Palesztina népessége és települési viszonyai

(1)

8. szám. _ —-— 1029

Palesztína népessége és települési viszonyai.

La- population et la colonisation en Palestine.

Ix'e'sume'. ()ccupée en 1917, la Pales- tine est depuis 1922 gouverne'e par la Grande—

Bretagne, chargée par ItEntente a cet ei- fet, et les Anglais ont pour but diy établir un foyeir national juif. Uaprés le recense—

ment de [a population et les évaluations íaites depuís, le nombre des Juifs y est bien inférieur a celui de la population mahomé—

tane et chrétienne. Suivant les chiffres du mouvement de [a population, de toutes les ('onfessions, ce sont les israélites out ont, en raison surtout de leur natalité basse, le plus faible accroissement naturel. Liímmigration de Juifs en Palestine, ct gut, prenaut un vif _essor depuis Io protectorat anglais, a pris des proportions particuliérrement considélrables ven juillet—décembre 1924, en 1925 et dans la premiere moi/ie de 1926, a eu non seule- ment des causes économiaues et religieuses, elle était due pour une bonne pacrt au fait gue les Etats-Unis rendirent presgue impos—

sible Fimmigration. Mais la Palestine n,étaut pas capable diabsorber une immigration aussi grande, celle—ci (( fort diminué ces der- niéres années, et Fémigralion méme y a pris de grandes proportions. La plupart des Juifs y habitant des villes, de viis dissentiments mont éclaté entre eux et les populations ru- rales. Selon toute évidence, la crise ne pourra 'cesser gue lorsgu'on ;] aura augmenté Ia

production ugricole.

*

Palesztina jelenlegi területét az 1920 de—

cember 23—án kötött francia—angol szerző—

dés állapította meg. Ezek szerint az ország 23.000 négyzetkilométer területet foglal el az északi szélesség 30—33 foka és a keleti hosszúság 34 36 foka között.

Palesztinát 1917—ben veszítette el Török- ország és már ugyanezen év novemberében kelt az akkori angol külügyminiszter ———

Balfour —— deklarációszerű levele, amelyben az angol kormány azon szándékát fejezi ki, hogy Palesztina a zsidó nép számára nem-

zeti otthonná alakuljon, Nagy—Britannia tá- mogatásával, 1922 júliusa óta, mint an—

gol mandátum, főmegbízott kormányzása alatt áll. Az 1922 szeptember elsejei alkot- mány értelmében törvényhozói tanács ala- kult, aminek 22 tagja van, 10 kinevezett, 12 választott. Ennek a szervnek a működé—

sére eddig a keresztény és arab választók ellenkezése folytán még nem került sor. Az

ügyeket egy ideiglenes tanács vezeti odáig.

amíg a törvényhozói testület megalakítá—

sára a helyzet alkalmas lesz.

Az eddigi első és egyetlen hivatalos nép- számlálás 1922 október 23—án volt, ami szerint az összes népesség 757182 lelket tett ki. Ebből 590890, azaz 78% muzulmán.

83.794, azaz ll % zsidó és 73.024, azaz 95 százalék keresztény.

A 03.388 lelket kitevő nem zsidó né—

pességből 9.474 sem keresztény, sem muzul—

mán vallású. A muzulmán népességnek leg- alább 17'5 százaléka nomád életmódot foly—

tat, valószínű azonban, hogy a le nem tele—

pültek száma 100 ezernél lényegesen több.

A palesztinai népességi viszonyokra a fel—

sorolt számok csak nagy általánosságban derítenek fényt. Az egyes t'elekezeteken belül ugyanis igen nagy eltérések vannak. így pl.

a zsidók között van. ortodox. cionistaelle-- nes csoport, továbbá ortodox őstelepes. A széfardim zsidók Spanyolorsza'igból a XVI.

század után vándoroltak be. ltt élnek ezen- kívül a cionista telepesek, akiknek egy ré—

sze még 1879. és 1914. között vándorolt be.

Nagyobbrészük oroszországi és lengyelor—

szági askenázim zsidó. (A legújabban be—

vándoroltakkal külön kívánok foglalkoznil A teljesség kedvéért megemlíthető, hogy még arameus nyelven beszélő szamaritánu—

sok is élnek Palesztinában.

Az 1927. évi becslés szerint az összné- pesség az év közepén 882.000-re emelke—

dett. Ebből, 648650 muzulmán, 147687 zsidó és 76.839 keresztény; az öt esztendő alatt az össznépesség emelkedése 16% volt. Ez azon—

ban a különböző felekezetek közt nagyon aránytalanul oszlik meg. Mert míg a zsidók száma 80%-kal növekedett, addig a keresz—

PALESZTlNA NÉPESSÉBÉNEKF MEGOSZLÁSA FELEKEZETEK SZERINT.

Répar/ifiun de la papi/latint: de /a Pales/me depi-és /es confessims, Feszes lakasság ; 1922 : 757000

_Fapy/ah'an/v/a/e 1.927 : 882000 muzulman mint..., , kresz/Én e e'b

musu/mansli ismé/i/es— writing—. ("elmehb

(2)

8. szám,

tények száma öt év alatt 3.800 lélekkel emelkedett, ami csak 54 százaléknak felel meg. A muzulmánok szaporodási száza- le'ka is alatta marad az országos átlagnak.

Elsősorban a népmozgalmi adatok vi—

lágánál kell a lélekszám alakulását meg- vizsgálni. A születési arányszám a nem zsi—

dók között sokkal kedvezőbb, mint a zsi—

dóknál. Míg 1000 zsidó lakosra esett 1925- ben 33'2 születés, addig 1000 nem zsidóra 52'6. Legkedvezőbb arányszámuk van a különböző kisebb valláscsoportokhoz tar- tozóknak: 59'3. (Főleg drúzok). A muzul- mánoké valamivel gyengébb, 54'7 százalék.

A keresztények arányszáma a legkedvezőtu lenebb ebben a csoportban, amennyiben 1000 keresztény lakosra 37'2 születés esik.

A halálozási arányszám alakulása viszont a zsidókra nézve a legkedvezőbb. 1000 zsidó lakosra 15'5 haláleset esik, míg a nem zsi- dók arányszáma 29'7. Itt a szétszórt vallás—

esoportok arányszáma a legkedvezőtlenebb, 32'5. A muzulmánoké 31'2, a keresztényeké viszont kedvező, 188. A gyenge születési arányszám okozza azt, hogy a kedvező ha—

lálozási arányszám ellenére is a természe-—

tes szaporodás az összes Palesztinában élő felekezetek közt a zsidóknál a legalacso- nyabb. A nemzsidók természetes szaporo—

dása 22'9; ezt az arányszámot azonban erő—

sen rontja a keresztények alacsony arány- száma: 18'4. A muzulmánok arányszáma 235 és az egyéb felekezeteké 26'8 százalék.

Országos átlagban Palesztinában 49'3 szű—

letés és 263 halálozás esik 1000 lakosra. a természetes szaporodási arányszáma tehát

23-00/00.

Az utóbbi években a palesztinai vándor—

mozgalom a természetes szapo—rodásnál sok—

kal jelentősebb hatást gyakorolt a népese—

désre. Másképen fogalmazva az a tétel is áll, hogy Palesztina gyakorolt erős hatást a zsidó vándor'mozgalomra. Felesleges volna e helyen részletezni azt, hogy különösen a Kelet—Európában összefüggő tömbökben élő

TERMESZETES SZAPORDDAS PALESZTINABAN.

Amy/sumi)! nah/rel m Ps/es/íne.

1925.

" _ 1000 lakosu mik: pay/' 7000hebi/anls: _ . SZU/Pm --- 'ha/Ji ... le;-mem:...

naíssancesn . . déte's. . . arcraísm. . . . .

5

zsir/ál: - [sui/('la

—-882—-—

MM— 1929

zsidóságnak milyen nagy része kényszerült a háború előtt, részben gazdasági, részben társadalmi okokból otthagyni szülőföldjét és kivándorolni. A háború és az azt követő mozgalmas évek még fokozták az anyagi nyomorúságot és ezzel a kivándorlási vá- gyat; ugyanakkor azonban megesökkentek a kivándorlási lehetőségek; hiszen az álló:

harcok idején meg sem lehetett mozdulni, azok befejeztével az Amerikai Egyesült Ál- lamok úgyszólván lehetetlenné tette a terü- letére való bejutást a keleti és délkeleti euró—

paiaknak. Természetesnek kell találni, hogy a világ zsidósága, amely számára a Szent—4 föld vallásilag is a legkívánatosabb lakó—

helyet jelentette, lelkesen fordult Palesztina felé, amelyről a győztes Nagy-Britannia nyi- latkoztatta ki, hogy ott védelme alatt a zsidó nemzeti állam alapjait kivánja megvetni.

igy a letelepülők gazdasági jövője is szilárd—

nak látszott. Az ezzel megindult települési mozgalom persze igen érdekes és sok tekin—

letben egyedül áll a történelemben. Nap—

jainkban olyan pontra érkeztünk el, ami—

kor a kísérlet eredményeiről és kilátásairól számszerű adatok alapján lehet bírálatot mondani.

Az adatok vizsgálata előtt néhány kria tikai megjegyzést kell tenni.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a be—

vándorlóknak elég jelentékeny része mint utasember érkezik és bevándorlóke'nt csak letelepülése után kerül a statisztikába. En—

nek az alapján feltehető, hogy a kivándor- lók közül is sokan nem végleges távozási szándékkal hagyják el Palesztinát; ezeket azonban, ha másutt települnek le, már nem lehet utólagosan a kivándorlók között kimu—

tatni. így tehát a kivándorlók száma maga—

sabb a valóságban, mint a kimutatásokban;

a bevándorlókat pontosabban lehet ellen—

őrizni.

A bevándorlást illetőleg viszont azt a körülményt kell figyelembe venni, hogy a zsidó bevándorlók csaknem kizárólag ha—

jón és nyugatról érkeznek: a kikötőkben pedig az ellenőrzés tökéletesebb, mint a szín riai, transzjordáni és egyiptomi határon. Az északi, keleti és déli sivatagokon és kara—

vánutakon beszűrődő ___ részben nomád —-—

arabok és druzok pontos ellenőrzése csaknem lehetetlen. Ennek következtében lehet- séges, hogy a bevándorlók között a zsidók arányszáma a valóságban alacsonyabb a kimutatottnál. A vizsgálat alapját képező hat év alatt —— tehát 1922—27 közt M össze—

sen 81.818 ember vándorolt be Paleszti-

(3)

8. szám. ——883——— 1929

W

M

BEVÁNDORLÁS És KIVÁNDDRLÁS PALESZTINÁBAN.

[minig/align el e'm/gmh'an en Hlesh'ne.

1922 — 1927.

es ezer-mille

Harim/Male lmmigm/ím [bbi/ládd a:! Dmhkraé/i/es

lá'vándar/ás _ [biga/ian

[Mű/zsidó a:.o Don/ismé/űes

1922 1923 1924 1925' 1926 1927

nába. Évi átlagot megállapítani nem cél—

szerű, mert az irányzat erősen hullámzó volt. Ha a zsidó és nem zsidó bevándorló- kat külön választjuk, akkor kitűnik, hogy a bevándorlóknak összesen 95 százaléka zsidó volt. A 4103 főre rúgó nem zsidó be—

vándorlás évente emelkedő tendenciát mutat. A zsidó hazát keresők száma viszont 1924 második felében erősen felemelkedik, 1925—ben eléri a csúcspontját, az ország lé- lekszámához és viszonyaihoz képest való- színűtlenül magas, 33.801 lélekszámot ki- tevő tömeggel. Ez a nagy beözönlés részben az európai zilált gazdasági viszonyok ——

(infláció, kezdődő dekonjunktúra) _— rész—

ben pedig a cionista propaganda terjeszke- désének a következménye. A be—áradó egyé- nek majdnem mind a városi, kispolgári elemből kerültek ki. Ennek következtében a városok lakosszáma aránytalanul felduz-

zadt. Új, városias jellegű telepek keletkez—

tek, mint Tel-Aviv (Jalta mellett). Ez pél—

dául teljesen új, modern cionista város:

36.754 lakosa van. Ez a szám szembeállítva azzal, hogy a hat év alatt bevándorolt zsi-

dók összes száma (a visszavándorlókat le—

vonva) 56.023 volt, magában eléggé rávilá- gít az új cionista mozgalom ingatag számí—

tására. Ez a több külső tényező által előse—

gitett nagy lendület meghozta a maga ke-

serű gyümölcsét. *A letelepülés rövidesen olyan kilátástalanná vált, hogy 1926 má—

sodik felében már újra az 1924első hónap- jainak átlaga, körül mozgott a bevándorlók száma. A viszonyokat —— még pedig úgy a, gazdaságiakat, mint a természetieket —-—- bi—

zonyos civilizáció és kényelem között fel—

növekedett városi emberek nem egyköny—

nyen bírják ki. Azonkívül a kívülről jövő anyagi támogatás is évről évre nehezebben szerezhető meg —— a nehézség olyan arány- ban nÖvekszik, amilyen arányban nem vál—

nak be a településhez fűzött remények.

Palesztina termelésének fokozására olyan nagyfokú úttörő tevékenységre volna szük—

ség, amelyik még a mezei munkához szo—

kott és edzett európai parasztot is próbára

tenné; érthető, ha nemcsak a beáradás szo—

rult hirtelen szűk keretek közé, hanem a kivándorlás öltött egyre nagyobb, mond- hatni fenyegető mérveket. Nem szabad el- felejteni, hogy Palesztina szegény, s mint ilyen alapjában kivándorló ország. Magának a cionista mozgalomnak indító oka is rész—

ben a Szentföld elnéptelenedésétől való fé—

lelem volt. Ha a nem zsidók háború utáni kivándorlási számait nézzük, tehát olyan jelenséget, amelyet vallási propaganda és hasonló szempontok nem, gazdaságiak pedig normális keretek között befolyásolták, akkor azt látjuk, hogy a hat év egyenlege 6.200 emberdeficitet mutat: azaz a nem zsidó lakos-ság minden évben több mint ezer emberrel lett kevesebb. A növekvő beván—

dorlással szemben évi átlagos 1700-as, való- ságban gyengén emelkedő "% kivándorló kvótát látunk. Az érkezők és távozók kö- zött nemcsak számbeli, hanem jellegbeli kü- lönbség is van. Míg az emelkedő számú be—

vándorlók a növekvő civilizáció és javuló kereseti lehetőségek által odavonzott ele—

mek, addig az állandó kivándorlási hullám a szegény, ottani megélhetésről letett egye—

dekből tevődik össze. A kivándorlás általá—

nosabb, az ország adottságaiból folyó kény- szerűség-voltát mutatja az is, hogy a ki—

vándorlók között a nem zsidók aránya ma—

gasabb, mint a bevándorlók közt. A legna—

gyobb és legerősebb bevándorlásra késztető érv a zsidókra hatott, (ezért van olyan ma—

gas arányszámuk a bevándorlók között);

ezzel szemben a taszító erő egyformán kényszeríti a keresztényt, a muzulmánt is az ország elhagyására. A vizsgálat hat év folyamán összesen 31.995 ember hagyta el az országot. Az egész idő folyamán ezekböl, 211392, tehát 678 százalék volt zsidó. Akép

(4)

8. szám. —-—884— 1929

azonban csak akkor válik teljessé, ha a két felekezetcsoport évenkinti arányát kísérjük figyelemmel.

1922-ben majdnem egyenlő volt a meg—

oszlás; ez még a Várakozás esztendeje volt;

a határok még nem igen nyíltak meg, a köl—

tözés nehézkes és kockázatos volt. A követ- kező évben már majdnem eléri a kivándor- lás középértékét; a zsidók aránya azonban az előző évhez képest erősen emelkedik. Az 1924. és 1925. év a nagy áramlás ideje: ez—

alatt a zsidó kivándorlás természetesen visszaesik. Különösen 1925 volt kedvező év:

100 bevándorlóra csak 7 kivándorló esett.

Ugyanakkor a bevándorlás révén (a kiván—

dorlókat leszámítva) a zsidók száma 31.650-nel emelkedett, holott a nem zsidó elemek vándorlási egyenlege 1109 ember fogyatkozást mutat. A szükségszerű vissza—

hatás, melynek okait előbb láttuk, a kiván- dorlás számaiban még a bevándorlásnál is behatóbban tükröződik. Mert 1926—ban a zsidó bevándorlás 61 százalékkal esett, a kivándorlás azonban 253 százalékkal nőtt.

A zsidók részvétele a kivándorlásban 52'5 százalékról 792 százalékra emelkedett; a nem zsidók abszolut száma lényegesen nem is változott. 1926-ban: az év első felének kedvező volta következtében még 5616 főnyi kivándorlásból eredő pluszt könyvet—

hetett ugyan a zsidóság; de a válság nem állott meg fele úton. 1927—ben a kivándorlás újból visszaesik, bár korántsem olyan nagy

mérvben, mint a bevándorlás, amelyben

különben is a zsidók addig el nem ért ala—

csony arányszámmal vettek részt. A kiván—

dorlásban pedig az átlag feletti arányszám—

mal szerepeltek. Ezzel a települési mozgalom jelentős dátumhoz érkezett. Az utolsó tíz év közül ebben fordult először elő az, hogy a zsidó lélekszám a kivándorlás kö- vetkeztében csökkent: 2358—cal több hagyta el Palesztinát, mint amennyi odajött. Az összes bevándorlók adatai alapján pedig megállapítható, hogy ebben az évben 100 'bevándorlóra 187 kivándorló esett.

Kérdés azonban az, vajjon nem lehet—e ezt átmeneti jelenségnek minősíteni, vagy több szerencsétlen módon találkozott gaz—

dasági viszontagság számlájára irni? Vaj- jon az 1927. évi eredmény menyiben követ—

kezménye és függvénye a cionista telepítés- nek? Bár a számok kellőleg beszélnek ma- gukért, egy további részlet feltárása nem lesz érdektelen. Elsősorban megállapítható, hogy a 2713 zsidó közt, akik 1927-ben itt—, tottak be Palesztinába, 2029 keleteurópai s

652 ázsiai és északafrikai eredetű volt. Túl- nyomóan olyanok, akik a legprimitívebb körülmények és gazdasági viszonyok közül érkeztek, és akikben a gazdasági boldogu—

lás reménye valószínűleg alig maradt alatta a vallásos buzgalomnak, amely őket a meg- szentelt föld felé vonzotta.

Az 5071 kivándorló zsidó közül 640 volt 1920 előtt letelepült és 44.31 olyan, aki 1920, után jött. Ez világosan szemlélteti, milyen nagy azoknak a száma, akiknek nem sike—

rült új életet kezdeni, megalapozni a meg—

élhetésüket. A zsidóság történetében jel— ' lemző vonás az, hogy mindenütt, ahol nagyobb tömegekben élnek, túlnyomóan vá- roslakó népként települnek le és mint ilye—

nek szembe kerülnek a föld népével. Ha már most a két réteg érdekei és nézetei ösz—

szeütköznek, akkor a parasztság nemcsak a városlakót, hanem a szokásaiban, élet-

módjában elkülönült elemet is szemben látja magával és így a köztük levő szakadék még nagyobb lesz. Az 1922. évi népszámlálás adatai szerint a városok összes népessége megközelítette a háromszázezret, a cionista földmíves telepek lélekszáma legfeljebb 35.000. Tehát annyi, mint csak Jeruzsálem zsidó lakossága. Megfelelő részletes adatok híján számítással a palesztinai zsidó népes—

ség városlakó részének aránya 70%-ra te—

hető. Ha a nomád arab törzseket 110000 főre becsüljük és a letelepült tervszerű me—

zőgazdasági termelésből élő muzulmánok—

tól külön választjuk, még akkor is körülbe—

lül tíz százalék a zsidó földmívesek aránya a mezőgazdasági népesség közt, mig a váro- sokban a zsidók arányszáma harminchá—

rom. Ez kellőleg meg indokolja azt az álli—

tást, hogy a háború utáni cionista telepü—

lési mozgalom olyan válságot idézett elő, amelynek kimenetele ma még bizonytalan.

A kérdés népességügyi oldalát megvizs—

gálván, át kell tekinteni az ország gazda- sági helyzetének azokat a tényezőit, amelyek a telepítéssel kapcsolatosak.

Palesztina elsősorban mezőgazdasági or—

szág. Területének 24'2%-a megművelt, a többi terméketlen. További területek termé—

kennyé tétele, valamint a meglevők termé- kenységének fokozása nagy anyagi és mun—

kaáldozatot kívánna. Kétségtelen, hogy az ezideig müködő száztizenöt cionista mező- gazdasági telep ezen a téren igen sok elisme- résre méltót alkotott, csak úgy, mint a német keresztény telepek. További fejlődésnek azonban útjában áll az, hogy a beruházá—

sokhoz szükséges pénz mind nehezebben

(5)

—WW 0CO

ezer/é/Ekf/V/Wháú/l ork) 0000!

33"

130

32(,

30

M

PAlESZTlNA VÁRDSAI. '

Villes de Pale_s_r_i_ne.

30' 350

Aki-e ooo Ira/fla

fE/va Vi

3.00

§,

16.0

! o'o'a Jeruzsálem

o§

Ram/ I)

?

%

Gr.-tö] keletre

M.SnSzJSZB.

30' 35 "

30' 360

30 ' Saf/b/

9.0 0

D'berías

33"

0

30'

320

30'

30' 36"

'P ? 9 19 20 §o :.o sem". P.Schunn KM

(6)

8. szám.

gyűlik egybe, másrészt a bevándorló —— és mint láttuk apadó bevándorló —— elemek közt nem mindenki kapható az úttörő munka fáradalmaira, amikor az új, Tel—

Aviv—szerű városok Nyugat—Európára emlé—

keztető életlehetőség-et igérnek. A más orszá- gokban is végbemenő vái'osbatódulás Pa- lesztinában megelőzi a mezőgazdasági elem kialakulását, holott az lenne előfeltétele a gazdasági fellendülésnek.

A termelési és külkereskedelmi adatok szembeállításában ennek a következményei tükröződnek. Palesztina földje 1927-ben 994.000 (; búzát, 454000 (1 árpát és 374000 (; durva kölest termett; ugyanebben az év—

ben közel kilenc millió pengő értékű lisztet hoztak be az országba. A behozatalban a természetesnek vehető ipari cikkek mellett súlyos szerep jut a mezőgazdaság termé- nyeinek is, a kivitelben viszont a szap- pan és a gyümölcsök értéke vezet, míg a kitűnő borok exportja háttérbe szorul. Kép- letesen szólva, azt lehet mondani, hogy Pa- lesztina gazdasága még nem találta meg magát; nem illeszkedett bele a világgazda- ságba. A dolgok így állván, nem csodálható, ha a külkereskedelmi mérleg az utóbbi évek- ben állandó magas passzívumot mutat, melynek értéke 120 és 180 millió pengő kő—

'zött mozog.

Tanulmányomnak nem lehet az a célja, hogy a cionista mozgalom fölött bírálatot gyakoroljon; pusztán a számadatokból kí- ván következtetéseket levonni. És ezzel tér- jünk is Vissza a kiinduló ponthoz: Anglia a 'szétrombolt török birodalom egy darabjá- ból zsidó nemzeti államot óhajtott alkotni.

Az odavándorlás és a lelkesedés az első években elismerésre méltó eredményeket tu—

dott létrehozni. Ezáltal azonban a Szentföld vonzóereje úgy megnövekedett, hogy a be—

vándorlás messze felülmulta azt a méretet, amely kívánatos, észszerű és gazdaságos lett volna. Beállott a városok hipertrofiaszerű

—-—886-—-— 1929

megnövekedése a mezőgazdasági telepek ro- vásáratA viszahatás— gyors és erős volt ugyan, de azért a mozgalom csődje helyett elegendö válságról beszélni. A nagyarányú elvándor- lás az ország jövője szempontjából inkább kedvezőnek mondható, hiszen ezáltal nagy sereg gazdaságilag gyönge, támogatásra szo- ruló exisztenciától szabadult meg. A zsidó- ság szemszögéből viszont felettébb aggá- lyos az, hogy a népmozgalmi adatok bi—

zonysága szerint, a zsidók a többi népelem- hez képest fejlettebb típust képviselvén, szaporodásuk azoké alatt marad.

A további irányítás feladata odahatni, hogy az ország mezőgazdasági termelése fel—

lendüljön; igaz ugyan, hogy ehhez olyan anyagi beruházásokra van szükség, amely—

nek alapjait megint csakm külső, források nyujthatják. Uzi—eti kifejezéssel élve: Palesz—

tina még sokáig ráfizetéssel működő üzem lesz. Más út viszont nincs nyitva, mert Pa- lesztina sohasem lesz kereskedelmi kőz—

pont —-— keleti határa a sivatag, nyugati a tenger igen rossz kikötőkkel. Az idegenfor- galomra sem lehet építeni. Mindenesetre segítségére van az a földrajzi tény, hogy po- litikailag olyan fontos pont, melynek bir—

foka mindig értékes lesz. Nemcsak a szuezi csatornához való közelsége miatt, hanem azért is, mert szárazföldi Összekötő kapocs a kisázsiai török területek, Sziria, Mezopo-

támia, délen pedig Egyiptom és Szudán közt. Mint hadászati felvonulási terület és mint karavánút nem fogja elveszteni jelen- tőségét a belső és külső politikai változások ellenére sem. Hogy az angol világbirodalom ennek a területnek a megtartásában nem fog-e az eddigi zsidó támpont helyett mu—

zulmán támpontot igénybevenni, ez igen sú- lyos kérdés, amely azonban nem tartozik a statisztika módszerével megoldható prob—

lémák körébe.

Síbelka—Perleberg Artúr dr.