STATISZTlKAl lRODALMI FIGYELÖ
93?
egységes statisztikai keretbe. Az EMR a központi rendszernél szélesebb. Ebben sze—
repeltetni kell az egy évnél rövidebb folya- matokat, mivel a státusváltozások gyakori—
sága egy adott éven belül a munkaerőpiac egyik fontos mutatószáma. A munkanélkü- liek és a nem önálló foglalkoztatottak ese—
tében ez nem okoz nehézséget. mivel tár- sadalombiztositási nyilvántartási számuk alapján számítógépes nyilvántartásban sze- repelnek. Az EMR regionalizálása már ne- hezebb, mert az ingázók régiónkénti áram—
lásáról nem állnak rendelkezésre folyama—
tos adatok. Szükséges lenne a központi rendszerben a keresők ágazat,_foglalkozás és képzettség szerinti differenciálása, amely—
nek során a többcélú foglalkoztatásra és a tényleges munkaidőre is ki kellene térni.
Mindez elkerülhetetlen az egységes munka—
erő—elszámolási és az egységes munkahely- elszámolási rendszer összekapcsolása érde- kében. Kívánatos lenne a képzési rendszer beépítése az EMR—be, mert ezáltal a lakos—
ság meglevő és igényelt képzettségi szer- kezetére vonatkozó elemzések alapja meg—
teremthető lenne. Mindez pedig lehetővé tenné a képzési politika gyors reagálását a munkaerőpiaci változásokra.
A munkaerőpiac dinamikájának vizsgá—
lata során az 1981. és 1982. évi adatok alapján kiderült, hogy a keresőtevékenysé—
get folytatók .,regenerálódtak". azaz a ke- resőtevékenységbe belépők száma 12 szó- zalékkal meghaladta a kilépőket. A munka—
erőpiacra belépő személyek 95,6 százaléka azonnal talált munkát. 1981 elején a mun- kanélküliek 40 százaléka az év folyamán ismét talált munkahelyet. majdnem 40 szó- zaléka továbbra is munka nélkül maradt, a fennmaradó mintegy 20 százalék nyugdíjba vonult vagy visszatért a háztartásba. A nők esetében a keresőtevékenységből a nem ke—
resőtevékenységbe (különösen a háztartás- ba) való átmenet és annak forditottja gyak- rabban előfordult, mint a férfiaknál. Az is megmutatkozott. hogy a nők, ha egyszer munkanélkülivé váltak, szívesebben kiléptek a munkaerőpiacról, mint a férfiak. Ezek a megfigyelések egybeesnek a nemzetközi tapasztalatokkal.
(Ism.: Lutzer György)
*BÚSZTRAKOV. JU.:
TUDOMÁNYOS—MÚSZAKI HALADÁS AZ AGRÁRlPARl KOMPLEXUMBAN
(Naucsno-tehnicseszkij progreszsz v APK.) — Voproszü Ékonomiki. 19864 7. sz. 24—33. p.
*A Szovjetunióban a mezőgazdaság a fej- lodes ellenere sem képes az országréle'lmi—
szerrel való ellátására. A szerző'tanulmá-
nyában nem vállalkozik a gyorsabb ütemű termelésnövelés valamennyi feltételének vizsgálatára. Főleg azokra tér ki, amelyek a természeti adottságok. a biotechnológia.
az állattenyésztés lehetőségeinek ésszerű figyelembevételével, az emberi tényező ak- tivizálásával érhetők el.
A terv (199049) 21 millió tonna hús, 106—
110 millió tonna tej és 80—82 milliárd da—
rab tojás termelésével számol. Az állatte—
nyésztés fejlesztésének útja főként az át- lagos hozamok növelése lehet. Ehhez ta- karmány és új, jobb képességű fajták kel- lenek. Az ,,állomány növelésének tervét" ki kell iktatni a tervezés fő mutatóiból, mert a tapasztalatok szerint ez extenzív fejlődést eredményezett, és a járulékos beruházá—
sokra (istállókra, gépekre stb.) nem volt fe—
dezet.
Az agráripari komplexum (APK) szerepe (pusztán a szervezeti keretek létrehozása is) a termés betokarításában és a tárolási veszteségek mérséklésében azért kiemelke—
dő. mert a nyersanyagtermelés helyszínén teszi lehetővé a termékek feldolgozását. Az ésszerűbb termékpálya megteremtése óriási tartalékokat tár fel, hiszen egyes termékek—
nél a termésnek 20. sőt több százaléka ment eddíg veszendőbe.
A természeti viszonyokhoz igazodó terve- zés az APK területi adottságait figyelembe vevő szerkezetével valósítható meg. Minden terméket az arra legjobb adottságokkal rendelkező övezetben, gazdaságban. fejlett szakosodással szükséges előállítani. Ilyen módon eszköz takarítható meg, és olcsóbb lesz a termék is. A tervek előirásakor az ökológiai feltételeket. a környezetvédelem szempontjait is figyelembe kell venni. A megművelt földterület alig vagy csupán nagy költséggel növelhető. Ez a körülmény a növénytermelésben is az intenzív fejlesz—
tést indokolja. A föld a gazdaság nagyon fontos erőforrása. Elsősorban (és nagyobb részben) a mezőgazdasági termelés alap- vető eszkőze, másodsorban a termelőerők földrajzi elhelyezkedésének alapja. harmad- sorban pedig az ásványi nyersanyag forrása.
A három szerepkör ésszerű összehangoló—
sára is az APK hivatott. A gyakorlatban ezt egyáltalán nem könnyű megvalósitani. mert az ágazatközi és a különböző övezetek ér- deke ellentétes. Például a folyók vizének igénybevétele öntözésre árt a halászatnak, az ipari vízfelhasználás szennyezi a környe—
zetet stb.
A társadalmi—gazdasági fejlődés során fokozódó mértékben alkalmazzák az ipari és a veszteség nélküli (a mellék—. másod—
termékeket, a hulladékokat is hasznosító) termelési technológiákat. A' mezőgazdaság- ban ez azért jelentős. mert itt mintegy 350—
féle munkaigényes'i'nűveletet kézzel végez-
936
nek több mint 16 millió fő alkalmazásával;
A megfelelő gépek 40 százalékának hiánya akadályozza jelenleg e munkafolyamatok komplex gépesítését. Az APK műszaki fej- lesztésének célját (lehetséges mértékét) ez szabja meg. A veszteség nélküli eljárások takarmányt és energiát (például biogáz) eredményeznek. A szakemberek csupán a hús- és tejipar ilyen termékelőállításából hasznosítható értéket évi egy milliárd ru—
belre becsülik. Ezek mint fehérjetakarmá- nyok. egyben hiányt enyhitenek. Az élelmi- szeripar egyéb szakágazatai: a gyümölcs, olajosnövény-feldolgozás, cukoripar és más iparágak melléktermék- és másodlagos nyersanyag—hasznosításának javítása ugyan- csak jelentős feladat.
A biotechnológia kiterjedt alkalmazása a műszaki—tudományos folyamat leghaté- konyabb útja. A növényzetet védő, növeke- dését segítő eszközök. hibridizáció, génsebé- szet tartoznak ide. Az állattenyésztő telepe- ken tervezett biogáztelepeken egy tonna szárazonyagból 450—660 köbméter biogázt nyernek, amely mintegy 300—400 kiló olaj iűtőértékének felel meg. A Lett SZSZK—ban az Ogre sertéstelepen előállított biogáz a telep energiaszükségletének kétszerese. Az eljárás egyben környezetkímélő is. Az ez—
redfordulóra a szakemberek 90 milliárd köbméter biogáz termelésével számolnak. A visszamaradó trágya a jelenleg használt nitrogénműtrágya 30—40 százalékát teszi feleslegessé.
A mikrobiológiai iparágak fejlesztési sor- rendjének meghatározása az APK ma soron levő feladata. Ennek megfelelően kell kon- centrálni a rendelkezésre álló tudományos
kapacitásokat.
Az APK gyorsabb fejlődését a feldolgozó ágazatok korszerűtlen, rossz hatásfokkal dolgozó eszközei is hátráltatják. Ez drágítja a készterméket, több nyersanyag termelését igényli. Az iparilag fejlett országokban a feldolgozóipar kitermelési mutotóítől külö- nösen a cukor-, a hús-, a tej—, a bőr- és a növényolajipar maradt el.
Az APK egyes szféráinak (termelőeszköz—
ellátás, nyersanyagtermelés. -feldolgozás) technikai színvonala nem azonos. Ez teszi szükségessé a fejlődést hordozó kulcsága—
zatok kijelölését és megkülönböztetett fej- lesztését. ami természetesen a komplexum belső arányainak módosulásával is együtt jár. Valamennyi közül az informatika és ez- zel összefüggésben az infrastruktúra az, amely a szerző szerint a legsürgősebb át- alakítást és fejlesztést igényli, a technikai fejlesztés pedig képzett szakembereket, az új technika, a tudományos eredmények al—
kalmazására képes vezetők sokaságát.
(Ism.: Molnár István)
STATISZTiKAl iRODALMl FIGYELÚ
NWANNA, G.:
A KULFÚLDI KÖZVETLEN BERUHÁZÁSOK SZEREPE
AZ EXPORTBAN ,
(The contribution of foreign direct investment to export.) — Intereconomics. 1986. november—decem—
ber. 277—282. p.
ismeretes, hogy a fejlődő országok nagy része súlyos gazdasági nehézségekkel küzd, csökken a termelésük és az exportjuk. devis zatartalékaik apadnak. E gazdaságok fejlő- désének tő akadályai között tartják számon a közgazdászok a tőke- és a devizahiányt.
s ezért nagy jelentőséget tulajdonítanak azoknak a külföldi tőkével létrehozottberu—
házásoknak. amelyek a kevéssé fejlett orszá-, gok exportját közvetlen eszközökkel képesek növelni. Maguk az érintett országok pedig kivitelük bővülésén kivül importjuk mérsék—
lődését és végeredményként nettó devizabe—
vételeik emelkedését remélik a beruházások ezen tipusaitól.
Sokan vitatják azonban az ilyen jellegű tőkebeáramlás célszerűségét mind a beru- házó, mind a fogadó ország szempontjából, ennek ellenére a jelzések e folyamat folyta—
tódására utalnak, legfeljebb irányát és for- máját tekintve időszakonkénti módosulások-
kal.
Ilyen körülmények között a szerző indokolt- nak tartja olyan megbízható alapokon nyug- vó számítások végzését, amelyek a külföldi közvetlen beruházásoknak a fejlődő orszá- gok exportjára gyakorolt hatását mérik.
E számítások létjogosultságát támogatja az is, hogy az eddigi vizsgálatok nagy része a külföldi beruházásoknak csak a fejlődő gazdaságokra gyakorolt általános hatásával foglalkozott, kevesen vállalkoztak külön az exporttal kapcsolatos számítások végzésére, s akik foglalkoztak ezzel a kérdéssel, azok is csak összességében és nem országonkénti
mélységben.
A cikk írója 23 fejlődő ország adatainak birtokában végezte számításait. két hipoté- zist vizsgálva. Az egyik, hogy a külföldi köz—
vetlen beruházás negativ hatással van a ke- vésbé fejlett országok kivitelére, hiszen a gyakorlati tapasztalat szerint az utóbbi évek- ben csökken az exportjuk; a másik az, hogy a külföldi közvetlen beruházások hatásának a mértéke országonként változik.
Az elemzés egyszerű regressziós egyenle—
ten alapul, amelyben az árak és a szolgál- tatások exportja, a fő kereskedelmi part- nerek. azaz a külföldi importáló országok bruttó nemzeti kiadása (egy időszakkal korábban). az export áraránya, a bruttó kül—
földi közvetlen beruházás (egy időszakkal korábban), valamint egy konstans és a hiba—
tényező szerepel. "
A számítások eredménye cáfolja az elso hipotézist, mivel bebizonyitja, hogy (: kul- földi közvetlen beruházások összességükben
