Általános időszaki erdőgazdasági összeírás időszerűsége és lehetőségei

MEZÖGAZDASÁG

Általános időszaki erdőgazdasági összeírás időszerűsége és

' lehetőségei.

Laetualité et les possibilite's, en Hongrie, dlengaűtes ge'ne'rales périodigues sur les exploi—

tations forestiéres.

Résumé. Il y a longtemps auton insiste ehez nous sur la nécessité de faire une cnauéte générale .sur les exploitations forestieres. Liide'e siest mise au premier plan depuis l'application de la nouvelle loí _íorestiére, la loi IV de 1935, gui créait plusieurs .nouvelles catégories, de Ile'tat desguelles on ne pour-

rait se rendre compte (]ue par une enauéte géné-

rale.

Llenguéte est nécessaire pour cette raison aussi gue la superfzcíe íorestiére ayant triple' par suite de l'agrandissement du territoire national, la politiaue sylvicole a besoin de connaítre liétat des foréts des regions recouvrées, foréts fort mal- traite'es par les Etats successeurs gui, procédant a des coupes irraísonnables, avaient bouleverse' liégui—

libre forestíer du bassin des Carpathes.

A liheure actuelle, on projette pour 1942 une enguéte générale sur les foréts.

Cette enguéte aurait pour objet l'e'tendue et le sol des foréts; lieffectií des arbres, par especes; les _foréts mixtes (age, densité, proportions et modes a'e me'langes); les principes d'exploitation (mode dlex—

ploitation, re'volutions, etc.),- lloutillage des exploi—

tations iorestie'res; la production (exploitation prin- cipale, pre'alable, secondaire), suivant les produits et les profits; le personnel iorestier, y compris les ouvriers; les besoins en main dloeuvre; le nombre des heures de travail effeetuées; les charges (char- ges sociales, charges patronales, etc.).

La Hongrie de Trianon avait (les exploitations .sylvicoles pcu considérables, situe'es en plaine et aux con/tnx de montagnes. (Pest pourguoi on ni!]

avaít pas besoin diemploye's forestiers possédant une instruction technigue du degré moyen, de sorte gue nous n'avons, comme personnel sylvicole, gue des _ingéníeurs forestiers 'et des gardes forestíers.

Pour re'pondre a une partie des guestions de l'enguéte projete'e, 'et surtout a celles concernant le svl et lie/fectif des arbres, il faudra des connais—

sanees spécialesi Mais dans le personnel forestier de I'Etat, seals les inge'nieurs forestiers possedent xde telles connaissances.

De nos foréts, environ 16% appartiennent au fisc et 33% sont con/tés ;; la gestion de l'Etat;

ainsi donc, pour 49% des foréts, les réponses ;;

Penguéte pourront étre faites par les ingenieurs

forestiers de IlEtaL Il y a encore 31% de for-éle pour lesguelles la besogne pourra également étre faite par les techniciens y employe's (26% de foréts de domaines, gérées par des ingénieurs [orestiers, et 5% d*autres exploitations sylvicoles ayant, diaprés la Ioi IV de 1935, des conseillers technigues pris parmi des ingénieurs forestiers diplómés).

Pour les autres loréts, représentant 2095, et gui sont en général si petites gifon nly a jamais fait de plan dlexrploitation, lienguéte devra enregis- trer sar place I'eifectií des arbres Or, cette besogne ne pourrait pas étre faite par les 400 inge'nieurs forestiers de l'Etat, surchargés de travail du fait de liagrandissement du territoire.

Voila pourguoi nous proposvns gulon [asse

aussi appel aux autres ingéníeurs iorestiers (em—

ploye's par des domaines ou exercant une profes-_

Sion libérale), y compris les relraite's. Ces personnes (gui sont 600), pourraient étre employe'es á Fen- guéte comme commissaires, en vertu de la loi sur la De'/ense nationale; il faudrait gue chacune en ait un seetear pour y enregistrer, contre une cer- taine re'tribation, les exploitations íorestiéres gui nlont pas (Pingénieur forestier.

L'engaéte devrait porter, pour llétendue et le sol, ainsi gue pour Peiiectíf et llétat des arbres, sur toutes les ioréts, et pour les autres guestions, sur

toutes les exploitations forestíéres. Les unite's prises pour base devraient étre identigues aux unités syloicoles. ll iaua'rait considérer comme exploita—

tion forestiére cliague íorét gérée dlaprés un plan diexploitation, et clrague propriéte' oil la sylvieul—

ture prédomine. Il faudruit aussi se rendre compte des ioréts non exploite'es et des exploitations (ugri—

coles etc.) auxguelles elles appartiennent.

Les enguéteurs auraient, comme sources dünior- mations, les plans diexploitation forestiere approa—

vés par les autorités. La oil il n'y a pas de tels plans, ils devraient consulter les autorisations accor- dées pour couper des arbres, on a de'/aut diautori- sations de cette sorte, les enguétes faites en vue du Registre forestier. Sur llétat des ioréts, ils se renseigneront sur place.

La direction et le contrőle de Penguéte devraient étre eoniie's aux services forestiers des

5. szám

frais degrés et á la Statisligue de l'Elat; !e dépout'l—

lement des chiffres, a une administration centi-ale.

En fixant la date de Penguéte, il conviendru de tenir compte des changements saísonniers sí importants dans la sylviculture. Dlaprés la pré- sente étude, elle devrait étre faite le Ier juillet, date séparant deux années sylvicoles.

*

Az 1936-ban Budapesten megtartott ll.

nemzetközi erdőgazdasági kongresszuson szót emeltem az általános időszaki erdő- gazdasági összeírás fontossága mellett?)

Kifejtettem, hogy ez a felvétel az erdő—

gazdaságok ingó és ingatlan vagyonának s üzem-ének, valamint az erdőnek, mint nem- zeti vagyonnak s közszükségleti cikkeket termelő tőkének megismerésére nélkülözhe- tetlen. Kiterjeszkedik az erdőgazdaságok te- rületére, talaj— és faállományviszonyaira, gazdasági alapelveire és berendezésére, üzemi felszerelésére és munkálataira, szük—

ségleteire, termelésére, termékeire és haszon—

vételeire. személyzeti és munkásviszo—

nyaira, munkaerőszükségletére, szociális, kegyúri és egyéb terheire, egyszóval min- denre, ami az erdőgazdaság lényegét és éle- .tét teszi.

Teljességével és az erdőgazdaságok ösz- szes számottevő ismérvére és életmegnyil—

vánulására kiterjedő alaptulajdonságánál fogva minden további erdészeti statisztiká- nak biztos alapját s egyben kiindulópontját adja meg, amelyre a gyakoribb, vagy ál—

landó észlelést kívánó erdészeti jelenségek (fatermelés, erdőkárok stb.) folyamatos megfigyelésekor nyugodt biztonsággal épí—

teni lehet. Az erdőgazdaságnak egy adott időpontban olyan keresztmetszetét adja meg, mint a népszámlálás a nemzeti társa—

dalomét s éppen úgy, mint amaz, ez sem helyettesíthető semmiféle más statisztikai megoldással.

Erdészeti statisztikánk mindezideig a folyamatos nyilvántartás rendszerén épült fel. Ennek jellemző alakja a legfontosabb erdészeti nyilvántartás: az erdők törzs- könyve. Első felfektetése a tényleges bely- színi állapottal nagyjából azonosított

töldadókataszteri adatok alapján az 1880—as években történt s azóta keresztűl vezetik rajta a hatósági rendelkezésen ala-

1) Földváry L. dr.: ,,Általános időszaki erdő- gazdaságstatisztikai felvétel." Megj. a Kongresszusi Kiadványok II. kötet 120—128. oldalakon.

_ 302 —, x941__

puló, avagy egyébként beállott s a hatóság

tudomására jutott erdőterületváltozás'okat 's ezeket külön naplószerűen is elkönyvelve, a naplónak időközi (évvégi) lezárásával ál—

lapítják meg az időről-időre változó erdő"

területállományt.

Ez a nyilvántartás —— nem kell külön kiemelnem —— terhelt minden folyamatos nyilvántartás hátrányaival. Jósága attól függ, hogy milyen rugalmasan, mennyire szorosan idomul az élet változásaihoz, Nyu—

godt fejlődés idején, ha a kellő közigazga—

tási szakszemélyzet is rendelkezésre áll, még megfelelő lehet. De nyomban messze lemarad a megállás nélkül tovarohanó élet- től, amikor nehezebb idők jönnek, amikor a közigazgatási tennivalók tartamos, vagv esetleg csak időleges megsokszorozódása el—

vonja a munkaerőt nyugodt kerékvágásban gördülő rendes munkájától s kizökkenti megszokott egyenletes bedolgozottságából, Egyszeri zökkenő —— a hatóság éberségében féléves, egyéves szünet -— elegendő ahhoz, hogy a nyilvántartás az élettől messze s oly mértékben lemaradjon, hogy javítással, fol- tozgatással, vagyis anélkül, hogy egészen új—

ból össze ne állítsák, helyrehozható többé ne legyen.

Olyan ez, mint a népmozgalmi statisz- tika segitségével kiszámított népesség két népszámlálás között: bizonyos támpontot jelent, de többet aztán semmiesetre sem. De míg az évről-évre így kiszámított népesség legfeljebb kilenc egymást követő esztendő lélekszámadatának többé-kevésbbé megköze—

lítésére nyujt lehetőséget s e kilenc év előtt és után egy-egy népszámlálás szilárd és biz- tos záróköve rögzíti a valóság hullámzó nép—

terepéhez, nem engedvén attól messze eltá—

volodni, addig erdőterületadatunk immár közel 60 év óta ilyen kiszámított terület csupán.

Az 1885-ben először és utoljára országo- san egyszerre megállapított, tehát valóban az időszaki összeírás, az álló statisztikai fel- vétel biztonságos jellegével felvértezett törzs- könyvi erdőterületadatokat azóta évről—évre és évtizedről—évtizedre mind mostanig ki—

számított adatok követték: az idő múlásával s a kiinduló adattól távolodás során mind több hibaforrással terhelten s mind bizony—

talanabb, elágazó, ködbevesző utakon. Pe—

dig a változások szoros nyomonkövetésére itt korántsem állt annyi támpont rendelke—

zésre, mint amennyit az időközi népesség kiszámíthatására a demográfiai adatok jelen—

5. szám

tenek. Az 1879 : XXXI. t.—c., a törvény- tárunkban több mint ötven évig élő jogként helyet foglalt liberális erdőtörvény a ,,nem feltétlen erdőtalajon álló erdőkH fenntartá—

sára semmiféle kötelezettséget sem írt elő.

ezeket szabadon lehetett másnemű műve- lésre átalakítani s az átalakítás megtörténtét be sem kellett jelenteni. Mint ilyenekre, a nem feltétlen erdőtala jon álló erdőkre az er—

dészeti közigazgatás figyelme 1918-ig nem terjedt ki, az azokban beállott területváltozá- sokat nem kísérték figyelemmel, erdő vol—

tuk megszüntetését nem vették számba s a törzskönyveken sem vezették át. A törzs- könyv s az élet útjai szétváltak, a valóság- ban kevesebb volt az erdő, mint amennyit a könyv mutatott.

Engedély nélküli erdőirtás, művelési ág változtatás 1918 óta tilos (6201/1918. M. E.

sz. r.). Ez a rendelkezés a törzskönyvi nyil—

vántartás számára új, biztos alapot terem—

tett s ha nyomban utána, vagy azóta bármi—

kor is megállapították volna egy lerögzített időpontban az erdők kiterjedését, akkor: e felvétel után, eltekintve az önkéntes s be nem jelentett erdőtelepítésekből eredő kisebb hibaforrástól, _ az évről-évre kiszámított erdőterületadat már valóban nagyobb s el—

fogadhatóbb pontossággal mutatná erdeink kiterjedését. Az úgynevezett törzskönyvi azonosításokkal kísérlet is történt arra, hogy ennek a követelménynek megfeleljenek, saj- nos, statisztikailag nem célravezető mód—

szerrel. Pénzügyi nehézségek és személyzet—

hiány miatt nem egyszerre folytatták le or- szágosan, hanem fokozatosan és alkalom- szerűen, községről—községre. E munkálat közel két évtized óta tart s máig sem feje—

ződött be. Azt a követelményt, hogy egy meghatározott időpontban megismerjük er—

deink kiterjedését, ez a módszer nem elégí—

tette ki s ez az egyik fontos oka annak, hogy az általános erdőösszeírás tovább már nem várathat magára.

1935—ben az erdőkre és az erdőgazdasá—

gok minden vonatkozására kiterjedő erdő- törvény lépett hatályba. (1935 :IV. t.-c.) Ez a törvényaz erdővel kapcsolatos új fogal—

maknak, minősítéseknek és megkötéseknek egész sorozatát teremtette meg s mindmáig teljes tájékozatlanságban vagyunk afelől, hogy ezek a fogalmak, minősítések s meg—

kötések külön—külön az erdőknek mekkora hányadára terjednek ki és a valóság tala—

jába átültetve mit is jelentenek? Ennek a megállapíthatása ma, amikor a'törvény ha- tályba lépte után immár a hetedik évet ró—_

-——303—

1941

juk, sürgősebb, fontosabb s elodázhatatla- nabb, mint valaha s ez a második oka an—

nak, hogy egy erdőgazdaságstatisztikai fel—

vételre inkább ma, mint holnap: szükségünk van.

De erdőgazdaságpolitikánk, különösen az ezt gyakorlatilag alkalmazó földmívelési kormányzatunk nemcsak erdőterületi vonat- kozásban, hanem minden más tekintetben is érzékenyen érezte és hiányolta eddig egy át- fogó erdőgazdaságstatisztika hiányát. Ki- Váltképen az erdők faállományviszonyainak ismerete elengedhetetlenül szükséges egy új—

szerű s haladott értelemben vett erdőgazda—

ságpolitika folytatásához. Ebben a vonatko- zásban ezidőszerint az erdők törzskönyvé—

ből rendelkezünk bizonyos fafajmegoszlásra vonatkozó adatokkal, de ezek nem kellőkép részletezők. A fafajokat három összevont osztályba foglalva: tölgyerdők, egyéb lomb—

erdők, fenyvesek csoportja, —— különítik el, ezen belül azonban az egyes állományt al—

kotó fafajok térfoglalása becslésszerű ada—

toktól eltekintve külön-külön nem ismeretes, de ismeretlen a fafajok elegyes, avagy ele- gyetlen volta, a különféle elegyek gyakori- sága, a sarj—, vagy száleredet, a sűrűségi viszonyok s mindezeken felül, mint legfon—

tosabb tényezők: a faállománnyal nem borí- tott erdőterületek kiterjedése és a korosztá—

lyok alakulása.

Mindezek nélkül nem ismerjük erdősé- geinkben invesztált tőkének legfontosabb té—

nyezőjét, a faállománytőkét, azaz a fakész- letet, a tényleges és a szabályos fakész—

let közötti különbséget, tehát a hiányt, de nem ismerjük az évi fatermést, vagyis a növedéket sem és enélkül teljes bi—

zonytalanságban vagyunk afelől, hogy" az engedélyezett fahasználatok az évi fatermés—

sel arányban vannak—e, tehát, hogy a fa—

használatokkal csak a termést használjuk—e fel, illetve az erdők túltermelt állapotában l'akészlethelyreállítás ee'lzatából igen helye- sen ezt sem használjuk ki teljesen, avagy már a tőkéhez is hozzányúlunk és jövő köz—

gazdasági egyensúlyunkat ebben a vonatko-.

zásban súlyosan veszélyeztetve a termelő tőkét semmisítjük—e fokozatosan meg?

Látnivaló, hogy a fahasználatok engedélye—

zésében megfelelő mértéknek felállítása csak ezeknek a tényezőknek teljes ismeretében le- hetséges. Ez a harmadik 5 pedig önmagá—

ban is döntő jelentőségű érv az erdőgazda- sági összeírás sürgős szükségessége mellett.

Pedig vannak még más és nem kevésbbé fontos szempontok 'is, amelyek e felvétel

5. szám

lehető azonnali megvalósítása mellett szóla-

nak. .

Az utódállamok —- különösen a románok

—— által merész fakitermelések formájában folytatott s már a rablógazdálkodás fogal—

mát érintő erdőgazdálkodás olyan helyzetet teremtett a visszacsatolt területeken, amely valósággal összekuszálta az erdőgazdálkodás egyensúlyi helyzetét és amely a régi bizony—

talanságokhoz olyan újabb ismeretlen ténye—

zőt sorakoztatott, hogy a mai adott helyzet gyökeres statisztikai felderítése nélkül alkal—

mazott erdőgazdaságpolitikánkat teljes bi—

zonytalanságban lennének kénytelenek az arra rendelt fórumok művelni, illetve irá- nvítani.

De maga a tudomány igényeinek kielé- gítése sem várathat már tovább magára s Szent hitem szerint a már felsorolt jelen- ségek statisztikai kimunkálása, kapcsolatban erdőgazdaságaink s általában erdőségeink számos más felettébb fontos s máig meg nem világított viszonyainak (alkalmazott üzem- mód, vágásforduló, vágásmód, a felújítások módja, üzemi felszerelések, épületek, eszkö- zök és berendezések, személyzet, az erdő—

gazdaságban felhasznált munka mennyisége, kegyúri és egyéb terhek, az erdőgazdaság keretei között űzött ipar adatai stb.) ugyanakkor történő felvételével korszak—

alkotóan megtermékenyítő hatással lenne a magyar erdészeti tudományosság és szak—

irodalom fejlődésére és jövő alakulására.

Hogy mindezekről sincs egyelőre ké- pünk, annak eredendő oka az is, hogy nap- jainkig nem folytattak le nálunk általános erdőgazdasági összeírást. A környező orszá—

gokban pedig már mindenütt volt ilyen fel- vétel s például Németország annyira előre—

haladott ezen a téren, hogy 60 év óta immár hét ízben bonyolította le nagyvonalúnál—

nagyvőnalúbb felvételeit.

Ne mulasszuk el azonban, hogy az érem- nek másik oldalát is meg ne vizsgáljuk. A felvétel szükségessége a leírtakból á'm kris- tálytisztán állhat már előttünk, de kérdés, hogy a szükségességtől a lehetőség mennyire van s hogy a felvételtől megvalósíthatóság szempontjából mit remélhetünk? Mert hasz—

talan lenne minden legjobb igyekezet és még maga a megtett kísérlet is, ha a kitűzött fel-

adat az erőt meghaladná és hogyha biztos siker nem kecs'egtetne, a felvétel nyomán.

Már az elmondottakból is kiviláglik, hogy az összeírás kérdőpontjainak legfontosabb jai az erdők talaj- és faállományviszonyait

— 304 __

, 1941..,_, ,

fogják tudakolni. Minősítés termőhelyi osz;

tályok szerint, a faállomány sűrűségi vi—

szonyszámok megállapítása, a fafajok kiter—

jedésének lehető pontos felderítése, kapcso—

latban az elegyíilési mód és az elegyarány jelzőszámok kimutatásával állanak ebben a vonatkozásban az élen. Maga ez: a felsoro—

lás élénken szemlélteti a felvétel legnagyobb nehézségeit s mindjárt magyar—ásatot nyujt arra is, hogy miért halasztódott ez a mun—

kálat nálunk— mindmáig el? Feliből—harma—

dából lefolytatott, a szakszerűségnek és pon- tosságnak még látszatával Sem'rendelkező eljárást szaktudományosságunk komolysá—

gában és lelkiismeretességében s délkelet—- európai vezetőszerepünknek is tudatában nem engedhetett meg magának. Viszont mindennek meggondolása után azt az egye- dül célravezető módeZert, hogy a felsorolt jelenségeket minden erdőre nézve az ezek—

nek a fogalmaknak teljes ismeretével felké—

szült szakember állapítsa meg, a szakembe- rek szükséges létszáma nélkül volt lehetet—

lenség megtervezni a multban. Szakhierar—

ehiánk középfokú képzettségű szakembert az akkori szükségletnek megfelelően nem ismert, az ennek kifejlesztése terén volt átmeneti kísérlet szót alig érdemel. így ép"

pen az a szakember—gárda hiányzik, amely Németországban ezeknek a felvételeknek legfőbb támasza és letéteményese volt min—

denkor.

A jövőre nézve az 1935 : lV. be.—kel át—

formált alerdészképzö szakiskolák és a tőr—

vényben kimondott alerdésZ—tartási kötele—

zettség előnyös változást hozhatnak ebben a vonatkozásban, különösen, ha az alerdé—

szeknek olyan létszámát fogják iskoláink évről—évre életútra bocsátani, hogy megtölt- hetik derekasan képzett s lelkes szakszere- letre nevelt seregiikkel az erdészeti szolgálat minden kisebbigényű őrhelyét.

Ma csak a tudás felső és alsó határán van szakemberünk: az erdőmérnök és az erdőőr. Az utóbbi nagy tömegben ugyan, de a felvételhez szükséges előképzettség nélkül, az előbbi viszont oly kisded gárdában sora- kozik elő s az erdőgazdaságok oly nagy há—

nyadának éléről hiányzik még biztos irá—

nyitást nyujtó keze, hogy az állami erdő—

mérnöki kar kis létszámának is tudatában a felvétel szakszerű lefolytatása ilyen ala- pokon miként a multban nem volt, úgy ezután sem lesz biztosítható. Adott helyze—

tünkben a felvétel eredményessége érdeké—

ben számításba kell vennünk és elő kell irá-

5. szám -—— 305 — ₁₉₄₁

nyoznunk erdőmérnökeink és erdőbirtoko—

saink részéről olyan személyes áldozatot,

amely az er-dőmérnökök oldalán tevőleges, az erdőbirtokosokén szenvedőleges közremű—

ködés formájában közszolgálatot vesz igénybe a nem közszolgálatban állóktól is.

Mielőtt alonban ennek lehetőségeit ismer—

tetnénk, a fokozatos kirekeszt—és módszerével meg kell állapítanunk a felvételnek minden olyan ágazatát és munkaterületét, ahol rend- kívüli eszközök igénybevétele nélkül is teljes eredmény várható. A korlátolt forgalmú

erdőket közel l()0%—ban okl. erdőmérnök

irányításával rendszeres erdőgazdasági üzemterv szerint kezelték már az 1879:

XXXI. t.—c. értelmében is. Ezeknek az er—

dőknek kisebbjei, amelyek saját erdőmér—

nök alkalmaztatását csekély jövedelmezősé—

gük miatt nem bírták volna el, az 1898:

XIX. "t.—c. értelmében állami kezelés alatt.

állottak. E két törvényes rendelkezés alkal- mazásának terjedelme sohasem volt le- kicsinvlendő. Gondoljuk meg csak azt, hogy a rendszeres terv szerinti kezelésre kötele- zett erdők 1914-ben a l—l'orvát-Szlavonország nélkül számított integer Magyarország ösz—

szes erdeinek 64'1%—át tették ki. Ebből a

szám szerint véve 8,224.00() kat. hold rend- szeres kezelésre kötelezett összes erdőterület- ből 1,975.200 kat. hold, az összes erdőknek 1.5'4%—a kincstári, 3,612.600 kat. hold, az összesnek 28'2%—a állami kezelésbe vett,

2,636.2OO kat. hold, az össz—esb-ől 2()-5% pe- dig önállóan alkalmazott erdőmérnök által

kezelt erdőterület volt.

Ugyanezek a számadatok a mai Magyar—

ország területére a biztosan ismert kincstári erdőterület kivételével csak bizonyos át—

hidaló becslés közbeiktatász'ival állapíthatók meg. Eszerint erdeinknek terület szerint száa mitva ma mintegy 16% -át teszik a kincstári, 33%—át az állami kezelésbe vett s 26%-át

pedig a saját uradalmi erdőtiszt által kezelt korlátolt forgalmú erdők. Ezekhez járul azonban az 1935 : lV. t.—c. által minden 500 kat. holdnál nagyobb magánerdőre is ki- mondott kötelezettség alapján azoknak a szuabadrenrdelkezésű erdőknek területe, ame—

lyeket már az új törvényes rendelkezés alap- ján alkalmazott erdőmérnök, vagy erdő- mérnök-szaktanácsadó kezel. mert a statisz-

tikai adatszolgáltatás kérdése ezekben is tö- kéletesen megoldottnak tekinthető. Ilyen erdő becslés szerint az összes erdőknek ma mintegy 5%—át teszi. A felsorolt kate-

góriák: a kincstári, állami kezelésbe vett, saját erdőtiszt által kezelt és erdőmérnök- szaktanácsadóval ellátott erdők az összes er- dőknek ezek szerint együttvéve mintegy 80

%—át képviselvén, mivel ezekben az általá—

nos időszaki erdőgazdasági statisztikai felvé- telnek semmi néven nevezendő nehézsége nincs, e munkálatnak olyan szilárd alapot raknak. amelyre már bizton építhetünk.

Még megoldásra csak a többi 20%-nak kér-

dése vár. ,

Az 1935 : IV. t.-c. tcríiletnagyságra tekin—

tet nélkül minden erdőre általános üzem- tervi kötelezettséget írt elő, a gyakorlat azon- ban éppen a fennálló erdőmérnök-hiánv okozta nehézségek miatt az 500 kat. holdnál kisebb magánerdőkben alig érvényesítette ezt a törvényes rendelkezést. Ezekről az er—

dőkről számításba sem jövő kivételektől el- tekintve ma még nincs üzemterv. de szak—

szerű kezelés alatt sem állanak. ()magukban hordják a nagy ismeretlennek és a megszo—

kott statisztikai eszközökkel ma még hozzá nem férhető amorf tömegnek kérdőjelet.

Itt lép előtérbe: az összes erdőknek ennél a mintegy 20%-ánál annak szükségessége, hogy a statisztikai felvétel lefolytathatásához bizonyos kényszerrendszabályt vegyünk igénybe. A mintegy 40tl—as létszámú állami erdőmérnöki kar az 1905 : lV. t.—c.—kel kap- csolatos feladatkörnövekedés és átszervezés, nemkevésbbé _a felszabadult országrészek el—

hanyagolt erdőségeivel rázúdult mimkaára- dat következtében úgy túl van már terhelve, hogy a statisztikai felvételnek ráváró irányí- tásán és ellenőrzésén, nemkevésbbé :! kincs- tári és az állami kezelésben levő erdőkre nézve az adatszolgáltatói tennivalók ellátá—

sán felül ezzel a felvétellel kapcsolatosan többel már meg nem bízható.

Marad az erdőmérnöki kar többi, mint- egy 600—as létszámú része: a nyugdíjasok és azok az erdőmérnökök. akik szabad pályán működnek és akik különféle erdr'igazdasz'i- gok szolgálatában állanak.

Munkahelyük éppen úgy megoszlik az egész országterületen, mint az állami erdő—

mérnököké, sőt lakhelyük egy—egy uradalom székhelyén lévén, sokkal inkább az erdősé—

gek között, a helyszín közelében vannak, mint az inkább városokba telepített állami kartársaik.

A gyakorlati megoldás mindezeknek meggondolása után adva van. Az országot

5. szám

célszerű csoportosításban felvételi biztosi kerületekre kell felosztani s minden kerület- ' ben a biztosí tennivalók ellátására egy-egy nem állami szolgálatban álló erdőmérnököt kijelölni.

Ennek a kényszerű megoldásnak szüksé-_

gessége az elmondottak megfontolása alap- ján kétségen felül áll, megvalósíthatósága viszont a honvédelmi szolgáltatások igénybe—

vételéről szóló 1939 : II. t.—e.-ben gyökerezik.

Ez a megoldás nem is egészen újszerű s ha—

sonlatos ahhoz, amikor a népszámlálásokon a statisztikai törvénv alapján igénybeveszik a tanszem—élyzet közreműködését. Minden magánszolgálatban álló erdőmérnök az erdőtörvény értelmében közbiztonsági közeg, mint ilyen, erdőtiszti esküt köteles tenni a hatóság kezébe, a közzel tehát éppen úgy, vagy talán még inkább meg van a kapcso- lata, mint a tanítószemélyzetnek.

Már a gyakorlati megvalósítás kérdései közé tartozik, hogy a felvételi biztosok fá- radságának díjazására az állami költség- vetésbe megfelelő összeget állítsanak be, hogy továbbá a megállapított körzetek biz- tosául lehetőleg olyan egyéneket válassza- nak, akiknek állandó lakóhelye a körzet területére esik, nemkevésbbé, hogy a körze—

tek nagyságát célszerűen úgy állapítsák meg, hogy feladatának a kiielölt erdőmérnök a felvétel évében könnyűszerrel megfelelhes- sen. Az egyéb foglalkozás nélküli s még munkabíró nyugdíjas körzete eszerint na—

gyobb lehet, az uradalmi erdőmérnöké vi—

szont csak akkora, hogy azt az erdőgazda—

sági munkákban nyáron beálló szünet ideje alatt végezhesse el.

A felvételi terv és előkészítő munkálat fontos és a kellő időben, jó előre elvégzendő része eszerint a biztosi körzetek kijelölése.

Ennek legcélszerűbb megoldási módja az le—

het. ha egyszerű ponttérképen feltüntetik az összeíró biztosok munkakörébe tartozó erdő kiterjedését, ugyanezen jelzik a felvételi bizf tosi megbízatásra tekintetbe jövő szakférfiak lakhelyét, figyelemmel arra is, hogy a jelzés—

ből kiderüljön az a körülmény, miszerint az erdőmérnök nyugdíjas, szabad pályán mű- ködik, avagy erdőgazdaság szolgálatában áll. Ezen a kartogrammon a felvételi bizto—

sok szentélye és körzete a legcélszerűbben s arányosan már könnyűszerrel kijelölhető.

Könnyen felmerülhet az a gondolat.

mint ahogy az 1936. évi budapesti nemzet—

közi erdőgazdasági kongresszuson erre ma—

-——306——

alatt...—,.

garn is rámutattam, hogy bizonyos előnyök

származhatnak abból, ha az általános erdő-

szetű mezőgazdasági felvétellel kapcsolnők össze. Valóban első látszatra az lenne gondok ható, hogy a teljesség követelményének ,a, legkönnyebben és a legbiztosabban így lehet megfelelni, mert ha kivétel nélkül minden ingatlant megfigyelünk, úgy fordulhat elő a legkevésbbé, hogy az erdőknek egy része el—

kerüli a figyelmet és kimarad a felvételbő , Ezzel a felfogással szemben most aztmond—

natom, hogy az erdők területének sokirányú nyilvántartása lehetővé teszi, hogy az erdő——

gazdasági összeírást a siker biztos reménye;

ben önállóan is lefolytathassnk. Sőt akkor ' követnénk el tekintélyes hibát. ha a mező-, gazdasági felvétellel összekapcsolás 'köVEtt' keztében a földadókataszteri minősítést ven—

nők az erdő művelési ág megállapításakor alapul. Tudjuk, az erdőnek van egy jogi és egy pénzügyi minősítése. A jogi minősítést az erdők törzskönyve, a pénzügyit a föld- adókataszter mutatja s a kettő között szá- mottevő eltérés van. A faállománnyal nem borít—ott, de jogilag erdőnek számító, mert az erdőtörvény szerint újraerdősítés kötele—

zettségével terhelt irtásterület a földadó—

kataszterben számos esetben nem szerepel az erdők között, pénzügyi érdekből nem is szerepelhet, mert ha tulajdonosa időlegesen bár. de iszántónak használja, ezáltal több hasznot húz belőle. mintha erdőgazdaságilag művelné, fizesse is meg érte a szántó utáni

magasabb adót. Ezzel szemben, mint jogilag erdő, a terület törzskönyvezve van. Ez csak egy példa a sok hasonló közül (közérdekű erdőtelepítésre kijelölt terület, lcgelőerdő stb.), de feltétlen alkalmas annak megálla—

pítására, hogy ha a földadókatas'zteri erdő- fogalmat vennők alapul, jelentékeny hiba- t'orással terhelnők felvételünket s különösen a faállománnyal nem borított, de újraerdősí- tés, vagy beerdősítés kötelezettsége alatt álló jogilag erdőterületnek olyannyira fontos felf derítésében teljes sikertelenség lenne l'ára—

dozásunk osztályrésze.

Szép számmal vannak olyan területek is, amelyek jogilag már erdők, vagy jogilag már nem erdők, de a törzskönyv még mást mutat. Az előbbiek csoportjába tartoznak az olyan újabb erdősítések korábbi nem-erdő—

területen, amelyekről az erdészeti hatóság nem szerzett még tudomást, az utóbbiak közé pedig az 1934 előtti irtások, ha még

5. (szám —— 307 —— _ l94l nem írták le a törzskönyvből területüket.

Habár az általános időszaki erdőgazdasági felvétel részletes törzskönyvi azonosítással és helveshítéssel, hibaigazítással kapcsolatos nem lehet, erre akkor nem lesz sem idő, sem ember, se pénz,—alegkirivóbb esetek feltétlenül felderítődnek az öszeírás során és az erdők tö—rzskömyvének helyeslbítését, ezáltal a való helvzethez mérföldes léntekkei közeledését fogják maguk után vonni. Gon—

doljuk meg csak azt, hogy az erdő jellegű faállománnyal borított terület, ha nem volna is erdőként nyilvántartva, a helyszinelést végzőknek nyomban feltűnik, az ilyen terit- letet ugyan nehéz volna véka alá rejteni, az a terepen szinte kiabálva hívja fel magára a figyelmet. Ezzel szemben, ha a helyszínelő a megvizsgálni tervezett törzs-könvvezell erdő helyett szántót talál, amely a beszer- zett tanúsítványok szerint már emberemlé—

kezet óta nem erdő, akkor a törzskönyv ős- kori adatát az ellenkező irányban kell be—

lyesbíteni s a területet az erdőgazdasági fel- vételből és nyilvántartásból is kirekeszteni.

Mindebből kitűnik, hogy az általános erdőgazdasági felvétel mezőgazdasági felvé—

tellel—alig kapcsolható össze, sőt egyidejű lefolytatásukból mindkettőre csak kár hára—

molnék. Ha mégis egymással párhuzamosan bonyolítanók le, egészen külön kellene vá—

lasztani a mezőgazdasági anyagban a mező—- gazdaságilag művelt jogilag erdőterületnek adathalmazát. ,

, 'A két felvétel egyidejű lebonyolítása ál- tal még számottevő költségmegtakarítást sem lehetne elérni. Ez a körülménv önma—

gától következik abból a megismert nagy—

mértékű eltérésből, amely a két összeírás végrehajtási módja és alapelvei között mu- tatkozik s amely többek között abban is áll, hogy a két munkálat elejétől—végig külön utakon halad: mások lévén az adatforrását, számos esetben az adatszolgáltatói, a felve- teli biztosai pedig minden esetben. Az el—

mondottak az erdőgazdasági összeírás ön- álló megoldásának célszerűbbségét helyezik előtérbe, de még döntőbben hat ebben az irányban az a követelmény, hogy az erdő-4 gazdasági felvételt szakszempontból tovább halasztani'már semmiféleképen sem lehet.

A felvételi terv további általános alap—

elvei és főbb részletkérdései véleményünk

szerint a következők:

, Tárgya a területi, talaj- és faállomány- viszonyok tekintetében kiterjedésre tekintet

nélkül minden erdő, a többi kérdőpontra nézve minden erdőgazdaság. A felvételi egy- ség mindkét esetben a gazdasági egységgel azonos (pld. üzemtervi terület, ezen belül gazdasági osztály). Ebben a vonatkozásban minden hatóságilag jóváhagyott erdőgazda—

sági üzemterv szerint kezelt erdőtest önállóan megszervezett erdőgazdaságnak tekintendő.

Erdőgazdaságnak kell minősíteni ezenfelül is minden olyan gazdaságot, amelyben ural- kodó szerepet tölt be az erdő művelési ág s amelyben a gazdálkodás elsősorban az erdő jövedelmen alapszik. Az erdőgazdasággá meg nem szervezett erdőket annak a gazda—

ságnak keretei között kell vizsgálat aiá venni, amelybe tartoznak. Ebben az esetben is az egy gazdaságba foglalt erdőtestek ösz—

szessége adja a felvételi egységet s figyel- men kívül marad az a körülmény, hogy a gazdaság egy, vagy több községhatár között oszlik-e meg?

Bizonvos területi határérték alatti erdő—

gazdaságokról. illetve másnemű gazdaságok—

nak a területi határértéket el nem érő kiter- jedésű erdőterületéről (a határérték célsze'

rűen 10 kat. hold lehet) esetleg közséf genkint felfektetett felvételi lajstromok készülhetnének, az ennél nagyobbakról egyéni felvételi lapok. Szó lehet arról is, hogy a mezőgazdaságot s másnemű gazdaságokat kiegészítő erdőkről kiterje- désre tekintet nélkül általában csak lajstro—

mos felvételi lap adna számot községhatá- ronkint (ekkor a több községhatárra terjedő gazdaság erdeje annak a községnek lajstro—

mára kerülne, ahol a gazdaság székhelye van) s ez a lajstrom kifejezetten csak a ta—

laj- és faállományviszonyokat tudakolná.

Ezzel szemben az erdőgazdaságok egyéni felvételi lapon kerülnének összeírásra s ezen a kérdőpontok számos változata elégíthetné ki a sokoldalú igényeket. Arra is kell azon—

ban gOndolni, hogy első erdőgazdasági fel—

vételünk ne legyen túlterhelt kérdőpontok- kal, mert túlméretezett terv feltétlenül a siker rovására lenne s megbosszulná magát.

Egyszerűbb eljárást, önmérsékletet követel—

nek a kezdetnek, az első áttörésnek nehéz—

ségei, de a felvételt végző szakszemélyzetben előreláthatólag mutatkozó hézagok is. Ezzel szemben az is kell hogy szempont legyen, hogy mindabból. ami egyszerűen megvála—

szolható, semmi se maradjon ki, mert a fel-

vétel nyilván hoszabb időn (célszerűen 10

éven) belül meg nem ismételhető.

5. Szám

—303,—

Magáról a felvételi lapról és lajstromról készített tervezetet nem iktatom ide, mert ebben a leginkább érvénvesülhetnek az egyéni szempontok és elgondolások s így azok beosztása és kérdőpontjai szerénv véle- ményem szerint még széleskörű megvitatás tárgyai kell, hogy legyenek. Mivel az adatok egy réSZe az összes erdőkre, másrésze pedig csak az erdőgazdaságokra fog vonatkozni, a feldogozást a kétféle adatcsoportra néve természetesen külön—külön kell majd végre—

haitani

Az összeírás adatforrásaí az erdőgazdasági üzemterv szerint kezelt erdők, illetőleg erdő—

gazdaságok vizsgálatakor. tehát az erdők—

nek mintegy 80% -ánál az üzemtervek lapjai lesznek. Az ezekben foglalt faállományada—

tokat, amelyek régebbi, az erdőgazdasági összeírást esetleg több évvel is megelőző álla—

potot tüntetnek fel, helyszini vizsgálattal s a nyilvántartás adatainak is felhasználásá- val a felvétel időpontjára át kell majd szá—

mítani.

A még üzemterv nélkül kezelt erdőknek túlnyomó részéről rendelkezésre fog állani :: multban kiadott egy vagy több fahaszná- lati engedély. Ezekről az erdőkről a felvétel alapja a fahasználati engedéllyel kapcsola—

tos helyszínelésen felvett, a szakhivatal irat- tárában őrzött statisztikai adatsor lehet, amelyet helyszíni vizsgálattal ugyancsak át kell dolgozni a felvétel időpontjára.

Az olyan erdőkről, amelyekre vonatko—

zóan sem üzemterv, sem fahasználati enge- dély nem áll rendelkezésre, —— ilyenek leg- inkább a feltáratlan helyen levő 20 kat.

holdnál kisebb magánerdők soraiból kerüle nek ki, —— a lefolytatott erdőtörzskönyvi azonosítás adatai nynjthatnak tám-pontokat.

Ahol azonosítás sem volt. -——— a keleti és erdélyi országrész kivételével már alig van az országban ilyen terület, —— ott egyedül az erdőtőrzskönyvi, t'öldadókataszteri nyilván—

tartás és a helyszíni állapotnak felvétele lesz alkalmazható. A felvétel, _,_ ezt talán megállapítani is fölösleges, —— ebben az eset- ben sem kell, hogy azt a fogalmat fedje, amelyet a műszaki alapossággal végrelmjtott rendszeres üzemtervi felvételek fogalma je- lent, aminthogy a fahasználati engedélyek statisztikai adatainak megállapítása végett sem szoktak rendszeres üze'mtervi külső munkálatot lefolytatni.

A felvétel ellenőrzésével és irányításával, nemkevésbbé az egyéni felvételi lapok és

lajstromot; felülvizsgálatával az erdőhivata—

lok, erdőfelügyelőségek, erdőfelügyelőségi kirendeltségek, erdőig—azgatóságok volnának megbízhatók a főldmivelésügyi minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal leg—felsőbb irányítása és ellenőrzése mellett.

A feldolgozás csak központilag végez-

hető a külső erdészeti szakhivatalok és ható- ságok nagyfokú túlterheltsége miatt. de a racionális munkabeosztás szempontjából és statisztikai gépek fokozott alkalmazásának bevezethetése végett is. Hogy a feldolgozókőz—

pont a Statisztikai Hivatal, Földunivelésügyi Minisztérium, avagy bérmunka formájában

;; Hollerith—művek, vagy más vállalat le—

gyen—e, az már ismét olyan kérdés, amely- ben az illetékes fórumok bölcs meggondo—

lása után minden bizonnval a legmegfele—

lőbb megoldás fog kialakulni.

A legfontosabb az, hogy magának a fel—

vételnek lefolytatására nézve döntés jöjjön létre s ezt a munkálatot esetleg már az 1942.

évre tűzzék ki, továbbá, hogy a végrehajtás előkészületei is a kellő időben megtörténje—

nek. Ne feledjük, hogy siker csak akkor fogja követni a nem lebeesiilhelő fáradság—

gal végzett munkálatot, ha annak előkészí—

tését és előmunkálatait is a legnagyobb ala—

posság jellemzi majd. Ha a végrehajtásra már 1942-ben kerülne sor, akkor a folyó évet mindenesetre rá kell szánni a területi adatok tisztázására, különösen a keleti és erdélyi országrészen. nemkevésbbé az adat—

forrásoknak az irattárakból felkutatására és célszerű esoportosítására, esetleg kivonato- lására is úgy, hogy amikor szükséges lesz.

minden adat keresés nélkül azonnal kéznél legyen.

A felvétel közelebbi időpontjának meg—

válaszlása sem jelentéktelen kérdés, mert tekintettel kell itt lenni az erdőgazdaságok üzemében különösen számottevő szezonális változásokra. Az élő fakészlet, a rakodók, raktárak fakészlete, a felújításra váró terü—

letek kiterjedése, a faállományok kormeg—

oszlása, sűrűsége, záródása, a folyamatban levő erdőgazdasági munkálatok mineműsége és terjedelme, az erdei munkások száma stb.

az évszakok szerint tetemes változást mutat.

A legcélszerűbb lenne a felvételt mindjárt az év elején elkezdeni, hogy arra az egész naptári év rendelkezésre álljon. Az erdőgaz—

dasági viszonyok változása, alakulása lassú ütemű, az év elején volt állapot az év folyt — mán bármikor megállapítható és a felvételi