KEMÉNY MIKLÓS

EMLÉKEZET KÖVEIBŐL

épült

T I S Z T E S S É G T E M P L O M A

Mellyet

A' NÉHAI MÉLTÓSÁGOS L. B. M. GY. MONOSTORI

KEMÉNY M I K L Ó S

U R n a k

Utolsó

á l t a l

Mind Ezen Néh. Mélt. URI FÉJÉRNEK E m l é k e z e t r e , mind pedig Maga 's Kedvessei Bánátjuknak

eny hitesére

Mint keserves Özvegy Artemisia kedves Mausolussának készittetett

Árva Gróf Tzegei

WAS KRISTINA.

KOLOSVÁRATT.

Nyomtattatott A' Réf. Coll. .Betűivel Aő 1778 Esztend.

Imprimatur Cibini. 6-ta Febr. 1 7 7 8 .

ANTONIUS HORVÁT de M. Sákod.

Protocolista Gubernialis et Commissionis Librorum Censoriae Actuarius.

MIND A' JÓKAT MIND A' GONOSZOKAT AZ ISTENTŐL ÖRÖMMEL V E T T

J ÓB

a v a g y

a' Kegyes Jób szavain épült ollyan

HALOTTI SZENT TANÍTÁS

m e l l y b e n

a' Néhai Mélt. L. B. M. Gy. Monostori

KEMÉNY MIKLÓS

UR Ö N A G Y S Á G A

más jelenlévő M. Keserveseknek, Koporsóba való tétel alkalmatosságával, vigaszalást kívánt nyújtani

GOMBÁSI ISTVÁN

a' N . Sajói gyászos P a l o t á n , M. DCC. LXXV. Eszten­

d ö b e n , Sz. György Havának 23-dik Napján.

A

Róm. VIII. 28.

Tudjuk hogy azoknak , a' kik az, ISTENt szeretik, min­

denek egyaránt jovokta vagynak, SIRÁK. XI. 26..

A' jó állapotnak idején meg-emlékezzél a' nyomorúságokról, és a' nyomorúságoknak idején a' jókról el-ne felejtkezzél*

O R O S I U S Hist Lib. I. Cap. I.

Per bona malaque alternantzia exercetur hic mundus.

az az;

Elegyes a' Világ, e'ben a' Jót Gonosz, és a' Gonoszt Jó váltja-fel.

IDIOTA, alias Abbas Raymundus Jordanes, de vera Penitentia.

Neque servis Dei omnia in hoc mundo prospere succedunt;

ut in die malorum memores sint bonorum, ne pusillanimes fiant, ac impatientes in adversitatibtis: et contra in die

bonorum, ne extollantur, memores malorum.

, az az:

Az. ISTEN Szóllgainak se folly minden inyek szerint; hogy a* gonosz Napokban ,• megemlékezvén a* vett Jókról, el~

ne ts'űggedjenek, fe ne békételenkedjenek a^% nyomorúságok' vak Közepette: A* jó Napokban" pedig, megemlékezvén a* ki-állott gonoszokról, fel ne fuvalkodjanak.

LIPSIÜS. Cent. I. ad Belgas Epist. 5.

Ut torrém femiustum e Foco qui tollit, non parte arripit , et tractat, qua incanduit: Sic nos decet non acerba baec urentia cafuum tangere, fed magis benigna in íis, aut laeta.

az az ;

Az égő üfdget nem ott foktuk meg - fogni á> hol tüzes: a*

siralmas éjetekben fem illik a* dolognak tsak a^y roszszabb, hanem fükség <T jvbb-felét-is forgatni*

H A L O T -

HALOTTI PREDIKÁTIO.

Mind a' J ó k a t , mind a' Gonoszokat az I S T E N t ö l Ö¬

römmel vett JOBROL

SZENT LETZKE.

JÓB.

A' Jót az ISTENtői elvettük, 's e' Nyomoruságot nem szenvednök-é - el ?

E' mái Nap, {*) minden renden lévő szomorú Halgatóim ! a' régi Kalendáriumban, Domi- nica in Albls, Fejér Vasárnapnak neveztetett:

Nékünk ellenben, óh fájdalom! Dominica in Atris , Fekete Vasárnappá változék. Tsak el-hiszem, hogy

nem mindnyájon énetek, mit mondék. illő lészen hát Be- ( # ) Husvét után a' leg első Vasárnap,

szédemet egy két szóval m e g - világoütanom. Az Uj Testa­

mentum' kezdetében, és az után-is egynihány Seculuraok alai t, a' Pogányságból nagy korokban a' Keresztyén Vallásra tértek, leg inkább Húsvétban Keresztelkednek vala-meg; »' mikor is uyóltz Napokan lenből készítetett fejér ruhákat vilel- nek vala ; a' mellyekét osztán a' Templomnak ruhás kama­

rájába , örök emlékezetre, e⁷ Napon tesznek vala-le , és e' tzérémoniától vette eredetét a' Fejér Vasárnap nevezet. Nin- tsen énnékem, M R. L. Sz. H! se idom se szándékom a'ra,

hogy azon dolgok visgálására ki-ereszkedjem , a' mellyekét kivántak, a' Keresztyén Proselitusok , e' fejér ruhákban va­

ló járással jelenteni: tsak azt jegyzem-meg, hogy a séjér kó»- tos viselés, a' régi Görögöknél és Romaiaknál, töbnyire ö-

romre mutatott. Nem lehet hát az Iránt kételkedni, hogy az ö ártatlan szokásokat örömeit követő régi Keresztyének- nél-is örömnek Napja ne lett volna e' Fejér. Vasárnap. Ez az ö Fejérés örvendetes Vasárnapik i'már részünkről ma M.

R. L Sz H ! Domiuica in /itrif , Fekete Vasárnap n v i t tettzék a' Felséges ISTENnek, (: a' Ki az ö akaratja sze­

rint tjelekeszik az Égnek Seregében és a* Földön lakozók kö­

zött , ít n'intsen a ki az ö Kezét meg - bántsa és mondja ő tiéki^ Mit tsehkedtél ? Dán: IV. J Í : ) tetzék , mondom e' Felséges ISTENnek minket urasra, jajgatásra, és szomorú Fekete gyász ruhára hivni T u d n i illik: eleiek a' mi Fejünknek ékes Koronája , meg hala véletlenül, vagy

inkább üíö-székiben csak-el aluvék , de el-felejthetetlen szo­

morúságunkra , végképen tluvek-el, ezen fíralmas Holnap­

nak i^-dtk Napján, Delyesti 11. ora tájban , Méltóságos L.

B M Gy. Monostori KEMÉNY MIKLÓS UR ö Nagysá­

ga ; és szintén ma sirarjuk meghidegült Tetemeinek Ko­

porsóba lott zárattatáfokat. Vagyon hát miért öltuzzü.ik t gyász-

gyászba és 'sák ruhába: Vagyon miért számláljuk Fekete Ko- vetskékkel e' mai Napot; vagyon miért keseregjünk.és miért ontsuk Könyveknek záporát.

Mérsékellyük mindazonáltal, a' menyire lehet magun­

kat ! Ive bánkódjunk ugy mint egyebek,, a' kiknek reménységek nintsen ! (: i. Tess. *ÍV, Ne sirjunk ugy mint a' vi­

gasztalást bé-venni nem akaró Rákbei ' (.- Már, \\. 18. :) N a g y , valóban nagy, nem tagadhatom, a' romlás. Éles a'

reme ti te len ül vett sebből támadott Fájdalom. És méltó i¬

gen méltó , ez okon a' mi bánatunk 1 De hát ugyan nin- tsen-e' bslsamom olaj Giléádban ? Nintsen-é orvos Izraelben?

J é r . VIII: 22. Nintsen-é mivel vigasztalni magunkat, hogy telyességgel el-kellene tsüggedníink ? Én avagy tsak én más gondolattal vagyok. Kétség kívül semmi inkább nem neve­

li bánatunkat , nem árasztja Kön'yhullatásunkat , mint ez:

Hogy e' reménytelen meg-balálozás által némellyikünk J ó Méltóságunk Férjet; másikunk Jó és Szerelmetes Attya Urát;

mások közüliünk vagy Jó Attyok-fijokat Í vagy Jó Földes Urokat ; vagy pedig Jó Patrónus urokat szalaszták-el. De épen e' méltó szomoikodásunk örömmel telyes Kut-feje az, a' mellybol, bánatos szívünk meg enyhítésére, drága vigasz¬

tálasoknak vizeitis merithetünk. Mert ha örömmel vettük vala mászszor a' minden J ó adományok és tökéletes ajándé­

kok Bölts osztog.itójától (; Jak. I 17. :) e' nagy jónak , e' J O EMBERNEK Nékünk lett ajándekoztatását; Valyon az ö viszszá vételével reánk mérettetett Nyomorúságokat - is nem J ó kedvel vennők-é? E' magunk viselése merem m o n d a n i , mind mostani, mind akármely szomotú állapotunkba is, hat­

hatós és elégséges vigasztalást nyújthat minékünk. Bizony a' békességes-tűrésnek a'ma tsudálatos Férjfia, a' fób, mind

hallatlan szenvedéseiben , mind pedig az ö reménységét tsu-

A } • fóló

foló H á z a s - T á r s * mérges szavai ellen-is, ez egybentalála ví­

gasztalait és menedék h e l y e t , hogy illendő volna a' Jóknak

*l-vétele u t á n , Örömmel fogadni az ISTENnek Kezeiből a' nyomorúságokat-is ; midőn igy szóll a' .Szent Letzkébep: A' Jót az ISTENtól el-vettük^t U e' Nyomorúságot nem fenved-

mk-é-el ?

Mely Sz. Igéknek-ís világoütáfokra, lássunk ií. Sz. Letz­

kénk alkalmatosságáról. ét y Az itten e/i) fordutó foknak ét Dolgoknak értelmekről. H á t ti Sz. H ! mig e' lészen , nem>

tisztelnétek-é meg-tsekély tan italomat szokott figyelme tősé­

gekkel ; adjátok-meg e' tisztességet moftaní szomorúságunk tzéljáuak , ez áldott emlékezetű Uri Férjfiúnak , ha szí .tén minden ékesen szóllástól tireís együgyű Beszédem azt nem ér­

demli-is. T i pedig a' kiken meg-nehezedtenek a' Jéhová­

nák látogató Kezei, jertek eL,és raerirsetek vigasztalásnak meg- üjitó vizeit e' minden vigasztalálok apadást nem szenvedhető Kut-Fejéböl! De t i - i s ! A ' Kiket most jobb szárnyán visel a' szerentse, a' kik ma vigon vagytok, minden jóval bövöl- ködtek, meg-gondolván , hogy igen elegyes e' Világi álla­

pot, jertek-el . és tanuljátok-meg még most jó idején , mi­

vel keljen, ha rá juttok, bánatos szíveteket hathatóson vi­

gasztalni !

X Szánt-szándékkal hagyom-el e' tövisses, de az Id- vességre femmit-is se érö tudakozódat!: Valyon a' fők do^- ga valósággal meg-történt Hijíória , vagy tsak valami elmét Költemény, Példa-kefédé? valyon ki,'s mi vólt a' Jóbí hogy valaki ezt ne lobbantsa szememre: Cui nondictus Hylás? Ha­

nem , a' mit a' Letzke vtlágoGtására el-nem hallathattam , által megyek a' Kezem alá fel-veit Sz. Igék alkalmatosságá­

nak eló beszéllésére. mely is e' vala:

A' Sátán I S T E N engedelméből, egy Napon , minden mai-

marháiból , feles szóigáiból, és szép tíz, már ember korrá jutott Gyermekeiből, k i . pusztitá a' Jóbot. Még pedig ugy igazgatja a' tanult kisértö e' szomorú hirt vivő Novet/ijfík érkezését, hogy addig az egyik el-nem végezte szavát , mig más hasonló vagy sokkal roszszabb hírrel meg-érkeznék; Ugy Ítélvén hogy ha az egyik szerentfétlenség különösön , vagy mindenik is közbe-közbe pihenése engedtetvén, meg-nem tán­

torithatná-is a'Jóbot, de ez egy máit nyomban érö gonosz hirek tsak meg - ejthetik. Oh bizony el-mondhatja vala e' siralmas állapot]ában a' Jób: Az egyik Jaj el-nem múlék , ,,addig a' második , harmadig , és negyedik-is el-érkezék !

„A' mélység mélységet kiált az én Fejem felett. A* te tsato-

„ máidnak szavokra, minden te árodásid és habjaid én rajtam áltat mentenek, 'Sóit. XLII: 8. De hát rniképen viseli , e ' világ-szerint, boldogtalan állapottyában , ez erös Atbleta, vitéz Bajnok magát ? Igen ditsösségesen, és épen ugy mint­

ha rólla Íratott volna: Quem si Fractus illabatui Orbis Im­

pavidum Ferient minae. Meg-nem rettenne, ba Ég, Föld égy- te fakadezna-is. N e m botsátja-el hát jób e' bokros kísér­

tetek között-as magát , a'nál inkább kétségbe nem esik, á¬

tokra, szitokra, I S T E N ellen való zugolódásra nem fakad.

Fel-kél ugyan, (:mert nem Ki tötsók\ hogy a' fújtoló vesz- szöt ne érezze:) meg-szakasztja köntösét , meg beretválja F e ­ jet, ( : az akkori gyászolók szokáfa szerint:) és a' Földre bo­

rúiván , meg-hatja m a g á t ; de mind ez a* készület nem e¬

gyébre való hanem hogy nyilván való lenne mindenek e- lött az ISTEN Kezei alatt való meg-hunyászkodás. Bizony ö . ^e' rettenetes romlás között-is, igy áldja az ISTENt: Me-

ziteleⁿ jöttem az én Anyámnak méhébel, és mezítelen térek oda. Az UR adta, és az UR vette et-is. Áldott légyen az URnak Neve! I. *. a i . f.

Azt

Azt mondotta vala ISTENnek a' Sátán , midőn e l ő t ­ te Jóbot dirsémé , Avagy oknélkül Féli e' Jób az JSTENt ?

Avagy nem te vetted-é körttyül etet ^? az Ö Házát, és vala­

mije JtürösJiöTnyül vagyon Az ö kézi munkáját mtg - ál­

dottad , és az ö marhája igen meg-nevekedett a' Földön. De botsásd reá , kérlek a' te Kezeidet , és verd meg , valamije uéki vagyon; meglátod ha szemtöl szembe mtg-nem átkoz tége­

det. I, it. 9-1 r ^ - Ezért engedte vala-rneg a'Sátánnak, hogy • a' Jóbot ilyen rettenetes károkkal illesse. Midőn aiért ,

rninÜv ezek-után^ újra udvarolna az Angyalokkal e g y ü t t , a' Sátán, Istennek, így tzdfollya meg az ö. hamis vádját: Efed- be vöd é az én fóll\rámat Jóbot, hogy nintsen hozzá hafonla- tos a'.-. Földön, tökéletes Férj fú és Igaz, MT£A/Wó, és a'Gonosz- nak gyűfölöyef Mert még ói ö .tökéHetes voltát meg-tarJotta , jóllehet te. íugerlél engemet öréá f hegy etet meg-rontanám ok-néL

kül. 1 1 . ty. f. Mintha mondotta volna: Ládd-é Sátán ! hogy hazudtál mikor ezt mondád 1 „Botsásd réá kérlek a' to Kezedet, és verd meg valamije néki vagyon , meg látod ha fém­

étől fémbe meg-nem átkoz tégedet.^ Aíert imé! én meg-ron-

„tám ötet; de bij/ába. Mert meg tartotta még eddig az ö tö- ké/etességét. u. Nem szégyen.;-meg e're magát a' szemtelen

Lélek: hanem továbra-is igy kéri ki a' Jóbot ISTENtöl: Az -Ember bort ád a' borért, és mindenét valamije vagyon az ő életéért adja. De botsásd réá kérlek a te Kezedet, és

verd-meg Önön magát, és az. Ö Teflét, és meg-látod ha femtbl fémbe meg-nem átkoz tégedet Jób 11; 4 5. Meg-engedé IS­

T E N ezt is néki. Aíeg-veré azért Jóbot tététől fogva talpig undok fekélyekkel. ,11. ÍJ.- 7. f- F' Himlő, Bélpok/osság, en- nek-is leg-gonoszabb. Neme, elefatttiasis, Frantzu, vagy egyéb ártalmas Fekély vólt-é , meg - határozni nem tudom. Ez utóisóra azért hajlanék inkább, hogy a', ) ide mutatnak a'

Sefár

Sofáf; szavai: Az Ö tsontjai az Ö Ifjúságának vétkeivel meg¬

telnek , és ötit követik mind az ö koporsójának poráig. XX.

H u i. Mely le-írás pontban, a' Frantzura Ülik. (*) H o g y igy az . ö r d ö g nem tsak Teílét kinozia , hanem Lelkét - is oyötrörte volna , ollyan gondolatot öntvéu mifok elméjé­

be, h.ogy -}', Jób minden Kegyessége tiszta Hipókrítaság volt, a' ki titkon gonpfe életet élt, mellynek büntetése a' Fran- tzu, m-r -mpíl be-érre volna. De akár hogy légyen ez: elég hogy e' boldogtalan állapottyában, a* szemét dombra ül Jób, mint ilyen helyt íiratja valarégen Priamus Király-is a' Vitéz Hektor halálát: vagy a' pornak és hammúnak közepette ülvén, tseréppel vakarja vala magát, elégtelenek lóvén, el-dagadozott,

éj hasadozott, 's el rothadt ujjai a' matériának le-dörgólésé- re. Minémü siralmas állapotban volt légyen e'kor a' Jób Hertzeg, nem hozok erre többet elö hanem tsak azt, hogy az ö három Fö Baráti, midön nyomorúságait értvén, látoga­

tására menjek volna, fel-e melvén távólról Remeiket, (: mivel az el-ragadla tá/lél való félelem közel nem botsáthatja vala ö- k e t . ) nem efmérék-meg etet, annyira meg-ttte , el rútította , és formátlanirotta vala a' nyavalya; és az ö szavokat fel - e- mehén sirának, nagy jajgatással való Uralmat t ő n e k , és kik*

mind

- S - i o g > »ⁿ- hogy a* Frantzunak hire Europában leg^elöször 1 4 9 4 . ' eÉrendÖben hallatott, midőn a' Frantziált V I I I . Ká­

roly Kiwlyok alatt Néápoly Várossát, Olosz Országban, vi- tatnák , de hogy ez uralkodott legyen a' regi időktől fog­

va napkeleten, érttíerni mind e' Sofár szavaiból ; mind p e ­ dig a' B. Salomonéból is, a' ki a' többi között e z e l - i s retten­

ti a' Kurvás ifijakat; Ne közelgess az idegen Aszszonyi- állat" (:melly a' Kurvák mind idegenek voltak, és szégyen­

lették e' gyalázatos mesterséget szülöttök Földén gyakorol­

ni:) Házának ajtajához, hogy ne adjad a te esztendőidet a' Kegyetlennek: és végezetre nyögj mikoron meg-emésztetik

a' te Husod, és a' te Tested. Péld: V. 8. 9. 11. a' mely- is ismét a' Frantzunak tulajdonsága,

mind az ö ruháját meg-bafugatá , ét port hint vala aé 6 ma' ga Fejtre, az tg felé, ét úléuek ö vélte bét úaptk'éé" bét ép tzakán a' földön, és nem vala a' ki tsak ewjet-ií szóllana; Mert látják vala h»gy a' fájdjhm felette he» megnevekedett vúlnm rajta. II^: 1 3 . ^^r

Valyon ki- volna M R. L. Sz. H ! a' ki ilyen nyomo­

rult , és Világ szerint kétségbe esett állaporjában meg-tar-í tóztatfutná í zugoíódártól ajakait \ De a* Kegyes Jób ek- kor-is méllységes alázatossággal, és Fiúi engedelemességgel tsókolgattya az ISTENnek látogató Kezeit, és Atyai sujtoló veszszeit, és mind ennyi károk , és kinok' között-is áldja a' Nagy URnak Sz. Nevét. Mellyet halván aa ö nyomorú­

sága in el-rémült, 's egészszen el-bámúlt Felesége, illyen go­

romba szókra nyitja-nieg száját: Még-is meg-tartodé -te a' te tökélletességedet? Átkozd-meg az iSTENt és halj-meg .' II:

(^. 9 f. Hariók sellyebb a' ravasz és áinok kisértö mikép­

pen vette vala se 1 a' Jói fókáit , hogy azoknál egymást ^: nyomha-érö szomorú hir-vitesek által meg-ejthetné az erös vitéz Bajnokát ; moll már Feleségét veszí-sel eszközül , a'ki­

nek a' Jóbnak e¹ bóldogtaia s álíapotryiban.is segitöjének kell vala lenni. ' De igy kiférte ö meg e!so Aryánkar aa Adámot-h, Felelése az rva által. iMat. I l i : fy. igy a' Ke­

gyes Tóbiást-is, Házas-Társa az Anna által. Tój>. \\: 1 4 . Igy vészi ö sel ennekutáuna a' jób vigasztalására jött Barátait-\$

az ö késérgetésere, és kisérésére eszközül annyira, hogy illyen keserves pana-oikodisra. kellett utolját a, fakadni: 77 miwd- nyájon ártalmas vigasztalók vagytok l XVI; fy. 2. Könyü hát képzelni, mint eshetett a' jóbnak, midőn attól a' kitol méltán várhatja vala a' vígasztalait, ilyen szókat kelletik hal­

lania: Méa-is meg tartod é je a' ie tökélleteftégedet? Átkoz -

m» 4*iSTENt íi balkmtg f w- s s ^¹- » v^ i- i w w U ,-~ r.i •*

Nem öröméil 'szót lók H! a' Magyar fordítás ellem T u d o m én azt, hogy-ha kezekbe adnák azoknak az Eredeti

Nyelveket, a'kik annyiszor belé kötnek i ' Magyar T o l m á t s - b», és igyekezik Fordítását jobbitgatni , töbnyire tsak ugy fe tudnák, a' mint ma vagyou, tolmátftlni. Jtt mind-azon- i l t a l engedelmetekböl, szokásom ellen kell tsekkednem, A ' Magyar Fordító azon Sz. J. M. Doktorokkal t a r t , a' kik ugy vélekednek, hogy a' Jób Felesége tzélozott volna azon Pogányokra, a' kik midőn az ö Isteneik nem segijtettek raj­

tok, azoknak Templomaikat meg-hajigáliák , Oltáraikat fel­

forgattak, mint a' GermanUus éretlen halálakor tselekedtek a' Rómaiak; Képeiket meg-kötözték, m i n t a ' Tirusbéliek arany Lántzal kötözék-meg a' Hercules Képét, félvén hogy külöm- ben az ö Varasokat ostromló Nagy Sándorhoz által - szókik t

olykor az útzára ki hányták , a' porban , iárban meg-von.

tzoliák í meg-^fenyegették , h o g y - h a még-is nem adják- meg kéréseiket, igy 's amúgy bánnak véllek , p . o. a' Fer- ták azzal ijesztgetvén a' Szetit Tüzet, {: az ö líteneknek, a*

Napnak Symbólumát, Képét:) hogy a' vízbe merítik, '*,ki oltjákf olykor rsufolták., szidtak, átkozták, hogy miért enged­

ték meg a' rajtok lévö Szerentsétlenséget és nyomorúságot.

Átkozd meg az ISTENt és halj-meg! ezt teszik ezek szerint.- szidal/nazd-meg az ISTENt, a'ki minden Kegyességedért az­

zal fizete meg, hogy iljen boldogtalanságra juttata ; álj bo­

sszút rajta, ha egyébbel nem lehet, avagy tsak a' nyelved­

del, minek előtte el vesznél, ha mindgyárt meg-ölne-is tége­

det ! avagy; káromold-meg az I S T E N t , hadd ö l j ö n - m e g mentől hamarább ! u. vagy. u. Átkozd-meg az ISTENr, és azután tégy eletedről, keseld-meg, kösd-fel , vagy akármi módon öld meg magadot ! u.

D e távol légyen én töllem, M. R. Sz. H! hogy illyen Istentelenséget gondoljak a' Kegyes Jób Feleségében, a' kit semmiképen nem hihetem^; hogy az ISTENt-félö Jób az IS­

T E N útaira tanitani el mulatta volna! Minthogy azért*]"Ű Bárák, mely szót a' Magyar Fordító igy tolmatsolt: Átkozd.

meg

meg' ennyir-is részen Áld-meg végy butstit tölle ! a'ra hajlok nagy Emberek után, hogy e J ó , de moít az, UK.nak.remei.y- telem íteletein el-báműlt, 's egészszen el-bodult szegény A f t

szonyi-állat, halván hogy e'k?mény próbák között-is a' j ó b áldja és magasztalja az l S T E N r , meg keseredik , 's ilyen go­

romba szókra fakad: meg.tártbatod-é még-is a te tbkétetefté- gedet, iSTENtték tíátildt ádváh mind halálig? vagy: Még-ix mrg-fartodé te a' te Tókéíetejsegédet ? Adj l/utsut ISTENnek',

és balj meg ! mintha mondotta volna: „tsak áldjad, édes Fér­

jem^ az URat mind halálig; m e g é r d e m l i , a' ki egybe meg­

fizete minden Kegyességedért, midön minden vagyonunk­

ból, marháinkból, feles szolgáinkból, szép Gyermekeinkből egy órában ki-pusztita: És hogy ily rettenetes tsapási kö­

zött-is kezedet szájadra tévéd meg ni-mulál, ellene nem tsak nem szollal , de még meg-is igazitád Ítéleteit, és ^/ditsöitéd az' ö Nevét, azzal jutalmaztatá-meg végre , hogy tetetni fogva talpig úndók¹ fekélyekkel vere-meg Söt inkább miért nem adsz •bútsur néki ? miért ritm ' részed ' félre az I S T E N r ö l

való gondolatokat, és a' néki tartozó kötelességeket, mellye­

ket eddig ugy követtél el-iránta, mint a* ki a' gonosznak meg-büntetöje, a' jóságostselekedereknek pedig m e g - j u t a l ­ maztatója volna? Holott látod már, és tapasztalod a' ma­

gad szomorú példádból, hogy egyenlő szerentséje vagyon az Igaznak és a' gonosznak; jónak vagy tisztának és tisztátalan­

nak; mind annak, a ki áldozik, mind a' ki nem áldozik: úgy a' jónak, mint a' bünösnek; az esküvönek úgy-mint a' ki betsülli az esküvést. (: Préd. IX: 4 ?) Látod hogy mind­

e g y ISTENnek akár tisztelje valaki ö t e t , akár ne. Látod

„ h o g y ez minden Jó tselekedeteid jutalma , hogy e' Kints

»> és gyalázatos nyavalják és nyomorúságok közt minél ha­

m a r á b b ki botsássad bólddgralan és l'ok bú-látott Lelkedet,

„ N e m illik hat annyira ragaszkodnod ISTENhez, 's oty buz- isóságo-

„góságofon és szorossan szólgálni néki. Mert a'mit az I S T E N ­ utálók köz példa-beszédbe szoktak mondani: mondj jó étzakát IS­

TENnek és halj-meg tova! és *' mellyé* te annyiszor tor­

k o k b a igyekeztél v e r n i , Fejeden történt. Példa lészesz ö­

rökké , hogy nints semmi jutalma Világ szerint a' Kegyes­

s é g n e k és ISTENi tiszteletnek, u. Kemény beszédek, meg­

vallom., Sz. H¹ ezek olyak mind-azonáltal a' millyenek nem tsik egy ilyen rrötelen edénytől, hanem a' Kegyelem Oskolájában az ISTEN-útaira meg tanitatott nagy Szentek- töl-is hallottattak, mint p. o. a' Kegyes Ásáftól, a* kinek ilyen keserves panaszszát olvassuk: Bizony htjában tartottam tijitán az én szívemet, és híjában tm/lam ártatlanságban az én Kezemet. Mert minden-nap nyomorgattatom, és minden reg­

gel oflttoztatom! 'Sóit. LXXJ1I; 1 3 , 1 4 .

Nints keservesebb kisértet, M- R. L.Sz. H ' mint midőn valaki jó tselekedetiért szenved, p. o. Kegyessége azzal mots­

koltatik h o g y tsupa Hipokritaság v o l t ; de tsak nem ei szen­

vedhetetlen lészen ez midőn illyen tsíufondárosság - is járul

•hozzá; Hol vagyon a' te iSTENed? a' Köszikla, mellyben re­

ménységedet helyhezteted? Keljen fel, segiljen-meg téged, és ól­

talmazon- meg téged. 5MÓS: XXXII. 37, 38. Éjjel és Nap­

pal könyve kenyere gyanánt volt a z Oroszlány szívű Dávid­

nak, midőn ezt kérdeznék töile ellenségei: Hol vagyon a' te ISTENed ? 'Sólt: XLU. 4 . Mint leg-mérgesebb, leg ár­

talmasabb, és ez okon leg-utóljára taitott nyilát ugy lövi az ártatlan és mind eddig tökélletességben meg maradott Jésus­

ra, a' ravasz Sátán, a' Kereszt-fán való szenvedéskor, e' tsu­

fondárosságot; Bízott az ISTENben, szabaditsa most meg ö­

tet, ha kedveli ötet. Mert azt mondotta , ISTEN Fia vagyok.

Mát. XXVII. 43. Nem tsuda hát ha az eddig halgatott, és Lelkét békeséges- tűrésben birt Jób-is nem halgát to­

vább j hanem meg szollal.

Ám J S T E N ilyen parantsolítmt jíníVcáltatott Móset ál­

tal: Meg fedjed bátorsággal a' te felebarátodat, és el-ne tűr­

jed ö benne a' -bűnt. £ Könyve XIX: -7- ¥• Mintha éppen tudta volna ezt a' Kegyes Jób , ehez alkalmaztatja magát, és nem szenvedi el-seramiképen Feleségében a' go­

noszt, hanem arról így feddi meg: Ugy szóllasz, mint egy a' bolondok közzül szóllana. A' ki bolondnak mondja Felebarát­

jár, méltó, Idvezitönek voksa szerint a' Gyehennának tüzére..

Már. V. 22. Kétségkívül tudta és jól-is értette a' Jésusnak e' szavait az Apostol Sz P á l , még-is Balgatagoknak éktele- neknek nevezi a' Galatákat. Oh balgatag Galatziabéliek ! úgy­

mond. Kitsoda igézett-meg benneteket ? Hozzájok küldött Levele III. t$; -• t - Nem egyet tészen h i t a' bolond^ és Esz­

telen, Hogy a' külömbséget egybe ki-mondjam: I:ftelemi^r a' ki az okossággal ellenkező szókat vagy tselekedetcket ejt;

Bolond pedig az , édes Meg-váltónk szavaként, a' ki hitet­

len és Istentelen. És ilyen Istentelenséggel ok- nélkül írá- galmazni valakit, méltó bűn immár a' Gyehennának tüzét?.

Nem mondja a' Jóh-is Bolondnak, Hitetlennek és Istentelen;, nek a' maga gondolatlanul és gorombául szóllott Feleséget;

hanem ts*k- ezt mondja, hogy «gy f állott, mint égy ./Sóllana azok közül. T u d n i illik a' Bolondoknak, a* hitetleneknek éo Istenteleneknek szavok ez.- Nintseu ISTEN. 'Sóit, XIV: i.

'Híjában szólgáltunk ISTENnek, és mi haszna vagyon , hogy az ö Törvényét őrizzük, hogy alázatoson viseltük magunkat a' Se¬

regeknek URa előtt ? Söt inkább boldogok a' kevélyek Mert nevekednek a kik hamisságat tsetekefnek. És a' kik kísértik az. ISTENt meg fahadulnak. A ' mint szóllvala régen az el­

fajult, és ez okon a* nyomorúsággal minden felöl koniyi.il gyepültetett fogságból haza jött 'Sidóság. Mai III. 1 4 , 1 5 , í z e n Bolondok Hitetlenek és lilentelenek voksokra állott va- ia b i t Sz H ! 1 kísérteteknek és bánatoknak mindet) part-

jatn felyül és kivül-járó ár-vizétől el-ragadtatott, es egészen el-bódult szegény Joiné-ts ; ée ebben nem annyira szíve , mint szája Vetkezett. Fs ezért nem-is nevezi Bolondnak ötet a' Jób ; hanem tsak azért dorgálja, hogy láttatott a' Hitet­

lenek, pártyára állani.

El-mulhatatlan kötelessége az a' Férfiúnak, hogy Felesé­

gét a* Kegyességre tanitsa Meg-felel e' kötelességének a'Jób.

Mert ugy dorgálja el-téveljedett Feleségét, hogy egyszers­

mind a' jó utba-is igazitja, midőn igy Felel goromba szava­

ira: A' jót az ISTENröl el-vettük, 's e' nyomorúságot nem szenvednök-é-el?

jvj A' jut Vi ISTENtöl el-vettükavagy betsüsebhen , örömmel el-vettük. Nem tsak a' hitetlenek örülnek , mikor fok búzájuk és mufljok terem. 'Sóit. I V : 8. a' melyen való ö r ö m , tartsatok-meg ! nem magában hanem tsak ilyen o­

kon tilalmas,'hogy a' Hitetlenek azért örvendeznek ilyenkor, hogy van mivel táplálják és hizlalják magokat a' relti gyö­

nyörűségekben , igy nógatván az ételre és italra L e l k e k e t , amaz Evagyéliomban említett bolond Gazdaggal: Én Lelkem!

sok esztendökre el-tett jovaid vagynak, nyugodjál, egyél, igyál, gyönyörködjél ! Luk. XII. 19. Hanem még a' Hivek-is ö­

römmel vészik-el az ö Menyei Attyoknak kezeiből ez áldo­

másokat, mint az ö szeretetének tsálhatatlan jeleit, és a' mel­

lyek nékül szűkölködnek naponként e' halandó életnek táp-

lált3tására. Innen így hálálkodik a' Dávid: Áldjad én Lel­

kem az URat! Ki minden javaival - meg elégíti a te szádat '.

Ki borral meg~vidámitja az Embernek fívit , és ortzáját meg­

fenje f ti olajjal, is Kenyérrel az Embernek szívét erösiti. 'Sólr.

Glil: 1. 5. CIV: k .

De hát Ugyan mik valának_azok a* Jók, a' mellyeka örömmel vett az ISTENnek kezeiből a Kegyet fői jf F. Az * ferentsés és boldog állajfoja, miktron az ö útait vajjal vt"f f-»

vafo^v

va/a, és a' Köszikla-is ki-önti vala. néki, mint a' patakat, az olajt. (: XXIX: % 6. f. ;) Mikvt az VR körtsyül vette vala o-

tet, az ö Házát át valamije körös-környül valai az a Kézi munkáját*- meg-áldotta. vala; ís az ö marbája igen meg neveké - dett vala a Földén; (A: iy. 10, f. ) Lévén fnha bét ezer;

Tevéje három ezer; öt-száz iga-barma (: hár az iga vonókon kivül még menyi n e m lehetett?:,) Ét Ötszáz szamara. Ezeken kivül feles tselédje, ugy hogy nagyabb válna a' napkeleten la­

kozó minden Embereknél (: I: iy. 2. f. -.) Teméntelen ezüst és arany portékája. (. XXXI; iy. 94. fr. 25.:) szép tiz.ro ár szar- nyokra repült, és a' mi minden időben igen ritka d o l o g vólr. (ráma szerint: Fratrum quoque Gratia rara. Ritka madár az Atyafiúi szeretet:) egymást igen szerető Gyermekei! Ezek- kozzüJ heten Fiak, hárman Leányok,, (: í: jy. ^_f. és e' rész- b é n i s különös éldáV Mivel a' Fiók, és nem a' Leányok által terjed a' Família. Mind ezeken kívül pedig a z ö nagy tekinteti, Királyi, vagy leg alább, mint Pátriárkának, IJirói Méln tósága. Melyet igen hathatós szókkal, a' többi közt így ir-le:

Mikor a- Kapuba megyek vala a városon, és az én Székemet az útszán le tészem vala; látván ttigiemet a* Gyermekek rej­

teznek vala, míg az igen vett Emberek-is fel-kelvén, álnak va­

la előttem A' Fejedelmek mikor szóllok vala meg-tattóztatják vala beszédeket és Kezeket szájakra tészik vala. Az ékesen szol-

ló Fó Embereknek Nyelvek ínyekhez, ragad vala. Az én igas ítéletem Fejemet , mint egy Koronával ékesiti vala. Az álnok Embernek záp-fogait tneg-rottiom vala ³ és az ö Fogai közzül ki ütöm vala a Prédát. f.XXIX.' ifr. 7. 10. 14. 17. l^. ;) Jde számláthatjuk az ö Fö-fö rendű Barátit, és szelesen ki - terje- dett Rokonságait-is. (: XLIf: ljr. 1 1 . v . j És ezek va Iának azok e' külső Jók , (.'hogy most a^r Lf Ibseket, minémüek va­

jának az ISTENneJt igaz éímérete; a Vailájlólpar-antsoLt kate- lejségeknek értése és telyesitése, az ISTEN Utairól, ha nem

épen

épen hiba nélkülvaló-is, de sokakénál józanbb itélet téte 's a' t.

ne emlitsem..:J a' melyeket böv kézzel mért vala az UR a ' K e , gyes Jón Hertzegnek a¹ mikor a' szerencse jobb szárnyán vi­

seli, és élete Napjainak óráit arany föveny szemekkel szám­

lálja vala.

De óh emberi minden boldogságnak álhatatlan v o l t a ! Uh tündér szerentsének a' törexlékeny üvegnél romlandóbb vólta ! A' mint vagyon Jó szerentsének, ugy vagyon gonosz szerentséttek-is ideje. Préd: V I I . 14. Még a' P o g á n y o k - i s

meg jegyezték, hogy minden örvendetes áUapot némi-némü szomorúsággal vagyon meg - elegyitetve. Innen egy közül¬

lök igy szóllott: Ubi uber, ibi Tuber; ubi mel, ibi Fel; ubi rosa ibi fpina; Mellyet Magyarosabban így lehet ki-monda- nunk A' hol hágó, ott lejtő-is van, a' hol méz, olt méreg-is van i a' hol ró'sa, ott tövis is van. Bizony ritkán emelt-fel ugy valakit a' szerentse,, hogy mind végig ápolgatta volna, söt némellyeknek fel-erneltetések-is tsak a'ra való volt, hogy keservesebb j e n n é le vettetéfek. Séfojlrisnak, egy régi Egyip­

tomi Királynak, Ló módjára' bé-fogott négy Királyok von­

ják vala szekerét; Psamntenitusjiak, ugyan Egyiptomi Király­

nak ugyan viz hordó szólgáló-Leinyságra jutott vala . Hertzeg kis-Aszszonya ; a' A'agy Momféjus^v egy bires és hatalmas Ró­

mai Fö Ember, nagy ,Hadi V e z é r , a' ki szégyenlette a¹ Ju- Uus Tsáíár leg-elsö Római Tsászár gratiájából bizni Életét és vagyonját, egy Gyermek Királyhoz (: az Egyiptomi Pto- l ó m é u i h o z j j folyamodott azután, és a¹ menedék hely helyett gyalázatos és méltatlan, halált.talált; Vahziatius, Római T s á ­ szár, midőn Fia Galienits uralkodnék, a' Persák Királya Sá- por udvarában e l v e t t e t e t t és utálatos szóigaságban vénült- nieg ; (".mert mikor a Lovára fel-ülta' Persa, 'Sámolygya- ifái.t péki, kellett* meg-hajplpi \ 's ugy ült-fel :) Bélisáriut a'- G^róg- Birodalomban igeju^evezetés kV/-/ Marccbal Gene-

-•.ViU* G . ral,

rj/, a' Gothusoknak, Vandalusoknak, és Hummifoknak meg győzője, Vénségében koldulással ette Kenyerét, igy koldul­

gatván: Adjatok egy pénzetskét a' vak Béli'sáriusnak, a kit a* virtus fel emelt vala, a' szerenttétlenség 's irigység pedig meg.

vakított .'

El-enyészék M. R L. Sz. H ¹ Életének mint-egy LXX- dik esztendejében a' Jób öröméhek fénylő t s i l l a g a - i s , még­

pedig a' mint látzik vala , végképen enyészék-el» és annak hely ebe a' •setétségnek homályos Napja támoda fel nékie.

Ki-fordula tsaknem egy órában, mindenéből. A ' Sabeussok- ra rohanának ökreire, es famarira, azokat e l - h a j t á k , mel­

lette való embereit le-vigáki T ü z szállá le az égből, V Le­

vegő égnek fejedelmétől, a' Sátántól, 's meg égeté Juhait, és az Ő Juhászait; a* Kaldeusok ki ütének három sereggel, és el-hajták a' Tevéket, azoknak Pásztorait pedig fegyverrel nwg-ölék; a' puszta felöl' szél támada-, és az ö első szülött Báttyoknak házában vendégeskedő tíz Atyafiakra, a' Jób Gyermekeire rá feakada a' H á z , és egyről egyig-meg-halá-

nak (:\: 14-10. v.:) Te/le nehéz nyavalyákkal meg-vere- ték, Felesége, tselédje't , Rokonsági, fő baráti és boldog ála~

pottyában való Tiftelöi-is, most elenségi, meg-utálói, tsufo- lói, és a* Sátán kísértetének eszközei. Mely keserves nyo­

morúságát, nem álhatom-meg, ha szintén szokásom e l l e n , agy kevéssé hoszszas lészek-is, hogy a' Jób tulajdon szavai­

val ne adjam-elö. Igy panaszolja pedig e' siralmas állapoját:

Még lehelé semtól-ii- az én Házas-Társam idegen , tie-ba efede­

zem néki az én Ágyékomnak magzatiért. (.XIX: 1-7 v. ' . ^ t ó én Házamba való ''Sel/érek^is és az én Szólgálóim-'ts idegennek tártnak engemet , ét az 9 femeik előtt idegen vagyok. Tele torokkal az én szalgámat kiáltom, de nem felel, mikoron a*

önön magam Bájával könyörgok^is néki. (.XIX: ii.'V.) Az én /ítyámfait távol üze én töllem, ét az én Barátim irgyan

el-ide-

elidegeinték magokat én töllem. Meg-fünének az én Rokon- ságim én töllem , ét az én esmérő im el-felejt kezének róllam*

(: XIX. jy 13; 1 4 : ; Az én Barátim kiket /eretek vala, ellen­

keznek velem. Oh ti én Barátimi könyörüljetek én rajtam!

Mert az ISTENnek Keze vere-meg engemet. Miért üldöztök ti-is engemet, mint az erös ISTEN ? és az én el fáradt tejlem¬

mel miért nem elégeEtek-meg? (:XIX: iy. 19. 21, 21 v.:) Mos­

tan nevetnek engemet, a' kik idővel kissebbek nálamnál, kik­

nek Astyokat az én Juhaimnak komondorai közé fem számlál- tam válna. Imé! mostan ezeknek énekek vagyok, és nékik tsuf

befedek. Utálnak engem, meszsze távoznak én töllem, és az ö

főkeféket az én ortzámtól meg - nem tartoztatják. Az ifjak ellenem támadnak, és az én Lábamnak botránkozást vetnek.

(:XXXl: iy. 1. 9. 10. 12» V. :) Még a kisded Gyermekek-is meg-utálnak engem , mikor fel-kelek ellenem Bálnak nékem;

minden Ember utál egem. (;X\X: iy. 18. 19. v.: ) Az én di- tsösségemtöl meg-f of-ta engem az UR, és az én Fejemnek Ka.

rónáját elvévé. (: XIX: R . 9. v :) Ét e\ Sz H\ a' Jób ki n e m irható, sem élö szóval elo nem beszélhető Nyomorúfám gainak és szenvedéseinek mémi-némü Je rajzolaja.

De hát mind ezeket hogy vészi ISTENtöl a' Kegyes j ó b ? F. Örömmel. A' jót az ISTENtöl el-vettük, 's e' nyo­

morúságukat nem szenvednók-é el, még-pedig a' betű szerint, Örömmel ? {*) Nem virtus valamit el-szenvedni , de zugolá-

dássali

Azt mondhatná valaki: Nem igen szenvedte örömmel a' Jób »i Ö nyomomrjg-it. Mint e' m<g-utszik 1.) Az ö Ba­

rátival tartett Zúgolódó Beszédeiből. Mellyeket szerte széllyel olv-íunk e' Könyvben, í s Kivált 2 :) Abból, hogy még az b ftMierife NJpjat-is mtg-Atkozta III. réjz. F. 1) Mikor haragofon Follytatta Beszédét a' Jób az 5 Barátival, neir annyira nyomorúságára panaszolt, mint azoknak bal i-

télet tételekre, a' mely mint H'pokxitat, o^y kárhoztatta ö- tet 1.) Nern lehet ugyan tagadni , hogy végezetre meg-ét-

>.oo? ftVmWk*F9t^ >'• k ózta

dáf'sal; vagy azért, mivel nem lehet másképen ama szerint Feras^xtoon culpes, quod mutare non poles. Szenvedj és ne pán¬

tolódjál a' miről nem tehettz. Akkor virtus nlikor az ember a' nyomorúságokat őrömmel vészi, és békességes tűréssel vi-' feli. Mint Ennius, régi Deák Poéta, a* Vénséget és fegény*

séget: ugy "Jriflides, Epamimndás, Görög Fejedelmek, és foK Római nagy Urák , a' kik békével szenvedték amaz unalmas¬

vendéget fükséget, Méltónak tartom, h*gy itt meg emlí­

tsem egy Demeter nevii Tzinic'us-'Fi/o/oszus szavát, és maga viseletét, a* ki leg-terhesehb nyomorúságaiban igy szokott vala szóllani ,,Hoc unum Dii Immortales! de vobis queri pos­

sfum, quod non ante mihi volantatem vestrum notam fecistis, Prior enim ad ista venissem, ad que nune vocatus adsum, vultis Liberos summere? Illos vobis sustuli. Vultis aliquam partem Corporis? summite. Vultis Spiritum? Quidni? Nullam

moram faciam, quo minus recipiatis quod dedistis. A volente Feretis quicquid petieritis. Quid ergo est ? Maluissem offerre, quam tradere'- • nihil cogor, nihil pátior invitiit; nec setvio Deq, fed adfentio u. (**) Egy paiiafom van reátok'halhatat­

lan ISTENek i hogy előre érté fémre nem adtátok akaratoto­

kat. Mert magamtól állottam .Volna a'ra elő , a' mire rnnfl hiva jelente/zsineg; ' Gyermekeimet akarjátok-é elvenni? Hifem szá-'

mo tokra némzéf tVJ#.^: i Kívánjatok -V Te fémnek valami référV vegyétek,' kozta-Jób a' maga "ffíttettst napj-ít ; Dr e 7 - ké>öre tse- l e k e d t e : , tsak Baráti ti-érkezése után-ts ÉirrjlalhiHitnk' ed­

dig leg nldbb h é t hapHfriu: "hgyan tsak végre bé-folt rajta-

\s e ' í?síva édes'Tdvezi törtnek: Jóllehet a' Lélek kész, de a' Test erötelen. 'Már'. X X V i : 4 t , el - is lehet hinni, hogy

ezekben n e m annyira szive, miot szája vetkezett. M e l y - föl idővel penitent/iJt - is tartott. Nem jö hát ki ezek­

ből Irógy^ö ö i ^ t i f é l ne szenvedte volna a' rá méretett nyomorúságokar.

Apud Senec. De Providentia.

•vegyétek , Lelkemet k'tvánnyátok-é? Miért ne, adnám? Sem¬

miben meo nem késleltetlek, hogy viszszá vébe fa tek ^t a ntit ^a<t- tatok. vala. Olyantól kéritek, valami tetzik néktek, a' ki mar ga-és akarja. Miért 'panaszlok hát még is ?, Inkább akartalak

volna meg khtálni vélle, miftt fem kérve adni, - . Semmit kén­

szeritésból 's akaratom ellen -nem szenvedek ; önként eV nem szólgai félelemböl, hajtok az ISTEN akaratjára. Oh ditsössé-

gdi szók, és maga viselet, ha Keresztyén értelam és indu- k t . j á r u l melléjek ! 111 yent tapasztalunk pedig mi a' jókkal és Gonoszokkal az ISTENtöl egyaránt örömmel , és szent aka­

ratján való meg-nyugovással vevő Jób Hertzegben. A'Jót u. m. az ISTENtöl eUvettük; 'se' nyomorúságát nemfenvedi

B ö i i G e b , a-.-. )' . :»;^Vr;., lü .rflév la K •

-áíu D e valyon mi vólr mind ezekben a' Jób békeséges-tii- réfének Fundamentumai' F . .

J. Első Ez, Hogy az ISTENtöl származtak mindezek. A' Jót az ISTENtöl el-vettitk, 's a' nyomorúságot nem feuved-

nvk'é-tl ? •„, , , "?^s

aj Az ujjabb Filósófusok keményen állattyák , hogy ez a' világ leg-jobb világ, ugy hogy az ISTEN a' maga-meg foghatatlan Bóltsessége szerint, a' számtalan fok világok kö­

zül, melyeket képzelt az ö véghetetlen értelme , vagy ezt vagy ezen kivül máit egyetlen, választhatott. Nem azért jó pedig e \ Világ , hogy semmi gonosz nem volna benne, hanem hogy mind az-is ennek tökélletességére tzélozna. A z I S T E N immár az ebben találtató gonoszt nem magában sze­

rette,; hanem tsak a z é r t , mivel a' leg-jobb világgal együtt járt. És igy ha mi gonosz van e' leg-jobb világban, Nexus Mttudi optimi volt, é' Világban a' dolognak egymással va­

ló egybe kötöztetésekböl foly, (*) Már valyon nem roszsz Ha­

zafia

(*) * N e i kívánnék senkivel ujjat vonni e' Lejbnitziana Hypothesis

felett. T u d o m én-is, hogy mind akkor, mikor a' Theodi­

ceaban

zafia v o l n a -é az, a' kí nem engedné, vagy i^en szomorúan engedné, a' köz jóért, Házát, Majorját, 's a' t. Hadako­

zás idején e l r o n t a n i , jóllehet tudná hogy a' köz Jó ezt ki.

vánnya, és a* Békeség idején mmden kárai-is ki - potoltatik ³ Valyon nem rosz katona vóina-é az a' ki Háborúság idején nem akarna egy kevéssel többet szenvedni , mint békeség idején, jóllehet tudná, hogy szenvedése nem marad híjába y és az Ország meg-maradáfa-is most ezt hozza magával i Bi­

zony e¹ nagy Városban és Országban , e' Vitéznek - is mél­

tán egy Nemtelen Hazafiúnak, és hitván Vitéznak tar­

tathatnék, a' ki-nem akarná a' nyomorúságokat békével, söt jó kedvel viselni, tudván hogy ezek a'nak leg - tökéletesebb állapotával el-válhatatlanúl egybe köttettek , és hogy kevés ideig tartó szenvedéseket igen gazdag és örökké való juta­

lom is követi Adjuk ide.

b ) Hogy e' leg-jobb Világban a' mely nyomorúságok találjak a? Híveket, azok az ISTENTöl, mint e' Világ Bölts igazgató­

jától jönek^t legalább nem bire és engedelme nélkül lésznek. Ez a¹ Világi igazgatás a k á r - m e l y viszszásnak tessék-is nékünk kurta Elméjű Embereknek, de mindenkor Bölts , és leg ból- tsebb igazgatás módja, a* melly mindenkor a' híveknek ja­

vokra tzéloz. Ki hitte volna a' ki-menetel előtt; hogy az ártatlan Jó'sefnek méltatlan t s keserves szenvedései meg-an- hyi grádits léptsök légyenek az Egyiptomi vitéz Királyság fényes székibe való bé-ültetterésére ?

e) Az ISTENtöl származnak a nyomorúságok. T e h á t az I S T E N akaratjából, leg-alább engededméböl jöttek a Hívekre.

Éz az ISTEN akaratja pedig

aa) Mindenható-akarat. Kitsoda alhatna immár ennek ellene?

ctáb&n közönségessé tette; mind pedig rrég ma-is ennek íokan ellene mondottal;. *\z ujjabbak közzül említhetném

Mak*t lásd a' Metaphisikáját és másokat-is.

ellene ? Fata voíentem áucunt, Nvleutem irakunt, /fz ISTENi végezet azt, a' ki kiveti, fépen vezeti, a" ki pedig utánna

nem akar menni, azt maga után rántzikálja. Jobb hát e nek a' Mindenható és ellene aILátatlan akaratnak féptn , öröme/l, és készen alája adni magunkat. Mert minden ellen való tu- fakodásunkai-is tsak annyira mehetünk, mint mikor a' marha az osztón elen rugdos, melyben a'nál jobban belé veri lábát,

mentői többet rugódoz hozzá.

bb.) Bölts akarat. Jobban tudja ISTEN mi használyon, 's mi ártson nékünk, mint sem mi magunk. Ha a beteg alája adja magát az. orvos akaratjának ; a' T e n g e r i veszedelemben xorgók jó szivei adják a' kormányt a' bölts kormányozónak;

és ha örömest engedünk akár mi dologban azoknak a' kik felöl magunkal el-hitertük, hogy nálunknál okoíahbak és ta- nulrabbak, ugyan miért ne adnók magunkat és dolgainkat öröm­

mel a' véghetetlenül bölts ISTENnek bölts akaratjának alája?

cc.) Jó akarati Az ISTEN merö azon Jóság, és sem­

mi gonosz nem származhatik ö tolle; mindenkor és mindenek­

ben az ö veinek jovokra rzéloz ; még az ellenkező szelek által-is a' tsendes rév partra viszi az ö Sajkájokat.

Ha a' hivek ez ISTENi Mindenható, Bölts és ^ó-akarat­

nak* örömmel nem engednének, még a' Pogányoktól-is meg- pirittatnának; kik közül Timerides midőn butsuzodó J ó Bá­

ránya ezt kivanta volna néki: Adják meg néked az Jjienek valamit akarf; e're igy felelt: Söt inkább azt adják, hogy a¬

karjam én-is valamit adni fognak az Iftetiek !

d.) Az ISTENtöl tíármoznak a' nyomorúságok. T e h á t a' Híveknek kegyeimesés ferelmes Attyoktól. ki hinné immár hogy az Atya roszszát akarná akármely el fejult Gyermekének*

is ? Az el-vetemedett Absölon ki kergeti az ö Attyát, Dá ­ vidot Királyi Székiből, és vadásznikezdé még drága életét-is;

De mihelyt Dávid hadait egybe-gyüjtheti, az Atyai óVorge el-fe-

elfelejteti vélle a' vett boszszúságot; és mikor szinte a' Hartz- ra indítaná ellene Népét, e'rp kéré őket: Az én Fijammal

Abfolontial én érettem gyengén bánjatok. aSáiu. XV]II. 5 , Meg-értvén pedig az ISTENtelennek halálát, az Atyai indu­

lat egészszen el-gyengitté szivét és könyhulatások záporival egy­

be ilyen keserves szókra¹ rtyitta-meg száját: 'Szerelmes Fiam Absolon í édes Fijam !, édes Fiam Ab falon ! bátor én báltam vólna-meg te helyetted! Abfólon édes Fiam ! f ereimet Fiam-! • a' 33. v. Valyon hát a' Mennyei Atya, a' ki a' maga 1 For­

ró szeretetét nem tsak a* Földi Atyáknak , hanem , a' mely fokkal buzgóbb szokott senni, az Anyáknak szeretetéhez ha­

sonlitja, vagy azt-Ís felyül múlni mondja , fér. XLJX: 1 5 . meg-nyerhetné-é magától, hogy a' nyomorúságok által, vesz­

tét munkálórlja az Ö szerelmes Fiainak és Leányainak í Söt inkább ezek által is az ö jovokar dolgozza. Az i'sák nem zúgolódók⁵, mikor Attya, Ábrahám vállaira adta volna az Ál­

dozatra való Fát; mert semmi roszszat nem gondolhatott o- tet felette igen szeretett Attyiról. iMós. XXII: Hát vál­

jon a' Hivek zugolódnának-é mikor mindenben Jovokat mun­

kálódó Mennyei Attytk;. a' nyomorúságok terhét vállaikra rakja ?

II: Második Fundamentuma a' Jób hitelt felyül múló Békességes tűrésének ez: IIogy ha szintén terhes gonoszokkal látogatta.is meg-moft az ISTEN o'tet; de mászszor az 0 áldásai­

val is meg koronázta vala. A' Jót az ISTENtöl e!.vett ük, ' j e' nyomorúságot nem fenveiuök é~el? A ' hitetleneknek .szólá­

sok, hogy a' Kísérteteknek idején tsak a' jelen való nyomo­

rúságokat Lássák , el-felejtkezvén minden Jókról, a' mellye- ket addig kóftolgattak : elenbeu a' Hivek illyen állapottyok- ban egybe-vetik az eddig vött Jókat a' jelen való Gonoszok^

kai, és azzal vigaszralják magokat, hogy életekben több. Jót, mind Gonoszt látt ak. Bizony .ilyenkor igy szóll a Kegyes

Lélek

Lélek: „Én ISTENem ! Kissebb vagyok minden te J ó -

„téteraényidnél , a' mellyeket e d d i g , annyi ezerek f e l e t t ,

„ m i n d Lelkemre, mind Testemre nézve közlöttél én velem.

„ N i n t s semmi panaszom, ha szintén ezután szüntelen keserű­

s é g e k e t kólloltarzt-is én velem: kivált mivel t u d o m , hogy

„ e z élet után drága Kintset, és ki - mondhatatlan Jókat rej- ,.tettél el az én számomra, cc

Ha már azt kérdik Sz. H ! Hát ezeken épített e' J ó b , hallatlan szenvedéseiben, az ö tsudálandóbb , mint Követ­

hetőbb, békességes tűrését ? M e g - v a l ó m hogy az ö szavai:

Á Jót az ISTENi ól el-vettük, 's e' nyomorúságot nem fen- vednök-é-el ? Mind ezeket magokba foglalják , ha f'tntén erösiteni nem mérném-is, hogy mind ezek akkor elméjén forgat­

tak volna.

Látjuk immár M R. L. Sz. H ! mind ezekből , hogy N i n t s olyan, nyomorúság, bú, bánat, melyben hathatós vi­

gasztalást ne nyújthatnának ezek minékünk, hogy

A) Azok a' Jó ISTENtol jönek. Nem a' porból szár­

maznak , nem vak szerentséból találnak m i n k e t ; és ha szin­

tén a i ördög, vagy Tagjai, a' gonosz emberek okoznák- is azt nékünk, leg alább nem az ISTEN engedelme nélkül eshetnék az. Attól a* Jó-lSTENtöl jönek hát minden n y o ­

morúságok mi reánk , a' ki boltsen válaftotta e' Világot, melynek némti-némü tökéletességére szóigál a' mi nyomoru- ság-szenvedelünk; a' ki boltsen és Atyai-képpen igazgatja ezt;

a' kinek akaratja mindenható, böltt és Jó akarat ; és a' ki hogy ezt-is hozzá adjam az eddig valókhoz, mihelyt látja , hogy nékünk idvességes, leg-ottan el-változtathatja, íot min­

den

den bizonnyal el-is változtatja a' mi gonoSáinkar, A' régi Bénákról olvassuk, hogy náiok sokszor azok a' nagy Méltó­

ságban helyheztetett urak - is > a ' kik egy Afetalnál ültek a*

Királyai, holmi bakatelláért meg ostoroztattak: de a' mellyet a' Királlynak ugy köszönték meg, mint igen különös Gratzi- áját és Kegyelmességét. Hát váljon nem örömmel vennék a' Hivek-is a' magok tulajdon Jovokra dorgáló J ó 1STEN- t ö l , az Ö Atyai látogatáfait, a' nyomorúságukat ?

B.) Hogyha a' Jót eUvettiik ISTENtöl, tartozunk el-sze»«

vedni a' Gonoszt, a* nyomorútágokat-is. Bizony Embertelen- és méltán háládatlan Embernek tartatnék, a ' k i a'fok édessel egy kis keserűséget, a* fok jóval egy kis alkalmatlanságot nehezen venne-el. Hogy pedig a' J Ó I S T E N mindenkor több jót osztogat, mint gonoszokat ád minékünk, az a ' m o n d a n d ó k ­

ból a' Nap-fénynél viLágofabb lészen. . Nintsen hát ma közöttünk , Sz. H! tsak egyetlen-egy-

is, a' ki méltán panaszolkodhatnék az ISTEN útai ellen ; és örömmel ne viselhetné a' rá tett Keresztet, és rá mért nyo­

morúságot. Mivel véghetetlenül több Jót vett a ' J ó 1STEN- t ö l , mint gonoszt. Hogy e' képtelen altatásomat hiteleisé tegyem előttetek, fel-vészem e' mi helységünkből, *s Gyüle­

kezetünkből a' leg-szegényebb , de jó Keresztény embert. A*

minémüt hogy találhassak, a' Keresztény szeretet nem enge­

di kételkedni benne.

A" Jók Lelkiek és Teftiek.

a.) Lelki Jó az-

a:) Hogy ez az én szegény Emberem az ISTEN Képére teremtetett, az Emberi nemzetiségen k i v ü l , ez *z egész al­

só Világ egy ISTEN - képére- teremtetett okot Lelket fel-nem érne. V a l y o n hát nem nagy jó-é e z^?

b.) Hogy ö-is el-efvén Ádámban, a? Kriftus áltat meg*

váltatott, Miuémü szeretet és Jó-tétemény légyen a' Váltság-

n - I r

nak nagy munkájában, nints elme, a' mely vóltaképen iheg- foghatni ; száj, a' mely ki beszélhetné; és Penna, a' mely le­

írhatná. Valyon hát nem ki-befélbetetlen Jó.é ez ?

r.) IIogy ö az ISTENnek igazetméretére el-jutott. Meg- jegyzették, a' kik szorgalmatoson manna jártak , hogy ha az egészsz Föld színén lakozó Emberi nemzetiség harmintz e- gv.enjö részekre sel-osztatnék, ötöd része Kereftény, a' Keresz­

tyén nevezet alatt minden Vallás-béliek együjr vétetvén; Hatod része Török Vallást követő Tizenkilentz pedig sült Pogány. Valyon hát e'vélle közlött Jó-téteményt, mellyik Pogány Sinai, Mpgol, Török, vagy más igaz I S T E N efméretén kivül lévő hatal­

mas Tsászátsággal tserélne el az én szegény Keresztyénem?

A ' nagy Tbeodosius Tsászár inkább szokott volt Keresztyénségé­

nek ö r ü l n i , mint Római Tászárságának

d) Hogy Ö az VR-Házát Látogathatja, a¹ Szentségekkel élhet, a' Bibliát a maga HázánáLis olvashatja, mind ezek­

nem megJbetsülhetetlen Jók-é ? Tudják azok , a' kik között.

sirnak a' Sionnak ut^i, mivel fenki nintsen, ki fel-mennyen az Innep-Napon. Sir. I: 4.

/3.) A' Tefti Jók közziil-is hadd említsek egyet, avagy k e t t ő t ! Ilyen

a.) Hogy az én szegény Keresztyénem ép kéz Láb. Ezt tsak akkor tudjuk bersülleni mikor tsonka bonkát látunk. Tsak egy szem, or mely drága akkor értjük , mikor haljuk , hogy más fok ezer Forintokat költött-el gyógyitrásokra.

b.)Hogy békeségben él. Oh mely íiralmas állapot az, mi­

kor az ember a' hadakozás idején, nem bátorságos vagyon­

kája, söt élete felöl-is! A' mikor kétséges előtte élete, retteg éjjel és Nappal, és nem hiszi életét. Reggel azt mondja: Ki tud­

ja ha eftvét érjük ? esive pedig: Ki tudja ha reggelt érjük ?

5 M Ó S XXVIII 66. 6 7 . Mondani hát nem lehet melly nagy jó légyen a' békesség ideje ? .

c) Hogy egésséges. Azt mondotta I .Maximilián Német

D a Tsáfár

Tsáfár bogy jobban van dolga az egésséges kéldufnak , mind a' beteg Ttáf árnak. Mely betses jó legyen az egí/Jég , tuaja

az orvos Dactorok 'Sebe és erfénnyé.

d.) Hogy ruházatja, étele, itala mindennap megjár. Az I S T E N tsak ki - parantsolja ezeket a¹ dolog szeretöknek. M i kell pedig ennél egyéb? Hiszem a' leg-pompáfabban és ké­

nyesebben élók sem mehetnek ennél töbre.

De ha szintén valaki életének majd minden - napjaiban a' Betegséggel, ét a^y fükséggel küfköduék-is,úgy-is nem elég jó vólna-éaz hogy ö könyörülő szivn Keresztyenek között lakik;

H o g y van mivel vigasztalja ily boldogtalan állapottyában-is magát, ezzel t.» i: Hogy az ISTEN vagy meg eiégli szenve­

déseit , ' s meg-szabaditja ötet; vagy a' nyomorúságoknak egy szempillantásig tartó könnyűsége az örök-életnek igen igen i¬

gen örökké való állandóságát szerzi néki. z.Kór. I V : 17*

Nó hát Sz. H ? ha mikor tetzik ISTENnek próbára vonni a' mi Elitünket, és Reménységünket; mi reánk ten­

ni meg-próbáltatát'unkra az ö Keresztét, és botsátani égy vagy másféle nyomorúságokat igy viseljük magunkat:

a.) Ne tsüggedjünk-el a* tereh a l a t t ; sőt inkább meg­

emlékezvén amaz Apostoli Intésről: F'tjam! ne vesd meg az- VRnak dorgálását, és el- ne fáradj Lelkedben , mikor ö tölle dorgáltatol. (:Sid. XII: 5. :) vessük Fontba a¹ jelen való gonoszt , az eddig vett jókkal. Mert rneg-fogjuk tapasztalni, hogy sokkal több javait *s áldomásait közlötte életünkben ve­

lünk, mintsem a' menyi gonoszt botsátott reánk. E'mellett b:) Száljunk magunkba ilyenkor, és visgáljuk 's keres­

sük fel mi légyen a' minket fujtoló ISTENnek tzélja. T s a k a' Stoikusok bolond oskolája prescribilra az ajiaSí&T az érzé­

ketlenséget , hogy egyenlő kedve légyen az Embernek akár Lakadalomban 's vig mulatságok között légyen, akár hév fo­

góval szajgattassék teste. Haragszunk a'ia a' 'Gyermekre, a' ki számba fe vészi a* verést, de a' fokáig pisze-gót se áL

hatjuk.

bitjük. E' tzélja a' minket látogató I S T E N n e k i s ilyenkor , hogy az ö fujtolásait meg-érezzük,magunkba tervén bűnein­

ket meg sirassuk, esetünket meg jobbítsuk égy felöl; más fe­

löl pedig Szent meg-hunyászkodással, Fiúi Leányi engedel­

mességgel tsókolgatván Atyai látogató veszszejét, igy toljunk mélységes alázatosságban: Légyen meg az URnak Kedves a­

karatja / valyon nem innók é meg e' Mennyei Atyától reánk köszönt Pohárt, ka szintén keserít válna-is az, holott annyi i- dességeket kój/o/tatott eddig elö velünk ? az ISTENtöl a' Jót rl-vettiik, 's e' nyomorúságot nem fenvednak é-el ?

Ha igy viselyük a* Kereszt-hordozásban Sz. H ! magun­

kat, nem tsak semmit nem ártanak nékünk a' nyomorúsá­

gok, de még jovunkra-is szolgálnak. Mert mi soha-is nem fogunk a'• réank tétetett tereb alatt zúgolódni, hanem meg­

nyugodván az ISTENnek Szent, bölts, és Jó akaratján , még ditsöiteni-is fogjuk az ö nagy nevét, ö Felsége pedig mi- nek-útánna sok és gonosz nyomorúságokat kostoltat meg velünk,

"(/'Sóit. LXXI: ao. f.:} ismét kegyesen hozzánk tér, és ha tsak Hajnal felé-js, meg láttattya vélünk az ö szabaditásá- nak örömét. ('.'Sóit. X L V I : 6*. L I . 14.

A' Jót az ISTENtöl el-vettük, 's e' Nyomorúságot nem fenvednök\é-el? Ezzel vigasztalta magát az 0 kárai és kínjai

között a' szenvedő j ó b Hertzeg. Ezekben találtam én is, M R. L. Sz. H ! Keserves szenvedéseimben, melyek által tetzett

ISTENnek engemet Gyermekségemtől fogva g y a k o r o l n i , (: áldott légyen érette Szent Neve !:) bövséges vigasztalást.

Ezzel vigasztalom vala nem régiben-is magamat, midőn pél­

dátlan szám-kivettetésemben, ez áldott emlékezetü URi Férfiútól olly vigasztaló és meg hivő levelet vevék, a' mely akár mely Papi, söt Professori Pennából is ki folyhatott volna. Valyon h i t mit tfelekedhetném illendőbb 'dolgot, mint-ha £n-is vi­

szontag

szontag vigasztalni kivánván az ö Méltóságos Keservesseit, a¬

zok mélységes sebeiknek orvoslásokra e' próbált orvosságot vé­

szem eló ?

I. El efett az éri Fejemnek éket Koronája ! A' mitől feltem az efék éti rajtam! Nintsen olyan bánat mint az én bánatom I Elmered ezeket a' szókat Méltóságos Gróf Asz-

£ o n y ' óh szomorú emlékezet ! már másod izben árva VAS, KMST1NA Ur Aszszony! Akkor ejted szintén e z e k e t , mikor' vévén a* reménytelen szomorú hirt), vigasztaláíodra házadba meaék ; de látván ki-muinlhatatlan keserűségedet, szívem és szám el fogódék, és jó darabig tsak egyet sem szólhatok. El­

hiszem gyakorta, szájadban viseled még mostan-is e' panaszol- kodó szókat. Nem-is tsuda, mert valóban ékes Koronádot ej- té-le Fejedről ; és takará a' porba a' H á l á l j Az efék raj­

tad, a* mitől látván a' kornyül-állásokat jó darab időtől fog­

va, nem ok-nélkül rebeghettél szüntelenül. Méltán, igen mél­

tán mondhatod hát, hogy nintsen olyan bánat mint a' te bánatod. Méltán szólhattz igy a' siránkozó Jérémiással: ne légyen

nehéz néktek mindnyájon,kik általmentek azttton, tekint \étek-meg és lássátok, ha vagyon-é olyan bánat mint az én bánatom, mely én rajiam esek; mert ke serüféggel illetett engemet az UR az ö haragjának Sápján: Sir. 1: iz. Ne tsüggedj-el mind-azon.

á l t a l , hanem végy vigasztalást ¹ És ha szinten moílani kese­

rűségedből származott gyengeséged, vagy inkább a' mi sze­

kálunk azt meg nem engedi-is, hogy az ISTEN szent és jó- akaratján való meg-nyugováiódból erede lelki örömed meg­

bizonyítására , e' Fejér Vasárnap^> a' gyászoló régi Római F ö , Vagy némely Görög Aszszonyokkal Fejérbe öltózzél-is\ (*) En­

gedd meg avagy tsak hadd ragaszszam az én próbált orvossá­

gomat (•£) Mely szokás egy időben meg-vólt a* Felséges Funtzia Ud-

varnál-is, hogy a' Királyné Aszszonyok gyászoló özvegyse*

gekben Fejérben járnának*

gomat a' te szívednek eleven és é.zékeny Sebeire! Gondold- rneg e' végre

A:) H o g y nem a' porból következett te

reád

rúság, (•• Jób. V: 6. hanem* az. ISTENtöljött , attól az UR- tól küldetett, a' kinek minden utai Irgalmasság és Igasság ;

{: 'Sóit. XXV: 2 0 . A ' kiről ezt rnondhattyuk egy Kegyes Lélekkel; Dttts et cum tedit, et cumblandititr Páter eft.Átya,

még pedig édes Atya az ISTEN, akár fujtoljon, akár simo- gajiou. A* ki hát foha-is nem igyekezik kárunkra.

B:) Hogy ha szintén moll nyomorúságokat borsátott-is T e reád; de mászszor jovaival-is meg - koronázott. Söt hogy booj több Jókat vettél ISTENtöl életedben, mint Gonoszokat,

akármely képtelennek tessék-is Méltóságos GROF ASZSZONY, tneg-keseredett szívü ÖZVEGY ! ez utolsó erösitésem előtted, mint a' kit tettzett ISTENnek a' nyomorúságoknak próba rüzén életedben ottan-ottan által 's meg által vinni, semmit se félek még-is. hogy belé süljek állatásomban. Tudván pe­

dig hogy unalmas a' hoszszas Disputátio a' bánatos szivek e­

lött, rövidítem beszédemet, és el - halgatván a' Kegyelemnek, Terméietnek, és Szereutsének azon l o v a i t , melyekkel tettzett az ö ajándékait szabadoson, mind-azon által bóltsen osztoga­

tó nagy URnak Tégedet annyi ezerek felett meg-tisztelni , tsak azon Jóknak elő számlálásához kötöm magamar, a' melye­

ket e* Néhai Jó Méltóságos FÉRJEDNEK Néked leet aján¬

dékozásával közlött T e veled.

i.) Vallyon nem nagy nem különös J ó vala-é , midőn I S T E N ilyen drága FtRfET rendelt melléd ? Meg-nyeri m*

JOT, a' ki talál jó Feleséget, és vett JO-AKARATÓT az UR- tél, igy ir a' leg bóltsebb Király Féld XVIII: 22. Ezt lehet mondani a' Jó-Férjfiúról-is. Hlyen vala pedig e,' néhai Mél­

tóságos Férjed, Méltóságos M. Gy. Monoílori L. B. KE­

MÉNY MIKLÓS Ur ö Nagysága, a' ki egy jámbor, szelid, tsupa emberségből álló, egy szóval, valóban Keresztyén, és a*