Szmodits Zoltán még magányosabban halt meg, mint Juhász Gyula. S bár, m i n t írtam, még sok mindent érdemes lesz róla m e g t u d n u n k , a J u h á s z - é l e t m ű ismerői számára a lépésről lépésre előkerült adalékok mozaikjaiból bizonyára elégséges k é p kerekedett ki róla. Bevezetőül idéztem az Orbán lelkét keretező m o t í v u m o t : J u h á s z - nak versben, prózában kedvelt szállóigéje volt ez a Hippokratésztől származó, S e - neca megfogalmazásából ismert m o n d á s : Ars longa, vita brevis. Vigasza az élet m o s - tohasága ellen. A kisregény közepe t á j á n is ezt a d j a m ű v e legkedvesebb f ő a l a k j á n a k , Szimáknak szájába:
— Múlik az élet, örök a művészeti — sóhajtotta minden meggyőződés nélkül Szimák Zoltán, és az égre nézett, amelyen éppen akkor gyúltak ki az első csillagok.
72
