Opponensi bírálat
Urbányi Béla: „Egyes gazdasági haszonhalaink hímivartermékeinek mélyhűtése, a technológia standardizálásának kidolgozása és gyakorlati alkalmazása” című MTA doktori
értekezéséről
A halak mesterséges szaporításának módszerei sokrétűek, a kezdeti próbálkozások több, mint száz évre nyúlnak vissza, de a leginkább elterjedt módszer a Woynarovich-féle hipofizálás és mesterséges megtermékenyítés, majd Zuger-üvegekben történő keltetés sorozatban történik, miután az ikra ragadósságát kémiai úton megszüntették. Ez a technika a világon a leginkább elterjedt és széles körben alkalmazott. Az eljárás tökéletesítésére, az egyes lépések módosítására világszerte számos próbálkozás történt, s a jelen értekezés beillik ezek sorába.
Az értekezés nem igazán követi a klasszikus felépítést. Ennek két oka lehet: egyrészt logikusan átgondolt rövidítés, azaz szöveg-tömörítés, vagy annak leplezése, hogy a pályázó is kevésnek tartja saját munkásságának eredményeit a doktori fokozat elnyerése céljából. Ez az értekezés olvasásakor ki fog derülni.
A 119 számozott oldal terjedelmű értekezés – amint a címe is mutatja -, egy elméleti kérdés gyakorlati megvalósításának 9 évi kísérletezést lezáró tanulságait összegzi. Az értekezéshez pályázó 33 oldal terjedelmű téziseket csatolt. A disszertáció elolvasásakor az alábbi megjegyzéseket
A „Bevezetés”-ben (6-10. oldal) igen impresszíven összegzi azokat a háttér- ismereteket, melyekkel a téma választását indokolja. Meg kell állapítanom, hogy a téma választása kétség nélkül aktuális.
Az „Irodalmi áttekintés” (11-44. oldal) a fölvetett témakör igen alapos áttekintését, értékelését nyújtja, s az összes hozzáférhető fontosabb ismeretanyagra építve, bemutatja a mesterséges halszaporítás egy újonnan követett eljárásának elemeit. Központi problémaként szerepel a különböző halfajok hímivartermékének mélyhűtése és mesterséges halszaporításban való felhasználása. Mostanáig mintegy 200 halfaj spermájának mélyhűtését dokumentálták. Ebben a fejezetben az alapismeretekkel ötvözve ír saját eljárásáról, vagyis külön „Anyag és módszerek” fejezet nem része a disszertációnak. Ennek a fejezetnek a hiánya kissé nehézkessé teszi az alkalmazott módszerekkel kapcsolatos tisztánlátást, mert azokat az irodalmi ismeretekkel ötvözve közli. Opponensként úgy vélem, ez a fejezet az értekezés teljes terjedelméhez képest terjengős.
Az értekezésben szerző a hagyományos mélyhűtési módszereket követi, azaz védőanyag és optimális higítási arány mellett alkalmazta a fagyasztást és felolvasztást.
személyesen nem követte a mélyhűtött spermából kelt ivadék vitalitását, túlélését, mert ezekkel a munkacsoportjában más foglalkozott. A mélyhűtés okozta DNS-károsodások felderítésére élő-halott fluoreszcens festést alkalmazott citométeres vizsgálattal kombinálva.
Elemzi a mélyhűtés hatását az oldatokra, az élő sejtekben és szövetekben végbemenő
folyamatokra, a védőanyagok hatásmechanizmusára, a mélyhűtött sejtek tárolására. Kifejti, hogy a mélyhűtött anyag elhanyagolható károsodás mellett, folyékony nitrogénben korlátlan ideig eltartható.
A 2.3. alfejezet a halak hím ivarszerveinek és ivarsejtjeinek részletes bemutatásával foglalkozik, leírja a here két fő típusát (csöves, lebenyes), a here szerkezetét, a halak spermiumát, a spermatogenezis folyamatát. A ciklusosság szerint a pisztrángtípust és a pontytípust különíti el. Megválaszolatlan kérdés marad, hogy az említetteken kívül (pl. hazai haszonhalainknál, vagy éppen a veszélyeztetett, többnyire kistermetű halfajainknál ez a szerkezet (típus) mit mutat?).
A 2.4. alfejezetben tárgyalja a halsperma-mélyhűtés folyamatát, illetve a spermamélyhűtés történetét. Teret ad a sperma kinyerésének és a natív sperma minősítésének külön figyelmet szentel a CASA (computer assisted sperm analysis) eljárásnak.
A következő alfejezet a sperma hűtőmédiummal való hígítását tárgyalja, s értékeli a különböző médiumok összetételének és hatásmechanizmusaiknak a természetét. Összeveti a cukor- és sóoldatok alkalmasságát. Igazolja, hogy a sperma motilitása szempontjából a cukor oldatokat célszerűbb használni, de alkalmas, alacsony hőmérsékleten (0-4 oC). A fagyásvédő pufferek a hűtés során lejátszódó kristályosodási folyamatok ellen hatnak, ezért célszerű megválasztásuk döntő jelentőségű, különben a hígítástól is függően (a sperma-hűtőmédium arányát általában 1:1 és 1:10 között állítanak be), a vízkristályok jelentős mértékben károsíthatján s mélyhűtött sejteket.
Az equilibráció, vagyis a védőanyag-koncentráció kiegyenlítődése a extra- és intracelluláris tér között, egy rendkívül fontos lépés, mielőtt a sperma mélyhűtése elkezdődne.
A sperma hűtése szárazjég-tömb felületére cseppentve ún. „pellet-módszerrel” megoldható. A másik, elegánsabb eljárás a programozható hűtőgéppel történő mélyhűtés, amikor változó űrtartalmú műszalmákba fagyasztják a halspermát. A mélyhűtés harmadik módszere folyékony nitrogén gőzében való hűtés. Ezt követően tárolásuk -196 oC-on folyékony nitrogént tartalmazó kaniszteres kannákban történik. Ebben a fagyasztott sperma korlátlan ideig eltartható.
Rendkívül fontos kérdés a felolvasztás sebessége, amely speciális médiumban vagy vízfürdőn történhet. Pályázó részletesen áttekinti a termékenyítés menetét és hatékonyságát a különböző halfajoknál, amikor a felolvasztott spermát szárazon adják az ikrához, majd ezt követően adnak hozzá hígító vizet, illetve hígító és fagyásvédő folyadékot. Az optimálisnak tekintett arány: 0,25 ml fagyasztott sperma/0,5 ml ikrához 1 ml víz.
Disszertáns a következő, 2.5. fejezetben körbejárja a spermamélyhűtés gyakorlati alkalmazását. Az opponensnek kétségei támadnak a „filozófiai megközelítéssel” felsorolt kritériumokat illetően, mert a felsorolt tényezők nyilván nem azonos módon hatnak a különböző halfajokra. Továbbá olyan általános sablonokat látunk, amelyek – a látvány mellett – nem sok új ismerettel szolgálnak. Mindaz, amit korábban leírt, a 12. sz. ábrán összegződik.
Következő alfejezet a spermamélyhűtés alkalmazását taglalja a halgazdálkodásban, amikor kiderül, hogy a mélyhűtött spermával való termékenyítésnek. A termékenyítés hatásfoka messze elmarad a friss spermával való termékenyítéstől, s a mélyhűtött sejtek inkább ún. spermabank létesítésére alkalmasak. Igaz, a donorok génkészlete így hosszú időre megőrizhető. A fagyasztott spermával való termékenyítés hatásfoka a sperma mennyiségének jelentős növelésével sem növelhető szembetűnő mértékben. A következő alfejezet a mélyhűtésből származó ivadék életképességét elemzi, s az olvasó számára eléggé meglepő konklúzióval zár. A legkülönbözőbb halfajok ilyen szaporításával kapott eredmények azt mutatták, hogy nincs szignifikáns különbség a hagyományos módszerrel és a fagyasztott sperma használatával történt halszaporításában létrejött ivadék túlélésében. Nyilván a tartási és nevelési körülmények ezt az eredményt alapvetően befolyásolják. Így a mélyhűtött sperma használatának előnyei nem igazolhatóak!
A 2.6. alfejezet a sperma mélyhűtés eddigi eredményeit és problémáit rendszertani csoportok (tokfélék,pontyfélék, harcsaalakúak, sügéralakúak) szerint tárgyalja, ismerteti a nagyszámú kísérlet eredményeit, de újabb szempontok itt nem merültek fel.
A „3. Eredmények tárgyalása” (45-99. oldalak) lényegében a saját munkásság ismertetése. Csupán a terjedelem alapján az az opponens benyomása, hogy az értekezés nem igazán arányos, mert ennek a fejezetnek „illik” a legnagyobb terjedelemben foglalkoznia a kítűzött célokkal és tudományos eredményekkel. Az anyagot olvasva azonban meggyőződhetünk arról, hogy a pályázó az adott kérdéskörben jelentős tevékenységet fejtett ki, s eredményei kellően magas szinvonalúak. Pályázó felhívja a figyelmet, hogy az értekezésben összegzett vizsgálati eredményeknek csak kisebb hányadát közli a „terjedelmi korlátok” miatt. Erre hivatkozni – enyhén szólva – vicces, mert ez azt a gyanút ébreszti, hogy a disszertáció írója nem képes tevékenységének lényegét összegezni. Szembetűnő
Az „Általános információk” alatt megtudjuk, hogy az értekezés anyaga a 2001-2010.
évtizedben végzett saját és kooperációban folyt kutatások/vizsgálatok eredményeit tartalmazza. Összesen 8 faj 1724 egyedét vizsgálta (388 ikrás és 1336 tejes). Célja pedig a mélyhűtési eljárások egységesítése. Kérdés persze, hogy a különböző élettani adottságok miatt lehetséges-e a standardizálás akár a terepen, akár a szaporítás laboratóriumi körülményei mellett.
A „3.2. Kírérleti munka és eredmények bemutatása ponty fajon” alfejezetben olvashatjuk a vizsgálatok körülményeit a dinnyési tükrös ponty alkalmazásával.
Hormonindukcióhoz nem agyalapi mirigy szuszpenzióját, hanem két adagban a hasüregbe injektált, fiziológiás sóoldatban szuszpendált mGnRH analógot és METOCLORAMID vízoldékony dopamin receptor antagonistát alkalmazott. Ezt követte az ivartermékek gyűjtése s a sperma mélyhűtése ötféle hígító (1:9) alkalmazásával. A folyékony nitrogénben való mélyhűtést követően 40 oC-os vízfürdőben, 13 másodperces felolvasztás következett. Ezután történ 10 g-os adagokra különített ikrák termékenyítése Woynárovich-féle eljárással. A ragadósság megszüntetését követően Zuger-üveges keltetés, majd a kelési arány megállapítása történt. A megfigyelési adatok értékelésére statisztikai eljárásokat alkalmazott. „A kísérletek eredményei” alfejezetben megtudjuk, hogy míg a friss sperma motilitása84±7% volt, addig a
felolvasztott spermáé 63±9% volt. Megállapította, hogy a legjobb termékenyülés 4-8 sejtes állapotban, metanol védőanyag és glükóz hígító alkalmazásával érte el. A legjobb kelési eredményt (67±17%) ugyanezen anyagok alkalmazásával érte el. A „Következtetések” cím alatt szerző lényegében megismétli a korábban leírtakat néhány irodalmi tételre utalva, azokat kritizálva. Megtudjuk, hogy az egységesítés lényege a hűtőmédium összetételében és a hűtés metodikájában rejlik. Ezt követően módszertani javaslatait hat pont alatt összegzi, s ezek megegyeznek fontosabb megállapításaival. Általánosságban a cukor-oldat alkalmazását javasolja, amely a sóoldatok alkalmazásához képest újszerű.
A „3.3. Kísérleti munka és eredmények bemutatása pontyféléken” c. fejezetben munkáját és megfigyeléseit kiterjeszti több, a Dunából származó (Ercsi) hazai pontyfélése (bodorka, karikakeszeg, dévérkeszeg, márna) szaporítására és keltetésére (TEHAG, Százhalombatta). Az indukált ivarérés, ikra- és sperma kinyerés, termékenyítés és keltetés fajonként kis változtatásokkal, a pontynál is alkalmazott módszerekkel történt. A számszerű adatokat a 3-5. táblázatokban közli. Ezeknek a vizsgálatoknak a jelentőségét természetes vizeink halfaunájának védelme, fenntartása vagy pótlása jelenti. Következtetései és javaslatai is erre utalnak, s szerző ezen a téren úttörőmunkát végzett.
A 65-79. oldalakon a harcsával végzett kísérleteit és azok eredményeit mutatja be az eljárás némi változtatásával (hígítási arány, halsperma és ikra arányának változtatása), s igen kedvező eredményekről számol be. Javaslatait itt is 6 pontban sorolja fel.
Következik a fogassüllőn, az attalai keltetőben végzett vizsgálatok és eredmények ismertetése (80-87. oldal). Javaslatait az előzőekhez hasonlóan sorolja fel, de a mélyhűtött spermával végzett termékenyítési kísérletek elég gyenge eredményt adtak, így további vizsgálatokat szorgalmaz.
A 3.6. fejezet a Dunából származó kecsege vizsgálatával foglalkozik (88-94. oldal).
Különböző (Tsvetkova-, Jähnichen-féle) féle hígítók alkalmazásával. A kapott eredmények fölöttébb eltérőek, de a kelés arányáról szerző nem nyilatkozik! Kudarcnak tekinti a kecsegén, mélyhűtött spermával végzett termékenyítési kísérleteket. Javaslatai inkább a további kísérletek végzését szorgalmazzák, mintsem a standardizálás felé mutatnak.
A „3.7. A standardizálás lehetőségeinek vizsgálata a kapott eredmények alapján”
alfejezetben pályázó gondolatai a mélyhűtött sperma üzemi szintű alkalmazása körül forognak. Ezek: a nagy volumenü termelés, egyszerű technológia, termékek egységesítése (???), a minőség ellenőrzése és biztonsága, standardizáció és harmonizáció, génbanki tárolási rendszerek.
Mindezek után pályázó közli gondolatait „A hal ivarsejtmélyhűtés fejlődési lehetőségei”-ről, amelyekkel nagy vonalakban egyet is lehet érteni. Kivéve a 10. táblázatot, mert itt „borul ki az opponensben a liszteszsák” ui. ha a tudományos fejlődést s a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazhatóságának feltételeit pályázó a „Törvényi/politikai szemlélet fejlődés”-ében látja, akkor gyorsan hagyja abba „tudományos” pályafutását!
Az értekezés 100. oldalán a „4. Új tudományos eredmények” fejezete olvasható, ahol pályázó 13. pontban foglalja össze az általa újnak vélt eredményeit, s ezeket kivétel nélkül új eredményeknek fogadom el én is. A bíráló azonban az 1. pont harmadik sorának olvasásakor feljajdul, mert olyan bosszantó kifejezés, mint a „…alapjaiban determinálják meg…”
rémséges magyartalanság, s ezt az eljárásra bocsátás előtt ki kellett volna szűrni (v.ö. még
„maga hol bankol?”, „meghatározásra került” = meghatároztuk, stb. stb).
Az „5. Összefoglalás” (101-102. oldalak) fejezet meglehetősen szűkszavúan összegzi a különböző, gazdaságilag jelentős halfajunkon végzett kísérletek eredményeit és azok gyakorlati alkalmazását. Itt kísérleteinek lényegét sorolja fel, melyekkel teljes mértékben egyetértek.
Az „6. Irodalomjegyzék” 187 tételt sorol fel, ezek között szerepel a pályázó 19 társszerzős és 6 első szerzős közleménye. Urbányi Béla tudományos tevékenységét a Tézisek 30. oldalán és a tud. életrajz adatai között ismerjük meg.
A disszertációt 2 oldalas köszönetnyilvánítás zárja.
A csatolt Tézis-füzet kivonatosan tartalmazza a pályázó disszertációjának lényegét (bár nem a bírálat része, önéletrajzi adataiból, valamint a disszertáció köszönetnyilvánításából – nagy megnyugvással – megtudjuk, hogy jóban van az anyósával, kislányait hercegnőknek tekinti, fradiszurkoló, vadászvizsgával bír, labdajátékokban járatos borszakértő, szeret kártyázni és síelni).
Általánosságban:
A disszertáció azokat a kísérleti eredményeket összegzi, amelyek lényegében a Woynárovich féle mesterséges halszaporítási eljárás Horváth László általi továbbfejlesztésének további finomítását jelentik. Ezen a téren a pályázó úttörőmunkát végzett, nagy mértékben egészítette ki ide vonatkozó ismereteinket, s a gyakorlati alkalmazhatóság irányába komoly lépéseket tett. A dolgozat felépítése nem követi a klasszikus struktúrát: a módszereket, irodalmat és saját eredményeket keverve ismerteti. Ezért gyakran fordulnak elő ismétlések, Fogalmazása tiszta, az anyag olvasmányos, de egy-két esetben bántó magyartalanság is bekerült a szövegbe.
Az elvégzett kísérletek eredményei önálló kutatások, illetve szűkebb team-munkában végzett vizsgálatok eredményei, melyeket pályázó logikusan és korrekten értékel, ezeket statisztikai bizonyításokkal is alátámaszt. Lektorált szakfolyóiratban közölt közlemények száma 66, összesített impakt faktora 42,35 és független idézete 371, iskolateremtő. Összegzett eredményeit tudományra nézve új eredményeknek fogadom el, azokat elegendőnek tartom az MTA doktori cím megszerzéséhez, s javasolom a nyilvános vitára bocsátását.
Tihany, 2012. december 12.
Bíró Péter az MTA r. tagja
