A magyar ipar műszaki színvonala nemzetközi összehasonlításban

(1)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A MAGYAR IPAR MÚSZAKI SZINVONALA NEMZETKÖZI OSSZEHASONLITÁSBAN

KOMLÓSY ENIKÖ — NYERS JÓZSEF

A különböző országok gazdasági fejlettségének összehasonlítósóra leggyak—

robban hasznalt mutató az egy lakosra jutó bruttó hazai termék (GDP), illetve nemzeti jövedelem értéke. A termelés színvonalának és dinamikójónak országok közötti egybevetéséből bizonyos mértékig következtetni lehet az ipar műszaki színvonalá- nak fejlettségére is. Természetesen az ipar technikai színvonala és az említett mu—

tató közötti kapcsolat nem mindig áll fenn. Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék.

illetve nemzeti jövedelem értékének ugyanis számos összetevője van, amelyet a mu—

tató csak közelítően tud kifejezni. E szintetikus mutató tartalmát több, különböző irányban és mértékben ható tényező (a lakosság összetétele. a gazdaság belső szer—

kezete stb.) befolyásolja. Azokban az országokban. amelyek bruttó hazai termékének.

illetve nemzeti jövedelmének jelentős része például idegenforgalomból származik.

alacsonyabb ipari műszaki színvonal mellett is kialakulhat magasabb egy lakosra jutó érték. Még karakterisztikusabban mutatkozik meg az egy lakosra jutó termelés és az ipar műszaki színvonala közötti különbség a különleges természeti adottságok- kal. mindenekelőtt jelentős energiaforrásokkal (kőolaj és földgáz), valamint egyéb nyersanyaggal rendelkező országokban. ahol a belső gazdaság az erőteljes fejlesz- tési programok. gyorsított iparosítás ellenére is az exportbevételnek csak kisebb hó—

nyadút tudja felszívni, sok esetben azt is alacsony hatékonysággal.

GAZDASÁGI FEJLETTSÉGUNK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

Különböző nemzetközi összehasonlítósok szerint hazánk gazdasági fejlettsége mind a szocialista, mind a nem szocialista országok között közepesnek mondható.

Az ENSZ keretében 1973—ra vonatkozóan 15 tőkés ország és Magyarország bruttó hazai termékének egy lakosra jutó értékét hasonlították össze. A vizsgálatba a legkülönbözőbb fejlettségű országokat vonták be. Kenyótól az Egyesült Államokig.

Ebből a vizsgálatból is az tűnt ki. hogy hazánk ezen országok között a középtójon helyezkedik el, s fejlettségi színvonala körülbelül Olaszorszógéval azonos; az egy lakosra jutó bruttó hazai termék értéke az Egyesült Államok hasonló adatának 45 százalékát tette ki. (Lásd az l. tóblót.)

A gazdasági fejlettség mérésére ún. egyszerűsített módszereket is alkalmaz—

nak.1 Ezek lényege az, hogy regressziós összefüggést keresnek egy mutatószómhal—

maz és a szintetikus mutató (GDP) között, majd ezen összefüggés segítségével becs—

1 E témakörről jó áttekintést ad dr. Szilágyi György: A nemzetközi összehasonlitósok egyszerűsített mód- szereiről (Statisztikai Szemle. 1980. évi 11. sz. 1090-1106. old.) c. cikke.

(2)

380 _ KOMLÓSY ENIKÓ —- NYERS JÓZSEF

lik a vizsgált országok GDP-jének szintjét. Ezek a vizsgálatok lényegében ugyan- azt tükrözik, mint az előbbiek: hazánk gazdaságilag a közepesen fejlett országok

közé tartozik.

!. tábla

Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék értéke

(Index: Egyesült Államok : 100)

1970. t 1973.

Orszá g _ N*" AIÚHM-W

évben

Német Szövetségi Köztársaság 78,2 77,4 Franciaország . . . 732 7ó.'l Belgium . . . 72,0 75,3

Hollandia . . _ _ _ 68,7 68,4

Egyesült Királyság . . . 63.5 60.6 Japán . . . , . . 59,2 64.0 Olaszország . . . 492 47,0 Magyarország . . . 42,7 45,1

Irán . . . . '. . . . . . 20,3 292

Malaysia . . . . . , . . 19,i 19.1

Kolumbia . . . 18.1 17.9 Dél—Korea . . . 12,1 14.6 Fülöp-szigetek . . . 12,0 12,2

lndia . . . 6.9 ó,4

Kenya . . . . . . . . . 6.3 6,1

Egy. az ENSZ keretében végzett ilyen vizsgálat szerint, melyet a szerzők PlG- (physical indicator global estimates) módszernek neveznek, Magyarország egy la—

kosra jutó bruttó hazai termékének értéke 1973-ban 42,5 százaléka volt az Egyesült Államokénak. A szocialista országok között kialakult sorrend szerint a Német De- mokratikus Köztársaság és Csehszlovákia jelentősen. a Szovjetunió kismértékben előzte meg hazánkat. Lengyelországgal körülbelül azonos fejlettségi szintet értünk el; Bulgária, Románia és Jugoszlávia fejlettségi szintje alatta van a magyarországi—

nak.

A gazdasági fejlődés, az egy időpontban vagy időszakban kimutatható gazda- sági fejlettség. műszaki színvonal és a tudományos—technikai haladás között szoros összefüggés, jelentős kölcsönhatás van. Az összefüggés természetesen közvetett. és több áttételen keresztül érvényesül. A tudomány közvetlen termelőerővé válását a közgazdászok viszonylag korán felismerték. Hatásának matematikai statisztikai esz- közökkel való mérésére nem sokkal a keynesi polgári gazdaságnövekedési elmélet

térhódítását követően sor került; tehát közel fél évszázados múltra tekinthet vissza.

A termelési függvények elmélete volt a polgári közgazdaságtan első átfogó kisér—

lete arra. hogy kvantifikálja a műszaki haladásnak a termelés és a termelékenység növelésében betöltött szerepét. A számítási módszer a létszám és az állóeszközök

termelésnövelő hatását közvetlenül mutatta ki. s az e két tényezővel nem magyaráz-

ható reziduális mennyiséget a műszaki haladás szerepének tudta be.

A gazdasági fejlődésnek a létszám, az állóeszköz és a műszaki haladás ténye-

zőjű termelési függvények alapján végzett vizsgálatai a gyakorlatban részleges si- kereket hoztak, a számszerű eredményeket közgazdaságilag sok esetben nehezen lehetett értelmezni. Minden bizonnyal ez utóbbi nehézségek voltak a fő motiváló tényezői annak, hogy a matematikUSok és a közgazdászok együttes erőfeszítéssel

igyekeztek elméletüket, az ismeretelméleti alapokat és a számítási algoritmust fino—

(3)

A MÚSZAK! SZlNVONAL 381

mítani, míg végül is a függvények és a gazdaságnövekedési elméletek egész rend- szerét alkották meg.

A különféle nemzetközi összehasonlítások eredményei azt mutatják, hogy a fejlett tőkés országok termelőágazatainak az utóbbi 10—15 évben elért fejlődése leg—

alább 50 százalékban (de például a Német Szövetségi Köztársaságban, Francia—

országban, Hollandiában, Belgiumban 60—75 százalékban) a műszaki haladásnak tulajdonítható.

A Szovjetunióban az ipar termelékenységére és annak változására vonatkozó széles körű vizsgálat alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a termelékenység növekedésének mintegy 30—35 százalékát közvetlenül a műszaki haladás eredmé—

nyezte, és ez az arány a közvetett hatások (volumennövekedés, struktúraváltozás stb.) figyelembevételével feltehetően elérheti az 50 százalékot is.

Hasonló vizsgálatokat a magyar Központi Statisztikai Hivatal is végzett az iparra vonatkozóan. A Hivatal egész iparunk és főbb ágazatainak 1960 és 1973 közötti fejlő- dését több variációban létszám, állóeszköz és műszaki haladás tényezőjű függvé- nyek alapján kísérelte meg értékelni. A vizsgálat más országok kísérletéhez hason- lóan mérsékelt eredménnyel járt. Az eredményekből azonban annyit bizton ki lehe—

tett olvasni, hogy (: technikaigényes ágazatokban — így a híradás— és vákuumtech- nikai iparban, a vegyiparban — a termelés növekedését jelentős mértékben a technikai fejlődés határozta meg. Hasonló tendencia érvényesült a rekonstrukciót vég—

rehajtó papíriparban is. Sikeresebbnek bizonyult a Központi Statisztikai Hivatal kö- zelmúltban befejeződött kutatása, amely a könnyűipari ágazatokra vizsgálta az egyes termelési tényezők. köztük a műszaki haladás szerepét.

A műszaki haladás szerepének számszerűsítésére irányuló törekvések tehát vál- tozó sikerrel jártak, s ha nem is ellentmondó, de eltérő eredményt mutattak ki. Anél- kül, hogy kimerítő vagy legalább kielégítő választ igyekeznénk keresni a kevésbé si- keres, logikailag esetleg nehezen igazolható számítási kísérletek okára csupán egyetlen, véleményünk szerint lényeges körülményre szeretnénk felhívni a figyelmet.

Nevezetesen arra, hogy a műszaki haladásnak reziduális tényezőkénti kezelése már a fejlődés extenzív szakaszában is számos problémát rejtett magában. A számítá- sok lényegében a fejlődésnek létszámmal és állóeszközzel nem magyarázható vala—

mennyi minőségi elemének hatását a műszaki haladásnak tulajdonították. Napja- inkban. amikor a társadalmi—gazdasági fejlődésben a minőségi tényezők vették át a vezető szerepet. a termelési függvények ,,klasszikus" elmélete — ha a valóságot adekvát módon kívánja leírni és magyarázni — jelentős továbbfejlesztésre szorul.

A műszaki haladás szerepe napjainkban a társadalmi munka termelékenységének növelésében ugyanis meghatározó. A. Arakeljan2 szovjet akadémikus számításai és részben becslései szerint például a Szovjetunióban a termelékenység növelését há—

romnegyed részben a műszaki haladás biztosítja. amelynek fokozására világviszony- latban nagy szellemi és anyagi erőt összpontosítanak.

A műszaki haladás indirekt mérési eljárása mellett az elmúlt negyedszázadban (: közvetlen mérési módszerek kutatása és alkalmazása is egyre jobban tért hódí- tott. E célra számos módszert, mutatószámot és ezek rendszerét dolgozták ki a szak—

emberek. Az eddig elért eredmények -— legalábbis a külső szemlélő. valamint a statisztikai információt felhasználó számára -— minden bizonnyal szerények. ebben azonban a kutatások késői felgyorsulása mellett szerepet játszik az is, hogy a gaz—

dasági jelenségek objektíve ís nehezebben mérhetők, és kvantifikálásuk sok esetben a hagyományostól merőben eltérő közelítési módot igényel.

2 Arakelian, A.: Naucsno-tehnicseszkij progreszsz — osznova povüsenija éffektivnoszti proizvodsztva. Vop- roszü Ekonomikír 19774 évi 9. 514 23—33. old.

(4)

382 KOMLÓSY ENlKÓ — NYERS JÓZSEF

A MűSZAKl SZlNVONAL ÖSSZEFOGLALÓ MUTATÓI

A műszaki haladás közvetlen eszközökkel való mérésének első és elengedhe-

tetlen feltétele a fogalom szabatos megfogalmazása vagy legalábbis pontos körül- hotárolása.

Az ez irányú kutatások nagyobb intenzitással a szocialista országokban, ezen belül is elsősorban a Szovjetunióban bontakoztak ki. ahol a műszaki színvonalat a termelékenység, az állóeszköz-ellátottság és az energiafelszereltség alapján vizs—

gólták.

A műszaki haladás fogalmának tartalmára a témával foglalkozó kutatók számos megfogalmazást dolgoztak ki. Ezek elsősorban a jelenség körét illetően különböz- nek. A marxista irodalomban fellelhető értelmezések viszonylag közel állnak egy- máshoz. és a tudományos—technikai haladást a termelőágazatok, közöttük az ipar termelésében megnyilvánuló objektiv folyamatnak tekintik, amely a következőket fog—

lalja magába:

-— a korszerű gyártástechnológiai eljárások alkalmazása, a munkafolyamatok fokozott gé- pesítése és automatizálása;

— a termelőeszközök, elsősorban a gépek és berendezések korszerűsítése, teljesítmé—

nyük növelése;

-— a termelés összetételének korszerűsítése. a termékek használati értékének növelése.

minőségük javítása; _ '

—- az energiafelhasznólás összetételének korszerűsítése, a munkatárgyak, az anyagok fej- lesztése, új anyagok létrehozása és termelésbe vétele:

— a munkaerő összetételének a fejlesztést legcélszerűbben előmozdító kialakítása, a képzettségnek a fejlett technikához alkalmazkodó emelése;

— valamennyi felsorolt összetevő alapjaként a tudomány eredményeinek a gazdasági fel—

tételeknek megfelelő ütemű. hatékony adaptálása.

A fogalom meghatározásából egyértelműen kitűnik, hogy a műszaki szinvonal és a műszaki haladás annyira összetett fogalom, hogy szabatos mérése egyetlen

szintetikus mutatóval nehezen oldható meg.

A tudományos—technikai fejlettségi szint összevont mutatójának kidolgozására széles körű kutatómunkát folytattak a moszkvai Szocialista Világgazdasági Kutató- intézetben. A vizsgálat bizonyos eredményeit a Voproszü Ekonomiki 1974. évi 6. szó—

mában (69—78. old.) L. Szemionova tette közzé. Az intézet munkatársai sajátos meg—

közelítéssel kísérleteztek. A termelőfolyamatok automatizáltsógi és gépesítettségi foka, az egy munkásra jutó villamosenergia-felhasználás. a géppark életkora és ki- használása alapján egy szintetikus műszaki színvonal mutatót szerkesztettek.

Az 1960 és 1970 közötti időszakra vonatkozó kísérleti számítások eredményeit a 2. tábla tartalmazza.

2. tábla

Az átlagos műszaki színvonal

(Index: Szovjetunió : 100)

1960. I 1965. 1970.

Ország ___—év;;— "__—***—

l

Bugária . . . . . . . . . 72 82 92

Magyarország . . . . . . . 78 81 78

Német Demokratikus Köztársaság 123 121 116

Lengyelország . . . 86 83 71

Csehszlovákia . . . . . . . 111 . 102

(5)

A MÚSZAKI SZlNVONAL 383

A számítások szerint — a Szovjetunió műszaki fejlettségi szinvonalát 100-nak véve —- 1960-ban a két szélső helyet Bulgária 72 százalékkal és a Német Demokrati- kus Köztársaság 123 százalékkal foglalta el. 1970-ben Lengyelország 71 százalékkal és a Német Demokratikus Köztársaság 116 százalékkal képviselte a két szélső érté—

ket. A Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia műszaki szinvonala 1960 és 1970 között megelőzte a Szovjetunióét, Magyarország, Lengyelország és Bulgária alacsonyabb szintet ért el, egymás közt csökkenő, de a Szovjetunióhoz viszonyítva növekvő különbséggel. A magyar gazdaság átlagos technikai szintje e számítások szerint a Szovjetunióénak 78 százaléka: a különbség a vizsgált 10 évben nem vál—

tozott.

A termelés műszaki szinvonalát jellemző szintetikus mutató lehetne a termelés megoszlása a gyártás automatizáltsógi. gépesítettségi foka szerint. E mutató alkal- mazhatósági köre azonban rendkívül szűk, lényegében csak a homogén termékkel rendelkező kitermelőipari ágazatokban számítható. Gyakran alkalmazott mutató a gépek értékének, illetve a dolgozók létszámának megoszlása működésük, illetve te- vékenységük automatizáltsági foka szerint. lnformációtartalma ugyan szerényebb, alkalmazhatósági köre viszont lényegesen szélesebb. A szocialista országok, köztük hazánk statisztikai gyakorlatában ez utóbbi mutatók alkalmazása terjedt el legszé- lesebb körben, 5 a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága keretében napirendre ke- rült egységesítésük is.

A technológiai folyamatok gyökeres átalakulásának jelen időszakában a villa- mosítás jelentősége meghatározó. A technológiák automatizálása az esetek döntő többségében villamos energia alkalmazásával történik, emellett egyre szélesebb körben terjednek el az elektrofizikai és elektrokémiai elven működő technológiák is, amelyek esetenként nagyságrendekkel növelik a termelékenységet. E körülményeket mérlegelve a termelés, illetve a munka energiafelszereltsége egyaránt jól jellemzi a műszaki színvonalat és a technikai haladást. Nemzetközi összehasonlitásokban a termelés átszámításáből adódó nehézségek és bizonytalanságok miatt általában az egy munkásra jutó villamosenergia-felhasználás mutatóját alkalmazzák.

Az említett általános jellegű mutatók alapján történő elemzés mellett az egyes ágazatok műszaki színvonala az ún. műszaki—gazdasági mutatókkal részletesebben is vizsgálható. Az egyes ágazatok sajátosságainak mélyebb értékelése, míkrostruktu- rális változásának követése jól kiegészíti és megalapozotttabbá teheti az általános mutatókból levont következtetéseket.

A műszaki szinvonal országok közötti összehasonlitásához jelenleg ismert és felhasználható összefoglaló mutatók köre ezzel lényegében ki is merült. E számitá—

sok kontrolljaként jól hasznosítható az élő munka termelékenységi színvonala, amelynek ugyan számos közös eleme van a technikai felszereltséggel. a műszaki szinttel azonban sem elméletileg, sem pedig gyakorlatilag nem azonosítható. Küiö- nösen nagyok lehetnek a két jelenség közötti különbségek azon országok esetében, amelyekben a munka- és üzemszervezés színvonala számottevő mértékben eltérő.

Közelítő számítások alapján például az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszony—

latában a műszaki szinvonal tekintetében fennálló különbséget 12—13 százalékra. a termelékenység tekintetében fennálló eltérést 60 százalékra becsülik.

Hasonló eltéréseket mutattak a Központi Statisztikai Hivatalban végzett széles körű nemzetközi összehasonlítások eredményei is, amikor a magyar ipar termelé- kenységi szinvonalának (közelítő pontossággal) hat európai szocialista és tizenhá-

rom tőkés ország termelékenységi szintjével való egybevetésére került sor. Az ered—

mények azt mutatták. hogy a vizsgált szocialista országok közül Jugoszlávia iparának termelékenységi színvonala nagyságrendben a magyarországival azonos. a többi cr—

(6)

384 KOMLÓSY ENlKÖ — NYERS JÓZSEF

szágé mintegy 40—70 százalékkal magasabb. A tőkés országok legtöbbjében az ipar termelékenysége a magyar iparénak mintegy kétszerese, két és félszerese, csak Spa—

nyolország (továbbá egyéb. közelítő adatok szerint feltehetően Görögország és Por- tugália) termelékenységi színvonalához állunk közel. Végső soron a magyar ipar termelékenységi szinvonala alapján az 1970-es évek elején a vizsgált (és Európa lakosságának nagy részét magába foglaló) 19 országból képzett sor utolsó har- madában helyezkedik el.

Ahhoz. hogy a termelékenységi szint alapján következtetni lehessen az ipari termelés műszaki színvonalára. e két mutató említett tartalmi különbségének hatását

is ismerni kellene. Az értékelést elsősorban a technikai felszereltség és a foglalkoz-

tatottság alakulásának vizsgálata tehetné megalapozottabbá. A munka technikai felszereltségének nemzetközi összehasonlítása jelenlegi módszertani ismereteink és a rendelkezésre álló adatbázis alapján nem oldható meg, közelítő jellemzésére az egy ipari foglalkoztatottra jutó villamos energia mennyisége alkalmazható.

A foglalkoztatottság színvonalának nemzetközi összehasonlítása viszonylag köny—

nyen és megbízhatóan elvégezhető; a vizsgált 19 európai ország közül 17 országra össze lehetett hasonlítani az iparban foglalkoztatottak ezer lakosra jutó számát.

E mutató tekintetében csupán Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság értéke haladta meg a hazai arányt. Adottsá- gainkat figyelembe véve ez bizonyos túlfoglalkoztatottságra utal, ami részben a ter- melés, mindenekelőtt a kisegítő tevékenységek nem kielégítő mértékű gépesítésével kapcsolatos, emellett azonban a szervezettségi hiányosságok szerepe is bizonyára jelentős.

A termelékenységi összehasonlítások és az ezt kiegészítő vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy iparunk műszaki—technikai színvonala közepes fejlettségi szintet ért el, elmaradásunk e téren kisebb, mint amekkora a termelékenységi szint—

ben kimutatható. Az eredmények tükrében az is eléggé egyértelmű. hogy a terme—

lékenység-i színvonal emelése jelentős mértékben az élő munka hatékonyabb fel- használásának, valamint a munka- és üzemszervezés erőteljes fejlesztésének függ—

venye.

A KÉTOLDALÚ NEMZETKÖZI ÓSSZEHASONLITÁSOK FÖBB EREDMÉNYEI

Az ipar műszaki színvonalának nemzetközi összehasonlítása legmélyrehatób- ban, leginkább megalapozottan, két vagy több ország szakértőinek közös munká- jával s egy viszonylag széles körű mutatószám—rendszer alapján végezhető el. llyen jellegű munkára ismereteink szerint első ízben hazánk és Lengyelország között ke-

rült sor.3

A két ország Központi Statisztikai Hivatalának 1975 és 1978 között végzett kö-

zös munkája kettős célt tűzött maga elé: egyrészt képet kívántunk kapni a két or- szág 1975. évi műszaki szintjének arányairól az ipar egészében és néhány kiemelt ágazatban. másrészt módszertani kísérletnek szántuk a munkát, amelynek során összefoglaltuk. rendszereztük és értékeltük azokat a legfontosabb mutatókat. amelyek a műszaki szint és a tudományos—technikai haladás nemzetközi összehasonlí- tásához felhasználhatók. Ez a vizsgálat lényegében három fő területre terjedt ki:

— a munka gépesítettsége, a termelőeszközök műszaki szinvonala;

— a termelési struktúra korszerűsítése;

—— a technikai haladás kutatási bázisa.

3 A főbb eredményeket Komlósy Enikő —- Nyers József: Az ipar műszaki színvonalának nemzetközi össze—

hasoniítása (Statisztikai Szemle. 1978. évi 8—9. sz. 797—810. old.) c. cikke tartalmazza.

(7)

A MÚSZAKI SZlNVONAL

385 Emellett a tanulmány a KGST keretében elfogadott műszaki—gazdasági muta- tók alapján egyes kiemelt ágazatok műszaki szinvonalát részletesebben is vizsgálta.

A következő kétoldalú nemzetközi összehasonlítást. amelyre 1978—1980 között került sor. a Jugoszláv Szövetségi Statisztikai Hivatal és a magyar Központi Statisz—

tikai Hivatal szakértői végezték. A közös munka fő célja a már kidolgozott módszer

továbbfejlesztése s annak vizsgálata volt, hogy a KGST-országokétól bizonyos mér-

tékig eltérő gazdálkodási rendszerű ország statisztikai adatszolgáltatása milyen le- hetőségeket nyújt e témakörben nemzetközi összehasonlításhoz. A vizsgálatba be—

vont mutatók köre a két ország meglehetősen eltérő beszámolási rendszere miatt az előző vizsgálathoz képest szűkebb körű volt. Az ipar műszaki színvonalát főként általános jellegű. minden ágazatra azonos mutatószámok alapján hasonlítottuk ösz—

sze. A mutatók kiszámításához felhasznált alapadatok egy részét az összehasonlítha- tóság érdekében át kellett dolgozni. a vizsgálat egyes számszerű eredményeit azon—

ban ennek ellenére is bizonyos fenntartással kell kezelni.

Bár a két összehasonlításban eltérő ágazati rendszert alkalmaztunk (Lengyelor—

szág esetében a KGST, Jugoszlávia esetében az ENSZ ágazati rendszerét), s a mu—

tatók köre sem volt teljesen azonos. a kapott eredmények lehetővé teszik a három

ország ipari műszaki színvonalának nagyvonalú egybevetését.

A vizsgálatok azt mutatták, hogy Jugoszlávia, Lengyelország és Magyarország iparának műszaki színvonala lényegében hasonló, 5 nemzetközi viszonylatban köze—

pesnek mondható. A három ország között jelentősebb különbségek csak egyes ága- zatokban voltak kimutathatók, s ezeket általában az eltérő természeti adottságok

indokolták.

Az összehasonlított országok fejlődését eléggé különböző természeti, gazda—

sági és társadalmi feltételeik ellenére (Jugoszlávia és Lengyelország csaknem há- romszor akkora. s ásványkincsekben sokkal gazdagabb, mint Magyarország) az el—

múlt években számtalan hasonló vonás jellemezte.

A gazdaságpolitikai célok megvalósításában mindhárom országban fontos szerepet játszottak a beruházások. A fejlesztésre szánt összegeknek legnagyobb há- nyadát az országok az ipar termelőkapacitásainak bővítésére fordították. Az eltérő munkaerőhelyzet miatt a három ország beruházásainak jellege különböző volt: .lu- goszláviában és Lengyelországban nagyobb munkaerő-tartalékok álltak rendelke- zésre. mint Magyarországon. emiatt ezekben az országokban a beruházások általá- ban új munkahelyek létrehozását jelentették. s csak kismértékben szolgálták a már üzemelő vállalatok munkaeszközeinek felújítását, korszerűsítését. Magyarországon viszont főleg a hetvenes években -— a munkaerő-tartalékok kimerülése miatt —— a re-

konstrukciós jellegű. munkaerő—megtakarító fejlesztések is előtérbe kerültek.

Az ipari beruházások jelentős része mindhárom országban a műszaki haladást hordozó. illetve elősegítő és az energiaelőállító ágazatokban, a gépiparban. a vegyiparban és a villamosenergia-iparban koncentrálódott. Emellett az utóbbi évek—

ben Jugoszláviában és Magyarországon az élelmiszeripar néhány területét is ki- emelkedően fejlesztették.

A termelőeszközök műszaki színvonalának emelése szempontjából a gépberu- házások szerepe a döntő. Arányuk az ipar összberuháza'sain belül mindhárom or—

szágban növekedett, s az egy-egy évben üzembe helyezett gépek. berendezések ér- téke a már működő gépállomány bruttó értékének mintegy 10—15 százalékát tette ki.

Jugoszláviában a fafeldolgozó és bútoripar. valamint a villamosenergia—ipar gépei cserélődtek a leggyorsabb ütemben, s a meglevő gépállományhoz viszonyítva jelentős volt a hetvenes évek elején a bányászat és kőfejtés, valamint az élelmiszer—, ital— és dohánygyártás egyes alágazataiban történő gépberuházások aránya is.

A Statisztikai Szemle

(8)

386 KOMLÓSY ENIKÓ — NYERS JÓZSEF

Magyarországon a gépek. berendezések állománya a vegyiparban cserélődött a legnagyobb mértékben. Mindkét országban a fémalapanyag-ipar gépparkjának meg-

újítása volt a legalacsonyabb. Lengyelországban 1965 és 1975 között a gépgyártást és a fémfeldolgozó ipart fejlesztették legkiemelkedőbben, 5 egyes években az ipari átlagot meghaladó volt az üveg—, porcelán— és fajansziparban, az építőanyag-iparban és az élelmiszeriparban beruházott gépek aránya a meglevő gépállományhoz viszonyítva.

A jugoszláv és a magyar ipar viszonylag hasonló műszaki fejlettségi szintjét jelzik a termelékenység színvonalának és dinamikájának indexei is. A két ország ipari termelékenységi színvonalának arányairól 1970-re vonatkozóan rendelkezünk megbízható információkkal, amikor is egyeztetett módszertan alapján a két ország szakértői együttesen végezték a számításokat.4 A jelzett ipari termelékenységi össze—

hasonlítás szerint a két ország ipara lényegében közel azonos élőmunka-hatékony-

sággal termelt. a számszerű eredmények Jugoszlávia javára mutattak némi előnyt.

Az 1970 és 1978 közötti időszakban a termelékenységi színvonal nemzeti statisztikák alapján számított indexei az ipar egészében alig térnek el a két országban.

A termelőtevékenységek automatizáltsága a jelentős fejlesztések ellenére a

vizsgált három ország egyikében sem magas. Több ágazatban az automatizálás a

termelésnek csak egy—egy fázisára terjed ki. Az automatizált gépek, berendezések

aránya Jugoszlávia iparában kismértékben meghaladja (67.80/0) a magyarországi szintet (620/0). Lengyelországban 1975—ben a gépeknek, berendezéseknek mintegy

fele rendelkezett valamilyen automatikus működést biztosító felszereléssel, eszköz- zel. Lengyelországban és Magyarországon 1975-ben a gépeknek. berendezéseknek mindössze 8—10 százaléka volt teljesen automatizált, 1978 végére arányuk Magyar- országon 24 százalékra emelkedett, ugyanakkor Jugoszláviában a gépállományból 415 százalékot képviseltek. (Az adatok értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a három ország adatszolgáltatása nem teljesen egyforma, így a különbségek rész-

ben módszertani eltérésekből is adódhatnak.)

Automatizált gépeket, berendezéseket mindhárom országban legnagyobb arányban azokban az ágazatokban üzemeltetnek, amelyekben a folyamatos terme—

lés, a szükséges műszaki paraméterek biztosítása csak automatizált vezérléssel, sza—

bályozással oldható meg.

Az automatizálás színvonalában mutatkozó különbségek —- néhány iparág ki—

vételével — ágazati bontásban sem túl jelentősek a két országban. A nagyobb ága- zati színvonalkülönbségek mögött részben módszertani, részben ágazaton belüli strukturális eltérések rejlenek.

A legmagasabb automatizáltsági szint mindkét országban — az ágazat jellegé- ből adódóan —- a villamosenergia—iparban volt; az arányok a két országban azono—

sak (mintegy 90 százalék).

A gépipari termelés jellegéből adódóan viszonylag kevéssé automatizálható. Az 1975-re vonatkozó összehasonlítás szerint a vizsgált három ország közül a lengyel gépipar helyzete e téren kedvezőbb volt: gépállományának mintegy 39 százaléka volt automatizált a magyarországi 24 százalékkal szemben. A későbbi évekre vonat- kozó adatok viszont azt tükrözik. hogy Jugoszláviához viszonyítva Magyarországon

volt kedvezőbb a helyzet.

A vegyipari ágazatok többségében a technológiák jellege lehetővé ten né a ter-

melés magasabb fokú automatizálását. Az ágazat automatizáltsági foka mindhárom

* A részletesebb eredményeket Nyitrai Ferencné dr.: A nemzetközi termelékenységi összehasonlítások né- hány problémája (Statisztikai Szemle. 1974. évi 8—9. sz. 715—732. old.) c. cikke és dr. Drechsler László - Iu- roslav Kux — Nyitrai Ferencné dr.: A munkatermelékenység nemzetközi összehasonlítása (Statisztikai Kiadó Vállalat. Budapest. 1974. 307 old.) c. könyve tartalmazza.

(9)

A MOSZAKI SZlNVONAL

387 országban nagyobb ugyan, mint az egész iparé. a kedvező technológiai feltételek által biztosított lehetőségeket azonban még egyik országban sem használták ki kellő mértékben. A vegyipar jelentős fejlesztésének eredményeképpen belépő új, korszerű.

automatizált gyáregységek mellett tovább üzemelnek az alacsonyabb gépesített- ségű részlegek is, növelve az innováció építményigényét, a javítási—karbantartási munkák volumenét, hátráltatva az ágazat műszaki színvonalának fejlődését.

3. tábla

Az automatizált gépek, berendezések aránya a gépállomány bruttó értékében

(százalék)

Ju oszlávia Magyar-

Ágazat (91977. de— ugass???

cember 31.) cember 31.)

Ipar összesen . . . . . . . . . . . . . . . . 67,8 62,0 Ebből:

Bányászat és kőfejtés . . . 632 40,7 Élelmiszer-. ital- és dohánygyártás . . . 67,7 57,4 Textil-, ruházati és bőrípar . . . 64.3 57,9 Fafeldolgozó és bútoripar . . . 462 63,1 Papír- és papirárugyórtás, nyomdaipar és könyvkiadás 79,0 76,5 Vegyi anyagok, vegyipari cikkek gyártása. kőolaj— és

szénfeldolgozás. gumi— és műanyagtermékek gyár—

tása . . . 82.8 779 Nem fémes ásványi termékek gyártása . . . 74,6 62,8 Fémalapanyag-ipar . . . 77,5 44,8 Fémfeldolgozó ipar és gépgyártás . . . 36.5 50.13 Villamosenergia-ipar . . , . . . 91,9 9i.6

A könnyűipari ágazatok közül a papiriparban és a textiliparban üzemelnek nagyobb arányban automata gépek, berendezések.

Az élelmiszeriparban az automatizáltsági szint mindhárom országban viszonylag alacsony volt; elsősorban a készáru adagolásánál, csomagolásánál, illetve (:

palackozásnál alkalmaznak automata gépeket.

4. tábla

Az automatizált és a részlegesen automatizált gépek aránya

(százalék)

Lengyelországban Magyarországon

(1976) (1975)

Ágazat :: telje- a rész- (: telje- a rész—

sen legesen sen legesen

automatizált gépek és berendezések arónya'

Ipar összesen . . . . . . . . . 9,3 39,0 8,5 40,7

Ebbőh

Vaskohászat . , . . . 8,ó 42.5

Színesfémkohászat . . . . . . 4.9 52,'l ) 8'3 46'6

Fémfeldolgozó ipar és gépgyártás 8.4 30.5 8,0 15.8 Vegyi-, gumi— és azbesztipar . . 11,5 479 7.2 49,4

Építőanyag-ipar . . . 5.2 57.3 ) 68 241

üveg—. porcelán- és fajanszipar . 6.7 329 ' '

Textilipar . . . . . . . . . 15,9 52,4 1.5 44.3

Élelmiszeripar . . . 3,8 45,5 5.4 27,1

' A gépek, berendezések bruttó értékében.

4-

(10)

5.tábla Agépek,berendezésekbruttóértékekorcsoportonként JugosziáviábanMagyarországon (1977.december31)(1978.december31.) l a10évesa4éves''a2éves. az5—9,agepek,(:13evesa8—12a3—7ageek. Ágazat,éséves_esberende-ésidősebbévesévesésberegde. idosebbfiatalabbzésekát—fiatalabbzések("_ _,iagos,,.lagas gepekberendezesekaranyakoraévgepek.berepdezesekaranya

' ( s z á z a l é k ) ' ( ) ( s z a z a l é k ) ' k o ' " ( é v )

légg'fz'sszesen...........30,627,342,17.323,618,533.724,28,0 a_ Bányászatéskőfejtés...31.829.33897.614.121932931,16,7 Élelmiszer-,ital-ésdohánygyártás...18.0532.748,76.117915.336.530.136.9 Textil—,ruházatiésbőripar...26.628.844.66.921.216.837.72437,6 Fafeidoigozóésbútoripar...18.928.252.95916.615.148.12027.1 Papir-éspapírárugyártás,nyomdaiparés könyvkiadás..45218,136,78.823917,038,320,88.1 Vegyianyagok,vegyiparicikkekgyártása. kőolaj-ésszénfeidolgozás,gumi—és műanyagtermékekgyártása...38.423.638.08.214.521.239.924.47.0 Nemfémesásványitermékekgyártása.19,736,643,76.420,315251.712.87.9 Fémalapanyag-ipar........34221.544,37,542,018,824.614,610.8 Fémfeldolgozóiparésgépgyártás...24.526,848.76.523.020.112ó.230,47.8 Villamosenergia-ipar...41.430,128,58.928.316232,722.88.6 'Agépek,berendezésekbruttóértékében.

388

^KOMLÓSY ^ENIKÖ ^— ^NYERS ^JÓZSEF

(11)

A MUSZAKI SZINVONAL

389 A gépállomány korszerűségére bizonyos mértékig következtethetünk a gépek, berendezések bruttó értékének kor szerinti megoszlásából is. feltételezve. hogy a fia- talabb gépek műszaki színvonala általában magasabb. mint az idősebbeké. Ez a mu- tató csak Jugoszláviára és Magyarországra vonatkozóan állt rendelkezésre. Az össze- hasonlított években az ipar gépállományának kor szerinti összetétele Jugoszláviá- ban kissé kedvezőbb volt. mint Magyarországon: a gépek, berendezések átlagos életkora 1977 végén 7.3 év volt. míg a magyar iparban 1978 végén 8 év. (Lásd az 5.

táblát.) Figyelembe véve, hogy Magyarországon a seiejtezések aránya rendkívül alacsony (1,5%), a két ország gépparkjának átlagos kora azonosnak tekinthető.

Az iparon belül bat ágazatban Jugoszláviában, négyben pedig — köztük a vegyiparban -— Magyarországon volt alacsonyabb a gépek. berendezések átlagos kora.

A villamosenergia—iparban a két ország közötti különbség minimális.

Mindkét országban a villamosenergia—ipar gépállománya a legidősebb: a meg—

figyelt években a gépeknek, berendezéseknek Jugoszláviában 41,4 százaléka volt 10 éves vagy idősebb. Magyarországon pedig 44.5 százalékot tettek ki a 8 éves és

annál öregebb gépek. Úgyszintén mindkét országban az ipar átlagánál idősebb

géppark üzemelt a papír- és papírárugya'rtás, nyomdaipar és könyvkiadás ágazat- ban, valamint a fémalapanyag-iparban.

Viszonylag elöregedett gépállománnyal üzemel a jugoszláv vegyipar: a 10 éves és idősebb gépek aránya 38.4 százalék, a géppark átlagos életkora 8.2 év volt. Ma- gyarországon ebben az ágazatban az intenzív fejlesztés eredményeként kedvezőbb a helyzet: a 13 éves és idősebb gépek aránya 14,5 százalék, a gépek átlagos élet-

kora 7 év.

A gépipar gépállománya Magyarországon elavultabb, a gépeknek, berendezé—

seknek 43.4 százaléka 8 éves vagy idősebb. A gépállománynak mintegy felét kitevő vas- és fémmegmunkáló szerszámgépeknek 17 százaléka 18 évesnél öregebb volt.

6. tábla

Az ipari kapacitások kihasználása 1976-ban

A gépek, be- A villamos Átlagos mű- rendezések tel- motorok álta- szakegyűtt- jesített órái gos teljesített hutó' a naptári idő-

Ágam órái (óra) ' alap száza-

lékában Jugosz- Magyar- Jugosz- Vlagyar- Jugosz- Magyar-

láviá- orszó- láviá- orszá- láviá- orszá-

ban gon ban gon ban gon

Ipar összesen . . . . . . . . . . . . . 1797 . 1,47 1,40 50,6 62,5 Ebből:

Bányászat és kőfejtés . . . 2012 1055 1.73 1.64 499 54,5 Élelmiszer—, ital- és dohánygyártás . . . 1618 1106 1.43 1.43 37.1 39,6 Textil-, ruházati és bőripar. . . 2052 1656 1.67 1.61 50.2 63,0 Fafeldolgozó és bútoripar . . . 1258 1072 1.36 1.30 38,1 34,6 Papír- és papírárugyártás, nyomdaipar és

könyvkiadás . . . 1720 1401 1.62 1.57 57.9 29.3

Vegyi anyagok. vegyipari cikkek gyártása. kő- olaj- és szénfeldolgozás, gumi- és műanyag-

termékek gyártása . . . 2218 1906 1.55 1.35 61,4 49,4 Nem fémes ásványi termékek gyártása . . . 2391 1744 1,42 1.44 55.1 51,9 Fémalapanyag--ipar . . . . . . . . 1236 1121 1.67 1.60 64.45 83,8 Fémfeldolgozó ipar és gépgyártás . . . 843 833 1.28 125 34,1 40,7 Villamosenergia--ipar . . .

2771 . 1.25 120 64,9 46,3

' Az ipari munkások létszáma alapján.

(12)

390 KOMLÓSY ENIKÓ — NYERS JÓZSEF

A korszerűbb, automatizált gépek, berendezések üzembe állítása önmagában csak a termelési folyamatok korszerűsítésének potenciális lehetőségét teremti meg.

a tényleges helyzetet jelentősen befolyásolhatja a különböző műszaki szinvonalat képviselő gépek, berendezések kapacitásának kihasználása. A termelőkapacitások kihasználásának szintje sem a jugoszláv. sem a magyar iparban nem volt kielégítő, s az elmúlt években alig változott.

A vizsgált gépek. berendezések naptári időalapját Magyarországon használták ki nagyobb mértékben. A kitermelő ipar ágazataiban — a kőolaj— és földgázkiterme- lés kivételével -— a naptári időalap kihasználása az ipari átlagnál alacsonyabb volt.

A feldolgozó ipari ágazatok közül mindkét országban az élelmiszer-. ital- és dohány- gyártó gépek kapacitásának kihasználása a legalacsonyabb. amit az ágazat tevé-

kenysége indokol. Úgyszintén alacsony mind Jugoszláviában, mind Magyarországon a fémfeldolgozó ipar és a gépgyártás gépállományának kihasználása (34.1. illetve

40,7 százalék). A naptári időalap nagyobb hányadában üzemeltek a gépek. beren- dezések Magyarországon a textil-. a ruházati és a bőriparban és (: fémalapanyag—

iparban; viszont a papír- és papírárugyártás, nyomdaipar és könyvkiadás ágazat—

ban, a vegyiparban és a nem fémes ásványi termékek gyártásában Jugoszláviá—

ban használták ki nagyobb arányban a gépállományt. (Lásd a 6. táblát.)

A munka villamosenergia-ellátottsága, azaz az egy munkásra jutó villamosenergia-felhasználás, amely közelítően jellemzi a munka technikai felszereltségét, és a gépek és berendezések kihasználására is utal, az egész iparban 1961 és 1975 kö—

zött Lengyelországban és Magyarországon mintegy kétszeresére nőtt. A növekedés Lengyelországban a fémfeldolgozó ipar és gépgyártásban, az építőanyag—iparban.

valamint az üveg—, porcelán- és fajansziporban, Magyarországon pedig az építő—

anyag—iparban volt a legnagyobb ütemű.

7. tábla

A munka villamosenergia-ellátottsága

Az egy munkásra jutó villamos—

energia—felhasználás (MWó)

Ágazat Lengyelországban l Magyarországon

1960 ) 1975 [ 1950 ) 1975

Ipar összesen. . . . . . . . . 7,5 l 15,9 5,3 l 10,3

Ebből:

Vaskohászat . . . . . . . . 21,5 445 132 26,6

Fémfeldolgozó ipar és gépgyártás 3.4 8.1 2.4 4.1

Vegyi-. gumi- és azbesztipar . . 28,4 51.6 10,9 33,9

Epítőanyag-ipar . . . . . . . 7.1 228 5.3 18.0

üveg—, porcelán— és fajanszipar . 1.9 7,7 5,2 7,3

Textilipar . . . . . . . 3.1 7.2 3.4 6,7

Élelmiszeripar . 3.5 7.0 3,7 7,4

Az egy munkásra jutó villamosenergia—felhasználás a vizsgált években mind Lengyelországban, mind Jugoszláviában mintegy másfélszerese volt a magyar ipar igényeinek. Szembetűnően nagyok voltak az eltérések Lengyelország iparának ja—

vára a vaskohászatban, a gépiparban és a vegyiparban. E mutató alapján ítélve az üveg-, porcelán- és fajanszipar. valamint a textilipar technikai felszereltsége a két országban közel azonos volt, az élelmiszeriparban Magyarország némi előnnyel rendelkezett. Jugoszlávia és Magyarország iparában a kohászat fajlagos fogyasztása

különbözött a leginkább, nagyrészt az ágazat strukturális különbségei miatt.

(13)

A MÚSZAKI SZINVONAL

391

A munka villamosenergia-ellátoftsága

8. tábla

Az egy

foglalkoztatottra ! munkásra Orszag jutó összes viilamosenergia-felhasználás (MWó)

1970 1978 I 1970 1978

Ipar összesen

Jugoszlávia 9.7 13,0 12,3 18,0

Magyarország . . . 6.6 9.4 8,3 11,8

Jugoszlávia Magyarország százalékában . 147,0 138,3 148,2 152,5 Bányászat és kőfejtés

Jugoszlávia 8.8 14,2 10,2 17.8

Magyarország . . . 7.9 12.3 9,5 14.8

Jugoszlávia Magyarország százalékában . 111,4 115,4 107,'4 120,3v Élelmiszer-, ital- és dohánygyártás

Jugoszlávia 5.2 6.6 6.5 8.9

Magyarország . . . . . . . 3.5 4.9 42 6.2

Jugoszlávia Magyarország százalékában . 148.6 134.7 154.8 143.5 Textil-, ruházati és bőripar

Magyarország . . . 2.4 32 2.8 3.7

Jugoszlávia Magyarország százalékában . 133.3 109.4 135.7 110,8 Fafeldolgozó és bútoripar

Magyarország . . . 1.8 3,3 2.3 4.0

Jugoszlávia Magyarország százaiékában . 161.1 139,4 152.2 145.0 Papír- és papírárugyártás.

nyomdaipar és könyvkiadás

Jugoszlávia 15.4 18,0 20.9 24.3

Magyarország . . . 8.3 14.3 9.8 16,9

Jugoszlávia Magyarország százalékában . 185.5 125.9 213.3 'Mi-3.8

Jugoszlávia Magyarország

Jugosziávia Magyarország százalékában .

Jugoszlávia Magyarország százalékában .

Vegyi anyagok, vegyipari cikkek gyártása, kőolaj- és szénfeidolgozás.

gumi- és műanyagtermékek gyártása

23.5 20.1 31,8 31,0

19.5 292 24,9 38,2

120,5 68.8 127.7 812

Nem fémes ásványi termékek gyártása

9.6 18.1 11,2 22,8

7.4 12.7 89 15.3

129,7 142.5 125.8 149.0

Fémalapanyag-ipar

55,2 74,4 67.8 104,8

29,5 3ó.7 36,6 46.1

187,1 202.7 185.3 227.3

Fémfeldolgozó ipar és gépgyártás

3.6 3.8 5.0 5.7

2.3 3.2 3.1 4.2

1565 118.8 161,3 135.7

(A tábla folytatása a következő oldalon.)

(14)

392 KOMLÓSY ENIKÖ — NYERS JÓZSEF

(Folytatás.)

Az egy

foglalkoztotoltra l munkásra

Orszag jutó összes villamasenergia—felhasználós (MWő)

1970 l 1978 l 1970 1978

Villamosenergia-ipar

Jugoszlávia . . . 26,3 55,8 39.11 %A

Magyarország . . . 37.1 52,4 48.8 72.2

Jugoszlávia Magyarország százalékában . . . . 70,9 ! 106,5 80.7 128,0 l

A MÚSZAKI HALADÁS ÉS A TERMELÉSI STRUKTÚRA KAPCSOLATA

A tudományos—műszaki haladás egyik legszembeötlőbb eredménye s egyben a

további fejlődés bázisa és serkentője is az ipar termelési struktúrájának változása.

Egy ország iparának ágazati és termékszerkezetét a természeti, geológiai feltételek mellett számos tényező befolyásolja. Az iparosodás fejlettebb szakaszában a nép- gazdaság s ezen belül az ipar fejlődését elősegítő ágazatok. a gépipar és a vegy-

ipar aránya nő. a könnyűipari ágazatoké csökken. Ez a folyamat mindhárom ország

iparának elmúlt időszaki fejlődésében megfigyelhető volt.

Az ipar ágazati szerkezete Lengyelországban jelentősebben változott, mint Ma—

gyarországon, miközben a két ország ipari struktúrája egyre közelebb került egy- máshoz. 1975—ben a két ország ipari termelésének ágazati szerkezetében lényegé- ben már nem voltak jelentős különbségek. A gépipar és a vegyipar részesedése az ipar termeléséből 1975—ben mindkét országban csaknem azonos volt: a gépipar ré- szesedése 30 százalék körüli. a vegyiparé mintegy 10 százalék volt. A vizsgált idő—

szakban Lengyelországban a fémfeldolgozó ipar és gépgyártás iparon belüli súlya mintegy megkétszereződött, Magyarországon viszont alig változott. A vegyipar ará—

nya a magyar iparban nőtt jelentősebben. Mindkét országban csökkent a_vaskohá- szot. a tüzelőanyag-ipar. az építőanyag—ipar, a textilipar és az élelmiszeripar része—

sedése az ipari termelésből. A villamosenergia— és hőenergia—termelés aránya a két országban eltérően alakult: Lengyelországban alig változott, Magyarországon nőtt.

Jugoszlávia és Magyarország ipari termelésének ágazati struktúrája szintén több hasonló vonást mutatott. Mindkét országban a legnagyobb — és az időszak folyamán növekvő — arányt a gépipar képviselte. A vegyipar aránya a hetvenes évek elején a két országban csaknem azonos volt. A gyorsabb ütemű fejlesztés ered—

ményeként azonban az időszak végére Magyarországon (: vegyipartermelésének részesedése az ipar hozzáadott értékében lényegesen magasabb volt, mint Jugosz- láviában. A könnyűipari ágazatok aránya mindkét országban csökkent; a bányá- nyaszaté kismértékben csökkent. illetve stagnált, a villamosenergia—iparé pedig sze- rény mértékben emelkedett. Az élelmiszeripar és a kohászat Jugoszláviában erőtel—

jesebben fejlődött. mint Magyarországon.

A vizsgált időszakban mindhárom országban jelentős erőfeszítéseket tettek az ipar termékstruktúrójának korszerűsítésére. A fő gazdaságpolitikai célok bizonyos

mértékig hasonlók voltak: főleg azokat a tevékenységeket tervezték fejleszteni, ame-

lyekkel kivitelüket fokozni vagy behozatalukat csökkenteni tudják. Bár mindhárom

országban történt bizonyos előrelépés, a termékszerkezet egyik országban sem vál- tozott a lehetséges és a szükséges mértékben. A fejlesztési koncepciókban kitűzött célok csak részben valósultak meg; az egyes termékek, termékcsoportok gyártásá- nak fokozása a tervezettnél lassabban következett be. Az országok ipari termelé—

(15)

A MOSZAKi SZlNVONAL 393

sére jellemző volt, hogy a beruházási javak és a fogyasztási cikkek termelésének növekedése gyorsabb volt. mint a továbbfeldolgozásra kerülő termékeké, s ezzel a gazdaságok import függősége fokozódott. A dollár elszámolású piacokon jó áron ér- tékesíthető termékek exportját egyik ország sem tudta a gazdasági fejlődés felté- teleinek megfelelő mértékben fokozni.

A gyártott termékek korszerűségére bizonyos mértékig következtethetünk a gyártásba vett új termékek számából és arányából is, feltételezve, hogy az új ter—

mékféleségek korszerűbbek. magasabb műszaki színvonalúak, mint a már régebben gyártottak. E témáról csak kevés adat állt rendelkezésünkre, s ezeknél is felmerül- hetnek az új termék fogalmának bizonyos értelmezésbeli különbségei. Az alábbiak- ban bemutatjuk az egyes ágazatokban gyártásba vett új termékféleségek számát.

9. tábla

A gyártásba vett új termékek száma

Ágazat

1970 j 1975 I 1976 [ 1977 1976 ] 1977 I 1978

lpar összesen. . . . . . . . . . 1951 3468 2123 3394 Ebből:

Élelmiszer-, ital- és dohánygyártás . . 120 45 36 81 . . . Textil-, ruházati és bőripar . . . . 241 492 330 810 . . 383 Fafeldolgozó és bútoripar. . . 198 178 125 147 121 97 138 Papír- és papírárugyártás, nyomda-

ipar és könyvkiadás . . 16 23 57 29 21 21 16

Vegyi anyagok. vegyipari cikkek gyár—

tása, kőolaj- és szénteldolgozás, gu-

mi- és műanyagtermékek gyártása . 298 1056 278 785 211 228 217

Nem fémes ásványi termékek gyártása 36 43 91 95 . . .

Fémalapanyag— ipar . . . 1 10 27 83 . . .

Fémfeldolgozó ipar és gépgyártás. . 856 1594 783 1359 1280 1353 1340

Az ipari termelés műszaki színvonalának növelésében fontos szerepe van a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásnak. E téren a három ország közül Jugoszlávia érte el a legjelentősebb eredményeket. Jugoszlávia ipari koope- rációs kapcsolatait korábban kezdte, s formái változatosabbak. mint Magyarorszá—

gon vagy Lengyelországban. Az országban igen jelentős a külföldi vállalatokkal kö- tött közös vállakozások szerepe. Jugoszláviában — bizonyos megkötöttségekkel -—

már 1967-ben engedélyezték a külföldi tőke beáramlását, ami lehetővé tette, hogy a hetvenes években a külföldi vállalatokkal létesített közös vállalkozások alkossák a kooperációs megállapodások jelentős részét. A szerződések főleg a vegyiparban. a könnyűiparban és a közlekedési eszközök gyártásában koncentrálódtak. Magyar—

országon a rendelkezések 1977-ig csak a nem termelő munkára vonatkozó társu- lások alapítását tették lehetővé. a közös vállalkozások szerepe azonban a jogi sza—

bályozást követően sem emelkedett számottevően.

A licencek vásárlásában a különbségek nem voltak jelentősek, és mindhárom országban a gépiparban és a vegyiparban koncentrálódtak.

A vizsgálatokból összefoglalóan megállapítható, hogy a társadalmi, gazdasági

és természeti feltételek hatását is figyelembe véve a jelenlegi szakaszban Jugosz—

lávia, Lengyelország és Magyarország iparának műszaki színvonala nem különbözik

(16)

394 KOMLÓSY — NYERS: A MÚSZAKI SZlNVONAl.

lényegesen, s a termelőfolyamatok gépesítettsége, a termelőeszközök technikai szín—

vonala a három országban — az utóbbi években végrehajtott jelentős fejlesztések ellenére — közepes. Az iparon belül az egyes ágazatok — főleg a különböző adott-

ságok következtében — eltérő intenzitással fejlődtek, s különböző műszaki szinvona-

lat értek el. A jelentősebb volumenű beruházások eredményeként Lengyelország—

ban a vaskohászat. valamint a gépipar műszaki szinvonala magasabb volt, mint Magyarországon. Az ágazat technikai fejlettsége Jugoszláviában és Magyarorszá- gon közel azonos volt. Az építőanyag—ipart Magyarországon erőteljesebben fej—

lesztették, mint a másik két országban. A természeti adottságok és a jelentős fej—

lesztési ráfordítások eredményeként a lengyel szénbányászat műszaki színvonala meghaladja a magyarországiét. A kedvezőbb mezőgazdasági feltételekkel magya- rázható, hogy a magyar élemiszeripari termelés műszaki színvonala a lengyel—orszá—

ginál magasabb. Ugyanakkor az ágazat technikai színvonala —— a magyarországi jobb feltételek ellenére — elmaradt a jugoszláviai szinttől. A vegyipar -— az utóbbi években megvalósult jelentős feljesztések következtében —- a három ország közül fel- tehetően Magyarországon érte el a legmagasabb műszaki színvonalat.

PE3lOME

ABTOpr nanararor MeTOAbt cpaaueum TexnuueCKoro yposmr l'lpOMblLuneHHOCTH, a aa- reM c nomoutsr—o nocneAi-mx conocraanmor rexnuuecxün YpOBEHb aenrepcxoü npommumen- HOCTH c yposHeM omenbnsix passursix Kanuranucrmecmx " counanncmuecxux crpaH.

B nepsom pasnene aBTOpbl Ha OCHOBGHHH nymesoro aanaaoro aHyrpenHei—o nponyma

" npumennemoro nna ero npuőnnmennn r. H. ynpomeHHoro meroAa. I'll/il" (mo—

öanbnoü ouemm mamatopa oőbema —- conoc'raanmor akonomuuecxuú ypoaeus paasnms Benrpm c ypOBHRMH Apyrnx crpaH u HSJ'lal'aIO'I' peaynbram uncpposoro sbipamenun rex—

Hw—iecxoro nporpecca.

Bo BTOpOM paanene CTaTbH aaropsi npuaonm paspaőoraHHbre rum cpasnenun rexnu—

uecnoro ypoai—m npomsrmnenuocru oőume nouaaatem—r " uaanexaeMbie Ha ux ocnoao Bbl- Bona, a remete, usnararov pe3anTaTbl crpemnennű MemnynapoAHoro Mncmryra 3KOHOMH- uecuux l'lpoőneM Mupoaoű Counanucmuecxoü CucreMm K abipamenmo rexumueCKoro npor—

pecca c NOMOLLtbi-O OAHOFO cuuremuecxoro nonaaarena.

B rperseM paanene or—m neMoHc-rpupyror aamnei'rmue peaynsrarsi ocyuzecranenuux aenrepcxum LLeHTpaansiM crarucmuecuum ynpasnenuem, l'lonscxuM rnaBHblM cramc'muec- KKM ynpasneHueM u tOrocnaacxuM CoroaHbiM cramcruuecmm ynpasneHueM Asycroponnux MEMAYHÖPOAHHX cpaaHei—mü rexumecxoro YpOBHSI. CpaaHeHue c l'lonbtueü oxaarblaaer nepi—top. 1960—1975. roncs, a c l-Orocnaaueü — 1970—1978 ronoe.

SUMMARY

The article reviews the methods used for the comparison of the technical level in in—

dustry on the one hand and compares the technical level of the Hungarian industry with that of certain developed capitalist and socialist countries, on the other.

ln the first part the authors compare the economic development of Hungary and other countries on the basis of the per capita gross domestic product and the so-colled unsophis—

ticated method applied for its approximation — PlG (physical indicator global estimates) ——

then they show the results of the efforts made in order to auantify the economic progress.

The second part presents the general indicators elaborated for comparing the technical level in the manufacturing industry and the conclusions which can be drawn through their usage. then shows the results achieved in the Socialist Research Institute of World Economy which aimed at summing up the technical progress in one complex indicator.

ln the third part the authors show the main results of the bilateral international compar—

isons of the technical level occomplished by the Hungarian Central Statistical Office, the Polish Statistical Office and the Yugoslavian Federal Statistical Office. The comparisons were carried out with Poland and Yugoslavia for the 1960—1975 ancl 1970—1978 periods.