100
STATlSZTlKAl lRODALMl FlGYELÖ—- a forgalmi arányok (össztőkés importon belüli) változásait,
—— a forgalmat befolyásoló komponensek hatásait,
—- az osztrák exportlehetőségek várható alakulását.
(Ism.: Halmi Edit)
'
BREKIC, J.:
A FOGLALKOZTATOTTSÁG MlNÖSÉGl VÁLTOZÁSA!
(Kvalitativne promene u strukturama zaposlenosti i nezoposlenosti kadrova od 1960 do 1985.) -— Eko- nomskí Plegled. 1987. 3—4. sz. 101—128. p.
A szerző a foglalkoztatottság és a munka- nélküliség terén végbement országos folya- matokat vizsgálja. és összehasonlítja Jugo—
szlávia egyes köztársaságaiban és tartomá—
nyaiban lezajlott változásokat, elemzi a kü- lönbségeket, valamint ezek okait. Különös fi- gyelmet fordit Horvátországra, amely a fej- lett köztársaságok közé tartozik. Az elemzés azt bizonyította, hogy ami erre o köztársa—
ságra jellemző tendencia, az többé-kevésbé a többi fejlett területre is érvényes. A fog- lalkoztatás és a munkanélküliség alakulá—
sának bizonyos tendenciái, mint például a munkanélküliség mérete, a foglalkoztatottság lassú növekedése, minden köztársaságban egyformán mutatkoznak. A kevésbé fejlett köztársaságoknak ugyancsak vannak közös jellemzőik.
Az önigazgatás bevezetése idején a fog- lalkoztatottság évi 4 százalékkal növekedett.
Az extenzív források kimerülésével azonban stagnálás, sőt csökkenés következett be. An—
nak ellenére, hogy a külföldi munkavállalás egyre nagyobb méreteket öltött, a foglalkoz- tatottság időnként abszolút mértékben is csökkent. Az elmúlt tízéves időszakban a fog- lalkoztatottság lassú ütemben, nem folyama- tosan és egyenetlen területi eloszlásban nö- vekedett, míg a munkanélküliség rohamo- san nőtt. Erre mutat az a tény, hogy míg 1960 és 1985 között a foglalkoztatottság nö—
vekedési indexe 219, addig a munkanélkü- liségé 645 százalék volt.
A foglalkoztatás szerkezete is érzékelhető- en változott a gazdaság egyes szektoraiban.
A munkaerő a tercier szektorba áramlott, s a foglalkoztatottak száma a nem termelő szektorokban a termelőszektorokéhoz viszo—
nyitva sokkal nagyobb ütemben és mérték- ben emelkedett. Ez nem egyértelműen pozi—
tív tendencia, mivel elsősorban az államigaz—
gatásban és az egyéb adminisztratív tevé' kenységekben foglalkoztatottak, illetve a tár—
sult munka szervezeteinek keretén belül az ügyviteli dolgozók száma növekedett a leg- gyorsabban.
A népesség s ezen belül a foglalkoztatot—
tok szakmai képzettségét. illetve iskolázott- ságót vizsgálva a tendenciák arra mutatnak,
hogy az iskolázottsági szint nőtt. A szakkép- zett dolgozók száma abszolút és relatív mér- tékben is emelkedett mind országosan, mind az egyes köztársaságokbon és tartományok- ban. Az egyetemet és főiskolát végzettek ará- nya minden köztársaságban és tartomány- ban emelkedett, ennek üteme a gazdasági—
lag fejlettebb köztársaságokban lassúbb volt, mint a kevésbé fejlett területeken. Ugyan—
csak jelentősen növekedett a középiskolát végzettek és a szakmunkások aránya. A kő—
zépiskolát végzettek aránya az 1970. évi 4 százalékkal szemben 1981—ig 18 százalékra, a szakmunkásoké pedig 25—ről 28 százalék- ra nőtt. Ugyanekkor a segédmunkások és a betanított munkások aránya csökkent.
Nem ilyen kedvező a helyzet, ha azt vizs- gáljuk, hogy a felsőfokú képzettséggel ren—
delkező foglalkoztatattak milyen arányban dolgoznak a termelő, illetve nem termelő
szférában.
Az ideiglenesen külföldön dolgozó jugo- szláv állampolgárok száma a statisztika sze- rint az elmúlt években csökkent. 1981 -ben kö- zel 875000 jugoszláv állampolgár volt ide—
iglenesen külföldön, ebből családtagként
250 000 fő.
A visszatérők foglalkoztatása súlyos prob- lémákot okoz. Legnagyobb részüket a ma—
gánszektorba, ezen belül a mezőgazdaság- ba és a vendéglátásba, illetve a magasabb szakképzettséget igénylő iparágakba irá- nyítják. Nem megoldott teljesen a folyamat jogi. illetve gazdasági szabályozása.
Az utóbbi időszakban a stratégiai progra- mok és a gazdaságstabilizáló törekvések a munkaalkalmak növelését irányozták elő minden köztársaságban és ágazatban. Ez azonban nem mindenütt járt sikerrel.
A jugoszláviai munkanélküliség jellemzője krónikus volta (1965 óta tart, és nagyará- nyú; 1984—ben a munkanélküliek évi átlagos száma 975000 fő volt), továbbá egyenlőtlen területi megoszlása. A területi aránytalanság azt is jelenti, hogy a munkanélküliség erő-
sen városi jelenség.
A munkanélküliek képzettség szerinti meg—
oszlásának adatai a munkanélküliség minö- ségi átalakulását jelzik a magasabb kép—
zettségűek rovására. 1965 és 1984 között a felső-, illetve középfokú képzettséggel ren—
delkező munkanélküliek száma az országban harmincszorosára nőtt.
Ezek az arányok azt jelzik, hogy a képzés nem igazodik a munkaerő-kereslethez. A fel—
sőfokú képzettséggel rendelkező munkanél- küliek magas aránya mellett a társadalmi szolgáltatások (egészségügy, oktatás stb.) el- maradott állapotban vannak, és nem fejlőd- nek megfelelően. Ugyanakkor a népesség képzettségi szinvonala javul. az oktatási in—
tézmények növekvő számban bocsátják ki a végzett hallgatókat.
