Község- és helyneveink megállapítása s megváltoztatása

5-4—6. szám 195 ! 947

Község- és helyneveink megállapítása 5 megváltoztatása.')

milla determination et le changement du nom de commune: ez d'autres lieux habités en Hongrie,

Résumé. Dans le dernier tiers du siecle

(lassú, une'grande ince—rtitude ráynuait enn Core en la matiere des nom/s de communes el d'autres lieua- habités (fróouence des

noms identigues, emrt dans les (li/verses

langyos 'et utilisation sous de formes dif- férentes de certains 710an de communes,

ele.).'0*est la loi IV de 1898 (lui portait

* réglement du mode de la determination des vappellations pre'cises et judieieuses pour les looalltés. La loi oréa-it une Commission matíonale pour le Reyistre des eommunes (mi, aiuee le p-résidium et le bureau fone—

tionmmt dans l'Oífice central honyrois de .Sía_ti3tioue,' mit un ordre entre le tournanl au siecle el la premiere guerre mondiale dans les noms de comnmnes, et depuis ee travail base sur des Tech/eroket; a-pprofon- dies, elle s'ooeupe en permanence des de'—

!ierminationg et modifications d'actualité du nom des communes et des autres lieua' habi—

aés. Toutefois, elle ne pal-venait pas encore ale franeher défí/nitinement tous les problé—

mws (jul suryissent en ce domaine.

A Icözxágneveknek s megallapitasulonak—

valamint megváltoetatúsaknak, különösen

újabban pedig egyes községek túlságosan

ilaosszú nevének problémája egyformán ér- dekli a statisztikust és a térképészt, a geo—

;éxrafnst és a történészt, az etnografust és

a nyelvészt, nemkülönben a közigazgatást ésa gyakorlati életet. Ugyanez áll az egyéb mely/nevekre, a külterületi lakotthelyek: ta—

myak, puszták, majorok, irtványok stb. el- nevezésére is. Ezek a kérdések több mint egy emberöltő óta rendszeresen foglalkoz- tatják, a Központi Statisztikai Hivatalt,

;sőr tulajdonképpen foglalkoztatták nyolc- van esztendős működésének korábbi sza—

kaszaiban is. Talán nem felesleges tehát.

Aha egy pillantást vetünk arra, mi volt a helyzet ezen a téren a multban és milyen kérdések időszerűek és várnak megoldásra napjainkban.

1 A Magyar Földrajzi Társaság 1945 október 18—i szakülésén ilyen címen tartott

* előadás nyomán. _— A Szemle az ostrom előtt éveken át rendszeresen közölte a fon- tosabb közigazgatási és község- s egyéb Lhelynévvádtoztatásokat. Minthogy ezeknek ,a közléseknek felújítása napirenden van, ez-élszerii az ezekkel kapcsolatos általános

:szempontokat összefoglalóan áttekinteni.

A helynevek rendecixe az első világháború

végéig.

A községnevelo es altalaban a helynevek

terén hazánkban nemcsak a távolabbi amit"

ban, hanem még közvetlenül a századfor—

duló előtt is nagy zűrzavar uralkodott,

Nem volt jogszabály, amely a. névmegál——

lapítást valamely hatóság vagy, intézmény feladatkörébe utalta volna. így a községek saját nevükről, a birtokosok majorjuk vagy pnsztájuk nevéről szinte szabadon rendel-- keztek. Különösen két seompontból mutat-—

kozott igen nagyfokú bizonytalansag. Olyan

vidékeken egyrészt, ahol többféle nyelvü

lakosság élt keverten, a községnek, a. la'- kotthelynek több különböző hivatalos és népi neve volt forgalomban; masrészt szár- mos azonos nevű új község (,,Ujfaln") is) keletkezett és sok községet neveztek el egyező névvel a templom védszentje alap—-

ján (,,Szentandrás", ,,Szentistván" stb.).,"

Buday László, a Központi Statisztikai livatal egykori nagynevű igazgatója több tanulmányábanl igen szépen vázolta azt, hogy ebből mennyi baj és bizonytalanság!

támadt főleg a közforgalom teren, de a:

közélet minden ágában is. A belügyminisz—

térinm ugyan a mult század vége felé fo- kozottabban foglalkozott helynévmegálla- pítással, de írott jogszabály nélkül és így nem- is egyedül; az országos statisztika-l szerv helységnévtárai is hiába foglalták össze a különböző községneveket; ismét csak jogszabály hiányában a leghelyeseb—

bor, a hiteleset kötelező erővel nem jelöl—

lletlékl meg. Minél élénkebbé vált a közle—

kedés, minél több község kapcsolódott be vasútvonalak kiépítése, a postahálózat ki- fejlesztése révén a forgalomba, annál több félreértés es bonyodalom keletkezett ebből.

Nem csoda, hogy a vasút és posta sok eset—- ben önkényes jelzőkkel volt kénytelen meg—

különböztetni egymástól az azonosnevű

községeket; ezzel persze egyben megkosz—

1 L. Buda/y László: A község és egyéb-

l'lelynevekről szóló 1898. évi IV. t.—c. végre—

hajtása. (Budapest, 1903.) —— Magyaror—

szág községneveinek törzskönyvezése (Föld—-

rajzi Közlemények, 1906. évf. 224—229. l.).

—— Községneveink törzskönyvezése (Köz, ségi Közlöny 1911. évf. 289—290. l.). —

Országos Községi Törzskönyvbizottság. (M;

Stat. Közlemények, Uj sorozat, 36. kötet

bmw—611. l.)

^{5—6. szám , 196 1947}

szabbítotzta az amúgy is igen gyakran sok zatszeriien (illetőleg zarojelben) feltüntetni.

szotagbol allo község— es lakotthelyneveket. Yógiil elrendelte azt, hogy a község— és Ennek a tarthatatlan állapotnak meg- egyéb helynevoknek, valamint azok meg:;—

arálfozmüisám jelentős részben az vezette valtoztatásanak nyilvántarta'tsz cellából a

illetékes köreinket, hogy a katonai tórké- .lx'öcponfi Statisstikai Himtal *(ílllandó or-

peken igen mg szamban fordultak elő a aság/(m községi försskönyvet fizetos—mu, helyszínen sem eléggé ismert és sokszor melynek értékét, az újonnan megszerve—

erőszakolt idegen helynevek. Amikor pedig a magyar kormány azzal a kívánsággal fordult a katonai hatóságokhoz, hogy a hazai hely—

st'sgneveket, helyes magyar alakban tüntes—

sék fel, a válasz erre nem minden alap anélkül az volt: igen, de csak akkor, ha

megállapítható a helyes és hivatalos név.

A beliigyminisztórimn ekkor, a számod- íozduló körül vette erősebben kezébe a helynévmegállapítz'is ügyet; meg 1896 első felében a magyarorszz'igi közsóg- és egyéb helynevek egyseges, hiteles törzskönyvének létesítése céljából a Statisztikai Hivatal javasla—tára. állandó vegyes bizotiwiyot ala- kitott; egyben az említett cel megoldása érdekében rendeletet is intézett a t'ármc—

gyei törvény/hotőszig/okhoz. Kellő jogszabály hiányában azonban ezt az első kísérletet nem koronázta siker és a bizottsag tisza—

virágéletű volt. De már 1897—ben megkez- ili'nitek az előmunkálatok arra, hogy a hely- niivkerwles törvénycikk útján rendeztessok, ami a község— és egyéb helynevek/MZ szóló

1898. ém FV. t.-o. inegalkoti'isa'ival a követ—

Jrező (]898.) év elején meg is történt.

Ez a törvénycikk elsősorban azt állapí- lott'a meg, hogy minden községi'iek csak egy hivatalos neve lehet. Végrehajti'tsi ren- deletével kiegészítve szabályozta azután a

tobbfele, illetőleg azonos elnevezéssel biro

községek hivatalos vagy új nevének meg- i'illapi'ilisánal követendő eljárást, az új köz- nek/ek, elneofzásónelc és a, Iröz'sűgnelvelc megn wáltozmíásúnak módozatait, egyben a' név—

adás jogával a r—belüg'yminíszfert ruházta fel. Utalt arra, hogy a telepeket, puszta- k'at, havasokat és egyéb jelentékenyebb la—

kotthelyeket is külön névvel kell ellátni mégpedig a tulajdonos, a községi képviselő- testiilet s a törvényhatóság meghallgatása- val, mig a községnev felett a belügyminisz- ter a községek és a megyei törvényható- vz'igok meghallgatásával dönt. Megállapí—

totta továbbá azt is, hogy mely esetekben szabo—(l kizárólag csak a község hitvatalos nevét használni és mikor, mely nyomtat—

ványo'kban és iratokban lehet — de inkább csak kivételképpen —_ a hivatalos nev mel—

lett az ettől eltérő történeti vagy közhasz—

nálatú elnevezéseket is mintegy magyará-

* a Magya r

zett s a :község— és egyéb helynevek megal- lapitásának es nlegváltoztatásanak során fontos feladatokkal felruházott ,,Ursságos Községi. 'I'örzskönyrbizotfsdy" szakszerü tii- . mogatása, felügyelete és ellenőrzése emeli.

Ez a bizottság, melyben a minisztériu—

mok, a Központi Statisztikai Hivatal és az Országos Levéltár képviselői mellett a Ma—

gyar Tudományos Akadémia történelmi bi- zottsága, a Magyar Történelmi Társulat ós Földrajzi Társaság kikiililötljei, végül a szükséghez képest nyelvészszakóz'a tok is helyet foglalnak, tesz javaslatot ——

a helyszínen és központilag összegyűjtött, adatok alapján _— a boliigyminiszternek it köz—ségnevek megállapítása és megváltoz—

tatása tárgyában. Ebben a munkában a legnagyobb részt —— főleg újabban — a szűkebb körű Tégrcharjtó bizottság végezte és végzi, melyben azonban az emlitett tu—

dományos társulatok képviselői nem vesznek részt; igaz viszont, hogy ez a szerv inkabbm csak az iilöközi névniegállapítások es nev—

Változtatúsok kérdésével foglalkozik. A bi- zottság ügyvitelét, irodai tennivalóit (ide—

értve a pecsétek, bélyegzők ellenőrzését és az információkat is) kezdettől fogva a Központi Statisztikai Hivatal látja, el. Ez—

zel a munkával szoros összefüggésben a hi- vatalos helyaégnéotárak szerkesztését. is ugyancsak az_ országos statisztikai szerv végzL

Az 1898. évi IV. t.-c. alapján az első Lé—

fptfs a, helynáwendezós kellett legyen. A tör- vény életbelépése után széleskörű adtat—

gyiijtő munka indult meg, melybe nemcsak a törzskönyvbizottság tagjai és a Statisz—

tikai Hivatal tisztviselői kapcsolódtak be

kiküldetések útján is, hanem a megyei és

községi közigazgatás szervei, az egyes Ville-7 kek monograifusai, földrajzának, törtenel—

mének, okiratainak stb. ismerői és egyesü—

lete-i is. A helyi hatóságok által és útján rendelkezésre bocsájtott nagy anyagot ——

a község hivatalos nevét és egyéb jelenlegi , vagy régi elnevezését, lakotthelyetnek ne—

vét __ az Országos Lávéltár, melynek a községnevek megállapítása terén érthetően döntő a szerepe, saját okiratainak boseges adattömegével vetette összel Ezen az alapon,

5—6. szám

megjelölte azután a szakvéleménye szerint legalkalmasabbnak látszó, bár esetleg már elkopott, feledésbe ment nevet is. A Köz—

ponti Statisztikai Hivatal pedig, mely a

községi kérdőívek begyűjtésével, a rokon-

összeszedésével, a bizott- sági targyalasok előkészítésével stb. az egész munkának lebonyolítója, lelke volt, különböző fontosabb statisztikai és helység- nevtári adatokkal egészítette ki az emlí—

tett anyaggyiijteményt. A bizottság tagjai tehát széleskörű ismeretekre támaszkodva

foglalhattak állást egyénileg és testületi-

leg, a bizottsági üléseken egy—egy Minnelli/e községneveinek megállapítása tekintetében.

Az Országos Községi 'I'örzskkönyvbizottság így kialakult javaslatai kerültek sa közsé—

gek és vármegyéi; újabb meghallgatása után a belügyminiszter elé, aki törvényadta jogánál fogva — többnyire a bizottság elő—

terjesztésének megfele-lően —— megállapi—

totta azután a községek most már egyetlen és hiteles nevét.

Minthogy a cél az volt, hogy a névmeg—

:iliapítás alapvető munkája lehetőleg vég-

leges legyen és a helyi igényeket épp úgy

kielégítse, mint a: országos kivánságokat s az általános elveknek is mindenben megfe- leljen, a helynév-rendezés munkája megle—

hetősen, lassan haladt. A bizottság az egy- öntetűség biztosítása céljából egy-egy rvár—

megye anyagát egyszerre gyűjtötte össze s azt egybefoglalva tárgyalta meg és küldte tovább a helyszínre, illetőlega belügyminisz- terhez. A századforduló körül még inkább (csak az adatgyüjtés folyt; századunk első évtizedében azután egyre gyorsuló ütemben kerültek sorra vármegyénkint a nemneg—

,útlapításolc is. Végeredményben az első vi- lágháború végéig négy megye ki'/vételével minden törvényhatósúg községnév-variációi- nak hatalmas anyaga átment ezen a szü- rőn és a nem egyszer elferdített, idegen- l'iangzású neveket magyarosan, igen sok eset—

ben történeti nevek váltották fel. Az Or- szágos Községi 'Törzskönyvbizottságnak ezt az alapvető s igen gondos, bár a dolog ter- mészetéből folyóan nem teljesen hibátlan munkáját többízben lassúnak jelölték meg, pedig csak alapos volt. Máskor pedig nem- zetiségeink ellen irányuló tendenciát láttak benne, holott a legfőbb irányelv a magyar név megállapításakor mindig. a célszevüség volt.

Hogy milyen nagy szükség volt a község- és egyéb helynevek terén fennálló bizony- talanság megszüntetésére, arra elég, ha az hangzású nevek

^{, 197}

rajzi szempont egybeesett.)

r i94r

idézett források nyomán megemlítjük, hogy a mult század végén községeink névsorában-

826 olyan községnév szerepelt, melyet mindem

megkülönböztető jelzö nélkül egynél

több község viselt, több mint kétezer

községnek pedig nem volt meg: a saját, kii—

lön nevejhaneln oly névvel bírt, mely egyszersmind egy vagy'több más község. elwr nevezésére is szolgált; többek között sok

(82) volt az Ujfaln, az Almás 25). a.

Szentandrás (16) és a Nagyfalu (ll) elnew vezésű község, melyek egy részét jelzö sem különböztette meg a többitől.

Éppen a sok azonos— vagy rokmmmvü 'öe ség helyes elnevezésének megállapítása cél—

jából a bizottság egy-egy vármegye köz—

ségnév anyagának átvizsgz'ilásalmr az ország—

ban bármerre található, hasonló' névvel vagy törzsnévvel bíró köcságeimeic a néven—

rát is áttekintette. Ezt abból a célból tette, hogy fontossági sorrend szerint bíralhassa el, melyik község tartsa meg régebbi nevét változtatás nélkül, viszont mely községeknek;

nevét kell jelzővel felruházni, vagy éppen—

megváltoztatni. Ha 'aluinely község nevé- nek megállapítása során kitűnt, hogy lla—' sonló- vagy rokonhungzású "úr az ország—- ban. nem fordul elő, a bizottság még a talán- kissé túlhOSSZú névnek, feltétlen megváltoe—

tfttúsára sem törekedett minden esetben, ha

csak a község vagy vármegye nem kívánta azt; az eltorzított és jövevényneveket azon—- ban feltétlenül módosította. A névképzések során a legfőbb irányelv az volt, hogy xle—

hetőleg széleskörű, clterjcdűsre (Hitelintézet könnyen lciejtlmtő, Wham/zását magyar nev vek, állapíttassanak meg. Mégpedig; ahol le—

hetett, történelmileg is fémjelzett nevek,, ahol pedig; jelzőre is Szükség volt, több—

nyire föld-rajzi alapon kiválasztott (és csak nnisod'sorban a könnyebben változó köz—

igazgatási beosztásra _ például a megyére"

——— utaló) jelzős nevek. Jö földrajzi előnév—

nek leginkább folyó, patak vagy hogy never—

kínálkozott avagy valamilyen más földrajzi vonatkozású megnevezés; így valamely vá- ros, vagy község neve, melynek érdekkörébe az előnévvel inegkiilönböztetendö község is tartozott, esetleg egy közeli vár neve, mely—

lyel a község sorsa szorosan összefüggött (ilyen esetben tehát a történelmi és a föld—

Iu'lőne—vekre e szerint sok esetben mul/talentum! szükseo volt, mert a törzsnevekhes a, bizottság rend——

szerint —— érthetően _. ragaszkodott. igy a helynévrendezés alapvetö munkajánál ter—

mészetszerűen elkeriilhetetleniil megmarad-—

5--—6. szám

tak, sőt képződtek hosszú helynevek is. Fő- leg földrajzi részről nem egyszer elhangzott az a vélemény is, hogy a régi rövidebb neveket éppen a helynévmegállapítas hosz—

szabbitotta meg; ez egyes esetekben való- ban megtörtént, még pedig óhatatlanul;

nem szabad azonban elfelejteni, hogy a hely- mévrendezés előtt még többjelzős községnevek ils elég gyakran előfordultak.

Ujabb helynév-megállapítások,

Az alapvető község— és helynévrendezés közben természetesen időről—idöre a folyó lmunka. elvégzésének a szükségessége is fel—

merült; új községnalakulások és község—

egyesítések esetében nevet kellett javasolni, vvagy dönteni kellett afelett, hogy melyik ,név maradjan meg, illetőleg az összevont községnek mi legyen az új neve; úgyszin—

tén a községnév változtatására irányuló esetleges kérelmeket is el kellett bírálni. Ez ,az időközi munka, mint a helynévrendezés is, természetesen nem szorítkozott egyedül ,a községekre, hanem kiterjedt a jelenté—

kenyebb külterületi lakotthelyekre is. Míg ,.__,azonban az Országos Községi Törzskönyv—

(llizottság müködéxének első szakaszában másodrangú fontosságú volt, mintegy csak kiegészítette időről-időre a helynévremlezést, une első világháború vége óta, a bizottság munkáját lényegileg az ilyen tevékenység

*tölti ki.

'l'ennivaló így is bőven adódott. Közsé- gelnk közt főleg a multban igen sok hatolt a parázz/yi, életképtelen kisközség; közülök

—számos más nagyobb településsel épült öss/ze vagy azzal majdnem. egybeolvadt. Időről- vidőre az ilyenek egyesítése megtörtént, bár ,:sajnos mindezideig —— egy—egy kivételes oalkalomtól eltekintve _— nem elég nagy szám- ban és nem akellő rendszerességgel, követke- zetességgel. Ugyanakkor azonban sok új települes, új község is alakult; különösen egyes városaink (pl. Budapest) és ipari v—gócpontjaink környékén, vagy a földben rejlő (kincsek egy—egy új feltárási helyén, avagy _.pedig valamelyik közepes és nagyobb birtok- ktest felosztásakor, parcellázasakor __ külö—

nösképen pedig'az ország települési képét is jelentősen módosító 1945. évi földreform nyo—

man — s a Nagy Alföld egyes ritkán lakott

—ll:n'abjainak kirajzásszerű elárasztása, bené- pesítése során. Ezenfelül a külterületi lakott-

helyek- közül is a gazdasági fejlődés, a nén-

—szaporodas elég soknak biztosított önálló méletképességet és tette lehetővé községgé

198 1947

szervezésiiket. Az új községei; és Mkotthe- lyek egész sorát kellett ezért az első világ—

háború vége óta lepergett közel három év—

tized alatt új név/vel ellátni.

Ez a névmegállapitás is természetesen az emlitett elvek szem előtt tartásával történt.

Az Országos Községi Törzskönyvbizottság a trianoni területre korlatozott munkája során, majd az orszlg átmeneti megnagyobbodásá- nak az idején is különös gonddal ügyelt ezen—

felül arra, hogy elcsatolt területi (az új ha—

tárokon túl maradt) községek neve új köz- ségnévkent ne állapíttassék meg, hiszen az utóbbiak neve, leegáflább is a helybeli nép ajkán, tovább él; ezek a nevek tehát a ma—

gyar nyelvkincsnek valtozatlan részét ké—

pezik. Egyébként nemcsak a multba vissza-'

pillantó kutatások során, hanem a gyakor—

lati életben (például postai szállítások irá—

nyításánál) is sok zavart okozott volna, ha a határon innen és túl egyarant előfordult volna egy—egy azonos községnév. A bizottság munkáját szabályozó további elvi szempon-

tokra ehelyütt talán felesleges kitérni. Osn-

pan példaképen érdemes azt megemlíteni, hogy személynevek községnévképzésre való felhasználását a bizottsag elvi okokból álta—

lában ellenzi; de ellenezte peldaul a ,,Bala- ton" előnevet is s e tekintetben csak a tria- noni Magyarország megváltozott helyzetére, természeti értékeinek megszükült körére való tekintettel tért el valamelyest korábbi elzárkózó álláspontjától; a bizottság elvi dön—

tése szerint továbbá ,,Kertváros"-a község—

nek nem lehet (bár valójában valamely na- gyobb központ környékén fekvő községek határában is keletkezhetnek—.esetleg gom- bamódra is —— városias települések).

Az 1898. évi IV. t.-c. kihirdetése óta a helgne'vmegállapltás az ott lefektetett elvek- nek és rendelkezéseknek megfelelően tör-

tént, Ebben a következetes gyakorlatban

törésre csupán két ízben került sor (ma már mindkét eset a multé). A felvidéki magyar- lakta sav átmeneti visszacsatolása, majd a kárpátaljai rész ugyancsak átmeneti ide—

keriilése után ugyanis a községneveket a

belügyminiszter ezeken a területeken —— kii-

lön törvényes felhatalmazás alapján _..ame'g-

szokott út elkerülésével, a községek és vár-

megyék, valamint a bizottság meghallgatása nélkül állapította meg. Sőt Kárpátalja ese—

tében még egy nagy lépéssel tovább ment:

kettős, magyar és párhuzamosan ruszin (rutén) névvel jelölte meg a nem magyar uyelvieriilethez tartozó községek hosszú so-

.t 5—6, szám

rat, holott az 1898. évi IV., t.—c. csupán egyetlen név megállapítását engedélyeztel

Az Országos Községi Törzskönyvbizotlság egyébként a beliigyminiszterne'l az említett helynevek számos esetben nem szerencsés megállapítását azonnal szóvátette és általá—

ban arra az álláspontra helyezkedett —— és ezt az állásfoglalását közölte is a belügy—

miniszterrel, _... hogy az így meghatározott helyneveket ideiglenesnek kell tekinteni és a végleges helyneveket alkalmas időpontban szabályos úton, a község és vármegye meg—

hallgatásával kell megállapítani, amire azon- ban e területrészek újbóli elszakadása miatt

már nem került sor.?

Ezektől az átmeneti zökkenőktől eltekintve a helynémnegállapitó nmnhav második ssa—

koszo a normális keretek között és mederben folyt. A névváltoztatásokra a, kezdemény zés rendszerint lentről,: a község, külterületi Zakotthelyeh esetében pedig a, tulajdonos (alltal-ó birtokosok) —— az esetek nem kis százalékában tehát a lakosság _— részéről történik, de sajnos sokszor tárgyilag meg sem alapozva. A kívánság így kerül megyei állásfoglalás után és a belügyminisztórinm útján az Országos Községi Törzskönyvbizott—

súgnak a Központi Statisztikai Hivatalban működő elnökségéhez, mely 'a helyi javasla- tokat a fontosabb népességi, területi és for- galmi adatokkal kiegéSziti és az Országos Levéltár időközben bekért és mindig igen alaposan megokolt állásfoglalása alapján a más községekre vonatkozólag jött kivánsá- gokkal együtt egy közös jegyzékbe foglalja össze. Községegyesitések, új községgé alakil- 1 Kárpátalját illetően ez a rendkívüli okokra visszavezethető helynévmegállapitás igen gyakran nem vette figyelembe a század—

forduló n-tán rendszerint történeti alapon meghatározott magyar községneveket, hanem magyarosan átírt ruszin, vagy magyar—ruszin hangzású neveket alakított ki; ezt Takács József a Földrajzi Közlemények lapjain (1.

1942. évf. 189—205. 1.) nem minden alap nélkül tette szóvá; tévedett azonban akkor, amikor a felelősséget a hivatalos kárpátaljai helységnévtárra hárította, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal a Helységnévtár szer- kesztésekor egészen termeszetesen kénytelen volt alkalmazkodni a külön törvényen ala- puló belügyminiszteri helynévmegállapítások—

hoz.

2 Felvidéki vonatkozásban megemlíthető még, hogy a belügyminiszter az 1939—1944, évek folyamán főleg a Csallóközben számos parányi községet összevont; ezeknek név- megállapítása már a mult század végén sza—

bályozott helyes úton-módon történt.

/

wc) ^194?

lúxoll: alkalmával a. kezdeményezés többnyire"

fentről, a belügy":iniszz'órímn részéről indul?

meg, az elnevezésre vonatkozó javaslat azon—

ban ebben az esetben is a helyi hatóságok (És a, népes ség óhajának 'máilegelesénel' történik. Az így összegyűlő tárgyar lási anyagot a törzskönyvbizottság végre-—

hoitóbizottsáúa egy—egy időről időre ösz—

szehivott ülésén _. fontos elvi döntést igénylő esetekben a bizottság teljes ülésen ——

tárgyalja meg a tagoknak előzetesen szél.-,—

küldött jegyzék alapján; a belz'lgyminiszter Clé már csak a bizottság kellőképpen meg—%—

okolt határozata kerül. A. gyakorlatazt mutatja, hogy az esetek túlnyomórészében a belügyminiszter a helyneveket a bizottsági javaslatnak megfelellílen állapitja meg; de nem mindíg. lllosonmagyaróvár például a, bizottság javaslata ellenére nyerte ezt a hosszú kettős nevet.1

Az 1898. évi IV. t.-c. rendelkezése szerint:

orsz-ágos hözsági töreskönylvel is kell vev

zeini. Ez községi lapokból (ivelsből) áll?

A törzskiSnyvbizottság tehát csak a község—

nereket tartja nyilván külön lapokon. A Mila, területi lakotthelyek közül csupán a jelenlé—' kem/ebbol: —- mégpedig nemcsak a lélek-:

számra nagyobbak, hanem a gazdasági; ide-—

genforgalmi, történelmi vagy földrajzi Szem-u pontokból stb. is jelentősebbek — nevének törzskönyvi nyilvántartása történik meg: de"—

nem önálló lapokon, hanem a megfelelő köz—*—

ségn-él. Ezeknek a 'nevét azután ugyanolyany meglehetősen hosszadalmas, de a helyi kí-v vánságokfl és az országos szempontok össze-—-—

egyeztetése céljából szinte elkerülhetetlen el—

járással lehet csak megváltoztatni, mint ar;

községeket. A városok és falvak határában—, azonban nincs olyan állandóság, mint? ina-w gukban a községekben. Egy házhelyosztás,.

földreform a kisebb- nagyobb lakóliázcsoa- mók egész sorát hívhatja életre, a multban pedig —— az 1945-ös földreform alkalmával többnyiie felosztott —— közepes és nagyobb?

blitokok tulajdonosai is elég gyakran változtak s az ilyen települések név-—

adását és névváltoztatását kár lett volnaf—f merev szabályokhoz kötni. A kevésbbé jelen-H- 1 A bizottság a rövidebb Magyaróvár ne-—

vet javasolta, a Moson névnek pedig törzs——

könyvi nyilvántartását kívánta. . 2 A helynévrendezés és megállapílás so-v rán az illetékes szervek mindig nagy gon——

dot fordítottak a lakosság megokolt' kíván-' ságának figyelembevételére; sajnos a törté- nelmi, földrajzi és nyelvi szempontokbf'v] is;- megfelelő helynévképzés iránt a helyszinemi nincs meg mindig a kellő megértés.

5—6. szám

,tűx külterületi lcalcotthely-mmeknek ezert :esnpán helységnéotdri nyilvántartása törté—

nik meg rendszeresen, mégpedig olyan módon, hogy a Központi Statisztikai Hivatal ogy—egy llolységnevtár szerkesztésekor ellenőrzi .és felfrissíti az ilyen szétszórt. településekről

rendelkezésre álló helynévai'iyagát.1

Megoldatlan kérdések, megoldásra. 'L'ÚPÓ feladatok a, helgmérmegúllapítás terén.

A helynévrendez-és es az időközi helynév—

1iiiegállapítás és módosítás azért készült, ille- tőleg folyik a vázolt alapossággal, mert ez a munka tulajdonképpen hosszú, időre, évszá- zadokra kell, hogy szóljon. Lényegileg való-

"ban így is Yan, A viszonyok azonban változ—

nak, az elet fejlődik, a közigazgatás és a közgazdaság igényei módosulnak, a tudomá- nyos kutatás előrehalad: hiba volna tehát :.n helynevek megállapítását tejesen végleges- nek tekinteni. A törzskönyvbizottsági munka során is előfordulnak elvétve kisebb hiá—

nyosságok, következetlenségek. A normális munka mellett tehát időről—időre, különleges feladatok megoldása is háramlik az ország iielynévkutatő szervére. Egészen röviden a legjelentősebb hiányokat és különleges fel—

v—ndatokat is érdemes erinteni.

Mint említettük, a bizottság az első világ—

'*háború végéig négy megye (Árva, Liptó, kivételével Fogaras es Hunyad vármegye)

befejezte helyne'vrendező munkáját. Egy fel—

adat megoldásával azonban adós maradt:

történeti és földrajzi szempontokból, de más

tekin—tetekben is igen nagyértékű anyagát, mely a helynéormulezéskor a helyi és központi

kutatások, levelezések, forrásmunka-áttanul-

mányozások és helyszíni kiküldetések során gyült össze, már nem tudta rendszeresen feldolgozni, munkájának történetével s

irányelveivel kiegészíteni és a megállapított

új, valamint részben a messze multbol szár—

mazó kömégnevek teljes, áttekinthető jegy- zékével és a névmegál-lapítások okának és magyarázatának tömör foglalatával kiegé- szítve közreadni. Egy ilyen kiadványnak a

megjelenése azonban nyilván nincs időhöz

kötve, értéke mindíg kétségtelen. A törzs—

könyvbizottság éppen ezért az elmult 25 év alatt is ismételten leszegezte azt, hogy adat,.

gyiijtéseinek részben az Országos Levéltár—

ban, részben pedig a Központi Statisz- tikai Hivatalban őrzött teljes ősmwogát 1 A. törzskönyvi nyilvántartásban nem szo- replő, vsak helységnévtárilag nyilvántartott külterületi lakotthelyek nevének megváltoz—

iatásához nem szükséges a jelzett eljárás.

200 1947

all-almos időpontban feldolgozza és közre——

bocsátja. Ma a mindennapi élet gondjaival küszködünk, a Statisztikai Hivatalt is a sürgős munkák sora veszi igénybe; nemzeti történelmünk szemszögéből oly fontos fel- adatáról azonban nem feledkezett megás vál- tozatlanul szándéka, hogy a tőrzskönyvbi—

zottságot, ha az említett anyagfeldolgozás megkezdődhetik, ebben a munkájában szív- vel.-lelekkel támogatni fogja.

A tíirzskí'inyvemtt és nem törzskönyvezett, hanem csak nyilvántartott külterületi la.- kotlhelynevck rendezése sem történt még mindezideig meg. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a puszták, tanyák, telepek stb. névmegálla—

pitásának vázolt? kétféle rendszere —— csak reszben elkerülhetetlen Mlazaságot, bizonyta- lanságot eredményezett. A századforduló óta elszállt több mint egy emberilltőnyi idő alatt az akkor lakosszámira jelentékeny települé—

sek némelyike összezsugorodott, megszünt;

a: ilyenek nevének fennlarlása, hacsaknem szól, e mellett valamely történelmi _érv, fe'- Iesleges. Másutt viszont meg mindig ,,ta- nyak" vagy hasonló, tehát jellegzetesebbre módosítandó gyűjtőnév jelöli meg a lassan egységesebbé formálódó szórványtelepiilt'ase—

ket. A külterületi lakotlhely'nm'e'; kérdését ennélfogva korszerűen és egyöntetű elvek alapján még rendezni kell. A törzskönyvbi- zottság ennek az egységes rendezésnek az elvégzését már 1931-ben elhatározta, fel- adatának megoldására azonban módot még nem talált.

Községegyesitések és beolvasztások alkal—

mávala belügyminiszter a törzskönyvbizott- ság javaslatára rendszerint úgy dönt, hogy a teljesen össze nem épült községeknek az új községnévben kifejezésre sem jutó nevét, valamint azoknak a községeknek a nevet is, amelyek elnevezését más okból célszerü fenntartani, nem engedi végleg a feledés homályába veszni, hanem törzskönyvlleg nyilvántartja az ilyen megszűnő községe/c esetleg ősi, patinás nevét. A viszonyok azon-

ban ezen a térends változhatnak és a gya—

korlat különben sem volt az ilyen esetekben mindig egyező. Az ezen az alapon törzs—

könyvezett, vagy a törzskönyvezésből kima—

radt helynéoarnyag egyöntetű átvizsgálása.

tehát ugyancsak hasznos és fontos lehet.

Többé-kevésbbé összefügg ezzel a kérdés- sel d városrészek, lcözse'grészek, kerületek lmaésé'nek problémája. Megfelelő jogsza—

baly hiányában e téren még napjainkban is ugyanolyan zavar uralkodik, mint uralko—

dott a községnevek terén a mult század

5—ősúm

ve'-génJ) Rendszerint ugyan a kerület—elne-

vezések helyi szabályre'ndeletek útján szil—

lelnek meg vagy módosulnak, de minden egységes vezerlőgondolat nélkül és sokszor túlságosan is alkalomszerűen. A Központi Statisztikai Hivatal ugyan a tízévenkinti nép.fz'ántlúlások alkalmával (; kerül/elnenek begyűjtését is megkísérli, mert a népességre vonatkozó adatanyagat lehetőleg

keriiletrész—ek szerint tagolja és közli (ugyanígy jár el a külterületi lakotthelyek tekintetében. is, melyeknek nevét hasonló—

képen a, uópszúmlx'tlasok alkalmaval gyűjti

össze a legi-endszeresebben); ez azonban

nem elég. Szükség volna 'alamely jogsza—

bályra, mely a, törzskönyvbizoltság feladat- körét a; kerületnevck smímbovételóre, ellen- őrzés/We és nyilt-úntartás—ára is kiterjeszti.

Az elmult évtized végén erről konkrét for—

mában már volt sző s a kérdés megoldása következő népszz'tmlált'isunk alkalmával, is—

mét napirendre fog keríini,

A község- és hely,/nezek rövidílóse terén is hiányzik az egységes gyakorlat. A község és egyéb helynevekről szóló törvény tulajdon- képen ilyen egg/sz'crt'ísíléseket nem enged. A gyakorlati élet wiszont megköveteli azt, hogy bizonyos rövidítéseket alkalmazni lehessen.

Szinte felesleges külön is rámutatni arra, hogy ez például térképészeti szempontokból mit jelent, Attól termeszetesen nem szabad cellérni, hogy h'íromlostm mindíg a teljes név laasználtassék; a bizottságnak azonban 'az élet követelményeihez simulóan egységes rö- fuiditósmutotát kell kidolgoznia, nehogy e te- kintetben bizonytalanságok és felesleges bo- nyodalmak támadjanak. Néhány éVvel ez—

előtt az Országos Községi Törzskönyvbizott- ság egyik ülésén el is határozta, hogy az ész—

tszeri'i és egyöntetű rövidítések kidolgozását megkisérli. Ez is még a jövő feladata.

Rövidítésre azonban csak akkorw van szük- se;, ha a helynév túlságosan hosszú. Ez pe- dig nálunk igazán nem ritka. Az előadottak soran csupán jeleztük azokat az okokat, ame- lyeknek a sokszor igen nehézkes hosszú hely- neveket köszönhetjük. Kiegészítésképen itt illlég' csak azt kell megemlíteni, hogy a kosz 1 Ugyanez a helyzet a természeti ihely- nevek terén is. Az idevonatkozólag az Or- osz-ágos Községi Törzskönyvbiz'ottságtól füg—

getlenül folyamatba tett, de tudtunkkal félbeszakadt névmegállapító munkában az 4)rszagos Községi Törzskönyvbizottság ki- küldöttjei a közséb- és egyéb helynevek képzésével/való egyöntetűség biztosítása cél—

jából az előadottak szellemében szándékoz—

nak eljarni.

201

'aros— és '

1947

szú nevek nemcsak onnan agár—masnak, hogy megkülönböztetés céljából jelzőket kellett a túlsokszor megismétlődő törzsnév elé bigy- gyeszteni; ezenfelül a lakosság konzervati—

vizmnsa, bizonyos vallási szernpontokéwé nyesítése és történeti okok is idevezetnek.

Egyesített. községek mindegyikének képvise—

lőtestiilete szinte görcsösen ragaszkodik peldaul ahhoz, hogy saját községének neve vídtozatlannl fennmaradjon, vagy legalább is az új községnévbe belefoglaltassők; történ nehni okok is indokolják azt, hogy egy—egy ősi törzsnév ne, sikkadjon el; így azután szinte elkerülhetetleniil előttünk án a hosszú községnév. Ma is divő régi szokás Végül, hogy egyes községek a templom védeszentJé- nek nevét kerik községnóv gyanánt; Szentl- andrús és Szentjúnos azonban az országban már annyi valahogjelőnev nelkiililyen ne—

vet megállapítani nem lehet. A hosszú köz- ségnév itt ismét adva van.

Az Országos KÖZségi Törzskönyvbizottság a maga részéről mindenképen kerüli azt, hogy hossz—ú községnct'ok wwyállapitását ja—

vasolja, Hiszen irodai tennivalóit a Központi Statisztikai Hivatal látja el; már pedig nem—

csak a térképeken, hanem a statisztikai Vki—

advanyokban is sok nehézséget okoz a hosz—

szú községnevek elhelyezése. A bizottság mű- ködésének első szakaszában a munkából nagy részt vállaló VizaJm—ai Antal jeles statiszti—

kusnak, a Hivatal egykori aligazgatőjűnak javaslatára már több mint 40 éve elhatá—

rozta, hogy 15-nél több betűből álló község—- nevet lehetőleg nem állapít meg. A gyakor- latban, sajnos, ezt a szabalyt elég sokszor nem lehetett betartani, holott már a 15 be'- tüből álló községnév is túlságosan hosszú.

Amikor tehát a Magyar Földrajzi Társa- ság és a Honvéd Térképészeti Intézet néhány

esztendővel ezelőtt a hosszú helynevek meg—

riiz'iditését kérte az Országos Községi Törzs—- könyvbizottsagtől, nyitott ajtókat döngetettés kérése ott a legteljesebb megértéssel talál—

kozott, mert teljesítése egy régóta napirenden lévő helynévprobléma megoldását jelentette volna. A bizottság amúgy is szem előtt tar—

totta, hogy községnev—anyagat az állandóság

megőrzése mellett időről-időre áttekintse és átl'ésiilje. A hosszú nevek újabb elbirálása erre igen kínálkozó alkalomnak latszott, hacsak részleges megoldast jelenthetett is.

A bizottság ezért a rövid 'községnevek kép- zése és a névrövidítések előmozdítása céljá—

ből mindenekelőtt még 1942-ben ismételten kimondotta azt, hogy a jövőben lehetöleg rö—

vid közkút/neveket állapít megha. hosszú el—

5— 6. szám

nevezése/cet pedig a. lehetőséghez képest (egyv- sűgesem meg/curto'tju. Az utóbbi cél érdekében a Központi Statisztikai Hivatalnak a törzs—

könyvbizottság irodájában szolgálatot teljé—

sítő alkalmazottjai elkészítették a hosszú

!;özság— és városncvek statisztikáját.

lll szerint egyedül az ország mai területén 912 község neve volt 11 betüs vagy ennél hosszabb; mégpedig ll betüs volt 254 12 be- tűs 222, 13 betűs139 14 betüs 107 1.") betűs 71, 16 és több betüs pedig 99 kö7ségnev 1

A törzskönyvbizottság e statisztika birto—

kában úgy határozott, hogy először a 16 és főbb betűs községnevek megrövidítésének le—

hetőségét vitatja meg. A munka eredményes- ségének biztosítását két intézkedés szolgálta, Egyrészt az, hogy a Központi Statisztikai livatal megfelelő jegyzékbe foglalta az ilyen legtöbb—betűs köységek nevét; ez a jegyzék párhuzamos an felöleli az azonos vagy hasonló törzsnevű többi község.); nev ét is, hiszen enél—

kül könnyűszerrel olyan rövidebb községne—

vek mellett foglalt volna állást a bizottság, melyek már más község számára régóta le vannak foglalva; másrészt a Hivatal előmun- kainak elvégzése után ezt a kérdést egy egé- szen szűkkörű bizottság elé utalta, mely a Belügyminisztérjmn, az Országos Levéltár, a Postavezérigazgatóság, a Honvéd Térképé—

szeti Intézet és a Magyar Földrajzi Társa—

ság képviselőiből, végül egy nyelvész—szakér- tőből ..— és természetesen a Központi Sta—

tisztikai Hivatal illetékes tisztviselőiből ——

állt:

A tulajdonképeni bizottsági munka 1944 őszén indult meg: ekkor vette kézhez a szű- kebb bizottság minden tagja előzetes áttanul—

mányozás és nyilatkozattétel céljából a 16' és több betűből álló községek névsorát. Mint—

hogy az ostrom idején e jegyzékek túlnyo—

mórészevelpusztult, az ostrom után a jegy- zékeket újból szét kellett küldeni. Az ered-

! Az első világháború előtti Magyarorszá- gon természetesen még sokkal több: összesen 3.639 község neve volt 11 vagy több betűs;

ebből 348 községnév 16 betűs vagy annál is

hosszabb volt.

202 _194?

mény azonban teljesen negativ volt Az ()rm szágos Levéltár igen gondos összeillítá. aibéi—

ugyanis kiviláglott, hogy az azonos törzsneví't községek megkülönböztetése miatt, illetőleg;

liörtéi'ieti okokból a 16 és több betűs község-- nevek csupán egészen parányi töredi'ekénel;

inegrr'lvidítése lehetséges. Minthogy pedig a községek túlnyoniőrésze nyilván eliei'iezte volna nevük lllt'0"l'ÖVldl'tÓSt'éi és mert minden.

léVVlltoztatás átmeneti zökkenőket és a mai idokben kerülendő kiadásokat (uj bélyeg—

zők rendelése stb.) okoz, a bizottság a Hon-—

véd Térképi'zszeti Intézet újabb javaslatára úgy döntött, hogy a hosszú községneveket;

egyelőre nem bolygatja meg és csupán az időközben felmerülő alkalmakkor (áj közsé-v gek nevének megállapításánál stb.) fogano vek rövidségére fokozottan ügyelni.

$

Buday László a Földrajzi Közlemények hasábjain 40 évvel ezelőtt megjelent cikkéw ben helyesen mutatott arra rá, hogy a község névrendezést közigazgatási szükség keltette életre, de ez a munka a történelmet hívta.

segítségül fáradozásaiban és eredményeivel elsősorban a gyakorlati földrajz hasznára kiv ván lenni. Az Országos Községi 'l'örzskönyv bizottság helynt'w-kntató és meúllapító munk kája tehát mélyreható tudományos ismete- tekre és a helyi viszonyok részletes áttekin—

tésére támaszkodik. Az elmondottak ennek a.

munkának csupán időrendjét, formai mását világították meg. A lényeget, az Igazi tartalm—

mat a munka tudományos és lokális megala—

pozása, nyujtja. A bizottság több évtizedes tevékenysége alatt kiépített szilárd tudomá- nyos bázis a legjobb biztosíték arra is, hogy a még meg nem oldott feladatok tisztázása:

sikeresen történik majd meg. A földrajz és a kartográfia szakértőinek kezdeményezése.) és támogatása az Országos Levéltár és a

Központi Statisztikai Hivatal

intézményes ,—

együttműködését ebben a tekintetben is igen/l eredményesen és sikeresen mozdíthatja elő.

Thirring Lajos ár,. '