IRTA, ÉS
KEMENESI BARÁTAINAK
AJÁNLJA
SZELESTEY LÁSZLÓ.
KIADTA
F R I E B E I S Z I S T V Á N .
P E S T , 1854.
MÜLLER GYULA BIZOMÁNYA.
Müller Emil könyvnyomdája. 1853. Pest, Servitatér 1. sz.
TJgy látszik, hogy általánosulni kezd irodalmunkban a h it, miszerint leginkább a n é p k ö l t é s z e t a l a p j á n fejlődhetik nálunk egy t i s z t á n eredeti nemzeti költészet, mely bír
ván a magyar gondolkozásmód, je l
lem, szokások és nyelv eredeti kellé
keivel — menten minden idegen z o - mánczoktól, a magyar élet b ű k i s u g á r z á s a és t ü k ö r é leend. — Ré
szemről teljesen át vagyok hatva e hit igazságától s kérdésentulinak tartom
E L Ő S Z Ó .
mikép a nép leginkább meg van ős- eredetiségében^ s azért nyelvünk sa
játságainak, nemzeti szokásaink s ér
zületeinknek ő leghivebb a n t i q u a r i u s a. Pietással kell tehát beszálla- nunk hozzá, hogy házi életének szek
rényeiből az általa megőrzött kin
cseket kiszemelhessük s legalább né
hány morzsával pótolhassuk azon hi
ányt is , melyet a nép családi erköl
cseivel vajmi keveset bibelődő törté
net a régibb időben betölteni elmu
lasztott.
De midőn a magyar élet ezen erek
lyéit vizsgáljuk: ne legyünk tulszigo- ruak a nyersebb eredeti tételek meg
ítélésénél. Hagyjuk az antik gyűrű darabos foglalványát, csak a kő ne legyen hamis, mely benne ragyog.
A foglalvány eltűri a módosításokat;
de idő kell hozzá, hogy a költészet
e végtelen tengere, melyet a tevékeny nemzeti élet most kezd úgyszólván felzavarni : önmaga megtisztíthassa magát.— Részemről ellensége vagyok a nemesebb érzést sértő nyegleségek
nek, s tudom, mikép a vadrózsába is bele lehet oltani a nélkül, hogy a gyököt megsértsük ; de mégis azt hi
szem : mikép vigyázatosaknak kell lennünk a vadrózsa t ö r é s e i n e k l e tt y e s e s é n é 1, mert könnyen veszé
lyeztethetjük a gyököt s a gyök éle
tét is. — Ne gyengítsük tehát egye
lőre az alapot, melyre építeni akarunk tulszigoru izléstani fogalmaink által, mert könnyen kivetkőztethetjük e r e r d e t i s é g é b ő l ; minek aztán az lesz eredménye, h ogy meg lévén h a m i s í t v a az a l a p , torz sarjak fakad
nak belőle. —
Én ú gy vélekedem, mikép a k ö l -
t é s z e t e t nem. kell elszakasztani a z é l e t t ő l , legyen az zománcza e n - n e k , s mint ilyen : a természeties
ség a l a p j á n fejlődjék s tökéletes- büljön. Ne álljon ugyan ellentétben a kor fejlődéséből kinőtt izléstani fo
galmakkal : igyekezzék e r e d e t i s é g e m e g t a r t á s a m e l l e t t las
sanként simulni ezekhez ; de legyen meg benne e l t o r z í t l a n u l jelleme, zománcza, lelke is azon életnek, m e ly - lyet feltüntetni hivatása lön.
Ily elvek nyomán Írtam ismét egy kötetke népies költeményt. Hiszem, hogy a n ép , kivált a k e m en e s v i—
déki, sajátjára fog benn ismerni, mert jelleméhez, szokásaihoz s érzületéhez híven adom vissza neki a zt, mit me
sés életének csatornái, fáradozásim ju talmául lelkembe csepegtettek.
T A R T A L O M .
Előszó . . Lap.
Bokréta van 2
Utcza hosszat 3
Erre kis lány 5
Csurom viz a 7
Elmondhatnám 9
Karó mellett . 11
Virágzik a . 13
Lakodalom . 15
Elaludt a kis lány . 21
Jaj de fáj V . 23
Hej csapiáros . 25
Kenyeremnek y - 27
Hej busongó . 29
Elborult az . . 32
Kutam géme . 34
Ha benézek . 35
Buda buda-bácsi .
Lap.
. 37
Se tarhatóm . 40
Suhog a szél . 42
Dévajkodás . . 44
Asszonfai . 52
Ne nézz reám . 54
A csengei . 56
Hej az én szeretőm . 58
Agiczafa . 60
Pirosrczsa ködben . 62
Haja haja . 66
Úgy imádlak . 68
Rozmaringszál . 70
Kurtakocsmán . 72
Bársonyos levelű . 76
Kiskertemben . 81
Szent iványi temetőben . 83
Azt gondolnák . 84
Családképek . 86
Pillantásid . 109
Ispilány . 110
Szülő földem . 112
Alkonyul a puszta . 114
Piros az ég . 119
Hugomasszony . 120
Megy a kosár . 122
Pej paripám . . 124
Szemetelt az őszi eső . 127
Iczinpicziny kis lány . 129
Szőke g a l a m b ...
Lap.
. 131
Félig meddig . 133
Est borong ... . 135
Csak egy az é n ... . 138
Csorda l i a j t ó n ... . 140
Haj no fakóm . . . . . . 142
Magyar m e n t e ... . 144
Jaj iste n e m ... . 147
Lecsöppent a . . . . . . 149
Csendes éjjelén a ... . 150
Mákszem pirosbogár . . . . . 152
Ha nem szólnának ellene . 156 Édes liugám . . . . . 158
Örömmel pillant a . 160 Ez a sik a z ... . 164
Nem adhatok . . . . . . 166
Kukoricza kákón pille . . . . . 168
Becskereken . . . . * . 170
Körösparton . . . . . . 173
Haj regür ejtem . . . . . . 174
Haldoklik a ... . 180
BOKRÉTA V A N . 4 .
Bokréta van kalapomban, Rózsám küldte alattomban : V itüztem — és elballagok, Ha fölkelnek a csillagok . . , Kertek alatt zokog a szél, Gyengén susog a falevél, Z ö rg e t, cseveg a kis madár , Zizeg a f ű , dong a bogár.
Fal* pacsirtája. ^
2
Suhog a n ád, zúg a malom, Nyög a sötét erdős halom — S egyetegyet pattog rája A pásztortüz sziporkája.
Felfel kiált a nyájcsölönk
S megint újra beáll a c s ö n d --- Minden felé c s i l l a g s i r á s , Vagy a harmat — mi volna más ? .
Gyepes árokparton ülök : H allgatódzom --- elmerülök, S míg szerteszét jár a szemem F o r r á s fakad ki lelkemen : S előveszem furulyám at--- Egyszerre csak sóhaj támad : Gyengén megérintik balom , S mellettem áll k i s a n g y a l o m . Lassan, kincsem, te kis lator!
M e g n e z ö r r e n j e n a bokor : A t e r m é s z e t e t h a l l g a t o m S é n e k e i t t a n u l g a t o m . . .
U T C Z A H O S S Z A T ____
Utczahosszat fíityörészek, Hejedárum hejeha!
Pedig se’ nem vagyok részeg Se’ nem leszek, de soha!
Barna babám ablakába Csak be sem tekintek , Intésire, kérdésire Nem is hederintek.
1*
4
Haragomban cselekszem e z t, Hejedárum hejeha !
Megcsalt a kis álnok ; de t’ om Megbánja még valaha.
Azt fiityölöm , íutyörészem Az istenadtának :
Ha csalfa a szive, lelke Maradjon magának !
Erre kis lány , szép angyalom , ne arra ! Ballagjunk ki a zöldelö ugarra — Felleges az é g , a róna táj sötét, . . . Hallgassuk meg a virágok énekét.
A virágok nyelve egy tündérpatak : Énekeit a szerelem érti csak ! A szerelmet is e patak term ette, Aranycsillagként ragyog most fölötte.
ERRE KIS L Á N Y ____
6
Gyere kis lány, te virágos gondolat ! Csaljunk tőle egy pár aranysugarat, Ha már úgy is lelkemet elragadtad : Hadd halljak meg szerelmemben miattad !
CSUROM-VÍZ A ____
Csurom-viz a subám nyaka, Csontig áztam az éjszaka : Bakkom azt a hét aranyát ! Nem találtam meg a tanyát.
Jártam, keltem , de tudja hol?
Sötét is v o lt , mint a pokol — Oda át, egynyires mellett Tudakozódnom is kellett.
8
Három betyár jö tt ki lesre : Fájt a foguk a deresre — S utánam is eredtek ám , Mihelyt sarkantyúba kapám.
De a derest kergethetik ! Jó éjszakát mondtam nekik — S két szökéssel, hamarjában Elvesztem az éjszakában !
Elmondhatnám; de nem mondom Milyen szép az én galambom — Hej kedves kis aranymagom, Gyöngyöm vagy-e , vagy csillagom ?
Ha gyöngyöm vagy szivem vére : Hullj a keblem fenekére ;
Ha csillagom : mutasd magad , R agyogjon rám a sugarad !
E L M O N D H A T N Á M ____
10
Gyöngyöm is vagy csillagom is Örömem is, bánatom is — S távol tőlem mégis közel A lelkemet égeted el.
KARÓ M ELLETT .
Karó mellett hajt a tőke Ide v e le d , te kis szőke Diri-dom !
Ezt a kicsit nem adom !
Közelebb kis csalafinta, Te remegő fodorminta . Ni csak, ni !
Hogyan kitudja rakni ! ?
12
Ne cpuporgasd piros szádat, Ölelem a karimádat!
Heje-hüm !
Honam alá gyönyörűm !
VIRÁGZIK A . . .
Virágzik a kis viola, Kicsalta a napsugara : Virágzik szivem is, Kincsem , a mint látod , Ha reám bocsátód Édes pillantásod.
Úgy ölelem e virágot,
M int az ég a mennyországot — E virág szememre
Arany álmát hullat, S lelkemmel tehozzád Száll a virág — illat.
14 Tiéd szivem e virága :
A s z e r e l e m b o l d o g s á g a — Takard rá galambom
Patyolat-kendődet, H ogy ez a rósz világ El ne csalja tőled !
______
LAKODALOM L E S Z ____
Lakodalom lesz valahol, Tódulnak a szekerek:
Az elsőn négy f e j é r c s e l é d S három nyalka szép gyerek.
Nagyot r i k k a n t a vőlegény S egyet n y o m i n t a süvegén : Heje huja, dinum dánom Rabbá lettem ; de nem bánom !
16 Másodikon éltesebbek Kalinkóval hajgálnak, S a czégéres házak előtt E gyet-egyet megállnak.
Azután, ha jó l beszednek — M egint útra k e r e k e d n e k :
„Ide rózsám , ide gyöngyöm , Ez a verbung vezet engem !“
Harmadikon két betyár, Két fiatal menyecske O gyelegnek, csicseregnek, Mint az ágon a fecske.
Egyik betyár n e k i k a p és A virágot k itű zi,
S f é l r e c s i p v e kis kalapját Lábra áll és h e g y e z i .
,A ki nem született vakon Tudom kinéz az ablakon. — Gyuha, gyuha, gyuhárom ! Mi gondotok, ha járom 4?!
17
Negyediken a násznagyok Egyik öröm anyával, Ki alig győz vesződni a Kákón pillés ruhával ; Azután az öröm apák Földig érő bundában, Széles kedvű részt vesznek a Szilaj handabandában.
Jh babám , hejeha ! Én is tudtam valaha —•
Ide vigyázz , galambom ! Hej sáláj-dáláj-dom1 !
Aztán jön az ekczemoncza — *) S legvégül a czigányok . . . Hej menyasszony , hej vőlegény , Jó szerencsét kivánok !
Te c s ó k a ! a patvar v ig y en , Úgy húzd ám , hogy hasznos legyen !
*) Podgyász, különbféle házieszközökből.
Falu pacsirtája. 2
18
S te F u r k ó , a vak apád ! El ne aludd a javát!
Jön azután egy e l k é s e t t Szekér sebes vágtatva:
Tarka kendőkkel a lovak Tele vannak a gga tva , S a kocsikas hátulában A megkésett öregek Üldögélnek hármosával, Kezeikben üvegek — Engednek a jó szokásnak Ide-oda hadonásznak S énekelnek , mint a raj : ,Hej sánáj sánáj sánáj.*
Kukoriezarőzsét vetett Csak alájok a szolga;
De azért ma hét országban Senkinek sincs jobb dolga : Nyakig ülnek benn a kasban,
19 Rozmaringszál a sőgön, Színak rövid sürgyeszárból S marakodnak az őgön.
S megindul a falu szája, Torka-tátva kiabálja : ,Asszonyfai kölestörek , . . . . Ne veszekedj’ pikós öreg !‘
Düledeznek erre , arra : Egy a ,sógort4 öleli L ógó fejét a másiknak Majd a kerék reszeli;
De mindannyan nagyot nyelnek És mindannyan énekelnek : ,Hej sánáj sánáj sánáj, Hej sánáj sánáj sánáj!4
Eredjetek eredjetek
T i b e n y a k a l t . * ) b i k f i c z e k
0 Becsipett, bekortyantott.
2*
20
Majd én is úgy hivatlak meg Esketőmre bennetek.
Szép em berség, szép becsület ! Vagy — hát szorítsatok helyet ,Hej tubám , tubiczám,
Magam is itt vagyok ám‘!
ELALUDT A KIS LÁNY
Elaludt a kis lány A virágos réten : Rózsabimbó száját, E gyöngyvirág táját Köténye sarkával Betakarta szépen.
Hej ez a kis lány az É n s z e m e m — v i l á g
Álma d ó , rajongó Aranyos pillangó , Kertedben szerelem , Szivem mennyországa !
22 Al úgy á l, alugyál Szőke virágszálom ! Rózsaszinfelhővel, Igazgyöngyesővel, S lágy furulya-hanggal Köszöntsön az álom !
Gyengén érintsen a Láthatlan szellet, Legyezzen a fűszál, S aranyos kis bogár Zizegő meséje Enyelegjen veled.
Új csillag-születés Legyen ébredésed, Gerliczék bugása,
Első pillantásod, Első nevetésed !
JAJ DE F Á J ...
Jaj de fáj a szivem érted, jaj de fáj , Édes hazám, piros rózsás rónatáj ! Elhagytalak, kiszakadtam belőled -—
Hej itten a m a d á r s z ó sem Beszél soha felőled ! S
S róna tájnak fülmiléje, szerelem!
Jaj miért is fogadott be kebelem?
Ú gy sem terem az a fa már virágot, Melyet a sors gyökeréről
Egy csapással levágott ! . . . .
Sötét felhő ! szólj csak egy szót felettem : E l-e még a kis lány, kit úgy szerettem? . . Vagy küldj inkább szivembe egy villámot Ü gy sem látom soha többé
Sem ő te t, sem hazámat. . . .
HEJ CSAPLAROS ! ...
Hej csapiáros ! hol a subám ? — Haza menjünk édes babám ! Mi haszna ? már e s t v é r e j á r Fészkébe tért a kis madár.
Hideg is van : g ö b ö r ö d i k ! Az utat hópárnák födik ; Z u z m o r á s a fák levele — Csípős ez a Bakony szele . . . .
(
26
Lassan, kincsem ! ne oly nagyon, Jól vigyázzunk itt a fagyon ! Mert hát — magunk között szólva Egy-kicsit be vagyok kapva.
Csak erre a kert aljának ! . . . . Na jó éjszakát kivánok ! . . . A sarok-utczának ne á m ,
Ott lakik a k e r e s z t a n y á m . —
’ Sz nem esik ám ez meg tö b b e t, Fogadom én azt az egyet!
Csak most egyszer viseld gondom’ : Vezess haza. szép galambom!
KENYEREMNEK A KARÉJÁT
Kenyeremnek a karéját metszem . . . . Ennek a kis barna lánynak tetszem ! El is veszem , tudom azt az egyet ! Úgy sem terem Rába — mellék szebbet.
Száraz galyon piros bogyó látszik . . . . E kis leány szeme csak úgy játszik ! Hej , de bogy van , rózsám , neked másod Ki nem állom tüzes kacsintásod’ ,
Egyet m ondok, kettő lesz belőle Itt a kezem, semmit se félj tőle!
Tudja meg az egész házi népünk Holnapután lesz az esküvésünk !
HEJ BUSONGÓ
Hej busongó szép a r a n y r a á r i n g Szállj le itt e szomorú fűzfára ! Hajló ágán aluszik egy d o n g ó , Oda húzta magát s z e g é n y p á r a .
Rá lehelt a harmatcsepp’ sugara : Almát hozott, arany álmát néki S verőfényes puha vánkosára A napsugár pillangóit tépi.
30
Tündérvárról, szép királyleányról Regéket mond ott a virágillat, S gyöngy szemére, piczi homlokára A szivárvány aranypárát hullat.
A levelek gyenge suhogása E z e r j ó f ü leheletét hozza : Lágyan simul parányi szivére S fájdalmait el-elfátyolozza . . . .
Hej busongó szép a r a n y m á r i n g ó , Lopd e l , lopd el a bogárka álmát ! Napsugárból, rózsaszinü ködből Borul ez rád mikor nem is várnád.
Szállj le azután kincsem háza m ellett, Egyenesen az én ablakomra;
Es az álom tündérragyogásit Tudtán kívül szórd gondolatimra.
31
Ezzel legyen majd felékesitve A szerelem bűvös-bájos képe, M elyet, hogyha rátüzök szivére , Megcsodálja tündérország népe . .
ELBORULT A Z ____
Elborult az én csillagom az é g e n , H ogy át szökött Bandi betyár a réven:
Hadd menjen a kósza gyerek dolgára!
Nem szeretek soha többet Soha többet p o t y á r a .
Megadja az én istenem teremtőm : Juhász bojtár lesz eztán a szeretőm — Térdét veri czifra sziire sallangja:
H ogy ne lennék örömest is — Örömest is galambja?
33
Esküszöm a galagonya bokorra : Férjhezmegyek vetőre vagy új borra ! Veszek csizmát i r o s - p i r o s sarkosat, Abban járom karikára
Aztán a verbungosat.
Falu pacsirtája.
KU TAM G É M E ____
Kutam géme hórihorgos, sudaras . . . . Ez a kis lán y, ez a barna, bogaras ! Ez a kis lány az én aranycsillagom : Egész kerek e világért nem adom.
De ha lelkem f a k ó k e r é k * ) módjára Sziporkát vet gunyhója ablakára, S valamikép észreveszi, hogy hamis : S z i n e v i l á g á t se lássam soha is !
0 így nevezi a nép tájékunkon a bolygó tüzet, melynek babonás jelentőséget tulajdonít.
HA B E N É Z E K ____
Ha benézek az iczébe Tudom minek a fejébe’ — Nem beszélek ebenjába,
Van még itt e s z ű r u j j á b a ’ . Czinczom czi nege. . . . Kihajtott a venyige !
Húzd r á c s i e s ó k , t e vén f r á n y a ! . Nénémasszony, hol a lánya ?
Ráveszett a gondolatom — Csak azért is megforgatom.
Dimdom-denede . . . . Kis aranyom, jere be !
3*
36 Hej azért, hogy inni merek , Nem vagyok am potom gyerek : Tán m egillet, ha mulatok — Ne félj tőlem , nem harapok !
Hej haj-hejeha!
Ide rózsám , nem oda !
B U D A -B U D A B Á C S I!. . .
Buda-budabácsi !
Merre visznek férjnek? * ) Tán hol a fűzfákon Piros almák érnek?
Ezüst patakocskán Gyémánthidak állnak, S a partok rózsáin Aranypillék járnak.
*) Babonás hit vidékünkön a hajadonoknál hogy merre kezeikről e piros bogárka elre
pül : arra a tájra mennek férjhez.
38 Liliom-levélen Szundikál a hangya, Altató mesét búg A bölön harangja.
Zöld selyem-pázsiton, Harmatos fűszálon : Ezüst pelyheket sző A pók minden nyáron;
S egész kerekségén A kedves határnak, Holdsugárfolyóban Tündérhattyuk járnak* S
S hogyha e kis hattyúk E gyet-egyet sírnak : A sugár folyóba
Igazgyöngyök hullnak . . .
39 Buda-budabácsi ! Jaj, ne repülj arra!
Szállj le inkább itt e Vad rózsa bokorra ; S
S ha a fáradságot Aztán nem sokalod:
Arra repülj , hol a
F u r u l y a s z ó t h a l l o d .
SE’ TA R H A TO M , SE' IIA JH A T O M *)
Se’ tarhatom, se’ hajhatom Szerelmetes indulatom’ : H ol elégek , hol m egfagyok, Magam sem t’ om : hogyan vagyok ?
Kertem alatt csütörtökön Barna kis lány ült a gyöpön Kitaláltam tekinteni,
S nem tudom elfelejteni . . . .
E iielyett : tarthatom , hajthatom. A t betűt vidékünk népe ki szokta hagyni
41
Ha ez a kis gonosz barna Kis kertemben virág voln a , Én meg volnék piros pille Jaj de boldog lennék vele !
SUHOG A S Z É L ___
Suhog a szél, közelit a förgeteg Bánatomban majd a szivem megreped:
Nem láthatlak szerelmem fénysugara, Aranyhajnal kebelén nőtt v i o l a !
Mi haszna is volna hogy ha látnálak ? Nálad csak megholt örömre találok : Kebelemtől elszakadt v á g y életed, Mért is kellett másé lenned teneked*
43
Kis kertemben a förgeteg úgy szeret : Leszedi a pirosrózsa levelet
Förgeteggé lett körülem a bánat, Pirosrózsává egy titkos kívánat.
Hej förgeteg állítsd meg vad paripád : Ne gázold el ezt a piros rózsafát ! Sir vagyon , egy elhagyott sir m ögötte, Hova lelkem boldogságát temette.
DÉVAJKODÁS.
Ezt a húszast oda sózom , Húzd r á , k óíicz, hadd aprózom H ol van az a karcsú, sudár ? Hadd repüljön, mint a madár.
Hej kincsem , verebem , Be kalapál a szivem !
Fordulj ide , édes szépem ! M ég a hajamat is tépem ,
45
Úgy örülök, úgy mulatok, Ha te reád pillanthatok.
Ne is hajtsunk a nótára Se szóra, se figurára,
Csak úgy járjuk , a mint tetszik, A mint a szivünkön fekszik.
Édes szivem más rózsája, Be szép az a maga szája ! Mint a mi n ő má k s z e m Épen oly mudirka
E hajnali bimbó E kis cziczabarka . . . N i csak n i !
Bizony meg kell szeretni !
'
/
Hej magam is oda lettem ! . . . . Pörgölődj már körülöttem.
Majd én csak úgy nézlek S gyönyörködöm benned . . . . Ha addig élek i s ,
Enyimnek kell lenned !
46 U gy -e eljősz hozzám?
Szerelmem fájának Árnyékába viszlek Szép arany almának.
Fejér csikós kendőt Veszek hónyakadra.
Vörös párkány pendelt Sudár derekadra.
M a d á r t e j b ő l mozsdó-vizet Habos homlokodnak,
C s i g a v é r b ő l gyógyitószert Kis bibis ujj ódnak.
Körül illatozlak S z e g f ű l e h e l e t t e l , Aztán megbojgatlak Édes szeretettel . . . . No csak ne búgj Mint a galamb ! Nevetésed Ezüst harang.
»
47 Oda va gy ok , Igazán m egvallom , Mihelyest egy
M u k k a n á s o d hallom.
Heje rintom ! Kanyarintom ! Id éb b , id é b b , Kis rubintom!
Hadd érintsem ajkad Piczirka bogyóját, Ezt az aranyhajnal Bársony mogyoróját.
M egérintem , Csókjaimat Reá hintem . . . Csókjaimtól Ketté reped
Ez a rózsabimbó-halom, S megcsendül az
Iros-piros, Szerelmetes, Zengő huros Kis czimbalom.
Aztán kebelemre veszlek Elringatlak, megölellek.
Aranyálmat Szórok pilláidra, T űndérszárny on Viszlek aranyhidra.
Aranyhidnak Ezüstös folyóján Leszünk fejér hattyúk, Es a partok
G yöngyvirágé
Mind belé szaggatjuk. S
S kikiszállunk néha A rózsaerdőre,
48
49 Vagy a pőre partok Arany fövenyére, S tarkabarka réten Harmatos gyepágyon Hullámzó vetésen Rezgő rónaságon : Tündér-álmát Almadozunk, Yirágsohajt Sóhajtozunk
Heje rintom ! Kanyarintom ! I d e , id e , Kis rubintom ! V irággyöngyöm , H ócsillagom , Kis turbulám,
A r a n y m a g o m — Csim, csalavári ! Gyere szivem , Sári . .
Falu pacsirtája.
50 ... Lassan, czigány Ne húzd többet : Megtaláltam A legszebbet ! Alugyék el Bilegetőd vére : Hadd végezzek Csendességben véle ! Asszonyt viszek Gyepes udvaromra : Jöjjetek el
A lakodalmamra/
Addig jó lesz Tanulgatni szépen : Fogjatok ki Akkor a násznépen.
Hozzatok egy Mennyei harangot:
Úgy adjatok Fülemile hangot !
51 M e rt, ha akkor Szépen nem húzzátok : Össze töröm
Minden muzsikátok !
4*
ASSZONFAI FALU VÉGEN
Asszonfai falu végen Elcsúszott a lúd a jégen , Ha elcsúszott, majd lábra kel : Ott a gunár, segítse fel.
Kis angyalom ! szemtől szemben Ha elcsúszol szerelemben : Majd ölembe segítelek
T e j b e ’ v a j b a ’ f ü r ö s z t e l e k .
53 Asszonfai kertek alatt Barna babám lenek szaladt : Hadd szaladjon, majd visszatér, M e g h o z z a az i g a z k e n y é r .
Asszonfai falu mentén Sötét sinór van a mentén, Balog kézen jár az üveg C s u r g ó r a a b á r á n y -s ü v e g .
Asszonfai c 8 e rhatáron Gyolcsing lobog a betyáron ; Szerelem a kebelében, Barna leány az ölében.
NE NÉZZ R E Á M ____
Ne nézz reám : pillantásod elragad ! Szőke kis lány, honnan veszed magadat Tán a hajnal szült tégedet álmában Verőfényes rózsabokor aljában.
Tündérszemed egy bűbájos gondolat, Melyen sötét szivárvány a foglalat, Mint a hattyú száll ragyogó sugára A szerelem holdvilágos tavára...
55
Sötét virág, megtört virág vagyok én, Elmerülve e tó teljes közepén :
Gyász napom is, gyász éjem is egyiránt, Szerelem is , búbánat is a mi bánt.
Ne nézz reám , pillantásod elragad, Bocsásd inkább karjaimba magadat ! Hajolj ide, kis gyönyörűm, ha lehet, Hová szemed sziporkákat ereget.
i
A CSENGE! K O C S M A ...
A csengei kocsmaháznál
Z ó 1 ás *) legény k e l e k ó l á l , Három czigány muzsikálja S egyedül e g y m a g a járja.
Éjfélre tart már az id ő : Törődik is biz avval ő ! Rózsa hajnal szilaj kedve , Harmat cseppje : a bor nedve.
*) Pityókos.
57
Hej csengei korhely banda, Hadd mozogjon a d é z b u n d a : Atyafiak , ide vele !
Itt a bánat szemfödele. —
Ha az udvart elhagytátok : Félre legyen a gucsm átok, Már messziről hegyezzétek, Mintha sinóron jönnétek.
De a szomszéd ablak alatt Békét ám a sarkantyúnak ! Egy rikkantást se , ha mondom : H a d d a l u g y é k a g a l a m b o m !
« HEJ AZ ÉN S Z E R E T Ő M ____
Hej az én szeretőm, Ez a csinos barna, Alattomban termett Picziny piros alma.
Picziny piros alma Terem e lé g , sorban , Picziny piros leány
N e m m i n d e n b o k o r b a n .
59 Piros almafáról Hajnal szakasztottá, Szivárványcsigában Aranysugár hozta.
Ezüst felhők k özött, Tündér levegőben Látott napvilágot Leges-legelsőben.
Ékes verőfényből Lett a pillantása, Rózsa leheletből Szive sóhajtása.
Mesés csillagokból
9
Almai játéka, Sötét bánatomból Örökös árnyéka . . . .
ÁGICZAFA
Ágiczafa virágozik, Az én szivem sóhajtozik : Agiczafán fülem ile , Szivem búbánattal tele.
Zöld mezőben járok-kelek Ne lássanak az emberek ! Szememre vágom kalapom Galambomat úgy siratom.
61
Sötét daru száll felettem , Rózsám küldötte érettem ; Mondd meg neki, darú madár Felejtsen el a csapodár !
PIROS RÓZSA KÖ D BEN ___
Piros rózsa ködben, aranyfátyolosan Jött a vidám hajnal s elterjedett hosszan, Szórta magáról a sok apró csillagot, Mint a munkás ember vetőben a magot.
Nyikorgóit a kutgém : itatott a szolga, — Verebek játszottak körűié a porba : S mintha az ég sírna, épen olyanformán Énekelt a csölönk, fenn a hegyek ormán.
63
Kertek alatt füttyszó s nagy ostor pattogás Tán az ö r e g b é r e s ? — Ki is lehetne más?
Ő verte fel ma a vidám pacsirtákat, Napkelte előtt már a dologhoz látott.
Jókedvűen szökik a csikó erre arra, S vissza-visszanyerit egyet az udvarra. — Gazdája utánanéz az uczajtóbol
Valamit gondol, de nem tudatja szóból.
Fejérnépjei a patak mellett mosnak Talán száma sincs a sávolos abrosznak.
Annyit lapiczkáznak, annyit öblögetnek Déli harangszó lesz, mig kiteregetnek.
Mindenfelé lárma, mindenfelé élet, Hát t e u r é k h á z a , m i történt te véled ? H ogy oly némán állsz o t t , gyászban elha
gyatva , Se kapud, se a jtód , se ablakod nyitva.
A múlt emlékeit hordozván magammal, Betekintek hozzád , régi vonzalommal.
Fel is találom itt, jó öreg gazdádat, Ezt az embertestbe lehelt barátságot.
64
E g y e d ü l m a g a v a n , — ott ül kar
székében , M ég most is a régi panyókás mentében.
Félig ébren , félig f o l y v á s t s z u n d i k á l v a , Feje a karszéken félre van hajolva.
Minden csendes . . . csak az órák kotyogása Közé vegyül néha egy prücsök sírása.
A jó öreg álmát, ez itt szorult vendég Egyhangú nótája késérgeti mindég.
Nincs senki körűié, egy két szót cserélni, Régen volt hogy megholt, szegény öreg néni.
S hiában sovárog , három fia után ,
Mind a három együtt veszett el a csatán. — Pitvarán fészköket, a fecskék megrakák , Kertjében — mint eddig, virágzanak a fák, Járnak a pillangók, dönögnek a méhek ; De elmaradtak a megszokott vendégek, Nincsen egy lélek is az almafa alatt, A kó'pad mohos lett, —■ régen üres maradt. .„
Koczogtam az ajtón ; de nem jött felelet,
65
Hallgatag csendesség uralta a helyet.
S midőn megállottám a szoba közepén, Erőtlen nyikorgás történt a karszéken ; Rám nézett az ö r e g , bánat ült homlokán * S sötét fájdalommal nyúlt a kezem után, Egy mukkanásának sem hallottam neszét : Néhány könycsepp vala köztünk minden be
széd . . . Künn ébred, ide benn haldoklik az élet :
„Kedves jó öregem, a jó isten véled!46 Zokogva e rövid szókkal köszöntöttem, Midőn az ajtóból visszatekintettem.
Istenem beh jó , hogy megfordultam nála , Vállamon maradt ősz hajának egy szála, Mit mellém fektetek minden éjszakára, Emlékezetemnek arany vánkosára.
Falupacsirtája. 5
HAJA HAJA !
Haja haja ! mégis haja ! . , . Nagy az én szeretőm baja, Nagy a baja én miattam, Mert tőle elszakaszkodtam.
Erdőségben a lakásom : Itt van az én aratásom ! Itt van az én kikeletem, Ha a fokost emelgetem.
67
Hej gyöngyélet, betyárélet!
Mért nem válhatom meg tőled ? Elhagytam a kenyeremet S mire vetettem fejem et!?
A vármegye azt izente :
S z ű k l e s z itt a Rába mente : Tűvé teszi egész határt
S vasra veret minden betyárt.
Jól van : se baj , édes urak ! Nem lesz azért köztünk harag :
’ Sz micsoda ez a kis határ ?
H a p o r t r u g a t B a n d i b e t y á r . . .
5*
Ú GY IM ÁDLAK
Úgy imádlak, úgy szeretlek E t e n d ő - é t n a p * ) kereslek Kérdezgetlek fiitól—fiától, Piros alkony sugarától:
Talán talán madár lettél?
Kiszállottál, elrepültél, S holnap hajnal hasadtára Ide szállsz a rózsafára?
*) Nagyítása az „egésznap“nak.
69 Talán talán virág lettél : Kinyilottál, kifejlettéi S látatlanul, alattomban Illatozol ablakomban? . . . .
Hej , mily eszeveszett dolog? ! Gondolatom merre forog ? Pedig — most jut csak eszembe Ide szálltál a szivembe !
ROZMARING S Z Á L ____
Rozmaring szál piros pántlikára Illik rózsám pörge kalapjára — Rövid pruszka pillangós e lőre, Illik rózsám karcsú termetére.
Illik , illik, minden illik n ék i, Kivált ha azt a k a p a r ó s t lépi : Kis dolmánya félvállára vetve — Egész falu bele van szeretve !
71
Bele volnék , hej magam is , régen ; De ha nem kap a f e j é r c s e l é d e n , Példázódtam eleget előtte
S az e r k a s , csak fülhegyre sem vette.
Fodormintás kertem alatt járok
V a d - r ó z s á v a l tömve van az árok — Hej galambom ! ez a te képmásod : R ó z s a volnál ; de v a d a szokásod !
KURTA K O C S M Á N ____
Kurta kocsmán vidám ének : Mulatoznak a legények — Sarkantyúján Nyalka Feri A nótát utánok veri.
Nyalka Feri hires gyerek Ismeri őt erdő , berek : Sötét csillag a vadonban R agyog ; de csak alattomban.
73 ,Bort ide a ki lelke van , Csak azért is legyünk vigan : A bubánat tövéses á g , Magam vagyok rajt a virág.
Hej kocsmáros öreg após, Ne csudáid, hogy borod kapós ! Ma haragomban mulatok : Hijában csak sok a mi sok !
Reggel óta lesem várom Gyöngyből fakadt virágszálom S virágszálom a kis leány Más ölébe került talán . . . .4
*
„F eri öcsém — szólt az öreg — Rósz hirt mondok igen neked : Sárga csikód elszabadult
M ost is szalad, úgy megvadult.46
74
,Vigye ördög , tartsa pokol ! Majd megtalálom valahol :
Hadd szaladjon , semmi gondom , — Bort id e , ha egyszer mondom !‘
S a kocsmáros bort hoz hamar — Künn z u g , üvölt a zivatar, Zúg Feri bal oldala i s , ,Hej ha az a kis lány hamis.4
És újra szól a kocsmáros :
„K i is tekinthetnél mármost A tornáczban Barna Peti Galambodat ölelgeti.44
S a vad gyerek talpon terem , Harag villámlik a szemen — Haragja nagy , haragja mély ! De nem tör k i , de nem beszél.
75 Leteszi poharát legott És kitárja az ablakot, Egyet fíittyent s néz tétova S visszafordul B e t y á r lova.
Egy ugrással rajta terem ,ö rö k átok rád szerelem !‘
. Elrohan az éjszakába--- S csendesség lesz a kocsmába . .
BÁRSONYOS LEVELŰ .
Bársonyos levelii Piros rózsafára Ezüst harmat csepent Hajnalhasad tára.
Selyemcsókkal jött a Tavasz szellőcskéje, Lágyan megérinté
S lepihent melléje.
77 Arany levegővel Kedveskedett néki, Mely pelyhéit a nap Sugarából té p i, S tündér álmákat vont Csillámló szemére S a harmat elaludt, Édes örömére.
S álmadott . . . . álmából Lett a madárének, Melyből legtöbb jutott A fülemilének.
S midőn fölébredett Hiányzott s u g a r a : Titkon elcsente a Szentjános bogara.
Ott hagyta a s z e 11 ő , Lehunyt a n a p s u g á r , Almát elsirta a
Fülemile madár.
78
Ő meg neki adta Magát bánatának S bokor alá hullott Á r v a v i o l á n a k !
*
E lközelgett, eljött Pirospünkösd napja, Rajt lebegett a nap’
Arany patyolatja.
Piros pillék jöttek Szivárvány ruhában S lágy verőfényt hoztak Gyémánt kalitkában.
Nagy t ü n d é r o r s z á g n a k Volt ez ajándéka:
Igazi f á i n t o s Picziny kis p o r t é k a ! Át is adták azt a Tavasznak magának, A tavasz pedig a Szerény violának . . . .
79
Jöttek azután a Fürge kis leányok : Neki estek a sok
„P ü n k ö s d i r ó z s á n a k 46 S koszorút kötöttek
Gyönyörűét, tarkát,
H ogy „ m e g h o r d o z h a s s á k K i r á l y k i s a s s z o n y k á t.66 * ) S a mint ögyelegtek ,
A mint keresgéltek : A kis violának Rejtekéhez értek.
Király kisasszonynak Rátüzték keblére
*) A kis növendéklánykák Pünkösd napján ki
rálynét választanak , azt tarka kendővel le
födve házról házra hordozzák, énekszó közben körültánczolják s fölemelvén megmutatják a kis virágos galambot nézőiknek s egy házzal odább sietnek.
80
S király kisasszonyból Lett a nap tündére...
S elmentek dalolva, Kiki a párjával :
Tánczba k e r e k e d t e k Azután módjával.
Örült, ki közülök A violát hordta ;
Mikint g y é m á n t égett A v e r ő f é n y rajta . . . .
És elm últ, elhaladt Piros Pünkösd napja , Megszűnt a k e d v , a táncz , A dalok hangzatja,
A viola elhervadt;
De ott a g y é m á n t j a , M i ó t a e kis lányt A s z e r e l e m b á n t j a !
KIS KERTEMBEN
Kis kertemben jegenyefa , kivágom!
Tarka madár fészkelt rajta a nyáron, Tőle írtam galambomnak levelet : ,Küldj ön csak egy virágszálat, ha szeret
;
A g a s b o g a s diófára letettem , — Aranyos volt még az ég is felettem !
r
Agasbogas diófárul elvitte;
D e nem hozott virágszálat helyette.
Falu pacsirtája. 6
82
. . . . Barna lány jön : virág van a kosarán ! Jere vissza, tarka m adár, szaporán ! A világért sem bántom a jegenyét : Ide csaltad magát szivem örömét ! . . .
SZENT IVÁNYI T E M E T Ő B E N ____
Szent Iványi temetőben Én temettem legelsőben Nagy titkosan minapába’
Szomorufüz árnyékába.
Szomorufüz volt a b á n a t , Mely beárnyazta orczámat
S a halott — e g y g o n d o l a t o m Van okom rá, ha sira tom !...
6*
AZT G O N D O LN Á K ____
Azt gondolnák , pikós vagyok , Mivel a szemem úgy ragyog : Pikós ám a veszedelem ! Más ragyog ott — a szerelem.
A szerelem aranybogár, Vitte volna el a tatár ! Sugarat szór a szemembe , Sötét bánatot szivembe.
85
Ide talál télben , nyárban , Benn lakik a napsugárban , Benn á f á k z ö l d l e v e l é b e n De nem — — rózsám kebelében.
H e j, ha én kis madár volnék : Egy ily 1 e v é4 alá bújnék S a fa mellett elmentébe’
Bele ráznám a szivébe !
CSALÁDKÉPEK.
I.
Hányadán van szomszédasszony Mit motoráz a haraszton ? S merre tollászkodik Inczempincz kis lánya Ki a legénynek csak Kótyonfiittyöt hánya S macskát árult zsákban A régi világban —
87 Mert magával együtt (Csak ne is tagadja Édes szomszédasszony !) E r s z é n y b e n k e r e s t e A s z e r e l e m k i n c s é t S azért vetette meg Sokszor a szerencsét.
Minek aztán az lett vége : Elmaradt minden vendége Î S mint a madár kihullt tolla A faképen
Hoppon maradt biz ő kelme szépen.
Ugyan édes néne ! De szómmal ne vétsek ! — Mondja meg csak nékem r Mert hát tudnom kéne : Ha e fütyfürüttyös Hamis oldalborda, Ki szöszt fonókba csak
8 8
C z u c z o r k á z n i * ) horda : Kapna-e most a legényen Ha rábotlanának ?
S uram bocsá ! haza vinnék 0 mobíliának ?
Mert hogy a lány épen Szemre való volna
Bizony nem mondhatnám — Nem biz én .. . . Ihol na ! Tudja a kő : h án y i b áj i ? Meglassudtak a bok ái, Nagy t e l e n k e s bocskor Cziszeg-csoszog rajtok Tarka kendőjéről Levástok a rojtok.
*) Czuczorkázás egyik főbb mulatság vidékünkön a fonóházakban, s abból áll, liogy egy tojásdad nagyságú kendercsomag a tenyéren meggyuj- tatik, mely ha égés közben fölszáll, a babonás hit annak jeléül veszi, hogy a czuczorkázó gon
dolata be fog teljesedni.
89
Viganója mintha Őszi ködből lenne Oly seszinü-forma — Maga késértetként Bugdácsolgat benne.
Kilencz batkát nem ér A genyegunyája S mintha pityeregne Félre áll a szája . . .
Bizon elkelne most Én csak azt gondolom A szerelem nála, Ha aranyos szála Meleg szoba helyett Kongó szive fölött
Gyöngyvirágos Boldogságos Tündérhálót szőne, Oszt’ a hálón M ind, egy szálig —
90 Lágy selyemből Szerelemből :
Gyémántcsillag n őn e.
Siró gyémántpettyek P i c z i n y a p r ó s á g o k * ) A szerelem fáján
Harmatos virágok!
Ú gy szeretné Gőgyölgetné Lágy párnába Göngyölgetné Mindes mindig Egyes egyig
Őket.
Adna gyöngyöt Adna k á c s i t , Énekelné A „ h á j á c s i-t u
*) Kis gyermekek.
91
A s z ö s z k é n e k Piros almát
Adna játékszernek ; A barnának
Keble halmát Gyöngy szerelme Birodalmát
Nyújtaná kehelynek, Lágy örömingernek.
Meséket mondana
Kis „H ő k k ö m J a n c s i r u 1“
Tündér királyfinak Gyémánt országirul, Mellyeknek határán A hét fejű sárkány Kilencz mázsás karddal Leskelődik vártán.
S minden isten áldott Napon éhgyomorra Fekete városból
Kap egy leányt sorra . . . .
92
Megmutatná nekik Az „ i s t e n k a 1 á c s á t“
Az ezüstös felh őt, — A „ f i a s t y u k“ mását.
S „ c s i c s í a b a b á j a !“
Elringatná őket S gyönyörködve nézné A kis szendergőket . . . . Az egyik álmában Beszélne hozzája Másiknak mosolytól Kétfelé pattanna Iczi piczi szája.
S ő — csak nézne, Gondolkodnék : M íg öröme Felolvadna S apródonként, Kis gyöngyökben Fakadna ki Pilláira
93
Rácseppenvén A kis lányra, Rácseppenvén A kis íira.
S meleg csókot : A l o m p ó k o t Lopna arczájokra Piczinyi e
Szerelmesét : S z ö v ö g e s s e n Arany m esét, Tarka képet Tündérszépet, Kikeletet, Zöld ligetet
Selyem pillájokra . . . .
Aztán csöndes Lenne a h á z, Mint a virág- Illatozás . . .
94
Minden ember Láb újhegyen Távoznék a Benyílóba,
Csupán a pók szövögetne, S a szúnyog énekelhetne Bátran a kis
Vityillóba . . . .
Nem tenne egy Kottyanást a
Falon a k a k u k k o s ó r a , Rajta a pók
Biberkélne, Szövögetn e, Mesterkélne ^ Lágy szálakat Kötögetvén
A megállt nagy mutatóra.
M ég a kandúrt is kicsalnák, Mely a kályhán szundikolna
95
Hátha maga meguntából Nyeferegne, dorombolna.
Csak ő maga A jó anya Lenne lesen Nagy titkosan Nagy csöndesen.
S ha teszem, d é l u t á n v o l n a , Midőn feléjök hatolna :
Kizárná a Napsugarat, Elkergetné A bogarat, Elfojtaná Lélekzetét :
H ogy legyen csön d, — Legyen sötét.
Neheztelne a madárra, Mely a ház falára szállna — S a lehulló falevélre, Mely rákapván a lágy szélre
96
Kis ablakára k o p p a n n a . S maga mint a
Szent madonna, Áhitatos Csöndesléggel Kötne frigyet
A nagy é g g e l ...
S ha végre fölébrednének, Lenne öröm , lenne ének ! Tarka-barka gallant Kötne hó-nyakokra Piros p i p ő t
Gyenge b á b ó j o k r a : Az öröm patyolatába Pólyázná be őket Ham arjába’ . Ölében tartaná A s z e b b i k e t Mint a virág A harmatot
97
Rácsókolván Ötöt-hatot Igazán kedvére, Édes szerelme e R ózsalevelére...
S míg szájával C z u c z o r g a t n a S pillangókat M utogatna, C s i r i b o l v á n Mint a madár A kis vergődőnek : Megvizsgálná Apró fogát Adna neki
„C si g a - b i g á t“
S mutogatná
Hogy a „b ö c z c z é k “ jőnek .
Falupacsirtája. 7
98
így mulatna véle , M íg az égbolt széle Piros rózsa- Koszoruval Nézne szemközt A fiúval.
S a koszorún itt is , ott is — Mint a harmatcsepek — Ragyognának a csillagok E kis aranypettyek.
S az alkony sok csillagával Elégedetten magával Megjönne a házigazda S futyszó mellett beballagna, Ráborulna szép nejére Ráborulna gyöngyfiára — Aztán átvenné karára, Az öröm lágy vánkosára.
S szivét, lelkét odaadná Kedvesinek,
99
Kik örömmel közelibe Röppentenek,
Ki ölére , ki nyakára Mint a madarak a fára*
S csókolgatván össze vissza, Nem is lenne vége-hossza Az öröm nek, vigadásnak,
Szelid g a l a m b n e v e t é s n e k , Szerelmetes d a d o g á s n a k ...
Lássa, édes szomszédasszony, Ez az a r a n y b á n y a !
Itt gyűjtene kincset : H á z i b o l d o g s á g o t Czéda kis leánya.
Itt az örömálmak Aként fakadnának, Mint tavaszhajnalon Virági a fának.
7*
100
A virágos fának M eg van a galambja , A c s a l á d ö r ö m n e k S a j á t é d e s g o n d j a !
§
Édes cziczám , Kis tubiczám !
C s ü c s ü l j ide mellém.
E lombos fa árnyékára Nem hat el a nap sugára.
Tavasznapfény Arany ragyogása : Égben nyílott Virágok hullása.
102
A természet Ünnepi ruhában : Gyere kincsem, Ne légy a szobában ! Nézd mit csinál Piczi lányod ? Virágot köt Bokrétának.
Magas fűben Ül a másik,
Lassan álmait meséli Önmagának — S keresgéli Az elröppent Budabácsit.
Oldalánál Száll a pille, Kis kezével Hozzá legyin t, S munkájába Merül m eg in t...
103
N ézd, ott az a Korhely gyerek H ogy nyargal a Nádparipán ? Vigyázz rá csak : Mindjárt fenn lesz Azon a kis
Cseresznyefán.
Ahol van ni ! Nem mondtam-e ? Már fölmászott Ő kegyelme.
Kezén kosár, Száján a „ h e s s !“
Talán madár- Fészket keres? — Vagy úgy ? ni : lám A kis gon osz, A cseresznye Után kapoz ! S kergeti a
Madarakat : L e c s i p á g n a k Igen sokat.
,Vigyázz fiam , M egfogódzkodj’ : Le ne csússzék Piczi lábad !
Csak halkkal menj , Ne hajtsd meg ügy , Mert eltöröd Azt az á g a t ... ’
104
„K ele-kele-kele-füzfa !“
Hallatszik a kertek alatt S a kis ficzkó le a fáról Egyszeribe odaszaladt.
Kertek alatt, árokháton Ül a ,,p aj t i u, sipot csinál, S királyilag érzi magát
105
A nap meleg sugárinál.
Nojszen ha most összecsúsznak S egy ideig c s i c s e r e g n e k : T u dom , jaj lesz a tóparton Azután a ludseregnek.
M íg utánok néz az „a n y j o k“
S látja a két kis c s e l é d e t * ) Pálczikákkal, kavicsokkal Hogy űzik a mesterséget ?
„ E j, ej , Fercsi ! mit miveitek ? Várj , várj ! . . csak így viseld magad’
Fogadom , hogy még ma kikapsz : Hátrakötöm a sarkadat! . .
. . . . S a két vitéz nagy sebesen M egoldja most a kereket S elbújván a gyepű m ö g é , Várja a nagy jele n e te t...
Minden n ém a... csak a bogár
*) A „kis cselédem44, „kis s z ó g á mu kedélyes megszólitásokat gyakran használják , kivált a nők, apró fiuk’ irányában.
106
Döngicsél a kis sövényen :
Senki sem jön . . . . s a két korhely Megint szabad kedvenkényen...
*
Ah mi szép e z , Ah mi kedves !
A s z í v érez,
A szem nedves.
Rózsatenger, Tavasz, tavasz ! Beléd arany- M agot v e te ,
H ogy boldog legyen az em ber, A természet
Lehelete.
Van tárgya a Képzeletnek,
Ha a virágok nevetnek , Van tárgya a
Szerelemnek : Oldalánál
107
Kedvesimnek ; Az örömnek A reménynek Ezer titkos Sejteménynek ; Edes-kinos Aggalomnak, Elmerengő
Fájdalomnak...
S ez mind együtt Olvan édes S titkos nyelve Oly beszédes ! — Ez a szivnek Nagy ünnepe, S a z é l e t s z e n t K ö l t é s z e t e !
P IL L A N T Á S ID ____
Pillantásid ügy nevetnek Beillenél kikeletnek, Ajkad kettérepedt bimbó , Csókom rajta a pillangó.
H a ja , haja, kis angyalom ! A te orczád virághalom, Arany felhő sir felette Kényeivel behintette.
109 A szerelem a szerelem Aranypárás felhőt terem : M egvert engem az esője S nem szabadulhatok tőle !
l i t ?
i
^ I S P I L Á N G ____
Ispiláng, ispiláng, Ispilángi rózsa ! À szived galambom, Szivemnek adósa —
Rózsa voln ék , piros volnék Magam is;
De miattad elhervadok Te hamis.
111
Selyempendel derekadon S kényes picziny kis lábadon Kék k a r a z s i a *)
Zöld selyem rostra . . . . Szederszemü piros gyöngyöm Fordulj ide jobbra!
Azt fogadtad, hogy szeretsz , S elszaladsz előlem ,
Másra kacsint a szemed:
Jaj mi lesz belőlem ? . . . . Szél fújja pántlikádat, Harmat lepi bokrétádat —
Magad pedig — ihajdárum eben ni ! Másfelé m é g y , más karjába pihenni. **)
*) Czipőféle.
**) Több tételek ’e költeményben egyenesen a nép ajkáról vannak véve változtatás nélkül.
S Z Ü L Ő F Ö L D E M ____
Szülőföldem levegője b u b á n a t ! Felölellek lelkemre, ha nem bánod, Fürödjön meg benned minden gondolat, Mely a lélek gyökeréből felfakad.
Napsugáros rónaságnak ölében
Harmat ég egy barna kis lány szemében, Gondolatim gyöngye e kis lány maga Es a harmat b á n a t o mn a k csillaga.
113
E csillagban fürdik lelkem maga is : Bele vitte a szerelem oda is
S a szerelem iczin-picziny tündére Arany álmot borított a szemére . . .
Falu pacsirtája. 8
ALKONYUL A P U S Z T A ____
Alkonyul a puszta végtelen határa Piros pillangókká vált a nap sugára Rengő cseppekben hull az esthajnal vére A csillámló tóra a lápok szemére.
Lassanként születik a köd gombolagja Fonalának szálát a sötét éj fogja : Növekszik növekszik , míglen utoljára Szemfedőként borul a táj homlokéra.
115
Az érkező szellők, e vándor harangok Csak elvétve hoznak egy ismerős han got, Oly árván s szelíden alszik el a határ, Mintegy rózsaágon haldokló kis madár . ..
De szép csillag kél a távol pusztaságon Ragyogó harmat ez egy sötét virágon , Vagy elhalt délibáb’ sírjából nőtt virág — Mi is volna más, a c s á r d á i m é c s v i l á g ? S a puszta közepén magányos csárdában Dalolgat egy kis lány szomorúságában Dalában — úgy tetszik — mintha lelke
sirna, Mintha ez a kis lány nagyon beteg volna.
Beteg is ő , dalja bubánatból fakad S bubánatja okát egyedül tudja csak — Alig mer, alig mer egyet sóhajtani:
Véteknek tartaná búját kivallani . . . . Kivül a csapszékben mondják a betyárok :
,Tulipános ágyban, rózsapárnán hálok, Hej rózsapárna a betyárt megilleti
Az ágyát harmatos liliomkéz veti.‘
8*
116
„Mondhatom a nóta körömre van szedve!46 Biczczent a kocsmáros s kigyula d a kedve — A kocsmáros vigad ; de szép barna lánya Szomorún ballag ki a ház pitvarába.
„H ová édes szógám ?“ ezt meg igy kö
szönti , M íg taplósüvegét szemére billenti S egy ártatlant simít a kis leány képén Aztán végig néz a csárda többi népén.
„H át te mit búsulsz it t , piros Gyurka öcsém ? M ég ma egy k u k k o t sem szóltál, csak
ellesém ! Hadd halljam a végét annak a nótának :
— A szegény legénnyel be czudarul bán
nak ! —
„,H ej , hogy daloljak é n , édes bátyám- uram ! Mikor a szivemnek szomorúsága van S titkolni nem tudom , mondani nem merem Saját magamat is csak alig ismerem.444
117
Szól Gyurka s bele kezd mégis a nótába S énekszóval lép ki a ház pitvarába :
— Hej az angyalát is ennek a világnak : ! A szegény legénnyel be czudarul bánnak! —
Pitvaron a kis lány szemközt tekint vele:
Mind a kettő néma ; de szivök oly tele Csak egyetlen szó is hozna boldogságot ; De nem úgy nevelik a vadonvirágot ! L e s ü t é s z e m é t a gyönyörű hajadon Mivel szégyenlős is , szemérmes is nagyon S f é l é n k e n b a l l a g el odább a vad
g y e re k , Kit meg nem iesztne máskor egész sereg.
Néma busongással ül paripájára
S csak ügy lopva tekint vissza a barnára ,„Boldogtalan lettem, s nincsen a ki szánna, Hej pedig a kis lány s i r v a n é z u t á n -
n a
PIROS AZ É G ...
Piros az ég kelet felül Fáj a szivem k ivü l, belül — Fáj a szivem te éretted Hej mióta rabbá tetted.
Jaj Istenem , jaj istenem ! Csiklandik a jobbik szemem , Hej pedig ez kényes dolog :
Tudom T megint érted sirok.
119
Esik eső szép csendesen . . Érted sirok keservesen : Leteszem a furulyámat, Ügy sem hallod a nótámat.
Ki ballagok éjszakára Édes apám tanyájára, S várlak az éj csillagzatán Hajnal előtt, hajnal után <
HUGOMASSZONY
Hugomasszony, jaj be csinos ! A pendele b é c s i p i r o s , Pendelén a rövid derék Oly karikás, mint a kerék.
Holdvilág a fejk ötője, Sziporkát hány a czipője , S mint a pille lebeg rajta A z a k e n d e r m a g o s t a r k a .
121
Bántja talán a szerelem ? Kanyarintson egyet velem ! Ha magával tánczra k elek , M ajd meglátja, ki a gyerek ?
Rajtam kitenni nem hagyok , K e m e n e s i gyerek vagyok ! Nem ám csak amolyan izé . . . Ú gy nézzen a szemem közé !
m
M EGY A KOSÁR * ) ...
Megy a kosár, megy a kosár : Ugyan mi van benne ?
Arany alma, arany pohár , Piros galamb , hajnalsugár !
Megy a kosár , megy a kosár ! Vájjon merre s meddig?
Tündérlábacskák nyomába’ , A szerelem udvarába.
*) Egyik lég megszokottabb játéka a népnek.
123
M egy a kosár, megy a kosár ! Ugyan mi van benne ?
L e á n y m á t k a pirosbarna : A kinek kell, válasszon ma ! . .
*
M egy a kosár , megy a kosár ! Ugyan mi van benne?
Arany alma : arany p oh á r, Fürge l e g é n y , mint a madár.
M egy a kosár, megy a kosár Î Vájjon merre s m eddig?
Zöld erdőre , sík mezőre , Szőke űhoz m e n y e k z ő r e . . .
* * *
H e j, gyere förgeteg ! Hozd el a felhőket : Legyen záporeső, M o s s a ö s s z e ő k e t !
PEJ PA R IPÁ M ___
Pej paripám a kis r á r ó Igen igen tüzesjáró : Ha kedve jön s neki ered M ég e l is h a g y j a a szelet.
Kiarany lőtt a napsugár:
Hullámzik a róna határ , Ezüst ködben úsznak a fák, G őzölög a m a r c z a l i l á p.
125
En m eg, mint felhő a napon, Ú gy rohanok át a sikon ; Játszik a nap az arczommal, A szél tollas kalapommal.
,Hová h ová?4 igy kérdenek Azt felelem : erre lenek ! Minek adjak arról számat, Ha megnézem a rózsámat . . . .
Édes lovam , pej paripám ! Elveszett a rézkarikám S letörött a toliam hegye ; De semmi baj , nyila vigye !
Bársonymezőn, ezüsttavon Kis csillogó madár vagyon, Ez a madár a s z e r e l e m , Galambomhoz beterelem.
9
126
Szakasztok ott a tollából, H ogy ha nem ád jó szántából, S tudom a kis rózsám nyomba’
Bele tűzi kalapomba.
SZEMETELT AZ ŐSZI ESŐ .
S z e m e t e l t az őszi eső ; De a nép a mezőn maradt — Galambok a f a t e t e j é n S én rózsámmal a f a a l a t t . . Ó sem szólott, én sem szóltam De gondoltunk m élyet, szépet Hallgattuk a levélzörgést, S fölöttünk a szárnyas népet . .
128
Egyszerre f e l h ő e l e j b e Megszólaltak a harangok — S oly igen fájt szivünknek, hogy E l r ö p p e n t e k a g a l a m b o k
ICZIN-PICZINY KIS LÁNY . .
Iczin-picziny kis lány, Gyere édes szépem ! Nem vagy te sem ingem Sem gallérom nékem.
Mégis úgy szeretlek, Nem találom h elyed, Órák számra is el- Beszélgetnék veled.
JFalupacsirtája.
130 Ülj csak az ölembe , Nem veszik rósz néven : Úgy sem öleltelek Immár réges-régen.
Hadd simogassam meg Gömbölyű orczádat, Szétlebegő fü rtöd , M u d i r k a *) kis szádat.
Iczin-picziny kis lán y, Édes , édes szépem ! Van-e már szeretőd?
Ugyan valld meg nékem !
Csak azért kérdem ám , Mert az idő fo r o g , S én is helyt állok, ha Rákerül a dolog.
*) Parányi, igen picziny.
