434 STATISZTIKAI lRODALMI FlGYELÖ
indult ki: ebből kapták az A, a B és a 7 matrix koefficienseit. A belső négyzetben 36 feldolgozó ipari ágazat szerepelt. Az elsőd- leges ráfordítások száma nem kevesebb. mint 68: ebből 20 nem feldolgozó ipari ágazat (de köztük vannak az élelmiszeripari ágaza- tok is), 32 importáru-kategória. 16 a mun- karáfordítás ágazatok szerint részletezve.
Ezek a modell exogén változói.
A ). árkorrekciókat kétféleképpen határoz- ták meg. 14 ágazatban idősorok (1963—1974.
illetve 1970—1974) alapján korrelációt számí- tottak a kibocsátási ár és költségek között.
amiből aztán becsülni lehetett a korrekciós együtthatót. A többi ágazatban. ahol ilyen idősorok nem álltak rendelkezésre. egy má- sik tanulmányból vett összefüggést használ- tak fel, mely a koncentráció és az ágazati hovatartozás (utóbbi 0—1 változó) alapján becsli az árkorrekciót; ebbe a függvénybe az 13971. évi struktúraadatokat helyettesítették
e.
A modell segítségével végzett szimuláció legfontosabb változatai a következők.
1. Magának a modellnek megbízhatósági vizsgálata egyetlen, aggregált árindexsor alapján történt, amely az ágazati árindexek—
nek a munkabérekkel súlyozott átlaga. Az árindexet az 1971 és 1975 közötti időszakra negyedévenként számították ki, és a teszte—
lést az lparügyi Minisztérium árindexével való egybevetés jelentette. Eszerint a modell általában alábecsül a tényleges árváltozás- hoz képest, kivéve az állami árszabályozás
időszakát (1973). amikor fölébecsül.
2. Az olajár-növekedés hatásának szimu- lációja a fentinél hosszabb, 30 negyedévet felölelő idősor alapján történt. A feltételezés szerint az olajárak mind az első. mind a má- sodik negyedévben megkétszereződnek. Az ebből eredő árhatások a modell szerint az első három évre (12 negyedévre) koncentrá- lódnak: az olajárváltozás 21 százalékkal emeli az általános árindexet, a teljes (30 ne- gyedes) időszak áremelkedése csak 24 szá- zalék. A hatás azonban nagyon különböző az egyes ágazatokban. mind az árváltozások mértékét. mind pedig elhúzódásuk idejét il-
letően.
3. Az ipari struktúra hatásának szimulá- ciója annak a feltételezésnek az ellenőrzését jelenti. hogy az ipari koncentráció fokozó—
dása a hatvanas évtizedben növelőleg ha—
tott az árváltozásra. Evégből a ). korrekciós koefficienseket az egy évtizeddel korábbi koncentráció feltételezésével is kiszámították, és ezekkel újrafuttatták (: modellt. A kétféle globális árindex között a második negyedév- ben mutatkozik a legnagyobb eltérés ('la/o).
ez fokozatosan csökken a tizenkettedik ne- gyedévben 0.5. a harmincadikban 0.2 száza—
lékra. A cikk szerint azonban ez a számítás alábecsli az eltérést. főként azért. merta re—
dukált )! kiszámítása nem ágazatok szerint differenciált. hanem egységes együtthatóval történt. A koncentráció növekedése tehát nö- veli az árváltozásoknak az ágazatokon ke—
resztülfutó sebességét. és ennek számottevő hatása van a rövid távú inflációs rátára. Ez- által azonban csökken az infláció elhúzódó hatása. ami jótékony hatással van a gazda- ság stabilitására. A rövid lejáratú inflációk hatásai gazdaságpolitikailag jobban átte- kinthetők és kézben tarthatók. mint az elhú- zódó. kúszó infiációé.
(ism.: Szilágyi György)
FRANCOlS. G. -- REMP. J.—M.:
FOGYASZTÁS ÉS ÁRAK LENGYELORSZÁGBAN ES FRANCIAORSZÁGBAN
(Comsommation et prix en Fologne et en France.)
— Economic et Statístigue. 1961. 130. sz. 67—73. p.
Az országok közti összehasonlítás általá- ban nemcsak valuták egymáshoz viszonyított arányát kívánja vizsgálni. hanem lehetősé- get keres az értékbeni adatok (fogyasztás, beruházás stb.) mögötti volumenek egybeve- tésére is.
A nemzetközi intézmények keretében vég- zett multilaterális árösszehasonlítások nem teszik lehetővé mélyreható elemzések elké- szítését. mivel kevéssé tudják figyelembe venni az egyes országok sajátosságait. Ezért .nagyon kívánatos, hogy az általános össze- hasonlítások mellett kétoldalú vizsgálatok is készüljenek.
Ilyen meggondolásból indult ki a lengyel Statisztikai Főhivatal (GUS) és a francia Sta- tisztikai és Gazdaságkutató Intézet (lNSEE) (! két ország árainak és egy főre jutó fo-
gyasztásának összehasonlításában.
A vizsgálat a lakosság végső fogyasztásá- nak. a jövedelemelosztás, a fogyasztás és a felhalmozás statisztikai rendszerének az ENSZ által meghatározott körére vonatko—
zott. lgy nem tartoztak az elemzés körébe a lakossági beruházások. főként a iakásvá- sárlósok, a közvetlen adók és a társadalom- biztosítási hozzájárulások, a közösségi szol- gáltatások (például az oktatás). a hitelek után fizetett kamatok.
A lakossági fogyasztásból értékelési ne- hézségek miatt nem lehetett figyelembe venni az egészségügyi szolgáltatásokat. a temetési.
igazságügyi, pénzügyi stb. kiadásokat.
A volumenindexek kiszámításához a saját termelésű fogyasztást és a tulajdonos által lakott saját lakások fiktiv bérét is számba vették.
A fogyasztás körének rögzítése után került sor az árösszehasonlítás alapjául szolgáló nómenklatúra kialakítására és a reprezen- tánsok kiválasztására. E munka során min—
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
435
clen kiadási tételhez egy vagy több reprezen—
tánst rendeltek. A nómenklatúra alapja az ENSZ nemzetgazdasági számlarendszerének fogyasztási tagolása volt, amelyet kiegészi- tettek néhány tétellel a reprezentánsok jobb
kiválasztása érdekében.
A fogyasztás előbbiekben körülhatárolt te—
rületét 7 főcsoportra, ezen belül 24 csoport- ra, 59 alcsoportra és 153 tételre osztották fel. A 153 tétel árviszonyait 495 reprezen- táns tükrözte.
A reprezentánsok kiválasztása az összeha—
sonlitás egyik legnehezebb szakasza. A rep- rezentánsokat megfelelő pontossággal kell definiálni az árak összehasonlíthatósága ér- dekében. Ez a követelmény azonban nem ve- zethet olyan termékek kiválasztásához, ame- lyek a két ország egyikében kevéssé jellem- zők (: fogyasztásra. Ha egy adott tételnél e feltételek ellentmondának tűntek, akkor több reprezentánst választottak ki. hogy mind Len- gyelország, mind Franciaország fogyasztási
szokásai kifejezésre jussanak.
A reprezentánsok kiválasztása után került sor az ármegfigyelés nem kevésbé nehéz munkájára. A két ország kereskedelmi kap- csolatai meglehetősen korlátozottak. Ezért az árak összehasonlithatóságának biztosítá- sára kétoldalú szakértői bizottságot küldtek a varsói és a párizsi agglomeráció üzleteibe.
A bizottság tagjai meggyőződtek arról, hogy a kiválasztott termékek kaphatók-e, és mi- nőségük elfogadható mértékben összehason- litható-e. Az árak számbavételekor az általá- nosan érvényes árakat rögzítették; az ese- tenként vagy csak bizonyos vevők részére nyújtott kedvezményeket nem vették figye- lembe. Ezzel szemben, ha minden fogyasztó számára különböző, más—más árat érvénye- sítő piaci szféra állt rendelkezésre (ez volt a helyzet Lengyelországban a hús, a cukor, a gépkocsi tekintetében), akkor ezeket mind
bevonták a megfigyelés körébe.
Egyes árak meghatározásánál speciális módszereket alkalmaztak: a szállítási díjak- nál (közlekedés. viz, gáz, villany stb.) a vál—
lalati információra támaszkodtak, egyes idénycíkkeknél (gyümölcs, zöldség, hal. virág stb.) az árindexszámitásokban használt árak-*
kal dolgoztak, a fűtésnél kalóriánkénti ára- kat becsültek stb.
Minden reprezentánsra egyenértékarányt számítottak a nemzeti volutákban megadott árak hányadosaként. Ezek azonos mérték- egységre adják meg a két valuta közti cse- rearányt. Például, ha 1977-ben a tojás egyenértékaránya 5.78 Zlaty/frank, ez azt je- lenti, hogy azért a tojásmennyiségért. ame- lyért Franciaországban 1 frankot kellett fi- zetni. Lengyelországban 5.78 zlotyt kellett volna adni. '
A reprezentánsok egyenértékarányait mindkét ország fogyasztási összetételével
7'
aggregálták, lényegében a Laspeyres és a Paosche formula alkalmazásával.
Ha A ország 8 országhoz viszonyított egye—
CII egyenértekaranyait PAGE/PBOBhónyadosként
definiáljuk, akkor 8 ország fogyasztási struk—
túráját alapul véve számtani átlagként agg—
regálhatunk, ami a Laspeyres formula alkal- mazását jelenti. itt olyan hányadost kapunk, amelynek számlálója 8 ország lakosának kí- adása lenne A országban, amennyiben meg—
tartaná B országbeli fogyasztási szokásait, a nevezője pedig B országbeli tényleges ki—
adása. Ha ugyanezeket az egyedi egyenér- tékarányokat A ország fogyasztási szerkeze- tével súlyozzuk. akkor az előbb definiált egyedi egyenértékarányok a Paosche formu- lának megfelelően harmonikus átlagként aggregálódnak. Ebben az esetben a számlá- lóban A ország lakosának tényleges kiadá- sa szerepel, a nevezőben pedig az az ősz—
szeg. amit A ország lakosa költene B ország- ban, megtartva otthoni fogyasztási szokásait.
A francia—lengyel árösszehasonlítást mind- két módon elvégezték, majd a két eredmény—
ből a Fisher formulánok megfelelően mértani átlagot számítottak.
A volumenindexeket a tételenkénti, illetve az aggregátumonkénti értékindexek és a Fisher-féle egyenértékarány-indexek hánya- dosaként számították. Az összehasonlításról kiadott eredeti tanulmányban a Laspeyres és a Paasche volumenindexeket is közölték.
A számítások szerint 1977—ben a lengyelek átlagos fogyasztásának volumene a franciák fogyasztásának 46 százalékát tette ki. Ha pe- dig a saját termelésű fogyasztást és a saját lakások fiktiv bérét nem vesszük figyelembe, akkor a lengyelek egy főre jutó vásárlása a franciákénak csak 43 százaléka. Élelmiszer- ből és élvezeti cikkekből Lengyelországban nem egészen kétharmadát fogyasztották a franciák átlagos fogyasztásának, iparcikkek- ből 70 százalékkal fogyasztottak kevesebbet.
szolgáltatásokból pedig több mint 40 száza- lékkal kevesebbet vettek igénybe.
A fogyasztási szintnek megfelelően jelen- tősen eltérő volt a fogyasztás szerkezete is a két országban. A lengyelek inkább kevésbé feldolgozott élelmiszereket (tej, burgonya, to- jás) vagy hagyományosabb termékeket (ke- nyér, liszt) fogyasztottak: húsfogyasztásuk döntő hányada sertéshús volt; egyéb húsfé- lékből — a halat is beleértve — csak töredéke jelentkezett a franciák felhasználásának. Az alacsony iparcikkvásárlás mellett a lengyelek elég sokat költöttek javításra és készittetésre.
Ez áll mind a ruházkodásra, mind pedig a tartós fogyasztási cikkekre. A lengyelek álta- lában tömegközlekedési eszközöket vettek igénybe, a franciák gépkocsit vásároltak.
A lakásköltségek (lakbér'és a saját laká- sok fiktr'v bére) összehasonlításakor'figye-
436 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
lembe kell venni, hogy a lengyel lakások ki—
sebbek és kevésbé komfortosak. mint a fran- cia lakások. Ez magyarázza -— a kisebb gép- kocsipark és a tartós javak alacsonyabb el- látottsága mellett - azt. hogy az éghajlati különbségek ellenére a lengyelek egy főre jutó energiatelhasználása mintegy fele a
franciákénak.
(Ism.: Nádas Magdolna)
MANJAKIN. V.:
AZ ELELMISZERPROGRAM ALAPJA A SZOVJET MEZÓGAZDASÁG
TOVÁBBI FELLENDl'JLÉSE
(Dal'nejsij pod"em szel'szkogo hozjajsztva —-osz- nova prodovol'sztvennoj programmü.) —— Vesztnik Sztatr'sztikí. 1981. 7. sz. 3—15. p.
A szovjet mezőgazdaság fejlesztését a XXVI. kongresszus határozatai és a tizen—
egyedik ötéves terv feladatai irányozzák elő.
A növénytermelésben a gabonafélék évi ter- melését 240 millió tonnára. a cukorrépáe't 100, a napraforgóét 6.8, a zöldségfélékét kö- zel 30, a gyümölcstermést 12 millió tonnára kell növelni. Az állattenyésztés feladatai még nagyobbak, évi átlagban 17—18 millió ton—
na húst, közel 100 millió tonna tejet, 72 mil- Iiárd darab tojást kell termelni. Az állatte- nyésztési feladatok teljesítése csak a terv—
ben meghatározott mennyiségű és összeté- telű takarmánybázissal lehetséges.
A kitűzött cél igen magas. az egy lakosra számított mezőgazdasági termék termelése az előző tervidőszakét közel kétszeresen múlja felül. A tervcélok teljesítéséhez az agráripa- ri ágazat a szovjet népgazdaság összes be—
ruházásának egyharmadát kapja. Az élő munka termelékenysége a mezőgazdaságban egynegyeddel haladja meg az 1976—1980.
évekét.
A program teljesítését a most lezárult terv- idősza—k igen nagy mértékű beruházásai biz- tosítják. 1976—1980—ban 171 milliárd rubelt ruháztak be, 1961—1965-ben ennek alig több mint egyharmadát. Minden korábbit felül- múlóan növekedett a mezőgazdaság gép-, műtrágya- és növényvédőszer-vásárlása.
A jelenlegi ötéves tervben közel 2 millió traktor, 1.5 millió teherautó, 600000 gabona-
kombájn kerül a mezőgazdaságba. Jelentő- sen nő a műtrágyák, növényvédőszerek, ta- karmánykiegészítők gyártása és felhasználá- sa. Az eredményes felhasználás érdekében gazdasá onkénti talajvizsgálatokat végez—
nek. Töb mint 7 millió hektáron -— az állami költségvetés terhére —- öntözőtelepeket létesí—
tenek. illetve kiszárítják a termőföldet A tő—
kebefektetés jelentős rá'—sze az állattenyésztő telepek megújulását szolgálja. Silótárolák.
takamánygyárak és: más korszerű takarmány- előkészítő és -feldolgozó létesítmények épül-
nek. Bővül az úthálózat, a felvásárló appa- rátus műszaki-technikai bázisa. Új tároló- épületeket létesítenek (: gabona, a zöldség és a gyümölcs szakszerű tárolására. A falusi életkörülmények javítását komfortos lakóhá- zak, gyermekintézmények és egyéb szociális rendeltetésű épületek beruházása biztositja.
Ezekre 39 százalékkal nagyobb összeget for- dítanak, mint a tizedik ötéves, tervben.
Jelentős a fejlesztés (: húsiparban. a tej- iparban. a malomiparban és a takarmány—
keverék—gyártó élelmiszeripari ágazatokban.
Az előirányzott pénzügyi és anyagi erőfor- rások felhasználásával az agrárszektor ter—
melési kapacitása minden korábbit felülmú- ló lesz. A megnövekedett kapacitások és a várhatóan nagyobb termelés az eddiginél összehangoltabb szervező munkát követel meg a termelőeszköz-gyártó és —javitó ága—
zatoktól, a közlekedési és szállítási, valamint
a kereskedelmi hálózattól.
A mezőgazdasági termelés hatékonyságá- nak legfőbb mércéje a tervek teljesítése, ezt azonban nem lenne helyes mechanikusan mérni. 1980-ban nem teljesítette a mezőgaz- daság a gabonatermelés előirányzatát a ked- vezőtlen időjárás miatt. Az 1980. évi 189 mil—
lió tonnás gabonatermés -- az 1965. évi mű- szaki színvonallal számolva -— csak 120 millió tonna lett volna. A tudomány és a technika vivmányain nyugszik a mezőgazdaság fellen—
ditésének hosszú távú programja. Ez nemcsak az anyagi—műszaki ellátás színvonalára ter- jed ki, hanem összhangban van az érdekelt—
ségi rendszerrel is. Igy például a dolgozók anyagi érdekeltségével a termelés mennyisé- gi és minőségi növelésében. a kolhozok és szovhozok érdekeltségével a termelés jövedel- mezőségének emelésében, valamint a kisgaz- daságok érdekeltségével a háztáji termelés növelésében.
A program teljesítése a kolhozok és a szovhozok saját eszközeinek és tartalékainak jobb kihasználását is igényli. A számítások szerint például a jelenlegi létszámú és ösz- szetételű állatállomány jobb takarmányozá- sával 10—11 százalékkal nagyobb hozam len—
ne— elérhető. Ez a többlet az ország tej- és húsellátásában millió tonnákat jelent—. A sza- kosodás és a struktúraváltoztatás előnyeit is jobban ki lehetne használni.
A hatékonyság emelése nemcsak mennyi- ségi, hanem minőségi feladat is. A magasabb termés kétségkívül eredmény, de azt is meg kell mérni a statisztikának. hogy ezt milyen munka- és anyagi eszközráűorditással érték el. Néhány körzet gazdaságaiban évek óta nem nő a termelés, vagy éppen visszaesik.
noha ezt a természeti feltételek nem indo—
kolják.
Az állatállomány takarmányellátása: a' kö- vetkező évek egyik fő problémája—. At tizen- egyedik ötéves terv teljesítése cm;-700 mil—
