Bethlen Gábor fejedelem Kassán : 1619-1629

RGfCejS

r ÖílGX

1 6 1 9 ^ 1 6 2 9

olgórtörténetünk ú t t ö r ő j é n e k , dr. Kerekes Györgynek e mun- kája, BETHLEN GÁBOR FEJEDELEM KASSÁN 1619—1629, méltán szá- míthat a legszélesebb körű érdek- lődésre. Nemzeti történetünk egyik l e g n a g y o b b alakját egészen új nézőpontból mutatja be s e b b e n a tekintetben egyedül álló könyv.

A háborús és politikai küzdelmek útvesztőjét mellőzve, egy város és polgársága körében látjuk a n a g y fejedelmet. Látjuk, hogy a polgár- ság — nem mint a rendek — soha, egy percre sem tántorodott m e g iránta való hűségében és ragasz- kodásában. De viszont azt is látjuk, ő mily sokra becsülte a polgár- ságot s ami nálunk nem minden- napi, mily fontosnak tartotta a p o l - gári f o g l a l k o z á s o k a t , amelyekbe maga is közvetlenül belevegyült.

Úttörője volt a magyar merkanti- lizmusnak s nemzetközi kapcsola- tokat keresett — egységes közép- európai pénz tervévei is — az akkori világ első vásárló és eladó piacai- val. Nagyra hivatott, d e utána nem folytatott tevékenységének ez ol- dalát részletesen először e munka ismerteti. Nem csekély tanulságául korunknak, amely iparunk és keres- kedelmünk kiépítését hangoztatja.

E foglalkozások fölemelésével — ami nálunk szintén ritkaságszámba ment — programmjába vette és szinte türelmetlenül sürgette a v á - rosépítést, hogy a nyugatiakhoz hasonló kultúrközpontok fejlődjenek ki az ő birodalmában is. Ilyen messzekiható törekvések bemutatá- sával hozza e mű őt közelebb hoz- zánk és korunk feladataihoz. Eredeti levéltári kutatások alapján mutatja b e a zseniális tehetségekkel fel- ruházott, rendkívüli akaraterős, f á - radhatatlanul tevékeny embert, ki azonban m a g á b a n hordta a nagy- emberek életének tragikumát is.

1. Bethlen Gábor és kora.

Barokk-keretben renaissance-ízlés, melynek Bethlen új lendületet adott.

jHcnátV

SVRJÚŰÍU5 IIVN.IARI^CIVITAS primaria

DR. KEREKES GYÖRGY:

BETHLEN GÁBOR FEJEDELEM KASSÁN, 1619—1629

D R . K E R E K E S G Y Ö R G Y

BETHLEN GÁBOR FEJEDELEM KASSÁN

1 6 1 9 — 1 6 2 9

SZTE Egyetemi Könyvtár

NYOMTA ÉS KIADJA: „WIKO" Kő- ÉS KÖNYVNYOMDAI MÜINTÉZET, KASSÁN

4 1 9 4 3

B E V E Z E T Ő S O R O K E K Ö N Y V H Ö Z

Mennyi ideig tartózkodtak Kassán a fölkelő vezérek?

Nemzeti felkeléseink mind az öt vezére Kassát választotta magyar- országi székhelyének. Ezzel Kassa lett itteni „birodalmuk" fővárosa, itteni kormányzásuk intéző központja s egyszersmind hadműveleteiknek is tá- maszpontja. E jelentőségre és szerepre hivatottá Kassát nemcsak felső- magyarországi centrális fekvése tette, hanem gazdasági fejlettsége és pol- gárainak politikai érettsége is. Mindenekelőtt Kassát igyekezett mindenik felkelő vezér megnyerni. Annyival is inlfább, mert Kassa mintegy példa- képül szolgált a többi felvidéki városnak s régi, sok évszázados szövet- ségüknél fogva is őt követték. így tulajdonképpen Kassa megnyerése a főurak és nemesség mellett a harmadik rend, a polgári osztály csatlako znsát jelentette.

Bocskay István 1604. november 11-én vonult be Kassára s ezóta haláléin, 1606. december 22-ig. vagyis 2 év, egy hónap és 11 napig állan- dóan székhelye maradt. Éspedig mivel Erdély fejedelmévé csak a követ- kező év tavaszán választották meg, eleinte egyedüli székhelye. Básta csá- szári hadvezér is az egész mozgalom főfészkének Kassát tekintette s elfog- lalásával akarta letörni. Azonban Kassa mindvégig Bocskay kezében volt s innen irányította az eseményeket. Háromszor tartott itt országgyűlést.

Itt üdvözölte őt, szövetségét felajánlva a szultán követe s ajándékozta meg fejedelmi jelvényekkel. Hadi sikereinek hatása alatt idejöttek á király- párti főurak, köztük a nagy nádor, Thurzó György is a kibékülés útját keresni. Itt tartották meg a nagy kiegyezési tárgyalásokat, melyek a bécsi békére vezetett. S amely után Bocskay itt, Kassán, hirtelen megbetegedett és meghalt. Itt ravátalozták föl nagy gyászpompával a Dómban, ahol egy-egy főúr vezetése alatt éjjel-nappal 100—100 hajdú állott díszőrséget, innen vitték holttestét a főurak és hívei a hatfogatú gyászkocsin 6 erős társzekértől kísérve utolsó útjára, a messze Erdélybe, ottani székhelyére.

Gyulafejérvárra.

#

I. Rákóczi György már 12 éve erdélyi fejedelem volt, amikor hosz- szas megfontolás után Bethlen magyarországi örökségéért fegyvert logott.

1644. március 12-én nyíltak meg előtte Kassa kapui. Őneki is felső- magyarországi székhelye volt Kassa 4 év 8 hó és 6 nap múlva, 1648. no- vember 18-án bekövetkezett haláláig, ö is udvart rendezett b'e itt. S ud-

vara számára református egyházat Kassai tartózkodását azonban véde- kező és támadó háborúi, Sárospatak és Erdély nagyon is megszakították.

. #

Thököly Imrének Kassa 1682. augusztus 15-én hódolt meg és- 1685.

október 24-én, vagyis 3 év, 2 hó és 10 nap múlva került ismét a császárlak kezére. £ppen úgy mint megindulásakor Bocskay, ö sem volt erdélyi fe- jedelem. S ami fölkelésének a török hanyatlása mellett éppen egyik fő- gyengéje, nem is lett azzá. Erdélyben az iránta ellenséges Indulatú Apafii Mihály uralkodott. Tehát ő Bethlentől és Bocskaytól eltérőleg csu- pán az ú] elnevezésű Felsőmagyarországi fejedelemségére és fegyverfo- gása után csak 4 év múlva elfoglalt Kassára volt utalva. S valóban Kas- sára hívta országgyűlésre a rendeket Többször tartott itt haditanácsko- zást, követeket fogadott, rendeletekkel és levelekkel innen intézkedett.

Itt szervezte meg -uralmát kereken 112.000 irt költségvetéssel, melyből 16.000 frt a polgári, 80.000 frt a hadiigazgatásra esett. De Kassán kívül a közelben, Sárospatakon, Munkácson és Késmárkon Is volt udvartartása.

Azonban egyiket sem élvezhette, nyugalomban. Gyakori távolléiében ügyeit kassai főkapitány-generálisa, Fajgell Péter és Szirmay András kassai ka- marai tanácsosa intézték. Kassa elfoglalása után nemsokára a bányavá- rosok meghódítására indult Thököly. Majd a török bécsi nagy vállalkozá- sában vett részt, amelyből őt elsősorban a Habsburgok magyarország uralmának sorsa érdekelte. De a töröknek Bécs alól menekülnie kelleti.

A győztes Szobieszki János útjában hazafelé Kassát választotta a Thö- kölyvel való sikertelen béketárgyalás helyéül. Thököly Tokajnál várta a lengyel király kivonulását Kassáról. S ezután 1684—1685-ben váltakozó szerencsével harcolt a Felvidék meghódítására jövő császári vezérekkel.

Sorsát a török döntötte el, amidőn Nagyváradon letartóztatta. és láncra verte. De Kassa még akkor is kitartott mellette, amikor már mindenki el- hagyta.

#

Az utókor hálás és kegyeletes megemlékezése II. Rákóczi Ferenc városának mondja Kassát. S valóban, az eddig tárgyalt 3 ~ fejedelemnél jóval tovább, 6 évig és 6 napig volt Kassa az övé, 1704. október 20-tói 1711. április 26-ig. ö maga azonban másirányú lekötöttsége, - főképpen folytonos táborozása miatt csak 2 év múlva jött Kassára, 1706. december elején. December 5-én gyűlést tartott itt, de harmadnapra elhagyta a vá- rost és csak december 24-én tért vissza, hogy Itt töltse a karácsonyt s megállapítsa Kassa erőditéseinek terveit. Teendői újra elszólították s

1707. július első napjain csak azért jött el ismét, hogy az erődítési mun- kálatoknál megtekintse a már elkészített fedett körutat és a két újonnan ásott árkot

Azonban — amint ezt Szabó Adorján II. Rákóczi Ferenc Kassa múlt- jában című könyvében összeállította — ez év, 1707. végén, a december 10-től 24-ig itt tartott országos tanácskozáson újra megjelent. Ettől kezdve 6 heti megszakítással a következő, 1708. év április közepéig marad Kas- sán. Pontosabban megjelölve egyhuzamban Kassán volt 1707. december

5-től 1708. június 25-ig. Majd 6 heli távollét után 1708. március 2-től 14-ig és ismét március 25-étől április 17-ig. Más forrás szerint azonban 1707. de- cember 5-től megszakítás nélkül Kassán tartózkodott 1703. április 17-ig S csak a húsvéti ünnepek után hagyta el a várost Ezután még kétszer töltött itt pár napot. Az erődítési munkálatokat tekintette meg 1709. július elején, majd november végén. Ekkor ügyei rosszra fordultak. Többé nem látták őt a kassaiak, csak az 1906. október 29-én a Dómba bujdosó társai- val ölök pihenésre megtért hamvaik

c #

Kassa városa az öt fölkelő vezér közül a legkevesebb ideig volt Bccskavé, valamivel • tovább mint 2 évig.' 3 évnél tovább a -Thökölyié, I. Rákóczi Györgyé majdnem 5 évig, II. Rákóczi Ferencé 6 év és 6 napig.

Bethlen Gábor hadai előtt 1619. szeptember 5-én nyílt meg Kassa város kapuja, amelyen 12 nap múlva, szeptember 17-én maga is bevonult s a vá- ros fölötti uralma csak halálakor, 1629. november 15-én szűnt meg, vagyis 10 év 2 hó és 4 nap múlva.

Tehát Bethlen uralma Kassa fölött ötször annyi ideig tartott, mint Bocskayé. Több mint háromszor tovább a Thökölyiénél s körülbelül két- szer annyi ideig mint I. Rákóczi Györgyé és II. Rákóczi Ferencé. Méltán mondhatjuk tehát Kassát Bethlen városának is. Annyival is inkább, mert miként Bocskay is, legtöbbször és leghuzamosabb ideig ő tartózkodott Kassán. Itt udvart tartott, Gyulafejérvár után ezt második otthonának te- kintette és mondta. Ügy beszélt és frt róla, hogy ide „haza" jön. S jött ts ide s élt is itt minden évben, kivéve végső halálos betegségének esztende- jét. De még ekkor is ezt írta: ha kívántatik, éjjel-nappal sietünk fel Kas- sára . . .

# '

Kassa városa 10 évig — 1619-től 1629-ig — volt Bethlen Gábor feje- delem magyarországi birodalmának székhelye, diplomáciai összekötteté- seinek és hadműveleteinek központja.

Itt tartotta udvarát, itt pihente ki annyi testi és lelki nyugtalanságot s viszontagságot vállaló életének fáradalmait. Amennyiben ugyan ez a nagyratörő, örökké tervező, örökké tevékenykedő, csodálatos energiákkal telített férfiú pihenni tudott.

E munka célja bemutatni a nagy fejedelem kassal életét, udvarát, környezetét és érintkezését az itteni polgársággal.

Kassa egykorú jegyzőkönyveinek és hiteles okmányainak, továbbá a maga széleskörű levelezésének és kortársainak följegyzései alapján a nagyszerű embert akarjuk bemutatni, valósággal megeleveníteni e könyv lapjain s a nagy történelmi távlatokból egészen közel hozni hozzánk.

Látni fogjuk e könyvben a nagy építőt, a művészetek és tudomány áldozatkész barátját s amivel eddig még kevésbbé foglalkoztak, látni fog- juk őt az egységes középeurópai pénz tervezőjét, a nagy nemzetgazdát, az államháztartás nagy mesterét, az akkori nagy világpiacokon eladó és bevásárló kereskedőt. Magunk körül fogjuk érezni egy nagy szellem maga köré sugárzó varázsát, a legkisebb dolgokra is kiterjedő figyelmét, gondoskodását és alkotó erejét

Látni fogjuk Mátyás királyunk óta a legnagyobb magyar fejedelmet és azt a barátságos meleg viszonyt, mellyel Kassa polgársága az örök nagy emberi szabadságot és nemzeti eszmét képviselő fejedelme iránt viselte- tett: De látni fogjuk a letűnt idők önérzetes és öntudatos polgárságát is, amely minden hódolata, szinte gyermeki .ragaszkodása mellett városi és polgárjogait még vele szemben is féltékenyen őrizte. Számos könyv jelent meg már Bethlenről, de ez a másoknál letárgyalt harcokat, politikai és vallási küzdelmeket kikapcsolva, egészen új miliőben, környezetben, egy városi és polgári élet körében mutatja be őt és e szemszögből világítja meg rendkívül gazdag egyéniségét. Kedvező alkalmat nyújt erre az a kö- rülmény, hogy egyetlen fejedelem sem érintkezett oly nagy mértékben a város polgáraival s vett részt a város és polgárságának mindennapi, üzleti és ipari életében, mint ő. S úgylátszik, a város nótáriusa is különös ambí- cióval jegyezte fel a nagy fejedelemnek idevonatkozó dolgait.

Amint mindezt az itt következendőkben előadjuk . . .

Lehetőleg őt magát szólaltatjuk meg, hogy lássuk az élő, intézkedő, cselekvő embert s szavaiból és tetteiből megérezzük szellemét...

1. „AZ FELFÖLD AZ EGY VÁROSRA NÉZ TELJESSÉGGEL"

a) BETHLEN GABOR MEGINDUL KASSA FELÉ.

XVII. század első évtizedében egész Euró- pát lángbaborító nagy összeütközés, a 30 éves háború bontakozik ki. A reformációi széleskörű terjeszkedésében megállította, visszaszorította, sőt kiirtani törekedett az ellenreformáció. Az Egyház, különösen a jezsuiták a szellem fegyverével küzdöttek ellene. A fegyveres erőt az akkori világ leghatalmasabb uralkodói, a Habsburgok adták hozzá, kiknek birodalma az ó és új világra egyaránt kiterjedt. E létöket fe- nyegető veszedelemmel szemben a protestánsok is fegyverhez nyúltak. Mint az ősi époszok földöntúli szellemektől sugallt, vezérelt hősei, úgy vonultak fel meg-megújuló táborokkal az országok, népek, királyok, hadvezérek a sorsdöntő mérkő- zésre.

És e nagy összeütközésből Magyarország sem maradha- tott ki, mert főképen városi lakossága túlnyomó többségében protestánssá lett s mert itt is a Habsburgok uralkodtak. Ural- kodtak pedig Bécsből irányított uralmi rendszerük szerint, amely minduntalan beleütközött Magyarország önkormányzati jogaiba, vagyis ősi alkotmányába. Így a magyar vallási moz- galmak nemzeti szabadság-küzdelmekké szélesedtek ki s a legtágasabb körben visszhangra találtak. Még az ellentábor- ban is nem egy elmét ejtettek gondolkodóba. Á fölkelés vezé- reiben, Bocskayban, Bethlen Gáborban, I. Rákóczi Györgyben, Thökölyben, II. Rákóczi Ferencben az utókor a magyar sza- badság hőseit látja, fölkelésüket a nemzet szabadságharcának tekinti.

A XVII. századbeli magyarság nagy energiája és erős nemzeti érzése volt az oka, hogy a bécsi törekvésekkel szem- ben az ellenállás egész Európában először Magyarországon a Bocskay-fölkeléssel indult meg 1604-ben. E támadás eredmé- nyeképen az 1606-iki bécsi béke úgy a vallási, mint nemzeti jo- gokat érvényre juttatta. Csakhogy Bocskav korai halálával (1606) mind a kettő újra veszélybe került. Megmentésükre ra- gadott fegyvert 1619-ben Bethlen Gábor.

Bethlen már 1613-tól Erdély választott fejedelme. De a

bécsi udvarnak a protestáns Erdély sehogy sem .tetszett. Nem ismerte el őt fejedelemnek. A trónváltozást bejelentő követ- ségét nem fogadta s a fejedelmi címet megtagadta tőle. Sőt nyilt vagy leplezett támadással el akarta űzni és helyébe katolikust ültetni. A császár-királyi generálisok Erdélyhez tartozó várakat kezdtek elfoglalni. Különösen Dóczy András, előbb szatmári, majd kassai főkapitány és Homonnay Drugeth György, a Felvidék egyik leghatalmasabb főura igyekeztek mindenképen ártani Bethlennek. "II. Ferdinánd még főherceg korában biztatta őket, hogy saját szakállukra buktassák meg őt. Forgách Zsigmond felsőmagyarországi főkapitány-generális"

Kassáról és Dóczy Szatmáiról, Bethlen két elkeseredett ellen- sége, mindig gondoskodtak friss hírekről, melyek Bethlen tö- rekvéseit a legsötétebb színekben festették a magyar király, II. Mátyás elé, sokszor képtelenségeket terjesztve róla. A sok hamis vád miatt Forgách beadta lemondását, Dóczy Bécsbe sietett, hogy ő kapja meg a kassai generálisságot.

Mindezekből-valóságos háborús hangulat volt kialakuló- ban az etdélyi és a bécsi udvar között. Ehhez járultak Bethlen éltesülései a magyar, különösen a felvidéki rendeknek az egyre fokozódó politikai és vallási sérelmekből származó nagymértékű elégedetlenségről, összeköttetésbe lépett ve- lük. A főuraktól és a vármegyéktől biztató üzenetet kapott a magyar nemzeti jogok megvédésére. Az északkeleti részekben a fiatal, alig 26 éves (mint fejedelem később I.) Rákóczi György borsodi főispán, ónodi főkapitány, Sárospatak ura, volt a mozgalom főtámasza. Felsőmagyarország derekán Széchy György gömörmegyei főispán, északnyugaton Thurzó Imié árvamegyei és Illésházy Gáspár trencséni és liptói fő- ispán.

Ezek titkos szerződésben örök hűséget fogadtak Bethlen- nek. Közöttük különös jelentősége volt Thurzó Imre csatlako- zásának, mert rokonságához tartoztak a Zrínyiek, Batthyá- nyiak, Révayakx Forgáchok, Balassák, Thurzó Szaniszló, nemsokára nádor és az ifjú Wesselényi Ferenc. Thurzó Imré- nek 7 nővére révén sógorai voltak Czobor Mihály, Jakusith András, a trencséni Oroszlánkő uia, Erdődy Kristóf, Viz- kelethy Mihály, Thököly István, a trencséni, budatini Szu- nyogh János és Illésházy Gáspár. E nagytekintélyű főurak állásfoglalása döntő hatással volt a vármegyei nemesség ma- gatartására.

Midőn a kölcsönös üzengetések és értesítések kedvező kilátással kecsegtettek, felhasználta Bethlen a kedvező alkal- mat, amelyet az éppen akkor Csehországban fellángoló 30 éves háború nyújtott. Erdélyi fejedelemségének 6-ik évében, 1619 nyarának végén gondosan előkészített seregével meg- indult II. Ferdinánd császár-király ellen. Felsőmagyarország

meghódítására törekedett, sőt a maga elé tűzött végcélképen a Habsburg uralomnak Magyarországból való kiszorítására.

Jól megfontolt haditerve volt. Először Rákóczi György a kö- zeli Sárospatakról kiindulva, a kassaiakkal egyetértve megle- petésszerűen szállja meg Kassát. Ezután a császári-királyi hatalom két itteni képviselőjét, Homonnayt és Dóczyt szintén hirtelen fogja le, nehogy fegyvereseik összevonásával veszé- lyeztessék a fölkelést. Ekkor Bethlen és Rákóczi egyesülve egész Felsőmagyarország meghódítására indulnak. Végül a cseh-morva-osztrák határt átlépve, e tartományok felkelőinek segítséget vigyenek.

b) BUZDÍTÓ ÉS INTŐ SZAVA NÉGY TITKOS SZÖVETSÉGESÉHEZ.

Minden a gondosan kidolgozott terv szerint kezdődött.

A fölkelés két főembere majdnem egyszerre mozdult meg.

Amint Bethlen Gyulafehérvárról 1619 augusztus 25-én meg- indult seregével — ahogyan Szepsi Laczkó krónikája mondja :— Rákóczi György Sárospatakról fölkereste Széchy Györgyöt enylckei jószágán, hogy a fölkelés megindításáról tárgyaljon vele. Majd a hajdúkkal és a vitézi rendekkel tanácskozott s

„egynéhánynap sokat fáradoza, vigyáza és nyargala, a hada- kat igen fogadja, de nem viszi be Patakra, hogy titokban ma- radjon a dolog, a hajdúság igen készült". Amikor pedig meg indult, értesítette Bethlent, ki útjában baratkai táborából sa- játkezüleg írt levelében szinte meghatott melegséggel köszön- tötte s az Úristen áldását kívánta vállalkozásához. Magatar- tásárá, serege rendbentartására, mint az erdélyi hadak egy- kori kiváló, nagy tapasztalatokat szerzett főkapitánya, hasz- nos utasításokat és tanácsokat ad neki. Nagyon érdekes a kassai polgárok hadi szellemére tett megjegyzése, amiben a hivatásos katona fölényessége nyilatkozik meg.

Kegyelmed szolgája — írja — utamban talált s levelét a több elfogott levéllel átadta. Nagy örömmel olvastam s az Úristen tegye szerencséssé elindulását. Engedje,' hogy édes hazájának, nemzetének és nagy Úristennek tisztességére szol- gálhasson minden hazája szerető igaz jóakarónkkal és bará- tunkkal együtt. Felette nagyon kérem kegyelmedet, édes vitéz öcsémuram, igen-igen vigyázzon, merre jár, jól nézze meg, ki- nek mit és mennyire higyjen. Valahogy az Istenért kegyel- med ellen kiküldött embereket maga mellé ne fogadjon.

Rédey Ferenc értesülvén kegyelmed indulásáról, bár nem kérte őt, 500 lovast küldött kegyelmedhez s ha több kíván- tatik, amíg odaérkezem, én is rendelkezésére bocsátok. Tu- dom, hogy Homonnayval már végzett, kivált ha megmerte várni kegyelmedet. Ha nem karddal, akkor' várába szorult, vagy a havasokon át menekült. Szerintem nem szükség ke-

gyelmednek vele sok időt tölteni, hanem akiket hadából meg- kaphat, fogassa, vágassa kíméletlenül.

Mindezekről sietséggel tudósítom. Seregével térjen onnan vissza, Széchy György urammal egyesüljön. Ha mód lenne benne, Kassát vegyék kezökbe kegyelmetek. Dóczy uramat pedig ki ne bocsássa, hanem arestálja ott benn, mert minden törekvésünket ismerik. ügyelni kell, hogy Dóczy fondorlatából valami csalárdság ne essék a városon, mivel a városi rend nem szokott úgy a vigyázáshoz, mint kívántatnék. Amikor ők az ágyban alusznak, nyugosznak, egy hajnalban csak 200 jó legénnyel is lefoglaltathatja a kapukat, amelyek kulcsai úgyis nála is vannak. A város fő-fő emberei közül csak tizet is ágyban kaphasson, mindenki elveszíti az eszét. De há^kegyel- meteket a város bebocsátaná, minden dolgot nagy bátorság- gal, Isten segítségével jól véghez vihetnénk. Erről kegyelmed Széchy uiammal minél hamarabb tanácskozzék. Nagyon szük- ségesnek találom, hogy a városbeli fő-fő emberekkel bizo- nyos meghitt emberei útján tárgyaiion. Vagy hogy a város a maga hatalmából a király őrségét kihányatná s a generálist, Dóczyt a mi odaérkezésünkig elzárná. Ez rájuk nézve is a legjobb volna, mert bizony elhihetik ő kegyelmék, hogy éjjel- nappal abban mesterkedik Dóczy, hogy miképen nyomhassa meg őket.

így menekedhetnénk leghamarább elkezdett dolgunknak legnagyobb akadályától. De legyen úgy, amint kegyelmetek- nek legjobban tetszik, csak nagyon vigyázzanak. Fejenkint gyülekezzenek össze, ne szakadozzanak és ne járjanak szét.

A hadakat tiltsák el a 'részegeskedéstől, hogy e miatt valahol -fekvő és alvó helyükön meg ne zavarják őket. Annyival in-

kább kell Kassa kézhez vételére törekedni, mert azt mondják, hogy a palatínus hadat gyűjtött a morvaíak ellen. De ha esze van, nem másfelé fog kapkodni, hanem Dóczy' mellé Kas- sára viszi őket és nagy akadályunk lesz, ha csak a hostátra száll is.

Ami a magam menetelét illeti, elhiheti, ha lehetne, szár- nyán mennék. De hadaim messzünnen indulnak, Moldova és Havasaifölde határiból s csak a hosszú útban nagyon meg- hitvánkodtak. Sok lovuk és szekerük van s ha időnap előtt elfárasztjuk őket, a szükség idején nem fognak tudni szol- gálni. Szeptember 7-én Nagyváradon leszek. Itt három napnál tovább nem kések. De talán odaérkezésemig sem várok, ha- nem a jövő héten bizonyos számú hadakat egy úr vezény- lésével kegyelmetek mellé küldök, mert azon kell lenni, hogy Kassát kézhez vegyék kegyelmetek. A számomra fogadott vitézlő nép fizetésére kívánsága szerint vasárnap emberem- mel pénzt küldök kegyelmednek és tetszése szerént intézze el. Biztosak legyenek a jó vitézek, hogy az én jóakaratomban meg nem fogyatkoznak, csak szolgáljanak kegyelmeteknek

hasznosan hazánk mostani szükségében. Kegyelmeteket ké- rem, hogy mindenről értesítsen. Áz Úristen kegyelmes oltal- ma és gondviselése legyen vele;1)

Hasonló szellemű buzdító, sajátkezűleg írt levélben kereste fel Bethlen 3 nappal hamarább, szeptember 2-án még Bánfihunyadról másik főemberét, Széchy Györgyöt. Előre bo- csátja, hogy eddig azért nem akart neki írni, mert se neki, se magának nem kívánt vele ártani. De örömmel értesült hazá- jához, nemzetéhez való igazx szeretetéről,- amiért hálákat ad a felséges Istennek. Ő is (Bethlen) minden erejét, elméjét megmaradásukra; vallásuk megoltalmazására, nemzetünk sza- badságának helyreállítására fordítja. Se a maga személyével, se a békességes, erős fundamentummal épített fejedelemsé- gének kockára vetésével nem gondol, megindult és élni vagy halni akar. A szükséges intézkedéseket megtette, a megyék- nek és városoknak egy-egy intő levelet íratott. Ezekből hozzá is juttatott néhányat,. azokat, melyeket könnyen elküldözhet emberével. Emellett maga is intse a vármegyéken lévő (döntő szavú) főrendeket, hogy hátra ne vonják magukat, hanem személyesen jelenjenek meg a szeptember 15-én Göncre ösz- szehívott gyűlésen, ahol ő maga is (Széchy) és Rákóczi

1 György uram is megjeJenésökkel bátorítsák a vármegyéket.

A támadás tervéről azt írja Bethlen, hogy a Tiszapartra száll, ők pedig minden felől bátran seregeijenek össze Kassán, akikkel illik. Meghitt emberei útján tárgyaljon, hogy ne le- gyen ott semmi akadály, „mivel az Felföld az egy városra (Kassára) néz teljességgel". Kéri, értesítse őt az ott lévő álla- potokról, hogy bizonyosat tudjon felölök.

Ugyancsak értesítette Bethlen további két főemberét, a főurak közt leglelkesebb hívét, a 21 éves gr. Thurzó Imrét,

• a hírneves Thurzó György nádor és Czobor Erzsébet fiát s ennek sógorát, Illésházy Gáspárt (testvérének, Thurzó Iloná- nak férjét).

Amint Thurzó Imrének írja, Istennek hálát adva olvasta levelében hazájához való buzgó indulatját több úr atyafiával együtt. Amint már tudósította őt, nem késedelmeskedett, ha- nem megindult s ma jutott el Debrecen városába, honnan foly- tatja holnap útját. A vármegyék a Tiszán innét mind meg- egyeztek, a Tiszán túliak szívét is naponkint vezeti egyez- . ségre az Úristen. Az Úristen neve dicsértessék, Kassa városa

nem akart semmiben az oiszágtól különállni, szeptember 5-én bocsátották be Rákóczi György uramat.^Hadunk van elegendő, nekem 15.000 emberem, őkegyelmének is 7, vagy több ezer.

Ha a Tiszán által 2—3000 embert küld egy úr emberrel Thurzó

>) Baratkai táborból, 1619 szept. 5. Szilágyi Bethlen G. fejed, ki- adatlan politikai levelei, Bpest, M. Tud. Akadémia, 1879. 125. 1. Baratka Bihar megyei község a kolzsvár-nagyváradi úton.

földjére, ennek parancsa lészen, hogy mindenben neki enge- delmeskedjék. Sehol ide alá nem késik, csak Kassán tölt 3 napot, hogy a felsőországot jó elrendezéssel hagyhassa el.

Mindjárt elindul s reméli, hogy október 8-án vagy 9-én ő is Pozsonyban lesz. Kéri, a leveleket küldözze a vármegyékre, intése sokat fog tenni ő kegyelmek előtt. Amit valamely rend- del végezni fog, olyannak tartja, mintha ő maga (Bethlen) végezte volna vele, mert Isten oltalmazzon attól, hogy a leg- kisebben is elhagyja őt. Inti, hogy jól vigyázzon magára fel- érkeztéig. Felette szeretettel kéri az oda fel való állapotokról, a király személyéről, hadairól, a csehországi státusokról s önmagáról gyakorta írjon, mert ő is csak úgy viselhet gondot.2

Ugyanezen a napon, szeptember 12-én szintén Debiecen- ből, tehát bejövetele útjában értesíti megindulásáról Illés-^; házy Gáspárt is. Nagytekintélyű főúr volt ez, széleskörű elő-

•kelő rokonsággal, nagy vagyonnal s a legerősebb határszéli várral,. Trencsénnel. Ez első levelében fölkelését okadatolja meg s őt is mint nemzetének, hazájának igaz jóakaró fiát, sze- retettel jó idején inti, hogy űri állapotja és értéke szerint tanácsával, figyelmeztetésével, példaadásával s ahol kívánta- tik, fegyverfogással is mutassa meg hasznos forgolódását nemzete .és hazája megmaradására. Köve'kező levelében őt is biztosítja, hogy 3 napi kassai tartózkodás után hozzájuk megy a felső részekbe. Október 8-án a galgóci mezőkön akar lenni. Addig ők is üljenek fel. Kegyelmetek mellé sietek és jelen akarok lenni a szerencse próbálásában — írja. Hogy mi- kor és merre, megyek Kassáról, tudósítom kegyelmedet. Min- den odavaló állapotokról informáljon, tudósítson" bizo-

nyosan.3) ,

Míg Kassára felvonulása alatt útközben ily bíztató leve- lekkel igyekezett itteni, titkos szerződéssel magukat leköte- lezett híveit sorompóba állítani, azalatt Rákóczi György a rá- bízott feladatot, Kassa megszállását sikeresen végrehajtotta.

Igen nagv fontosságot tulajdonított ennek Bethlen. Haditer- vének első legfőbb pontia ez volt, mert amint Szérhy

Györgynek írta, „az Felföld ez egy városra néz tel:es°éggel".

Vagyis az egész vidék Kassához, mint metropolisához, fő- városához igazodik. De itt székelt a császár-király felsőma- gyarországi hadainak legfőbb parancsnoka, akit ha sikerül ki- vetni. fészkéből, II. Ferdinánd itteni hatalmának legfőbb tá- maszpontiát és központi irányítását veszti el. Kassa épnen e fontosságánál fogva az egvhaz és bécsi udvar ellenreformá- ciós törekvéseinek egyik célpontja. Amit ezelőtt 15 évvel,

* Debrecen, 1619. szept. 12. I. m. 128. 1.

s Debrecen, 1619. szept. 12. és Sárospatak, 1619. szept. 18. Dr. Sze- deczky: Bethlen Gábor levelei Illésházy Gáspárhoz 1619—1629. 1. és 3. 1.

Bocskay korában volt is módja tapasztalni. Nem ok nélkül aggasztotta polgárait jövendő- sorsuk. Ezért reménykedve tekintettek Bethlen, vállalkozása elé s jól előkészítették a ta- lajt a meglepetésszerűen előnyomuló hadai befogadására.

A polgárság vezetői titokban kiküldött követeik útján föl- vették áz érintkezést Bethlen fővezérével, Rákóczi Görggyei, majd általa a közeledő fejedelemmel, akik biztosították a vá- ros minden szabadságát. Amikor 1619 szeptember 3-án Rá- kóczi a közeli Sárospatakról több főúrral együtt, 4000 embe- rével — köztük a kormányhatalomtól kiváltságaiktól meg- fosztásra ítélt hajdúkkal — váratlanul Kassa falai alatt meg- jelent, a csekély őrséggel rendelkező, viselt dolgai miatt nép- szerűtlen, sőt gyűlölt Dóczy András császári-királyi kassai generális a város védelmére a fegyveres polgárság segítségét kérte. A polgárság azonban erre nem volt hajlandó. Sőt a communitás, vagyis a 100 tagú választott község megbízásá- ból Rajner Menyhért grófnak, azaz a város jószágai gond- viselőjének vezetése alatt Koncsik Bálint és Zagyvay Pál ta- nácstagok, majd egy ötös bizottság Rákóczi Györggyel tár- gyalni kezdtek. Két nap múlva, szeptember 5-én megnyitották előtte a város kapuját. Tizenkét nap múlva, szept. 17-én maga Bethlen is nagy pompával bevonult seregével a városba, hol a lakosság nagy lelkesedéssel fogadta. A Kassán rekedt Dóczy fogságba került. Előbb, Sárospatakra, majd Fogarasra vitték, ahol rövid idő múlva meghalt. Homonnay Drugeth György Tőketerebesről Lengyelországba menekült, hogy ott szerzett zsoldosaival nemsokára megakassza Bethlen pozsonyi sikerét.

Túlerejével, 10.000 emberből álló seregével az ellene küldött Rákóczi Györgyöt Homonnánál megverte (1619 nov. 22.).

Bethlen kénytelen volt Bécs alól ellene nyomulni, visszaűzte Lengyelországba, ahol nemsokára, 37 éves korában elhunyt (1620 jún. 21.). Fia, János, később zempléni főispán, majd kas- sai főkapitány és országbíró lett.

c) KASSA MEGHÓDOLASA A VÁROSI JEGYZŐKÖNYV SZERINT, aa) A fölkelők a város falai alatt.

Kassának Bethlen előtt való meghódolását a legilletéke- sebb forrás, a város egykorú jegyzőkönyve alapján ismertet- jük. Ami annyival is inkább érdekes, mert mintegy tükör- képét adja annak, hogy Kassa, de a .többi város is, miként vi- selkedett az életükben annyiszor előfordult ily válságos alkal- makkor. Ha az irányítók bátor, erős meggyőződésű, határo- zott állásfoglalásé polgárok voltak is, azonban a város évszá- zados autonómiájának megfelelően a döntést a polgárság mind szélesebb rétegeit felölelő önkormányzati testületeinek.

a 12 tagú szenátusnak, a 100 tagú választott községnek, com- munitásnak és végül az összpolgárok gyűlésének, az ú. n.

fekete községnek kellett meghoznia. Éspedig, amint a jegyző- könyv több helyen is említi, a szavazatok összeolvasásával.

A város polgárai e napokban szinte állandó gyűlésben voltak, sőt fegyveres készenlétben gyűléseztek, mert kivüliől- belülről nekik kellett megvédeniük a várost és biztosítaniok a maguk elhatározásának érvényesülését. Künn a kapuk előtt a támadásra kész felkelők állottak, kikkel egy igen nagy lelki közösség, vallásuk érdeke fűzte össze őket. Benn a csekély fegyveres erővel rendelkező s a város védelmét kéiő gene- rális-főkapitány, akit az választott el tőlük végzetesen, hogy a lelkiismereti szabadságukat veszélyeztető ellenreformációs törekvéseknek helyi főexponense volt. Igen fontos tényező- nek kell tekinteni a polgárságnak a neki nyújtott kedvezmé- nyekből eredő királyhűségét. Ezt a ragaszkodást azonban a Habsburgoknak a város iránti közönye, sőt valláspolitikai okokból gyakran ellenséges magatartása nagyon megingatta.

E rövid pár nap alatt nem kicsiny dologról, jövendő sor- sukról kellett határozniok. Az ügyüket képviselő fölkeléshez állanak-e, amelynek sikere bizonytalan is lehet. Avagy meg- maradnak-e az ellenreformációs törekvésű, tehát lelki világu- kat megrázkódtató bécsi udvar mellett. Mindkét elhatározás veszélyeket rejthetett magában. Izgató kérdés elé voltak te- hát állítva. S ami nem kevéssé meglepő, ez izgalmat a városi jegyzőkönyv egyáltalán nem mutatja. Szinte hideg tárgyila^

gossággal mondja el az eseményeket. Személyek iránti rokon- szenv nem nyilatkozik meg. Ami pl. az ugyanezen esemé- nyeket megörökítő Szepsi-Laczkó krónikájáról nem mond ható. Sőt ennek szinte minden során, gyakori gúnyos meg- jegyzésein' meglátszik, hogy írója hová hajlik.

Ez talán egy krónikásnál elfogadható. De a kassai jegyző hivatása magaslatán állott. A városi jegyzőkönyvhöz tárgyi- lagos, komoly hang és részi ehajlatlanság illik. E jegyzőköny- vön ennek megfelelően az akkori bíró és tanács méltósága tükröződik vissza. S a jegyző kiváló tolla a tartalmas, sokat kifejező, magvas előadásban tűnik ki. Szinte érezte felelőssé- gét, amellyel a város és a személyek iránt a hatalommal és az utókorral szemben tartozik. Semmit ki nem élez, senkit nem exponál, nem szolgáltat alapot sem tőkecsinálásra, sem üldö- zésié. Hangulat és részrehajlás, dicséret vagy elítélés helyett maguk a tények beszélnek. De halljuk most már magát a jegy- zőkönyvet, melynek eredeti latin szövegét egész terjedelem- ben lehető hűséggel igyekeztünk visszaadni. Csak itt-ott szőttünk bele egy-két magyarázó és összekötő megjegyzést.

1619 szeptember 3-án déltájban, vagy inkább délután „a magyarok" néhány lovas csapata és gyalogosa Rákóczi György, Nyáry Zoltán és Monoki Sebestyén vezérletével

\^lrrr ruos "Cufrus prc ar tu Suf hfpiJti

cum em/erjs txre NTpí^^í» este

3. Bethlen képe vértben, 1620.

4. A kassai Dóm.

Bethlen korában az evangélikusoké volt.

14-nél több vagy kevesebb zászló alatt s. réten, a malom kö- zelében láthatóvá lett s a külvárosban megállapodott. Kevés- sel hamarább (Dóczy András császár-királyi) generális- kapitány néhány csatlóst széna beszerzés és behozás végett kiküldött a városból. Az egyik csatlós puskájából rálőtt a csa- patokra, de magyar lándzsától átveretve azonnal kimúlt. Ez összeütközésre a polgárokat rögtön fegyverbe szólították.

(Közülük vezetőik) Rajner Menyhért (eíső szenátor és gróf- tiszt) Varannai Andrással (városi tanácsossal), Vattaival, Zagy- vai Pállal (a communitás tagjával) lóháton kisiettek, hogy az ellenséges szándékkal jövők számát kikémleljék s megtud- ják, mit akarnak. De innen is, onnan is néhány bomba fel- robbanván, megsarkantyúzott lovaikkal gyors menetben a vá- ros falai mögé visszavonultak.

Ezután (Dóczy) generális-kapitány beleegyezésével Raj-

— íer és Zagvvay s mások újból kimentek követségül és szóbeli íanácskozásba bocsátkoztak a város előtt álló csapatok vezé- reivel. (A városi jegyzőkönyv „magyaroknak" és „főuraknak"

mondja őket.) Megkérdezték őket, hogy mi okból jöttek ide ellenséges fegyverekkel? Ezek azt felelt ék,, hogy Erdély feje- delmének költségén és parancsára ragadtak fegyvert és jöttek a város alá. Nem ellenséges indulattal s nem gyűlölségből Kassa lakói és polgárai iránt, hanem hogy megtorolták a katholikusok részéről szenvedett jogtalanságokat s a lutherá- nusok megsértett vallásszabadságát fegyverrel is helyreállítsák.

Ha tehát a polgárok semmi ellenséges dolgot nem kísérelnek meg s kiadják Dóczy generális urat, mint aki a legtöbb zavar okozója és a lutheránus vallás gyakorlásának akadályozója:

akkor sem a kassaiaknak, sem vagyonuknak semmi kárt nem tesznek. Erdély fejedelme 10.000 emberével erre fog jönni, hogy Kassán keresztül Pozsonyba vonuljon, ahol tekintélyé- vel és a szövetséges tartományok segítségével közbe fog lépni, hogy más, evangélikus királyt válasszanak s így a lutheránus vallás szabadon gyakorolható legyen,

Eseményekben gazdagon s nem csekély izgalmak közt folyt le a következő nap, szeptember 4-e. A fölkelők megje- lenése a városban zavargást idézett elő. Lang János bíró már kora reggelre gyűlésre hívta össze a szenátust és a 100 tagú communitás (választott község) tagjait. Jelen volt a tribunus plebis (Peregdi István népszószóló, a communitás elnöke, a bíró mellett a város legfőbb tisztviselője, az egész közigazgatás és városi gazdálkodás ellenőre). A bíró előadta az egybegyűl- teknek, hogy azon részeg polgárok, akik e szükség idején, a mult éjszaka őrséget állottak, zenebonát csináltak és enge- detlenül viselkedtek. Eléjök terjesztette azt is, hogy a kül- városban tanyázó seregek vezetői a hozzájuk küldött polgá- roknak milyen választ adtak. Hogy t. i. a város ellen semmi ellenséges szándékuk nincs, de követelik, hogy a generális-

2

kapitány Dóczyt nekik kiszolgáltassák. Ellenben a generális meg azt követeli, hogy a városi tanács őt megvédelmezze.

A közgyűlés elhatározta, hogy a város őrzésére büntető joghatállyal rendeletet hoz és közhírré teszi, hogy ezt az őrök a legszigorúbban megtartsák. Azután a szavazatokat összegyűjtve azt is kimondották, hogy az őrségre tegnap ki- rendelt részeg polgárokat a városbíró ítélete szerint meg kell büntetni. A polgároknak pedig a lelkükre kell kötni, hogy az őrségállásra mindenki köteles saját személyében megjelenni.

A generálist nemcsak a sanyargatott városnak, hanem az egész tartománynak meg kell yédenie. Da ha igaz ügye van, meg kell jelennie a város alá jött főurak előtt s magát tisz- táznia. A város védelmére és őrségére falai közé bevett, itt tartózkodó parasztságot fel keil fegyverezni s. nekik megfelelő zsoldot adni. Mivel pedig a háború ügye Rajner uramra van bízva, neki és a többi (polgár) kapitánynak hivatalból köte- lessége gondoskodni arról, hogy a részeg, erkölcstelen, alu- székony, az őrtállásban vétkes polgárokat megbüntessék. És hogy e hibáktól minden polgár annál inkább őrizkedjék, hoz- zanak rendeletet, melynek értelmében mindenki tudja magát mihez tartani. Mivel pedig a communitásból (választott 100 tagú községből) majdnem prinden tag csapatfelügyelői tisztet visel, ők maguk járjanak elől jó példával. A mértékletességet gyakorolják, az aluszékonyságot és makacskodást elkerüljék.

A rosszul felfegyverzett parasztőrségeket a szükséges oktatás- iban részesítsék, a fegyverforgatásra megtanítsák. Figyelmez-

tessék az összes polgárokat, őrizkedjenek, nehogy büntetni kelljen őket, mert ezt most nem a rendes pör, hanem a rend- kívüli hadijog szerint fogják kirónni Rajner uram és a többi kapitány ítélete szerint.

A rendelkezések, melyeket a kassai bíró és tanács ,,a mostani időkre" kiadott, a következőképen hangzanak: 1. Min- den itt való gazda házától személye szerint minél jobban ké szüljön fel fegyverforgatható cselédjével együtt s a „iézdob- lás" után tizedesével mindjárt hadnagya háza előtt legyen.

2. Valaki a (névsor) olvasáskor ott nem lészen, a régi szokás szerint megbüntetik. 3. Senki részegen ne menjen a vártára, Ahová rendelik, ott állhatatosan végig megmaradjon, kemény büntetés, alatt. 4. A vártán mindenki csendességben legyen, háborúságra okot ne adjon, hadnagya és elöljárója ellen ne rugodozzék. Különben keményen megbüntetik.

bb) A császári-királyi főkapitány-generális a város oltalmát kéri.

Még aznapon, szeptember 4-én Dóc'zy generális kikül- dötte a városházára Gyulay és Fáy kapitányokat meg Or- mánközy titkárt. Ezek így adták elő védekezését: Soha sem- mit nem titkolt el, ami Kassa javát illeti. Annál kevésbbé

dolgozott titokban a város romlásán, bár lett volna oka rá.

hogy a kassaiaknak ne higyjen. Amit ha előbb tud, inkább Szatmáron marad s hitvesével nem jött volna ide. Éppen ezért a kassaiaknak nincs jogos és elégséges okuk arra, hogy őt a király és a nádor (Forgách Zsigmond, előbb -kassai főkapitány) meggyalázásával azoknak kezébe adják, akik most a város falain kívül ott táboroznak. Némelyek Rákóczi Györggyel felkelést szítottak, amit ha bármi módon gyanított volna, a kassaiaknak jóhiszeműleg tudtára adja.

Kérd a kassaiakat, hogy ez ügyben úgy tárgyaljanak, hogy az a .város dicsőségére és hasznára váljék. Buzdítja őket, hogy a nádor tekintélyét meg ne sértsék s tanácsának kiké- rése nélkül őt, a generálist el ne mozdítsák és a most fölkelt ma- gyarok kezébe ne adják. Azt mondja, hogy kész inkább tisz- tes módon meghalni, vérét a király iránti hűségéért kiontani, mint az ország beleegyezésével rábízott főkapitányi állását gyalázattal elhagyni. Könyörög a kassaiaknak, hogy a véron- tásra minden alkalmat kerüljenek el. Felajánlja, elegendő biz- tosítékot fog nekik nyújtani, hogy (eddigi felfelé való) ta- nácsadásairól és viselt dolgairól beszámol és magát s a várost a fölkelők ellen megvédi. A király iránti hűségben állhatato- sak maradjanak. Tekintélyét meg ne bántsák. Ha e tanácsát megfogadják, olyan kiváltságokat eszközöl ki számukra, ami- lyenekkel sohasem bírtak. Követeli, hogy mind e dolgokat közöljék a város egész közönségével s komolyan fontolják meg. Döntésüket halasszák addig, míg a nádornak, a király helyettesének véleményét kikérik. Kerüljék a vérontást. Öt a város védelmezze meg. Végül azt kívánja, hogy a község gyűljön össze az aulában (a generális tanácstermében), ahol ártatlanságát előttük bebizonyítja stb.

Dóczy követeinek ez előterjesztésén kívül e napnak, szeptember 4-ének fontos eseménye volt, hogy a város kikül- döttei útján újra tárgyalt a fölkelőkkel. Lang János bíró uram ugyancsak még e napon ismét rendkívüli gyűlésre hívta össze a tanácsot és a most már fölfegyverezve megjelenő 100 tagú választott községet, hogy eléjük terjessze a történteket.

Mivelhogy — mondá — várakozás ellenére a magya- rok nem megvetendő csapatai városunkat körülvették, ezért a szenátus követséget küldött vezetőikhez, tudakolják meg, mi a szándékuk s miért lepték el földjeinket és szállották meg külvárosainkat. A kiküldöttek, Rainer, .Koncsik és Zagyvay uraimék visszatérve jelentették Rákóczi György és a többiek válaszát, hogy a katolikusok évenkint zűrzavarokat okoztak és gyűléseiken nyíltan hangoztatták, hogy a luteránusok'nak nem engednek szabad vallásgyakorlatot. Ezt pedig ők, akik Luther igazi híveinek vallják magukat, sohasem fogják tűrni, hanem ha szükséges, fegyvert ragadva is megvédelmezik, még ha mindnyájoknak meg is keli halniok. Éppen ezért fogtak

2'

most fegyvert, szövetséget kötöttek, melynek fejéül elismerik az erdélyi fejedelmet. A Iuteránus vallást követő összes ma- gyarországi főnemességet, a cseheket, morvákat és szilézia- belieket, valamint néhány birodalmi herceget szövetségükbe fogadták. A városnak is szabadságában, áll, hogy belépnek-e szövetségükbe, vagy sem. De ha nem akarnak, e határozatu- kat nem fogják tekintetbe .venni. Mindazonáltal a legsürgő- sebben választ kérnek, hogy igénybe veszik-e a szövetségü- ket. És minthogy a generális-főkapitány az oka minden baj- nak, követelik, hogy őt kezeik közé adják.

E jelentés után a bíró kérdi a községet, hogy mit hatá- roznak, mily feltételekkel lehet a magyarok követelését tel- jesíteni, kiket küldjenek tárgyalásra hozzájuk? Mily módon lehetne a generális sérelme nélkül velők megegyezni s kike- rülni a vérontást?

Ami a másik kérdést illeti, vagyis Dóczy meghívását iga- zolására magához, a közgyűlés azt határozta, hogy nem szük- séges az egész 100 tagú községnek megjelennie a generális tanácstermében. Elég, hacsak követeket küldenek hozzá, kik előtt tisztázza magát. Ezek hallgassák meg önvédelmét. Amit titokban cselekedett, amit főzött, maga egye meg. Azonban minden módot és alkalmat meg kell ragadni, minden követ megmozgatni, hogy a magyarokkal az ügyet annyira kihúz- zák, hogy a generálist ne kelljen kezökbe juttatpi. össze kell hívni a fekete községet, vagyis az összes lakosságot, hogy e súlyos ügyekben azi ő szavazatukat is összeolvashassák.

Megint hangoztatják, nagyon kell vigyázni, hogy a vér- ontást elkerüljék.

Miként a közgyűlésnek, a városi tanácsnak is az volt a véleménye, hogy nem kell az egész választott községnek a generális tanácstermébe mennie, hanem csak néhány szená- tor és községbeli menjen hozzá. Biztosítsák őt, hogy a község részéről nem történhetik semmi veszedelme. Sőt inkább a legnagyobb mértékben közben fog járni a város az ő érdeké- ben (a künn táborozó) főuraknál s azon lesz, hogy az egész ügyet békésen elintézze. De figyelmeztetni kell a generálist, hogy saját követei útján ő is igyekezzék barátságos megegye- zésre.

E határozatukhoz képest kiküldötték Dóczyhoz Varannai Andrást, Zolthán Györgyöt, Schmidt Györgyöt és Melda Györ- gyöt (szenátorokat és communitásí tagokat). Ezek 1 —2 órai tanácskozás.után visszatérve jelentették (a rájuk várakozó és együttmaradt közgyűlésnek), hogy mindazt előadták a gene- rálisnak, amivel megbízták őket. Elmondották neki, hogy a szenátus és a község azon tanakodnak, miként lehetne rá- venni a főurakat, hogy eltávozzanak, s csapataikat innen más- felé vpnultassák, úgyhogy ez se a generális sérelmével, se a város kárával ne történjék.

Dóczy azt felelte nekik, fáj a szíve, hogy a polgárok az ő hűségét kétségbe vonják és gyanakodnak rá, holott minden- kor kész volt életét a köz üdvéért és sértetlenségéért felál- dozni. Tetszik neki, hogy a szenátus és a község tanakodik ez ügy és zavar rendbehozásán. Ha azonban (a város alatt álló) főurak a barátságos megegyezésnek helyt nem adnak, nem kell elcsüggedni, vagy nekik engedni, hanem álljanak erősen ellen. A városnak az őfelségéhez való hűségben állha- tatosan meg kell maradnia, ami csak dicséretükre fog válni, ö kész a városért és polgáraiért vérét és életét feláldozni.

cc) A meghódolás föltételei.

A város azonban akkor már a fölkelőkkel való megegye- zés és meghódolás útjára lépett. Mutatja ezt, hogy a kikül- döttek jelentése után a közgyűlés két kérdésről tanácsko- zott folytatólag: először kiket küldjenek követekül a magyar főurakhoz, hogy ezek velük tárgyaljanak. Másodszor milyen utasítást adjanak a követeknek, mily feltételekkel kellene a barátságos megegyezést megkísérelni és megvalósítani?

Elhatározták, hogy Rajner Menyhért, Varannai András, Tánczos Pál, Kalmár János, Pap György és Melda György (tehát hatan, szenátorok és communitási tagok) legyenek a követek, kik a város nevében a főurakkal tárgyaljanak. Kér- jék, hogy halasszák el az ügyet három napra. Várjanak, míg az erdélyi fejedelem megérkezik. Vegyék rá a generálist, hogy ő is kimenvén a főurakhoz, ott védje és igazolja magát.

Igyekezzenek az ügyet békés úton elintézni. Azon legyenek, hogy a generálist ne kelljen kiadniok. De ha e közbenjárás és tárgyalás meghiusulna, e sanyargatott város akarva nem akarva, hogy a végső romlástól- megóvja lakóit, sértetlensé- gük megőrzése végett engedjen a vezérek követelésének.

Ez utolsó mondatban bennfoglaltatik a város meghódo-

> lása a fölkelők előtt. Hozzájuk kiküldött követeit e lépés meg tételére is felhatalmazta a közgyűlés. Az egész délelőttöt be- töltő, fölfegyverkezve folytatott tárgyalás után .a gyűlés tag- jai hazamentek ebédelni. Ezután újra egybegyűltek, amint a jegyzőkönyv e címszerű felirata mutatja: A prandio prae- sente communitate, vagyis Ebédtől a község jelenlétében (t. i.

megszakított rendkívüli közgyűlés folytatása). A fent felsorolt 6 tagú küldöttség visszatérve (a város alatt lévő magyar tá- borból) jelentette, hogy utasításuk értelmében minden követ megmozdítottak, hogy ne kelljen a generálist a főurak ke- zébe adni s hogy fegyverfogás nélkül, barátságos módon le- hessen e háborút elintézni. De sikertelenül, mert a főurak ki- jelentették, hogy addig innen nem távoznak, míg a generálist, nekik át nem adják. (A lap szélére odaírva: a katolikus pa- pokkal együtt.) Arról pedig meggyőződtek, hogy Dóczy ge-

nerális nem fog közéjük kimenni, de ők sem kapnak tőle me- nedéklevelet, hogy a városba szabadon bejöhessenek és itt minden félelem nélkül, kényelmesen tárgyalhassanak a gene- rálissal. Kértek a követek időt és határnapot, hogy a város szabad polgáraival közölhessék e dolgokat és beleegyezésü- ket megnyerjék. Azt is kívánták a követek, hogy a főurak az Erdély fejedelme nevében eskii alatt adjanak biztosító leve- let a következőkről:

1. Hogy a kassaiak minden. jogát, sértetlenségét és ki- váltságait érintetlenül meghagyják és az elveiteket vissza- állítják.

2. Hogy a szepesi kamara és hivatalnokai az erdélyi fe- jedelem megérkeztéig érvényben és szabadságukban • sértetle- nül megmaradnak.

3. A fejedelemnek semmilyen lovaskatonája ne tartóz- kodjék itt (a városban), hanem csak 200 gyalogos katonája az ő költségén ellátva.

4. Egyetlen polgárnak, katolikusnak, sőt beköltözöttnek se történjék bántódása, sem erőszak, sem testi, sem vagyoni tekintetben. Ha vannak, akik bármi tekintetben vétkeztek, hagyják meg a város jogát, hogy ő büntesse, vagy bírságolja meg őket.4)

5. Míg a fejedelem megjön, minden zár, a külső kapuké is, tehát- az egész város őrizete a városbírónak és a szená- tusnak kezében maradjon, míg a generálist biztonságba he- lyezik.

6. A tüzérségi tárgyak, a szertári hadnaggyal és a veze- tőkkel együtt sértetlenül megmaradjanak."

A magyar főurak biztosították a kassai követeket, hogy Erdély fejedelme a Magyarország feletti uralmat nem keresi.

De a birodalom és a szövetséges tartományok nemességével arra törekszik, hogy Mihály ünnepén Pozsonyban egy evan- gélikust tegyenek cseh és magyar királlyá s e tartományok egyesülve is maradjanak, amit az erdélyi fejedelem elő is fog segíteni.

Ezek előrebocsátása és a feltételek meghallgatása után a közgyűlés kijelentette, hogy Kassa polgársága a főurak és

4) Az egyezség e pontját súlyosan megsértették a városba bejövő bajdú katonák. A város ez egykorú jegyzőkönyve szerint a szept. 7-i szombatot megelőző hajnali 3 órakor a város hire és tudta nélkül a kato- likusok papjait, 2 jezsuitát és a harmadikat, a széplaki apátság elöljáróját, (vagyis Pongrác István és Grodecz Menyhért jezsuita atyákat, valamint Körösy Márk esztergomi kanonokot) a gyalogosoknak, Rákóczi katonái- nak hadnagya, bizonyos Bay Zsigmond (mint hirlik) meggyilkoltatta és a pöcegödörbe dobatta. Innen azonban a szenátus parancsára kihúzták s ugyancsak éjjel eltemették őket.

Erdély szövetségébe belép. Ezt a szenátus és a város nevé- ben a generális tudomására hozta. Ez azonban kijelentette, hogy ő ezen főurakkal egyezkedni nem akar. Magát az ő hű- ségükre nem bízza, hacsak a város nem biztosítja őt, hogy az egyezkedés reá nézve nem lesz káros és veszélyes. De a város nem vállalt jótállást. (Bizonyára látták azt a gyűlölséget, amellyel a fölkelők vezetői Dóczyval mint ellenök évek óta munkálkodó egyik legnagyobb ellenségökkel viseltettek. Ha szabadon bocsátják, valószínűleg mint a Terebesről Lengyel- országba menekült Homonnay Drugeth György, ő is Bethlen ellen tört volna. így történt, hogy végzete utóiérte, amit a városi jegyzőkönyv pár szóval így mond el:)

Szeptember 5-én Rákóczi György az erdélyi fejedelem nevében elfogatta őt s a Lőcsei házba vitetve őrizet alá he- lyezte. (Két nap múlva) szombaton, szeptember 7-én niagával vitte Sárospatakra, innen, amint mondották, Fogaras várába.5)

Révész Kálmán: Kassai események Bethlen első támadásakor. Kassa város latin nyelvű jegyzőkönyve. Történelmi Tár, 1896. 113—120. 1.

2. KASSA VEZETŐ POLGÁRAI A MEGHÓDOLÁS IDEJÉN

z alábbiakban leközöljük Kassa városa 1619-ik évi, a Bethlen előtt való meghódolás ide-

jebeli senátusnak, tanácsnak és communi- tásnak, választott községnek névsorát. Mi- vel pedig ez évről hiányzik, a legközelebbi 1621-iki esztendőre megválasztott közigaz- gatási tisztviselők, végül az iparosok ve- zető céhmestereinek nevét is.

Ezek voltak azok a polgárok, akiket a nagy világesemé- nyek és a sorsdöntő országos mozgalmak az állásfoglalás sú- lyos és felelősségteljes feladata elé állítottak. Ha a nemesség önérzettel hivatkozik a maga alkotmányát védő s az általa gya- korolt közigazgatási szerepére, e nevek is megérdemlik, hogy elismeréssel tekintsünk reájuk. Mert ezek viselői is, bátor és elszánt védői voltak a maguk szabadságának s ők is egy fej- lettebb társadalomnak, a városi életnek „a városi respublicá- nak" voltak az igazgatói.

De az itt felsorolt polgárok kétszeresen is figyelmet érde- melnek, mert döntésükhöz és állásfoglalásukhoz nem csekély erkölcsi bátorság kellett. Hiszen egy világáramlattal szálltak szembe, az ellenreformációval és sokszázados hagyományuk- kal, az uralkodó ház iránti bizalommal kellett szakítaniok.

Szembe kellett szállniok az uralkodó hatalommal s a külföldi példák mutatták, hogyha alulmaradnak, nem kerülik el a büntető megtorlást.

Midőn a későbbi századokban a nemesség a túl-lojalitás címén szorította a legszűkebbre a polgárok országos politikai jogait, éppen e polgárok példáiára lehet hivatkozni, hogy e szemükre vetett lojalitás csak az országos, városi és emberi jogok szabadságának határáig terjedt s csak a mindenkit ma- gában foglaló, mindenkire ogyformán kedvező konszolidáció fenntartására, támogatására és megvédésére irányult.

Meggyőződéses, önérzetes, öntudatos, kockázatot vállaló és áldozatkész polgáiok voltak ezek. Még abban az időben a városi lakosság nem volt olyan sokrétű, mint ma, hanem csupa polgárból állott. A polgárság fogalma sem volt annyira tág.

Csakis a városi lakosokra, az iparosokra és kereskedőkre vo-

iratkozott. Még akkor város/ polgár, iparos-kereskedő egyet jelentettek. S ezt az egységet — akár a nemesi rend a magáét

— féltékenyen őrizték. Városukba, mint kőfallal megerősített várukba csak kivételesen és korlátok közt engedtek be máso- kat, nehogy, mások uralkodjanak fölöttük. Akit mégis been- gedtek, annak záros határidő alatt polgárrá kellett lennie. A polgárjogot s ezzel együtt a polgári kötelezettségeket is fel ' kellett vennie.

Így a polgár magának, városának, intézményeinek ura volt. Hozzászokott, hozzáérlelődött, hogy a saját és a község dolgát a maga szabályrendeletei szerint intézze. Ez az önkor- mányzat állandóan ébr entartctta a közügyek iránti érdeklő- dését, kifejlesztette értelmét és ítélőképességét. Fölbátorította és képessé tette érdekeinek megvédésére. Ez volt az a pol- gárság, amely a fejlődés további lehetőségével bebizonyította életrehivatotiságát és a városi polgár fogalmát állampolgár- sággá szélesítette ki. -

E szempontokból kell tehát tekintenünk az alábbi névso- rokat. S e szempontok és névsorok könyvünk további szöve- géhez is tájékoztatóul szolgálnak. Egyrészt megmutatják, hogy miképen kel] megítélnünk a maga kora szellemében e polgárok- nak a felmerült ügyekben tanúsított magatartását. De e név- sorok némileg tájékoztatnak abban az irányban is, hogy az előforduló személyeknek mi szerepük volt a város életében, milyen állásokat töltöttek be és mi volt az élethivatásuk, illetőleg foglalkozásuk. E tájékozódás előmozdítása végett e szereplő polgárok neveit a többitől eltérő betűkkél szedettük.

A neveket a tisztújítást megörökítő városi könyvekhez híven másoltuk le. Mert úgy hisszük, hogy a vezeték- és kereszt- nevek sorrendje a szokásos latinosság mellett is elárulja az illető polgárok eredetéti vagy legalább, hogy a maga kora ho gyan szokta őket megnevezni. Az azon évben, meghaltak ne- vei elé az összeíró vicenótárius a kereszt jelét tette. Így je- lölte meg az 1621-iki senátusi tagok közt Zolthán György nevét s mellé írta, hogy Hunno (Magyar! Bródban követségben járt a fejedelemnél. Visszajövet meghalt és Német Bródban temet- ték el.

Bíró: Johannes Langh Senator ok:

Melchor Reiner Stephanus Almásy Joachimus Magdeburger

Andreas Varannay Paulus Tanchos

Georgius Zolthan

Gregorius Wermisch alias Binder Paulus Gombkötő

f Petrus Kuntsch Valentinus Piedwanger Valentinus Kuncsik.

Georgius Paludnigk Communitas

I. asztal tribunus plebis:

Ealthazar Vogel, alias Beck Zabó Dávid

Kalmár János Gaspar Heinz Beck f Hans Gerlach Z epedi István Creger Schmidt Hans Scholtz Papp György

II. asztal:

Georgius Bakay, Vormund Kyrálj László

Hans Turtzer Adam Czurman Dániel Rupp Georgius Melda Colmann Eysenzwag Váradi Eötveös János Zagyvay Pál Johannes Collmitius

III. asztal:

Georgius Klein, Vormund Elek István kovács Erszénygiárthó György Eötveös Ambrus David Reiprecht Zegedi Eötöveös Ferenc Mészáros Máté

Balthazár Solman Zabo Tamás

IV. asztal:'1

Zyjgiarto Demeter, vorm.

Hanz Markfeldner Keörtvelesj János Kovács Nagy Szabó János f Tóth Szabó István Michael Raab Schneider Kalmanczi Zabó György Hans Zipser

Izdenczi István Greger Hillener

V. asztal:

Georg Kupferschmied Vorm.

Iffiu János Kovács

Baczo János Hans Dyrr

Adam Herlschperger Makiári Gergely Cristoph Filiph Paulus Nagy t Daniel Fuchs

VI. asztal:

Michel August vorm.

Georgius Henkusch Zabo Moyses Leörincz Bek Egri Eötveös Mátyás Wolff Sengel Caspar Roth Zeöcz Matthiasch Christoph Schmidt Johannes Ratz Trucz Mihály

Külvárosi bírák:

Ispotály utca: Németh János, Bo- czio Bálás.

Lénárd utca: Lorenc Krosner, Ro- muncus Mihály.

Richter Knobloch utcája: Hans Krosner, Egied Mátyás.

Tégla u.: Thott János, Nánásy Mihály.

Chermelie u.: Bresel Ambrus, Ma- gyar András.

Szent László u.: Gregher Fischer, Jobbágy András.

Céh elöljárók 1621 Mészáros céh:

Adam Czurman Mészáros Máté Hans Dier Teöczik András.

Szőcs céh:

David Reiprecht Szöcz Mátyás Szöcz András Demek András.