Ezer Hét száz Hetven ötödik Esztend.. Sz, Jakab Hav . 16-dik Napján-.
M
•*iá; XII. e.
- - - Fiam ne vesd- meg az UR' dorgálását, és el-ne fáradj Lelkedben, mikor Q-tólle dorgáltatol!
Seneca Libro de Providencia. C. I.
Bonum virum in deliciis Deus non habet, experitur, indu-rat, sibi illum praeparat.
A'
Gyászos Méltóságos Uri Háztól elmélkedésre ki - a d a t-tatott. Szent Letzke.
'Sólt. CXX1X. f. i, 2 , 3, 4.
Gyakorta nyomorgattanak engemet az én ifiúságotAtól fog-va , mondja mofi az Izrael 1 Gyakorta nyomorgat-tak engemet az én ifiüságomtól fogva, mindazonáltal né-kem semmit nem árthattak. Az én hátamon Rántottak a*
fántók , és boszszu barázdát vontak. Az UR igaz, el-szaggattta a' gonoszoknak köteleket,.
Jollehet az Emberi értelemnek rendes határ-kövén kivül tétetett végnélkül való örökké-valóság azok közzüla' nagy és nehéz dolgok közzül való légyen, mellyeket a' véges elme, akár-mint meg-vesse-is magát, meg-nem foghat; söt a' lévén mintegy a' mi elmélkedésünknek • és a' véghetetlenségnek feneketlen tengere, midón azt valaki gondolataival ki-akar-ja meriteni, attól l e g - ottan el - nyeletik , és annak örvé-nyébe egészszen bé - merül: találkoztanak mindazonáltal még-is a' Keresztyének között ollyanok, a' kik kegyes buzgóság-ból inkább, hogy sem mint elme - futtatásbuzgóság-ból, kívánták az ö¬
rökké-valóságot ki - ábrázolni', és n é m i - n é m ü hasonlatos-ságnak színe alatt e l ö - adni ; nem annyira azon igyekezvén,
M 3 hogy
hogy a z t valami mesterségesen ki-gondolt emblemában vol
taképpen le-rajzolharnák, haivem hogy az arról való hasznos és gy*kor elmélkedésre az embereket hathatóson fel-serkent
hetnék.
E' végre festettének egy igen magos helyen álló', és a' Felhőktől környül - vétetett kisüed gyermeket, és annak jóhb vállára égy keresztet, ilyen intet iitfjovil felibe való irás-fal: A E T E R N I T A S az az, ÖRÖKKÉ-VALÓSÁG. A' melyei e' Világnak Meg-válróját, a' kisded Gyermek jE'SUSt, (. a' kit É'saiás, több drágalátos nevezetek, és ISTENi Titulusok kö
zért, örökké-valóságnak Attyának nevez. É'sa. IX. f, 6..-).
kívánták ki-ábrázolui: Ennek a* kisded Gyermeknek lábai irányában festettenek a' földre l e - ü l v e , egy bőrétől és hú
sától meg-fosztatorr, tsak száraz inakból és tsontokból álló és a' maga esetén 's bűnein firánkozó embert, (: tzélozván az
zal az épségnek állapor-jából'ki - esete első e m b e r r e , a' mi eiso Atyánkra az Ádámra :J a' ki jóbb kezében égy a l m á t , bal-kezében pedig égy ki - nyitott Könyvet tart ", a ' mely
b e n ezek a' szók olvastatnak: Momentaneum. est, quod dele
ctat. Hirtelen el-enyészik, és igen kevés ideig tart az a' gyö
nyörüség , a' mely a' testnek érzékenségeit szokta tsiklándoz
tatni. Közel ehez a' Sceleton forma képhez festettenek va
lami főidből fel-jövö és sebes iángal égo nagy tüzér, ama' boldogtalan Örökké.valóságot , a' Pokolbéli kínokat akar..
Ván azaal ki-tzimerezni, a' mellynek közepette ilyen inferip.
ti<> láttatik: Aeternum est quod cruciat az az, Mind - örökké tar
tattak , és soha meg nem szünnek a' Pokolnak rettenetes
kin-Ebben az örókké.valóságnak Emblemájába vagynak to
vábbá két külömbőzö nemből való személyek, u. m. egy Férfi, és egy Aszszony -ember le - rajzoltatva , a' kik a' fel
hőben álló, és vállain Keresztet viselő JÉ'SUSt térden' álra.
és kezeiket az í g feléfel-emelve , az egész sz emberi Nemzetnek képében , nagy alázatossággal imádják. Ezek mellett va
gyon egy fövénnyel íollyó Ora , és egy ki-nyitott Könyv le-festve , a' melynek egyik (levelére Jób Fatriarkának az hitetlenekről mondott szavai vágynak Írattatva: Ducunt in
bonis dies suos; deinde momento ad inferna descendunt, azaz, Tsak a' jóban viszik véghez (.-vagy töltik -el ;) az ö Napjaikat; és annakutánna egy szempillantatban a' koporsóba alá szállanak, Jób.
XXI. f. 13. A ' Könyvnek másik levelén pedig Sz. Pál A-poílolnak ezek a' szavai olvaftatnak: Aermnuofus homo egof quis me liberabit de corpore mortis hujus ? Oh én szegény
ember ! kitsoda szabadit-meg engemet e-z halálnak testéböl? Róm . V I I ; 24. Kzek körül a' JÉ'SUSt imádó személlyek körűi végezetre vagyon le-féltve Mennyei Angyaloknak sokasága , a* kiá: újjal mutatnak az Örökké imádandó örökké.valóságnak Attyára, a' JÉ'SUSra, hogy igy az ötet imádó személlyekaz Ö szemeikkel minden tétovázás nélkül fel - kereshetnék , és meg-találhatnák azt, a' kire a' magok Hiteknek szemeit ki-vánnyák függeszteni.
Sokra terjedne Sz. A ' ha én ebben az Ütőkké-valóság' emblemajában , elö - forduló hasonlatosságoknak titkait , és jelentéseit rendel elö - beszélenérn. Tsak ez egyet ernlitern rövideden. Azok a' Keresztyének, a' kik az ö -rökké-yalóíágot e'képen kívánták le-rajzolni, hogy édes Id-vezitönket nem m e g - ditsöülr, hanem meg-alázódott állapot-jában , még pedig valami Keresztet hordozva kívánták le
fejteni , azzal rész szerint arra rzéloztanak, hogy ö - Felsége ama' boldog Örökké-valóságot, a* mellyböl mindnyájon ki-esrünk-vala; az örök életet, és a' boldog hallhatatlanságot ,
% mellyet egyről egyig el-vesztettünk vala, a' Keresztnek gya
lázatos halálával szerzetté viszszá minékünk, rész szerint pedig azzal azt akarták elméjekre adni az embereknek, hogy a' kik a' magok Hiteknek szemeit tsak egyedül az örökké
való-valóságnak Attyára a' KRÍSTUS JÉ'SUSra függesztik ; a' kik az igaz Hitnek általa Ö-hozzája follyamodnak; a' k i k ö t e t kö
vetik, a' kik amaz Ujj Teltamentumi örök nyugodalomba kívánkoznak, és a' kik a'boldog örökké-valósígban az ö szer-r e l n e s Meg-váltójokkal kivánnik élni és uszer-ralkodni mind ö-rókkön - örökké , azoknak ez életben a' KRÍSTUS' igáját, és a' magok tulajdon keresztjeiket válUikr* fel-kell venni , és a' minden-fele szenvedéseknek, lelki és testi kereszt-vise
léseknek nehéz terhét egészsz életekben hói kissebb , hól na
gyobb mércékbe kell hordozni, mint-hogy per crucem, et ad
versa patet ad gloriam via-. A' ditsősségre vezető út sok tövissekkel és kúlömbb - külömbb- féle Keresztekkel vagyon m:g-rakodva; és fok háborúságok's nyomorúságok általkeli és lehet bé menni az ISTENnek Országába. Tsel. XIV.
Nem lehet ugyanis azt gondolni, hogy az, a' ki a z ö -véinek eletet, és halhatatlanságot Keresztnek halálával szer¬
zett í a' ki mint a' Lelkeknek ama' nagy Pásztora , a' ma.
ga Juhait többire Keresztnek béllyegével szokta meg jegyezni;
és a' ki még tsak maga Tanítványainak sem esméri az olyant, a' ki fel-nem vészt, és nem hordozza a' maga Keresz
tét i nem lehet, mondom, azt g o n d o l n i , hogy az, magához, a' maga Attyának hajlékiba, az örök ditsösségbe fel-vegye azokat , a' kik ez életben a' külömbb - külömbb féle Ke-reszr - viseléseknek szenvedése által ö -hozzája méltókká nem tétettek. A' ki, úgymond édes Jdvezitönk , fel-nem veszi a' maga Kerefitét, és úgy nem követ engemet, nem méltó az in
Jp»iíám. Mát. X. ' ;U Ugyan tsak , h í szintén a' rríi Idveíségünknek Feje
delme, az UR JÉ'SUS KRÍSTUS Kerrsztet részen - i s , hogy úgy szóllyak, vállaikra azoknak , a' kiket arra hívott, hogy ez élet útán ama* boldog űrökké-valóságba magához fel -
vé-;gyen; ha a1 külomb - külómb-fele £énvedéseknek terhét ve-ti is
t i - i s nyakokba az ö-véinek i ha gyakorta meg-engedi - i-a' maga követőit az ördögnek tüzes nyilaitól lövöldöztem., és az ISTENnek Fiait és Leányit e' Világnak Istentelen fiaitól és leány itól íanyaigattatniés üldöztetni: nem teszi
mindazon-ál-tal ö néktek az o Keresztjeket el - hordozharatlanná, .gyakorta, le-veszt azt bizonyos ideig az ö vállaikról , é s ö nékiek pihe
nést és nyugodalmat enged, ki-ragadván őket a' veszedelem
nek torkából, és az ö ellenségeknek kezekből , úgy hogy ök otran-otran a' Sz. Dáviddal igy kiálthattuk - fjei: KórnyüJ-vet tettek vala engemet az Halálnak kötelei,és a' pokolnak ke-Jerütégei el -foglaltának vala engemet; nyomorúfágot és nya
valyát találtam vala. De az URnuk Nevét fegijtségül hív ám, ezt mondván, Kérlek URam fabaditsd - meg az én Lelkemet ét mikoron el - fogyatkoztam volna, meg -fabadtta engemet.
*Sólr. GX.V1. Ez életbéli minden némü szomorú vál
tozásoknak és kereszt- viseléseknek keserű vizeit ö nékiek gyakran annak a' szívbéli bizonyos reménységnek kedvessé
gével édeíiti - meg, hogy ö nekiek , mint ISTENt szeretek
nek , miná azok javokra szólgálnak. Róm. VIII. f. 28. Söt sokszor csalhatatlan ^ lek által voltaképen meg - esmerreti ö véllek azt hogy a' mely gonoszokat az ISTEN e' Világi é¬
letben ö réájok botsát, azok ö nékiek károkra nintsenek, és bátor dühösködjék ö ellennek az Ördög, e' V i l á g , és a ' P o kol, azok mindazon-által ö nékiek semmit nem árthatnak;
sör inkább azokan győzedelmesekké teszi óket az ISTEN , meg - mutatván ö nékiek a' maga tsúdálatos szabadítását, úgy hogy méltán szájokba illik ö nékiek ama' gyönyörűséges
Carmen Fpiniíium , az Izrael' Népének ama' győzedelmi faálá-adó Éneke, a' mellynek mondására , vagy el-éneklésé
re a' Népet igy nógatja a' 'Sóltárt író: Gyakorta nyomorgat
tattak engemet az én iffiúfágomtól fogva , mondja mofi az Iz
rael ! Gyakorta nyomorgattatlak engemet az én ifú ságomtói
N fogva:
fotrva: miudazou-últal nékem femmit nem árthattak. Az én
0 , «> " a
hátamon tátották a* fiántik, ét bofifiú barázdát vontak: Az UR igaz , el-szaggatta a' gonoszoknak köteleket. Mely szava
it a' 'Sólrárt í r ó n a k , az élőmbe adattatott rendelés szerint e' jelen lévő szomorú alkalmatossághoz intéztetett tsekély és rö
vid elmélkedésemnek Matériájául ti előttetek fel - olvaílam.
Szenved-é valaki ti köztetek ? imádkozzék1. Öröme va
gyon -é valakinek ? énekléssel ditsérje az ISTENt! Ilyen hasz
nos és az igaz Keresztény embert kiváltképen való módon illető kötelességnek gyakorlatára serkengeti Sz- Jakab Apostol az Ujj Testamentnmi Híveket , maga j közönséges Levelé
nek V-dik Részében; arra intvén az által őket, hogy ők az háborúságoknak idején a' szenvedéseknek terhe alatt e l - n e tsüggedjenek , hanem az ISTENt, a' ki az övéinek segítsé
g e , oltalma , és szabaditója szokott lenni , buzgó könyörgé
sekkel o t t a n - o t t a n keressék - meg ; midőn pedig a' szoron
gattatásnak napjai e l - m ú l n á n a k , és ök minden ínségtől és nyomorúságtól szabadosok volnának , akkor az ISTENnek
ö véllek közlött jó-téteményéröl valami módon el-ne felejt
keznének Í hanem a' magok háládatosságoknak emlékeztető kövét a* magok szívekben fel - emelvén , azon ditséretnek és hálaadásnak áldozarjával áldozzanak az ISTENnek , úgy
mint V ki ezt a' kötelességet maga- kivánnya-meg az övéi
től , és e' végre szólott e'képen a' maga Népének: Hivj segitségül engemet a' te nyomorúságodnak idején , én meg-sza
baditalak tégedet, és te ditsöitteszsz engemet. 'Sóit L--^. 1 5 . Sokkal inkább pedig , hogy tsak múlólag említsem, szüksé
ges a' Keresztény Embernek ezen kötelességnek gyakorlása az ISTEN* Népének külsőképpen boldog, vagy boldogtalan állapotjára nézve.
Ugyan - is midőn ama* lelki Rákhel keserves jajgatáfa, és sürü könyhúlatások között siratja a' maga Fiait ; midőn
a i ISTENnek Fiai és Leányi e' Világ' Fiaitól és Leányi
tól sanyargattatnak és üldöztetnek; és midőn az ISTENnek Népe az ö ellenségeinek kezekbe adatik , valyon nem nagy meg-átalkodás és érzéketlenség volna - é a z , ha valaki az Eli vek kőzzük olyankor bánatra nem i n d u l n a , szí
vében meg - illetődvén az ISTENnek választott Népével egybe fel-nem emelné a' maga szavát, nem urna, és a' maga Hazát Bakimmá az az, Síróknak helyévé nem tennéd Bir. II. Ha
sonlóképen midőn az ISTEN az ö v é i t hatalmas kézzel az ellenségnek torkából ki-ragadván , a' maga Népének ideje
koránt való szabadúlált n y ú j t , nemde nem meg - menthetet
len nagy háládatlanság volna - é az, ha valaki Mósessel és Máriával hálaadó Éneket nem énekelne? 21 Mós. XV. ha va
laki a' pusztában bujdosó Izrael' Népének Vezérével egybe Oltárt nem építene ilyen nevel: A' Jehova én Z áfium!
2 M 0 S . XVII. és ha Sámuellel Oszlopot nem emelne ilyen fe
liben való írással- Ebenhaezer, az az, Mind eddig segittégül vált minékünk-az UR ! iSám V I I .
Ezek szerint minthogy fáradságos bújdosásra, és külömb-külömb-féle szenvedésekre hivattatott minden igaz Keresztyén Ember ezen a' Világon , a' ki míg amaz örökös Mennyei Haza seíé e* Világ' kietlen pusztáján bújdoíik, az hói a' jó Léleknek felette sok ellenségei vágynak, u. m. az Hivek úrán szüntelen ólálkodó oroszlány az ördög az ö intselke
déseivel és álnok practicáival , e' Világ az ö szemfény-vesz
tö gyönyörűségeivel, és sok féle kisérteteivel , a' melyek miatt szüntelen való félelemben és szenvedések között lévén h e l y h e z t e t v e , útaz idegen és puszta hellyeken , még pedig tsak egyedül hordozván a* maga terhét és Keresztét. M á r midőn az ilyen sokat próbált és szenvedett Kegyes Lélek sok fáradságai és szenvedései után e' Világ* Uralom' völgyé
ben való bujdosásának végéhez közel érkezvén , és Világi N 2
nyú£-nyúghatatlanságának régen ó!<ajtott tsendes rév-partjához e-vezvén , addig folytatott veszedelmes útjának viszontagságai
ról vóltaképen meg-emlékezik , valyon tselekedhetnék-é IS
T E N n e k előtte kedvesebb dolgot , mintha a' Sz. Jakab A -poftol intése szerint,, lelkében örvendezvén, énekléísel ditsé-ri az ISTENt, 's szívének telyes indulatjából hálákat ád IS
T E N n e k , és annak jeléül oszlopot emel a' maga szívében * ilyen Inscriptioval. Ebenhaezer ! Mind eddig segijtségül vólt nékem ez UR ! vagy a* Sz. Dáviddal igy kiált fel; Térj-meg én lelkem a' te nyugodalmadba , wert az UR jól tett te veled , mivelhogy megszabaditotta az én lelkemet\ 'Sóit. C X V Í .
Mi nem tsúda azért Sz, A ! ha ez az ifiúságától fog
va k ü l ö m b - k ü l ö m b - f é l e szenvedéseken á l t a l - m e u r , de az ISTENnek Kegyelmes Szabadítását - is mindenkor tsalhatat
lan jelek által tapasztalt áldott emlékezetű Kegyes L é l e k - i s , a' kinek ugyan még közöttünk lévő , de már egészszen el - bomlott te.ti hajlékának el - takaritatásában most szorgal
matoskodunk valahányszor ötet az I S T E N az ö ellensé
gein győzedelmessé t e t t e , és azoknak kezekből meg - szaba
dította: mind annyiszor kiváltkepen való kötelességének tar
totta lenni , hogy a' maga háládatoíságának oszlopát szívé¬
ben f e l - e m e l v é n . , és hálaadásnak áldozatjával áldozván az ISTENnek , az ö Felsége Kegyelmes Szabadítását ilyen val
lás - télellel hirdetné és magasztalná; Gyakorta nyoumr-(rattanak engemet az én ifiúfágomtól fogva: mindazonáltal né
kem femmit nem árthattak. Az én hátamon Bántottak a*
szántok , és hoszszá barázdát vontak: Az UR igaz , el - szag
gatta a' gonofoknak köt eleké t*
És épen ez az oka annak , hogy ez az áldott ero-J kezetü Lélek egy - felöl ezen Igéket választotta légyen a' végre , hogy a' midőn ,e' Világ' szélvészes Tengerének hánykódó habjai között follytatott hajókázása után amaz
ör o k k é
-rökké-tartó csendes nyugodalomnak rév - partjához evezne , még akkor • is a' maga háládatolságának emlékeztető oszlo
pát hagyná m i n t e g y e ' földön maga után, és azon a' 'Sól
tárt irónak ezen drágalátos szavait szemléltetné ti - V e l e t e k ,
úgymint a' mellyeknek hathatós vigasztaló erejét e' Világi é l e t b e n - i s ugyan sokszor érzette ; de kiváltképen immár ez életnek keserűségeit t" Mennyei boldogságnak edességes gyönyörűségeivel f e l - váltván , a' maga JÉ'SÜSsámk ölé
ben vóltaképen érzi és tipasztalya. £s óh vajha a' Sóltárt Írónak ezen szavait , és azoknak moflan általam léjendö e-gyügyü predikáltatását az ISTENi Kegyetem ti reátok néz-ve - i s Sz. A 1 oly hathatóssá tenné , hogy a' mint egy fe-löl azok , a' k i k e' Világi nyomorúságos életnek sok féle viszontagságaival küszködnek, ezekből magoknak elegendő vigasztalást vehetnek: úgy másfelől a z o k - i s , a' kik még a' külömb - külömb - féle szenvedéseknek nehéz terhét vállaikra f e l - n e m v e t t é k , mídön osztán azokar az IS
T E N n e k bölts tetszéséből fel - vévén , hordozniok kelletik, a' mindenféle kedvetlenségeknek békességes - tűréssel való szenvedésére azon bizonyos reménységnek ereje által , hogy az övéit oltalmazó ISTEN , mint régen az Izraelt az Ő el
lenségei ellen bátorságossá tette, őket - is a' kereszt - viselé
seknek közepette hasonló jóvóltára méltóztatja , vóltaképen el - készíttetnének!
A' leg-alább az én moltani elmélkedésemnek tzélja , hogy az ö ellenségeitől sok rendben , és fokképpen n y o morgattatott ISTEN'* Népének különösön , r. i. mind a' testi , mind pedig a'Telki Izraelnek sokféle viszontagságait 's terhes nyomosúságait ., és roind-annyiszor az ISTENnek hatalmas karja által azokból lett csudálatos meg - szabadulá
sát rövideden élőtökbe terjesztvén ; az Hivekre nézve -is közönségefen, a' kiket ez életben külömb -külömbféle
szen-N 3
vedé-védésekre hivutt az ISTEM , az Izraelnek példájában a' Sza
baditó ISTENt szemléltessem ti - veletek. A' melly tzélo
mot midőn immár tsekélységem szerint telyefiteni igyeke
zem , légyetek kérlek együgyű beszélgetésemre figyelmére lek!
Gyakorta nyomorgattak engemet az'én ifjúságomtól fogva, mondja muft az Izrael! Gyakorta nyomorgattak engemet az én ifiúsá
gomtól fogva: nékem mindazonáltal semmit nem árthattak Az én hátamon szántottak a' szántók, és hoszszú barázdát vontak:
Az UR igaz, el szaggatta a' gonoszoknak köteleket '• Ily gyö
nyörűséges győzedelmi Éneket ád a' 'Sóltárt író szájába az Iz
raelnek a' kezünk atart lévő Igékben, a' melyek vűlamine
hogy égy felöl az Izrael' Népének a' szabadirásért való há
laadó Énekét terjesztik mi élőnkbe: úgy más-selöl a' Nép
nek keserves panaf.olkodását foglalják egyszersmind magok
ban , midőn r. i. azokban az Izrael Népe emlékezik az ö sok rendbéli nyomorúságairól, a' melyeket szenvedett az ö ellenségeitől hiúságáról -fogva. És épen ez adott alkalma
tosságot arra a' nagy vetélkedésre , a' melly ezen 'Sóltár' irattatása' bizonyos idejének fel-nyomozásába oly lók rétiek
re való szakadatokat okozott azok között a' Tudósok kozr.tr, a' kik eze á' 'Sóltárt kivánták magyarázni. Ugyan-is lát
ván ők azt, hogy a' 'Sóltárt író ezen Igékben az Izrael' Né
pének ifiúságától-fogva való fok rendbéli nyomorgattatásaí-ról emlékezik, némellyek ö közüllök úgy gondolkodtanak, hogy a' Sz. Dávid idejében kellett leg-először az Izrael' Népének ezt a* győzedelmi Éneket el-énekelni, a' mikor az Ekléíia a' maga ifiúságáaak idejét már el-töltvén, telyes fér
fiúi állapotra lépett volna által ; és a* Sz. Dávid' uralkodá
sa alatt sok és nevezetes ellenségeitől meg - szabadulván , a' maga háládatosságát ezen győzedelmi Éneknek el-mondásá
val kívánta volna meg-bizonyítani ; a', midőn m e g - e m l é kezvén minden addig elé szenvedett nyomorúságairól, ezzel
mini-mintegy Te Deum laudamtm celebrált , hirdetvén nagy lel
ki Örvendezéssel az ISTENnek tsúdálatos szabaditásait. Má
sok viszik ezt az Izrael' Népének a' Babilóniai fogságból lett ki - szabadulásának idejére. Sokan pedig úgy vélekednek , hogy ezt a' hálaadó Éneket az ISTENnek Népe legnagyobb júlsal az Ujj Testamentumnak arany idejébe mondhatta - el egészsz erejében, annak - is pedig abban a' periodussáhan, a' mely az ISTEN Ujj Testamentumi Anyaszentegyházának a-roa' klkiképen goudoltati.i szokott terhes rabságából lett meg-szabadúlásának idejét foglalja magában, a' inidön az Ek-léúa , nem tsak hogy meg - állapodott férfiúi tökéletes ál
lapotra jutott, hanem a' nevezetclébb ellenségeitől meg - sza
badulván, bizonyos értelemben ama' régen óhajtott Halcioni tsendességet-is el - é r t e .
Nóha bajos légyen azt meg-határozni, mikor , és az ISTEN" Anyaszentegyházának minémü állapotjában Írattatott és énekeltetett légyen-el legelőször ez a' Hálaadó Éneke az Izrael' Népének: úgy látszik mindazonáltal, hogy nem hely
telenül vélekednek azok, a' kik ezt a' Makkabbéusoknak i
dejekre viszik, a' midőn a' 'Sidó Respublica, a' Jérú'sálemi T e m p l o m , és maga -is Jérú'sálem' Várossa, régi szennyét le-vetkezvén , újjonnan mintegy talpra álittatott, és nem kevéísé meg-frisseltetett; a' midőn mala publica, az I S T E N , nek nagyobb és közönségesebb Ítéletei a' 'Sidókon bizonyos ideig meg-szüntenek vala , és ók az ISTENnek különös
ke--gyelmességéböl a* Makkabeusok által akkori ellenségeiktől meg - szabaditatván , külsőképen abba a' -boldog állapotba helyheztettek vala, hogy a' Sionnak gyűlölőitől többé sem
mit nem félhetnének, úgymint a' kiknek köteleket el-£ag-gatta vala az ISTEN; a* kik megftgyenülvén , ortzapirúlás-fal bátra térüljenek, miilön az fSlENnek Séfét éh torkokkal
bé-akarják vala nyelni ; és a' kiknek ollyanoknak kell vala lenni,
lenni , mint a' Ház fedelén való fü , mely minekelőtte ki
szaggattatnék, meg-szárad. a" mint szollott a 'Soltárt Iró a' Letzkét követő Igékben.
Nem külömben bajos a z t - i s meg-határozni , ki
lett-légyen ezen hálaadó Éneknek szerzője, vagy írója ; és mikor kezdett légyen ez a' CXXIX-d.'k 'Sóltár , a' melyből a' mi mostani elmélkedésünknek Mater;á\z verettetett, azok közzé a' XV 'Sóltárok közé számláltatni , a' mellyek közönsége
sen Gráditsok' Énekeinek szoktak neveztetni i Ugyan tsak akárki lett-légyen a' Sz. írók közül ennek a' gyönyörűséges Éneknek Auctora; és szorossabb értelemben akármelyik perio
dussára rartozzék-is ez az ISTEN OTestamenrumi Anyaszentegy
hizáiiik bizonyos az,hogy az Izrael' Népének mind testi mind lel
ki; mind külső, mind belső ; mind titkos, mind pedig nyilván való és igen fok ellenségeire nézve, akár a' Sz. Dávid' ide
jében, akár a'Babilóniai fogságból lett haza - jöveteikor, akár
jében, akár a'Babilóniai fogságból lett haza - jöveteikor, akár