HOZZÁSZÓLÁS AZ ,,IPARSTATISZTIKA" cmü KÖNYVHÖZ
A ,,Népszava" kiadásában, ,,Az Ipari Vezetés Könyvtára" sorozatban Iparsla—
tisztika című kiadvány jelent meg. A 42 oldalra terjedő kiadvány alcíme: ,,Jegyzet az Iparügyi Minisztérium által rendezett, vállalatvezetők továbbképzésére szolgáló
ipari vezetési ismeretek tanfolyama részére.
Uj, ötéves tervünk megkívánja a tervek teljesítése és túlteljesítése hathatós esz—
közének, a statisztikának nemcsak az eddiginél szilárdabb alapokra való helyezését, hanem a statisztika fontosságának mind szélesebb tömegek előtt való ismertetését.
Különösen fontos a statisztikának, mint a szocializmus építése és a termelés front- ján vívott osztályharc egyik eszközének megismerése az új munkás vállalatvezetők részére. Ezért a ,,Slatisztikai Szemle" szerkesztősége hasonló kiadványok megjelentetését hasznosnak véli. Azonban szükséges megállapítani : e könyv nem alkalmas az iparsta—
tisztika alapelveinek egyszerű és világos ismertetésére.
Az egész könyvet rendszertelenség, a fogalmak tisztázatlansága, pontatlanság és mate—
matikai (incélúság jellemzi. Ezekre a példák sorozatát lehet idézni. Az alábbiakban csak egy néhányat ragadunk ki.
igy : a könyv egyes fejezetei az iparstatisztika fogalmait nem jelentőségük sze—
rint, hanem —————— hosszabban vagy rövidebben —— teljesen ötletszerűen tárgyalják. A gazdasagstatisztikaban nem használható trendszámitás módszerét négy és fel oldalon mutatja be a könyv szerzője. (Azonkívül fél oldalt fordít a könyv elején annak meg- magyarázására, hogy a trendvonalak a szocialista statisztikában nem használhatók.) Ezzel szemben a termelékenysőgre'alig jut több, mint fél oldal. Hasonlóan: a termelési, munkaügyi, termelékenységi kérdésekre összesen 10 oldalt fordít a szerző, az ú. n.
kiértékelésekre (tehát pl. a trendszámításra, szóródásra, statisztikai grafikonok ki—
egyenlítésére, stb.) és a statisztikai ábrázolásra viszont 18 oldalt.
Jellemző a könyv pongyolasagára, hogy míg a bevezetésben, a tárgyalás sorrend—
jében megemlíti az anyagforgalmi statisztikát, addig magából a tárgyalás anyagából * ez a fejezet kimaradt. Megemlíti a szerző a tárgyalás sorrendjénél azt is, hogy tudato—
san hagyta ki az anyagból az önköltségi és pénzügyi statisztikát, mivel azokkal később kíván foglalkozni. Az értékesítési és a beruházási statisztikát azonban meg sem említi.
Sok a pongyola, néhol teljesen értelmetlen fogalmi meghatározás. Igy a ,,Termelési statisztika" című fejezet első mondata azt állítja, hogy ,,Első feladat meghatározni az egymástól különböző termelési fogalmakat? Ez hibás. A termelésnek nincsenek különböző fogalmai, csak a termelés mérőszámai lehetnek különbözők. Teljesen ellentmondó a következő mondat is (8; oldal): ,,lde soroljuk (t. i. a készáruk közé) még azokat a saját rezsíben elvégzett beruházásokat, amelyek az időszak alatt elkészültek, függet- lenül attól, hogy a megfigyelt termelési egység saját céljaira gyártotta azt vagy sem."
Ha nem saját céljaira gyártotta a terméket, akkor miért nevezi saját rezsíben végzett beruházásnak? A számtani átlagra felhozott példa is éppen olyan, ami a valóságot elkendőzi. 6 esztendő 72 hónapjának havi villamosenergia fogyasztásából átlagot alkotni (mintahogy azt a könyv szerzője teszi) azt jelenti, hogy elmosódik a különbség a nyári és a téli fogyasztás, az adott esetben ezenkívül még a háborús és hékeidő fogyasz- tasa között. Éppen ez az eset, amikor a tisztán matematikai szempontokat kielégítő átlag: közgazdaságilag értelmetlenség.
Különben ennek az egész fejezetnek ——— ,,Statisztikai kiértékelések módszere" ———-—
nincs köze a marxista szellemű statisztikához. A kiértékelés többek között azt jelenti, hogy olyan mutatószámokat dolgozunk ki és használunk, amelyek az adott jelenségre legjellemzőbbek. Hogy ez számtani középarányos, viszonyszám vagy az indexek egy- szerű vagy agregát formája, azt éppen az dönti el, hogy minőségileg milyen jelenségről van szó. Ez a közgazdasági ismereteken alapuló statisztikai kiértékelés az igazi munka ; a megfelelő matematikai formula számszerű alkalmazása pedig, amit e fejezet részle—
tesen tárgyal, csak másodrangú.
A könyv első része ezt a szocialista módszert igyekszik (több—kevesebb sikerrel' és a már idézett pontatlanságokkal) követni. A könyv két utolsó fejezete — a ,,Statisz—
tikai ábrázolások módszerei" és a ,,Statisztikai kiértékelési módszerek" —— viszont teljesen formális matematikai irányzatú, szervesen nem kapcsolódik a könyv első, ipar—
statisztikai részéhez. A könyv egyik alapvető hibája éppen az, hogy a matematikai sta—
lisztikdt az érdemi iparstatiszlika tárgyalásánál —— ahol alkalmazásra kerülne —— elválasztja.
Összegezve : a Statisztikai Szemle szerkesztőségének véleménye szerint e füzet hézagos szerkezetével, pontatlan és pongyola kifejezésével, öncélú, feleslegesen komplikált matematikai részével nem alkalmas arra, hogy a vállalatvezetőknek vagy azüzemz' iparstatisztikusaknak
tanköngvül szolgáljon. '
