STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1059
1990 és 2000 között, különösen az időszak második felében. A gazdaság átlagos évi 2,0 százalékos ter- melékenységemelkedésével szemben nyolc informa- tikai ágazat egészen kiugró eredményt ért el (például a számítógépek és tartozékaik gyártása évi 31,7 szá- zalék, a félvezetők és egyéb elektronikai alkatrészek gyártása évi 27,0 százalék átlagos termelékenység- javulást produkált 1990 és 2000 között). A fajlagos munkaerőköltségek általában lassabb ütemben nőt- tek, mint a termelékenység.
A 2001-ben jelentkező recesszióra az ágazatok többsége a foglalkoztatás visszafogásával reagált. A gazdaság egészén belül az ágazatoknak csak 36 szá- zaléka ért el évi átlagban 2,0 százalékos vagy ezt meghaladó termelékenységnövekedést 2001-ben, 24 százalékuknál pedig hasonló mértékű termelékeny- ségcsökkenés volt észlelhető. Bár a tanulmány ösz- szeállításakor a szerzők 2002-ről még nem rendel- keztek részletes adatokkal, az előzetes jelzések sze- rint az ágazatok széles körénél lehetett ismét gazda- sági élénkülésre és lényeges termelékenységjavulás- ra számítani.
(Ism.: Tűű Lászlóné dr.)
EHLING, M. – LINZ, S. – MINKEL, H.:
A STATISZTIKA NEMZETKÖZI HARMONIZÁCIÓJA – ALAPELVEK ÉS PÉLDÁK A HÁZTARTÁSI
FELVÉTELEK TERÜLETÉRŐL
(Internationale Harmonisierung von Statistiken – Grundlagen und Beispiele aus dem Bereich der Haushaltstatistiken.) – Wirtschaft und Statistik. 2004. 1. sz.
32–42. p.
Az Európai Unió tagországainak statisztikai hi- vatalai nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a nemzetközi intézmények és saját kormányuk össze- hasonlítható, jó minőségű adatokra vonatkozó, egyre növekvő igényeit kielégítsék.
A CHINTEX nevű kutatási projektben – amely az Európai Bizottság ötödik kutatási kerettervében szerepel és amelynek koordinátora Németország – a német Szövetségi Statisztikai Hivatal áttekintette a harmonizáció történeti fejlődését, a különböző har- monizációs stratégiák megvalósíthatóságát, előnyeit, hátrányait és hatásait.
A statisztika nemzetközi összehasonlíthatóságán nemcsak az egyes országok meglevő adatainak utóla- gos összevethetőségét kell értenünk, hanem sok eset- ben a teljes előállítási folyamat egyeztetését, amely az összehasonlítható eredmény meghatározásától a kér- dőív kérdéseinek egyeztetéséig sokféle módon lehet- séges. Alapvető azonban az ún. egységes koncepció,
amely az osztályozásokat, definíciókat stb. egységesí- ti, tehát a „közös nyelvet” határozza meg, amely által a keresett értéket egyformán, kielégítően pontosan le- het meghatározni. A koncepciónak ugyanakkor nem szabad túl univerzálisnak lennie, bele kell férniük az egyes országok sajátosságainak is.
Ez az egyik alapvető problémája a harmonizáci- ónak: minden országban más és más az intézmények (gazdálkodó szervezetek, háztartások stb.) felépítése, összetétele. A statisztika által megfigyelni kívánt fo- lyamatok, tevékenységek e különböző intézményi háttérben valósulnak meg, nehézzé téve az összeha- sonlítást. Egyik elméletileg lehetséges út, ha figyel- men kívül hagyják az intézményi hátteret. Ez azon- ban oda vezet, hogy csökken, vagy elvész az adott mutató kifejező értéke, egy absztrakt, tartalommal alig bíró számot kapunk. Ha ezt a túlzott absztrakci- ót el akarjuk kerülni, előfordulhat, hogy az intézmé- nyi háttér különbözősége miatt a fogalmi azonosság és összehasonlíthatóság ellenére is egészen más lesz a mért adat tartalma. Ezek a problémák mutatják, hogy a harmonizációs folyamatot nagyon alaposan kell tervezni, először az igények pontos meghatáro- zásával és csak utána lehet dönteni a megvalósítás módjáról.
Az Unió közvetlen hatást gyakorol a tagország- ok statisztikai munkájára azáltal, hogy szabályozási joga van: rendeleteket, irányelveket, döntéseket hoz.
A rendeletek a tagországokra nézve kötelezők, klasszikus formájukban meghatározzák a célt, az eredményt, a határidőt, a végrehajtás módját, és köz- vetlenül érvényes jogszabályoknak számítanak a tagországokban. Statisztikai területen akkor alkal- mazzák őket, ha a koncepcióban, módszertanban, a nómenklatúrákban az egyezőség szinte teljes.
Az irányelvek a célt, az eredményt, a határidőt is meghatározzák, de a végrehajtás módját meghagy- ják nemzeti kompetenciában. Az irányelveknél a részletes jogi szabályozás ezért a nemzeti jogsza- bályalkotás révén teljesül. A kétféle jogi eszköz kö- zötti különbség azonban teoretikus: végső soron at- tól függ a harmonizáció foka, hogy a jogszabályban milyen részletesen írják elő a végrehajtás módját.
Előfordulhat, hogy egy rendelet nyitva hagyja a vég- rehajtás módját.
Az unió jogalkotásában az utóbbi időben a rész- letes, közvetlen, rendeleti szabályozásra való törek- vés észlelhető. Mivel azonban az Eurostat és a nem- zeti statisztikai hivatalok közötti munkamegosztás- ban a szubszidiaritás elve érvényesül, a rendeletek megvalósítása, beleértve a finanszírozást is, a tagor- szágok felelőssége marad. Emiatt a tagországok arra törekszenek, hogy ezekbe már a tervezés fázisában minél nagyobb beleszólási lehetőségük legyen. Így
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1060
van arra esély, hogy a nemzeti statisztikai szolgála- tok egymástól különböző lehetőségeit, korlátait, be- leértve a pénzügyi megszorításokat, már a közösségi statisztikai programok tervezésénél figyelembe ve- gyék.
A cikk a továbbiakban a harmonizáció mérési problémáit elemzi, csoportosítva az összehasonlítan- dó értékek eltéréseinek elméleti okait, majd áttér a harmonizációs stratégiákra.
A harmonizáció folyamata többféleképpen me- het végbe. Előfordul, hogy már a tervezés fázisában megfogalmazzák követelményként az összehasonlít- hatóságot, más esetben csak a már meglevő eredmé- nyek összehasonlítását végzik el.
Inputharmonizáció esetén, amelyet másként a módszerek vagy az adatforrások harmonizációjának is neveznek, ideális esetben valamennyi résztvevő ország ugyanazokat az adatfelvételi eljárásokat al- kalmazza, országonkénti különbözőségek csak olyan téren megengedettek, ahol ez elkerülhetetlen (példá- ul a kérdőív nyelve).
Outputharmonizáció esetén ezzel szemben csak a célt, azaz az összehasonlítani kívánt jelenség pon- tos definícióját írják elő, az alkalmas adatfelvételi módszer az egyes országok felelőssége. Az output- harmonizáció esetén két különféle stratégia létezik.
Az ex-ante stratégiánál már a felvételi tervbe beépí- tenek a későbbi összehasonlítást szolgáló struktúrá- kat. Az ex-post stratégiát pedig az jellemzi, hogy a létező nemzeti statisztikát alakítják át olyan módon, hogy abból összehasonlítható statisztika legyen. Az átalakítási eljárás az egyes országok közötti koncep- cióbeli, felvétel technikai stb. különbségek kiküsz- öbölésére szolgál. Az ex-ante stratégiánál, az össze- hasonlítható panelek tervezéskori beépítésével ezek a különbségek nem merülnek fel.
Az ex-ante outputharmonizációnál például a mérési eljárást úgy tervezik, hogy a felvett adatokkal a nemzetközi és az országon belüli adatigényeket is ki lehessen elégíteni. A gyakorlatban ez nem mindig sikerül, így gyakran itt is szükségessé válnak utóla- gos konvertálási eljárások.
Egyrészt a nemzetközi összehasonlításban az inputharmonizáció előnyei tűnnek fel a többi straté- giával szemben, feltételezhető, hogy az ex-post out- put stratégia felé haladva egyre romlik az összeha- sonlítás minősége. Minél különbözőbb az egyes or- szágok tervezési, adatfelvételi eljárásrendje, annál kisebbek a nemzetközi összehasonlítás lehetőségei.
Ebből az következik, hogy a nemzetközi összeha- sonlíthatóság minőségi kritériumának leginkább az inputharmonizáció felel meg. Közelebbről vizsgálva azonban az inputharmonizációs stratégia alkalmazá- sának számos korlátja van. Sok esetben egyáltalán
nem használható: amennyiben a megfigyelni és ösz- szehasonlítani kívánt jelenség közvetlenül nem ra- gadható meg csak az országok intézményhálózatán keresztül, az egyes országok intézményrendszerének különbségei miatt nemcsak a felvételi koncepciókat, fogalmakat, de a mérési eljárásokat sem lehet egysé- gesíteni.
Másrészt, a különböző intézményrendszerek miatt fennáll az a veszély, hogy azonos eljárásokkal nem összehasonlítható eredmények születnek. Példa erre az európai egészségügyi ellátásról tervezett kér- dőív, amely többek között arra keresett választ, me- lyek az e szempontból hátrányos helyzetű lakossági csoportok. Arra az egységes, konkrét kérdésre, hogy milyen lehetőségek vannak szakorvos igénybevéte- lére, kizárólag az adott országban értelmezhető vála- szok születtek. A minőségi orvosi ellátásra vonatko- zó információkat így más módon, utólag kell pótol- ni.
További lényeges hátránya az inputharmonizá- ciónak, illetve minőségi elemeinek, hogy viszonylag rugalmatlan. Egy nemzetközi szempontból teljesen harmonizált felvétel az adott ország statisztikai rend- szerébe nem mindig illeszthető kellő hatékonyság- gal. Az egyes országokban tapasztalható költségve- tési megszorítások körülményei között az ilyen fel- vételek háttérbe szorulnak a nemzeti statisztikákkal szemben, például hosszú idő alatt dolgozzák fel azo- kat, ami aktualitásuk csökkenése következtében mi- nőségrontó tényező. Ilyen esetben jobbnak tűnik az ex-ante outputharmonizáció, amely egyúttal a nem- zeti adatigényeket is kielégíti.
A statisztika nemzetközileg elfogadott minő- ségi kritériumai közül a harmonizáció az összeha- sonlíthatóságot helyezi reflektorfénybe. Mivel a közösségi statisztikáknak általában egyidejűleg a nemzeti igényeknek is meg kell felelniük, a har- monizációs folyamat megkívánta összehasonlítha- tóság gyakran hatással van a nemzeti statisztika többi minőségi aspektusára. Emiatt gyakran kell kompromisszumot kötni a nemzetközi összehason- líthatóság és a nemzeti statisztikák többi minőségi paramétere között.
Gyakori például, hogy a közösségi statisztika miatt el kell vonatkoztatni a nemzeti intézményháló- zattól, holott nemzeti szempontból éppen az intéz- ményrendszerre vonatkozó információk váltanák ki a legnagyobb érdeklődést. Ekkor a nemzeti statiszti- ka releváns volta áll szemben a nemzetközi összeha- sonlíthatóság kritériumával. A koherencia, mint mi- nőségi kritérium azt jelenti, hogy a különböző felvé- telekből rendelkezésre álló eredmények összhangban vannak egymással. Ha egy országban a fennálló ko- herens rendszer mellett egy nemzetközi koncepció
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1061
szerinti, egyedi felvétel eltérő eredményeket produ- kál, megtörik a koherencia.
Más oldalról azonban a nemzetközi harmonizá- ció a koherenciát illetően alapvetően pozitív hatást gyakorolt a tagországok statisztikai rendszerére azál- tal, hogy a nemzetközi standardok bevezetésével a többi nemzeti statisztika is egyre inkább ezeket használja.
Az outputharmonizációs stratégiák alkalmazá- sának lényeges indoka, hogy a kívánt nemzetközi összehasonlíthatóság viszonylag alacsony költséggel érhető el. A legdrágább ezzel szemben az inputhar- monizációnak az a formája, amikor új felvételt kell indítani, amely kizárólag a nemzetközileg összeha- sonlítható adatok előállítását szolgálja.
Az ex-post outputharmonizáció költségtakaré- kos megoldásnak tűnik, hiszen meglevő adatokat használ és csak a konvertálási költségekkel kell számolni. Hosszabb távon azonban a tranzakciós költségek növekedése várható, mert az adatstruktúra ennél a stratégiánál kevéssé standardizált. E megol- dás akkor célszerű, ha rövid vagy középtávon költ- ségvetési okból nincs lehetőség az adott felvétel cél- szerű átalakítására. Átmeneti megoldás lehet az, ha a nemzeti felvétel átalakítását hosszabb távon egyéb- ként is tervezik, azaz, később lehetőség lesz a nem- zetközi követelmények figyelembevételére is.
Az ex-ante outputharmonizáció átmenetnek te- kinthető a nemzetközi felvételi eljárás teljes átvétele és a változatlan nemzeti statisztikából utólagos har- monizációval történő adatelőállítás között. Mivel az így nyert adatok a nemzetközi és a nemzeti igények- nek is megfelelnek, relatíve alacsonyak a költségei.
Hosszabb távon az Európai Unió számára a leg- előnyösebb megoldás az lenne, ha a nemzeti statisz- tikai programok minél szélesebb körű egyezőségére törekedne. Minél nagyobb részben egyeznek az egyes országok statisztikái, annál kisebb konvertálá- si költségekkel jár az összehasonlíthatóság megte- remtése. Pótlólagos megtakarításokat jelenthet a módszerek és eljárások munkamegosztásban történő fejlesztése, és a többi tagországnak való átadása.
Az Európai Háztartási Panel (European Commu- nity Household Panel – ECHP) az eddigi egyetlen pél- da a teljes körű inputharmonizációra: célja a népesség munka- és életkörülményeinek összehasonlítása, a tagországok eltérő fejlődésének kutatása, annak felde- rítése, mely országok mely népességcsoportjai tudtak legtöbbet nyerni a közös belső piac létrejöttéből. Az 1992 és 1994 közötti kísérleti stádium után kezdődött a felmérés, azonos kérdőív, pontos fogalmi definíciók
jellemezték a kutatást. Segítségével először keletkezett összehasonlítható kép a jövedelemeloszlásról, a sze- génységről és a szociális kirekesztettségről, amely ke- resztmetszetben és idősorban is elemezhető volt. Hát- ránya volt a felvételnek, hogy a viszonylag hosszú feldolgozási időszak miatt az eredmények aktualitása nem volt megfelelő.
Az Európai Háztartási Panelben a kísérleti stá- dium lezárása után Németország nem vett részt; a német adatokat egy 1984 óta folyó, a Német Gazda- ságkutató Intézet által végzett felvételből kívánták biztosítani. Az adatok konvertálásának tapasztalata, hogy a folyamat sokkal nehezebb, mint kezdetben gondolták, és sok olyan résztéma van, ahol lehetet- len az utólagos megfeleltetés.
Általánosítható tapasztalatokat hozott a CHINTEX-projekt, amely a háztartási felvételeknél az inputharmonizációról az ex-post harmonizációra való áttérés lehetőségeit vizsgálta négy ország adatai alap- ján. Megállapították, hogy a háztartásstatisztikai felvé- teleknél a véletlen statisztikai hibák nagyobb szerepet játszanak az adatok minőségében, mint az egyes or- szágok mérési eljárásainak, fogalmainak különbségei.
Ebből következik, hogy a háztartási felméréseknél a nemzetközi összehasonlítások minőségének javítására elsősorban a statisztikai hibát kell csökkenteni az egyes országok mintáinak növelésével.
Az Európai Háztartási Panelt nyolc év után leál- lították, és új eszközzel kívánják pótolni, ez a jöve- delem- és életkörülmények közösségi statisztikája ((European Union Statistics on Income and Living Conditions – EU-SILC). Az Unió módosult céljai- hoz igazodva nagyobb hangsúlyt fektetnek az aktuá- lis jövedelmi helyzetre és a társadalmi kirekesztő- désre, és bár megmaradt a hosszabb távú összeha- sonlítás követelménye, a figyelem az aktuális ke- resztmetszeti adatokra irányult. További elvárás, hogy a felvétel jobban integrálódjon a nemzeti sta- tisztikákba. Amennyiben a szükséges adatok megle- vő, vagy átalakítható hazai statisztikákból előállítha- tók, nem kell új felvételt indítani.
A cikk pontosan felsorolja, hogy a felvétel mely jellemzőit, mely jogszabályok írták elő kötelezően.
A megvalósítás módja alapvetően az egyes tagor- szágok felelőssége maradt.
Németországban kiterjedt tesztek és vizsgálatok után úgy döntöttek, hogy az EU-SILC-et önálló fel- vételként valósítják meg, nem integrálják a meglevő háztartási felvételeikbe.
(Ism.: Waffenschmidt Jánosné)
