Csöppüs István: A Németországba irányuló magyar agrárexport, 1938–1944

STATlSZTlKAl lRODALMl FlGYELÓ 1269

A szerző megállapítása szerint a törvény—

javaslat azonosítható élő személyek olyan adataira vonatkozik. amelyeket automati- kusan működő berendezésekben tárolnak, illetve ilyen berendezésekkel dolgoznak fel.

és amelyeknél a feldolgozás az adatalany- ra való hivatkozással történik. Az ,,azono- sítható" fogalma nem csupán az olyan in- formációra vonatkozik, amely egy személyt a név által azonosít, hanem az olyan infor- mációkra is, amelyek más személyi azonosi- tókat tartalmaznak (például társadalombiz—

tosítási vagy tagsági számok). A törvényja—

vaslat szempontjából viszont nem számit adatbirtokosnak az a személy, aki csupán

raktároz olyan adatokat, amelyek még fel- dolgozásra várnak, nem áll azonban szán- dékában ezeknek az adatoknak a feldolgo- zása.

Az adatvédelmi törvényjavaslat magvát nyolc alapelv alkotja. Ezek a következők:

1. a személyi adatokban foglalt információt kor- rekt és törvényes módon kell gyűjteni és feldolgoz—

ni:

2. a személyi adatokat csak egy vagy több meg—

határozott törvényes célra szabad tárolni;

3. az adott célból tárolt személyi adatokat tilos e céllal összeegyeztethetetlen módon felhasználni vagy nyilvánosságra hozni;

4. a bármely célból tárolt személyi adatoknak megfelelőnek és a tárgyhoz tartozónak kell lenniök és mennyiségileg arányban kell lenniök a rendelte—

téssel;

5. a személyi adatoknak pontosnak és ahol szük- séges, naprakésznek kell lenniök;

6. a bármely célból tároit személyi adatokat csak annyi ideig szabad megőrizni, ameddig az a cél érdekében szükséges;

7. ez az alapelv az egyének jogait szabályozza a rájuk vonatkozó adatokhoz való hozzáférés tekinte- tében;

8. megfelelő biztonsági intézkedéseket kell ten- ni az adatokhoz való nem engedélyezett hozzáférés, illetve a személyi adatok megváltoztatása, feltárása vagy megsemmisítése és a személyi adatokban tör- ténő véletlen kár vagy megsemmisülés ellen.

A továbbiakban a szerző gyakorlati pél—

dákkal illusztrálja, hogy a számítógépes statisztikai adatnyilvántartások közül melyek azok, amelyek azonosítható személyi ada—

taik folytán az adatvédelmi törvényjavaslat hatáskörébe tartoznak és nyilvántartásra kötelezettek, majd ismerteti a nyilvántartás módjait.

A cikk ismerteti a nyilvántartás vezetőjé- nek, valamint az adatalanyoknak jogait, ki- bővítve a statisztikai és kutatási célra hasz- nált saját személyi adatokhoz való hozzá—

térhetőség korlátozásának néhány más ki- vételével is (például a fizetések, a nyug- díjak kiszámításához használt személyi ada—

tok).

Az adatvédelemi rendszerti'három lép- csőben kívánják megvalósítani. A kezdeti szakaszban kinevezik a nyilvántartás veze—

tőjét és személyzetét, valamint a fellebbe—

zési fórum vezetőjét; a másodikban (hat hónapos időszakban) a nyilvántartás fogad—

ja a nyilvántartásra való jelentkezéseket.

Ezen időszak alatt még nem minősül vét—

ségnek. ha a nyilvántartásra kötelezett úgy működik, hogy még nem vétette magát nyilvántartásba. Végül lesz egy tizennyolc hónapos időszak, amely alatt már vétség- nek fog számítani a nyilvántartásba vétel nélküli működés.

(Ism.: Kármán Tamásné)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

CSUPPUS lSTVÁN:

A NÉMETORSZÁGBA lRÁNYULÓ MAGYAR AGRÁREXPORT, 1938—1944.

(Die Entwicklung des ungarischen Agrarexports nach Deutschland zur Zeit des zweiten Weltkrieges 1938 bis 1944.) — Zeitschrift für Agrargeschichte und Agrorsoziologíe. 1983. 1. sz. 57—69. p.

A magyarországi szerző — mezőgazdasá- gunk második világháború alatti történeté—

ről közzétett számos tanulmány után —- nyugatnémet folyóiratban megjelent dolgo—

zatában elsősorban hivatalos külkereskede- lemstatisztikaí adatokra s azon túlmenően levéltári kutatásokra — így különösen a bé- kekötések előkészítésének mezőgazdasági anyagára -— támaszkodva olyan nagy érdek- lődésre számottartó részleteit tárja fel a té- mának, amelyekről eddig inkább csak a po—

litikai köztörténetből és (vagy) a történeti publicisztikából átvett sommás megállapítá- sok voltak forgalomban.

Magyarország kiviteli forgalmának az 1920-as évek közepén még több mint 80 százalékát és még az 1940—es évtized elején is 60 százalékot meghaladó hányadát agrár—

termékek adták. Ebből azonban a weimári köztársaságnak a magyar mezőgazdasági árucikkekkel szembeni eléggé elutasító ma—

gatartása miatt az 1920—as években a Né- metországba irányuló agrárkivitel alig ha—

ladta meg a 10 százalékot. 1933 és 1937 között megháromszorozódott Magyarország külkereskedelmi forgalma Németországba, ugyanúgy, mint Romániáé; ugyanakkor Ju- goszlávia forgalma négyszeresére emelke- dett, Bulgáriáe' és Görögországé pedig hat—

szorosára.

Az 1934. február 21-én aláírt — az 1931.

évi kereskedelmi szerződés ún. második pót- egyezményként ismert — megállapodás alap—

ján Németország jelentős mennyiségű gabo- na, élő állat, hús és zsir átvételére vállalt

1 270

kötelezettséget. s azonkívül a magas agrár—

vámok egy részét visszatérítette. Ebből Ma- gyarország kiviteli ártámogatást fizethetett az exportált termékekre, elősegítve ezzel azok árának versenyképességét. Az 1936. és 1937. évi megállapodásokkal tovább növel- ték a kiviteli forgalmat, minthogy agrár- exportunk erőteljesebben emelkedett, mint a német ipari termékek magyarországi im- portja, Németország márkatartozása meg- többszöröződött: az 1937. évi alig 7 millió- ról rövid két év alatt csaknem félszáz mil- lióra nőtt. Vita keletkezett a felek között a búzaárak kérdésében is, amely 1940/41-ben kompromisszumos áremeléssel végződött.

Az agrárexport magában foglalja a me—

zőgazdasági ipar cikkeinek kivitelét is, és a természetes mértékegységben, cikkenkénti részletezésben rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a háború alatt Német- országba irányuló agrárexportunkban a fel- dolgozott élelmiszeripari (növényolaj-, tar- tósító ipari stb.) cikkek mennyisége növeke- dett, ugyanakkor 1938—1939-hez viszonyítva csökkenő irányzatú a kenyérgabona, a ku—

korica. a hízott sertés kivitele, és szinte csak- nem teljesen megszűnt az export vágott ser- tésből, sertészsírból és szalonnából stb.

A német fél nehezményezte is, hogy 1939—

ben a 10 millió mázsa búza- és rozsexport- ból Olaszországnak ó, Németországnak pe- dig csak mintegy 3 millió mázsa jutott.

S bár több áruból is fölemelték a Német- országba szállítandó kontingenst, Olaszor- szág aránya a kenyérgabona—kivitelből 1940- ben is az előző év szintjén maradt. Német- országé pedig csökkent: nem sokkal halad—

ta meg az 1 millió mázsát. A feszült hely- zetben Németország megszüntette az ártá- mogatást, ami 10 millió márka bevétel ki—

esését jelentette. illetve a márka 18 száza- lékos felértékelésével volt egyértelmű.

Az 1941. évi megállapodás kenyérgabo- nából és kukoricából a felesleg 50, illetve 60 százalékának Németországba szállítását helyezte kilátásba, olajos magvakból pedig a teljes feleslegét. Ennek ellenére a legfon- tosabb agrártermékekből az 1941. évinél is kisebb mennyiségeket exportáltak. Az ala- csony termésátlagok, az árvíz. a baromfiko- lera miatt így is jelentős hiány keletkezett az országban kenyérből, lisztből, zsírból és húsból. Ezért Magyarország kérte az 1941.

évi megállapodás revízióját, amit a német fél elutasított, sőt kétségbe vonta a magyar hivatalos mezőgazdasági termelési adatokat, és német szakértő bizottságot kért azok fe—

lülvizsgálatára. Ezt a magyar kormány visz- szautasította.

Az 1942. évi 0.9 millió mázsával szemben a német fél 1943-ra 45 millió mázsa kenyér- gabona kiszállítását igényelte. de ténylege- sen csak 1,7 millió mázsát exportáltak, az

STATISZTIKAI lRODALiMl FlGYELO , _

összes kenyérgabona—kivitel mintegy 70 szó- zalékát, kukoricából pedig csak mintegy 360000 mázsát, több mint 20 százalékkal kevesebbet, mint az előző évben. A szerző számításai szerint Magyarország az 1940 és 1944 közötti években Németország irányá—

ban szerződésileg vállalt szállítási kötele- zettségeinek kenyérgabonából csak körülbe- lül kétharmad részben. sertésből és tojásból is csak 70 százalékban tett eleget; kukori—

cából és sertészsírból a szállítás az előirány—

zott mennyiség 80—90 százaléka között moz- gott,vágómarhából pedig alig haladta meg

a 30 százalékot.

A cikkben két tábla mutatja be 17 nö- vényfajta és növényi eredetű termék, vala- mint 11 állatfajta, illetve állati eredetű áru—

cikk Németarszágba irányuló kivitelét az 1938 és 1944 közötti években természetes mértékegységben és ezeknek a mennyisé—

geknek százalékos arányát az egyes agrár- termékek teljes exportvolumenében. Kár.

hogy hiányoznak az értékadatok. Igaz, hogy a Központi Statisztikai Hivatal 1940-től nem tette közzé a külkereskedelmi forgalmi ada- tokat, de talán nyomára lehetne jutni a fel- dolgozásoknak vagy esetleg a Kereskede—

lemstatisztikai és Értékmegállapító Bizottság éves jelentéseinek, amelyek az értékelés alapjául szolgálnak. Ezek hiányában (vagy mellett) az 1939. évi cikkenkénti változatlan árakkal végrehajtandó értékelések és a kivi- tel belső szerkezetének további részletes

elemzéséhez.

(ism.: Kápolnai Iván)

DUBNOV, B. — HODJAKlNA. G.:

A GAZDASÁGKCZI ÁLLATTENYÉSZTÖ VÁLLALATOK HÚSTERMELÉSÉNEK HATÉKONYSAGA

(Ob éffektivnoszti proizvodsztvo mjasza v mezs- hozjajsztvennüh zsivotnovadcseszkih predprijatijah.)

—- Vesztník Sztatisztíki. 1984. 3. sz. 22—20 p.

A gazdaságközi kooperáció különösen az állattenyésztésben eredményez jobb haté- konyságot. Ennek felmérésére a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala 1983—ban meg- figyelést hajtott végre. A megfigyelés a köz—

társaságok valamennyi gazdaságközi állat—

tenyésző vállalatára kiterjedt,abaromfigyá- rak kivételével.Aszerzőkafelvétel és az ab- ból készült csoportosítások eredményeit elemzik.

1983 elején közel ezer gazdaságközi állat—

tenyésztő vállalat működött, egynegyeddel több, mint 1976—ban. Az összes gazdaságközi vállalatok 80 százaléka állattenyésztő pro- filú. A vállalatok mintegy fele szarvasmarha- tenyésztéssel foglalkozott. Nem terjedt el eléggé az együttműködés a tejtermelésben és (: juhtartásban.