelel az ugyanazon fajta, minden ter­

m é k e kialakult fejlődési tendenciáinak). Ez az idő a fejlesztés átlagos műszaki színvonalának felel meg, amely különbözhet a termék megjelenésének a tényleges időpontjától (T) új fejlesztés esetén. Ezért (T* - T ) különbség az előjel, valamint a modell sta­

tisztikai meghatározatlansága figyelembevételével jellemezheti a termék műszaki színvonalát, az egy és ugyanazon típus minden t e r m é k é n e k az átlagos fajtájához viszonyítva. A műszaki színvonalai itt évben mérjük. Ez egyenlő azzal a hibával, amelyet e l k ö v e t ü n k , amikor " á t l a g o s n a k " tételezzük fel a terméket.

A termékek műszaki színvonala e l e m z é s é n e k eredményeit a többszörös regresszió módszereivel a fajtákat jellemző kvaligrammal ábrázolhatjuk, vagyis olyan diagrammal, amelynek vízszinies ten­

gelyén a termék megjelenésének tervideje (a befeje­

zeti fejlesztések esetén a tényleges ideje), a függő­

leges tengelyen pedig a dinamikus modell alapján előre jelzett termékmegjelenés időponija szerepel

(3. ábra). A T = T * egyenes azon pontok geometriai helye, amelyek a termékek minden paraméterének

A fejlesztés realizálási ideje , T K - átlagos színvonalú termék

M - magas minőségi színvonalú termék A - alacsony minőségi színvonalú termék

a statisztikai meghatározatlanság területének határai

l. ábra A l e r m é k f i j l i k kvaliferimjs

N « g y P.: T e r m é k e k m ű s z a k i s z í n v o n a l a . . .

az ériéke szerinti átlagok. így helyezkedtek volna el a fejlesztések, ha mindegyiküket átlagos színvona­

lon végezték volna el. Ezért az ettől a vonaltól való eltérés a t e r m é k e k konkrét típusának a színvonalát jellemzi.

A termék műszaki színvonala tehát két összete­

vőre osztható fel. A T=T* függvény az adott ter­

mékfajta minden fejlesztésekor a termelés színvona­

lának az e m e l é s e révén elért növekedését tükrözi (anyagok, technológia, berendezések stb.). Erre az általános színvonalra gondolnak akkor, amikor a ter­

mékről úgy beszélnek, mint "valamely év mintája".

Az 1987. év tényleges fejlesztése azonban elvégez­

hető mind az 1990. év, mind az 1980. év színvona­

lán, eltérvén az egy és ugyanazon fajta minden ter­

m é k é n e k általános fejlődési tendenciáitól. Ez az el­

térés, amely a konkrét fejlesztés egyedi sajálosságait jellemzi, tulajdonképpen az ö "műszaki színvo­

nala", amely a kvaligramról leolvasható.

A fejlesztés műszaki színvonalát érintő döntés megbízhatósági fokál akkor tudjuk értékelni, ha ösz- szehasonlítjuk a (T*— T ) eltérést a regressziós egyenlet legkisebb négyzetek módszerével kapott hibájának a szintjével.

A dinamikus modell a műszaki paraméterek teré­

ben azoknak a paramétereknek az alhalmazát vá­

lasztja k i , amelyek értékei korrelálnak az idővel. A többi paraméternek, amelyek a termékek különbö­

zőségét határozzák meg a funkcionális rendeltelés alapján, kapcsolódniuk kell a termékfajta struktu­

rális modelljéhez, amely a termékek " r e d u n d á n s s á ­ g á t " vagy "funkcionális újdonságát" határozza meg.

A strukiurális modell alapján megállapítható a görbék metrikája, mint a termékek kölcsönösen ösz- szefűggö paramétersorainak a metrikája.

A statisztikai modellezés alkalmazása lehetővé teszi a kvalimetria, a prognosztika és a paraméter­

szabványosítás feladatainak átgondolását és egymás­

hoz közelítését a termékek életciklusának minden szakaszában.

Módszertanilag fontos a fenti modellek integratív formája, amely lehetővé teszi, hogy a termékcsopor­

toknak általánosított információs képévé váljanak, olyan formáivá, amelyben az ágazati termékek fejlő­

dési tendenciái és az ellenőrzési pontok megállapít­

hatók.

Ha a termékfajta fejlődik, akkor létezik bizonyos kvalimetriai tér, melyben minden termék belső ko­

ordinációjának a sémája olyan, hogy minden egyes termék minőségét a rendszerben betöltött helye ha­

tározza meg. Ez az a séma, amelyen belül és amely­

hez viszonyítva lehet beszélni minden fejlesztés időszerűségéről és helyességéről. Éppen ebben a mi­

nőségben képes integrálni a különféle módszertani irányzatokat, s egységes értelmet adni a különféle kvalimetriai m u t a t ó k n a k , elvégezni a termékeket leíró faktografikus információk szintéziséi. Más szóval ez azt jelenti, hogy képes olyan formaként szolgálni, amelynek alkalmazása a termék aggregálá- sának minden szintjén és létezésének a szakaszaiban lehetővé teszi belső felépítésének és fejlődési törvé­

nyeinek a feltárását.

*

Irodalom

P A R H O M O V S K U , E. A . - 3 E V t E N K O , V. V.: Sisiemnije svojsiva tehniCeskih izdelij. = Sisiemnije issledovaniS. M e i o - dologiíeskije problemi, JeJegodnik 1985. Nauka. Moszkva.

1986. p. 2 6 1 - 2 7 9 .

K U D R I N , B. 1.: Issledovanie ( e h n i í e s k i h sistem kak soobSesivo izdelij-tehnocenozov. = Sistemnije issledovaniS. M e i o d o l o - giteskije problemi. Jezegodnik 1980. Moszkva, 1981. p.

2 2 6 - 2 5 4 .

NAGYPéter: Termékek miiszaki színvonala értékelésének rendszerelméleti megközelítése

Az ipari t e r m é k e k n e k egy adóit időszak tudomá­

nyos-technikai színvonalához viszonyított minősíté­

séhez szükség van olyan fogalmak tisztázására, mint " m ű s z a k i s z í n v o n a l " , " k o r s z e r ű s é g " . Értel­

mezni kell az olyan kategóriákat, amelyek segítik a t e r m é k e k értelmezési halmazának rendezését, mint pl. " t e r m é k c s o p o r t " , " t e r m é k t í p u s " , " t e r m é k ­ fajta". Ha ez utóbbiak jellemezhetők a m é r h e t ő , szá-

NAGY, P.: A systems science approach to technological levél evaluation of products

I n order to qualify industrial products in respect to tne technological levél of a given tíme period, concepts liké "technological l e v é l " and "up- to-datedne;:s" should be clarified. Categories help- ing the sorting o f the interpretational set o f pro­

ducts, e.g. "product group", "product type", "kind of product" should be defined. I f these latter can be characterized by the sum of measurable and quan-

T M T 3 5 . e v f . 1 9 M . l - 2 . s z .

mokkái kifejezhető tulajdonságok összességeként, akkor m ó d van a termékek össze hasonlítására a cél­

feladatoknak megfelelően, és a fejlődés tendenciái­

nak feltárásával a termék fejlesztési irányainak kije­

lölésére. A többváltozós statisztikai elemzés m ó d ­ szerei ilyen ismeretelméleti és logikai alapokon nyújtják az alkalmazhatóság és értékelhetőség lehe­

tőségél.

* * *

tiflable properlies, then the producis can be com- pared according to the objective tasks, and the desig- nation o f the development trends of the product will be made possible by revealing the main direc- tions of development. The methods of the m u l t i - variate statistical analysis show the application and evaluation possibility in these types of logic and computation theory.

HA,Hb, n.:

q e c K o r o y p o B H H H 3 a e j i H Í í

J\na KBa^HqbHuMpoBaHHa maenvia H c p a B H e m w K X y p o B H H c j a H H W M 3Tanoiw H a y t m o - T e x H i m e c K O r o p a 3 B H T H » H e o ö x o a i i M O flan> o n p e a e j i e m i e TaKHM I I O H H T H S M, K a K „ T e x H H i e c K H H y p o B e i u . " , , , C O B p e - MeHHOCTb". H e O Ö x O ű H M O JtaTb T O J T K OB&HHe K a T e - r o p n f t , K O T O p w e n o M o r a i O T B c i i c r e Maxii 3 i i p 0 B a H H H T a K H x nOHíiTMM, K ; I K „ r p y n n a mnennú", ,,Ttrn H 3 -

Bfimil", „ B H 3 H 3 f l e^ H H " . E c r a O H H M O r y T H3Mep- HTbCfl U H Í p p O B W M H nOK 3 3 3 X 6 JIH MII, TO e C T b BO3M0HÍ- HOCTb ÜJIH H X CpaBHeHHH B COOTBCTCTBHH C UeJTfaK) 3 a j i a H H B 11 y c T a H o s ^ e H H f l H a n p a B J i e H H H p a 3 B H x n a

mnemm.

Taxae

K O H o c H O B e o n p e j i e ^ H T b n p H M e i m M O C T b nsaftma.

NA G Y, P.: Systemtheoretische A nnáherung der Bewertung des technischen Niveaus der Produkte Zur Qualifizierung der industriellen Produkten mit dem wissenschaftlich-technischen Niveau einer gegebenen Zeitperiode verglichen ist es notwendig, solche Begriffe zu kláren, wie "technisches Niveau", "Modernitat". Diejenige Kategorien m ü s s e n deftniert werden, die bei der Ordnung der Interpretálionsmenge der Produkte helfen, wie z.B.

"Produktengruppe", "Produktentyp", "Produkten- sorte". Wenn diese letzteren als Gesamtheit der messbaren, mit Zahlen ausdrückbaren Eigenschaf- ten charakterisiert werden k ö n n e n , dann besteht die MÖglichkeit, die Produkte den Zielaufgaben ent- sprechend zu vergleichen, und mit der Aufdeckung der Entwicklungstendenzen die Eniwicklungsricht- ungen des Produkts zu bestimmen. Die Methoden der statistischen Analyse mehrerer Veránderlicher bieten auf solchen erkentnistheoretischen und logi- schen Basen die MÖglichkeit der Anwendbarkeit und Bewerlbarkeit.

1

Felhívjuk tisztelt olvasóink figyelmét, hogy a

Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 1976—1985. évfolyamainak

egyes — még meglevő — számait kérésükre térítésmentesen megküldjük,

hogy hiányos évfolyamaikat kiegészíthessék

(TMT-szerkesztőség, Budapest, Pf. 12.1428).