A termelés szervezésének és optimalizálásának kérdése az agráripari komplexumban

(1)

926 STATISZTIKAI IRO DALMI FIGYELÓ

szövetségi választások vezetőjének szerepét.

Ezt a funkcióját az Európai Parlamentbe tör- ténő első közvetlen választások alkalmával 1979-ben is gyakorolta. Felelősségteljes te- vékenysége kiterjed a választások előkészíté- sére és az eredmények megállapitására.

Rendszerint ő az elnöke a választókerületek bizottságának, 1976 októbere óta a Szövet- ségi Statisztikai Hivatal mint irányító közre- működik a Szövetségi Közigazgatási Akadé- mia továbbképző tanfolyamain is.

A tartományi statisztikai hivatalok a szö—

vetségi adatfelvétel részére szükséges adat—

gyűjtésen és a tartományi szintű eredmények feldolgozásán túl tartományi statisztikát is készítenek, ami tevékenységük kisebb részét alkotja. A tartományi statisztikák készítésé- nél (például oktatási, egészségügyi, jogi) a Szövetségi Statisztikai Hivatal koordináló te—

vékenységet folytat.

A nagyvárosokban és néhány közepes mé- retű városban önálló statisztikai hivatalok, a kisebb városokban statisztikai kirendeltségek működnek más intézmények szervezeti egysé- geként. A városi statisztikai hivatalok szere- pe kettős. A szövetségi és tartományi statisz- tikák készítésén túlmenően a városi irányító szervek által igényelt adatokat is szolgáltat-

nak.

A statisztikai feladatok sokrétűsége, az egyes intézmények közötti megoszlása és a különböző illetékesség a szövetségi statiszti—

kai feladatok elrendelése, előkészitése, vég- rehajtása és az eredmények értékelése terü—

letén, szükségessé tette tanácsadó testületek

létrehozását. Ezek közül legfontosabb a Sta—

tisztikai Tanács. amelyben a megbízó minisz- tériumok, a végrehajtó statisztikai hivatalok, a felhasználók. a kérdezettek és a felsőokta- tási intézmények képviselői kapnak helyet. A Tanács évente általában egy alkalommal ülé- sezik, és elsősorban a hivatalos statisztika alapvető kérdéseivel. de esetenként egyes speciális statisztikai problémákkal is foglal—

kozik. A Tanács elnöke a Szövetségi Statisz- tikai Hivatal vezetője.

A könyv második része röviden ismerteti a statisztikai tevékenység egyes területeit, a módszertani problémákat is érintve.

A harmadik rész a statisztikai törvény egyes fejezeteit idézi, ismerteti a szövetségi statisztika által alkalmazott osztályozási rendsZert

és néhány módszertani irányelvet.

A kötet táblák segítségével könnyen átte- kinthető módon tartalmazza a szövetségi sta—

tisztika készítésének folyamatát. a gépi fel- dolgozás menetét, a Szövetségi Statisztikai Hivatal tájékoztatási rendszerét és nemzetkö- zi kapcsolatait.

A kiadvány végén megtalálható a Szövet- ségi Statisztikai Hivatal szervezeti felépítését tartalmazó tábla is.

(lsml: Lutzer György)

GAZ DASÁGSTATlSZTl KA

A TERMELÉS SZERVEZÉSENEK ES OPTIMALlZÁLÁSÁNAK KERDESE AZ AGRÁRIPARI KOMPLEXUMBAN

(Agrarno—promüslennüj problemü organizacii i op—

timizacii proizvodsztvo.) Kijev. Naukova Dumka. 1982.

264 p.

A Szovjetunió egyes szövetségi köztársasá- gai agráripari komplexumainak vizsgálata fontos helyet foglal el a közgazdasági kuta—

tásokban. A téma aktualitását meghatároz- za az SZKP Központi Bizottsága 1982. márciu—

si plénumán jóváhagyott élelmiszerprogram, amely előirányozza az élelmiszer—termelés ágazatainak kiegyensúlyozott fejlesztését. Az itt ismertetett monográfia bemutatja az ed—

dig végzett kutatások eredményeit, és egy sor javaslatot téve teljesen új megközelítésben vizsgálja az élelmiszer-termelés fejlesztésének

lehetőségeit.

Az agráripari komplexumot tágabb és szű- kebb értelmezésben vizsgálják a monográfia szerzői. Közvetlenül az agráripari komplexum—

hoz tartozónak tekinti az élelmiszert és a mezőgazdasági nyersanyagokat előállító és forgalmazó, valamint ezeket termelőeszkö- zökkel ellátó ágazatokat. Tágabb értelem-

ben ide sorolják a könnyűipar mezőgazda- sági eredetű alapanyagokat felhasználó ága- zatait is.

A szűkebb megközelítésben az agráripari komplexum első blokkjának feladata a me- zőgazdaság és élelmiszeripar termelőeszkö- zökkel való ellátása, a második blokk maga a mezőgazdasági termelés, mig a harmadik- hoz az élelmiszeriparon kivül ide sorolják a felvásárló, valamint a termékeket forgalmazó szervezeteket is. A szerzők hangsúlyozzák a komplexum végtermék előállítására orientáló- sának szükségességét.

A monográfia két. egymástól elkülönülő részből áll. Az első rész három fejezetében a szerzők elemzik az Ukrán SZSZSZK agráripari komplexumának szervezeti felépítését, a ter- melés szervezését és irányítási rendszerét az egyes szférákban, valamint a komplexum ága—

zati kapcsolatait.

A termelőeszközöket előállító első blokk aránya a komplexumon belül az 1966-1970.

és az 1976—1980. évek között emelkedő ten—

denciát mutat mind a lekötött állóeszközök, mind a foglalkoztatottak és a termelés érté- ke tekintetében. A mezőgazdaság eszközellá-

(2)

STATlSZTIKAl lRODALMl FlGYELÖ

927

tottságának javulását bizonyítja, hogy mig az első időszakban aránya a komplexum álló- eszközeiben 55 százalék volt, az 1970—1980.

években 58,3 százalékra emelkedett, a foglal—

koztatottak száma pedig jelentősen csökkent (71.11 százalék, illetve ól,6 százalék). Ez a folyamat a mezőgazdasági termelés belter- jesítésének, a termelés ipari alapokra helye- zésének bizonyítéka. A harmadik blokk (élel- miszeripar, forgalmazás) az eszközérték ésa végtermék viszonylagos csökkenése mellett lé- nyegesen több munkaerőt alkalmaz a máso- dik időszakban.

Az agráripari komplexum az ukrán nép—

gazdaságban a foglalkoztatottak 4—5, az álló—

eszköz-állomány 313,5 százalékát köti le. A fejlődést vizsgálva megállapítható bizonyos aránytalanság az agráripari komplexum egyes szférái között. lgy nyugtalanságra ad- hat okot az élelmiszeripar eszközellátottságá- nak alacsony szintje és a növekedés csökke—

nő üteme, ami az élelmiszerek feldolgozási fokának javítását gátló tényező.

A monográfia első részének második feje- zete részletesen ismerteti a mezőgazdaság, a feldolgozó ipar, valamint az ezeket az ága—

zatokat termelőeszközökkel ellátó iparágak szervezeti felépítését, irányítását, termékkibo- csátását és a termelés hatékonyságának egyes problémáit, A harmadik fejezet az ag- ráripari komplexum blokkjai közötti kapcso- latokat taglaljo, többek között felhívja a figyelmet a mezőgazdaságban alkalmazott technikai eszközök termelési paramétereinek javulását lényegesen meghaladó áremelke- désre, ami a mezőgazdaság hatékonyságát negatívan befolyásolja. Megállapítva. hogya mezőgazdasági termelés jövedelmezősége kü- lönösen az utóbbi ötéves tervidőszakban je- lentősen csökkent -— a jövedelmezőségi ráta az 1960—19'70. években 29,4 százalék. 1971 és 1975 között 2'6.1 százalék. 1976 és 1980 kö- zött mindössze 139 százalék volt -, ennek okát a szerzők egyrészt a termelési mutatók nem kielégítő javulásában, másrészt a nö- vekvő árdiszparításban látják, így a mezőgaz—

dasági termékek felvásárlási árainak rende—

zését elengedhetetlenül szükségesnek tartják.

A monográfia második része ugyancsak há—

rom fejezetből áll. Figyelembe véve a Szov—

jetunióban és néhány más szocialista ország- ban is érvényben levő tervlebontáson alapu- ló irányítási rendszert, a monográfia szerzői által ennek tökéletesítésére tett javaslatok nagyon nagy elméleti és ugyanakkor gyakor-

lati jelentőségűek.

Az agráripari komplexum optimalizálásá- nak problémáival foglalkozó második rész első fejezetében a komplexum célprogram- rendszerű tervezésének elméleti megalapozá- sán kívül annak gyakorlati alkalmazását ismerteti a monográfia. A célprogramrendsze—

rű tervezés esetében a modell optimumának

kialakításakor figyelembe kell venni a társa- dalmi modell követelményeit. Az agráripari komplexum fejlesztése legjobban a Kantoro- vics által kidolgozott optimalizálási rendszer útján oldható meg, amely a standard és vál- tozó struktúrák adatválasztékának maximali- zálásán alapul. így lehetőség nyílik alterna- tív megoldások kidolgozására. Az informáci- ós bázis biztositása olyan nagyságrendű feladat megoldásához, mint az agráripari komp—

lexum fejlesztésének optimalizálása, nehéz-' ségekbe ütközik. A szerző véleménye szerint nem célszerű egy pontosnak vélt optimum ki—

dolgozása, tekintettel az adatbázis fogyaté- kosságából fakadó hibalehetőségekre, hanem több variánst kell megvitatni, amelyekből az- után ki lehet választani a legmegfelelőbb megoldást.

Az Ukrán SZSZSZK agráripari komplexumá- ban központi helyet foglal el a második blokk: a mezőgazdaság. Érthető, hogy az egyes zónák (sztyepp, erdős sztyepp, erdővi- dék) és a területek (oblaszt') mezőgazdasága lehetséges erőforrásainak pontos meghatáro—

zása központi feladat, különös tekintettel a mezőgazdasági termékek állami felvásárlási tervei tudományosan megalapozott területi

elhelyezésének jelentőségére.

A mezőgazdasági erőforrások potenciáljá- nak kihasználási foka mind területi, mind az egyes gazdaságok viszonylatában döntő krí- térium a termelés eredményességének meg- itélésében. A szerző által végzett számítások szerint az Ukrán SZSZSZK agrárpotenciálja az 1971—11975. és az 1976—1979. évek között 25.1 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor az egyes területek közötti színvonalkülönbség csak kismértékben csökkent. A mezőgazdaság ál- lami szektora gazdaságainak agrárpotenciál- ja az 1976—1979. években 15,9 százalékkal volt magasabb a kolhozok mutotójánál. Az erőforrások hatékonyságának vizsgálatából megállapítható, hogy az egységnyi agrárpo—

tenciálra jutó mezőgazdasági termelés tekin—

tetében az egyes területek mutatói 20 száza- lékkal is eltérhetnek az átlagtól. Ez felhivja a figyelmet a termelés növelésének kihaszná-

latlan tartalékaira.

Különösen nagy elméleti és gyakorlati je—

lentősége van az A. M. Oníscsenko által kidolgozott, a mezőgazdasági termékek fel- vásárlási terveinek optimalizálására irányuló módszertannak. Az agrárpotenciál kiinduló alapként való mechanikus alkalmazása a fel- vásárlási tervek területi elhelyezésénél torzu- lásokra vezethet és ezért nem szerencsés megoldás. A fő probléma az, hogy a termé—

kek gazdaságon belüli másodlagos felhasz- nálásának aránya egyes zónákban, területe—

ken, de még a mezőgazdasági üzemek szint—

jén is nagyon eltérő képet mutat, ami a ter- melési struktúrák differenciáltságának objek—

tiv következménye.

(3)

928 STATISZTIKAI IRO DALMI FlGYELÓ

_A szerző által kidolgozott modell szerint a tervezéskor a termelés költségeinek csökken- tését kell alapul venni. A modellen belül a mezőgazdasági termék több részmutatóból tevődik össze.

A modell alkalmazásakor figyelembe kell venni:

— a mezőgazdasági termékek termelési tervét köz- társasági szinten,

— az állattenyésztési termékek előállításához szük- séges takarmánytermele'st,

— az abraktakarmány arányát a takarmányfelhasz- nálásban,

—- a megtermelt gabonamennyiség élelmezési (állami felvásárlás) és célra.

— a szarvasmarha és a juh ágazatokban a tej és a hús, illetve a hús és a gyapjú termelésének egy-

máshoz való viszonyát.

— a területi egység ográrpotenciál—szintjének meg- felelő termelést,

— a tervtől való megengedhető eltérés mutatóit.

felhasználását takarmányozási

A termelésnek és a felvásárlásnak az ág- rárpotenciálból kiinduló optimalizálására ja—

vasolt módszertan többlépcsős tervezést fel- tételez. Első fokon a termelőeszköz—ellátottság szintjének tervezett javítását és a termőföld.

valamint a munkaerő várható változása kő—

vetkeztében feltételezhetően növekvő mező—

gazdasági erőforráspotenciált kell meghatá- rozni. Ezután megállapítható a tervidőszak termelési terve, amely a tervezés harmadik fokán lebontható az egyes ágazatok naturá—

lis mutatókban megadott tervfeladatainak szintjére. Az utolsó lépcső az állami felvá- sárlási tervek megállapítása a tervezett ter- mésmennyiség és a mezőgazdaságon belüli felhasználás alapján. Ez a sorrend gyakorla-

tilag megfordítható. mivel a népgazdasági

szükségletek meghatározzák a mezőoazdasá- gi termékek felvásárlási mennyiségét, igy ezeknek biztosítására meg kell állapítani az agrárpotenciál szükséges szintjét az egyes termelési objektumokra.

A kijevi tudóskollektiva által kidolgozott tervoptimalizálási modellt sikeresen alkalmaz- ták az Ukrán SZSZSZK 1980. évi tervfelada—

tainok megállapítása során.

(Ism.: Almásy Sándor)

:

DAVlDENKO, N. — RESETNIKOV. JU.:

A TEHERGÉPJÁRMÚ—SZÁLUTAS UNKÓLTSÉGÉNEK TCBBVÁLTOZÓS ELEMZÉSE

(Mnogofaktornüj analiz szebesztoimoszti perevozok gruzovogo avtomobil'nogo transzporter.) - Vesztník Sztatisztikí. 1982. 11. sz. 46—48. p.

A munka hatásfokának és a tehergépjár- mű—közlekedés kihasználásának legfontosabb mutatója a szállítás önköltsége. Ezt a muta- tót tíz árutonna—kilométerre vonatkoztatva számítják ki, és alkalmas a tehergépjármű—

szállitási tevékenység eredményeinek és rá-

fordításainak összevetésére. Az önköltség mu—

tatója lehetővé teszi a közlekedési szervek és vállalatok gazdasági tevékenységének össze—

hasonlító elemzését.

A gépjárműállomány munkájának pontos szervezése. az üres futás és az állásidő csök—

kentése, a vonalra adott gépkocsik számának és munkaidejének növelése fokozza a gépjár- művek kihasználásának hatásfokát. követke- zésképpen csökkenti a szállítás önköltségét.

Több tényező hatása a szállítás önköltségére meghatározható matematikai statisztikai mód- szerek segitségével. nevezetesen a korreláció- és regresszióanalizis módszerével. E módsze- rek alapján számszerűen értékelhető minden egyes változó hatása. és kiválaszthatók kö—

zülük a legszignifikánsabbak.

A kidolgozott regressziós modell 64 Szara—

tov területi kolhoz tehergépjármű-szállítási tevékenységére vonatkozó 1980. évi adatai alapján készült. A számításokba csak a mű- szaki—termelési tényezőket vonták be. és ii- gyelmen kívül hagyták például a szállítási tevékenységben foglalkoztatottak létszámát,

életkorát stb.

Az eredményváltozó a tehergépjármű-szál- lítás önköltsége, rubelben. A szállítás ered—

ményét és kihasználását jellemző mutatók közül 9 változót használtak fel.

A szállítási szervezetek homogenitásának kimutatására klaszteranalizist alkalmaztak, a—

melynek segítségével a viZSgált halmazra többdimenziós osztályozást végeztek két vál—

tozó szerint. (A számítások kimutatták. hogy három kolhoz nem hasonlítható össze a min- tában szereplő többi gazdasággal. így az önköltség modellje a 61 homogén gazdaság

munkája alapján készült.)

Következő lépésként a nem kollineáris té- nyezők megválasztása klaszteranalizissel tör—

tént. Az osztályozás lehetővé tette két válto- zó közötti szoros korreláció kimutatását. Az önköltség modelljébe közülük a közgazdasági szempontból legszignifikánsabb változó ke- rült. A többi 7 változó egymás közötti és a kiválasztott változóval való kapcsolata nem szignifikáns, ezért mindegyik szerepel a mo—

dellben.

Az önköltség statisztikai modelljének kidol- gozására lineáris regressziós modellt alkalmaztak, a nem szignifikáns tényezők kiszűré- se a Student-próba alapján történt. A kapott—

többváltozós egyenletre végzett F próba alá—

támasztotta a függvény linearitását. A reg- ressziós egyenlettel meghatározható a vizs- gált változó alakulásának hatása az önkölt- ségre, és feltárhatók az önköltség csökken- tésének tartolékai az egyes gozdaságcsopor- tokban.

A tevékenység eredményei alapján hason- lóságot mutató gazdaságcsoportok kialakítá- sa klaszternalizissel történt, amelyhez a gaz—

dasági tevékenységet jellemző következő 3