Volt 23 főnemes, köztük a kamarások kapitánya, a vá- vá-lasztófejedelem zászlósa, 16 udvari nemes
8. A FELVIDÉKI 5 SZÖVETSÉGES SZABAD KIRÁLYI VÁROS KÖVETEI KASSÁN
ethlen idejében — egyenesen rendeletére is — többször tartott gyűlést az egymással a régi huszita idők, 1440 óta szövetségben álló 5 felvidéki szabad királyi város is:
Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa és Kisszeben.
Kassa Rákóczi György első megjelenése-kor és meghódolásra felszólításamegjelenése-kor azon-nal levélben közölte ezt a többi 4 város-sal. Közös tanácskozásra és állásfoglalásra hívta fel őket. Lőcse a jegyzőt küldte ki Kassára 3 tanácsossal, hogy az Isten és az ő szava meghívására a legjobban határozzanak. Otthon pedig megszervezték a város védelmét. Kassán összegyűlve Rajner Menyhért házánál, mind az 5 város követei szóval és kéz-adással tántoríthatatlan hűséget fogadtak Rákóczinak.
Ugyanezen napra a városi tanács rendkívüli gyűlést hí-vott egybe, melyre az 5 szabad királyi város követeit is meg-hívta. Ezek itt előterjesztették, hogy ők a kassaiak kérésére és buzdítására jöttek itt össze, hogy e zűrzavaros időben ta-nácskozzanak és a haza rendjének épségben tartásáról hatá-rozzanak. A kassai bíró feleié: a kassaiak végső szükségtől űzetve, kiváltképen pedig mivel a vallás ügyét és a szabad-ságot kell megvédelmezniük, megegyeztek a magyar főurak-kal, akik nem megvetendő sereggel jelentek meg Kassa meg-szállására. Ezt azonban bizonyos feltételekkel tették, melye-ket az erdélyi fejedelem megérkezte után azonnal megerősíte-nek. E feltételek közt a legelső, hogy a kassaiak minden sza-badsága épségben maradjon s visszaadják azokat, melyeket elvettek tőlük. Felolvasták a biztosítékokat, melyeket Rákó-czi György, Nyáry stb. a város szabadságának megőrzésére adtak. A városok követei megköszönték Kassának, hogy köz-belépésére nem terhelték városaikat s nem zaklatták hadak-kal. Közölték, hogy a Rajner úr házában jelenlévő Rákóczi úrnak hűséget fogadtak és kézadással erősítették, hogy a kö-zös ügyben fölkelt főuraknak követői lesznek.
Jelen voltak az 5 város követei a felvidéki vármegyék rendeinek rövidesen Kassára összehívott gyűlésén is, hol Bethlent az ország védelmező vezérének választották.
5
Alig pár hét múlva (1619 szept. 29-én) nagy pompával vo-nult be Bethlen Lőcsére is, ahol a . budai, temesvári és jenöi basák is megjelentek, üdvözlő ágyúlövésekkel fogadták. A tanács átadta nekik a város kulcsait. A polgárság két zászló alatt vonult ki. Amint Hain írja, tiszteletére költséges lako-mát adtak, amely több száz frtba került. Elfogyasztottak 7,kö-böl bort. Ezenkívül a vendégeket és lovaikat is el kellett látni.
Lőcséről Késmárkra ment a fejedelem. Ehhez a polgároknak lovaikat előfogatokul kellett adniok. 10.000 fegyverese a ka-puk előtt és a város falvain helyezkedett el, nagy károkat v
okozott és erőszakoskodott.
Ezenkívül még négyszer fordult meg Lőcsén Bethlen ma-gyar és egyízben török előkelőségekkel. Mindannyiszor nagy ünnepélyességgel fogadták. Három zászlóval vonultak eléje, megütötték az üstdobot, megszólaltatták az ágyúkat, ö t
ma-gát és az urakat három napig is mindennel ellátták. De amint Hain írja, az ünnepélyes hangulatot a katonák, különösen a hajdúk erőszakoskodása mindig megzavarta. Így egyik (a ne-gyedik) látogatása alkalmával, amikor égy részeg polgár ve-rekedés közben megölt egy hajdút, a hajdúk kapitányukkal betörtek a bíró szobájába. A szobát kirabolták és kifosztot-ták, őt és a vele volt két tanácsost holtra verték (1624 febr.
3.). A fejedelem bírói vizsgálatot rendelt a polgári tettesek ellen s csak könyörgéssel és pénzzel sikerült elsimítani az ügyet. Hain Isten oltalmába ajánlja a várost, hogy a tyran-nusok erőszakoskodásától és veszélyétől óvja meg.
Szépen és ünnepélyesen kezdődött az a látogatása is Bethlennek, midőn a fejedelemasszonnyal, Károlyi Zsuzsanná-val együtt volt Lőcsén (3. látogatása). Magyarbródi táboro-zásból jött hazafelé. Jövetelét a nikolsburgi béke megkötésé-nek híre előzte meg, amely a városok körében nagy örömet okozott. A szepesi kamara Palaticz és Rákóczi János tanácso-sok aláírásával közölte hírét Sáros megyével és Eperjessel.
Eperjes továbbadta Bártfának. Értesítette, hogy a békét meg-kötötték s ők a legközelebbi vasárnapon Tedeumot tartanak.
Kassa és a 7 vm. s a 4 szabad város őfelsége alatt maradnak.
Ugyanezen napokban a fejedelemasszony közölte Lőcsé-vel, hogy a békét véghez vivén, őfelsége Nagyszombatból parancsolta, hogy Lőcséig eléje menjen. Szállások és egyéb elrendelések végett főudvari emberét a városhoz („kegyelme-tekhez") küldtük.1)
Így ment eléje Lőcsére néhány száz lovassal, gyalogossal és szánnal. A bíró és tanácsa a kapuban fogadták. A jegyző magyar beszéddel üdvözölte. Szánja előtt menve elkísérték
1 A kamara levele: Kassa, 1622. jan. 8. Eperjesé 1622. jan. 11. Magu-kat 4 Freyen Städtenriek mondja, a megszólítás: günstige, liebe Herrn Nachbarn und Freund. A fejedelemasszony levele. Kassa 1622. jan. 16.
Greff János szenátornál berendezett szállásáig. Kíséretében voltak cselédsége, mágnások, udvari emberei, huszárok, dra-bantok, kutyaidomító stb. A következő napon a fejedelem is megérkezett. 30 lovas fogadta. Magyar és latin beszéddel üd-vözölték, miközben a város falának tornyaiban dörögtek az ágyúk. Szánja előtt haladva szintén szállásáig kísérték. A lo-vas és a gyalogos főurak, főemberek és testőrsége az egész várost megszállották. De bizony amint a város krónikása (Hain) ismét panaszosan megjegyzi, 3 napon át török módra viselkedett a kíséret. Garázdálkodtak, betörtek, fosztogattak, erőszakoskodtak. A fogadás, a polgárok kára s az általuk adott élelmezésen kívül a „szegény" város költsége kb. 2500 frt volt. A fejedelemnek egy nagy kelyhet, a fejedelemasz-szonynak egy nagy ebédlőszekrényt ajándékoztak.2)
Második látogatása Lőcsén egyszerűbb formaságok közt folyt le. Sikertelen béketárgyalás volt ez itt a császár köve-teivel, mely után visszatért Kassára.
Utoljára (ötödször) a Wallenstein elleni táborozása alka-mával húzódott vissza Lőcsére a karácsonyi ünnepekre (1626 dec.). Éspedig — amint Hain mondja — durva (ungeschlach-ten), zabolátlan (unbendigen) székely és erdélyi katonáival.
Ezek az összes házakat megszállták, a polgárság nem mert ki-mozdulni s az örvendetes karácsonyi ünnepeket szívfájdalmas gyásznapokká tetjék. Bethlen mindkét napon udvarával reggel 8 órakor megjelent a templomban, magyar szentbeszédet hall-gatott. A szószék mellett külön emelvényt készítettek neki, melyet emberei vörös bársonnyal függönyöztek és vontak be.
Karácsony napján a reggeli prédikáció után kihallgatáson fo-gadta a tanácsot. Egy szép aranyozott ebédlőszekrényt, po-hárszéket adtak neki ajándékba és egy. nagy tálat tele na-rancssal és citrommal. Köszönettel vette s Hain gúnyosan hozzáfűzi: multa promittens, nihil praestans, sokat ígért, de semmit sem teljesített. Idehozták neki két nap múlva (dec.
27.) a pozsonyi béke okmányát aláírásra.
Meglátogatta Bethlen Eperjest és más felvidéki várost is.
Különösen az egymással szövetségben lévő 5 szabad királyi várost igyekezett befolyása alatt tartani s Kassa közvetítésé-vel magához fűzni. A 7 vármegyének Kassán tartott gyűlé-seire őket is meghívta. Parancsára az 5 város többször jött össze külön is Kassára gyűlésre, ahol a fejedelem iránti hű-ségre intették őket s az esedékes taxát a kassai kamarának lefizették. Lőcsére egész évre (1621) 4500 frtot vetettek ki.
Ennyit szoktak fizetni Ferdinándnak is. Ebből- már beküldtek a kassai kamarába 2700 frtot, most pedig 1300 frtot adtak (1621 márc. 1.). A májusi kassai országgyűlés 75 drabant és
2 Hain III. látogatás 1622. jan. 25. II. látogatás 1620. május 17.
22 ágyú-ló kiállítását rótta ki Lőcsére. Amint Kassa város jegyzökönyve mondja, a többi (4) város gyalogi Kassára jön-neK (1620 jún. 15). Homonnay ellen (161y) Lőcsének 200 da-rabantot kell adnia. Ezek mind elestek. Kassa 8000 frt taxát fizetett (1623).
Az 1620-ik év szeptemberében Lőcsén gyűltek össze a városok, hogy a fejedelem táborába, Skalitzra követeket küldjenek béketárgyalásra.
A következő 1622 márc. 2-án Lőcse és a többi 3 szabad királyi város követei a kassai gyűlésre mentek a nikolsburgi béke végrehajtására. 20 nap múlva tértek vissza azzal, hogy e béke értelmében csak Kassa marad Bethlennél. A többi 4 város: Lőcse, Eperjes, Bártfa, Szeben a Ferdinándé. Közben Ferdinánd és Bethlen követei Kassára menve 4 napig Lőcsén időztek. Gazdagon meg kellett őket vendégelni a város ter-hére — amint Hain írja. Különösen Littassi, Bethlen kapi-tánya és biztosa zsarolása ellen nagy a panasza.
De mint a már többször idézett Hain mondja: az áldásos béke csakhamar megbomlott. Bethlentől felhívást kapott a 4 város, hogy csatlakozzék hozzá. E szabad városok Eperjesen gyűléseztek s csakugyan a megyékkel együtt meghódolást
„ vivő követeket küldöttek Fülekre a fejedelemhez (1623 okt.
3.). De alig egy év múlva az ú j béke értelmében II. Ferdinánd biztosai újra átveszik őket. Ekkor a 4 város újra Eperjesre gyűlt össze, hogy -a király átutazó biztosát a szab. kir. váro-sok harmincad-kedvezményének visszaállítására a neki át-nyújtandó ajándékkal is megnyerjék. Azonban az ezen meg-bízással kiküldött követeiket a hajdúk kifosztják és halálra sebzik (1625 jan. 17.).
Bethlen harmadik támadásakor (1626) a 4 város ismét meghódol Bethlen vezéreinek. De a Lőcsére bevonuló Hor-váth István ecsedi főkapitány-generális és a hajdúk ennek dacára — mint más alkalmakkor is — nagy károkat okoztak és sokféleképen megzsarolták a várost, amelynek hadikötele-zettségképen mindjárt 18 lovat és 1 szekeret kellett Kassára küldeniök. Amíg Hain az ugyanekkor Lőcsén járt Bornem-issza János kassai vicegenerálist rendkivül finom embernek mondja, erősen kifakadt az erőszakoskodások ellen. Különö-sen Horváthot zsarnok kutyának mondja, kit az ördög hozott ide. Mindent, amit megkívánt, meg kellett nekik tenniök.
Nem győzték ajándékkal és pénzzel. Róla különben Kemény önéletrajza is azt mondja, hogy vitéz, de részeges katona.
Később hűtlen lett Bethlenhez.
Pedig a város bőkezű volt és előzékenységet tanúsított úgy a fejedelem, mint a vezérei iránt. Még nem is került vissza Bethlen uralma alá, mikor második házassága alkalmá-val a menyasszonyáért, Brandenburgi Katalinért Rákóczi
György vezetése alatt Lőcsén átmenő követeit, Kassai
Ist-vánt, Mikó Ferencet, Bethlen IstIst-vánt, Gyulaffyt, Kun Istvánt stb. élelmiszerrel, itallal, szénával, zabbal megajándékozta.
Megvendégelték a szintén Lőcsén át Kassára a lakodalomra törekvő előkelő, kül- és belföldi követeket is. Majd ünnepé-lyesen s két zászlóval, a falak tornyaiban elhelyezett ágyúk dörgése közben fogadták és kísérték be az átutazó menyasz-szonyt, ki egy éjtszakát töltött a városban. Kíséretében szá-mos főúr volt, köztük Schwarzenberg brandenburgi miniszter, a választófejedelem követe. Fedeles kocsijuk előtt 8 trombi-tás lovagolt teljesen píros ízléses ruhában, ezüst trombitával.
A kocsi két oldalán 14 szintén pirosba öltözött alabárdos elő-kelő öregúr haladt födetlen fővel. Ezeket is gazdagon ellátták élelmiszerekkel: adtak nekik egy ökröt, borjút,, bort, sört, fehér- és rozskenyeret, zabot, szénát stb.
A lakodalomra a 4 város követeket küldött Kassára s ajándékul egy 200 magyar frt értékű nagy ebédlőszekrényt, pohárszéket adtak.
*
A középkori rendi világban az államhatalom nem volt elég erős ahhoz, hogy alattvalóit az erőszakoskodások ellen megvédelmezze. Tehát a fejlettebb gazdasági életet élő álla-mok feltörekvő polgárai ú. n. város-szövetségeket alkottak érdekeik védelmére. Ilyenek voltak a nagy német Hansa, a Rajna-vidéki és a Sváb-földi, Olaszországban a Lombardiai városok szövetsége. E szövetkezésnek, ha nem is ily nagy-méretű, de reánk nézve mégis nagyon érdekes példája kelet-kezett nálunk a huszita' időkben, 1440-ben. Ez volt a felvidéki 5 szabad királyi városnak, Kassának, Eperjesnek, Lőcsének, Bártfának és Kisszebennek több mint 3 századon át fennálló és működő szövetsége. Beszédes bizonyítéka ez a mi polgár-ságunk egykori öntudatának, életakarásának és a maga érde-keiért való bátor kiállásának. Ez 5 város szövetségének tör-ténete mindenesetre új szempontú megvilágítást van hivatva nemzeti történettudásunkba bevinni.3) Jelen könyvünk kere-tében e fejezetben pár vonással rá akarunk mutatni a szövet-ség Bethlen-kori szerepére s most itt összefoglaljuk az 5 vá-ros gyűléseinek és országgyűlési részvételeinek számát és időrendjét.
A z 5 v á r o s g y ű l é s e i B e t h l e n i d e j é b e n .
1619. szept. 7. Kassán összegyűltek s elhatározták, hogy meghódol-nak Bethlennek.
1620. dec. 2. Szebenben megállapítják a Bethlennek adandó taxát, hadiadót.
3 E munka szerzőjének erre vonatkozó terjedelmes kéziratos kötete ,,A felvidéki 5 szabad királyi város szövetsége, városuk és hazájuk, poli-tikai, ipari, kereskedelmi, egyházi és kulturális jogaik védelmére 1440—
1700" várja a kiadót.
69
1621. március 1. Kassán, hűségre intés, taxa fizetés.
1621. május 18-án, Eperjesen gyűléseznek, 21-én Kassára mennek Bethlenhez audienciára, Séchy támadásakor segítséget kérnek tőlük.
1622. dec. 17. A poltura értékelése és a koronaőrzés díja foglalkoz-tatja őket.
1623. jan. 27-én ezekről tanácskoznak Szebenben.
1623. jan. 5. Kassán tanácskoznak harmincadmentességi jogaikról.
1625. jan. 17. Eperjesen gyűléseznek ugyanerről.
1626. márc. 22. Bethlen elrendeli, hogy Kassán jöjjenek össze a há-borús drágaság miatt limitálni.
1626. ápr. 16. előtt elhatározzák, hogy követeket küldenek a tárnok-székre.
1626. ápr. 28. Kassa ír Eperjesnek, hogy a korona őrzésére csak faluinak portái után fizet.
• 1626. május 10-én gyűléseznek, mert a nádor pénzt vagy katonát két tőlük Bethlen ellen. De ez Bethlen 3-ik támadása miat tárgytalanná lett
1626. aug. 16. Eperjesen tanácskoznak iparügyben: idegent ne ve-gyenek be a céhbe.
1628. szept. 23. Kassán gyűlés a mészárosok céh-viszályáról.
A v á r o s o k m e g h í v á s a o r s z á g g y ű l é s e k r e és a f e j e d e l e m h e z . 1619. szept. 18. Bethlen első kassai gyűlésére.
1619. végére Pozsonyba.
1620. május 19. Besztercebányára.
1621. szept. 19. Szkaliczra hívja Bethlen a városokat a békepontókat letárgyalni. Lőcsén találkoztak. s innen mentek együtt
1621. jún. 5. kassai gyűlésre, ahol a városokra kivetették a hadi-járandóságot: Lőcsére'75 darabantot és 22 ágyúlovat..
1622. ápr. 3. Sopronba.
1623. febr. Kassára.
1623. okt. 3. A városok, követei Fülekre mennek Bethlenhez meghó-dolásra.
1623. nov. 19. Nagyszombatba.
1624. márc. 18. Kassára.
1625. szept. 10. Sopronba.
1626. febr. 27. Kassára Bethlen és Brandenburgi Katalin menyegzőjére.
1629. szept. 25. Követek küldését parancsolja Bethlen a váradi gyű-lésre.
E kimutatás szerint a fejedelem Kassára 5 gyűlést hívott össze.
9. A M A G Y A R S Z E N T K O R O N A K A S S Á N
magyar korona Bethlen első támadásakor Pozsony s a pozsonyi vár elfoglalásával került a fejedelem birtokába (1619 nov.
22.). Bizonyára nem azon szándékkal, hogy visszaadják Ferdinándnak, hiszen a kimondott cél az volt, hogy protestáns magyar királyságot alapítsanak. S csak-ugyan a pozsonyi országgyűlésen már Bethlen megkoronázásának napját is emlegették. De ő óva-tosabb volt híveinél. Számba véve a körülményeket, halasz-tani akarta a döntést. A következő besztercebányai ország-gyűlésen közfelkiáltással királynak választották (1620 aug.
25.). Azonban bármennyire is megfelelt ez a maga elé tűzött végcéljának, Magyarországon megszüntetni a Habsburg ural-mat és nemzeti királyságot alapítani: még nem látta érettnek a viszonyokat arra, hogy meg is koronáztassa magát.
Helyesen is gondolkodott, mert ezidőtől kezdve sokan ezt nagyon is szélsőséges, merész lépésnek tartották és Habs-burg-hűségből, féltékenységből, a háborús erőfeszítések és ál-dozatok megunásából saját erejére hagyták. Hiába bí-zott magában Bethlen, ö k nem bíztak magukban, a maguk áldozatkészségében és Bethlenben, hogy a két országrész, Er-dély és a királyi terület egyesítésével ily két nagyhatalommal szemben kivívja és megtartja az ország függetlenségét. Ami végsélul ott is lebegett Bethlen előtt. Éppen ez erőrejutás, ez egyesülés megakadályozása volt a porta alapelve. Ezért csak nagynehezen és csak későn egyezett bele a megkoronázásba.
Bizonyára e körülmények felösmerése és helyesi mérle-gelése bírták őt most is tartózkodó álláspontra. Kassára ho-zatta tehát a koronát, melyet egyideig Zólyomban és az ecsedi várban is őriztetett. S hogy mily bölcsen ési emberismerettel gondolkodott, megmutatta a nikolsburgi béke, amely sikeres nagy küzdelmei árán szerzett előnyei jó részétől megfosztotta őt. S ezt hiába magyarázta a rendeknek, ők e pontokban nem sérelmet, hanem csak az áldozatmentes békét látták.
A nikolsburgi béke kimondja, hogy Bethlen a koronát visszaadja. A béke végrehajtására, a területek kölcsönös
át-71
adására és a korona átvételére Pyber János váradi (egri) püs-pököt, Ostrossith Istvánt (felvidéki birtokost) és Czobor Imrét
(Éleskő urát, a nádornak politikai megbízottját Bethlennél, később tárnokmestert) küldték ki Kassára. A rossz utak, a ta-vaszi nagy áradás és egyéb ürügyek késleltették útjukat. Csak
1622 márc. 12-án érkeztek Kassára, ahol Bethlen ezidőben tartózkodott. Másnap a fejedelem nevében Kassai István lá-togatást tett náluk s tudtukra adta, hogy ura a következő napon, márc. 15-én fogadja őket.
Bethlen a maga hintó ját s Károlyi Mihályt és Petneházy Istvánt mint biztosait küldte a követekért. Mikor megérkez-tek, szobája ajtajáig eléjök ment, kezét nyújtotta nekik s asz-tala elé állva hallgatta meg a nagyváradi püspök üdvözlő be-szédét, melynek lényege az volt, hogy a 7 vármegyét átadják és a koronát átveszik. Bethlen hosszasan és előzékenyen vá-laszolt. Biztosította őket békés "szándékairól s már holnapra kívánta az átadást, melyet Kassay és tanácsosai hajtanak végre. A következő napokon megtörtént a területek kölcsö-nös átadása, a 7 vármegye főispánjai, a hajdúk kapitányai s a városiak hűségesküt tettek a királynak.
Megállapították a korona visszaadásának rendjét (1622 márc. 19): A koronát holnap nyilvános ünnepélyességgel ki-veszik ládájából. A rabokat elbocsátják. Eperjesig őfelsége (Bethlen) a korona mellé elegendő kíséretet ad. Ennek értel-mében márc. 20-án, vasárnap az istentisztelet végeztével a koronaőrök, Révay Péter és Rákóczy Pál a koronát a feje-delmi palotába vitték. Itt Bethlen a ládát felnyittatta, a koro-nát megmutatta a biztosoknak s átadta nekik. Utána vidám lakomát tartottak. Márc. 24-én 100 emberből álló lovascsapat kíséretével a szepesi városokon át, ezek újabb kíséretének csatlakozásával ideiglenesen Trencsénbe vitték a( királyság szimbólumát.
Bethlen királlyá választása után leveleiben túlnyomólag mint eddig is, egyszerűen Gábrielnek írja magát s csak néha Rex-nek, Gábriel királynak, választott királynak. Hasonló-képen írja Károlyi Zsuzsannát választott királynőnek. Teljes címét ott látjuk levelei elején: Gábriel dei gratia electus Hun-gáriáé, Dalmatiae, Croatiae, etc. rex, Transylvaniae princeps et siculorum comes etc. Gábor Isten kegyelméből
Magyar-ország, Dalmácia, HorvátMagyar-ország, Slavonia stb. királya, Erdély fejedelme és a székelyek grófja stb. De ezt nem maga írja, hanem hivatalból tették oda.
A szepesi kassai kamara királyi fenségnek, király urunk-nak mondja s választott király urunk őfensége kegyelmes pa-rancsolatáról beszél. Károlyi Zsuzsannát pedig királynő őfel-ségének írja. Krausz János is mint utóiratíró így ír Thurzó Imrének: király urunk őfelsége parancsolatjára írom Krausz
72
János, Nagyszombat, 1621 márc. 5. Kassa város jegyzőköny-veiben azonban nem találtuk a királyi címet, mindig őfelségé-nek írja. Abauj vármegye rendesen fenséges fejedelemőfelségé-nek, őfenségének, ezidőben pedig őfelsége, választott királynak s
„a fenséges királynéhoz" követeket küld Kassára. Hain Lőrinc krónikája általában fejedelemnek, a fejedelem őfenségének, erdélyi fejedelemnek nevezi. Megválasztása után királyi fel-ségnek.
Felségi jogait használva Bethlen egész itteni uralma alatt nemességet is osztogatott Kassán, amely nemességről a ni-kolsburgi béke után Abauj vármegye jegyzőkönyve azt írja, hogy Magyarország, Dalmácia, Horvát-Szlavonország válasz-tott királyi felségétől nyerte, pl. Szentkirályi Sebestyén ki-váló kassai kereskedő, később bíró. Még a béke végrehajtása után is egy darabig előfordul, hogy királynak mondja magát s pénzére is ezt verette. Így nevezték alattvalói is. De azután megint csak fejedelem őfelsége.
Hogy mily súlyos és megszégyenítő csapásnak tekintette Bethlen a korona visszaadását, mutatja az a keserű hang, amellyel erről még a későbbi időben is megemlékezik. Illés-házynak így ír róla: Senkinek nagyobb gyalázatjára és ká-rára sem a nikolsburgi, sem a bécsi, sem a mostani béke nem esett, mint minnen magunknak. Gyalázatunkra azért, mert a titulo electi regis Hungáriáé etc. megfosztatánk örökké való gyalázatunkkal, kárunkra, mert az országnak proventusitól priváltattunk (jövedelmeitől megfosztották). Ha valaki kér-dezi, miért és kitől? azt felelhetnénk, azon ország rendeitől, akiknek szükségükben a magunk életének és fejedelemségük-nek kockáztatásával, sok vitézi hívünk vérehullásával, halá-lával és értékünknek értök való elköltésévél igen hasznosan szolgálva: ezektől vettük ezt a visszafizetést.4) Lelkének min-den keserűségét kiönti Alvinczyhoz intézett levelében, midőn írja neki: Isten és kegyelmetek ítélje meg, hogy ama gyalá-zatos; gratiat (a nikolsburgi békét) minden statusok örömmer fogadták, meg sem emlékezve arról, hogy én választott kirá-lyuk vagyok. Gondolja meg kegyelmed, hogyha megenged-tem volna koronázni, mennyivel vallottam volna nagyobb szégyent.
A korona őrzésének költségeihez a városok az általuk évenként megajánlott összeggel hozzájárultak. A király bir-tokába visszakerülve a korona, a felvidéki 5 város, Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa, Kisszeben követei összehívott gyűlé-sükön megállapították és felosztották egymás közt a hozzá-járulást. Azonban ezt az illetékesek kevésnek találták és fel-emelését kívánták, amiről a királyhoz csatolt Eperjes
értesí-4 Gyulafehérvár, 1627. ápr. 8.
73
tette a fejedelemnél maradt Kassát. De a kassai tanács kije-lentette, hogy ők ragaszkodnak az 5 város végzéséhez.
A következő év elején Thurzó Szaniszló nádor megint Eperjes útján szólította fel a városokat, hogy ,,a korona őrzé-sére való díjat" küldjék el Beck Lipót adminisztrátornak, gondviselőnek, igazgatónak Pozsonyba. A városok a felaján-landó összeg megállapítására és kivetésére Kisszebenben az eddigi szokás szerint gyűlést tartottak. Neheztelve említik, hogy a nádor ez összejövetelüket conventiculumnak, alatto-mos, titkos gyűlésezésnek nevezte. A koronához való meg-ajánlott contributiot, adót ismét keveselték. De a kassai vá-rosi tanács kimondotta, hogy 800 írtnál feljebb ne emeljék.
Sőt ha lehet, csak 500 frt legyen s ne ú j limitatio, kivetés szerint adják, hanem a 4 város, Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa adjon 175—175 frtot. Kisszeben pedig mint kisebb hely, 100 frtot. Ez 800 frt volna.5
Három év múlva palatínus, nádor urunk, Eszterházy Mik-lós, az Eperjesen székelő királyi kamarai igazgató, Hoffmann György útján szólította fel a Bethlen uralma alatt álló Kassát, hogy az 1622-iki soproni gyűlésen a korona őrzésére felaján-lott összeget most is adják meg. Azonban az ellenzéki felvi-déki városok, köztük Kassa is, ez országgyűlés tárgyalásaival és végzéseivel általában nem voltak megelégedve. Most Kassa arra hivatkozik, hogy pontjaiban nincs is benne e hi-vatkozott megajánlás. Ezért megírják az eperjesieknek, hogy ők (az eperjesiek) cselekedjenek belátásuk szerint, de Kassa nem ad semmit, a porták (jobbágyfalvak kapui) után úgyis fizetik e díjat (1626 ápr. 28). Aminthogy korábban a beszter-cebányai, majd a soproni országgyűlésen (1625) a rendek sa-ját zsebükből portánkint 1 frtot szavaztak meg a korona őr-zésére. Kassának ez elzárkózásában bizonyára Bethlennek a királyi cím és a szent korona elvételéből származó hangulata jut kifejezésre, valamint az afeletti elégedetlenség, hogy az országgyűlés túlnyomólag épen a városokra igyekezett áthá-rítani e terhet is.
5 Kassa v. jk. 1622. dec. 17. és 1623. jan. 27.
10. K A S S A M I N T B E T H L E N H A D M Ű V E L E T E I N E K T Á M A S Z P O N T J A
a) KASSA MINT TABOR- ÉS HADISZER-GYDJTÖHELY.
ogy Bethen magyarországi uralma részére Kassán külön székhelyet alapított, ennek megvolt a maga fontos hadászati oka is.
Ugyanis így Erdély helyett Kassán állít-hatta össze seregét s innen sokkal rövi-debb úton juthatott el az osztrák határig.
Háborús készülődései alatt Kassán s e vá-ros körüli terepén gyüjhette egybe hadait s hadjáratai után csapatainak vezérei és ő maga is ide vo-nulhatott vissza. De nemcsak az örökös tartományokkal, ha-nem a Habsburgokkal tartó közeli Lengyelországgal szemben is megvolt Kassának a jelentősége. Amikor a szövetséges hatalmakkal, Dániával és Svédországgal orvosa, Scultetius útján alkudozott (1626), maga Bethlen sajátkezű fogalmazá-sával emeli ki e körülményt. Az ötéves hadjárat megviselte pénztárunkat — mondja ez az előterjesztés. A háború tarta-mára 100.000 arany évi segélyt kérünk. Ennek fejében Kassán Lengyelország ellen, továbbá Érsekújvár és Nagyszombat el-len is kell katonákat tartanunk, legalább 32.000-et.1
Hogy mily időt és fáradságot jelentett Erdélyből elindí-tani a hadakat, jól érzékelteti Bethlennek Illésházyhoz inté-zett egyik levele. Eszerint hadával a fejedelem Gyulafehér-várról Debrecenbe 18 nap alatt jutott el. Útban vagyunk — írja — és egy napi késedelem nélkül megyünk éjjel-nappal, amint ilyen nehéz hadat vihetünk. De ennél nagyobb siet-séggel nem mehetünk, mert vagyunk 20.000-en. Van 20 lövő szerszámunk (ágyúnk). Közülök 6 drb. 24, 6 drb. 12, 6 drb.
8 fontos. Szekere a hadnak közel 2000. Gyalogunk, Istennek hála, legalább 7000.
Hamarább nem indulhattunk, mert csak aug. 16-án este későn érkeztek a tudósítások bizonyos jövetelekről. Így aug.
17-én küldöttük mindjárt az országba a minden rendeket táborba szólító levelünket. Elöljáróban (készenlévő) fizetett népünket (a zsoldosokat) küldtük. Magunk 10 nap alatt
ké-1 Marczaili: Üjabb regeszták külföldi levéltárakból. Tört. Tár 1879, 793 1.
75
szültünk el. S aug. 26-án indultunk. Kolozsvárott 5 napot vá-rakoztunk a hadak érkezésére. Nagyváradon 4 napot. Nem kicsiny dolognak tartjuk, ily kevés idő alatt ilyen hadat elő-hozni Gyulafejérvárról, 32 mértföldre s az előljáró hadakat már 16 nappal előbb elbocsátani. Ide (Debrecenbe) ma érkez-tünk s jókor reggel tovább indulunk. Kedden Rakamazhoz értünk, hol a Tiszán jó hidat készíttettünk. És szerdán hadun-kat átköltöztetjük. Ha Isten engedi, jelen hó (szept.) 29-én egyesítjük a hadakat.2
Hogy Kassa a hadikészülődés és gyűjtés központja volt, Bethlennek Czik Pálhoz, sebesi javainak provisorához, gond-viselőjéhez Kassáról intézett levele is bizonyítja. Limitatiot, árszabást küldtünk kezedbe, — írja neki — hogy a mostani indulatunkra jó vastag szekereket, lovakat, marhákat és élést szerezz. Se órát, se napot ne várj. Hanem indítsd meg ide Kassa felé. A szekerek és élés mellé olyan embereket ren-delj, kik „nem valami elszökők", hanem végig folytassák- a szolgálatot. Hagyd meg nekik, hogy jelentsék ideérkezteket, hogy rendelkezést adjunk nekik.3
A kassai generális hajtja végre a 7 vármegye nemesi fölkelését. A felvidéki szövetséges 5 város gyalogi is Kas-sára jönnek. Bethlen maga is jelentékeny hadildsérettel szo-kott Kassára érkezni, pl. 1625 őszén. Az erdélyi hadaknak is nem egyszer Kassára kell jönniök. A Kassára való hadigyüle-kezésről írja a fejedelem Thurzó Imrének, hogy a Fátrán túl való ország fejenkint felülését határozta el és Kassára való szállását. En — mondja — 7000 kopjást és 9000 gyalogot, 2000 lovas válogatott hajdút készítek. Ebből 7000 Erdélyből leszen. A Fátrán innen való vármegyék is 1000 kopjást és 2000 gyalogot, a szabad városok 700 gyalogot rendelnek. De azért most is vagyon 4000 lovasom, 3000 gyalogom, kiket fűre jó helyeken szállítok ezen a héten, oly helyekre, hogy vi-gyázhassanak. Kassára gyűjti össze a hadiszereket is. Kassai kamarai tanácsosainak elrendelte: Szendrőből az ágyúk alá mindjárt e levelünk látván, készíttessetek oly szekereket, kin minden szerszámával eszközeivel vitessétek be Kassára.
Mellé 50 gyalogot adjatok, kik az úton mellette legyenek.
Egy pattantyúst (tüzért) is küldjetek vele, aki igazgassa és az útban, ha romlása esik, tudja megcsináltatni.
Kassáról mozgatja hadait. Innen írja Thurzó Imrének:
Bornemissza Jánost tegnap expediáltuk 3200 lovassal az új-váriak segítségére, (puska) port is küldtünk, 50 mázsát, ónt
100 mázsát. Majd ismét kassai intézkedéssel küld ide 5 sze-kér port, 3 szesze-kér kopját. Abaffy Miklóssal is 2000 embert
* Debreceni tábor 1626. szept. 13. Bethlen G. levelei Illésházy Gás-párhoz 1619—1629. Közli dr. Szádeczky.
' Kassa 1621. jún. 7. Bethlen kiadatlan polit. lev.