HA B E N É Z E K ____
Ha benézek az iczébe Tudom minek a fejébe’ — Nem beszélek ebenjába,
Van még itt e s z ű r u j j á b a ’ . Czinczom czi nege. . . . Kihajtott a venyige !
Húzd r á c s i e s ó k , t e vén f r á n y a ! . Nénémasszony, hol a lánya ?
Ráveszett a gondolatom — Csak azért is megforgatom.
Dimdom-denede . . . . Kis aranyom, jere be !
3*
36 Hej azért, hogy inni merek , Nem vagyok am potom gyerek : Tán m egillet, ha mulatok — Ne félj tőlem , nem harapok !
Hej haj-hejeha!
Ide rózsám , nem oda !
B U D A -B U D A B Á C S I!. . .
Buda-budabácsi !
Merre visznek férjnek? * ) Tán hol a fűzfákon Piros almák érnek?
Ezüst patakocskán Gyémánthidak állnak, S a partok rózsáin Aranypillék járnak.
*) Babonás hit vidékünkön a hajadonoknál hogy merre kezeikről e piros bogárka elre
pül : arra a tájra mennek férjhez.
38 E gyet-egyet sírnak : A sugár folyóba
Igazgyöngyök hullnak . . .
39 Buda-budabácsi ! Jaj, ne repülj arra!
Szállj le inkább itt e Vad rózsa bokorra ; S
S ha a fáradságot Aztán nem sokalod:
Arra repülj , hol a
F u r u l y a s z ó t h a l l o d .
SE’ TA R H A TO M , SE' IIA JH A T O M *)
Se’ tarhatom, se’ hajhatom Szerelmetes indulatom’ : H ol elégek , hol m egfagyok, Magam sem t’ om : hogyan vagyok ?
Kertem alatt csütörtökön Barna kis lány ült a gyöpön Kitaláltam tekinteni,
S nem tudom elfelejteni . . . .
E iielyett : tarthatom , hajthatom. A t betűt vidékünk népe ki szokta hagyni
41
Ha ez a kis gonosz barna Kis kertemben virág voln a , Én meg volnék piros pille Jaj de boldog lennék vele !
SUHOG A S Z É L ___
Suhog a szél, közelit a förgeteg Bánatomban majd a szivem megreped:
Nem láthatlak szerelmem fénysugara, Aranyhajnal kebelén nőtt v i o l a !
Mi haszna is volna hogy ha látnálak ? Nálad csak megholt örömre találok : Kebelemtől elszakadt v á g y életed, Mért is kellett másé lenned teneked*
43
Kis kertemben a förgeteg úgy szeret : Leszedi a pirosrózsa levelet
Förgeteggé lett körülem a bánat, Pirosrózsává egy titkos kívánat.
Hej förgeteg állítsd meg vad paripád : Ne gázold el ezt a piros rózsafát ! Sir vagyon , egy elhagyott sir m ögötte, Hova lelkem boldogságát temette.
DÉVAJKODÁS.
Ezt a húszast oda sózom , Húzd r á , k óíicz, hadd aprózom H ol van az a karcsú, sudár ? Hadd repüljön, mint a madár.
Hej kincsem , verebem , Be kalapál a szivem !
Fordulj ide , édes szépem ! M ég a hajamat is tépem ,
45 Pörgölődj már körülöttem.
Majd én csak úgy nézlek S gyönyörködöm benned . . . . Ha addig élek i s ,
Enyimnek kell lenned !
46
47
Iros-piros, Szerelmetes, Zengő huros Kis czimbalom.
Aztán kebelemre veszlek Elringatlak, megölellek.
Mind belé szaggatjuk. S
S kikiszállunk néha A rózsaerdőre,
48
49
50 Csendességben véle ! Asszonyt viszek Gyepes udvaromra : Jöjjetek el
A lakodalmamra/
Addig jó lesz Tanulgatni szépen : Fogjatok ki
51 M e rt, ha akkor Szépen nem húzzátok : Össze töröm
Minden muzsikátok !
4*
ASSZONFAI FALU VÉGEN
Asszonfai falu végen Elcsúszott a lúd a jégen , Ha elcsúszott, majd lábra kel : Ott a gunár, segítse fel.
Kis angyalom ! szemtől szemben Ha elcsúszol szerelemben : Majd ölembe segítelek
T e j b e ’ v a j b a ’ f ü r ö s z t e l e k .
53 Asszonfai kertek alatt Barna babám lenek szaladt : Hadd szaladjon, majd visszatér, M e g h o z z a az i g a z k e n y é r .
Asszonfai falu mentén Sötét sinór van a mentén, Balog kézen jár az üveg C s u r g ó r a a b á r á n y -s ü v e g .
Asszonfai c 8 e rhatáron Gyolcsing lobog a betyáron ; Szerelem a kebelében, Barna leány az ölében.
NE NÉZZ R E Á M ____
Ne nézz reám : pillantásod elragad ! Szőke kis lány, honnan veszed magadat Tán a hajnal szült tégedet álmában Verőfényes rózsabokor aljában.
Tündérszemed egy bűbájos gondolat, Melyen sötét szivárvány a foglalat, Mint a hattyú száll ragyogó sugára A szerelem holdvilágos tavára...
55
Sötét virág, megtört virág vagyok én, Elmerülve e tó teljes közepén :
Gyász napom is, gyász éjem is egyiránt, Szerelem is , búbánat is a mi bánt.
Ne nézz reám , pillantásod elragad, Bocsásd inkább karjaimba magadat ! Hajolj ide, kis gyönyörűm, ha lehet, Hová szemed sziporkákat ereget.
i
A CSENGE! K O C S M A ...
A csengei kocsmaháznál
Z ó 1 ás *) legény k e l e k ó l á l , Három czigány muzsikálja S egyedül e g y m a g a járja.
Éjfélre tart már az id ő : Törődik is biz avval ő ! Rózsa hajnal szilaj kedve , Harmat cseppje : a bor nedve.
*) Pityókos.
57
Hej csengei korhely banda, Hadd mozogjon a d é z b u n d a : Atyafiak , ide vele !
Itt a bánat szemfödele. —
Ha az udvart elhagytátok : Félre legyen a gucsm átok, Már messziről hegyezzétek, Mintha sinóron jönnétek.
De a szomszéd ablak alatt Békét ám a sarkantyúnak ! Egy rikkantást se , ha mondom : H a d d a l u g y é k a g a l a m b o m !
« HEJ AZ ÉN S Z E R E T Ő M ____
Hej az én szeretőm, Ez a csinos barna, Alattomban termett Picziny piros alma.
Picziny piros alma Terem e lé g , sorban , Picziny piros leány
N e m m i n d e n b o k o r b a n .
59
ÁGICZAFA
Ágiczafa virágozik, Az én szivem sóhajtozik : Agiczafán fülem ile , Szivem búbánattal tele.
Zöld mezőben járok-kelek Ne lássanak az emberek ! Szememre vágom kalapom Galambomat úgy siratom.
61
Sötét daru száll felettem , Rózsám küldötte érettem ; Mondd meg neki, darú madár Felejtsen el a csapodár !
PIROS RÓZSA KÖ D BEN ___
Piros rózsa ködben, aranyfátyolosan Jött a vidám hajnal s elterjedett hosszan, Szórta magáról a sok apró csillagot, Mint a munkás ember vetőben a magot.
Nyikorgóit a kutgém : itatott a szolga, — Verebek játszottak körűié a porba : S mintha az ég sírna, épen olyanformán Énekelt a csölönk, fenn a hegyek ormán.
63
Annyit lapiczkáznak, annyit öblögetnek Déli harangszó lesz, mig kiteregetnek.
Mindenfelé lárma, mindenfelé élet, Hát t e u r é k h á z a , m i történt te véled ? H ogy oly némán állsz o t t , gyászban elha
gyatva , Se kapud, se a jtód , se ablakod nyitva.
A múlt emlékeit hordozván magammal, Betekintek hozzád , régi vonzalommal.
Fel is találom itt, jó öreg gazdádat, Ezt az embertestbe lehelt barátságot.
64 Egyhangú nótája késérgeti mindég.
Nincs senki körűié, egy két szót cserélni, Régen volt hogy megholt, szegény öreg néni.
S hiában sovárog , három fia után ,
Mind a három együtt veszett el a csatán. — Pitvarán fészköket, a fecskék megrakák , Kertjében — mint eddig, virágzanak a fák, Járnak a pillangók, dönögnek a méhek ; De elmaradtak a megszokott vendégek, Nincsen egy lélek is az almafa alatt, A kó'pad mohos lett, —■ régen üres maradt. .„
Koczogtam az ajtón ; de nem jött felelet,
65
Hallgatag csendesség uralta a helyet.
S midőn megállottám a szoba közepén, Erőtlen nyikorgás történt a karszéken ; Rám nézett az ö r e g , bánat ült homlokán * S sötét fájdalommal nyúlt a kezem után, Egy mukkanásának sem hallottam neszét : Néhány könycsepp vala köztünk minden be
széd . . . Künn ébred, ide benn haldoklik az élet :
„Kedves jó öregem, a jó isten véled!46 Zokogva e rövid szókkal köszöntöttem, Midőn az ajtóból visszatekintettem.
Istenem beh jó , hogy megfordultam nála , Vállamon maradt ősz hajának egy szála, Mit mellém fektetek minden éjszakára, Emlékezetemnek arany vánkosára.
Falupacsirtája. 5
HAJA HAJA !
Haja haja ! mégis haja ! . , . Nagy az én szeretőm baja, Nagy a baja én miattam, Mert tőle elszakaszkodtam.
Erdőségben a lakásom : Itt van az én aratásom ! Itt van az én kikeletem, Ha a fokost emelgetem.
67
Hej gyöngyélet, betyárélet!
Mért nem válhatom meg tőled ? Elhagytam a kenyeremet S mire vetettem fejem et!?
A vármegye azt izente :
S z ű k l e s z itt a Rába mente : Tűvé teszi egész határt
S vasra veret minden betyárt.
Jól van : se baj , édes urak ! Nem lesz azért köztünk harag :
’ Sz micsoda ez a kis határ ?
H a p o r t r u g a t B a n d i b e t y á r . . .
5*
Ú GY IM ÁDLAK
Úgy imádlak, úgy szeretlek E t e n d ő - é t n a p * ) kereslek Kérdezgetlek fiitól—fiától, Piros alkony sugarától:
Talán talán madár lettél?
Kiszállottál, elrepültél, S holnap hajnal hasadtára Ide szállsz a rózsafára?
*) Nagyítása az „egésznap“nak.
69 Talán talán virág lettél : Kinyilottál, kifejlettéi S látatlanul, alattomban Illatozol ablakomban? . . . .
Hej , mily eszeveszett dolog? ! Gondolatom merre forog ? Pedig — most jut csak eszembe Ide szálltál a szivembe !
ROZMARING S Z Á L ____
Rozmaring szál piros pántlikára Illik rózsám pörge kalapjára — Rövid pruszka pillangós e lőre, Illik rózsám karcsú termetére.
Illik , illik, minden illik n ék i, Kivált ha azt a k a p a r ó s t lépi : Kis dolmánya félvállára vetve — Egész falu bele van szeretve !
71
Bele volnék , hej magam is , régen ; De ha nem kap a f e j é r c s e l é d e n , Példázódtam eleget előtte
S az e r k a s , csak fülhegyre sem vette.
Fodormintás kertem alatt járok
V a d - r ó z s á v a l tömve van az árok — Hej galambom ! ez a te képmásod : R ó z s a volnál ; de v a d a szokásod !
KURTA K O C S M Á N ____
Kurta kocsmán vidám ének : Mulatoznak a legények — Sarkantyúján Nyalka Feri A nótát utánok veri.
Nyalka Feri hires gyerek Ismeri őt erdő , berek : Sötét csillag a vadonban R agyog ; de csak alattomban.
73 Ma haragomban mulatok : Hijában csak sok a mi sok !
Reggel óta lesem várom Gyöngyből fakadt virágszálom S virágszálom a kis leány Más ölébe került talán . . . .4
*
„F eri öcsém — szólt az öreg — Rósz hirt mondok igen neked : Sárga csikód elszabadult
M ost is szalad, úgy megvadult.46
74
,Vigye ördög , tartsa pokol ! Majd megtalálom valahol :
Hadd szaladjon , semmi gondom , —
75 Leteszi poharát legott És kitárja az ablakot, Egyet fíittyent s néz tétova S visszafordul B e t y á r lova.
Egy ugrással rajta terem ,ö rö k átok rád szerelem !‘
. Elrohan az éjszakába---S csendesség lesz a kocsmába . .
BÁRSONYOS LEVELŰ .
Bársonyos levelii Piros rózsafára Ezüst harmat csepent Hajnalhasad tára.
Selyemcsókkal jött a Tavasz szellőcskéje, Lágyan megérinté
S lepihent melléje.
77 Melyből legtöbb jutott A fülemilének.
78
E lközelgett, eljött Pirospünkösd napja, Rajt lebegett a nap’
Arany patyolatja.
Piros pillék jöttek Szivárvány ruhában
79
födve házról házra hordozzák, énekszó közben körültánczolják s fölemelvén megmutatják a kis virágos galambot nézőiknek s egy házzal odább sietnek.
80
S király kisasszonyból Lett a nap tündére...
S elmentek dalolva, Kiki a párjával : A dalok hangzatja,
A viola elhervadt;
De ott a g y é m á n t j a , M i ó t a e kis lányt A s z e r e l e m b á n t j a !
KIS KERTEMBEN
Kis kertemben jegenyefa , kivágom!
Tarka madár fészkelt rajta a nyáron, Tőle írtam galambomnak levelet : ,Küldj ön csak egy virágszálat, ha szeret
;
A g a s b o g a s diófára letettem , — Aranyos volt még az ég is felettem !
r
Agasbogas diófárul elvitte;
D e nem hozott virágszálat helyette.
Falu pacsirtája. 6
82
. . . . Barna lány jön : virág van a kosarán ! Jere vissza, tarka m adár, szaporán ! A világért sem bántom a jegenyét : Ide csaltad magát szivem örömét ! . . .
SZENT IVÁNYI T E M E T Ő B E N ____
Szent Iványi temetőben Én temettem legelsőben Nagy titkosan minapába’
Szomorufüz árnyékába.
Szomorufüz volt a b á n a t , Mely beárnyazta orczámat
S a halott — e g y g o n d o l a t o m Van okom rá, ha sira tom !...
6*
AZT G O N D O LN Á K ____
Azt gondolnák , pikós vagyok , Mivel a szemem úgy ragyog : Pikós ám a veszedelem ! Más ragyog ott — a szerelem.
A szerelem aranybogár, Vitte volna el a tatár ! Sugarat szór a szemembe , Sötét bánatot szivembe.
85
Ide talál télben , nyárban , Benn lakik a napsugárban , Benn á f á k z ö l d l e v e l é b e n De nem — — rózsám kebelében.
H e j, ha én kis madár volnék : Egy ily 1 e v é4 alá bújnék S a fa mellett elmentébe’
Bele ráznám a szivébe !
CSALÁDKÉPEK.
I.
Hányadán van szomszédasszony Mit motoráz a haraszton ? S merre tollászkodik Inczempincz kis lánya Ki a legénynek csak Kótyonfiittyöt hánya S macskát árult zsákban A régi világban —
87 Mert magával együtt (Csak ne is tagadja Édes szomszédasszony !) E r s z é n y b e n k e r e s t e A s z e r e l e m k i n c s é t S azért vetette meg Sokszor a szerencsét.
Minek aztán az lett vége :
8 8
*) Czuczorkázás egyik főbb mulatság vidékünkön a fonóházakban, s abból áll, liogy egy tojásdad nagyságú kendercsomag a tenyéren meggyuj- tatik, mely ha égés közben fölszáll, a babonás hit annak jeléül veszi, hogy a czuczorkázó gon
dolata be fog teljesedni.
89
90 Lágy selyemből Szerelemből :
Gyémántcsillag n őn e.
Siró gyémántpettyek
91 Kilencz mázsás karddal Leskelődik vártán.
S minden isten áldott Napon éhgyomorra Fekete városból
Kap egy leányt sorra . . . .
92
93
94 Mely a kályhán szundikolna
95
Neheztelne a madárra, Mely a ház falára szállna — S a lehulló falevélre, Mely rákapván a lágy szélre
96
97
98 Ragyognának a csillagok E kis aranypettyek.
S az alkony sok csillagával Elégedetten magával Megjönne a házigazda S futyszó mellett beballagna, Ráborulna szép nejére
99
Kik örömmel közelibe Röppentenek,
Ki ölére , ki nyakára Mint a madarak a fára*
S csókolgatván össze vissza, Nem is lenne vége-hossza Az öröm nek, vigadásnak,
Szelid g a l a m b n e v e t é s n e k , Szerelmetes d a d o g á s n a k ...
Lássa, édes szomszédasszony, Ez az a r a n y b á n y a !
100
A virágos fának M eg van a galambja , A c s a l á d ö r ö m n e k S a j á t é d e s g o n d j a !
§
Édes cziczám , Kis tubiczám !
C s ü c s ü l j ide mellém.
E lombos fa árnyékára Nem hat el a nap sugára.
Tavasznapfény Arany ragyogása : Égben nyílott Virágok hullása.
102
103
Madarakat :
Kertek alatt, árokháton Ül a ,,p aj t i u, sipot csinál, S királyilag érzi magát
105
A nap meleg sugárinál.
Nojszen ha most összecsúsznak S egy ideig c s i c s e r e g n e k : T u dom , jaj lesz a tóparton Azután a ludseregnek.
M íg utánok néz az „a n y j o k“ megszólitásokat gyakran használják , kivált a nők, apró fiuk’ irányában.
106
Döngicsél a kis sövényen :
Senki sem jön . . . . s a két korhely Megint szabad kedvenkényen...
*
107
P IL L A N T Á S ID ____
Pillantásid ügy nevetnek Beillenél kikeletnek, Ajkad kettérepedt bimbó , Csókom rajta a pillangó.
H a ja , haja, kis angyalom ! A te orczád virághalom, Arany felhő sir felette Kényeivel behintette.
109 A szerelem a szerelem Aranypárás felhőt terem : M egvert engem az esője S nem szabadulhatok tőle !
l i t ?
i
^ I S P I L Á N G ____
Ispiláng, ispiláng, Ispilángi rózsa ! À szived galambom, Szivemnek adósa —
Rózsa voln ék , piros volnék Magam is;
De miattad elhervadok Te hamis.
111
Selyempendel derekadon S kényes picziny kis lábadon Kék k a r a z s i a *)
Zöld selyem rostra . . . . Szederszemü piros gyöngyöm Fordulj ide jobbra!
Azt fogadtad, hogy szeretsz , S elszaladsz előlem ,
Másra kacsint a szemed:
Jaj mi lesz belőlem ? . . . . Szél fújja pántlikádat, Harmat lepi bokrétádat —
S Z Ü L Ő F Ö L D E M ____
Szülőföldem levegője b u b á n a t ! Felölellek lelkemre, ha nem bánod, Fürödjön meg benned minden gondolat, Mely a lélek gyökeréből felfakad.
Napsugáros rónaságnak ölében
Harmat ég egy barna kis lány szemében, Gondolatim gyöngye e kis lány maga Es a harmat b á n a t o mn a k csillaga.
113
E csillagban fürdik lelkem maga is : Bele vitte a szerelem oda is
S a szerelem iczin-picziny tündére Arany álmot borított a szemére . . .
Falu pacsirtája. 8
ALKONYUL A P U S Z T A ____
Alkonyul a puszta végtelen határa Piros pillangókká vált a nap sugára Rengő cseppekben hull az esthajnal vére A csillámló tóra a lápok szemére.
Lassanként születik a köd gombolagja Fonalának szálát a sötét éj fogja : Növekszik növekszik , míglen utoljára Szemfedőként borul a táj homlokéra.
115 Dalolgat egy kis lány szomorúságában Dalában — úgy tetszik — mintha lelke
,Tulipános ágyban, rózsapárnán hálok, Hej rózsapárna a betyárt megilleti
Az ágyát harmatos liliomkéz veti.‘
8*
116
„Mondhatom a nóta körömre van szedve!46 Biczczent a kocsmáros s kigyula d a kedve — A kocsmáros vigad ; de szép barna lánya
117 ,„Boldogtalan lettem, s nincsen a ki szánna, Hej pedig a kis lány s i r v a n é z u t á n
-n a
PIROS AZ É G ...
Piros az ég kelet felül Fáj a szivem k ivü l, belül — Fáj a szivem te éretted Hej mióta rabbá tetted.
Jaj Istenem , jaj istenem ! Csiklandik a jobbik szemem , Hej pedig ez kényes dolog :
Tudom T megint érted sirok.
119
Esik eső szép csendesen . . Érted sirok keservesen : Leteszem a furulyámat, Ügy sem hallod a nótámat.
Ki ballagok éjszakára Édes apám tanyájára, S várlak az éj csillagzatán Hajnal előtt, hajnal után <
HUGOMASSZONY
Hugomasszony, jaj be csinos ! A pendele b é c s i p i r o s , Pendelén a rövid derék Oly karikás, mint a kerék.
Holdvilág a fejk ötője, Sziporkát hány a czipője , S mint a pille lebeg rajta A z a k e n d e r m a g o s t a r k a .
121
Bántja talán a szerelem ? Kanyarintson egyet velem ! Ha magával tánczra k elek , M ajd meglátja, ki a gyerek ?
Rajtam kitenni nem hagyok , K e m e n e s i gyerek vagyok ! Nem ám csak amolyan izé . . . Ú gy nézzen a szemem közé !
m
M EGY A KOSÁR * ) ...
Megy a kosár, megy a kosár : Ugyan mi van benne ?
Arany alma, arany pohár , Piros galamb , hajnalsugár !
Megy a kosár , megy a kosár ! Vájjon merre s meddig?
Tündérlábacskák nyomába’ , A szerelem udvarába.
*) Egyik lég megszokottabb játéka a népnek.
123
PEJ PA R IPÁ M ___
Pej paripám a kis r á r ó Igen igen tüzesjáró : Ha kedve jön s neki ered M ég e l is h a g y j a a szelet.
Kiarany lőtt a napsugár:
Hullámzik a róna határ , Ezüst ködben úsznak a fák, G őzölög a m a r c z a l i l á p.
125 Elveszett a rézkarikám S letörött a toliam hegye ;
126
Szakasztok ott a tollából, H ogy ha nem ád jó szántából, S tudom a kis rózsám nyomba’
Bele tűzi kalapomba.
SZEMETELT AZ ŐSZI ESŐ .
S z e m e t e l t az őszi eső ; De a nép a mezőn maradt — Galambok a f a t e t e j é n S én rózsámmal a f a a l a t t . . Ó sem szólott, én sem szóltam De gondoltunk m élyet, szépet Hallgattuk a levélzörgést, S fölöttünk a szárnyas népet . .
128
Egyszerre f e l h ő e l e j b e Megszólaltak a harangok — S oly igen fájt szivünknek, hogy E l r ö p p e n t e k a g a l a m b o k
ICZIN-PICZINY KIS LÁNY . .
Iczin-picziny kis lány, Gyere édes szépem ! Nem vagy te sem ingem Sem gallérom nékem.
Mégis úgy szeretlek, Nem találom h elyed, Órák számra is el- Beszélgetnék veled.
JFalupacsirtája.
130
SZŐKE G A L A M B ____
Szőke galamb turbékol a kert alatt Oda szállott a lelkem i s , ott maradt : Szőke galamb repülj felém , ha szabad Szerelemmel, virágokkal
Hintem meg az utadat.
Hiv ölemre , kebelemre fogadlak , Tarka selyemkendőmmel betakarlak S hogy a lehelet se érje arczádat Csak egyetlen egy kis csókkal Aranyozom meg szádat.
9*
132
Szerelem lesz keblemen a vánkosod , Szemeidet rózsaharmatban mosod S álmodni fog tündérálmat kebeled Gyönyörűn ragyogót, mint a Napsugáros kikelet ! . . . .
Féligmeddig biz este van : Harangoznak a faluban — Megállóit a kaszássereg : Imádkozik két jó öreg.
Az egyikét hideg le li, Fogait is összeveri —
Úgy rázza, csak rígy csikorog , Mégis újra megy a dolog.
FÉLIGM EDDIG___
134
,Ugyan menjünk haza, sógor , Tán meghasznál egy kis ó b o r?4 De a beteg nem is felel ;
Újra suhint és újra szel.
„Apám uram ! kérem kendet : Hagyjuk abba ezt a rendet!
Sietnem kell haza nagyon : Szeretőm halálán vagyon.“
„,D e már az más , fiam , . . .gyere !‘u Egy pillantást cserélt vele
S vállára vetve a kaszát,
H a z a f e l é v e t t e m a g á t . . .
EST BORONG . .
Est borong a Megfáradt világon ; Sir a szellő
A reszkető ágon.
Gyengén piheg A virágok m elle, Lágy fűszálon E l a l u d t a p i l l e
136 Tündér sirbolt lenne, S a szerelem,
Szép szemed galambom Gyémántharmat
137 Piros rózsalombon.
Lombod egy kis Madár látogatja E kis m a d á
r---L e l k e m g o n d o l a t j * a.
Akarnád csak, S lenne örömélet : E kis madár Itt maradna véled ; S hű szerelmed Virágos fájára Fészket rakna Hajnalhasadtára !
CSAK EGY AZ ÉN ’ SÜRGYE . . .
Csak egy az én ’ sürgye-szárom . . . Van szeretőm kettő három , Ha a kedvem neki derül M ég talán majd több is kerül.
Szép a harmat a rózsatőn : Kapsz-e kis lány a szeretőn ? U gy-e hogy kapsz ? azért mondom Majd te reád is lesz gondom !
139
M é z e s m á z o s a beszéded Dehogy engedlek én téged : Csak azután csalfa*ne lé g y , Csípje meg orczádat a légy !
CSORDAHAJTÓN ______
Csordahajtón kis pacsirta fütyörész, Nincs erdő, nincs bok or, akar merre néz Bokor : a nap , erdő itt: a levegő ! Jó kedvében ezek között lebeg ő.
De most nincsen szegénykének jó kedve, Üti porban kesereg elfeledve . . . .
Repülj id e , hozd ide kis kebeled : Úgyis egyforma sorsom van te veled !
141
Tudom te is szeretődet siratod, Hogy megjöjjön alig várod a napot:
Sirj hát együtt, kis énekes, én velem — L á tod , látod : mily nagy baj a szerelem ! ?
HAJ NO F A K Ó M ____
Haj no fakóm ! ne fordulj a tarlóra : Betekintsünk galambomhoz egy szóra — Az én lelkem gondolata napsugár : A legeslegszebb virághoz ide jár.
Szőke v irá g , ölelem a lelkedet, Süsd le hamar sötét csillagszemedet !
Mert ha még csak egy sugara rám ragyog M ég ebben a pillanatban meghalok.
143
Menjünk fakóm , hagyjuk itt ezt a helyet, Veszedelmes ez az utczaszegelet :
Egész tüzes tengerré lett kebelem — Verjen beléd a förgeteg s z e r e l e m !
MAGYAR M EN TE___
Magyar mente az alkony é g , Az úristen vart a :
Táméntalan aranygombok A csillagok rajta.
Rátüzte a fejér holdat Fényes bokrétának, Úgy keríté nyakába egy Kedves betyárjának.
145
146
JA J ISTENEM
Jaj istenem , be megestem ! Szőke galambot kerestem S barna h o lló , a bubánat Árnyékolta be orczámat./
Piros fonál arany tő b e n ...
Az én szivem veszendőben ; K ú t b a e s t e m * ) száz ölnyire Várakozom valakire.
*) Szerelmes lettem.
10*
148 Kisoliajtok a kertszerre : Édes babám , gyere erre ! Huzz k ijö v ő vasárnapra, Ha t ü s k é r e , La p á z s i t r a
Ez a kis lány, hamis kis lány : Csíp a szem e, mint a csalán — ö v é lett a szivem fele ,
S bubánatot vetett bele.
Hányszor fogadtam meg immár Odébb szállók , mint a madár ! De mihelyest újra látom : Elfeledem fogadásom!
L E C SÖ P P E N T ____
Lecsöppent a hajnal vére Szőke leány kebelére.
S épen midőn kértem tőle Piros rózsa lett belőle.
Tartsa meg a piros rózsát A szerelem takaróját : Piros rózsa tövist terem , Bubánatot a szerelem !
CSENDES É JJE L É N ____
Csendes éjjelén a holdvilágos tájnak Zöld mezőben hangos pitypalattyok járnak;
Künnmaradt a nyáj; de néma a kolompja — Üresen lobicskul a révészek kompja.
Beszél a természet a part’ füzesében Egy kis furulyának bágyadt énekében ; D e hamar elhallgat tündéri beszéde : L ó d o b o g á s h a l l i k a távol ködébe’ !
151
Közelebb közelebb jön a zaj . . . . s végtére Három lovas ér a magas part szélére S hol legnagyobb a viz, legmélyebb az árok:
K e r e s z t ü l s z ö k t e t n e k a s z i l a j b e t y á r o k . . . .
M ÁKSZEM PIROS BOGÁR .
Mákszem piros bogár A szerelem gondja : Hova ta rt, merre jár ? Senkinek sem mondja.
Z ize re g , keresgél K e r e k e r d ő s z é le n , S talál harmatcsepet Liliom-levélen.
153 Mind ezekből fonja.
Bele fonja a szép Szivárványszálakat A hold ragyogását, A napsugarakat.
154
155 S a legeslegszebbnek Befészkel szivébe, Mint a hajnalcsillag A tündérmesébe...
H A NEM SZÓLNÁNAK . . .
Ha nem szólnának ellene Házasodnom is kellene, Édes anyám ! a fonóba Elmehetne c s o s z o g ó b a *)
Vigye oda izenetem’ :
Szőke piros lány kell nekem ! Szép legy en , mint a kaláris,
Szőke piros lány kell nekem ! Szép legy en , mint a kaláris,